HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

"Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez:
meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban,
és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." (Jakab 1:27)



A szeretet soha el nem múlik!
Egy igazi, hűséges, szerető férj, aki a bajban is a feleségével maradt!


Ez a férfi 80 éves, és minden reggel reggelit visz a feleségének. Azt kérdezték tőle, hogy miért van a felesége az idősek otthonában? Azt válaszolta, hogy Alzheimer kórban szenved. Ekkor azt kérdezték tőle: "A felesége foglalkozna azzal, ha egy reggel nem hozna reggelit neki?" A férfi azt válaszolta, hogy ő már nem emlékszik. Nem tudja azt sem, hogy én ki vagyok. Öt éve nem ismer már meg. Meglepetten mondták neki: "Milyen csodálatos dolog! Ön még mindig viszi a feleségének a reggelit annak ellenére, hogy ő már nem is ismeri meg önt?"
A férfi elmosolyodott, a szemeibe nézett, megszorította a kezét, aztán azt mondta: "Ő nem tudja, hogy én ki vagyok, de én tudom, hogy ő kicsoda!" /Pierre Maddox Official/

Nagyon szépen kérlek titeket, szeressétek az időseket.
VERÉB c. filmet /3 perc/ ajánlom szeretettel!




Egy dévaványai otthonlakó munkája

A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET

A legfőbb művészet, tudod mi? Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni, igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett. Csendben hordozni a keresztet.
Irigység nélkül nézni másra, ki útját tetterősen járja.
Kezed letenni az öledbe, s hagyni, hogy gondod más viselje.

Hol segíteni tudtál régen, bevallani alázattal, szépen,
hogy arra már most nincs erőd, nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman Istentől rád rakott igádban.
Mi adhat ilyen békét nékünk? Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell, örök hazánkba készít el.

Ez csak a végső simítás a régi szíven, semmi más.
Eloldja kötelékeinket, ha e világ fogva tart minket.
Teljesen ezt a művészetet megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem, hogy a szívünk csendes legyen,
és készek legyünk beismerni: Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára, összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre, körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégezed, és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak: "Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!"

(Németből Túrmezei Erzsébet átdolgozásában)



"Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." (Ézsaiás 40:29-31)


Gazdag István tanúságtétele az Idősek Otthonában

1. Egy olyan hírt szeretnénk továbbadni, amely teljesen megváltoztatta az életünket, és sok más életét is. Mint már mondták én most Németországban élek 1974 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal. Egy olyan vággyal mentem tulajdonképpen el, hogy szerettem volna megtudni, hogy mi az, ami az embert annyira tönkreteszi. Már egész kisgyerek korom óta többször voltam olyan beteg, hogy éppenhogy csak átéltem, és láttam körülöttem nagyon erős embereket nagyon gyorsan leépülni, és meghalni. Bennem felmerült az a kérdés, hogy mi az ami az embert ennyire tönkre teszi. Nekem itt ezt senki nem tudta megmondani. Aztán nekivágtam a nagyvilágnak 17 évesen. Azóta sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam. Közben megtanultam azt is, illetve megkaptam azt is, hogy mi erre a válasz.

A mai munkám hasonló az itteni ápolók munkájához. Részben kórházban dolgozom, részben ilyen otthonban, mint ez is. Megélem az idősekkel, hogy sokszor annyira reménytelen az életük, és a végén ott állnak, hogy nem is tudják, hogy tulajdonképpen miért is éltek. Munkatársaim, az ápolók és az ápolónők közül is sokan azt mondják, hogy nem is akarunk mi megöregedni, mert látjuk a reménytelenséget körülöttünk. Mi már ezt eleget láttuk. De ez nem mindig van így. Aki hallgat arra, amit Isten Igéje mond, amit Ő üzen nekünk, annak van reménysége.

Ezt megélem még olyan esetekben is, mint pl. egy haldoklónál éppen éjjeli szolgálatom volt. Ilyenkor kb. 80 embert kell ellátnom, és az egyik haldoklóhoz bementem. A felesége ott ült mellette. Nagyon le volt törve, nagyon szomorú volt, és a férje már azért harcolt, hogy egyáltalán levegőt kapjon. Ekkor egy kis ideig beszélgettem velük. Sokat nem tudtam, mert 80 emberre kell felügyelnem, de elmondtam nekik gyorsan egy pár dolgot, amit megtanultam Istentől, és az Ő Igéjéből. Aztán kimentem a szobából, és talán 10 perc múlva benn voltam a nővérszobában. Egyszer csak megjelenik az asszony nagy mosollyal az arcán. Azt mondta, hogy nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen állapotban meg tud nevettetni. Elmondta, hogy a férje teljesen felüdült, ő meg betelt örömmel. Ettől kezdve alig tudtam lerázni magamról, hiszen nekem a munkámat kellett végezni. Állandóan jött utánam, és többet akart tudni az Úr dolgairól. Napokkal később megtudtam egy ismerőstől, aki felhívott, hogy megy a környező falvakba, és meséli az embereknek, hogy mi történt vele. Ilyen hírről szeretnénk itt beszélni, ami még a halál kapujában is meg tud örvendeztetni.

Az Úr Jézus azt mondta, hogy aki hisz Őbenne, az még akkor is élni fog, ha rögtön meghal is. Ő azért jött e világra, hogy örök életet adjon nekünk. Ez a földi életünk elmúlik. De van egy másik élet, és erre akar minket felkészíteni Isten. Ennek az egésznek csak annyi a lényege, hogy be kell fogadnunk az Úr Jézust Urunknak és Megváltónknak a szívünkbe.

Sok esetben megélem azt is, hogy még az intenzív osztályon is meggyógyulnak, pedig az orvosok azt mondják, hogy a következő órában meg fog halni. Ha befogadjuk Isten Igéjét, akkor van egy békességünk is. Egyszer bementem egy szobába, már nem tudom mit kellett csinálnom, de nem volt semmi dolgom a két beteg asszonnyal, aki ott feküdt, és már megfordultam, mentem kifelé, és az egyik asszony rámszólt: - Köszönjük szépen! Odafordultam mondva: - Mit köszön, hiszen semmit nem tettem érte. Semmit nem csináltam, és egy egész más dologért mentem be a szobába. Erre azt felelte: - Nekünk olyan jó, ha már csak ide bejön maga. Nagyot néztem, és ránéztem a másik asszonyra, aki bólogatott, hogy igen ez így van. Fejemet csóválva mentem ki a szobából, mert nem értettem egészen a dolgot. Aztán eszembe jutott az az Ige, amit az Úr Jézus maga mondott, hogy ha valahova bemegyünk, és az a hely méltó, akkor a mi békességünk száll azokra, akik ott vannak. Nem is kell semmit tenni, nem is kell semmit mondani, és már történik valami. Ez a két asszony ezt valahogy megérezte, átérezte és átélte. Ez csak akkor lehet, ha nekünk magunknak békességünk van. Isten országáról azt mondja a Szentírás, hogy az igazság vagy igazságosság, béke és öröm. Ez a három teszi ki Isten országát. Ott nincs nyomorúság. Ott nincs reménytelenség. Ott semmi gonosz nincs. És ebbe az országba hív minket Isten azáltal, hogy elküldte az Ő egyszülött Fiát erre a világra, hogy megnyissa nekünk az utat oda. Ő maga mondta, "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. Senki nem jöhet az Atyához, hanem csak énáltalam."

Széjjel jártam a világban c. dal hallható.

1. Széjjel jártam a világban, de sok-sok jajra találtam.
Búsan járnak az emberek, mert hiányzik a szeretet.

Refrén: Uram, taníts meg szeretni, szívemből mindent kivetni:
Legyen harag vagy neheztelés, hadd tudjak jobban szeretni.

2. Széjjel jártam a világban, de sok-sok könnyre találtam.
Megfáradtak az emberek, csak sírnak és nem örülnek. Refr.



2. Széjjel jártam a világban c. ének nagyon jól leírja az én életemet.

Széjjel jártam a világban, és az is igaz, hogy sok sok jajra találtam. Ez teljesen mindegy, hogy milyen országba megy az ember, hogy az emberek jól élnek, vagy kevésbé jól, vagy rosszul, a bajok mindenhol ott vannak. A leggazdagabb országokban is ott vannak a bajok, és nekem az egyik feladatom az, hogy járjam az utakat, járjam az országokat. Az Úr Jézus azt mondta, hogy menj el az utakra, és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Isten mindenkit hív, és kiküldi az övéit, és azt kell hirdetnünk, hogy mindenki jöjjön. Ha kimegy az ember valamilyen útra, akkor elszáguldanak mellette az autók. Akkor mit csinálok, akkor kinek hirdetek valamit. Így én azt teszem, hogy megállítom őket.
Autóstoppal járom az országokat, és így van lehetőségem azokkal beszélni, akik az utakon vannak. A mai világban ez másképp ez nagyon nehéz dolog. Isten mindig ott van, és mindig cselekszik valamit. Most elmondok egy ilyen történetet. Azt mondtam, hogy olyan országokban, ahol az emberek tulajdonképpen jól élnek, ott is vannak nagy bajok. Ilyen ország pl. Svájc. Általában úgy tudják, hogy Svájcban jól élnek az emberek. Anyagilag nem sok gondjuk van, de vannak más problémák. Nagy bajok is vannak. Mikor így az utakat jártam ott is, és egyszer felvett egy fiú. Tél volt, és havazott, és hogy mit csinálsz te itt egyáltalán. Turista vagy? Mondom nem. Isten Igéjét hirdetem. Erre azt mondja nekem, akkor elviszlek a szüleimhez. Hát mondom, ha úgy gondolod, hogy jó, akkor tedd meg. Mindjárt elővette a mobilt a zsebből. Ma már ez majdnem mindenkinek ott van, Svájcban főleg. Rögtön felhívta a szüleit, hogy miről van szó, és azok azt mondták, hogy jó, hozd ide. Hát még közben meghívott egy vacsorára, mivel anyagilag nem állnak rosszul. Minden további nélkül megtehette. Utána elmentünk a szüleihez. Elég kételkedve fogadtak. Ők is feltálaltak valamit, és úgy eszegettünk, mert már megvacsoráztunk, de közben elkezdtünk beszélgetni, és megtudták, hogy én betegápoló vagyok. Akkor egy kicsit felmelegedett a közösség.
Elkezdték mesélni, hogy az édesanyának, aki akkor 56 éves volt, olyan problémái vannak, hogy egy nagyon nehéz operációra van szüksége. Egy hét múlva lesz. Annyira nehéz, hogy az orvosok azt mondták, hogy várhatóan 7-12 órát fog tartani, ami egy nagyon-nagyon hosszú idő. A mai időben az operációt olyan rövidre veszik, amennyire csak lehet, és minél hosszabb, annál nagyobb a veszélye annak, hogy az embernek különböző problémái lesznek, vagy talán még bele is hal. Neki még szívritmus zavarai is voltak. Úgy hogy ilyen hosszú időre altatni az nagyon nehéz dolog. Az orvosok mind azt mondták, hogy ne is operáltassa magát, mert nem fogja túlélni. Ő egy hívő asszony volt, és az egyik orvos azt mondta, hogy így sem tud tovább élni, mert olyan fájdalmai voltak, hogy nem tudott úgy ülni, mint ahogy most mi itt ülünk. Így se tud tovább élni. Erre az asszony azt felelte, hogy doktor úr, maga megcsinálja az operációt, és ne törődjön azzal, hogy sikerül, vagy nem. Nekem ezzel semmi problémám nincs, mert ha belehalok, akkor tudom, hogy hova megyek. Én hiszek Istenben, és tudom azt, hogy Ő meg fog menteni, és én tudom, hogy hova megyek. Akkor ott maradtam náluk ezen a héten. Közben két napot még elmentem máshova, de a nálok töltött napokban tanulmányoztuk Isten Igéjét több órán keresztül minden nap. Mondtam nekik, hogy megtaláltunk sok mindent, amit tennünk kéne, akkor most tegyük meg. Akkor végigmentünk a dolgokon, és az egyiket a másik után tettük, és a végén azt mondtam, hpgy egy dolog még mindig van. Nagyon megrőkönyödtek, hogy mit akarok én még. Néztek rám nagy csodálkozva, hogy még mit nem tettünk meg.
Mondom: Most már megtettünk mindent, amit tudunk, de egy dologra szükség van. Bíznunk kell abban, hogy Isten meg fogja tenni, amit Ő megígért. Erre azt mondták: Igen, ezt is akarjuk. Ezt mindjárt imában Isten elé terjesztettük. És 1999-ben egy vasárnap, március elején bevittük az asszonyt a kórházba. Hétfőn volt az operáció.
Úgy gondoltam, hogy én ebben az időben imádkozni fogok, de Isten megállított, és azt mondta: Erre már nincs szükség. Te már megcsináltál mindent, a többi az én dolgom. Mondtam: Jó, rendben van. Akkor elmentem az erdőbe sétálni, olvasgattam. Más dolgokért imádkoztam, és késő délután megjelenik a férje. Bejön a házukba, rámnéz, és azt mondja:
- István, nem tudod elképzelni mi történt.
Nem, de majd elmondod.
- Reggel nyolckor bevitték a feleségemet az operációra, és 12 órakor délben már megint a szobájában volt. Pedig az orvosok azt mondták, hogy az operáció várhatóan 7-12 órát fog tartani. Ezért az összes nővér összeszaladt, és kérdésekkel ostromolták, hogy mi történt. Ilyen hamar nem jöhetett vissza. Természetesen az altatás miatt senki nem beszélt vele. Megvárják, míg annak a hatása elmúlik, és utána jön az orvos, és akkor beszél vele. Úgyhogy az asszony csak azt tudta mondani, hogy tulajdonképpen én jól érzem magam, még egy kicsit kábult vagyok, de meg kell várni, hogy mit mond az orvos. Aztán beszélt telefonon a férjével, aki aztán bement a kórházba, és késő délután jött aztán az orvos, bejött a szobába. Ránézett az asszonyra, és azt mondta:
Asszonyom és ezt nem értem, de a saját szememmel láttam, hogy magának semmi baja. Az operációra nem volt szüksége.
Ezért volt ilyen gyorsan megint a szobájában.
Ez hétfőn történt, és kedden este már otthon főzte nekünk az ételt.

MEGGYÓGYÍTOD, AKI SZENVED dal



Meggyógyítod, aki szenved, mennyei erővel.
A fájdalmas lelkűt betöltöd örömmel.
Úr Jézus, életem felett végy teljes uralmat,
Hogy választotthoz méltón várjam nagy napodat.



Uram, éhezem igazságodat,
szomjazom Szent Szellemed tüzét.
Jézus, töltsd tele lámpásomat,
hadd világítson, míg visszatérsz!



Szent Szellem, erősíts meg, tisztítsd meg szívemet.
S hogy mindig Veled járjak, adj még több kegyelmet,
Hogy hűséggel harcoljam meg a hit nemes harcát,
S az út végén meglássam az én Uram arcát.

3. Miért lehetséges ez?



Bármit megtehet Isten az életünkben, de nem mindig gyógyulásról van szó. Azért beszélek többet erről, mert ez a munkám is, és sok beteggel van dolgom. Minden más részében az életünkben is szeretne Isten részt venni. Akkor lesz igazán áldásos az életünk. Mindennek az alapja nagyon röviden csak ennyi:
"Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk Krisztus értünk meghalt."



MIT TETT ÉRTÜNK?

Ez hogy meghalt, ez egy egyszerű szó. De ha igazából megnézzük azt, hogy mi is történt akkor, egy olyan kép tárul elébünk, amelyből megtudhatjuk azt, hogy ember ezen a Földön úgy nem szenvedett, mint ahogy az Úr Jézus szenvedett. Ez a szenvedés miértünk volt. Miattunk volt. Neki erre nem volt szüksége. Ezt csak azért tette, mert Isten szeret minket. Már Ézsaiás próféta látta előre az Úr Jézust a kereszten meghalni, és egy olyan képet fest le, amiből megtudhatjuk azt, hogy a végén már az emberek rá se tudtak nézni. Annyira szét volt törve, annyira szét volt roncsolva, annyira el volt változva, hogy mint embert nem is lehetett felismerni. Ezt mi nem látjuk a festményeken, amit róla szoktak festeni, de az a kép, amit a Szentírás tár elénk, az egy teljesen más kép.
Itt a kereszten az Úr Jézust úgy látjuk, hogy már fel se lehet ismerni, hogy ez egy ember. Annyira szétverték, annyira megtörték, hogy már az emberek fel se tudtak rá nézni a végén. Ezért írja a Szentírás, hogy betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat Ő hordozta.
"Megsebesített bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, és békességünknek büntetése rajta van, és az Ő sebeivel gyógyultunk meg."
Mindez a szenvedés amin az Úr Jézus keresztül ment, azért történt, hogy nekünk ebből áldásunk legyen. Ő azért halt meg, hogy mi élhessünk. Azért lett így szétverve és széttörve, hogy mi meggyógyulhassunk. És Ő nemcsak meghalt, és már el lett temetve, mint mindenki más, de a harmadik napon feltámadott.
Ez nekünk ma a legfontosabb dolog, hogy Ő nemcsak valamit tett akkor értünk, hanem most is itt van, és azt mondta, hogy csak ha ketten vagy hárman összejövünk az Ő nevében, akkor itt van köztünk. És ma ugyanúgy fordulhatunk hitben Őhozzá, mint annak idején az emberek. Akkor is sokan tolongtak körülötte, csak kevesen voltak, akik kaptak Tőle valamit. Mert hiába voltak hozzá közel, hiába lökdösték is, hiába értek hozzá. Ha valaki odajött, és megérintette hitben csak a ruhája szélét, akkor már történt vele valami. Egyszer egy vérfolyásos asszony gyógyult így meg, aki már minden pénzét és vagyonát az orvosoknak adta, és mégse sikerült semmi eredményt elérni. De ő hitben jött. Vakok is jöttek hozzá, hogy adja vissza nekik szemük világát, és az Úr Jézus azt kérdezi tőlük, hogy hiszitek-é, hogy megtehetem ezt. És mikor erre azt mondják, hogy igen, akkor megnyitja a szemüket. Mi is ma ugyanígy jöhetünk hozzá, mert Ő annak ellenére, hogy annak idején meghalt, eltemették, feltámadt és él.



A Szentírás azt mondja:
"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13:8)

És ugyanolyan is mint amilyen volt. Ugyanúgy jöhetünk hozzá minden bajunkkal, minden problémánkkal, minden fájdalmunkkal. Ő segíteni tud. Mi ezt éljük át, és ezért jöttünk, hogy erről bizonyságot tegyünk. Mindenkinek hirdessük azt, hogy mindenki jöjjön Őhozzá. Mindenki jöjjön Őhozzá, aki megterheltetett. Ő nyugalmat ad nekünk. Akármilyen a bajunk, Ő mindenre tud megoldást. Ő maga az orvosság. Gondolom itt is vannak sokan, akik még sok gyógyszeret is szednek naponta. Ott ahol én dolgozom, ott vannak elegen, akik egy egész lajstromot szednek be csak reggelire.
Isten orvossága Jézus Krisztus maga, és az Ő Igéje. Ha azt befogadjuk hittel, akkor az hat bennünk. Az rendbehoz minket.
A legcsodálatosabb dolog az, hogy olyan reménységet ad, hogy még a haláltól se kell félnünk. Ismétlem, amit már mondtam, és idéztem Tőle, azt mondta, hogy aki hisz bennem, az élni fog még akkor is, ha azonnal meghal. Ennél nagyobb reménységünk nem lehet. Így Ő saját maga a reménységünk. Ha ezt megtartjuk mindvégig, akkor nem fogunk kiábrándulni. Naponta is jöhetünk, és vihetjük hozzá terheinket, és kérhetjük, hogy segítsen, kérhetjük, hogy változtassa meg a körülményeinket.


Olajfák hegye, előtte a Szikla-dóm

4. Nagyon fontos az, hogy olvassuk Isten Igéjét.

Hagyjuk, hogy beszéljen hozzánk! Tudom, hogy ez néha nehézségekbe is ütközik. Az ápolást Jeruzsálemben kezdtem el. A haláltáborok átélői közül ápoltam néhányat, és egyszer az egyik ilyen idős asszony azt mondta nekem, meg akik még ott voltak velem, hogy nekem nagyon tetszik a ti hitetek, de egyet nem értek, miért olvassátok a Bibliát minden nap. Éreztem, hogy ez a kérdés nem egy felületes dolog, hanem ez egy fontos dolog. Nem mindegy, hogy mit válaszolok. Nem tudtam, hogy mit is tudok mondani neki igazán, mi az ami itt a helyénvaló válasz. Szívemben Isten felé kiáltottam:
- Uram mit válaszoljak ennek az asszonynak? Mit mondanál Te?
Azonnal adott nekem egy olyan választ, amire még csak nem is gondoltam. Odafordultam hozzá, ránéztem, és azt kérdeztem tőle:
Mondd csak, te hányszor eszel kenyeret egy héten!
Ez elég volt. Nem kellett magyarázkodnom. Megértette azt, hogy ez mindennapi eledel. Erre ugyanúgy szükségünk van, mint a napi kenyérre.
Imádkozzuk azt, hogy Isten adja meg a mindennapi kenyerünket, de meg van írva az Ótestamentumban is, és Jézus is mondja ezt az Újtestamentumban, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindavval ami Isten szájából származik. Ezért annyira fontos az Ő Igéjét, az Ő szent Szavát olvasni.
Tudom azt, hogy mikor az ember idős lesz, akkor ez nehézségekbe is ütközik, és ezért készítettem egy felnagyított Lukács evangéliumot. Jó nagyra fel van nagyítva, mivel én is sokat dolgozom idős emberekkel, és látom, hogy a kisbetűs Bibliákat egyáltalán nem tudják olvasni. Ezt nagyon szívesen itt hagyjuk közös használatra. Valahol talán ki lehet tenni. Ha többre is van szüksége az ittenieknek, akkor szívesen küldök ebből. Azért is választottam Lukács evangéliumát, mert Lukács az egyetlen az egész Bibliában, aki orvos, és aki orvosként írja le a történteket, a jó hírt, az evangéliumot. Ezért talán éppen az időseknek egyre több gondjuk van különböző betegségekkel, és valamikor eljön az idő, amikor a halállal is szembe kell nézni. Ennél nagyobb reményt senki a világon nem tud adni. Használják egészséggel!



"Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni,
mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik,
és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik." (Zsid 11:6)


"Jöjjetek énhozzám mindnyájan,
akik megfáradtatok,
és meg vagytok terhelve,
és én megnyugvást adok nektek.
Vegyétek magatokra az én igámat,
és tanuljátok meg tőlem,
hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű,
és megnyugvást találtok lelketeknek."
(Máté evangélium 11:28-30)

Ó, de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!

Dicsőség az Ő szent Nevének!

HALLELUJA! MARANATHA!



Szélpálné Horkay Jolán: Látogatásom a Mennyben




Szeressétek az öregeket! * Egy 90 éves néni mindennapos imája


Gazdag István írásai, tanításai

Egy a szükséges dolog AZ IGE W. Nee: KRISZTUS DRÁGA VÉRE



"A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek,
de nekünk, akik üdvözülünk Istennek ereje." (1Kor 1:18)



Dr. Kiss Ferenc: A HÁROM KERESZT A MESSIÁS ÍGÉRETE

"A KERESZT" 1. rész"Keresztről való beszéd" 2. rész

Jézus Krisztus él, és vár Téged is.