HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján


Dr. Kiss Ferenc: A HÁROM KERESZT


Amikor Isten Fia önként az életét áldozta, természetfeletti események történtek. Megrendült a Föld, széthasadoztak a sziklák. "Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész Földön. ...És íme a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a Föld megrendült, és a sziklák meghasadtak." (Mt 27:45;51)
Aki hittel igényli és elfogadja Jézus Krisztus örök életét, vérét, áldozatát, az a sötétség hatalmaitól valóban megszabadul általa. Mi is mondhatjuk János apostollal együtt: "...és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn 1:7b)



Pál levele a Filippiekhez 2:1-11 Igék hallhatók.


"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." (1Kor 1:17-18)



Berényi György: Őrizd meg Krisztust a középpontban!
SZÍVERŐSÍTŐ (29. rész) Szívbunker


"És amikor ettek, Jézus vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: 'Vegyétek, ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: 'Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában." (Mk 14:22-25)

Életed adtad, hogy életem lehessen.

Szabó Judit Gyöngy: Ezerszer dicsérlek


Szent vagy Uram, szent vagy édes Istenem!
Zsoltárral dicsérlek, Te vagy mindenem!

Elvetted bűnünket, értünk folyt véred.



Rád találtam már, kegyelmedből élek.
Egyedül Te vagy életünk váltsága.

Teljes öröm, szívem, lelkem átjárja.

Ezerszer is dicsérlek, erős váram.
Te Szeretet Királya, s Élet Forrása.

Van egy jó hely, odamegyek

Gazdag István: "A KERESZTRŐL VALÓ BESZÉD" 1. rész


A "Keresztről való beszéd" címszó alatt kezdünk most egy tanulmánysorozatot. Először is azt nézzük meg, hogy mi is ennek a jelentősége. Péter apostol 2. leveléből olvasunk először egy részt, az első fejezet 12. versétől a fejezet végéig.
"Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok. De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről.
Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.
Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség:
Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm. Ezt a Mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel hajnalcsillag szívetekben. Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg Istentől küldött emberek." (2Pt 1:12-21)
Figyeljük meg itt ebben a részben, hogy Péter apostol a halálát jelzi előre, közeli halálát, és emlékeztetés által ébresztgetni akarja a hívőket!
A mai időkben is a hívők sokfelé szeretnék, ha ébredés támadna, sokfelé imádkoznak ezért.
Nézzük meg, hogy miről beszél Péter apostol!
Mivel próbálja a hívőket ébresztgetni? Mire emlékezteti őket? Mivel itt már az élete végéhez közeledik, szinte visszatekintve egybefoglalja mindazt, amiről egész földi szolgálata alatt prédikált, amit hirdetett, és ez két dologban áll, amit ő és más apostolok és prédikátorok a hívőkkel tudattak, megismertettek, azt két dologban foglalja össze: 16. vers.
"Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét;"
Ez a két dolog összefoglalja egész földi szolgálatát. Az Úr Jézus Krisztus hatalma és eljövetele. Nagyon fontos itt még arra figyelni, hogy azt mondja, hogy nem mesterkélt meséket követve ismertette meg ezt a két dolgot a hívőkkel. Ez azért annyira fontos a mai időben, mert a Szentírás szerint az utolsó napokban sokan a mesékhez, azaz a valótlan, elképzelt dolgokhoz fordulnak az igazságnak hátat fordítva. Nézzük ezt meg Pál apostol Timótheushoz írt 2. levelében! A 4. rész 3. és 4. verse szól erről.
"Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak." (2Tim 4:3-4)


Látjuk azt, hogy Péter apostol éppen ez ellen beszél, és a tanúbizonysága éppen ezzel ellenkező. Nem meséről van szó. Nézzük meg ugyanennek a levélnek a 3. részében az első 5 verset, ahol még valamit megtudunk erről!
"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől!" (2Tim 3:1-5)
Látjuk itt az emberi gyarlóság teljes kifejlődését. A legnagyobb probléma itt az, hogy az ilyen emberekben megvan ugyan a kegyességnek látszata, de annak erejét megtagadják. Ez az az erő, ami mindebből a gyarlóságból kivezetné őket. Ez az az erő, ami az embereket mindebből a gonoszságból, mindebből a hiábavalóságból nagy erővel kimentené. De sajnos az ember megelégszik a kegyesség látszatával. Ezzel becsapja magát, hiszen a látszat az semmi. Az csak úgy néz ki, mintha.
De Isten egészen mást akar az életünkben. Ő nem látszatot akar, hanem valóságot. Ehhez az Ő erejére van szükségünk. Ezt mi nem tudjuk megtenni magunktól. Mi nem tudunk se magunkon, se másokon segíteni. Itt Isten erejére van szükség. Ha ezt az erőt megtagadjuk, akkor elvesztünk. Akkor semmi lehetőségünk nincs megszabadulni, hanem megyünk, és vitetjük magunkat a gonoszság áradatával. Tehát Péter apostol kijelentése itt nagyon fontos. Az ő szolgálatának nagy része ebből állt, hogy megismertesse az emberekkel az Úr Jézus Krisztus erejét, a megváltás erejét, és a második dolog: az Ő visszajövetelét.

Mi az Úr Jézus Krisztus ereje?

Nézzük ezt meg a Szentírás szerint, miről beszélnek itt az apostolok! Hiszen mindkettő erről beszél. A Rómaiakhoz írt levélben Pál apostol így ír az 1. rész 16. és 17. verseiben:
"Mert nem szégyellem az evangéliumot; hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: Az igaz ember pedig hitből fog élni." (Róm 1:16-17)
Ebben a két versben azt látjuk, hogy Krisztus evangéliuma Isten hatalmával egyenlő. Ez nem az emberi igazság szerint van, hanem ezáltal Isten igazsága jelentetik ki. Ami természetesen nagyon fontos, hogy ez csak az evangéliumba vetett hit által lehetséges. Csak ezáltal lehetünk Isten hatalmának, Isten erejének részesei. Tehát az evangélium az Isten hatalma. Az 1 Korinthusaikhoz írt levél 1. részében mégegyszer hallunk erről, a 17. és 18. versben:
"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." (1Kor 1:17-18)
Itt látjuk azt, hogy az evangélium nem más, mint a "Keresztről való beszéd", és ez a "Keresztről való beszéd" Istennek ereje. Természetesen csak azoknak, akik hisznek. Ez az apostolnak annyira fontos, hogy nem is arra teszi a hangsúlyt, hogy valamilyen bölcselkedő beszéddel hirdesse ezt. Az apostoli hirdetés nem ezen az úton történik, mert itt még azt is látjuk, hogy az Krisztus keresztjét hiábavalóvá tenné. Pál apostol nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ez ne történjen meg. Hiszen, ha Krisztus keresztjét hiábavalóvá tesszük, akkor nem részesülhetünk Isten erejében. A 2. rész első 5 versében ezt még világosabbá teszi az apostol:
"Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék." (1Kor 2:1-5)




Remélem mindenki megérti az Ige alapján, hogy itt emberi képességeknek, emberi erőnek, akármilyen emberi tehetségnek, lehetőségnek helye nincs. Itt látjuk azt, hogy ha mi Isten erejében akarunk részesülni, akkor csak egy dolog van, amire figyelnünk kell, és az a keresztről való beszéd. Jézus Krisztus a megfeszített. Az apostol úgy mutatja be saját magát is, hogy ő nem ékesszólással jön, nem bölcsességgel, sokkal inkább erőtelenségben, félelemben, rettegés közt. Nem próbálja az embereket emberi bölcsesség hitető beszéde által meggyőzni, hanem a fő dolog a szellemnek és az erőnek megmutatásában van. Megmondja azt is, hogy miért.
"Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék."
Ez az egyetlen hit, ami mindvégig megáll. Ez az a hit, amiről a Biblia mindenhol beszél. Itt semmi keresnivalója az emberi bölcsességnek vagy bölcselkedésnek. Itt semmi keresnivalója nincs annak, hogy ki mit tud, ki mit tanult, milyen képességei vannak, milyen fizikai ereje van. Itt csak egy dologról van szó:
Isten erejéről, és ez az erő, a "Keresztől való beszéd".
Bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de akik megtartatnak, azoknak ez Isten bölcsessége, Isten igazsága, Isten ereje. S ezért azt mondja az apostol, hogy úgy döntött, hogy semmi másról nem akar tudni, csak Jézus Krisztusról, mégpedig, mint Megfeszítettről. Sok hívő van a mai időben, aki azt érzi, hogy hiányzik az erő. Valami nincs rendben! Mi hallunk nagyon ékesszóló prédikációkat, de hiányzik az erő.

Egyszer eljött hozzám egy testvér, miután hallott arról, hogy hogyan munkálkodik általam az Úr. Fölhívott telefonon, hogy szeretne velem beszélni. El is jött, és a következőt mondta el:
Több, mint 20 éven át volt 300 gyülekezet elöljárója. Világszerte szolgált a legkülönbözőbb gyülekezetekben, a legnagyobb gyülekezetekben is. Rádió és TV műsora van. Ott ült előttem, és ennyi szolgálat után azt mondta, hogy két dolgot tud önmagáról mondani. Ebben a két szóban foglalta össze saját állapotát: elfáradtam és kiábrándultam.
Amint ezt kimondta, rögtön emlékeztetett a Szentírás egy részére, és azonnal tudtam, hogy hol a baj. Kinyitottam a Bibliámat, és fölolvastam neki a Zsidókhoz írt levél 12. részéből az első 3 verset:
"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának jobbjára ült! Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!"(Zsid 12:1-3)
Ezzel a testvérrel németül beszélgettem, és a német fordítás itt még erősebb. A német fordításban a "lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek" pontosan azt írja körül, amiről ő beszélt, hogy kiábrándult és megfáradt. Mondtam neki, hogy itt az a baj, hogy minden szolgálat ellenére elfelejtett egy dolgot, ami itt úgy van megírva, hogy
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!"
És itt az is fontos, hogy amikor Őrá nézünk, akkor hova nézünk tulajdonképpen! Két dologról szól itt az Ige. Az egyik dolog, hogy keresztet szenvedett. Tehát, ha Jézusra akarunk nézni, akkor oda kell néznünk a keresztre, nem egy fakeresztre, nem olyan keresztre, amit a nyakunkban láncon hordunk, hanem arra az áldozatra, amit Jézus Krisztus hozott a kereszten értünk, a mi megváltásunkért.
A második dolog, ahol látjuk Őt, az az Isten trónjának jobbja. Ez a hatalom helye. Ez az uralkodás helye. Ha Jézusra akarunk nézni, akkor oda kell néznünk a keresztjére és Isten királyi székének jobbjára. Ha ezt a látást valamilyen formában elhanyagoljuk, vagy elveszítjük, akkor abból nagyon nagy baj van. Sokan a hívők közül úgy tartják, hogy a keresztől való beszéd az a kezdeti tanítás. Ez nem így van! Ezért annyira fontos Péter apostol levele, és ezért fontos látnunk azt, hogy Péter az egész szolgálatát ebbe a két dologba foglalja össze, az Úr Jézus Krisztus ereje, hatalma és az eljövetele.
Ez mindennek a lényege. Enélkül semmi sem megy. Enélkül mi Istentől semmit nem kaphatunk meg, ezt még meg fogjuk látni. Enélkül nincs isteni élet, nincs isteni erő az életünkben. Ez azokra is vonatkozik, akik már régen hívők, akik már sok tapasztalattal rendelkeznek, mint ez a testvér is, aki 300 gyülekezetnek volt elöljárója, és a sok éven keresztül, ha ezt a látásunkat elveszítjük, akkor abból nagyon nagy baj van. Akkor valóban oda jutunk el, hogy megfáradunk és kiábrándulunk. Ezt olyan gyülekezetnél is megláthatjuk, amely az apostolok alapítottak, ők tanították a hívőket, ők építették a gyülekezetet, s valami módon a hívők mégis elvesztették ezt a látásukat.

A Bibliában egy nagyon jó példa erre a galáciai gyülekezet. Olvassuk el mit mond Pál apostol ezeknek a hívőknek a Galatákhoz írt levél 3. részéből 1-től 7-ig!
"Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Szellemet, avagy az Ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a Szellemet adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit Igéjének hallása által teszi-e ezt? Így van megírva: Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai." (Gal 3:1-7)


Az apostol azt mondja, hogy a galatáknak Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ott közöttük lett volna megfeszítve. Tehát a prédikáció által szinte egy képet festettek az apostolok, és bemutatták Krisztust megfeszítve. Mintha ott történt volna köztük. És ez az a látás, amit a galaták elvesztettek. És az apostol azt kellett, hogy kérdezze tőlük, hogy kicsoda igézett meg benneteket. E kép elvesztése által a galaták a varázslás ereje alá estek. Az viszont nem isteni, hanem sátáni dolog. Ez oda vezetett, hogy elkezdtek hallgatni hamis tanításokra. Kiestek a kegyelemből, sőt még Krisztust is elvesztették. Az viszont már nagyon komoly dolog. Az 5. rész 4. versében azt mondja Pál apostol:
"Akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek." (Gal 5:4)
Tehát látjuk azt, hogy hiába lettek ezek hívők, hiába munkálkodott Isten közöttük nagy erővel, hiába kapták meg a Szent Szellem kenetét, amint elvesztették a látásukat a keresztről, amint elvesztették a keresztől való beszédet, elszakadtak Krisztustól. Ez nagyon komoly állapot!

Hányan vagyunk ma így?

Járunk a gyülekezetbe. Azt valljuk magunkról, hogy keresztények vagyunk, de mégis megpróbálunk mindenféle módon közelebb kerülni Istenhez. Érezzük azt, hogy távol vagyunk. Valahogyan érezzük azt, hogy Krisztustól elszakadtunk. Megpróbálunk mindenféle dolgot tenni. Belekeveredünk mindenféle törvényeskedésbe, és mégse kerülünk hozzá közelebb, mert nem Krisztusra nézünk, a Megfeszítettre. Nem Ő áll előttünk megfeszítve, nem Őrá nézünk Isten királyi székének jobbján. Nem látjuk a megfeszített Krisztust, és nem látjuk a megdicsőült Krisztust. A galaták elszakadtak Krisztustól. Pál apostolnak nagy erőfeszítésébe kerül, hogy megint rendbehozza őket. Hogy megint visszavezesse őket oda, ahol lenniük kellene. Jól kezdték el, de Krisztustól eltávolodtak. A 4. rész 19. versében azt mondja:
"Gyermekeim, akiket újra és újra fájdalom között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4:19)
Látjuk azt, hogy a hívők rendbehozását az apostol itt a gyerekszüléshez és a szülés fájdalmaihoz hasonlítja. Elszakadtak Krisztustól. Az apostolnak megint azon kell fáradoznia, hogy visszahozza a gyülekezetet az eredeti állapotába. Abba az állapotba, ahol a hívőknek személyes, élő, erőteljes kapcsolatuk van Krisztussal, ahol Isten ereje munkálkodik bennük, ahol Krisztus ábrázolódik ki bennük. Mindezt a szülés fájdalmaihoz hasonlítja.
Ebből láthatjuk azt, hogy a "Keresztről való beszéd"-nek nagyon nagy fontossága van az életünkben. Ezzel állandóan kell foglalkozni. Állandóan kell tanulmányozni. Állandóan hirdetni, és ha valahogyan ezt a látásunkat elvesztjük, akkor ugyanebbe a csapdába esünk, mint a galaták. És abban a veszélyben állunk, hogy elszakadunk Krisztustól. És akkor hiába nagyon jó a tanítás, hiába nagyon szépek a prédikációk, hiába élvezetesek az istentiszteletek, akkor ez csak külsőség. Akkor ez már csak a kegyesség látszata. A legnagyobb baj akkor történik, ha ezt észre sem vesszük.

G. N. Darby, az ismert evangelista azt mondta a hívőknek, hogy ne engedjenek semmit maguk és Krisztus közé, még a legjobb tanítást se. Semmit és senkit. És ma azt kell mondanunk, hogy sajnos sokan ezt mégis elfelejtették. És már nincs meg bennük az az élet, az az erő, az a fény, ami valamikor megvolt.
Bárcsak adná Isten, hogy inkább mindent elveszítsünk, de megmaradjunk a "Keresztről való beszédnél"!
Nézzünk a hitnek fejedelmére a kereszten és Isten királyi székének jobbján dicsőségben!
Az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 15. részének első 5 verse még részletesebben is leírja azt, hogy mi a "Keresztről való beszéd":
"Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam, hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások szerint - feltámadott a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek." (1 Kor 15:1-5)
Látjuk itt megint, hogy az evangélium a "Keresztről való beszéd"-del egyezik, és itt 3 részre osztja az apostol. Látjuk, hogy mennyire nagy hangsúlyt fektet erre a dologra, hiszen azt mondja a 3. versben, hogy elsősorban azt adtam át nektek. Tehát ez egy fő dolog. Elsősorban ezt hirdette az apostol, ugyanúgy mint Péter apostolnál is ez a fő dolog. Az első versben azt is látjuk, hogy ugyanúgy, mint Péter apostol, Pál apostol is azon munkálkodik, hogy a "Keresztről való beszéd"-et a hívőknek mindig eszükbe juttassa. Ezzel kezdi:
"Eszetekbe juttatom továbbá", és olyan dologról beszél megint, amit már hirdetett nekik, ugyanúgy mint Péter.
A második versben azt is meglátjuk, hogy az apostol azt mondja, hogy ha "megtartjátok", tehát emellett ki kell tartani mindvégig. Ezt nem elég egyszer megkapni, egyszer hallani, egyszer hinni, hanem emellett meg kell maradni. Ezt meg kell tartani.
Láttuk a galatáknál, hogy mi történik, ha nem tartjuk meg. És itt is megint "hacsak nem hiába lettetek hívőkké." Ha nem tartjuk meg, elvesztjük a hitünket.

És most nézzük meg a három fő részét a keresztről való beszédnek!
Ezek a fő részek, amit a hívők elé tár az apostol elsősorban, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. A második: eltemettetett. A harmadik: feltámadott a harmadik napon az Írások szerint. Ez a három fő része a keresztről való beszédnek. És még fel akarom hívni a figyelmet erre az egy dologra, hogy kétszer írja itt, hogy az Írások szerint.
Ma vannak olyan irányzatok, akik azt hirdetik, hogy a Szent Szellem ma minket az Írásokon kívül vezet. Ez teljesen Isten Igéje ellen szól. Ha valaki minket az Igén, Írásokon kívül vezet, akkor az nem a Szent Szellem. Nézzük meg mit mond Pál apostol erről nemcsak saját magára, de más igehirdetőkre vonatkozólag is! Az 1 Korinthusiakhoz írt levél 4. részében így ír az apostol:
"Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindengyikük hűségesnek bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. Minezeket pedig, testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik tanítóval dicsekedve a másik ellen." (1Kor 4:1-6)
Tehát látjuk azt, hogy az apostolokat Krisztus szolgáiként kell tekintenünk, Isten titkainak sáfárainak, és rajtuk meg kell tanulnunk, hogy ne bölcselkedjünk annak felette, mint ami meg van írva. Ha nem maradunk meg az írásoknál, akkor pontosan az történik, ami itt le van írva, felfuvalkodunk egymás iránt. Többnek tartjuk magunkat másoknál, jobbnak, okosabbnak, hívőbbnek, de mindez semmit nem ér. Figyeljük csak meg, hogy mit mond a következő versben!
"Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4:7) A Rómabeliekhez írt levél 14. részének 22. verse pedig így hangzik: "Te azt a hited, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt."
(Róm 14:22a)
Ez azt jelenti, hogy nem dicsekedhetünk, semmivel nem vagyunk többek, mint mások. Mindaz, amink van és amik vagyunk, az Istentől van. És itt nincs ok felfuvalkodásra, nincs ok büszkeségre. Itt csak egy dolgunk, hogy Őt dicsőitsük, és Őneki köszönjük meg mindezt. Semmik nem lennénk, és semmink nem lenne Isten kegyelme nélkül. János apostol is nagyon komoly intést intéz hozzánk.
"Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézust Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok! Aki túllép ezen, és nem marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és azt ne köszöntsétek. Mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel." (2Jn 7-11)



Most térjünk vissza a keresztről való beszéd 3 részéhez!
Egyszer egy helyen egy nap háromszor hirdettem a "Keresztől való beszéd"-et, és mikor a szállásomra kerültem, olyan fáradt voltam, hogy úgy gondoltam, hogy amint ágyba kerülök, azonnal el fogok aludni. Meglepetésemre éppen az ellenkezője történt. Amint letettem a fejem a párnára, abban a pillanatban teljesen felüdültem. Minden fáradtságom eltünt. És hirtelen a "Keresztről való beszéd" 3 részét olyan összefüggésben láttam meg, mint még soha. Nézzük meg ezt most sorjában.
Azt olvastuk az evangéliumban, hogy a "Keresztről való beszéd" első része így hangzik: Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Hirtelen megláttam azt, hogy ez a rész Isten szeretetéről szól nekünk.
"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk." Az evangélium 2. része, hogy Krisztus eltemettetett. Ez pedig a reménységről szól. Az Apostolok cselekedetei 2. részében Péter prédikációjának egy része így hangzik a 25. verstől:

"Mert ezt mondja róla (Krisztusról) Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismertetted velem az élet útjait; betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt."
Péter apostol itt a Zsoltárokból idéz, és ha ezt a részt olvassuk, akkor megláthatjuk, hogy itt nem Péter beszél, de még Dávid sem, hanem Krisztus maga. Dávid prófétál, Péter apostol idézi a próféciát, de a beszélő Krisztus maga. "Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a halottak birodalmában." Itt látjuk Krisztust eltemetve.
"Testem is reménységben fog nyugodni." Krisztus eltemetése a reménységről szól nekünk. A sírban a reménység ereje hordozta az Úr Jézust. Ez számunkra nagyon fontos dolog, hiszen ha a reménység még a halálban is nyugalmat ad nekünk, -
"Testem is reménységben fog nyugodni." - akkor mennyivel inkább más körülmények között. Ha mi erre nézünk, akkor nagyon nagy reménységünk van. Akármi is történjen velünk, teljes nyugalmunk lehet. Krisztus teste reménységben nyugodott a sírban. Az Ő eltemetése a reménységről szól. A keresztről való beszéd 3. része, hogy Krisztus feltámadott a halálból.
Ez pedig a hitről szól nekünk.
"Ha pedig a Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mert az elhunytak zsengéje."
(1Kor 15:17-20)
Tehát látjuk azt, hogy a feltámadás a hittel van kapcsolatban. Ha Krisztus nem támadott fel, akkor a hitünk hiábavaló. Az Apostolok cselekedete 17. részében olvashatunk Pál apostol prédikációjáról Athénban és a 31. versben így szól:
"Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta Őt halálból." (ApCsel 17:31)
Luther ezt úgy fordította, hogy Isten felajánlotta a hitet mindenkinek, azzal, hogy feltámasztotta Őt a halálból. Ez a kifejezés nagyon erőteljes, a magyar Bibliában ez így nem áll, de ha különböző más helyeket tanulmányozunk, akkor ugyanerre az eredményre juthatunk.
Nekem személyesen ez a Luther fordítás itt nagyon tetszik, mert nagyon találó. Nagyon szép képet mutat be nekünk. Isten azáltal ajánlja fel nekünk a hitet, hogy Krisztust feltámasztotta a halálból. S ebben nagyon nagy erő rejlik. Ha most ezt a három részt összevetjük, akkor látjuk azt, hogy Krisztus halála, eltemettetése, és feltámadása a szeretetről, a reménységről és a hitről szól. Ez a három dolog nem időleges, hanem örökkévaló. Megérthetjük azt is, hogy miért mondják az apostolok azt, hogy a keresztről való beszéd Isten ereje.
Nagyobb erő, mint ebben a három dologban: szeretet, reménység és hit, egyszerűen nem létezik. Azt hiszem, hogy minden hívőnek ismert az 1 Kor 13. része, ahol főleg a szeretetről van szó és az utolsó 13. versben ezt olvassuk:
"Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13) Látjuk azt, hogy itt három maradandó dologról van szó, és ebben a legnagyobb természetesen a szeretet. Ez Isten ereje.



Ez a keresztről való beszéd lényege. Jézus Krisztus az Ő keresztje által azért váltott meg minket, hogy így élhessünk: hitben, reménységben és szeretetben. A feltámadásról még egy dolgot szeretnék kihangsúlyozni. Mégegyszer mennyire fontos a keresztről való megemlékezés. Pál apostol 2. levelében Timótheushoz így szól a 2. rész 8. és 9. versében:
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül! Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten Igéje viszont nincs bilincsbe verve." (2Tim 2:8-9)
Tulajdonképpen egy különös kijelentés ez. Timótheus nem kezdő hívő. Gyülekezet elöljárója, Pál apostol tanítványa. Ismeri a szent Írásokat gyerekkora óta. Pál apostol egy nagyon igaz hívőnek mutatja be. Krisztus harcosa, és az apostol mégis azt mondja neki, hogy
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül!"
Miért kell ilyet mondani egy olyan hívőnek, aki már olyan sok tapasztalattal rendelkezik? Miért kell ilyet mondani egy olyan hívőnek, aki az evangéliumért harcolt, aki Krisztus harcosa, aki szinte mindent ismer? És az apostol mégis azt mondja neki, hogy emlékezzen meg erről. Sokszor csodálkoztam ezen. Ha visszaemlékszünk a galaták esetére, vagy ha arra a testvérre gondolok, aki a 300 gyülekezet elöljárója volt, akkor megérthetjük azt, hogy mennyire komoly ez az intés. Mennyire szükségünk van arra, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk arra, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból! Ugyanígy arról is, hogy meghalt a bűneinkért, és hogy eltemettetett. Tehát az egész evangélium, a keresztről való beszéd minden részletéről emlékezzünk meg, mert ez Isten ereje. Ha ezt valamilyen formában elveszítjük, valamilyen formában ettől eltérünk, elvesztjük azt az isteni erőt ami által úgy tudnánk élni, ahogy neki tetszik. Nézzük meg még, hogy mit mond Pál apostol a korinthusiakról! (1Kor 1:4-7)
"Hálát adok értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott. Mert a Vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok."
Itt látjuk azt, ha a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödik bennünk, akkor semmiben nem szűkölködünk. Akkor Isten teljes ereje munkálkodik bennünk, és már csak egy dolog marad hátra, hogy várjuk a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését. Erről beszél Péter, amit az elején olvastunk, hogy ő két dolgot hirdetett főleg, az Úr Jézus Krisztus erejét, hatalmát és az Ő eljövetelét. Az elsőben teljesen megerősödünk, akkor nem marad más hátra, mint várni az Ő eljövetelét. Most befejezném azzal, hogy a keresztről való beszéd nélkül semmit nem kaphatunk Istentől, akkor nincs isteni erő az életünkben. Viszont azt is láttuk, hogy a keresztről való beszéd által a korinthusiak megerősödtek, és semmiben sem szűkölködtek. Várták az Úr Jézus Krisztus eljövetelét. Ez csak Krisztus keresztje által lehetséges.
"Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett érettünk - mert meg van írva: Átkozott, aki fán függ - azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a pogányoké legyen, és hogy a Szellem ígéretét hit által megkapjuk." (Gal 3:13-14)
Tehát itt látjuk megint Krisztust a kereszten, fán függve, amint átokká lett érettünk.

Mi ennek a gyümölcse, az eredménye?

Az, hogy Ábrahám áldása legyen rajtunk, és elnyerjük a Szellemnek az ígéretét hit által. Tehát a keresztről való beszéd nélkül nincs isteni áldás. Beszélhetünk róla, sóvároghatunk érte, próbálgathatunk akármit, hogy magunkévá tegyük, ehhez semmi más út nincs, csak a keresztről való beszéd hittel való párosítása. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen a Zsidókhoz írt levél arról tanúskodik, hogy sajnos éppen itt az izraeliták ezt nem tették, és emiatt semmi hasznuk nem lett belőle. Erre vonatkozólag olvassuk a Zsidókhoz írt levél 4. rész 2. versében:
"Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett Ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták." (Zsid 4:2)



Isten adjon ehhez sok kegyelmet, hogy hallgassuk, és hittel párosítsuk a keresztről való beszédet, az evangéliumot, és Isten ereje munkálkodhasson bennünk, rajtunk, általunk. Az Úr Jézus Krisztusnak nevében. Ámen.



Mátrainé F. Irma írásai
Zimányi József prédikációi Gazdag István tanításai



22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!