HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő

"Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek,
de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." (1Kor 1:18)
Gazdag István tanítása - hanganyag
3Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. 5Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
6Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. 7Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. 8Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! 9A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
10Az ÚR akarata volt az, hogy betegség törje össze. De ha fel is áldozta magát jóvátételül, mégis meglátja utódait, sokáig él. Az ÚR akarata célhoz jut vele. 11Lelki gyötrelmeitől megszabadulva, elégedetten szemléli majd őket. Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével, és ő hordozza bűneiket. 12Ezért a nagyok között adok neki részt, a hatalmasokkal együtt részesül zsákmányban, hiszen önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják, pedig sokak vétkét vállalta magára, és közbenjárt a bűnösökért. (Ézs 53:3-12)

Dr. Kiss Ferenc: A HÁROM KERESZT
Amikor Isten Fia önként az életét áldozta, természetfeletti események történtek. Megrendült a Föld, széthasadoztak a sziklák.
"Tizenkét órától kezdve három óráig sötétség lett az egész Földön. ...És íme a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt,
a Föld megrendült, és a sziklák meghasadtak." (Mt 27:45;51)
Aki hittel igényli és elfogadja Jézus Krisztus örök életét, vérét,
áldozatát, az a sötétség hatalmaitól valóban megszabadul általa.
Mi is mondhatjuk János apostollal együtt: "...és Jézus Krisztusnak, az Ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől." (1Jn 1:7b)

Pál levele a Filippiekhez 2:1-11 Igék hallhatók.
"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel,
hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk,
akik üdvözülünk, Istennek ereje." (1Kor 1:17-18)
Életed adtad, hogy életem lehessen.
Szabó Judit Gyöngy: Ezerszer dicsérlek
Szent vagy Uram, szent vagy édes Istenem!
Zsoltárral dicsérlek, Te vagy mindenem!
Elvetted bűnünket, értünk folyt véred.

Rád találtam már, kegyelmedből élek.
Egyedül Te vagy életünk váltsága.
Teljes öröm, szívem, lelkem átjárja.
Ezerszer is dicsérlek, erős váram.
Te Szeretet Királya, s Élet Forrása.
Van egy jó hely, odamegyek
Gazdag István: "A KERESZTRŐL VALÓ BESZÉD" 1. rész
A "Keresztről való beszéd" címszó alatt kezdünk most egy tanulmánysorozatot. Először is
azt nézzük meg, hogy mi is ennek a jelentősége. Péter apostol 2. leveléből olvasunk
először egy részt, az első fejezet 12. versétől a fejezet végéig.
"Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket,
bár ismeritek mindezt, és a közöttünk jelenlevő igazságban szilárdak vagytok.
De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban
vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. Mert tudom, hogy hamar
leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem.
Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindenkor megemlékezhessetek
ezekről.
Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus
Krisztus hatalmát és megjelenését,
hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének.
Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett
hozzá a felséges dicsőség:
Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.
Ezt a
Mennyből jött szózatot mi hallottuk, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. Ezért egészen
bizonyosnak tartjuk
a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító
lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap, és felkel hajnalcsillag szívetekben.
Mindenekelőtt tudnotok kell,
hogy az Írás próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember
akaratából származott a prófécia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg
Istentől küldött emberek." (2Pt 1:12-21)
Figyeljük meg itt ebben a részben, hogy Péter apostol a halálát jelzi előre, közeli halálát,
és emlékeztetés által ébresztgetni akarja a hívőket!
A mai időkben is a hívők sokfelé
szeretnék, ha ébredés támadna, sokfelé imádkoznak ezért.
Nézzük meg, hogy miről
beszél Péter apostol!
Mivel próbálja a hívőket ébresztgetni? Mire emlékezteti őket? Mivel
itt már az élete végéhez közeledik, szinte visszatekintve egybefoglalja mindazt, amiről
egész földi szolgálata alatt prédikált, amit hirdetett, és ez két dologban áll, amit ő és más
apostolok és prédikátorok a hívőkkel tudattak, megismertettek, azt két dologban foglalja
össze: 16. vers.
"Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi
Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét;"
Ez a két dolog összefoglalja egész földi
szolgálatát. Az Úr Jézus Krisztus hatalma és eljövetele. Nagyon fontos itt még arra
figyelni, hogy azt mondja, hogy nem mesterkélt meséket követve ismertette meg ezt a két
dolgot a hívőkkel. Ez azért annyira fontos a mai időben, mert a Szentírás szerint az utolsó
napokban sokan a mesékhez, azaz a valótlan, elképzelt dolgokhoz fordulnak az
igazságnak hátat fordítva. Nézzük ezt meg Pál apostol Timótheushoz írt 2. levelében! A 4.
rész 3. és 4. verse szól erről.
"Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást nem viselik el,
hanem saját kívánságaik
szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a
fülüket, de a mondákhoz odafordulnak." (2Tim 4:3-4)
Látjuk azt, hogy Péter apostol éppen ez ellen beszél, és a tanúbizonysága éppen ezzel
ellenkező. Nem meséről van szó. Nézzük meg ugyanennek a levélnek a 3. részében az
első 5 verset, ahol még valamit megtudunk erről!
"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó
napokban nehéz idők jönnek. Az emberek
ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel
szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek,
rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők,
felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a
kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát
ezektől!" (2Tim 3:1-5)
Látjuk itt az emberi
gyarlóság teljes kifejlődését. A legnagyobb probléma itt az, hogy az ilyen emberekben
megvan ugyan a kegyességnek látszata, de annak erejét megtagadják. Ez az az erő,
ami mindebből a gyarlóságból kivezetné őket. Ez az az erő, ami az embereket mindebből
a gonoszságból, mindebből a hiábavalóságból nagy erővel kimentené. De sajnos az ember
megelégszik a kegyesség látszatával. Ezzel becsapja
magát, hiszen a látszat az semmi. Az csak úgy néz ki, mintha.
De Isten egészen mást akar
az életünkben. Ő nem látszatot akar, hanem valóságot. Ehhez az Ő erejére van
szükségünk. Ezt mi nem tudjuk megtenni magunktól. Mi nem tudunk se magunkon, se
másokon segíteni. Itt Isten erejére van szükség. Ha ezt az erőt megtagadjuk, akkor
elvesztünk. Akkor semmi lehetőségünk nincs megszabadulni, hanem megyünk, és
vitetjük magunkat a gonoszság áradatával. Tehát Péter apostol kijelentése itt nagyon
fontos. Az ő szolgálatának nagy része ebből állt, hogy megismertesse az emberekkel az
Úr Jézus Krisztus erejét, a megváltás erejét, és a második dolog: az Ő
visszajövetelét.
Mi az Úr Jézus Krisztus ereje?
Nézzük ezt meg a Szentírás
szerint, miről beszélnek itt az apostolok!
Hiszen mindkettő erről beszél. A Rómaiakhoz írt levélben Pál apostol így ír az 1. rész
16. és 17. verseiben:
"Mert nem szégyellem az evangéliumot; hiszen Isten ereje az, minden hívőnek
üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát
nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: Az igaz ember pedig hitből
fog élni." (Róm 1:16-17)
Ebben a két versben azt látjuk, hogy Krisztus
evangéliuma Isten hatalmával egyenlő. Ez nem az emberi igazság szerint van, hanem
ezáltal Isten igazsága jelentetik ki. Ami természetesen nagyon fontos, hogy ez csak az
evangéliumba vetett hit által lehetséges. Csak ezáltal lehetünk Isten hatalmának, Isten erejének
részesei. Tehát az evangélium az Isten hatalma. Az 1 Korinthusaikhoz írt levél 1.
részében mégegyszer hallunk erről, a 17. és 18. versben:
"Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek,
hanem hogy az
evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el
ne veszítse erejét. Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik
elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje." (1Kor 1:17-18)
Itt látjuk azt, hogy az evangélium nem
más, mint a "Keresztről való beszéd", és ez a "Keresztről való beszéd" Istennek ereje.
Természetesen csak azoknak, akik hisznek. Ez az apostolnak annyira fontos, hogy nem
is arra teszi a hangsúlyt, hogy valamilyen bölcselkedő beszéddel hirdesse ezt. Az
apostoli hirdetés nem ezen az úton történik, mert itt még azt is látjuk, hogy az Krisztus
keresztjét hiábavalóvá tenné. Pál apostol nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ez ne
történjen meg. Hiszen, ha Krisztus keresztjét hiábavalóvá tesszük, akkor nem
részesülhetünk Isten erejében. A 2. rész első 5 versében ezt még világosabbá teszi az
apostol:
"Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás
vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam,
hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a
megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg nálatok.
Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott
hozzátok, hanem a Szellem bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén,
hanem Isten erején nyugodjék." (1Kor 2:1-5)
Remélem mindenki
megérti az Ige alapján, hogy itt emberi képességeknek, emberi erőnek, akármilyen emberi
tehetségnek, lehetőségnek helye nincs. Itt látjuk azt,
hogy ha mi Isten erejében akarunk részesülni, akkor csak egy dolog van, amire
figyelnünk kell, és az a keresztről való beszéd. Jézus Krisztus a megfeszített. Az apostol
úgy mutatja be saját magát is, hogy ő nem ékesszólással jön, nem bölcsességgel, sokkal
inkább erőtelenségben, félelemben, rettegés közt. Nem próbálja az embereket emberi
bölcsesség hitető beszéde által meggyőzni, hanem a fő dolog a szellemnek és az erőnek
megmutatásában van. Megmondja azt is, hogy miért.
"Hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék."
Ez az egyetlen hit, ami mindvégig
megáll. Ez az a hit, amiről a Biblia mindenhol beszél. Itt semmi keresnivalója az emberi
bölcsességnek vagy bölcselkedésnek. Itt semmi keresnivalója nincs annak, hogy ki mit
tud, ki mit tanult, milyen képességei vannak, milyen fizikai ereje van.
Itt csak egy dologról van szó:
Isten erejéről, és ez az erő, a "Keresztől való beszéd".
Bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de akik
megtartatnak, azoknak ez Isten bölcsessége, Isten igazsága, Isten ereje. S ezért azt
mondja az apostol, hogy úgy döntött, hogy semmi másról nem akar tudni, csak Jézus
Krisztusról, mégpedig, mint Megfeszítettről. Sok hívő van a mai időben, aki azt érzi,
hogy hiányzik az erő.
Valami nincs rendben! Mi hallunk nagyon ékesszóló prédikációkat, de hiányzik az erő.
Egyszer eljött hozzám egy testvér, miután hallott arról, hogy hogyan munkálkodik általam
az Úr. Fölhívott telefonon, hogy szeretne velem beszélni. El is jött, és a következőt
mondta el:
Több, mint 20 éven át volt 300 gyülekezet elöljárója. Világszerte szolgált a
legkülönbözőbb gyülekezetekben, a legnagyobb gyülekezetekben is. Rádió és TV műsora van.
Ott ült előttem, és ennyi szolgálat után azt mondta, hogy két dolgot tud
önmagáról mondani. Ebben a két szóban foglalta össze saját állapotát: elfáradtam és
kiábrándultam.
Amint ezt kimondta, rögtön emlékeztetett a Szentírás egy
részére, és azonnal tudtam, hogy hol a baj. Kinyitottam a Bibliámat, és fölolvastam neki a
Zsidókhoz írt levél 12. részéből az első 3 verset:
"Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk
nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az
előttünk levő pályát.
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az
előtte levő öröm helyett - gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten
trónjának jobbjára ült! Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el
a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!"(Zsid 12:1-3)
Ezzel a testvérrel németül
beszélgettem, és a német fordítás itt még erősebb. A német fordításban a
"lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek" pontosan azt írja körül, amiről ő beszélt,
hogy kiábrándult és megfáradt. Mondtam neki, hogy itt az a baj, hogy minden szolgálat
ellenére elfelejtett egy dolgot, ami itt úgy van megírva, hogy
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére!"
És itt az is fontos, hogy amikor Őrá nézünk, akkor hova
nézünk tulajdonképpen! Két dologról szól itt az Ige. Az egyik dolog, hogy keresztet szenvedett. Tehát,
ha Jézusra akarunk nézni, akkor oda kell néznünk a keresztre, nem egy fakeresztre, nem
olyan keresztre, amit a nyakunkban láncon hordunk, hanem arra az áldozatra, amit Jézus
Krisztus hozott a kereszten értünk, a mi megváltásunkért.
A második dolog, ahol
látjuk Őt, az az Isten trónjának jobbja. Ez a hatalom helye. Ez az uralkodás
helye. Ha Jézusra akarunk nézni, akkor oda kell néznünk a keresztjére és Isten királyi
székének jobbjára. Ha ezt a látást valamilyen formában elhanyagoljuk, vagy elveszítjük,
akkor abból nagyon nagy baj van. Sokan a hívők közül úgy tartják, hogy a keresztől való
beszéd az a kezdeti tanítás. Ez nem így van! Ezért annyira fontos Péter apostol
levele, és ezért fontos látnunk azt, hogy Péter az egész szolgálatát ebbe a két dologba
foglalja össze, az Úr Jézus Krisztus ereje, hatalma és az eljövetele.
Ez mindennek a
lényege. Enélkül semmi sem megy. Enélkül mi Istentől semmit nem kaphatunk meg, ezt
még meg fogjuk látni. Enélkül nincs isteni élet, nincs isteni erő az életünkben. Ez azokra
is vonatkozik, akik már régen hívők, akik már sok tapasztalattal rendelkeznek, mint ez a
testvér is, aki 300 gyülekezetnek volt elöljárója, és a sok éven keresztül, ha ezt a
látásunkat elveszítjük, akkor abból nagyon nagy baj van. Akkor valóban oda jutunk el,
hogy megfáradunk és kiábrándulunk. Ezt olyan gyülekezetnél is megláthatjuk, amely az
apostolok alapítottak, ők tanították a hívőket, ők építették a gyülekezetet, s valami
módon a hívők mégis elvesztették ezt a látásukat.
A Bibliában egy nagyon jó példa erre a
galáciai gyülekezet. Olvassuk el mit mond Pál apostol ezeknek a hívőknek a
Galatákhoz írt levél 3. részéből 1-től 7-ig!
"Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak,
akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!
Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a
Szellemet, avagy az Ige meghallásából származó hit alapján? Ennyire esztelenek
vagytok? Amit Szellemben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába
tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. Tehát az, aki a
Szellemet adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény
cselekedetei, vagy a hit Igéjének hallása által teszi-e ezt? Így van megírva: Ábrahám hitt
az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el. Értsétek meg tehát, hogy akik hitből
valók, azok Ábrahám fiai." (Gal 3:1-7)
Az apostol azt mondja, hogy a galatáknak Jézus Krisztus úgy íratott le, mintha ott
közöttük lett volna megfeszítve. Tehát a prédikáció által szinte egy képet festettek az
apostolok, és bemutatták Krisztust megfeszítve. Mintha ott történt volna köztük. És ez az
a látás, amit a galaták elvesztettek. És az apostol azt kellett, hogy kérdezze tőlük,
hogy kicsoda igézett meg benneteket. E kép elvesztése által a galaták a
varázslás ereje alá estek. Az viszont nem isteni, hanem sátáni dolog. Ez oda vezetett,
hogy elkezdtek hallgatni hamis tanításokra. Kiestek a kegyelemből, sőt még Krisztust is
elvesztették. Az viszont már nagyon komoly dolog. Az 5. rész 4. versében azt mondja Pál
apostol:
"Akik a törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a
kegyelemből pedig kiestetek." (Gal 5:4)
Tehát látjuk azt, hogy hiába lettek ezek hívők, hiába
munkálkodott Isten közöttük nagy erővel, hiába kapták meg a Szent Szellem kenetét,
amint elvesztették a látásukat a keresztről, amint elvesztették a keresztől való beszédet,
elszakadtak Krisztustól. Ez nagyon komoly állapot!
Hányan vagyunk ma így?
Járunk a gyülekezetbe. Azt valljuk magunkról, hogy
keresztények vagyunk, de mégis megpróbálunk mindenféle módon közelebb kerülni
Istenhez. Érezzük azt, hogy távol vagyunk. Valahogyan érezzük azt, hogy Krisztustól
elszakadtunk. Megpróbálunk mindenféle dolgot tenni. Belekeveredünk
mindenféle törvényeskedésbe, és mégse kerülünk hozzá közelebb, mert nem Krisztusra
nézünk, a Megfeszítettre. Nem Ő áll előttünk megfeszítve, nem Őrá nézünk Isten királyi
székének jobbján. Nem látjuk a megfeszített Krisztust, és nem látjuk a megdicsőült
Krisztust. A galaták elszakadtak Krisztustól. Pál apostolnak nagy erőfeszítésébe kerül,
hogy megint rendbehozza őket. Hogy megint visszavezesse őket oda, ahol lenniük
kellene. Jól kezdték el, de Krisztustól eltávolodtak. A 4. rész 19. versében azt mondja:
"Gyermekeim, akiket újra és újra fájdalom között szülök meg, amíg kiformálódik
bennetek a Krisztus."
(Gal 4:19)
Látjuk azt, hogy a hívők rendbehozását az apostol itt a
gyerekszüléshez és a szülés fájdalmaihoz hasonlítja. Elszakadtak Krisztustól. Az
apostolnak megint azon kell fáradoznia, hogy visszahozza a gyülekezetet az eredeti
állapotába. Abba az állapotba, ahol a hívőknek személyes, élő, erőteljes kapcsolatuk van
Krisztussal, ahol Isten ereje munkálkodik bennük, ahol Krisztus ábrázolódik ki bennük.
Mindezt a szülés fájdalmaihoz hasonlítja.
Ebből láthatjuk azt, hogy a "Keresztről való
beszéd"-nek nagyon nagy fontossága van az életünkben. Ezzel állandóan kell
foglalkozni. Állandóan kell tanulmányozni. Állandóan hirdetni, és ha valahogyan ezt a
látásunkat elvesztjük, akkor ugyanebbe a csapdába esünk, mint a galaták. És abban
a veszélyben állunk, hogy elszakadunk Krisztustól. És akkor hiába nagyon jó a tanítás,
hiába nagyon szépek a prédikációk, hiába élvezetesek az istentiszteletek, akkor ez csak
külsőség. Akkor ez már csak a kegyesség látszata. A legnagyobb baj akkor történik, ha
ezt észre sem vesszük.
G. N. Darby, az ismert evangelista azt mondta a hívőknek,
hogy ne engedjenek semmit maguk és Krisztus közé, még a legjobb tanítást se. Semmit és
senkit. És ma azt kell mondanunk, hogy sajnos sokan ezt mégis elfelejtették. És már
nincs meg bennük az az élet, az az erő, az a fény, ami valamikor megvolt.
Bárcsak adná
Isten, hogy inkább mindent elveszítsünk, de megmaradjunk a "Keresztről való beszédnél"!
Nézzünk a hitnek fejedelmére a kereszten és Isten királyi székének jobbján
dicsőségben!
Az 1. Korinthusbeliekhez írt levél 15. részének első 5 verse még
részletesebben is leírja azt, hogy mi a "Keresztről való beszéd":
"Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet
hirdettem nektek, amelyet be
is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy,
ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hívőkké. Mert én
elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam, hogy tudniillik Krisztus
meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és - ugyancsak az írások
szerint - feltámadott a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a
tizenkettőnek." (1 Kor 15:1-5)
Látjuk
itt megint, hogy az evangélium a "Keresztről való beszéd"-del egyezik, és itt 3 részre osztja
az apostol. Látjuk, hogy mennyire nagy hangsúlyt fektet erre a
dologra, hiszen azt mondja a 3. versben, hogy elsősorban azt adtam át nektek. Tehát ez egy
fő dolog. Elsősorban ezt hirdette az apostol, ugyanúgy mint Péter apostolnál is
ez a fő dolog. Az első versben azt is látjuk, hogy ugyanúgy, mint Péter apostol, Pál apostol
is azon munkálkodik, hogy a "Keresztről való beszéd"-et a hívőknek mindig
eszükbe juttassa. Ezzel kezdi:
"Eszetekbe juttatom továbbá", és olyan dologról beszél
megint, amit már hirdetett nekik, ugyanúgy mint Péter.
A második versben azt is
meglátjuk, hogy az apostol azt mondja, hogy ha "megtartjátok", tehát emellett ki kell
tartani mindvégig. Ezt nem elég egyszer megkapni, egyszer hallani, egyszer hinni, hanem
emellett meg kell maradni. Ezt meg kell tartani.
Láttuk a galatáknál, hogy mi
történik, ha nem tartjuk meg. És itt is megint "hacsak nem hiába lettetek hívőkké." Ha
nem tartjuk meg, elvesztjük a hitünket.
És most nézzük meg a három fő részét a keresztről való beszédnek!
Ezek a fő részek,
amit a hívők elé tár az apostol elsősorban, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az
Írások szerint. A második: eltemettetett. A harmadik: feltámadott a
harmadik napon az Írások szerint. Ez a három fő része a keresztről való beszédnek. És
még fel akarom hívni a figyelmet erre az egy dologra, hogy kétszer írja itt, hogy az Írások
szerint.
Ma vannak olyan irányzatok, akik azt hirdetik, hogy a Szent Szellem ma minket
az Írásokon kívül vezet. Ez teljesen Isten Igéje ellen szól. Ha valaki minket az Igén,
Írásokon kívül vezet, akkor az nem a Szent Szellem. Nézzük meg mit mond Pál
apostol erről nemcsak saját magára, de más igehirdetőkre vonatkozólag is!
Az 1 Korinthusiakhoz írt levél 4. részében így ír az apostol:
"Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindengyikük hűségesnek
bizonyuljon. Én pedig a legkevésbé sem törődöm azzal, hogy ti hogyan ítélkeztek
felettem, vagy más emberek hogyan ítélkeznek egy napon; sőt magam sem ítélkezem
önmagam felett. Mert semmi vádat nem tudok önmagamra mondani, de nem ez tesz
igazzá, mert aki felettem ítélkezik, az Úr az. Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el
nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek
szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. Minezeket pedig,
testvéreim, értetek alkalmaztam magamra és Apollósra, hogy a mi példánkon tanuljátok
meg: ahhoz tartsa magát az ember, ami meg van írva, és senki se fuvalkodjék fel az egyik
tanítóval dicsekedve a másik ellen." (1Kor 4:1-6)
Tehát látjuk azt, hogy az apostolokat Krisztus
szolgáiként kell tekintenünk, Isten titkainak sáfárainak, és rajtuk meg kell tanulnunk,
hogy ne bölcselkedjünk annak felette, mint ami meg van írva. Ha nem maradunk
meg az írásoknál, akkor pontosan az történik, ami itt le van írva, felfuvalkodunk egymás
iránt. Többnek tartjuk magunkat másoknál, jobbnak, okosabbnak, hívőbbnek, de mindez
semmit nem ér. Figyeljük csak meg, hogy mit mond a következő versben!
"Mert ki tesz téged
különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad,
mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?" (1Kor 4:7) A Rómabeliekhez írt levél 14.
részének 22. verse pedig így hangzik: "Te azt a hited, amely benned van, tartsd meg az Isten
előtt."
(Róm 14:22a)
Ez azt jelenti, hogy nem dicsekedhetünk, semmivel nem vagyunk
többek, mint mások. Mindaz, amink van és amik vagyunk, az Istentől van. És itt nincs ok
felfuvalkodásra, nincs ok büszkeségre. Itt csak egy dolgunk, hogy Őt
dicsőitsük, és Őneki köszönjük meg mindezt. Semmik nem lennénk, és semmink nem
lenne Isten kegyelme nélkül. János apostol is nagyon komoly intést intéz
hozzánk.
"Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy
Jézust Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus.
Vigyázzatok magatokra,
hogy ne veszítsétek el, amit elértünk munkánkkal, hanem teljes jutalmat kapjatok! Aki túllép ezen, és nem
marad meg a Krisztus tanításában, abban nincs benne Isten; aki megmarad a
tanításban, abban benne van az Atya is, meg a Fiú is. Ha valaki hozzátok érkezik,
és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és azt ne köszöntsétek.
Mert aki köszönti, közösséget vállal annak gonosz cselekedeteivel." (2Jn 7-11)
Most térjünk vissza a keresztről való beszéd 3 részéhez!
Egyszer egy helyen egy nap
háromszor hirdettem a "Keresztől való beszéd"-et, és mikor a szállásomra kerültem, olyan
fáradt voltam, hogy úgy gondoltam, hogy amint ágyba kerülök, azonnal el fogok aludni.
Meglepetésemre éppen az ellenkezője történt. Amint letettem a fejem a párnára, abban a
pillanatban teljesen felüdültem. Minden fáradtságom eltünt. És hirtelen a "Keresztről való
beszéd" 3 részét olyan összefüggésben láttam meg, mint még soha. Nézzük meg ezt most
sorjában.
Azt olvastuk az evangéliumban, hogy a "Keresztről való beszéd" első része így
hangzik: Krisztus meghalt a mi bűneinkért. Hirtelen megláttam azt, hogy ez a rész
Isten szeretetéről szól nekünk.
"Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor
meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk."
Az evangélium 2. része, hogy
Krisztus eltemettetett. Ez pedig a reménységről szól. Az Apostolok cselekedetei 2.
részében Péter prédikációjának egy része így hangzik a 25. verstől:
"Mert ezt mondja róla (Krisztusról) Dávid: Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert
jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a
nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a
halottak birodalmában, azt sem engeded, hogy Szented elmúlást lásson. Megismertetted
velem az élet útjait; betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt."
Péter apostol itt a Zsoltárokból idéz, és ha ezt a részt olvassuk, akkor megláthatjuk, hogy
itt nem Péter beszél, de még Dávid sem, hanem Krisztus maga. Dávid prófétál, Péter
apostol idézi a próféciát, de a beszélő Krisztus maga. "Láttam az Urat magam előtt mindenkor, mert
jobbom felől van, hogy meg ne inogjak. Azért vidult fel a szívem, és ujjongott fel a
nyelvem, még testem is reménységben fog nyugodni, mert nem hagyod lelkemet a
halottak birodalmában." Itt látjuk Krisztust eltemetve.
"Testem is reménységben fog nyugodni."
Krisztus eltemetése a reménységről szól nekünk. A
sírban a reménység ereje hordozta az Úr Jézust. Ez számunkra nagyon fontos dolog,
hiszen ha a reménység még a halálban is nyugalmat ad nekünk, -
"Testem is reménységben fog nyugodni." - akkor mennyivel inkább más körülmények között. Ha
mi erre nézünk, akkor nagyon nagy reménységünk van. Akármi is történjen velünk,
teljes nyugalmunk lehet. Krisztus teste reménységben nyugodott a sírban. Az Ő
eltemetése a reménységről szól. A keresztről való beszéd 3. része, hogy Krisztus
feltámadott a halálból.
Ez pedig a hitről szól nekünk.
"Ha pedig a Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek,
még bűneitekben
vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az
életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde
Krisztus feltámadt a halottak közül, mert az elhunytak zsengéje."
(1Kor 15:17-20)
Tehát látjuk azt, hogy a feltámadás a hittel van
kapcsolatban. Ha Krisztus nem támadott fel, akkor a hitünk hiábavaló. Az Apostolok
cselekedete 17. részében olvashatunk Pál apostol prédikációjáról Athénban és a 31.
versben így szól:
"Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd egy
férfi által, akit erre
kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta Őt
halálból." (ApCsel 17:31)
Luther ezt úgy fordította, hogy Isten
felajánlotta a hitet mindenkinek, azzal, hogy feltámasztotta Őt a halálból. Ez a kifejezés
nagyon erőteljes, a magyar Bibliában ez így nem áll, de ha különböző más helyeket
tanulmányozunk, akkor ugyanerre az eredményre juthatunk.
Nekem személyesen ez a
Luther fordítás itt nagyon tetszik, mert nagyon találó. Nagyon szép képet mutat be nekünk.
Isten azáltal
ajánlja fel nekünk a hitet, hogy Krisztust feltámasztotta a halálból. S ebben nagyon
nagy erő rejlik. Ha most ezt a három részt összevetjük, akkor látjuk azt, hogy Krisztus
halála, eltemettetése, és feltámadása a szeretetről, a reménységről és a hitről szól.
Ez a három dolog nem időleges, hanem örökkévaló. Megérthetjük azt is,
hogy miért mondják az apostolok azt, hogy a keresztről való beszéd Isten ereje.
Nagyobb erő, mint ebben a három dologban: szeretet, reménység és hit, egyszerűen nem
létezik. Azt hiszem, hogy minden hívőnek ismert az 1 Kor 13. része, ahol főleg a
szeretetről van szó és az utolsó 13. versben ezt olvassuk:
"Most azért megmarad a hit,
remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13)
Látjuk azt, hogy itt három maradandó dologról van szó, és ebben a legnagyobb
természetesen a szeretet. Ez Isten ereje.
Ez a keresztről való beszéd lényege. Jézus Krisztus az Ő keresztje által azért váltott meg
minket, hogy így élhessünk: hitben, reménységben és szeretetben. A feltámadásról még
egy dolgot szeretnék kihangsúlyozni. Mégegyszer mennyire fontos a keresztről való
megemlékezés. Pál apostol 2. levelében Timótheushoz így szól a 2. rész 8. és 9. versében:
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül!
Erről szól az én evangéliumom, amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő.
Az Isten Igéje viszont nincs bilincsbe verve." (2Tim 2:8-9)
Tulajdonképpen
egy különös kijelentés ez. Timótheus nem kezdő hívő. Gyülekezet elöljárója, Pál
apostol tanítványa. Ismeri a szent Írásokat gyerekkora óta. Pál apostol egy nagyon igaz
hívőnek mutatja be. Krisztus harcosa, és az apostol mégis azt mondja neki, hogy
"Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül!"
Miért kell ilyet
mondani egy olyan hívőnek, aki már olyan sok tapasztalattal rendelkezik? Miért kell ilyet
mondani egy olyan hívőnek, aki az evangéliumért harcolt, aki Krisztus harcosa, aki szinte
mindent ismer?
És az apostol mégis azt mondja neki, hogy emlékezzen meg erről.
Sokszor csodálkoztam ezen. Ha visszaemlékszünk a galaták esetére, vagy ha arra a
testvérre gondolok, aki a 300 gyülekezet elöljárója volt, akkor megérthetjük azt, hogy
mennyire komoly ez az intés. Mennyire szükségünk van arra, hogy emlékezzünk.
Emlékezzünk arra, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból! Ugyanígy arról is, hogy
meghalt a bűneinkért, és hogy eltemettetett. Tehát az egész evangélium, a keresztről való
beszéd minden részletéről emlékezzünk meg, mert ez Isten ereje. Ha ezt valamilyen
formában elveszítjük, valamilyen formában ettől eltérünk, elvesztjük azt az isteni erőt
ami által úgy tudnánk élni, ahogy neki tetszik. Nézzük meg még, hogy mit mond Pál
apostol a korinthusiakról! (1Kor 1:4-7)
"Hálát adok értetek Istennek mindenkor,
azért a kegyelemért, amely nektek a Krisztus
Jézusban adatott. Mert a Vele való közösségben mindenben meggazdagodtatok, minden
beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött
bennetek. Azért nincs hiányotok semmiféle kegyelmi ajándékban, miközben a mi Urunk
Jézus Krisztus megjelenését várjátok."
Itt látjuk azt, ha a Krisztusról való bizonyságtétel
megerősödik
bennünk, akkor semmiben nem szűkölködünk. Akkor Isten teljes ereje munkálkodik
bennünk, és már csak egy dolog marad hátra, hogy várjuk a mi Urunk Jézus
Krisztus megjelenését. Erről beszél Péter, amit az elején olvastunk, hogy ő két dolgot
hirdetett főleg, az Úr Jézus Krisztus erejét, hatalmát és az Ő eljövetelét. Az
elsőben teljesen megerősödünk, akkor nem marad más hátra, mint várni az Ő eljövetelét.
Most befejezném azzal, hogy a
keresztről való beszéd nélkül semmit nem kaphatunk Istentől, akkor nincs isteni erő az
életünkben. Viszont azt is láttuk, hogy a keresztről való beszéd által a korinthusiak
megerősödtek, és semmiben sem szűkölködtek. Várták az Úr Jézus Krisztus eljövetelét.
Ez csak Krisztus keresztje által lehetséges.
"Krisztus megváltott minket a törvény átkától, úgy, hogy átokká lett érettünk - mert meg
van írva: Átkozott, aki fán függ - azért, hogy Ábrahám áldása Jézus Krisztusban a
pogányoké legyen, és hogy a Szellem ígéretét hit által megkapjuk."
(Gal 3:13-14)
Tehát itt látjuk megint Krisztust a kereszten, fán függve, amint átokká lett érettünk.
Mi ennek a gyümölcse, az eredménye?
Az, hogy Ábrahám áldása legyen rajtunk, és
elnyerjük a Szellemnek az ígéretét hit által. Tehát a keresztről való beszéd nélkül nincs
isteni áldás. Beszélhetünk róla, sóvároghatunk érte, próbálgathatunk akármit, hogy
magunkévá tegyük, ehhez semmi más út nincs, csak a keresztről való beszéd hittel való
párosítása. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen a Zsidókhoz írt levél arról tanúskodik, hogy
sajnos éppen itt az izraeliták ezt nem tették, és emiatt semmi hasznuk nem lett belőle. Erre
vonatkozólag olvassuk a Zsidókhoz írt levél 4. rész 2. versében:
"Mert nekünk is hirdették az evangéliumot,
mint azoknak is; de nekik nem használt a
hirdetett Ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták."
(Zsid 4:2)
Isten adjon ehhez sok kegyelmet, hogy hallgassuk, és hittel párosítsuk a keresztről való
beszédet, az evangéliumot, és Isten ereje munkálkodhasson bennünk, rajtunk,
általunk. Az Úr Jézus Krisztusnak nevében. Ámen.
Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!
Gazdag István: "Keresztről való beszéd" 2. rész

Berényi György: Őrizd meg Krisztust a középpontban!
SZÍVERŐSÍTŐ (29. rész) Szívbunker
"És amikor ettek, Jézus vette a kenyeret, és hálát adva megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: 'Vegyétek, ez az én testem. Azután vette a poharat, hálát adott, ittak belőle mindnyájan, és ezt mondta nekik: 'Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.
Bizony, mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat iszom az Isten országában." (Mk 14:22-25)

Mit tett értünk Jézus Krisztus a Golgotán?
Szerkesztette: Makai Rozália
http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!

ÉLETRAJZOK,
OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK