HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján



A "Csendes éj" dal keletkezésének története és zenéje


Csendes éj, szentséges éj! Mindenek nyugta mély.
Nincs fenn más, csak a szent szüle pár, drága kisdedük álmainál.
Szent Fiú aludjál, szent Fiú aludjál.

Csendes éj, szentséges éj! Angyalok hangja kél.
Halld a mennyei halleluját! Szerte zengi e drága szavát,
Krisztus megszületett, Krisztus megszületett.

Csendes éj, szentséges éj! Szív örülj, higgy, remélj!
Isten szent Fia hinti reád ajka vigaszt adó mosolyát.
Krisztus megszabadít, Krisztus megszabadít.



Ady Endre: Karácsonyi Rege (előadja: Szabó Gyula, zene: Dr. Komáromi István)


"Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az Ördög munkáit lerontsa." (1Jn 3:8)



A Messiás ígérete

Prof. Dr. Kiss Ferenc igeszolgálatából részletek a
"Ti vagytok a Föld sója" c. könyvből


"...az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod"
(1Móz 3:15)


Ez az első hely a Szentírásban, ahol Isten megígéri a Messiást az embernek mindjárt a bűnbeesés után. Mindjárt a bűnbeesés után felmerül az elkerülhetetlen szükség: valakinek jönnie kell a Földre.

Isten megteremtette az embert és az asszonyt. A bűn megtörtént: egyik a másikra hárítja a bajt, noha mindketten bűnösek voltak, és ebben a nehéz helyzetben ígéri meg Isten azt, hogy küld valakit, aki az asszony magvából való.[...]Isten az asszony magvát tudja használni, a férfit a Szent Szellem erejével helyettesíti. Olyan valakit ígér Isten, aki megtöri a kígyó fejét. Ádám magvából jöttek közül ezt senki nem teheti, aki Ádám magvából való, azt a bűnbeesés mérge szennyezi. Ádám vonalát tehát ki kellett zárnia és újat kellett teremtenie. Ezért ígérte meg a Messiást, a Szabadítót, a Megváltót.[...]



Amit a karácsonyi történetben olvasunk a pásztorokról, keleti bölcsekről, mind igaz és szép, és azt jelenti, hogy az ő szívükben is megmozdított Isten valamit: most született meg az, akinek meg kellett születnie! Menjetek Betlehembe! hangzott lelkük mélyén a hang, és elindultak Betlehembe. A pásztorok otthagyták bárányaikat (nem kell több áldozat!), Betlehemben van a Megváltó! A király halálra keresi, de az üldöző (a Sátán) csak a sarkát mardoshatja! Isten beleszól a történésekbe. A bölcseknek azt üzeni: ne adják hírül a királynak, hogy megtalálták a gyermeket, menjenek más úton haza; Józsefnek meg azt mondja: meneküljön Egyiptomba! A Megszületettnek csak a sarkát érte el a kígyó.

Miért olyan nagy ünnep a karácsony?




Közel kétezer év nem tudta eltörölni, mert az ember lelke mélyén van valami...Negyven éve már, hogy egyszer feltettem a kérdést egy fiatal lelkésznek: "Miért jött Jézus?" Akkor ez volt a lelkem legnagyobb kérdése. Istenig el tudtam menni, láttam, hogy a természetben nagy és örök törvények uralkodnak, de azt nem értettem és nem tudtam: miért jött Jézus. Ez a fiatalember a Szent Szellem által azt felelte: Jézus az én bűnömért jött és az ön bűnéért!

Ez a válasz elég volt nekem. És az, hogy előbb önmagára mutatott, mint bűnösre. Mindenki megkérdezheti, miért ünnepli a karácsonyt? Mert nem lehet semmibe venni. A lelkünk mélyén van, hogy ez a szeretet ünnepe. A szeretet mozdul meg az emberben, és ajándékoz. Ezt hozta Jézus: Ő maga a szeretet. Ő a legnagyobbat ajándékozta nekünk: Önmagát, és a legtöbbet adta értünk: az életét. Ennél nagyobb ajándék nincs! Nem volt könnyű az Úr Jézus Krisztusnak ez az áldozat, hiszen tudjuk az evangéliumból, hogy vért verejtékezve imádkozott, tusakodott, és kérte az Atyát, ha volna valami más lehetőség arra, hogy ezeket a bűnös embereket megmentse: ne kívánja ezt tőle, de azt is megmondta, ha nincs más mód, akkor ne úgy legyen, ahogy Ő akarja, hanem ahogyan az Atya. Isten tudtára adta, hogy nincsen más mód, Ő pedig vállalta.



A Messiás ígérete tehát elhangzott mindjárt a bűneset után. [...] Az egész történelem mutatja az emberiség vergődését a bűnben - gyilkosság, vízözön, Bábel tornya - egészen Kajafásig, Pilátusig... [...]

Végül pedig az Úr Jézus Krisztus lesz az, aki eltapossa a kígyó fejét, amint megíratott:
"Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az Ördög munkáit lerontsa." (1Jn 3:8)


Az Úr Jézus bejövetele a világba (Jn 1:1-18)


János evangélista nem Jézus születésével kezdi az evangéliumot, Jézus Krisztust IGÉ-nek nevezi. Az eredeti görög szövegben úgy olvassuk, hogy kezdetben volt a "szó" (logosz). Ez sok fejtörésre adott okot, de csak azoknál, akik az Úr Jézusban nem hisznek. János ezzel mindjárt a dolog lényegére tapintva: Krisztus szellemi származását és lényegét írja le. Minden egyes mondat fontos tényeket szögez le. Krisztust IGÉ-nek nevezi, minthogy az Ő életének lényege Isten Igéjének (szavának) megvalósítása volt. Az időre nézve nem jelöl véges időpontot, hanem azt mondja: "kezdetben" volt az IGE. A második mondatban közelebb megy: "ez az IGE Istennél volt"; a harmadikban még közelebb kerül: "Isten volt az IGE". Ezzel némi bepillantást nyerhetünk abba a szoros viszonyba, amelyben az Úr Jézus van az Atyával, de azt is megértjük, hogy az Úr Jézus élete és beszéde voltaképpen mindenestől fogva egyenlő Isten beszédével. "...én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam... és én semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok..." - Ezekből az Igékből megérthetjük azt is, hogy az Úr Jézus beszéde és cselekedetei egyek voltak, tehát az Isten beszéde (Igéje) testet öltött!




"Minden Őáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" - mondja tovább János a 3. versben. [...] Érezhető volt az Úr Jézusban az isteni hatalom, "mert nem úgy tanította őket, mint az írástudók; hanem, mint akinek hatalma van". Meg is kérdezték tőle a főpapok és a vének: "Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta néked ezt a hatalmat?" János az Úr Jézust VILÁGOSSÁGNAK is nevezte. Ez ránk nézve szomorú árnyékot vet, azt jelenti ugyanis, hogy mi sötétségben vagyunk. A sötétség nem fogadta be a világosságot. - Ma is ugyanaz a helyzet. Aki szellemi sötétségben él, bár hallja Jézus beszédét, nem fogadta be. [...]
"Akik pedig befogadták Őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek..."(12. vers) - ez azt jelenti, hogy amíg valaki nem fogadja be az Úr Jézust, addig csak Isten teremtménye, nem Isten fia. Nyilvánvaló, hogy az ember kétféle életet élhet: az Ő befogadása előtti - és az Ő befogadása utáni életet. Életet: Jézus nélkül - és életet Jézussal! Hogyan lehet valaki Isten fiává? - János megadja a választ:
"Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfi indulatából, hanem Istentől születtek" (13. v.). A görögben ez így áll: "Istentől fogantattak." A szellemi (lelki) élet is fogantatással kezdődik. Tanulságos, hogy a testi ember keletkezéséhez két fél akarata szükséges, ugyanígy az isteni fogantatáshoz is két akarat kell: Istené és az emberé.[...] János evangélista tudta, hogy az emberek kételkedtek Jézusban, ezért bizonyságot tesz róla:
"...és az élet megjelent, és láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk."
Két figyelemre méltó szót mond még Jézusról: "tele volt kegyelemmel és igazsággal". - Két ellentétes dolog: vagy kegyelem, vagy igazság! Amikor a földön járt, telve volt kegyelemmel. Amikor a názáreti zsinagógában felolvasta Ézsaiás próféta könyvét, ahol ez van írva:
Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét..." - itt behajtotta a tekercset és megállt.
A folytatást, Isten bosszúállását már nem olvasta. Majd amikor visszajön ismét a földre, akkor lesz "igazságos", ahogyan Pál apostol mondta egyszer: "Mivelhogy rendelt egy napot, amelyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, akit arra rendelt" (ApCsel 17:18) [...]
Isten szeretete nyilvánvalóvá lett: a testté lett IGE lejött a földre, hogy az ember tulajdona legyen! Ha elfogadjuk Őt, Isten fiai leszünk! Ez az igazi, drága ajándék, amelynél értékesebb és nagyobb nincs! Ez tesz gazdaggá minden embert, ez a tűzben megpróbált arany, amelyet rozsda nem fog, tolvaj el nem vihet. Adomány, amely soha el nem múló örömet okoz. Töredelmes szívvel, alázatos lélekkel vegyük el Istentől ezt az ajándékot!




Jézus Krisztus fogantatása a belső emberben

Ezt az eddig soha nem hallott folyamatot az Úr Jézus először egy jóakaratú farizeusnak, Nikodémusnak jelentette ki. Nikodémus a mózesi törvény teljes ismeretében és megbecsülésében ment el Jézushoz, és Őt Istentől jött Mesternek ismerte el. Mondhatjuk, hogy Nikodémus mindazt a vallási értéket képviselte, amit akkor egy jóindulatú zsidó vallási vezető elsajátított. Neki kellett először hallania, hogy szükség neki újonnan születnie - víztől és Szent Szellemtől. Péter levelében világosan olvashatjuk: "mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtek újjá, Isten élő és maradandó Igéje által." (1Pt 1:23)
Az ivarsejt tehát, amelyet a természetes megtermékenyítésnél a férfi ad, az újjászületésnél Isten élő Igéje, az erő pedig a Szent Szellemnek ugyanaz az ereje, amely Máriát beárnyékozta. Az Úr Jézus tehát teljesen új eszmét - mint Ő mondotta -, új bort hozott, az egyéni, személyről személyre történő belső (szellemi) fogantatás eszméjét. [...]
Az evangéliumi keresztyénség alapköve tehát ez: Jézus Krisztus mibennünk![...] (Megj. Pál apostol levelében olvashatjuk.) "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Amely életet pedig most testben élek, azt Isten Fiának a hitében élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem!" (Gal 2:20)



Az új élet tehát a következő alapigazságokon, mintegy pilléreken nyugszik
:
- a belső emberünkben (lényünk mélyén) egyre jobban nő, több és több helyet foglal el Krisztus, az Isten Fia;
        - életünk testi kerete változatlan marad, de azt is a benne való hit kormányozza;
        - előbb szeretett bennünket az Úr Jézus - mint Pált is, amikor még harcolt ellene és üldözte tanítványait;
        - annyira szeretett bennünket, hogy bűneinkért önmagát adta a kereszten.




Az evangéliumi keresztyénség tehát: Krisztus élete mibennünk! Kiben nagyobb a Krisztus élete, kiben kisebb. Pál apostol a filippibeliekhez írt levélben őszintén megírja, hogy nem tartja magát tökéletesnek, csak azt állítja, hogy mindazokat, amik háta mögött vannak elfelejti, azoknak pedig, amik még előtte vannak, nekidől, és célegyenest igyekszik Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívásának jutalmára. (Fil 3:14) Az anyáknak legfőbb vágyuk az, hogy megfogant magzatukat kihordják, világra hozzák és szeretettel, odaadással fölneveljék. Ugyanez a vágyuk azoknak, akik hit által magukba fogadták az Úr Jézust; az a céljuk, hogy éljen és növekedjék bennük Krisztus, Isten Fia. Ő legyen életük középpontja, ereje, gondolataik világossága, akitől az életnek semmiféle körülménye többé el nem szakíthatja őket.

"Itt vagyok, amint...meg van írva rólam" (Zsid 10:7)

Igen sokan érzik a földkerekségen, hogy a karácsony nagy ünnep! Az Úr Jézus emberré születése! [...] Amikor megérett az idő arra, akkor elküldte Isten az Úr Jézust a Földre - és amikor megérik az idő arra, akkor az Úr Jézus újra visszajön! Annak sem tudjuk, nem is kutatjuk kalendáriumi napját, annak az időnek is lesz teljessége! [...]



A mi Szentírásunk a kegyelmi időre vonatkozik. A teremtéssel és bűnbeeséssel kezdődik és a megváltás befejezésével végződik. Csak jelzi, hogy lesz új Jeruzsálem, amelyben nem lesz templom, nem lesz Nap, és az Úr Jézus uralkodik benne, de részleteket nem ír róla. [...] Isten terveit nem közli az emberekkel, de egy-egy kis résen bepillantást enged nekünk is, a törvényeken, prófétákon, zsoltárokon keresztül. Már írnak róla, a megígért Messiásról, amikor még századok választják el az "idők teljességét". Az Úr Jézus kezdete azonban nem akkor van, csak földi missziójának kezdete az Ő születése. Egy ünnepkör, egy ún. "egyházi év" csak emberi méret, az Úr Jézusnak isteni mérete van. A Szentírásban leírt események után Ő visszajön még! Akkor beül királyi székébe, a megváltottak üdvözlik Őt, dicsőítik az Isten Bárányát, és imádják Őt örökkön örökké. [...]