HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Szélpálné Horkay Jolán: Látogatásom a Mennyben
1920-as években USA-ba kivándorolt család gyermeke.
Ezt a történetet ő bocsátotta rendelkezésünkre.
Igen! Ő létezik, Ő igazi! Az én Jézusom! Megváltóm. Nem voltam biztos, hogy hová emelkedek olyan gyorsan, megközelítve a fényt és a hatalmas ajtót. Amikor az kinyílott fényárban úsztunk a mennyei két emberrel (személlyel) együtt, akik köszöntöttek minket. A jobb oldalamon álló személy a saját nevemen szólított:
- Jolán!
Karon fogott, és ezt mondta:
- Azt akarom, hogy találkozz valakivel.
Amikor megláttam Őt, azonnal felismertem! - Ő az Úr Jézus!
Ó, az a látvány! A Mennyország csodálatos. Le se tudom írni. Várj, és te is fogod látni saját magad. Az lehetséges. Csak higgy az Úr Jézusban! Nagyon hálás vagyok, amiért Ő ezt a kiváltságot adta nekem, hogy körül nézhessek, és lássam, hová fogok menni, amikor befejezem a munkámat a földön. Áldom az Ő szent nevét, Jézus!
Szélpálné Horkay Jolán: Testen kívüli létezésem tapasztalatai
Sebészeti operáció
1961 elején berendeltek a nőgyógyászatra, mivel valamilyen komplikáció történt a terhességem idején. A megjelenésem ideje 8.00 óra volt, de én csak este 10.00-re jelentem meg. Nem volt segítségem a három kisgyermek mellett. Nagyon sok mindent el kellett készítenem előre, mivel én jól tudtam, hogy távol leszek az otthonomtól legalább két-három hétig. A kórházban négyágyas szobában helyeztek el. Behoztak a szobába egy nagyon felháborodott nőt, és lefektették a velem szemben lévő ágyra. Fogalmam sem volt arról, hogy mi a problémája, de ő átkozódott és esküdözött, nagyon borzasztó volt, amíg az elhelyezése történt. Én már elvégeztem az áhítatomat az Úrral. Imádkoztam a családomért, magamért és a szobámban lévő többi betegért is, mivel operációra vártam. Az Úr adta nekem ezt az Igét:
"Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet,
és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!" (Ézsaiás 41:13)
Ez a vers megjelent az agyamban nagyon tisztán, és reagáltam a lelkemben:
- Köszönöm, Uram!
Később én nem tudom mi történt a szemben lévő ágyon fekvő asszonnyal, de "Code Blue"-t jelentettek (ami annyit jelent, hogy valaki haldoklik, elhal), és rohantak a kórházi orvosok, dolgozók visszahozni az életbe. Orvosok, ápolók és másféle alkalmazottak hozták a különféle gépeket, felszereléseket és erősen dolgoztak. Keményen küzdöttek mind, hogy megmentsék az életét annak az asszonynak. Az egyik orvos azt mondta:
- Én nem látom, hogy miért dolgozunk mi olyan keményen, hogy megmentsük a nő életét, pedig ő csak egy "öreg sikátori macska".
A másik orvos így válaszolt:
- Meg kell, hogy mentsük az életét! Lehet, hogy ő egy öreg, sikátori macska, de nyolc gyermek anyja.
Ez történt a "visszahozása", stabilizácója alatt, ők meg voltak elégedve, mert az asszony biztonságban volt. Egész idő alatt imádkoztam érte. Kora reggel felébredt, esküdözni és átkozódni kezdett újra. Felkeltem az ágyamból, odamentem hozzá és megkérdeztem:
- Mi baj van?
Vizsgálni kezdett engem a rideg kék szemeivel. Mondtam neki:
- Az orvosok és ápolók harcoltak hősiesen, hogy megmentsék az életedet, ez idő alatt imádkoztam érted az ágyamból pontosan itt - és folytattam:
- Szeretnéd, hogy imádkozzak veled? Nekem is rövidesen operációm lesz.
Legnagyobb meglepetésemre így válaszolt:
- Igen, ez szép lesz, és megnyugszanak az idegeim is.
Imádkoztunk egy kicsit. Majd visszamentem az ágyamba. Kaptam injekciót, és annak a hatása alá kerültem.
Testen kívüli tapasztalataim!
A férjem velem volt, amíg előkészítettek engem. Utolsó eligazításokat adtam neki a gyerekekkel kapcsolatban. Nagyon félt, és próbáltam megnyugtatni. Imádkoztunk, és Isten kezébe ajánlottuk a családunkat. Férjem elcsodálkozott, hogy én nem félek a haláltól. Azt mondtam:
- Nem gyönyörű, hogy én tudom, megtért vagyok! Jézus elvette a halálfélelmemet.
Elmondtam Ézsaiás próféta versét neki.
- Látod, ez az, amit az Uram, Istenem mond nekem, hogy is tudnék én félni.
Ahogy a férjem elment, már vittek is a műtőágyon. Az orvosom, aki régi jó barátom is, imádkozott velem. Később minden elcsendesedett, és úgy tűnt minden mozdulatlan. Azon vettem észre magam, hogy a mennyezet sarkából nézek lefelé az műtő asztalra. Amint lefelé néztem a mennyezet sarkából, elcsodálkoztam micsoda aktív munka folyik odalenn. Az orvos adja az utasításokat, és a sebészeti csoport egyre összehangoltabbá vált. Amint lenéztem, azonnal megismertem a testemet. Ez megdöbbentő volt, még valahogy úgy tűnt normális is és szórakoztató. Majd nagy nyomást, vagy erős rántást éreztem a jobb oldalamon. Nem láttam, hogy mi volt az, mert lefelé figyeltem, és láttam a testemet felugrálni háromszor, ahogy az orvos odanyomta az elektromos sokkolót a mellkasomhoz.
Ekkor erős húzást éreztem, és úgy tűnt szállok borzalmas nagy sebességgel, és láttam, hogy egy alagútban vagyok, ami nagyon távol egy fénypontban végződik. A fény nagyobbá vált, ahogy közeledtem felfelé, szálltam a csatorna vége irányába. Megközelítettem a folyosó végét felfelé robogva. A fény ragyogóvá vált, de mégsem bántotta a szememet, és belül éreztem, hogy az rendben van. Egy hatalmas, virágfaragással díszített ajtó volt előttem a ragyogó fényben. Két hölgy, körülbelül velem azonos nagyságúak és korúak érkeztek hatalmas sebességgel, majdnem nekem ütköztek. Az óriás ajtó kinyílt, és a helyet, ahol mi hárman álltunk, fényár öntötte el. Hárman egyszerre léptünk be. Egy férfi, foszforeszkáló köpenyben köszöntött minket. Megfogta a jobb karomat a könyököm felett, és ezt mondta:
- Jolán bemutatlak téged valakinek, akivel te nagyon régen találkozni vágytál.
- Nagyon régen? - gondoltam. Még csak 39 éves vagyok, és nem 93, de ő egy férfihoz vezetett engem, akit azonnal felismertem. Ő az én Jézusom, Megváltóm. Térdre rogytam lábai előtt, átöleltem a térdeit, és mondtam:
- Ó, drága Megváltóm köszönöm, köszönöm, köszönöm, amit értem tettél a kereszten. Kiontották a drága véredet értem, megváltottál
engem, és lehetővé tetted, hogy idejöjjek erre a gyönyörű helyre. Köszönöm neked áldott Uram, hogy ily nagyon szeretsz engem.
Ő megsimogatta a fejemet a bal kezével, és ezt mondta:- Isten hozott, drága lányom!
Az a férfi, aki először üdvözölt engem, a karomnál fogva húzott lelkesedve:
- Gyere, most nekem mennem kell vissza az ajtóhoz, köszönteni az új érkezőket, de ti lányok menjetek, és nézzetek körül! Aztán gyertek vissza ebbe az épületbe, és rámutatott. Menjetek, és ők majd megmondják, melyik területen vagytok.
A másik két lány, akikkel együtt érkeztünk, szintén köszönetet mondott. Köszöntötték a mi Urunkat. Mindnyájan csak levegő után kapkodtunk a gyönyörű látványtól.
- Ó, á...! Nem tudtuk, mit nézzünk! Minden olyan csodálatos volt! A mesés dallamok, melódiák összhangja leírhatatlan boldogsággal töltött el,
s láttam, ahogy a mennyei kórus benépesítette a teret sok fénylő énekes angyallal. Ők voltak a mennyei énekkar, mert oly sokan voltak,
ameddig a szem ellát. Csak ragyogó, fényes éneklő angyalokat láttam. Jobb oldalon több brilliánsan csillogó kristály épületet és kerteket
láttam, amelyek hullámos boltíves formában részei voltak az égnek. Ez a mennyei dicsőség és a zene mindenütt jelen volt. Nem tudtam
megállapítani, hogy honnan jön a zene, de gyönyörűbb és dicsőségesebb volt, mint amit valaha is hallottam. Nagyon sok boldog ember
sürgött körülöttünk. Néhány megközelített minket, és köszöntött mindhármunkat. Megfordultunk, és sétáltunk végig a gyönyörű járdán,
ami nagyon széles és csillogó, mint az arany, kristály és ékszer. Jobbra tőlünk volt egy csoport ősz hajú és ősz szakállú kortalan férfi.
Ahogy sétáltunk végig a széles úton, virágokat, cserjéket láttunk, de azok gyönyörűbbek voltak, mint amit valaha is láttam az életben.
A színek ragyogók és élénkek voltak. Az egyik asszony felkiáltott:
- Nézzétek, nézzétek, azok nem úgy néznek ki, mit a bibliai szentek?
Azután mi a fénylő, kortalan férficsoportot vizsgáltuk, néhányuk integetett felénk. Majd néztünk távolabb. Jobb oldalon virágok, virágzó fák és bokrok kísérték a csodálatosan kanyargó folyót. Az egész úgy nézett ki, mint egy gondozott park. Több ember sétált a járdán a távolban. Egy öttagú család piknikelt a gyönyörű pázsiton. Később, amikor visszaértem a földi életbe, mondták nekem, hogy az öttagú család repülőgép szerencsétlenségben halt meg. Baloldalon, olyan távol és magasan, ameddig a szem ellátott, a körvonala volt egy gyönyörű, mennyei városnak. A szivárvány pasztell színeiben szikrázó épületek olyanok voltak, mint egy-egy csillogó óriási gyöngyszem. Mi hárman újonnan érkezettek a Mennybe, boldogok voltunk és gondtalanok. Nem volt semmiféle kapcsolatunk a földi élettel. Ott nagyon sok szép, csodálatos dolog volt, amikről mi csevegtünk. Egymásnak mutogattuk azt, és felhívtuk egymás figyelmét a különleges dolgokra, és minden egyes lépés csodálatos volt. Láttunk még nagyon sok embert, akik jöttek-mentek vagy dolgoztak, de örömmel tették azt. Sétáltunk előre, és észrevettünk két helyes hölgyet, akik beszélgettek a járda szélén.
Az egyikük figyelt bennünket - nekem úgy tűnt - és szinte remegtem az izgalomtól, amikor ő belenézett a szemembe.
Amikor körülbelül hat lépésre voltunk mi hárman tőlük, az a hölgy, aki a szemembe nézett, közelebb jött hozzám, kinyújtotta
a kezét felém, és nemcsak kezet rázott velem köszöntésként, mint a másik két asszonnyal, hanem átölelt engem, és ezt mondta:
- Jolánkám, hát te vagy az első, aki megérkeztél?
Magyarul beszélt. Én csak néztem rá megdöbbenten.
Így folytatta: - Nem ismersz meg?
Azt válaszoltam neki: - Nagyon sajnálom, de nem.
Azt mondta: - Én vagyok a te nagymamád, a Tóth nagymamád.
Így azonosította önmagát. Ahogy felismertem végül, kicsit elpirultan, mert nagyon sokat vacsoráztunk a nagymama nagy ebédlőasztalánál, ahol az ölében ültem. Mi ott álltunk, öleltük, simogattuk és megcsókoltuk egymást. Közben rájött, hogy a két társam türelmetlen, és szeretnék folytatni tovább az útjukat, ezért ezt mondta:
- Csak menjetek drágáim, és élvezzétek az új környezetet. Később nekünk sok időnk lesz beszélgetni.
Folytattuk a sétánkat, elcsodálkozva azokon a dolgokon, amiket láttunk. Észrevettem, hogy nem messze tőlünk három szakállas úriember ül egy fehér kerek márványasztal körül, ami ott volt a járda mellett. Az egyik ember felállt és felém jött.
Majd ezt mondta: - Én nem hiszem, hogy te megismersz engem. Ismertem az édesapádat. Valaha hallottad a nevemet emlegetni tőle?
Nevem Csopják Attila. Itt olvashatunk róla!
Szó nélkül néztem rá, és bizonytalan voltam. Ezt válaszoltam: - Várj egy kicsit, emlékszem, hogy az édesapámnak voltak könyvei, amire a neved volt ráírva.
- Igen, mondta, írtam néhány könyvet.
Ekkor megvilágosodott előttem, hogy ez az ember evangélista volt Magyarországon az első baptisták közül.
Mi csak ballagtunk a járdán végig, és élveztük a csillogást, ragyogást és dicsőséget. Felfelé néztem a levegőbe, és észrevettem egy sötét, érdekes dolgot, ami alaposan kitűnt a környezetből. Jobban megnéztem, és láttam egy csúnya kerek faliórát lógni a levegőben. Felkiáltottam:
- Nézzétek lányok azt az órát! Azon csodálkozom, miért van az ott?
A távolabb levő lány mondta: - Talán ez egy emlékeztető, hogy a földön mi időhöz voltunk kötve, és étkeznünk is időre kellett.
Majd rájöttem, hogy fal van az óra mögött, és egy ablak az óra mindkét oldalán. Társaim hangja egyre távolodott tőlem. Hirtelen a szoba bezárult körülöttem. Megfordultam balra, és láttam egy sor ágyat, amiken betegek feküdtek, a jobbról is ugyanez volt. Hirtelen rádöbbentem, hogy újra ott vagyok a kórházi szobában. Nagyon elkeseredtem:
- Óh, Uram, miért küldtél vissza engem? Nagyon boldog voltam ott.
Egy tiszta érthető hang, nem a sajátom mondta: - Neked van három kisgyermeked, akiket fel kell nevelni, és más munkát is el kell végezned.
Legyőztem a felháborodásom és zavartságom.
- Bocsásd meg az önzésemet. Nem is gondoltam arra, hogy nekem van családom, s nagyon sajnálom! Bocsáss meg, Uram! Hálát adtam az Istennek, hogy megmutatta, mi van elrendelve a számomra, miután befejeztem a feladatokat itt a földön. Nekem még most van elvégezetlen munkám.
Tudtam, hogy a Szélpál család megváltott, és mi a gyönyörű gyermekeinket hitben és az Úr ismeretében neveltük fel. Köszönöm Istennek most (2010-ben) ezt az írást, és minden mást, amit teljesítettem. A három gyermekem megváltott lett. Anyósom, apósom, akik üldöztek hitemért több mint tíz évig, Jézus érdeméért megváltottak lettek. Dicsérem az Urat! Egy sógornőm van, aki nem figyelt rám, nagyon elcsüggeszt. Ezt szokta mondani:
- Én adok a papnak sok pénzt, így biztos vagyok abban, hogy ő majd elintézi nekem a dolgot.
Sokszor mondtam neki, hogy megváltást nem lehet megvásárolni.
1963-ban itt a Bethesda Öregek Otthonában, Floridában találkoztam egy asszonnyal. Ő Csopják Attilának az unokája, akivel a Mennyben találkoztam és beszéltem. Neki nem volt sok ideje, hogy meglátogasson engem, mert nagyon sietett. Így én nem tudtam elmondani neki, hogy hogyan találkoztam a nagyapjával a Mennyországban.
Második testen kívüli tapasztalatom 1976. január 10.
1975-ben operálták vastagbél rákomat. A sebésznek volt egy "tévedése" e komoly operáció alatt. Az vágószerszáma megcsúszott és levágta a húgyvezető csövet a bal vesémről a jobb sarkon, amit lehetetlenség volt meggyógyítani, ez okozta, hogy a bal vesém elhalt. A vese olyanná vált, mint az őrölt kristály. 1976 januárjában volt az operációm, amikor eltávolították a bal vesémet. Ezt egy másik sebész végezte, de ő is hibázott, mert kivette a lépemet is. Emlékszem, hogy az orvos mondta nekem, amikor beadta az infúzióba az altatót, hogy foghagyma szagot fogok érezni. Azt kérte számoljak vissza: - 9,8,7,6,5… Ezen a ponton mély állomba merültem. Úgy éreztem, hogy ez nagyon jó, teljes nyugalomban voltam. Úgy tűnt, hogy az operáció nagyon sokáig tart. Ez túl hosszú idő volt. Valami rosszul megy? Ekkor hirtelen nagyon sötét és csendes helyen találtam magam, ami különböző volt az eddig tapasztalatoktól. Hol voltam én? Arra a következtetésre jutottam, hogy meghaltam. Magamat próbáltam hozzászoktatni a szokatlan sötétséghez. Az ilyen állapot halottnak lenni. Megragadtam a valóságot, én halott vagyok. Rágondoltam az én édes, kedves, aranyos férjemre, aki tehetetlen. Ki fogja gondját viselni? Ki? Hirtelen lefelé néztem a mennyezet sarkából a műtőasztalra, és láttam a szív monitort, a szívdobogásom is lassabbá vált. Láttam az ápolók lelkes munkáját, és hallottam, ahogy az egyik nővér mondta:
- Doktor, doktor elveszítjük őt.
Ebben a percben már fenn lebegtem a mennyezeten, és lefelé néztem a drámát, ami a műtőben történt. Láttam a testemet háromszor megrángatózni és éreztem, hogy húzzák a jobb karomat, ekkor már ellenállást nem tanúsítottam, és a már ismert folyosóban találtam újra magam, melynek a végén ott volt a hatalmas fény. Kimondhatatlan boldogság fogott el, amikor rájöttem, hogy útban vagyok a Mennyország felé megint, ahol van az Úr Jézus, az én nagymamám, édesanyám, édesapám, ahol várnak én rám. És ekkor hallottam a hangot mondani:
- Menj vissza!
- Én nem akarok visszamenni!
- De neked vissza kell menned!
Már újra a kórházban voltam, az intenzív szobában néztem, hogy két beteg van ott. Néztem őket. Az egyik vörös hajú, a másik sötét hajú, és akkor felismertem a saját testemet. És egy pillanatra megdöbbentem: "Hogyan menjek vissza a testembe?" És hirtelen keresztül mentem a fejem tetejétől a testembe kellemes hullámzással egészen a lábamig. Majd nagy fájdalmat éreztem a mellkasomon. Ránéztem a saját testemre, és a mellkasom közepén volt egy tányér nagyságú fekete-kék sérülés. Majd megfulladtam a szoros gézkötéstől, szerettem volna, ha az ápolónő meglazítja.
- Uram miért küldtél engem vissza? - kérdeztem.
- Mert a férjed!
- Ó, bocsásd meg Uram, hogy elfelejtettem mindent, még az én drága férjemet is. Köszönöm, Uram! Majd most én gondját fogom viselni. És én ezt az ígéretemet teljesítettem a következő 20 évben.
Az intenzív szobában voltam 10 napig, de az újraélesztő gép mindig ott volt az ágyam mellett, ennek a tudatára csak később jöttem rá. 56 napig voltam a kórházban. Ugyanis elfertőződött az operált sebem, ami majdnem megölt. Sok próbálkozás után találták meg az antibiotikumot, ami megállította a halálos fertőzést. Ők hatalmas adag penicillinnel próbálkoztak, amit összekombináltak tetracylinnel. Végezetül 56 nap után hazaengedtek. 3 hónapon keresztül az ápolónő naponta jött kezelni, és megvizsgálni a 3 gennykivezető lyukat a baloldalamon. A hasfal bal oldalán volt a fertőzés, és ez idő alatt az megette a rekeszizom falának egy részét, így ettől kezdve a mai napig nekem egy sárgadinnye nagyságú sérvem van. Ez az oka annak, hogy állandóan laza ruhát viselek. Amíg a kórházban voltam, nagyon csodálkoztam, hogy az orvos felesége miért ült mellettem minden éjszaka éjfélig egy hónapon át. Végül megkérdeztem az orvost, mert nekem ez nagyon furcsa, szokatlan volt. Ő megmagyarázta:
- Mi féltünk, hogy te újra meg fogsz halni, ezért figyeltünk téged állandóan.
Kirándulás Magyarországra
2000 júniusában Betty lányommal és Bryant unokámmal ellátogattunk Magyarországra. Bryannak a cserkészcsapat vezetője azt a feladatot adta, hogy kutasson a családunk után, és építse fel a családfánkat. Emlékszem, egy vasárnap délután gyűjtöttük össze a dokumentumokat egy családlátogatás alkalmával Magyarországon. Áttanulmányoztam ezeket, egy házassági anyakönyvi kivonat 1836-ből. Az édesapám 1887 október 30-án született. Az édesapám születési anyakönyvi kivonata 1887-ből. Az ő családi ága visszamegy néhány száz évre Kraszna-Horkába. A város az északi hegyekben van, közel az országhatárhoz. A név Horkai - Horkay arra utal, hogy a családban éltek hivatásos katonák. Az édesapám mindig mondta, hogy ő volt a hetedik Horkay Sándor, a fia az én öcsém a nyolcadik, az unokaöccse a kilencedik Horkay Sándor. A keresztelési anyakönyvi kivonat a dédnagyapámé 1826 decemberéből. A házassági anyakönyvi kivonat 1852-ből. Tűzkárosodás érte ezeket a papírokat, és nem olvasható teljesen jól a másolat.
Vízkereszt
Egy vasárnap délután tanulmányoztam az öreg anyakönyvi kivonatokat, és visszaemlékeztem a testen kívüli állapotomra 1961-ben, amikor felmentem a Mennybe, csak egy kicsi nagymama jött engem köszönteni. Átsuhant az agyamon, és rádöbbentem, hogy csak egy családtag üdvözölt engem a Mennyországban. Miért? Sok ősöm eltávozott a földről már régen. Ők feltételezésem szerint mind ott vannak a Mennyben, de miért csak ezzel az egyetlen nagymamával találkoztam én? Hol vannak a többiek?
Hallottam hangosan egy hangot a fejemben: - Mert ők nincsenek ott!
Én ordítottam hangosan: - Ők nincsenek ott? - Hol vannak? - Hol?
Visítottam és sírtam: - Én nem tudom elfogadni, hogy ők nincsenek ott. Ők elvesztek örökre?
De, ha nincsenek a Mennyországban, csak egyetlen másik hely van, a Pokol.
Tudtam, hogy az őseim mind vallásos emberek voltak, reformátusok és katolikusok. Meglátogattam néhány gyönyörű templomot. Ők templomba járó vallásos emberek a mai napig mindkét felekezetnél. Megpróbáltam visszaemlékezni 1940-re, amikor a nagymamám meghalt, Tóth nagyi, akivel a Mennyben találkoztam. Miben különbözött ő a többiektől? Nagyon hűséges református volt.
Emlékszem az édesanyám felolvasott egy levelet, amit régen az anyjától kapott. A nagymama leírta, hogy megtért, és megkeresztelkedett, bemerítkezett egy nagy bádog fürdőkádban, mert már járóképtelen volt évek óta, és nem tudott templomba menni.
Ez azt jelenti, hogy ő újjászületett keresztény lett. A baptisták nem keresztelnek anélkül, hogy valaki "újjá született kereszténnyé ne válna". Ez valóban igaz! Neked újjá kell születned! A templomba járás nem üdvözít, nem ad biztonságot a vallásod. A jó cselekedet, vagy az erényes akció sem tudja eltörölni a bűnt, vagy megváltoztatni a "szív" helyzetét. Úr Jézus Krisztus mondta:
"Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (János 3:3b)
"Mondom néktek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el." (Lukács 13:3b) A megváltás felmérhetetlen ajándék, mindenki ingyen kapja, aki megvallja bűneit, és hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában.
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa." (János 3:16-17) Te "újjá született keresztény" vagy, abban a percben, ha hiszel. Ó, ez a legnagyobb biztonság, a megváltás az Úrtól. Ez a leghatalmasabb ajándék, tudni azt, hogy megyünk a Mennybe, ha végleg elhagyjuk ezt a földet! /Megj. Aki hisz, az megteszi az Atya akaratát. Szerk./
Az anyósom "megtérése"
Az anyósom mondta nekem, hogy a férje azt mondta neki:
- Ne üldözzük Jolánt tovább az ő hite miatt, (próbáltak átállítani katolikusnak) mert először is ő az igaz, másodszor pedig ehhez nincs jogunk.
Mindezek ellenére nekem még sok problémám volt vele, mert meg volt győződve arról, hogy ő megtért, biztonságban van. Ő nem ölt, nem lopott senkitől, ezért nincs bűne, amit meg kell vallani, ezért fog üdvözülni. Nem volt tudatában semmiféle bűnnek. Szerinte ő teljesen "tiszta", bűn nélküli.
Jó hír!
Apósom elmondta a tervet, hogy a családunk elköltözik Floridába. Ő volt a diktátor, ahol a férjem boldogulása volt a gond. Az apósom parancsát kellett mindig teljesíteni, és a munka terhe viszont a férjemen nyugodott. Az apósom vissza akart menni a Bethesda Baptista Nyugdíjas Otthonba, ahol ő megváltott lett az Úr Jézus által, és megkeresztelkedett. Az idős István, apósom semmiféle rosszat nem mondott erről a baptista közösségről, ami közel Melbourne városához, és Florida államban van. Ekkor még úgy gondoltam, hogy amikor az anyósom, Jenny itt fog élni ebben a szeretetteljes közösségben, Jézus szeretetének az atmoszférájában, megtér. Tévedtem! Jenny Selpal (Szélpál) nem tudott megférni másokkal. A Bethesda Otthonban volt egy közös konyha néhány tűzhellyel és hűtőszekrénnyel, ahol az ember találkozhatott másokkal. Az anyósom nem fért össze senkivel, gyűlölte ezt a helyet. Nagyon csalódott voltam, amikor hallottam tőle az ellenszenvet a Bethesda Otthon ellen. Így ők csak néhány napig maradtak itt, és elmentek egy magánterületre. A költözés miatt az idős István, apósom gátlásokkal küzdött, sóvárgott a barátai után a Bethesda Otthonba. Sok éven keresztül nem tudtam előrehaladást elérni anyósommal. Csak imádkoztam érte. Évekkel később az idős István, apósom és Jenny, anyósom, a férjem szülei beköltöztek hozzánk a szállodába Fart Lauderdale-be a Coralido Inn-be, az első szintre. Ott volt lift is a kókuszpálmák és oleander bokrok árnyékában. Gyönyörű volt a környezet. Még ekkor viszonylag nyugalmas hely volt a turistacsoportok részére. Megérkeztek ide. Már eladták a házukat Miramar-ban. Néhány hónap után a családom is elköltözött Floridába. Az idős István, apósom és Jenny, anyósom, mindketten nagyon elcsodálkoztak, hogy milyen szépen élünk, megosztjuk a felelősséget, és milyen jók a gyermekeink. A lányok bekapcsolódtak a templom munkájába és a kórusba. István és Helen a helyi főiskolára jártak. Jenny megjegyezte:
- A gyerekeitek nagyon jók. Büszke vagyok rájuk. Nem csinálnak semmi bajt, mint a többi gyerekek. Megmagyaráztam:
- Ez azért van, mert Jézus van a szívükben, és nem adnak helyet a gonosznak.
Jenny észrevette, hogy a férje megváltozott. Gyakran olvassa a Bibliából készült másolatokat, amit az édesapám adott neki, amikor ő "megtért", és magányosan imádkozik. Jenny kezdett érdeklődni Jézus iránt, amikor figyelt engem a rákbetegségem alatt. Csodálkozott, hogy nekem nincs halálfélelmem:
- Miért nem félsz te a haláltól, Jolán?"
Ezt mondtam neki: - A létezésem legjobb része volt, amikor "megtért lettem". Jézus elvette a halálfélelmemet. Szeretnéd ezt te is?
Szeretném! Mondj többet nekem Jézusról!
Megmutattam neki János 3:16-ot.
Egy reggel az idős István, apósom eszméletlenül találta Jennyt az ágyban. Az orvos azt mondta, hogy nagyon súlyos cukorbeteg, kómában van. Mi ottmaradtunk vele éjfélig a kórteremben. A következő reggel, vasárnap 7.00 órakor a férjemmel még mindig nem láttunk változást. Megkértük a lelkészünket, hogy foglalja bele Szélpálnét is az imájába a betegekért. Ez megtörtént negyed 12-kor, mielőtt az istentisztelet befejeződött. Azután a férjem elvitt minket kocsival a kórházba. Amikor megérkeztünk a kórterembe Jenny egyenesen ült az ágyon, és azt kérdezte:
- Hogy jöttem én ide? Mi az értelme mindennek?
Elmondtuk neki, hogy imádkoztunk érte 11.15-kor. Ő válaszolt:
- Valóban pontosan akkor ébredtem fel.
Mondtuk neki, hogy majdnem itt hagyott bennünket, elment, hogy találkozzon Jézussal. Ez nagyon megrémítette, és erősen vágyott arra, hogy "megtért" legyen. Így mindent mohón figyelt, amit olvastam neki a Bibliából. Nem volt többé probléma megértenie azt, hogy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére tisztított meg minket minden bűntől.
"Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsoltár 103:12) "Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelemből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten Őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az Ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy a mostani időben mutassa meg igazságát: mert, ahogy Ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz." (Rómaiakhoz 3:24-26)
Olvastam neki: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa." (János 3:16-17)
Isten nagyon szeret minket, Ő nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenki hívő legyen. Nekünk élő lelkünk, szellemünk van, ezek sosem halnak meg. Az örök életet vagy a Mennyben vagy a Pokolban fogjuk tölteni. A hiten keresztül Krisztusban tudunk újjászületni, abban a percben, ahogy mi hiszünk. Ő, Jézus Krisztus meghalt a kereszten, kiontotta drága, szent vérét, és megvásárolta a mi üdvösségünket. Ezt felajánlotta nekünk ingyen. Megtisztított minket minden bűnünktől.
"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1János 1:9)
Sohasem fog megemlékezni azokról. Nem foglalkozik azzal, hogy milyen színű a bőrünk, milyen a nemzetiségünk, milyen a vallásunk, felekezetünk. Mindenki, aki megmosatott Jézus drága vérében, újjászületett gyermeke Istennek. Köszönjük Urunk, hogy nagyon szeretsz minket!
Az utolsó kérdés
Tudod, hogy megtörténhetne veled, hogy a szívverésed megáll most azonnal, és meghaltál, mielőtt még vennél egy lélegzetet? A legfontosabb kérdés, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot. Ha nem vagy biztos, el kell távolítani néhány kétkedést, bizonytalankodást. Imádkozd el teljes szívedből a következő imát!
"Úr, Jézus, én teljesen biztos akarok lenni abban, hogy Veled töltöm az örökkévalóságot. Hiszek Benned. Hiszem, hogy meghaltál a kereszten énértem is. Eltemettek, és feltámadtál a harmadik napon. Bízok Benned. Megvallom bűneimet, hogy fellázadtam ellened, és sok rosszat tettem. Kérlek, bocsásd meg nekem. Töröld el a bűneimet, bűntudatot és a vétkemet, tisztíts meg engem tökéletesen! Jöjj a szívembe! Légy az én Uram és Megváltóm! Segíts nekem engedelmességben élni, és járni a Te utadon. Köszönöm Jézus, hogy megváltottál, és elfogadtál engem gyermekednek. Ámen."
Velem imádkozta Jenny ezt az imát szóról szóra, teljes szívéből, a könnyei patakokban hullottak lefelé az arcán. Mindketten meggyőződtünk az ő megváltottságáról. Te, kedves olvasóm, ha biztos akarsz lenni a megváltásodban, üdvösségedben, mondd el ezt az imát teljes szívedből a saját szavaiddal. Az Úr meghallgatja, és megvált téged. Isten áldjon!
Tanúvallomásom
Engem matriarkának, családfő anyának hívnak. Túléltem mindegyiket. A korai éveimben, 10 éves koromban már "megtért" voltam, amíg a birtokunkon éltem Saskatchewan-ban, ami közel van Kiplinghez. A szüleim szerették és szolgálták az Urat, és engem is így tanítottak. Emlékszem, ahogy imádkoztunk letérdelve, körbefogva édesanyánk térdét. Most is látom négyünket, az ő gyermekeit. Sok év után a két lányom velem együtt bemerítkezett 1970-ben Hollywoodban, Floridában. 1926-ban jöttünk Kanadába, otthagytuk a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik gondoskodó, szerető karjait. Nagyon nehéz volt itt felnőni nélkülük, de ez volt a sorsa minden kivándorló családnak. Az erős hitünk az Úrban átsegített minden nehézségen. Édesapánk részt vett az első világháborúban. Ő katonatiszt volt, elfogták az oroszok és elvitték a P.O.W. fogolytáborba, ami Szibériában volt közel Vlagyivosztokhoz. Ez egy borzalmas hely volt, de ő itt közelebb került az Úrhoz, és itt megváltott keresztény lett. Édesapánk megszökött a táborból néhány magyar fogolytársával, és visszajött Európába, ami nagyon veszélyes és hosszú út volt. Vlagyivosztok a Csendes óceán partján található, ezért keresztül kellett nekik jönni Ázsián és Európai területeken is. Hosszú évek után hazaért szeretett szüleihez. Újra egyesült a család. Az édesapánk mindig sírt, amikor a hazajöveteléről beszélt. Elmondta nagy örömmel a szüleinek, hogy ő "megtért". Az édesanyja ezt mondta neki:
- Fiam nem fájna úgy nekem, ha elveszítelek a háborúban, mint így, hogy hazajöttél, és kijelentetted, hogy elveszítetted a hitedet (ő a hit alatt a vallásváltoztatást értette).
Ő így válaszolt: - Édesanyám én sokkal nagyobb és jobb dolgot találtam, mint azelőtt. Nézze, meg fogom mutatni mindezt a Bibliában.
Az édesanyja nem figyelt rá, az egész falu kiközösítette, mert ő elhagyta a vallását.
Ezért édesapánk nagyon szomorúan hagyta el a szülőfaluját, mint utazó evangélista (térítő pap) lóháton utazott keresztül Magyarországon a barátjával.
Néhány évvel később elment Tiszadobra, szülőfalujához közelre. Ahol találkozott néhány emberrel, akik olyan hívők voltak, mint ő. Itt volt nekik egy kedves kis gyülekezetük. Itt találkozott az édesanyánkkal, aki tagja volt az "újjászületett" keresztény gyülekezetnek, és megtért keresztény lett.
Majd többet fogok írni erről a következő könyvemben. "Túlélés hit által későbbi napjai" - lesz a címe. A Szent Szellem ösztökélt engem, írjam le ezeket a dolgokat. Ó, drága Uram, adj nekem bátorságot! Ez nagyon nehéz valóban, ezek a tények, hogy ők nem "megtértek" és mennek a Pokolba. Jézus mondta: - Újonnan kell születnetek! Azon tépelődtem, hogy miért vesztek el ők. A pásztoruk, plébánosuk, papjuk nem jól végezték az ő munkájukat.
Meglátogattam az unokatestvéreimet az óhazában, és részt vettem több istentiszteleten. Láttam, hogy mi volt a probléma, sem a baptista, sem a református egyház nem csinál "megtérésre hívást". A prédikáció tökéletes mind a két vallásnál, de ők az istentiszteletet hívogatás nélkül zárják. Hogy legyenek az emberek így megmentettek? Megkérdeztem az unokatestvéreimet:
- Nem éreztetek ti valamit a szíveitekben?
Válaszoltak: - Igen, de mit tudunk ez ellen tenni? Ők mind el fognak veszni!
Drága lelkipásztorok, olvasva ezt, kérlek, adjatok "megtérésre hívást", invitálást, hogy jöjjenek előre az Úrhoz, és legyenek minél többen megmentettek. A Szent Szellem fogja ösztönözni őket. Azokat, akik jönnek, segítsétek, legyenek megmentettek. Vezessétek őket! Emlékezzetek, hogy ezek a lelkek, akik előre jönnek, bocsánatért, megváltásért könyörögnek! Segítsétek őket, hogy fogadják el az Úr Jézust a szíveikben! Tanítsátok őket, és merítsétek be! Az Úr Jézus meghalt minden emberért. Felelősek vagytok minden lélekért, aki miattatok elvész. Az Isten megáld és segít, hogy hatékonnyá váljon a segítségetek az Úrnak. Köszönöm Uram, hogy küldted nekem a Szent Szellemet, hogy adjon bátorságot e könyv megírásához. Az Úr Szent nevének dicsőségéért írtam. Ámen.
Szélpálné Horkay Jolán 90 éves 2012-ben. Ő most Palm Bay-ben, Floridában él, és napjait kézimunkával és pulóverek kötésével, valamint horgolással tölti. A világ különböző részeibe jótékonykodik, ajándékoz az egyházakon keresztül, és az emlékiratait írja. Dicsőség és hála az Úrnak! (MR)
"Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
(Máté evangélium 28:20b)
Mennyben, Földön az Úrral - Barkóci Sándor bizonysága 2009-ben
EGY ÚJ EGET ÉS ÚJ FÖLDET * Algács Miklós dala
Egy új eget és új földet,
Az elsők többé nem lesznek.
A város, amely a Mennyből szállt alá.
Drágakövekből épített,
Zafírokkal díszített,
Ez a hely, mit néktek készített.
Refr: Ó, ez a város, melyről álmodom,
Hol nem hallatszik többé harang szó,
Hol nem lesz sírás, sem szenvedés,
Mert Jézusommal leszek én.
Ott nem lesz többé holdvilág,
Ott nem váltja nap az éjszakát,
Ott nem lesz többé ősz, tél, tavasz, nyár
Ott nem bánthat már e világ,
Ott nem vádolnak minket már,
Mert fenn lakik a Mennyben az Igazság. Refr: Ó, ez a város...
A Menny létezik - állítja a híres idegsebész, aki bejárta
a túlvilágot "Tényleg van Mennyország!"
Hogyan hívott el Isten a szolgálatra?
1963-ban itt a Bethesda Öregek Otthonában, Floridában találkoztam egy asszonnyal. Ő Csopják Attilának az unokája, akivel a Mennyben találkoztam és beszéltem. Neki nem volt sok ideje, hogy meglátogasson engem, mert nagyon sietett. Így én nem tudtam elmondani neki, hogy hogyan találkoztam a nagyapjával a Mennyországban.
Második testen kívüli tapasztalatom 1976. január 10.
1975-ben operálták vastagbél rákomat. A sebésznek volt egy "tévedése" e komoly operáció alatt. Az vágószerszáma megcsúszott és levágta a húgyvezető csövet a bal vesémről a jobb sarkon, amit lehetetlenség volt meggyógyítani, ez okozta, hogy a bal vesém elhalt. A vese olyanná vált, mint az őrölt kristály. 1976 januárjában volt az operációm, amikor eltávolították a bal vesémet. Ezt egy másik sebész végezte, de ő is hibázott, mert kivette a lépemet is. Emlékszem, hogy az orvos mondta nekem, amikor beadta az infúzióba az altatót, hogy foghagyma szagot fogok érezni. Azt kérte számoljak vissza: - 9,8,7,6,5… Ezen a ponton mély állomba merültem. Úgy éreztem, hogy ez nagyon jó, teljes nyugalomban voltam. Úgy tűnt, hogy az operáció nagyon sokáig tart. Ez túl hosszú idő volt. Valami rosszul megy? Ekkor hirtelen nagyon sötét és csendes helyen találtam magam, ami különböző volt az eddig tapasztalatoktól. Hol voltam én? Arra a következtetésre jutottam, hogy meghaltam. Magamat próbáltam hozzászoktatni a szokatlan sötétséghez. Az ilyen állapot halottnak lenni. Megragadtam a valóságot, én halott vagyok. Rágondoltam az én édes, kedves, aranyos férjemre, aki tehetetlen. Ki fogja gondját viselni? Ki? Hirtelen lefelé néztem a mennyezet sarkából a műtőasztalra, és láttam a szív monitort, a szívdobogásom is lassabbá vált. Láttam az ápolók lelkes munkáját, és hallottam, ahogy az egyik nővér mondta:
- Doktor, doktor elveszítjük őt.
Ebben a percben már fenn lebegtem a mennyezeten, és lefelé néztem a drámát, ami a műtőben történt. Láttam a testemet háromszor megrángatózni és éreztem, hogy húzzák a jobb karomat, ekkor már ellenállást nem tanúsítottam, és a már ismert folyosóban találtam újra magam, melynek a végén ott volt a hatalmas fény. Kimondhatatlan boldogság fogott el, amikor rájöttem, hogy útban vagyok a Mennyország felé megint, ahol van az Úr Jézus, az én nagymamám, édesanyám, édesapám, ahol várnak én rám. És ekkor hallottam a hangot mondani:
- Menj vissza!
- Én nem akarok visszamenni!
- De neked vissza kell menned!
Már újra a kórházban voltam, az intenzív szobában néztem, hogy két beteg van ott. Néztem őket. Az egyik vörös hajú, a másik sötét hajú, és akkor felismertem a saját testemet. És egy pillanatra megdöbbentem: "Hogyan menjek vissza a testembe?" És hirtelen keresztül mentem a fejem tetejétől a testembe kellemes hullámzással egészen a lábamig. Majd nagy fájdalmat éreztem a mellkasomon. Ránéztem a saját testemre, és a mellkasom közepén volt egy tányér nagyságú fekete-kék sérülés. Majd megfulladtam a szoros gézkötéstől, szerettem volna, ha az ápolónő meglazítja.
- Uram miért küldtél engem vissza? - kérdeztem.
- Mert a férjed!
- Ó, bocsásd meg Uram, hogy elfelejtettem mindent, még az én drága férjemet is. Köszönöm, Uram! Majd most én gondját fogom viselni. És én ezt az ígéretemet teljesítettem a következő 20 évben.
Az intenzív szobában voltam 10 napig, de az újraélesztő gép mindig ott volt az ágyam mellett, ennek a tudatára csak később jöttem rá. 56 napig voltam a kórházban. Ugyanis elfertőződött az operált sebem, ami majdnem megölt. Sok próbálkozás után találták meg az antibiotikumot, ami megállította a halálos fertőzést. Ők hatalmas adag penicillinnel próbálkoztak, amit összekombináltak tetracylinnel. Végezetül 56 nap után hazaengedtek. 3 hónapon keresztül az ápolónő naponta jött kezelni, és megvizsgálni a 3 gennykivezető lyukat a baloldalamon. A hasfal bal oldalán volt a fertőzés, és ez idő alatt az megette a rekeszizom falának egy részét, így ettől kezdve a mai napig nekem egy sárgadinnye nagyságú sérvem van. Ez az oka annak, hogy állandóan laza ruhát viselek. Amíg a kórházban voltam, nagyon csodálkoztam, hogy az orvos felesége miért ült mellettem minden éjszaka éjfélig egy hónapon át. Végül megkérdeztem az orvost, mert nekem ez nagyon furcsa, szokatlan volt. Ő megmagyarázta:
- Mi féltünk, hogy te újra meg fogsz halni, ezért figyeltünk téged állandóan.
Kirándulás Magyarországra
2000 júniusában Betty lányommal és Bryant unokámmal ellátogattunk Magyarországra. Bryannak a cserkészcsapat vezetője azt a feladatot adta, hogy kutasson a családunk után, és építse fel a családfánkat. Emlékszem, egy vasárnap délután gyűjtöttük össze a dokumentumokat egy családlátogatás alkalmával Magyarországon. Áttanulmányoztam ezeket, egy házassági anyakönyvi kivonat 1836-ből. Az édesapám 1887 október 30-án született. Az édesapám születési anyakönyvi kivonata 1887-ből. Az ő családi ága visszamegy néhány száz évre Kraszna-Horkába. A város az északi hegyekben van, közel az országhatárhoz. A név Horkai - Horkay arra utal, hogy a családban éltek hivatásos katonák. Az édesapám mindig mondta, hogy ő volt a hetedik Horkay Sándor, a fia az én öcsém a nyolcadik, az unokaöccse a kilencedik Horkay Sándor. A keresztelési anyakönyvi kivonat a dédnagyapámé 1826 decemberéből. A házassági anyakönyvi kivonat 1852-ből. Tűzkárosodás érte ezeket a papírokat, és nem olvasható teljesen jól a másolat.
Vízkereszt
Egy vasárnap délután tanulmányoztam az öreg anyakönyvi kivonatokat, és visszaemlékeztem a testen kívüli állapotomra 1961-ben, amikor felmentem a Mennybe, csak egy kicsi nagymama jött engem köszönteni. Átsuhant az agyamon, és rádöbbentem, hogy csak egy családtag üdvözölt engem a Mennyországban. Miért? Sok ősöm eltávozott a földről már régen. Ők feltételezésem szerint mind ott vannak a Mennyben, de miért csak ezzel az egyetlen nagymamával találkoztam én? Hol vannak a többiek?
Hallottam hangosan egy hangot a fejemben: - Mert ők nincsenek ott!
Én ordítottam hangosan: - Ők nincsenek ott? - Hol vannak? - Hol?
Visítottam és sírtam: - Én nem tudom elfogadni, hogy ők nincsenek ott. Ők elvesztek örökre?
De, ha nincsenek a Mennyországban, csak egyetlen másik hely van, a Pokol.
Tudtam, hogy az őseim mind vallásos emberek voltak, reformátusok és katolikusok. Meglátogattam néhány gyönyörű templomot. Ők templomba járó vallásos emberek a mai napig mindkét felekezetnél. Megpróbáltam visszaemlékezni 1940-re, amikor a nagymamám meghalt, Tóth nagyi, akivel a Mennyben találkoztam. Miben különbözött ő a többiektől? Nagyon hűséges református volt.
Emlékszem az édesanyám felolvasott egy levelet, amit régen az anyjától kapott. A nagymama leírta, hogy megtért, és megkeresztelkedett, bemerítkezett egy nagy bádog fürdőkádban, mert már járóképtelen volt évek óta, és nem tudott templomba menni.
Ez azt jelenti, hogy ő újjászületett keresztény lett. A baptisták nem keresztelnek anélkül, hogy valaki "újjá született kereszténnyé ne válna". Ez valóban igaz! Neked újjá kell születned! A templomba járás nem üdvözít, nem ad biztonságot a vallásod. A jó cselekedet, vagy az erényes akció sem tudja eltörölni a bűnt, vagy megváltoztatni a "szív" helyzetét. Úr Jézus Krisztus mondta:
"Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (János 3:3b)
"Mondom néktek, ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el." (Lukács 13:3b) A megváltás felmérhetetlen ajándék, mindenki ingyen kapja, aki megvallja bűneit, és hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában.
"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa." (János 3:16-17) Te "újjá született keresztény" vagy, abban a percben, ha hiszel. Ó, ez a legnagyobb biztonság, a megváltás az Úrtól. Ez a leghatalmasabb ajándék, tudni azt, hogy megyünk a Mennybe, ha végleg elhagyjuk ezt a földet! /Megj. Aki hisz, az megteszi az Atya akaratát. Szerk./
Az anyósom "megtérése"
Az anyósom mondta nekem, hogy a férje azt mondta neki:
- Ne üldözzük Jolánt tovább az ő hite miatt, (próbáltak átállítani katolikusnak) mert először is ő az igaz, másodszor pedig ehhez nincs jogunk.
Mindezek ellenére nekem még sok problémám volt vele, mert meg volt győződve arról, hogy ő megtért, biztonságban van. Ő nem ölt, nem lopott senkitől, ezért nincs bűne, amit meg kell vallani, ezért fog üdvözülni. Nem volt tudatában semmiféle bűnnek. Szerinte ő teljesen "tiszta", bűn nélküli.
Jó hír!
Apósom elmondta a tervet, hogy a családunk elköltözik Floridába. Ő volt a diktátor, ahol a férjem boldogulása volt a gond. Az apósom parancsát kellett mindig teljesíteni, és a munka terhe viszont a férjemen nyugodott. Az apósom vissza akart menni a Bethesda Baptista Nyugdíjas Otthonba, ahol ő megváltott lett az Úr Jézus által, és megkeresztelkedett. Az idős István, apósom semmiféle rosszat nem mondott erről a baptista közösségről, ami közel Melbourne városához, és Florida államban van. Ekkor még úgy gondoltam, hogy amikor az anyósom, Jenny itt fog élni ebben a szeretetteljes közösségben, Jézus szeretetének az atmoszférájában, megtér. Tévedtem! Jenny Selpal (Szélpál) nem tudott megférni másokkal. A Bethesda Otthonban volt egy közös konyha néhány tűzhellyel és hűtőszekrénnyel, ahol az ember találkozhatott másokkal. Az anyósom nem fért össze senkivel, gyűlölte ezt a helyet. Nagyon csalódott voltam, amikor hallottam tőle az ellenszenvet a Bethesda Otthon ellen. Így ők csak néhány napig maradtak itt, és elmentek egy magánterületre. A költözés miatt az idős István, apósom gátlásokkal küzdött, sóvárgott a barátai után a Bethesda Otthonba. Sok éven keresztül nem tudtam előrehaladást elérni anyósommal. Csak imádkoztam érte. Évekkel később az idős István, apósom és Jenny, anyósom, a férjem szülei beköltöztek hozzánk a szállodába Fart Lauderdale-be a Coralido Inn-be, az első szintre. Ott volt lift is a kókuszpálmák és oleander bokrok árnyékában. Gyönyörű volt a környezet. Még ekkor viszonylag nyugalmas hely volt a turistacsoportok részére. Megérkeztek ide. Már eladták a házukat Miramar-ban. Néhány hónap után a családom is elköltözött Floridába. Az idős István, apósom és Jenny, anyósom, mindketten nagyon elcsodálkoztak, hogy milyen szépen élünk, megosztjuk a felelősséget, és milyen jók a gyermekeink. A lányok bekapcsolódtak a templom munkájába és a kórusba. István és Helen a helyi főiskolára jártak. Jenny megjegyezte:
- A gyerekeitek nagyon jók. Büszke vagyok rájuk. Nem csinálnak semmi bajt, mint a többi gyerekek. Megmagyaráztam:
- Ez azért van, mert Jézus van a szívükben, és nem adnak helyet a gonosznak.
Jenny észrevette, hogy a férje megváltozott. Gyakran olvassa a Bibliából készült másolatokat, amit az édesapám adott neki, amikor ő "megtért", és magányosan imádkozik. Jenny kezdett érdeklődni Jézus iránt, amikor figyelt engem a rákbetegségem alatt. Csodálkozott, hogy nekem nincs halálfélelmem:
- Miért nem félsz te a haláltól, Jolán?"
Ezt mondtam neki: - A létezésem legjobb része volt, amikor "megtért lettem". Jézus elvette a halálfélelmemet. Szeretnéd ezt te is?
Szeretném! Mondj többet nekem Jézusról!
Megmutattam neki János 3:16-ot.
Egy reggel az idős István, apósom eszméletlenül találta Jennyt az ágyban. Az orvos azt mondta, hogy nagyon súlyos cukorbeteg, kómában van. Mi ottmaradtunk vele éjfélig a kórteremben. A következő reggel, vasárnap 7.00 órakor a férjemmel még mindig nem láttunk változást. Megkértük a lelkészünket, hogy foglalja bele Szélpálnét is az imájába a betegekért. Ez megtörtént negyed 12-kor, mielőtt az istentisztelet befejeződött. Azután a férjem elvitt minket kocsival a kórházba. Amikor megérkeztünk a kórterembe Jenny egyenesen ült az ágyon, és azt kérdezte:
- Hogy jöttem én ide? Mi az értelme mindennek?
Elmondtuk neki, hogy imádkoztunk érte 11.15-kor. Ő válaszolt:
- Valóban pontosan akkor ébredtem fel.
Mondtuk neki, hogy majdnem itt hagyott bennünket, elment, hogy találkozzon Jézussal. Ez nagyon megrémítette, és erősen vágyott arra, hogy "megtért" legyen. Így mindent mohón figyelt, amit olvastam neki a Bibliából. Nem volt többé probléma megértenie azt, hogy Jézus Krisztusnak, Isten Fiának vére tisztított meg minket minden bűntől.
"Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsoltár 103:12) "Ezért Isten ingyen igazítja meg őket kegyelemből, miután megváltotta őket a Krisztus Jézus által. Mert az Isten Őt rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az Ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa. Isten ugyanis az előbb elkövetett bűnöket elnézte türelme idején, hogy a mostani időben mutassa meg igazságát: mert, ahogy Ő igaz, igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz." (Rómaiakhoz 3:24-26)
Olvastam neki: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa." (János 3:16-17)
Isten nagyon szeret minket, Ő nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem mindenki hívő legyen. Nekünk élő lelkünk, szellemünk van, ezek sosem halnak meg. Az örök életet vagy a Mennyben vagy a Pokolban fogjuk tölteni. A hiten keresztül Krisztusban tudunk újjászületni, abban a percben, ahogy mi hiszünk. Ő, Jézus Krisztus meghalt a kereszten, kiontotta drága, szent vérét, és megvásárolta a mi üdvösségünket. Ezt felajánlotta nekünk ingyen. Megtisztított minket minden bűnünktől.
"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1János 1:9)
Sohasem fog megemlékezni azokról. Nem foglalkozik azzal, hogy milyen színű a bőrünk, milyen a nemzetiségünk, milyen a vallásunk, felekezetünk. Mindenki, aki megmosatott Jézus drága vérében, újjászületett gyermeke Istennek. Köszönjük Urunk, hogy nagyon szeretsz minket!
Az utolsó kérdés
Tudod, hogy megtörténhetne veled, hogy a szívverésed megáll most azonnal, és meghaltál, mielőtt még vennél egy lélegzetet? A legfontosabb kérdés, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot. Ha nem vagy biztos, el kell távolítani néhány kétkedést, bizonytalankodást. Imádkozd el teljes szívedből a következő imát!
"Úr, Jézus, én teljesen biztos akarok lenni abban, hogy Veled töltöm az örökkévalóságot. Hiszek Benned. Hiszem, hogy meghaltál a kereszten énértem is. Eltemettek, és feltámadtál a harmadik napon. Bízok Benned. Megvallom bűneimet, hogy fellázadtam ellened, és sok rosszat tettem. Kérlek, bocsásd meg nekem. Töröld el a bűneimet, bűntudatot és a vétkemet, tisztíts meg engem tökéletesen! Jöjj a szívembe! Légy az én Uram és Megváltóm! Segíts nekem engedelmességben élni, és járni a Te utadon. Köszönöm Jézus, hogy megváltottál, és elfogadtál engem gyermekednek. Ámen."
Velem imádkozta Jenny ezt az imát szóról szóra, teljes szívéből, a könnyei patakokban hullottak lefelé az arcán. Mindketten meggyőződtünk az ő megváltottságáról. Te, kedves olvasóm, ha biztos akarsz lenni a megváltásodban, üdvösségedben, mondd el ezt az imát teljes szívedből a saját szavaiddal. Az Úr meghallgatja, és megvált téged. Isten áldjon!
Tanúvallomásom
Engem matriarkának, családfő anyának hívnak. Túléltem mindegyiket. A korai éveimben, 10 éves koromban már "megtért" voltam, amíg a birtokunkon éltem Saskatchewan-ban, ami közel van Kiplinghez. A szüleim szerették és szolgálták az Urat, és engem is így tanítottak. Emlékszem, ahogy imádkoztunk letérdelve, körbefogva édesanyánk térdét. Most is látom négyünket, az ő gyermekeit. Sok év után a két lányom velem együtt bemerítkezett 1970-ben Hollywoodban, Floridában. 1926-ban jöttünk Kanadába, otthagytuk a nagyszülők, nagybácsik, nagynénik gondoskodó, szerető karjait. Nagyon nehéz volt itt felnőni nélkülük, de ez volt a sorsa minden kivándorló családnak. Az erős hitünk az Úrban átsegített minden nehézségen. Édesapánk részt vett az első világháborúban. Ő katonatiszt volt, elfogták az oroszok és elvitték a P.O.W. fogolytáborba, ami Szibériában volt közel Vlagyivosztokhoz. Ez egy borzalmas hely volt, de ő itt közelebb került az Úrhoz, és itt megváltott keresztény lett. Édesapánk megszökött a táborból néhány magyar fogolytársával, és visszajött Európába, ami nagyon veszélyes és hosszú út volt. Vlagyivosztok a Csendes óceán partján található, ezért keresztül kellett nekik jönni Ázsián és Európai területeken is. Hosszú évek után hazaért szeretett szüleihez. Újra egyesült a család. Az édesapánk mindig sírt, amikor a hazajöveteléről beszélt. Elmondta nagy örömmel a szüleinek, hogy ő "megtért". Az édesanyja ezt mondta neki:
- Fiam nem fájna úgy nekem, ha elveszítelek a háborúban, mint így, hogy hazajöttél, és kijelentetted, hogy elveszítetted a hitedet (ő a hit alatt a vallásváltoztatást értette).
Ő így válaszolt: - Édesanyám én sokkal nagyobb és jobb dolgot találtam, mint azelőtt. Nézze, meg fogom mutatni mindezt a Bibliában.
Az édesanyja nem figyelt rá, az egész falu kiközösítette, mert ő elhagyta a vallását.
Ezért édesapánk nagyon szomorúan hagyta el a szülőfaluját, mint utazó evangélista (térítő pap) lóháton utazott keresztül Magyarországon a barátjával.
Néhány évvel később elment Tiszadobra, szülőfalujához közelre. Ahol találkozott néhány emberrel, akik olyan hívők voltak, mint ő. Itt volt nekik egy kedves kis gyülekezetük. Itt találkozott az édesanyánkkal, aki tagja volt az "újjászületett" keresztény gyülekezetnek, és megtért keresztény lett.
Majd többet fogok írni erről a következő könyvemben. "Túlélés hit által későbbi napjai" - lesz a címe. A Szent Szellem ösztökélt engem, írjam le ezeket a dolgokat. Ó, drága Uram, adj nekem bátorságot! Ez nagyon nehéz valóban, ezek a tények, hogy ők nem "megtértek" és mennek a Pokolba. Jézus mondta: - Újonnan kell születnetek! Azon tépelődtem, hogy miért vesztek el ők. A pásztoruk, plébánosuk, papjuk nem jól végezték az ő munkájukat.
Meglátogattam az unokatestvéreimet az óhazában, és részt vettem több istentiszteleten. Láttam, hogy mi volt a probléma, sem a baptista, sem a református egyház nem csinál "megtérésre hívást". A prédikáció tökéletes mind a két vallásnál, de ők az istentiszteletet hívogatás nélkül zárják. Hogy legyenek az emberek így megmentettek? Megkérdeztem az unokatestvéreimet:
- Nem éreztetek ti valamit a szíveitekben?
Válaszoltak: - Igen, de mit tudunk ez ellen tenni? Ők mind el fognak veszni!
Drága lelkipásztorok, olvasva ezt, kérlek, adjatok "megtérésre hívást", invitálást, hogy jöjjenek előre az Úrhoz, és legyenek minél többen megmentettek. A Szent Szellem fogja ösztönözni őket. Azokat, akik jönnek, segítsétek, legyenek megmentettek. Vezessétek őket! Emlékezzetek, hogy ezek a lelkek, akik előre jönnek, bocsánatért, megváltásért könyörögnek! Segítsétek őket, hogy fogadják el az Úr Jézust a szíveikben! Tanítsátok őket, és merítsétek be! Az Úr Jézus meghalt minden emberért. Felelősek vagytok minden lélekért, aki miattatok elvész. Az Isten megáld és segít, hogy hatékonnyá váljon a segítségetek az Úrnak. Köszönöm Uram, hogy küldted nekem a Szent Szellemet, hogy adjon bátorságot e könyv megírásához. Az Úr Szent nevének dicsőségéért írtam. Ámen.
Szélpálné Horkay Jolán 90 éves 2012-ben. Ő most Palm Bay-ben, Floridában él, és napjait kézimunkával és pulóverek kötésével, valamint horgolással tölti. A világ különböző részeibe jótékonykodik, ajándékoz az egyházakon keresztül, és az emlékiratait írja. Dicsőség és hála az Úrnak! (MR)
"Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
(Máté evangélium 28:20b)
Mennyben, Földön az Úrral - Barkóci Sándor bizonysága 2009-ben
EGY ÚJ EGET ÉS ÚJ FÖLDET * Algács Miklós dala Egy új eget és új földet,
Az elsők többé nem lesznek.
A város, amely a Mennyből szállt alá.
Drágakövekből épített,
Zafírokkal díszített,
Ez a hely, mit néktek készített.
Refr: Ó, ez a város, melyről álmodom,
Hol nem hallatszik többé harang szó,
Hol nem lesz sírás, sem szenvedés,
Mert Jézusommal leszek én.
Ott nem lesz többé holdvilág,
Ott nem váltja nap az éjszakát,
Ott nem lesz többé ősz, tél, tavasz, nyár
Ott nem bánthat már e világ,
Ott nem vádolnak minket már,
Mert fenn lakik a Mennyben az Igazság. Refr: Ó, ez a város...
A Menny létezik - állítja a híres idegsebész, aki bejárta
a túlvilágot "Tényleg van Mennyország!"
Hogyan hívott el Isten a szolgálatra?
Jézus mondta: "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig
követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem
ragadhatja ki őket az én kezemből." (János evangélium 10:27-28)
ELRAGADTATÁS MI LESZ A VILÁGGAL? AZ UTOLSÓ IDŐKRŐL
Az egész emberiség egy nagy út előtt áll. Jézus Krisztus megígérte, hogy egyszer eljön a felhőkben, és akkor elragadja e Földről mindazokat, akik hitték, hogy Istentől jött, szívükbe hívták Őt, és ezáltal Isten gyermekei lettek. Jézus mondta: "Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté 24:44) "Íme, eljön (JÉZUS KRISZTUS) a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a Föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen." (Jelenések 1:7)
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
(Jelenések 2:10b)
"Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség,
és az emberekhez jóakarat." (Lukács evangélium 2:14)
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
ÉLETRAJZOK,
OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK
Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
VAN KIÚT!
OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK
Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai Zimányi József prédikációi
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel
Vissza!
Vissza a menüre!
ELRAGADTATÁS MI LESZ A VILÁGGAL? AZ UTOLSÓ IDŐKRŐL
Az egész emberiség egy nagy út előtt áll. Jézus Krisztus megígérte, hogy egyszer eljön a felhőkben, és akkor elragadja e Földről mindazokat, akik hitték, hogy Istentől jött, szívükbe hívták Őt, és ezáltal Isten gyermekei lettek. Jézus mondta: "Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté 24:44) "Íme, eljön (JÉZUS KRISZTUS) a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a Föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen." (Jelenések 1:7)
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
(Jelenések 2:10b)
"Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség,
és az emberekhez jóakarat." (Lukács evangélium 2:14)
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
VAN KIÚT!
OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK
Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai Zimányi József prédikációi
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
Vissza!
Vissza a menüre!