HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Gazdag István: Az IGE
Sokan, sokféleképpen kérdéseket tettek fel, ezért szeretnék most választ adni, s egy
útmutatást sokak kezébe, akik érdeklődnek Isten Igéje, Isten országa és a hozzávezető út
felől. Fontos információkkal fogok szolgálni azoknak, akik őszintén keresik az Igazság
útját. Ahol a Károli Gáspár fordításában a Biblia Lélekről beszél, azt Szellemre
javítottam, mert ez fontos a Biblia pontos megértéséhez.
Egy Igével, egy idézettel kezdeném az 1Kor 2:1-5-ig:
"Én is mikor hozzátok mentem,
atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem
néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak
tiköztetek, mint a Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről. És én erőtlenség,
félelem és nagy rettegés közt jelentem meg tiköztetek. És az én beszédem és az én
prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem Szellemnek
és erőnek megmutatásában. Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem
Istennek erején nyugodjék."
Én is megpróbálom magam tartani ezen Igéhez, és mint Pál apostol, aki egy igen tanult
ember volt, nem arra törekedett, hogy ékesszólóan szóljon, vagy nagy bölcsességgel. Az
emberi bölcsességről van itt szó. Nem ilyen módon próbálta Isten evangéliumát hirdetni,
hanem elhatározta, hogy semmi másról nem tud a hallgatók előtt, hanem Jézus Krisztusról
egyedül, mint megfeszítettről. Ez ugyanis egy olyan titok, és olyan fontos üzenet, amit nem
szabad emberi bölcsességgel és ékesszólással meggyöngíteni. Ezt olvassuk ugyanezen
levél 1Kor1:17.b részében:
"de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus
keresztje hiábavaló ne legyen."
Krisztus keresztjében nagy erő rejlik azoknak, akik
hitben fordulnak Hozzá, a 18. vers erről szól:
"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság
ugyan azoknak, akik elvesznek; de
nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje."
Istennek ereje Jézus Krisztus keresztjéből sugárzik felénk. Hit által lehetünk részesei.
Most egy bizonyos dologra térnék ki főleg. Sokan úgy gondolják, hogy a Biblia
megértéséhez nagy tudásra van szükség, iskolázottságra. Ez nem így van. Ennek talán
legnagyobb bizonyítéka az, hogy éppen Jézus legközelebbi tanítványai, az apostolok
nagyrészben egyszerű, tanulatlan, iskolázatlan emberek. Legközelebb talán mondhatnánk
Péter, János és Jakab apostol állt Őhozzá, mindhárman egyszerű halászok. Én is voltam
egy rövid ideig halász. Erről majd később beszámolok. Egyetemre is jártam. Talán ez egy
furcsa kombináció, de ez mind így alakult az életemben. Úgyhogy kicsit ismerem mind a
két oldalt.
De nézzük meg talán azt, hogy kiket hív Isten magához!
Ez valószínűleg a legbiztosabb
válasz arra, hogy megláthatjuk, hogy nem arról van szó, hogy mi kicsik, vagy nagyok
vagyunk, tudósok, vagy tudatlanok, gyöngék, vagy erősek. Isten előtt valami egészen más
az, ami számít. Megint visszatérve az 1Kor 1:26-29 Igékhez:
"Mert tekintsétek csak a ti
hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan
hatalmasak, nem sokan nemesek; Hanem a világ bolondjait választotta ki magának
az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki
magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket; És a világ nemteleneit és
megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket
megsemmisítse; Hogy ne dicsekedjék Ő előtte egy test sem."
Ez az Ige elsősorban egy
hívő gyülekezethez szól. Ez tulajdonképpen egy nagyszerű hír azoknak, akik e világban
semmit nem számítanak, akiknek szavuk nem sokat jelent, akik csak egyszerű emberek,
akik talán, mint ahogy az Ige is mondja a világ bolondjai, a világ erőtlenei, akiket
semmibe nem vesznek. Ilyeneket választ ki Isten magának az Ő céljaira. Természetesen
ez nem azt jelenti, hogy csak ilyen emberek juthatnak el hitre, és Isten országába, de azok,
akik erőben, bölcsességben, anyagiakban és más különböző dolgokban gazdagok,
ezeknek általában nagyon nehéz a megtérés. Nagyon nehéz megválni mindettől, hiszen
ezt hirdeti az evangélium, hogy a gazdagoknak nehéz Isten
országába bejutni. Ezen még a tanítványok is megrőkönyödtek, de Isten kegyelme nagyobb
ennél is.
Jézus szavai nagyon vigasztalóan hatnak, bár ez embereknél lehetetlen, Istennél
minden lehetséges. Ez egy nagyon fontos Ige számunkra. Ezeket a gondolatokat nyugodtan
félretehetjük. Nem kell azzal törődnünk, hogy kik vagyunk, hogy mik vagyunk. A Biblia
nagyon világosan szól arról, hogy Isten nem nézi a személyt, hanem azoknak, akik
őszintén keresik az Ő országát, az Ő akaratát, az Ővele való közösséget, azoknak
kinyilatkoztatja magát. Ennek természetesen vannak feltételei. Az egyik pontosan ez, hogy
ne dicsekedjünk saját adottságainkkal, vagyonunkkal, vagy bármi mással az életünkben,
hanem meghajoljunk Őelőtte, megalázzuk magunkat, és akkor Ő felemel bennünket. Az
alázatosoknak Isten kegyelmet ad. Van egy rövid történet Lukács evangéliumában, a 10.
részben, ami nekünk nagyon fontos tényeket közöl. Ez egy rövid, de annál fontosabb rész,
Lk 10:38-42-ig:
"Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy Ő beméne egy faluba; egy
Márta nevű asszony pedig befogadá Őt házába. És ennek vala egy Mária nevű
testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az Ő beszédét. Márta pedig
foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é
arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?
Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem! Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta,
Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb
részt választotta, mely el nem vétetik őtőle."
Egy nagyon tanúságos része ez a Bibliának
számunkra. Két testvérnő áll itt előttünk. Mindketten a maguk módján szeretik az Úr
Jézust. Befogadják házukba. A két testvérnő között van egy nagy különbség. Márta, - az
Igéből itt úgy tűnik, hogy az övé a ház - , befogadja az Úr Jézust, és nagy igyekvéssel,
szorgalommal szolgálni akarja Őt. Tesz-vesz, készíti talán az ételt, italt, és ezt a
szorgosságot Jézus el is ismeri, mondván:
"Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra
igyekezel."
Sokszor a mi életünkben is így van, még a hívők életében is, hogy mi sokat
szorgoskodunk és igyekszünk, és ezt Isten látja is, de ez nem az, ami az Ő tetszését maga
után vonja. Talán Márta számára nagyon lehangolóak voltak Jézus szavai, mikor így szólt
hozzá:
"De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem
vétetik őtőle."
Itt egy nagy kontraszt van előttünk. Lehet, hogy Márta megdöbbent és
megriadt ezektől a szavaktól. Hogy lehet ez, hogy én itt szorgosan készítem az Úrnak a
legjobb dolgokat, mégis az Úr nekem azt mondja: Ez mind szép és jó, de egy a szükséges
dolog. És Mária, aki nem tesz semmit látszólag, a jobb részt választotta, ami meg is marad
neki. Miért válaszol Jézus így? Egy a szükséges dolog. És az nem az igyekezet, a
szorgalom, hanem, amit Mária tesz. A 39. versben látjuk, hogy miről beszél Jézus:
"És
ennek vala egy Mária nevű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az Ő
beszédét."
Mária leül Jézus lábainál, és hallgatja az Ő beszédét, és erről Jézus azt mondja,
hogy ez az egy szükséges dolog. Ha mi el akarunk jutni Isten országába, és Istennek tetsző
életet akarunk élni, akkor az itt ennél az egy szükséges dolognál kezdődik. Le kell ülnünk
Jézus lábaihoz, és hallgatni az Ő beszédét. Ezt talán egy képpel is illusztrálnám, amit Isten
tanított nékem az Ótestamentumban a 37. zsoltár 7. részében a következőt olvassuk:
"Csillapodjál le az Úrban, és várjad Őt;"
Mikor egyik nap ezt az Igét olvastam, arra
gondoltam, mikor az Atlanti-óceán Északi részén, Grönland partjainál egy halászhajón
voltam, ahol sokszor nagy viharokat is átéltem, egészen 13 m magas hullámokig, amiről
elmondhatom, hogy igen riasztóan, félelemkeltően hatottak rám. Visszagondolva ezekre
a hullámokra, az örjöngő tengerre erre a viharban, arra gondoltam, hogy ha ebben az
örjöngő víztömegben még több tonnás sziklát is beledobnánk, alig vennénk valami
változást észre a víz felületén, annyira tajtékzik, annyira csap, ver mindenfelé, hogy
egyszerűen csak elnyelné még ezt a hatalmas szikladarabot is. De vannak a tengeren vagy
az óceánon olyan napok is, mikor a víz teljesen lecsendesül, teljesen megnyugszik. Ilyen
napot is átéltem, mikor egyedül a hajó hullámai voltak láthatóak a víz felszínén. Teljesen síma,
tükörsíma lett a víz, teljesen megnyugodott. Ha ilyenkor a
legkisebb kavicsot is beledobunk a vízbe, azonnal láthatóvá válik a hatása. Húzza maga
után a köröket.
Ez a kép emlékeztetett arra, hogy Isten Igéje is sziklaként áll szemünk
előtt, de ha a mi szívünkben tombol a vihar, ha a meggondolások hullámai fölcsapnak az
égig, ha a hitetlenség vihara dúl bennünk, ha a gondok örvényei húznak le bennünket,
akkor Isten Igéjének nincs hatása az életünkben.
De Isten arra hív el bennünket, hogy
csillapodjunk le Őbenne, és várjuk Őt. Ez időbe telik. De nagyon fontos, és személyes
tapasztalatból mondhatom azt, hogy ha én lecsillapodtam és vártam Őrá, leültem az Ő
lábaihoz, és hallgattam az Ő beszédét, minden szó, minden Ige csodát vitt végbe az
életemben. A legnagyobb csoda, hogy megismerhettem Őt, amiért csak hálával és
köszönettel fordulhatok Őhozzá. Ez egy olyan dolog számomra, amit még álmomban sem
tudtam elképzelni, de ez megtörtént, és erről teszek itt bizonyságot is. Ha lecsillapodunk,
Isten Igéje hat az életünkben, véghezviszi azt, amit Isten mondott, és ezáltal igazán életünk
lesz.
Isten Igéjéből ÉLET származik. Ehhez valóban le kell csillapodni. Időt kell szánni rá.
És itt nem tudjuk magunkat kimagyarázni, hogy nekem nincs időm, nekem erre meg erre
kell gondot fordítanom. Ezt Isten nem fogadja el. Ugyanúgy, mint Mártánál nem fogadta
el azt, hogy szorgalmasan szolgált ugyan néki, hanem megmutatta neki, hogy az az igaz út
kezdete, és az az út Istennek tetsző, ami ott kezdődik, hogy leülünk Jézus lábaihoz, és
hallgatjuk az Ő beszédét. Miért ilyen fontos ez? Miért kell itt elkezdeni? A Rómaiakhoz
írt levél 10. részének 17. verse ad egy választ erre:
"Azért a hit hallásból van, a hallás
pedig Isten Igéje által."

Tehát a hit Isten Igéjének hallásából van. És ez az egyetlen út,
amit a Biblia tanít, ez az egyetlen lehetőségünk olyan hitre szert tenni, ami által igazán
Istenhez jöhetünk. Sokan különbözőképp vélekednek a hitről, néha igen furcsa
elképzelések vesznek erőt rajtunk, de Isten Igéje világosan tanítja azt, hogy az a hit, ami
minket Istenhez vezet, ami által nekünk Istentől való életünk lehet, ami által minden
áldásában részt vehetünk, az egyedül az Ő Igéjének hallásából származik. És ez a hit
annyira fontos, hogy a Zsidókhoz írt levél írója félreérthetetlenül elénk tárja, hogy hit
nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Olvassuk ezt el a Zsid 11:6 - ban
"Hit nélkül pedig
lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és
megjutalmazza azokat, akik Őt keresik."
Itt látjuk azt, hogy hit nélkül Istennek teljesen
lehetetlen tetszeni, és ha mi elé akarunk járulni, - erre Isten meghív minket - , de ez a
meghívás összefügg a hittel, mégpedig először is hinnünk kell, hogy Isten létezik, de ez
még nem minden. Sok ember van, aki azt mondja, hogy igen, bizonyosan van egy Isten
vagy egy magasabbrendű erő, vagy valami hasonló, de ezáltal még nem jutnak ezek az
emberek Isten elé, mert aki Isten elé akar járulni, annak azt is el kell hinnie, hogy Isten
megjutalmazza az Őt keresőket. Mondhatnánk ezt úgy is, hogy Isten senkinek nem marad
adósa. Mikor mi időt fordítunk arra, hogy leüljünk Jézus lábaihoz, és hallgassuk az Ő
beszédét, biztosak lehetünk abban, hogy ez nem elvesztett idő. Sokkal inkább az Ige
bizonyságot tesz arról, hogy Isten meg fog jutalmazni, mikor így keressük Őt. Hit nélkül
lehetetlen néki tetszeni. Teljesen lehetetlen. A hit pedig Isten Igéjének hallásából van.
Ezt nem lehet eléggé kihangsúlyozni, és ez egyszerű dolog. Ehhez nem kell nagy tanultság.
Elmondhatom én is magamról, hogy mikor elkezdtem a Bibliát olvasni, nagyon sok
mindent nem értettem. Sőt bár évek óta olvasom és tanulmányozom a Bibliát, még mindig
sok mindent nem értek. De mikor elkezdtem követni Isten útmutatását, mikor
lecsendesedtem, mikor vártam reá, akkor leültem Jézus lábaihoz és hallgattam az Ő
beszédét, Isten elkezdte megnyitni azokat a titkokat, amikről én azt mondhatom, hogy
azelőtt életemben sem hallottam, de amik nagyon kedvesek, és nagyon értékesek lettek
számomra, olyan dolgokat, amik hitet adtak és a hitemet erősítették, s ami által
megélhettem az élő Istennek közelségét, erejét, segítségét, csodáit. Ha visszatérünk 1Kor
2. részéhez, melynek első 5 versét már elolvastuk, a 6. verstől így szól tovább az apostol:
"Bölcsességet pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ
veszendő fejedelmének bölcsességét. Hanem Istennek titkon való bölcsességét szóljuk, azt
az elrejtettet, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre. Melyet e világ
fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg
a dicsőség Urát. Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és
embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az Őt szeretőknek."
Ilyen dolgokat
kezdtem én is átélni, amiket szemem még nem látott és fülem még nem hallott, sőt a
szívem meg se gondolt. Isten elkezdte kijelenteni magát és az Ő Igazságát, mint ahogy a
10. verstől olvashatjuk ezt:
"Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Szelleme által:
mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. Mert kicsoda tudja az
emberek közül az ember dolgait , hanemha az embernek szelleme, amely őbenne van?
Azonképpen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Szelleme. Mi pedig
nem e világnak szellemét vettük, hanem az Istenből való Szellemet; hogy megismerjük
azokat, amiket Isten ajándékozott nékünk. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel,
melyekre emberi bölcsesség tanít, hanem amelyekre a Szent Szellem tanít; szellemiekhez
szellemieket szabván. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Szellemének dolgait:
mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy szellemiképpen ítéltetnek meg."
Itt
látjuk azt, hogy Isten az Ő Szent Szelleme által jelenti ki igazságait, adományait. Ő az, aki
minden igazságra elvezet, és minket tanít. Erről tanúskodik az Úr Jézus maga is, ha
kinyitjuk a Bibliánkat a János evangéliumának 14. részénél a 26. versben ezt olvassuk:
"Ama vigasztaló pedig a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, az
mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket
mondottam néktek."
Isten Szent Szelleme tanít meg minket mindenre. Az Ő vezetése,
az Ő tanítása nélkül nem tudjuk megérteni Isten dolgait. A 16. rész 13. versében is szól
Jézus erről:
"De mikor eljő amaz, az igazságnak Szelleme, elvezérel majd titeket
minden igazságra."
Nos hogyan juthatunk mi ahhoz, hogy a Szent Szellem a mi szellemünket
vezérelje, hogy tanítson minket és elvezessen minden igazságra, megismertesse velünk
Istennek útjait, és mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott az Ő Fiában, Jézus
Krisztusban? Erre a válasz Lukács 11. részében található a 9-13 versekben
"Én is
mondom néktek: Kérjetek, és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek
és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek
megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, akitől a fia kenyeret
kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajon a hal helyett kígyót ád-e néki? Avagy ha
tojást kér, vajon skorpiót ad-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó
ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak,
akik tőle kérik."
Itt Jézus arra hívja föl a figyelmünket, hogy nekünk Istenhez magához kell
fordulnunk hitben és kérni. Emlékszem rá, hogy mikor elkezdtem a Bibliát olvasni, és
megfogta a figyelmemet, az érdeklődésemet, akkor azon gondolkodtam, hogy lehetséges
ez ma. Van ilyen ma? Igaz ez, amit én itt olvasok? S aztán eljutottam arra a részre, mikor
Jézus azt mondja, hogy kérjetek és kaptok. Keressetek és találtok. Zörgessetek és
megnyittatik néktek. És én így elkezdtem imádkozni, amit én nem tanultam. Csak
elkezdtem Istenhez beszélni, ahogy tudtam. Körülbelül ilyen formán imádkoztam:
Isten, én
nem tudom, hogy Te vagy nem, de ha Te vagy, és ez a Biblia a kezemben, a Te Igéd az
Igazság, akkor engem többé nem érdekel, hogy én ki vagyok, és mim van, hanem a Te
akaratod legyen meg az én életemben, és Te azt mondtad, ha én keresek, akkor találok, és
kérek, akkor kapok, ha zörgetek, akkor megnyittatik nékem. Én ezt elkezdem. És ha ez
igaz, akkor meg kell, hogy találjalak.
És ma azt mondhatom, hogy évek óta teljes
bizonyságom van arról, hogy Isten létezik, és megjutalmazza azokat, akik keresik Őt. Ő
válaszolt erre az imámra, erre a kérésemre, és ez egy olyan csodálatos dolog, hogy nehéz
egyáltalán szavakba foglalni. És ez egy olyan dolog, hogy Isten mindenkinek személyesen
adja meg. Mindenkinek csak azt mondhatom, hogy keressen és találni fog. Keresse Isten
országát és meg fogja találni. Kérje Istent, és Isten meg fogja ajándékozni. Zörgessen
Őnála, és Ő meg fogja nyitni az ajtót. Én bizonyos vagyok abban, hogy mindenki ugyanúgy
magtalálhatja Őt, mint én. Bár sokkal inkább azt kell mondjam, hogy nem én találtam meg
Őt, hanem Ő engem. Én voltam elveszett. Én voltam vak az igazság felé, Isten dolgai felé.
De Ő pontosan ezért küldte el az Ő Fiát e világba, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami
elveszett. Ez Isten végtelen szeretetéről tanúskodik. És Ő szeretné azt, hogy mindenki
részesüljön az Ő szeretetében. Ehhez le kell csendesülni. Várni kell reá. Le kell ülni Jézus
lábaihoz, és hallgatni az Ő beszédét. Kérni Istent, hogy tanítson minket az Ő Szent
Szelleme által. Vezessen minket Igéjének igazságában! Ő egyedül tudja velünk megértetni
azt, hogy mit jelentenek ezek az Igék. Mi emberek talán egy bizonyos pontig magyarázni
tudjuk ezt. El tudjuk mesélni, hogy ezeket hogyan éltük át. De Isten egyedül az, aki
mindent meg tud világítani, mindent meg tud értetni velünk, és ehhez Őt egyszerűen kérni
kell. Nem valamilyen formális úton, hanem szívből a mi saját szavainkkal. Kérhetjük Őt
az Úr Jézus Krisztusnak nevében, és Ő megígérte, aki kér, az kap. És, ha mi kérünk Tőle
valamit, akkor nem valami mást fog adni, mint ahogy Jézus is ezt világossá tette. Ha a fiú
az apjától kenyeret kér, nem kap egy követ helyette. Ugyanígy, ha mi Istent kérjük, hogy
adja nekünk az Ő Szent Szellemének vezetését, és tanítson Ő bennünket, meg
fogjuk élni, hogy Isten pontosan azt fogja tenni, amire kérjük Őt. Ha kérjük Őt az Ő Igéje
szerint, Ő meg is fogja adni. És ezt kívánom minden olvasónak, hogy erre eljusson, és
hogy részese lehessen Isten szeretetének, országának, az örök életnek. Ámen.