VERSEK, HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com



Watchman Nee
KRISZTUS DRÁGA VÉRE



Watchman Nee életéről itt olvashatsz.

Fizikai életünk fenntartásához feltétlenül szükséges néhány alapvető dolog: ilyen például a víz, a levegő, az élelem, a ruházat és a hajlék. Ezenkívül a szervezetünk bizonyos mennyiségű fehérjét, vitamint és ásványi anyagot is igényel. Ezek nélkül fizikai életünk véget érne, vagy legalábbis igen nagy kárt szenvedne. Ugyanez a helyzet a szellemi életünkkel is. Testi életünkhöz hasonlóan szellemi életünknek is szüksége van néhány alapvető fontosságú elemre. Ezek igen lényegesek. Nélkülük igen nehéz lenne keresztyén életünk fenntartása ebben a Krisztus nélküli világban. Ezen alapvető elemek egyike Krisztus vére.

Vajon miért van szükségünk Krisztus vérére?

Azért, mert mint minden elbukott embernek, három alapvető problémánk van. Bár keresztyének vagyunk, együtt kell élnünk elbukott emberi életünkkel. Ezért napról napra szembe találjuk magunkat ezzel a három problémával. E három probléma három személyhez kapcsolódik: Istenhez, saját magunkhoz és a Sátánhoz. Istentől gyakran eltávolodunk; önmagunkban, a lelkiismeretünkben gyakran bűntudatot érzünk; a Sátán pedig állandóan vádol bennünket. E három - eltávolodás Istentől, a bűntudat és a Sátán vádjai - jelentik keresztyén életünk fő problémáit.

ELTÁVOLODÁS ISTENTŐL
Amikor Ádám bűnbe esett az Éden kertjében, azonnal elrejtette magát Isten elől. A bűneset előtt Ádám állandóan élvezte Isten közelségét, állandóan az Ő jelenlétében élt. Ám miután vétkezett, elrejtőzködött. A bűn mindig elválaszt bennünket Istentől. Ez a keresztyénekre is érvényes. Akár a legkisebb bűn elkövetése után úgy érezzük, hogy hatalmas szakadék választ el bennünket Istentől. Mivel Isten igazságos, nem tűrheti a bűnt. Ezért mondja a próféta: "Nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját ti előletek, és nem hallgatott meg." (Ézs 59:1-2)
Miután Ádám vétkezett, Isten nem ezt kérdezte: Ádám, mit tettél?", hanem ezt: "Ádám, hol vagy?" Más szóval Istent nem az érdekli annyira, hogy milyen bűnt követtünk el, hanem inkább az a tény aggasztja, hogy bűneink elválasztanak Tőle. Isten szeret bennünket, de gyűlöli a bűneinket. Ahol jelen van a bűn, onnan Istennek távoznia kell. Az egész világegyetemben csak egyetlen egy olyan dolog van, amely képes eltörölni a bűnöket - Krisztus drága vére. Minden más hiábavaló, legyen az ima, könny, esedezés, vallási szertartás, vezeklés, megjavulási ígéret, bűntudat vagy várakozás az idő múlására. Semmi más, egyedül Krisztus drága vére képes eltávolítani a bűnöket. Ezért olvassuk a Zsidók 9:22-ben: "... vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat." Jól látható ennek példája Mózes második könyvében. Kétségtelen, hogy Izráel gyermekei közül sokan épp olyan gonoszok és bűnösök voltak, mint az egyiptomiak. Mégis, amikor Isten elküldte angyalát az elsőszülöttek lemészárlására Egyiptom földjén, nem ezt mondta: "Ha meglátom jó viselkedésteket, elmegyek mellettetek." Isten nem kívánta azt sem, hogy Izráel gyermekei könyörögjenek, vezekeljenek, vagy megígérjék, hogy ezután jobban fogják viselni magukat. Nem, Isten azt parancsolta nekik, hogy öljék meg a Páskabárányt, és hintsék a vérét a két ajtófélre és a szemöldökfára. Majd ezt mondta: "... s meglátom a vért, és elmegyek mellettetek." (2Móz 12:13)
Istent nem érdekelte, miféle emberek vannak a házban; amikor meglátta a vért, elment mellettük. A Páskabárány Krisztus előképe. Amikor Keresztelő János először pillantotta meg az Urat, ezt mondta: "Íme az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűneit!" (Jn 1:29)
Jézus az Isten Báránya. Drága vére minden bűnünket elvette. Mit tegyünk tehát, amikor vétkezünk, és eltávolodunk Istentől? Egyszerűen valljuk meg bűnünket Istennek, és higgyük, hogy Jézus vére eltörölte azt. Az 1János 1:9-ben ez áll: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."
Amint megvalljuk bűneinket, eltűnik a bennünket Istentől elválasztó távolság. Ilyenkor ne törődjünk azzal, hogy mit érzünk vagy mit nem érzünk. Krisztus vére elsősorban Isten megelégítésére szolgál, nem a miénkre. Ne feledjük, Isten ezt mondta: "... s meglátom a vért ...". Azaz Ő látja meg, s nem nekünk kell meglátnunk a vért. A Páska éjszakáján Izráel gyermekei a házon belül tartózkodtak, a bárány vére pedig a házon kívül volt. Bent a házban senki sem láthatta a vért, mégis békességük volt, mert tudták, hogy Istent megengeszteli a vér. Egyszer egy évben, az engesztelés napján a főpap bement a Szentek Szentjébe, hogy a vért a frigyláda fedelére hintse engesztelő áldozatul (3Móz 16:11-17). Ezt senki sem láthatta. Ez az előképe annak, amikor feltámadása után Krisztus a saját tulajdon vére által ment be a szentélybe, hogy engesztelést szerezzen a bűneinkért. (Zsid 9:12) Ezt a vért sem láthatja senki, mégis ott van, hogy beszéljen értünk (Zsid 12:24), és megelégítse Istent helyettünk. Jóllehet nem látjuk a vért, nyugodtan hihetünk a hatékonyságában. Ez a vér megoldja az Istennel kapcsolatos problémánkat. Ha Isten elegendőnek tekinti Krisztus vérét ahhoz, hogy eltávolítsa a bűneinket, nekünk ez miért nem elég? Még jóleső érzésekre is szükségünk van? Magasabb követelményeket akarunk felállítani, mint Isten? Nem, erre semmi szükség; egyszerűen mondjuk ezt:
"Istenem, köszönöm Neked, hogy Krisztus vére minden bűnömet elmosta. Ha Te elégedett vagy ezzel a vérrel, én is elégedett vagyok."
A BŰN A LELKIISMERETBEN
Az ember második fő problémája saját maga. Belül, a lelkiismeretében erősen nyomasztja a bűntudat érzése. Milyen sok fiatalnak terhelik bűnök a lelkiismeretét! Ez valóban nagy problémát jelent a legtöbb embernek. A bűn egyfelől sérti Istent, másfelől beszennyezi az embert.
Mi a bűntudat?
A bűntudat a vétkek nyoma a lelkiismeretünkben. Fiatal korunkban még csak kevéssé szennyezik be a bűnök a lelkiismeretünket, de ahogy idősebbek leszünk, ezek a foltok állandóan növekszenek. Akár egy soha meg nem tisztított ablak, a lelkiismeret egyre sötétebb lesz, míg végül alig enged át valamennyi fényt. Nincs az a mosópor, az a vegyszer vagy oldószer, amely képes lenne kimosni a lelkiismeretünkből a bűnt. Még egy atombomba sem tudná eltávolítani a bűn foltját, a lelkiismeretünknek valami ennél is erősebb "mosószerre" van szüksége: Krisztus drága vérére. A Zsidók 9:14 ezt mondja: "... a Krisztus vére, ... mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek." Krisztus vére elég hatékony ahhoz, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket a bűn összes foltjától.

Hogyan tisztítja meg Krisztus vére a lelkiismeretünket?
Tegyük fel, hogy bírságoló cédulát találunk a járdán parkoló autónkon. Azonnal három problémánk keletkezik.
Először is megsértettük a törvényt; másodszor tartozunk a rendőrségnek; harmadszor van egy cédula a zsebünkben, amely állandóan emlékeztet minket erre a tartozásra. Tételezzük fel továbbá, hogy annyira szegények vagyunk, hogy nem tudunk fizetni. Nem dobhatjuk el a cédulát, mert a rendőrségen megvan a másolat, és elővesznek, ha nem fizetünk. Komoly problémával állunk szemben. Ez az eset jól ábrázolja azt a helyzetet, amikor valaki bűnt követ el. Először is megsértettük Isten törvényét, vagyis olyasmit tettünk, ami sérti Istent.
Másodszor, Isten törvénye szerint tartozásunk keletkezett. A Róma 6:23 szerint a bűn zsoldja a halál. Ez igen kemény büntetés, nem tudjuk kifizetni.
Harmadszor, megjelenik a bűntudat a lelkiismeretünkben, amely, akár a zsebünkben lévő cédula, állandóan emlékeztet minket az elkövetett kihágásra. De mindjárt itt van a jó hír is! Amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, halála maradéktalanul kielégítette Isten összes követelményét velünk szemben. A bűn tartozása ezzel ki lett fizetve. Dicsérjük az Urat! Jézus Krisztus kereszthalála az összes tartozásunkat elrendezte! Az első két probléma ezzel megoldódott: Istent nem sértjük többé, és a tartozás is ki lett fizetve. De mi a helyzet a lelkiismeretünkkel? A bűn foltja, akár a közlekedési rendőr cédulája, megmarad mint vétkünk feljegyzése a lelkiismeretünkben. Ezen a ponton van szükségünk Krisztus vérére, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket. Mivel Ő kifizette a bűn teljes adósságát, vére most eltörölheti ennek az adósságnak a nyomát is. Éppen úgy, ahogyan a közlekedési kihágás büntetésének kifizetése után nyugodtan összetéphetjük és eldobhatjuk a róla szóló cédulát, a lelkiismeretünk bűntudatát is "kidobhatjuk". Igazán nem nehéz ezt megtapasztalni. Bármikor, ha vétkezünk és bűntudatot érzünk, egyszerűen tárjuk fel szívünket Isten előtt, és imádkozzunk valahogy így:
"Istenem, bocsásd meg, amit az előbb tettem. Köszönöm Uram, hogy a kereszten meghaltál értem, és kifizetted annak a bűnnek az adósságát is, amit éppen most elkövettem. Uram, hiszem, hogy ezt a vétkemet is megbocsátottad. Ezért most drága véredre van szükségem, hogy megtisztítsa a lelkiismeretemet ennek a bűnnek a foltjától."
Emlékezzünk az 1János 1:9-re: "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." A 103.zsoltár 12. versében pedig ezt olvassuk: "Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket."
Ki tudja megmondani milyen messze van a napkelet a napnyugattól? Ha megvalljuk vétkeinket, Isten ilyen végtelen messzeségbe veti el tőlünk azokat. E vétkek nem kötözhetnek meg többé bennünket, s megnyugodhat a lelkiismeretünk. Amikor Isten megbocsátja vétkeinket, nyomban el is felejti azokat. Ne gondoljuk, hogy miután megbocsátotta vétkeinket, később valamikor újra emlékeztet majd rájuk. Nem, amikor egy megbocsátott bűn felmerül, Istennek igen rövid az emlékezete. Sokszor mi jobban emlékezünk bizonyos dolgokra, mint Isten. Erről beszél a Jeremiás 31:34b "... mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre."
Ha Isten nem emlékszik a bűneinkre, mi is nyugodtan elfelejthetjük őket. Ne emlékeztessük Istent olyasmire, amit Ő már elfelejtett. Krisztus kétezer évvel ezelőtt halt meg. Vére már kiontatott, és a nap minden órájában rendelkezésünkre áll, hogy megtisztítsa a lelkiismeretünket. Ha vétkezünk, nem kell várakoznunk. A várakozás nem fokozza a vér erejét; a vér ereje maximálisan hatékony: akárhol vagyunk, akármikor érzékeljük a bűt a lelkiismeretünkben, bátran kérhetjük Krisztus drága vérének tisztítását. "Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság." (Zsolt 32:1-2) Krisztus drága vére megoldja a lelkiismeretünket nyomasztó bűn problémáját.


A SÁTÁN VÁDJAI

Néha azonban a bűnvallás és a vér alkalmazása után is maradnak bennünk rossz érzések. Ez annak a jele lenne, hogy bűnünk nem nyert bocsánatot? Vagy hogy Krisztus vére nem hatékony? Vagy hogy még valamire szükségünk lenne? "Távol legyen!" Honnan jönnek akkor ezek a rossz érzések, miután megvallottuk a vétkünket, és kértük a vér tisztítását? Fel kell ismernünk, hogy ezek forrása Isten ellensége, a Sátán. Hogy ezt megértsük, látnunk kell, ki is valójában az a Sátán, és miben mesterkedik. A Biblia eredeti nyelvén a "Sátán" szó vádolót jelent. Ezért olvassuk a Jelenések 12:10-ben: "... mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolja őket."

A Sátán, Isten ellensége, szinte szünet nélkül, éjjel-nappal vádolja Isten gyermekeit. Ez a dolga. Természetesen nem Isten bízta meg ezzel, hanem ő saját maga vette magára ezt a szerepet. Jól látható mindez Jób történetében. Jób igaz és istenfélő ember volt (Jób 1:1). Ám mégis azt olvassuk, hogy a Sátán megjelent Isten előtt, hogy vádolja őt. Ezt mondta: "Nem ok nélkül féli Jób az Istent! [...] Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön. De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd tá arra, amije van, majd káromol még Téged!" (9-11. versek) Vagyis a Sátán azzal vádolta Jóbot, hogy csak azért féli az Istent, mert Isten megáldotta. Nem kevesebbet állított, mint hogy Isten megvesztegeti Jóbot, és amint elveszi gazdagságát, Jób azonnal meg fogja átkozni. Ez a példa világosan leleplezi a Sátán vádoló természetét a szellemi szférában.

Zakariás könyvében Jósua főpapot látjuk Isten előtt állni, a Sátánt, "aki jobb keze felől állt, és vádolta őt".(Zak 3:1) Jósua "szennyes ruhába volt öltöztetve" (3. vers). Ez Jósua nyomorúságos, bűnös állapotát jelenti. Milyen gyakran kínál a mi hasonló állapotunk is alkalmat a Sátán vádaskodására!
Ebből az is látható, hogy a Sátán nemcsak Isten ellensége, hanem a mi ellenségünk is. Bármikor, ha meg akarunk állni Isten előtt, a Sátán is jelen van, hogy ezt megakadályozza a vádjaival. A keresztyéneket semmi sem bénítja meg jobban, mint az ellenség vádjai. Amint odafigyelünk ezekre a vádakra, nyomban erőtlenné válunk a szellemünkben. Ilyenkor igen nehéz közösséget folytatni másokkal, s még nehezebb imádkozni. Úgy érezzük, Isten megközelíthetetlen messzeségben van tőlünk. Ez az ellenség alattomos stratégiája. A Sátán sohasem fog piros ruhában, vasvillával a kezében megjelenni, hogy megfenyegessen bennünket: "Én vagyok az Ördög! Most azonnal el foglak ítélni!" Sokkal okosabb ennél. Ő belülről vádol bennünket, sőt elhiteti velünk, hogy a vádjai Istentől valók.

Hogyan különböztethetjük meg a Sátán vádjait Isten megvilágosító munkájától a lelkiismeretünkben?
Néha ez nem könnyű, de a következő három módszer segíthet: Először, az isteni világosság táplál, a sátáni vád viszont kiszárít és elvonja belőlünk az erőt. Amikor Isten hívja fel a figyelmünket a bűneinkre, ez leleplez és megsebez ugyan bennünket, ugyanakkor ellátmányt ad, közelebb vezet Istenhez, és arra ösztönöz, hogy alkalmazzuk Krisztus drága vérét.
A Sátán vádjai ezzel szemben teljesen negatívak. Hatásukra üresnek és elkeseredettnek érezzük magunkat. Másodszor, Isten figyelmeztetése mindig konkrét, a Sátán vádbeszéde viszont a leggyakrabban (nem mindig) általános. Néha azt szuggerálja, hogy fáradtak vagyunk, vagy rossz napunk volt. Máskor azt az általános, megfoghatatlan érzést kavarja fel bennünk fel bennünk, hogy rossz a kapcsolatunk Istennel. De amikor kutatni kezdjük a lelkiismeretünket, nem találunk benne semmilyen konkrét bűnt, ami elválaszthatna bennünket Istentől.
Sokszor depressziós állapotban ébredünk, ridegséget érezve Isten és mindenki iránt. Ezek az általánosan elítélő érzések, amelyek nem valamilyen konkrét bűnből erednek, mind a Sátántól valók, és vissza kell utasítanunk őket.
Amikor Isten beszél, Ő mindig konkrét és pozitív, a Sátán viszont gyakran általános és negatív.
Harmadszor tudnunk kell, hogy amennyiben bármilyen kellemetlen érzés marad bennünk azután, hogy megvallottuk a bűnünket, és kértük a vér tisztítását, az a Sátántól való. Soha sem lehet szükség arra, hogy újból bűnvallást tegyünk, és újból kérjük a vért. A Sátán azonban sohasem elégedett. Ő újabb és újabb bűnvallásokra akar kényszeríteni minket. A Példabeszédek 27:15-ben ezt olvassuk: "A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók." A Sátán vádjai éppen ilyenek: mint egy csepegő csap vagy egy házsártos feleség ők nem hagyják nyugton az embert.
De az Isten beszéde nem ilyen. Amikor bűnvallást teszünk, és a vér tisztítását kérjük, Isten azonnal megelégszik. Minden további hang a Sátáné. Ha megvalljuk a vétkünket, kérve a drága vér tisztítását, de továbbra is nyomaszt bennünket valamilyen belső, kellemetlen érzés, azonnal hagyjuk abba az imát.[...]

A Jelenések 12:10-11 ezt mondja: " ... levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig."
A bizonyságtétel beszéde nem más, mint annak kijelentése, hogy Jézus Krisztus vére megtisztított minden bűntől, és ez a vér legyőzte a Sátánt. Ha bátran kijelentjük ezt, a Sátán vádjai azonnal szertefoszlanak. A keresztyén élet egyfajta hadviselés.

"Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el." (1Pt 5:8) A Sátán elleni harchoz megfelelő fegyverzetre van szükségünk. Az egyik legfontosabb fegyverünk Krisztus vére.


MINDENNAPI ÉLETÜNK ISTEN JELENLÉTÉBEN

A drága vér erejének köszönhetően egy keresztyén képes arra, hogy percről percre Isten jelenlétében éljen. Ha bármilyen csekély bűn megzavarja közösségünket Istennel, azonnal megvallhatjuk azt, és kérhetjük az Úr győzelmes vérét. A közösségünk erre azonnal helyreáll. Miért pazarolnánk az időnket várakozással?  Krisztus vére nap mint nap, minden percben rendelkezésünkre áll. Tisztító ereje sohasem meríthető ki. Nemcsak a múlt bűneitől tud megtisztítani, hanem minden jelen- és jövőbeli bűntől is, amit valaha elkövethetünk. Krisztus drága vérének ereje által mindig tiszta lehet a lelkiismeretünk. Bátran Isten elé állhatunk:

"Járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől." (Zsid 10:22)
Krisztus vérének köszönhetően vádmentes lelkiismeretet élvezhetünk. Akár egy frissen mosott ablak, ragyogóan tiszta és világos lehet a lelkiismeretünk. Láthatjuk tehát, hogy Krisztus vérének ereje által a Sátán összes vádja felett győzedelmeskedhetünk. Legyenek e vádak bármilyen erősek, Krisztus vére erősebb náluk. Ez a vér minden vádra megfelel. Ez a vér a mi fegyverünk. Ha ez a fegyver van a kezünkben, a Sátán sohasem győzhet le bennünket, hanem mi fogjuk legyőzni őt.

Ó, testvéreim, milyen drága Krisztus vére!
Általa nap mint nap Isten közelében élhetünk.

"Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan Ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn 1:7)