HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

"Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak,
hanem hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mk 10:45)



Életed adtad, hogy életem lehessen

Túrmezei Erzsébet: FELTÁMADT!


Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.
Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!



HARMADNAPON FELTÁMADOTT!
"Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy
Krisztus már akkor meghalt értünk,
amikor még bűnösök voltunk."
(PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 5:8)



Jézus Krisztust, Isten Fiát keresztre feszítették a Golgotán a mi bűneinkért, és eltemették. Mivel szombat a nyugalom napja volt, ezért vasárnap hajnalban akarták bebalzsamozni a holttestét az őt követő hívő asszonyok. "Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. És íme, nagy földrengés volt, az Úr angyala leszállt a Mennyből, odament, elhengerítette a követ, és leült rá. Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: 'Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek!"(Máté 28:1-7) hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." (PÁL LEVELE A RÓMAIAKHOZ 5:8)

"Kijelentettem a te nevedet az embereknek,
akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te Igédet." (Jn 17:6)



Jézus megjelenik a magdalai Máriának

Mária a sírbolton kívül állt és sírt. Megjelent neki Jézus, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
"Jézus így szólt hozzá: Asszony, miért sírsz? Kit keresel?'
Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
'Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom.'
Jézus néven szólította: 'Mária!'
Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:
'Rabbuni!' - ami azt jelenti: Mester.
Jézus ezt mondta neki: 'Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.' " (János 20:15-17)
Jézus megjelenik tanítványainak

"Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
'Békesség néktek!' És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
'Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket.' Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta: 'Vegyetek Szentlelket! (Szent Szellemet!) Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak." (Jn 20:19-23)

Jézus és Tamás találkozása

"Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta:
'Békesség néktek!' Azután így szólt Tamáshoz:
'Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!'
Tamás pedig így felelt: 'Én Uram, én Istenem!' Jézus így szólt hozzá: 'Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (János 20:26-29)

Az evangélium célja

"Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek:
Jézus a Krisztus, az Isten Fia és
e hitben életetek legyen az Ő nevében."
(János 20:31)




Jézus megjelenik a Tibériás-tengernél
A nagy halfogás esete

A tanítványok a Tibériás-tengernél halásztak egész éjszaka, de nem fogtak semmit. "Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük:
'Fiaim, nincs valami ennivalótok?'
Így válaszoltak neki: 'Nincs.' Ő pedig ezt mondta nekik:
'Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!'
Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt." (János 21:4-6)
Ekkor János felismerte, hogy az Úr Jézus az. Erre Péter felvette a felső ruháját, és belevetette magát a tengerbe. A parton pedig, amikor kiszálltak a hajóból parazsat láttak, rajta halat és kenyeret. "Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül." (János 21:14)

Egyre többen, az apostolok is találkoztak a feltámadott Krisztussal több városban, Jeruzsálemben is. "Szenvedése után sok bizonyítékkal meg is mutatta ezeknek, hogy Ő él, amikor negyven napon át megjelent előttük, és beszélt az Isten országa dolgairól." (ApCsel 1:3)



Kéklő tengernek partján dal itt!



Saul (Pál apostol) megtérése Damaszkuszhoz vezető úton

"Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá:
'Saul, Saul, miért üldözöl engem?'
Ő pedig megkérdezte: 'Ki vagy, Uram?'
Az így válaszolt: 'Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, menj be a városba, és ott megmondják neked, mit kell tenned!'" (ApCsel 9:1-6)

Jézus megszólította és újjáteremtette Sault, azaz a későbbi Pál apostolt a damaszkuszi úton, mint ahogy olvashatjuk az ApCsel 9. fejezetében. Ezt mondta Jézus Anániásnak:
"Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, hogy mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9:15-16)
Pál apostol ettől kezdve a pogányok, a királyok és Izráel fiai előtt nyiltan szólt az Úr nevében. Hirdette, hogy Jézus a Krisztus.
Pál apostol ezt írja levelében: "...Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is." (1Kor 15:3b-8) Az Úr pedig csodálatosan munkálkodott általa, és sorra alakultak a gyülekezetek.
'Közel van hozzád az Ige, a te szádban és a te szívedben', mégpedig a hit Igéje, amelyet mi hirdetünk. Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás így szól: 'Aki hisz Őbenne, nem szégyenül meg.' Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és Ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: 'Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.'" (Róm 10: 8-13)



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK