--------------------------
2023.09.23.

Ismét felütötte fejét a Nipah-vírus járvány Dél-Indiában,
ahol ráadásul a koronavírus is nagy ütemben terjed jelenleg.
A Nipah-vírus kapcsán már a korábbi években megfogalmazták egészségügyi szakértők az aggályaikat, az ugyanis első lépésben denevérről emberre terjedő kórokozó később emberről emberre is át tud terjedni, a halálozási arány pedig igen magas.
A múlt hónapban ismét felütötte a fejét a fertőzés: a dél-indiai Kerala államban. Két haláleset miatt több iskolát, bankokat és más intézményeket zártak be a hatóságok, és karanténövezetté nyilvánítottak egy legalább hét települést magában foglaló területet - közölte az keralai egészségügyi hivatal. Kerala állam már negyedszer szembesül Nipah-járvánnyal 2018 óta, amikor a 23 fertőzött közül huszonegyen meghaltak a ragályban.
A vírus 2019-ben és 2021-ben további két emberéletet követelt. Az aggodalmat ezúttal fokozza, hogy az állam az elmúlt hetekben országos lapok címoldalára került, mivel India-szerte itt a legmagasabb a napi koronavírusos megbetegedések száma - írták. Magyarországon is megjelent.
2023.09.23.

Nyugat-nílusi láz (West Nile Fever)
Előfordulása: A Nyugat-nílusi láz szúnyogcsípéssel átvihető vírusos megbetegedés, mely nagymértékben elterjedt Afrikában, Európa déli részein, Közép-Keleten, Indiában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az utóbbi években, Romániában és Csehországban is észleltek eseteket. A járványok szezonális megjelenése párhuzamos a szúnyogok életciklusával. Kórokozója: A vírust Culex moszkitók (szúnyogok) terjesztik madarakról emberre, szúnyogcsípés révén. A maláriát terjesztő szúnyogokkal ellentétben, ezek a szúnyogok nappal aktívak.
Tünetei: A Nyugat-Nílusi vírus által okozott fertőző betegség, 80-85 %-ban tünetmentesen zajlik. 15-20 %-ban enyhébb tünetek jelentkeznek, melyek nem jellegzetesek, ezért a klinikai kép alapján nehezen különíthetők el más vírusbetegségektől (pl. a Dengue láz és a sárgaláz enyhe formája) A lappangási idő 3-6 nap. A betegség bevezető tünetei: hányinger, láz, fényérzékenység, izomfájdalom, kötőhártya gyulladás, arcpirulás. Egyidejűleg testszerte nyirokcsomó - duzzanat mutatkozik, bőrkiütések jelennek meg a törzsön és a végtagokon.
Ez az állapot kb. 6 napig tart, melyet gyors javulás vált fel. Idősekben, a betegség második periódusában, agyhártya-agyvelőgyulladás alakulhat ki, a halálos szövődmények is náluk gyakoribbak. Kimutatása: A vírus a betegség első 6 napján kimutatható a vérből. Később szerológiai vizsgálattal - a vérben jelenlévő ellenanyagok kimutatásával - lehet igazolni a fertőzést.
Kezelése: Jelenleg csak tüneti kezelés lehetséges. Az emberi megbetegedések megelőzésére még nem fejlesztettek ki oltóanyagot. Megelőzés: rovarriasztók használata, szúnyogcsípés elkerülése.
2023.08.16.

"A műtét után történteket orvosi bűncselekménynek tartom" - Csókay András
A Hit Rádió legfrissebb adásában Csókay András idegsebész, a Honvéd Kórház osztályvezető főorvosa nyilatkozott Fekete Rita műsorvezetőnek. A beszélgetés apropója az volt, hogy a héten véleménycikket jelentetett meg a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásával kapcsolatban, mivel számos tisztázatlan kérdés maradt az operációval kapcsolatban, melyet ő vezetett. A sziámi ikrek egyik tagjánál sajnos a műtét után súlyos problémák léptek fel, meggyőződése szerint orvosi bűncselekmény következtében. (Hetek)
"Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok,
és az Isten Szelleme bennetek lakik?" (1Kor 3:16)

Freund Tamás, a világhírű magyar agykutató döbbenetes vallomása Istenről Teljes cikk itt!
A tudomány jeles képviselői legtöbbször megállnak az "anyagi" szint vizsgálatánál, és a racionális megközelítés korlátainál.
Csupán az elmével felfogható területen "kirándulnak", az azon túli vidéket pedig meghagyják másoknak. Nem így a világhírű
magyar agykutató, Freund Tamás professzor.
Az "Istenadta" című kiváló könyvben, különböző emberekkel beszélgetnek a szerzők tehetségről, felelősségről, Istenről és az ezekkel
kapcsolatos élményekről, gondolatokról és tapasztalatokról.
Freund Tamás professzor urat is megkérdezték ez ügyben. Megdöbbentő, amikor a materiális világ kutatói, a racionalitás emberei
mégiscsak eljutnak az anyagon túli, sokkal "finomabb szintű" dimenziók világába is, és a sejtek, idegpályák és egyéb biológiai
dolgok mellett, Istenről kezdenek el beszélni. Itt olvashatsz a vele készült beszélgetésből néhány gondolatot:
Interjú részlet
"A gyermeki hitet könnyű elveszíteni, ha nem nyer megerősítést a felnőtté vált ember agyában. Az idegtudós az anyag evolúciójának
a csúcsát, az agyat vizsgálja. Azt a szervünket, amelyen keresztül a lelkünk megnyilvánul az anyagi világ számára. És olyan funkciók produkálásra is képes, amire semmi más biológiai, fizikai-kémiai anyag nem. Ha a neurobiológus megismeri az idegsejthálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást - nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének - amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára.
- A lélek tehát külső beavatkozásra került belénk az evolúció folyamán?
- Az ateista elképzelés szerint a tudat az anyagi agy működésének emergens tulajdonsága. Én úgy gondolom, az anyagnak nem lehet
olyan emergens tulajdonsága, ami visszahat az őt létrehozó idegsejthálózatra. Már csak azért sem, mert ha kiveszünk egy
szövetmintát az emberi agyból, és összehasonlítjuk a majom vagy a macska ugyanonnan kivett szövetmintájával, akkor közel
ugyanannyi sejtet találunk, ugyanolyan típusúakat, a kapcsolódási törvényszerűségeik, a kommunikációra használt molekulák is
egyformák. A fő különbség, hogy ezekből a kis agykérgi oszlopokból az emberi agyban jóval több van, mint egy majom vagy egy
macska agyában. Ha valaki elhiszi, hogy csak mert ezekből az egységekből jóval többet pakolok egymás mellé, a hálózat generál
egy nem anyagi jellegű éntudatot, az élet értelmén lamentáló elmét, akkor azt is el kell hinnie, hogy ha chipekből kapcsolunk
össze egyre többet, akkor egyszer eljutunk egy számítógéphez, ami előbb-utóbb szintén kitermel magából egy elmét, ami majd az
éterből visszahat és programozza a gépet létrehozó chipek hálózatát. Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem
befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket. Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el
tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ
fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek.
- Vagyis minden további nélkül össze tudja egyeztetni istenhitét a tudománnyal.
- Érdemes belegondolni, hogy az ősrobbanás utáni első másodpercben, ha az öt fizikai állandó nem úgy van beállítva, ahogy, hanem mondjuk a gravitációs állandó néhány százezreléknyivel nagyobb, akkor az univerzum visszazuhan önmagába. Ha az atommagok belső kölcsönhatási állandója néhány milliomod részével kisebb vagy nagyobb, csak hidrogén- vagy csak héliumatomok keletkeznek, és sohasem jön létre a szénatomra épülő szerves élet. Az ateisták hiedelme szerint ez magától alakult így ki. Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. a kémiai, majd biológiai evolúciós szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét. A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?"
(filantropikum.com)
2018.07.11.

Dr. Csókay András: A tízparancsolat és az európai egészségügy
Az utóbbi évtizedek legfontosabb mondata hangzott el az európai, így a magyar egészségkultúrában és oktatáspolitikában Kásler
Miklós professzor úr szájából, még a választások előtt. Nem csoda, hogy ő lett az emberi erőforrások minisztere. Előzőleg annyit
mondott az MTA tagjaként, neves rákkutatóként és intézetvezetőként, a gyógyításban aktívan részt vevő, nem íróasztal mögött ülő
professzorként, szabadon idézve:
"Ha a tízparancsolatot betartanánk, a halálozást okozó betegségek nyolcvan százaléka nem lenne."
A liberális média egyből felhorkant és szitok-, illetve máig tartó gúnyáradat következett, és még az Istent nem elvető orvosok is
összenéztek. Noha a professzor úr nem mondott semmi újat, csak hát ilyesmit nem szoktunk MTA-doktorok, professzorok szájából hallani,
sem pedig az egészségpolitikusokéból.
Viszont minden vasárnapi istentiszteleten, szentmisén elmondják, ahogy a hitoktatáson a gyerekeknek is. Az evangéliumban is elhangzik a
lényeg a házasságtörő asszony felé: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!", és gyógyulás jön, lélekben,
amit a testi követhet.
Sajnos az európai orvostudomány mindezt nem érti, nem ismeri fel. A legmagasabb szintű tudomány viszont tudja, mert szinte minden Nobel-díjas
tudós mély istenhitről tesz tanúságot élete vége felé. Tíz éve, a 2008-as stressz-világkonferencián Budapesten sok minden elhangzott.
Nagyon sok okos előadás volt a stresszről, a félelemről, azok biokémiai hátteréről, gyógyításáról, de a legfontosabbat nem merték kimondani
a tudósok. Azt, hogy a stresszt, amely a halálokok kilencven százalékában a fő faktor, egyedül a tízparancsolat betartása tudja igazán kezelni...
(magyaridok.hu)
A példamutató Dr. Csókay András idegsebész meglátása
Sokszor láttam halott gyermekére ráboruló anyát, amint azt kiabálja, ordítja fájdalommal telve, hogy hol van Isten. Ilyenkor nekünk orvosoknak, nővéreknek egy feladatunk lehet: szenvedőktől mély együttérzéssel át kell venni valami kis terhet ugyanúgy, ahogy egy szörnyű nehéz zsákból, ha súlyt veszünk ki, az könnyebb lesz. Láttam egyszer egy őrjöngő anyát, akit senki nem tudott megnyugtatni. Hiába jöttünk gyógyszerrel, injekcióval, a fejlett orvostudomány eszközeivel. Semmire sem jutottunk. Egy ott álló laikus egyszerűen átölelte, hagyta, hogy ránehezedjék. Kinyilvánította, hogy maximálisan osztozik fájdalmában. Levett a lelki súlyból. Hogyan lehet ebből a súlyból levenni, hogy minket ne nyomjon össze a sokszor átadott teher? Csak kegyelmi úton. Ez az út pedig azt jelenti, hogy minden pillanatomban tudom, hogy a földi életem összes eseménye, benne a fogantatásom, a születésem, a házasságom, a gyermekeim születése, és a halálom a létemnek egy-egy pillanata, de nem a vége. Ha ezt tudom, akkor ugyan félek a haláltól, mert ember vagyok, de Isten segítségével legyőzöm a félelmemet, és így már át tudok venni terheket mástól úgy, hogy az közben ne nyomjon agyon...
(Dr. Csókay András)
Esély a túléléshez
A baleseti idegsebésznek gyors döntéskészségre, jó koncentráló képességre, jó erőnlétre van szüksége.
Dr. Csókay András pályaválasztásáról, a hálapénz és az orvosképzés kapcsolatáról, a baleseti sebészet kihívásairól és újításairól mesél.
Tizennyolc éves korában az ember még nem tudja eldönteni, hogy a pálya, amelyet éretlen fejjel választ, az ő útja-e. Huszonhét évvel ezelőtt úgy döntöttem, mérnök leszek. Felvételt nyertem a Műszaki Egyetem építőmérnöki karára. Lenyűgözött az Erzsébet híd szerkezete, szerettem volna hasonlókat tervezni. Az egyetemen sokat tanultam, jól éreztem magam, de nem váltam vérbeli mérnökké. A diploma megszerzése után három évet dolgoztam a Metró építésénél, de már ekkor nagy vágy élt bennem valamiféle karitatív tevékenység iránt arra, hogy segíthessek az embereken. Úgy éreztem, a mérnöki munka érdekes ugyan, de nekem más a feladatom az életben. Egyre tisztábban körvonalazódott előttem, hogy orvos szeretnék lenni.
Emlékszem, azzal indokoltam az Egészségügyi Minisztériumba beadott jelentkezési kérelmemet, hogy olyan szakmát szeretnék választani, amelyben akár ingyen is dolgoznék. A felvételin megfelelő pontszámot értem el, bejutottam az egyetemre.
Az egyetemi évek alatt már teljesen világossá vált számomra, hogy a neuro-trauma érdekel, agy- és gerincsérülteket akarok gyógyítani.
A gyógyításban jól lehet használni azokat a statikai és mechanikai elveket, amelyeket még a műegyetemen tanultam.
Másrészt azért is lettem baleseti idegsebész, mert kicsit türelmetlen típus vagyok, s a baleseti idegsebészetben nincs idő a
töprengésre, a hezitálásra. Gyorsan kell dönteni és cselekedni.
Más ok is emellett szólt. Olyan szakmát akartam választani, ahol a hálapénz kevésbé zavarja a gyógyítást. A baleseti sebészet szerencsére ilyen. Az orvosi pályán a hálapénz blokkolja a szakorvosképzést, különösen a manuális szakmákban. Egy idősebb orvosnak is fontos, hogy minél többet operáljon, hiszen alacsony fizetését csak a hálapénzzel egészítheti ki. Így sokszor a könnyebb műtéteket sem kapják meg a fiatal orvosok. Külföldön, ahol nem szorulnak rá az idős kollégák arra, hogy egyszerűbb műtéteket végezzenek, a fiatalok a fokozatosan nehezedő műtétekkel szerezhetik meg a gyakorlati tudást.
A súlyos agy- és gerincsérültek annyira szerencsétlen helyzetben lévő emberek, hogy tőlük végképp nem illik elfogadni hálapénzt.
Ebből következően a baleseti sebészet nem hálapénzes szakma, és a sebészek ilyen szempontból is jó társaságot alkotnak, jó köztük dolgozni.
Vállalni kell, hogy az ember viszonylag szegény marad. Presztízsharcok persze itt is akadnak néha, de ennek ellenére ez operatív pálya.
Az Országos Traumatológiai Intézetben kezdtem dolgozni gyakornokként, majd az Amerikai úti idegsebészetre kerültem. A tradicionális
idegsebészetbe, agysebészetbe is bele kellett tanulnom. Fiatalabb orvosként próbáltam műtéteket kapni, minél többet tanulni, de ezen
a téren még nagyon sok javítanivaló volna most is. Az Egyesült Államokban például az utolsó éves rezidensnek háromszáz körüli
idegsebészeti beavatkozást kell elvégeznie, ehhez képest egy magyar ötödéves szakorvos lényegesen kevesebb műtétet végezhet.
Úgy gondolom, nálunk is szükség volna megújuló orvosi iskolákra, ahol a tudás az első, és csak ez után következik a tekintély, amely fontos,
de csak addig, amíg a gyógyítást szolgálja. Amikor nem, küzdeni kell ellene. Az egyes iskolák vezető professzorai ismerik a mellettük
dolgozó orvosokat, tudják, kire milyen műtétet bízhatnak. A vezető orvos felelősséget vállal a képzésért, és érdeke is fűződik hozzá, hogy
tanítványai sikeresek legyenek. Például az ápolónők sokkal jobban vesznek vért, mint az orvosok, pedig a vérvétel is manuális beavatkozás.
Az ápolónő megszokta, begyakorolta a technikát. Lehet, hogy aki négy éve orvos az egyszerűbb műtétet ugyanolyan jól elvégzi, mégis mindenki
a főorvoshoz akar menni - ennek nincs értelme. Normális rendszerben szóba sem jöhet, hogy az idős, tapasztalt kolléga végzi az egyszerű
műtéteket, neki más feladata kell, hogy legyen, főként az oktatás. Nem a korról van szó, hiszen vannak fantasztikus nagy öregjei a szakmának,
akik briliánsak még mindig, de egy fiatal orvos is lehet jó kezű sebész, és előfordulhat, hogy egy középkorú éppenséggel kétbalkezes.
Ön azon különleges sebészek közé tartozik, akik nemcsak a sebészi munkában remekelnek, hanem új sebészeti eljárások feltalálásával is
segítik a betegek gyógyulását.
- A gerinc- vagy agysérülések között vannak szerencsésebb esetek, amikor ugyan eltörött az egyik csigolya, de nem sérültek meg az idegek és a gerincvelő, illetve van egy pici vérzés az agyban, de a beteg szinte tünetmentes. Én a legsúlyosabb gerinc- és agysérültekre specializálódtam. Olyan betegekre, akik majdnem vagy teljesen lebénultak, esetleg kómába estek. Egyszóval akut életveszélyben vannak. Az ő segítésükre tettem fel az életem.
Az agysérült betegekkel kapcsolatban tudni kell, hogy a fejüket ért sérülés, ütés miatt agyuk megdagad, tágulni kezd. A koponya zárt, csontos tere miatt a tágulás csak az egyedüli nagyobb nyílás, az öreglik felé lehetséges. Súlyosabb esetekben a benyomódó alsó agytörzs, sajnos itt, az öreglikban megbénítja, elszorítja a légzési és keringési központokat, amely halálhoz vezet. Az idegsebészetben már régóta gyakorolt eljárás, hogy az agy tágulását a mindkét oldali koponyacsont elvételével próbálják segíteni. A módszerrel csökkenthető a koponyaűri nyomás. Ez azonban általában nem jelent kielégítő megoldást, a betegek többsége meghal.
Sok gondolkodás után rájöttem egy nagyon egyszerű dologra. A kitüremkedő, duzzadó agyellátó artériáit és elvezető vénáit a csontszél és a kemény agyburokszél pillanatok alatt leszorítja, a vénás pangás miatt tovább fokozódik a duzzadás, majd elhal az agykéreg. Az új módszer abból áll, hogy az erek két oldalára kis pillérszerű párnákat helyezek az agyszövet és a csontszél közé, így egy alagút nyílik meg a szabad véráramlásnak.
A kitüremkedő agyrész nem hal el, ugyanakkor létrejön a kívánt koponyaűri nyomáscsökkenés, így a halált okozó beékelődés nem következik be. Az éralagút módszer ugyan nem garancia arra, hogy a beteg biztosan életben marad, de a módszer esélyt ad az életben maradáshoz. Ma már azokon a gyerek és felnőtt neurotraumatológiai osztályokon, ahol ügyeletet vállalunk, ha a koponyaűri nyomás mértéke indokolttá teszi, minden esetben alkalmazzuk az eljárást. Régen az ilyen legsúlyosabb agysérültek tíz-húsz százaléka maradt életben, ma a módszernek köszönhetően már a esetek negyven százalékában jelentős a javulás. Vagyis a nyolcvan százalékos halálozási arány a felére csökkent. Szeretnénk elérni, hogy a koponyaűri nyomásmérés minden kórházban rutinszerű dolog legyen, csakúgy, mint az ezen értékekhez igazodó gyógyító eljárás, kezelés. Kollégáimmal többek közt azon is fáradozunk, hogy kidolgozzuk az emelkedett koponyaűri nyomáshoz igazítható leghatékonyabb műtéti vagy más gyógyító eljárást.
A másik találmány a gerincsérülésekkel kapcsolatos. A gerincvelő egy ütéstől, csak úgy, mint az agy, megduzzad. A gerinczsák, amely kemény, rostos szöveteivel körbeveszi, védi a velőt, egy bizonyos ponton túl nem engedi tovább duzzadni, s megfojtja "védencét". Rájöttem, hogy ha a sérülés helyén a gerincvelőt "meghámozom" a gerinczsáktól, szabad tágulást biztosítok a sérült gerincvelőnek. Ezt is próbálták korábban, csak nem merték kellő mértékben eltávolítani a gerinczsákot, így nem hozott eredményt. A másik újítás, hogy a háti ficamos gerinctöréseket minél gyorsabban, egyszerre kell elölről és hátulról operálni, így időt spórolunk meg, és nem kell a beteget megfordítani. Az súlyos gerinc- és agysérülteknél az egyik legfontosabb tényező az idő. Ezek a struktúrák nem bírják a nyomást, végleg tönkremennek, ennek pedig bénulás vagy halál a vége. Minden perc vagy óra számíthat. A gerincvíz elvezetését párhuzamosan kell megoldani, s nagy figyelmet kell fordítani az esetleges fertőzések, szövődmények elkerülésére. Az eljárást nemrég fejlesztettem ki. Az első sikeres műtétet egy orvos kolléganőn végeztük el. Háztartási balesetből kifolyólag nyaki gerincvelő-zúzódást szenvedett. Amikor behozták, nyaktól már teljesen béna volt. Ma már járókerettel ugyan, de képes járni. Az új eljárás kifejezetten nagy és nehéz műtétnek számít, de érdemes nekivágni. Nem mindegy, hogy valaki hátralévő életét nyaktól lefelé bénán éli le, vagy járókerettel járhat. Olykor még jobb eredményt érünk el egy-egy súlyos baleset után. Sajnos azoknál a sérüléseknél, ahol elszakad a gerincvelő, már nem lehet mit tenni.
Azért küzdünk, hogy minél hamarabb elérjük a sérülteket, illetve hogy ők, szeretteik, barátaik minél előbb ránk találhassanak, értesítsenek minket. Az agysérülteket sokszor fél órán, egy órán belül kell műteni, a gerincvelő sérülteknél fontos, hogy három-hat órán belül műtőasztalra kerüljenek.
Ha volna olyan ismerősöm, aki autóbaleset miatt fej- vagy gerincsérülést szenvedett, hogyan juthat el Önökhöz?
- Ügyeleteinken elég jó alkotóközösséget teremtettünk meg. Kollégáim műtétjeik során alkalmazzák az általam kidolgozott eljárásokat.
Itt nem azon van a hangsúly, hogy ki fejlesztette ki ezeket az eljárásokat, hanem azon, hogy az új módszerekkel sikerül megmenteni,
vagy mozgásképessé tenni eddig menthetetlennek hitt sérülteket. Célunk minél több beteget életben tartani az új módszerrel, illetve
visszaadni nekik a mozgás képességét. Rendszeresen keresnek meg a budapesti gyermekkórházaktól, valamint az Árpád és a Péterffy kórházak
baleseti sebészeteiről, ahol a sérültek és a kollégák megelégedésére tudjuk alkalmazni az új eljárásokat. Szerződés is köt ezekhez a
kórházakhoz, Dr. Együd László kollégámmal állandó telefonos ügyeletet látunk el. Ha hívás érkezik, mint az őrültek, rohanunk. Az
egyik hozzátartozó bármikor kérhet konzulens orvost, aki bármelyik kórházban, az ottani orvosok beleegyezésével segédkezhet a műtéteknél.
Optimista vagyok. Az égiek és a jóakaratú kollégák segítségével a legnagyobb nehézségek is könnyen legyőzhetők.
(Dadányi István/www.facebook.com/DrCsokayAndras)
2020.12.27.

Csókay András idegsebész hogyan találkozott Istennel?
Orvos, idegsebész, hívő és édesapa. Csókay András volt a PestiTV identitáserősítő portréműsorának a Mi vagyunk a magyaroknak a vendége.
A Honvédkórház Idegsebészeti Osztályának főorvosa mesélt a bangladesi sziámi ikrek szétválasztó műtétéről. Őszintén vallott legkisebb
fia elvesztéséről, és arról is hogyan tért vissza Istenhez.
Csókay Andrással Bohár Dániel beszélgetett.
2019.09.26.

Csókay András: "Az ikerpár mindkét tagja túl van a közvetlen életveszélyen"
Az egyik gyermekre mondhatjuk, hogy nagyon jól van, fut-szalad – és többek között a "Tavaszi szél vizet áraszt" népdalt énekli.
A másik kislány lábadozik – vagyis túl van a közvetlen életveszélyen. Ugyanakkor most néz elébe annak,
hogy teljesen fel kell ébrednie, és szakemberek segítségével egy hosszú rehabilitáció előtt áll.
Nem tudjuk pontosan prognosztizálni, hogy mikor fog teljesen felébredni, sajnos a súlyos koponyasérülteknél ez nem lehetséges.
Kell érte imádkozni, de most már talán nem az életéért, hanem a jobbulásáért. Minden imát köszönünk.
(777blog.hu)

Dr. Csókay András idegsebész, agykutató imádságáról
Mindig imádság közben jutottak eszembe azok a sebészi ötletek, amelyek előbbre vittek tudományterületemen, az idegsebészetben.
Eddigi életem során több saját tapasztalatom is volt, mely mintegy igazolja az ima erejét a gyógyításban. Az orvostudomány alapja a kételkedés.
Mindig az visz előre, ha egy páciens rosszabbodó állapotára azt mondjuk: Nem feltétlenül kell, hogy így legyen, bár az eddig tanultak
és tapasztaltak alapján ez a romló folyamat sajnos várhatóan előrehalad.
De mit lehetne még tenni?
Ezen a ponton a gyógyító fontos elágazáshoz érkezik. Újra és újra átgondolja a kórfolyamatot és a terápiás lehetőségeket,
miközben valami új gondolatot remél, vagy mély imádságba merül, és megpróbálja az egészet átadni Istennek abban a reményben,
hogy tőle kaphat választ a problémára. A Krisztusra való figyelő imádság közben jöhet egy új gondolat:
"Próbáld meg még ezt vagy azt!"
Ebből lehetnek aztán egészen apró kis gyógyító ötletek vagy akár világraszóló felfedezések az orvostudományban. (NemzetBölcső)

Betegség, egészség a Biblia tükrében - Mézesné Dr. Marozsán Ibolya
bel- és tüdőgyógyász kardiológus, lelkész feleség előadása
2018.07.11.

Dr. Csókay András: A tízparancsolat és az európai egészségügy
Az utóbbi évtizedek legfontosabb mondata hangzott el az európai, így a magyar egészségkultúrában és oktatáspolitikában Kásler
Miklós professzor úr szájából, még a választások előtt. Nem csoda, hogy ő lett az emberi erőforrások minisztere. Előzőleg annyit
mondott az MTA tagjaként, neves rákkutatóként és intézetvezetőként, a gyógyításban aktívan részt vevő, nem íróasztal mögött ülő
professzorként, szabadon idézve:
"Ha a tízparancsolatot betartanánk, a halálozást okozó betegségek nyolcvan százaléka nem lenne."
A liberális média egyből felhorkant és szitok-, illetve máig tartó gúnyáradat következett, és még az Istent nem elvető orvosok is
összenéztek. Noha a professzor úr nem mondott semmi újat, csak hát ilyesmit nem szoktunk MTA-doktorok, professzorok szájából hallani,
sem pedig az egészségpolitikusokéból.
Viszont minden vasárnapi istentiszteleten, szentmisén elmondják, ahogy a hitoktatáson a gyerekeknek is. Az evangéliumban is elhangzik a
lényeg a házasságtörő asszony felé: "Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!", és gyógyulás jön, lélekben,
amit a testi követhet.
Sajnos az európai orvostudomány mindezt nem érti, nem ismeri fel. A legmagasabb szintű tudomány viszont tudja, mert szinte minden Nobel-díjas
tudós mély istenhitről tesz tanúságot élete vége felé. Tíz éve, a 2008-as stressz-világkonferencián Budapesten sok minden elhangzott.
Nagyon sok okos előadás volt a stresszről, a félelemről, azok biokémiai hátteréről, gyógyításáról, de a legfontosabbat nem merték kimondani
a tudósok. Azt, hogy a stresszt, amely a halálokok kilencven százalékában a fő faktor, egyedül a tízparancsolat betartása tudja igazán kezelni...
(magyaridok.hu)
2019.09.26.

Csókay András: "Az ikerpár mindkét tagja túl van a közvetlen életveszélyen"
Az egyik gyermekre mondhatjuk, hogy nagyon jól van, fut-szalad - és többek között a "Tavaszi szél vizet áraszt" népdalt énekli.
A másik kislány lábadozik - vagyis túl van a közvetlen életveszélyen. Ugyanakkor most néz elébe annak,
hogy teljesen fel kell ébrednie, és szakemberek segítségével egy hosszú rehabilitáció előtt áll.
Nem tudjuk pontosan prognosztizálni, hogy mikor fog teljesen felébredni, sajnos a súlyos koponyasérülteknél ez nem lehetséges.
Kell érte imádkozni, de most már talán nem az életéért, hanem a jobbulásáért. Minden imát köszönünk.
(777blog.hu)

Dr. Csókay András idegsebész, agykutató imádságáról
Mindig imádság közben jutottak eszembe azok a sebészi ötletek, amelyek előbbre vittek tudományterületemen, az idegsebészetben.
Eddigi életem során több saját tapasztalatom is volt, mely mintegy igazolja az ima erejét a gyógyításban. Az orvostudomány alapja a kételkedés.
Mindig az visz előre, ha egy páciens rosszabbodó állapotára azt mondjuk: Nem feltétlenül kell, hogy így legyen, bár az eddig tanultak
és tapasztaltak alapján ez a romló folyamat sajnos várhatóan előrehalad.
De mit lehetne még tenni?
Ezen a ponton a gyógyító fontos elágazáshoz érkezik. Újra és újra átgondolja a kórfolyamatot és a terápiás lehetőségeket,
miközben valami új gondolatot remél, vagy mély imádságba merül, és megpróbálja az egészet átadni Istennek abban a reményben,
hogy tőle kaphat választ a problémára. A Krisztusra való figyelő imádság közben jöhet egy új gondolat:
"Próbáld meg még ezt vagy azt!"
Ebből lehetnek aztán egészen apró kis gyógyító ötletek vagy akár világraszóló felfedezések az orvostudományban. (NemzetBölcső)
2019.08.02.

Sikeresen szétválasztották a fejüknél összenőtt
bangladesi sziámi ikreket a magyar orvosok.
Az operációt a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért
Alapítvány 35 fős orvos-egészségügyi csapata vezette. A világon ugyanis csak ők vállalták a kockázatos műtétsorozatot.
30 órán át tartott az operáció. A két hároméves kislány állapota stabil, de folyamatos megfigyelés alatt vannak.
(hirado.hu)
2013.10.21.

Dr. Csókay András idegsebész levele * Teljes cikk itt!
"Az emberi agy is csak egy kivitelező szerv igaz, a legmagasabb szinten differenciált. Olyan, mint az autó kormánykereke.
Ahogy a kormányos is a kormánykerék mögött ül, az emberi személy lényege is az agy mögött van. Tehát szabad akaratunk nem
az agyunkban van, de azt az agyunk segítségével közöljük. Tehát, az emberi személy lényege nem csak az agyban van.
A lelkiismeret nem az agyban van. A szeretet, a megbocsátás nem az agyban van, ahogy az Isten-kapcsolatunk sem.
Ezt Szentágothai professzor el is mondta a 70-es években az orvostanhallgatóknak. Azok átmentek a bölcsészkarra,
és elmondták Lukács György marxista esztéta professzornak. Lukács azt mondta: igaza van Szentágothainak, de ezt ne nagyon hangoztassák.
Így szól a legenda...
Az, hogy nem valamik vagyunk, hanem valakik, nem csak az agyunktól függ.
Hát akkor mitől? Erre eddig egyetlen valaki tudott tökéletes választ
adni, a megfeszített majd feltámadt Krisztus. Vagy elfogadjuk, vagy nem;
ez már a szabad akaratunktól függ.
Ha nem, akkor elkezdünk csúszkálni a
saját magunk által gyártott jégen. Ezt teszi Európa. Kitalálta magának
az emberiség történetének legveszélyesebb vallását, aminek a lényege az,
hogy az ember az Isten, és a tágabb értelemben vett tudományon (amibe a
politika tudománya is beletartozik) keresztül uralni tudja a
problémákat.
Kimaradt az EU alkotmányból a kereszténységre való
hivatkozás, benne maradt viszont a görög-római kultúrára való
hivatkozás, sőt a felvilágosodásra is.
Ha idejönne egy marslakó és körbenézne, nyilván megkérdezné, hogy miért
írtok ti 2013-at. Mondanánk, mert 2013 évvel vagyunk Krisztus után és
ehhez igazítjuk az időszámítást.
Aztán megkérdezné, hogy miért a vasárnap a pihenő ünnepetek.
Megmondanánk neki, hogy akkor volt a feltámadás, és ezt ünnepeljük. Ezt
az orosz nyelv szépen megőrizte, mert a vasárnap voszkreszenyie szó
feltámadást jelent. Tehát amikor Brezsnyev azt mondta, hogy vasárnap
találkozunk a Vörös Téren a díszszemlén, akkor azt mondta, hogy a
feltámadás napján találkozunk ott.
Aztán megkérdezné a marslakó, hogy mutassátok a szép épületeiteket
Európában, és mi elsődlegesen megmutatnánk a templomokat a kölni,
firenzei, milánói és természetesen a római bazilikát, a párizsi Notre
Dame-ot.
Kérdezné tovább a kultúrát: festészet, szobrászat és mi mutatnánk
Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Giotto, Tiziano és a mi Munkácsynk
trilógiáját; mindegyik keresztény ihletésű mű.
Aztán kérdezné: a fantasztikus tudományos eredményeitek hogyan lettek és
mi idéznénk Einsteint; a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány
nélkül vak,
Max Planckot és Heisenberget; amikor az első kortyot kiiszod a tudás
poharából, könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott vár Isten,
vagy Pascalt,
de a mi Neumann Jánosunkat is, akit a tudósok az emberiség eddig élt
legnagyobb géniuszának tartanak, nagyobbnak, mint Einsteint. Ő igazi
matematikus módon közelítette meg a hitét, de logikus és helytálló: ha
úgy élek, mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha
nem igaz a feltámadás, de ha igaz, és nem úgy élek, ahogy az evangélium
tanítja, abból óriási nagy bajom lehet.
Szóval mindezek után a marslakó azt kérdezné: szerencsétlen európaiak
nektek teljesen elment az eszetek?
És ha azt is hozzáadnánk, hogy az összes európai jogrendszer, alkotmány
a keresztény tanokra épülve született meg, végképp csodálkozna.
Arra már csak megdöbbenten legyintene, hogy egyetlen vallás hirdeti
alapelvként a cselekvő felebaráti szeretetet: és ez a kereszténység.
Az iszlám a feltétlen engedelmességet,
a buddhizmus a belső kiüresítést;
a hinduizmus a szánakozásig ugyan eljut, de aktív cselekvő szeretetre
képtelen. Ehhez Teréz anyának kellett elmenni Indiába, hogy
megmutassa.
Ezzel szembe menve a kis Magyarország létrehozott egy olyan alkotmányt,
amiben Istent meg meri említeni, a családot védi, a kereszténységre
utalva. Ez az, ami nem tetszik bennünk a fejlett nyugatnak.
Az EU még nem tért le a fogyasztásban való tobzódás bűvöletéből az
élvezetek halmozásáról. Súlyos dolog a szenvedélybetegség. Egy narkós
vagy alkoholista mindenre képes, hogy megszerezze az aznapi adagot. Igaz
ez nagyobb léptékekben is. Tehát a súlyos szenvedélybeteg nyugat, a
fogyasztási mániájában kénytelen minket is, és akit lehet,
kizsákmányolni, hogy legyen még fogyasztani valója.
Az elmúlt 3 évben óriási dolog történt: ezzel az árral szembe fordult a
népünk, országunk. Ha csak ennyi történt volna, az már az elmúlt
évszázadok egyik legnagyobb sikere 56-on kívül, folytatnunk kell, hogy
rajtunk keresztül térjen meg Európa újra a gyökereihez, a
kereszténységhez. Ne hallgassunk azokra a hazudozókra, akik újra
csatlóssá akarnak tenni minket.(...)
Ne adjuk fel, ne fáradjunk el, és a jó úton haladó hazánk tovább fog
emelkedni!
A példamutató Dr. Csókay András idegsebész meglátása
Sokszor láttam halott gyermekére ráboruló anyát, amint azt kiabálja, ordítja fájdalommal telve, hogy hol van Isten. Ilyenkor nekünk orvosoknak, nővéreknek egy feladatunk lehet: szenvedőktől mély együttérzéssel át kell venni valami kis terhet ugyanúgy, ahogy egy szörnyű nehéz zsákból, ha súlyt veszünk ki, az könnyebb lesz. Láttam egyszer egy őrjöngő anyát, akit senki nem tudott megnyugtatni. Hiába jöttünk gyógyszerrel, injekcióval, a fejlett orvostudomány eszközeivel. Semmire sem jutottunk. Egy ott álló laikus egyszerűen átölelte, hagyta, hogy ránehezedjék. Kinyilvánította, hogy maximálisan osztozik fájdalmában. Levett a lelki súlyból. Hogyan lehet ebből a súlyból levenni, hogy minket ne nyomjon össze a sokszor átadott teher? Csak kegyelmi úton. Ez az út pedig azt jelenti, hogy minden pillanatomban tudom, hogy a földi életem összes eseménye, benne a fogantatásom, a születésem, a házasságom, a gyermekeim születése, és a halálom a létemnek egy-egy pillanata, de nem a vége. Ha ezt tudom, akkor ugyan félek a haláltól, mert ember vagyok, de Isten segítségével legyőzöm a félelmemet, és így már át tudok venni terheket mástól úgy, hogy az közben ne nyomjon agyon...
(Dr. Csókay András)
Esély a túléléshez
A baleseti idegsebésznek gyors döntéskészségre, jó koncentráló képességre, jó erőnlétre van szüksége.
Dr. Csókay András pályaválasztásáról, a hálapénz és az orvosképzés kapcsolatáról, a baleseti sebészet kihívásairól és újításairól mesél.
Tizennyolc éves korában az ember még nem tudja eldönteni, hogy a pálya, amelyet éretlen fejjel választ, az ő útja-e. Huszonhét évvel ezelőtt úgy döntöttem, mérnök leszek. Felvételt nyertem a Műszaki Egyetem építőmérnöki karára. Lenyűgözött az Erzsébet híd szerkezete, szerettem volna hasonlókat tervezni. Az egyetemen sokat tanultam, jól éreztem magam, de nem váltam vérbeli mérnökké. A diploma megszerzése után három évet dolgoztam a Metró építésénél, de már ekkor nagy vágy élt bennem valamiféle karitatív tevékenység iránt arra, hogy segíthessek az embereken. Úgy éreztem, a mérnöki munka érdekes ugyan, de nekem más a feladatom az életben. Egyre tisztábban körvonalazódott előttem, hogy orvos szeretnék lenni.
Emlékszem, azzal indokoltam az Egészségügyi Minisztériumba beadott jelentkezési kérelmemet, hogy olyan szakmát szeretnék választani, amelyben akár ingyen is dolgoznék. A felvételin megfelelő pontszámot értem el, bejutottam az egyetemre.
Az egyetemi évek alatt már teljesen világossá vált számomra, hogy a neuro-trauma érdekel, agy- és gerincsérülteket akarok gyógyítani.
A gyógyításban jól lehet használni azokat a statikai és mechanikai elveket, amelyeket még a műegyetemen tanultam.
Másrészt azért is lettem baleseti idegsebész, mert kicsit türelmetlen típus vagyok, s a baleseti idegsebészetben nincs idő a
töprengésre, a hezitálásra. Gyorsan kell dönteni és cselekedni.
Más ok is emellett szólt. Olyan szakmát akartam választani, ahol a hálapénz kevésbé zavarja a gyógyítást. A baleseti sebészet szerencsére ilyen. Az orvosi pályán a hálapénz blokkolja a szakorvosképzést, különösen a manuális szakmákban. Egy idősebb orvosnak is fontos, hogy minél többet operáljon, hiszen alacsony fizetését csak a hálapénzzel egészítheti ki. Így sokszor a könnyebb műtéteket sem kapják meg a fiatal orvosok. Külföldön, ahol nem szorulnak rá az idős kollégák arra, hogy egyszerűbb műtéteket végezzenek, a fiatalok a fokozatosan nehezedő műtétekkel szerezhetik meg a gyakorlati tudást.
A súlyos agy- és gerincsérültek annyira szerencsétlen helyzetben lévő emberek, hogy tőlük végképp nem illik elfogadni hálapénzt.
Ebből következően a baleseti sebészet nem hálapénzes szakma, és a sebészek ilyen szempontból is jó társaságot alkotnak, jó köztük dolgozni.
Vállalni kell, hogy az ember viszonylag szegény marad. Presztízsharcok persze itt is akadnak néha, de ennek ellenére ez operatív pálya.
Az Országos Traumatológiai Intézetben kezdtem dolgozni gyakornokként, majd az Amerikai úti idegsebészetre kerültem. A tradicionális
idegsebészetbe, agysebészetbe is bele kellett tanulnom. Fiatalabb orvosként próbáltam műtéteket kapni, minél többet tanulni, de ezen
a téren még nagyon sok javítanivaló volna most is. Az Egyesült Államokban például az utolsó éves rezidensnek háromszáz körüli
idegsebészeti beavatkozást kell elvégeznie, ehhez képest egy magyar ötödéves szakorvos lényegesen kevesebb műtétet végezhet.
Úgy gondolom, nálunk is szükség volna megújuló orvosi iskolákra, ahol a tudás az első, és csak ez után következik a tekintély, amely fontos,
de csak addig, amíg a gyógyítást szolgálja. Amikor nem, küzdeni kell ellene. Az egyes iskolák vezető professzorai ismerik a mellettük
dolgozó orvosokat, tudják, kire milyen műtétet bízhatnak. A vezető orvos felelősséget vállal a képzésért, és érdeke is fűződik hozzá, hogy
tanítványai sikeresek legyenek. Például az ápolónők sokkal jobban vesznek vért, mint az orvosok, pedig a vérvétel is manuális beavatkozás.
Az ápolónő megszokta, begyakorolta a technikát. Lehet, hogy aki négy éve orvos az egyszerűbb műtétet ugyanolyan jól elvégzi, mégis mindenki
a főorvoshoz akar menni - ennek nincs értelme. Normális rendszerben szóba sem jöhet, hogy az idős, tapasztalt kolléga végzi az egyszerű
műtéteket, neki más feladata kell, hogy legyen, főként az oktatás. Nem a korról van szó, hiszen vannak fantasztikus nagy öregjei a szakmának,
akik briliánsak még mindig, de egy fiatal orvos is lehet jó kezű sebész, és előfordulhat, hogy egy középkorú éppenséggel kétbalkezes.
Ön azon különleges sebészek közé tartozik, akik nemcsak a sebészi munkában remekelnek, hanem új sebészeti eljárások feltalálásával is
segítik a betegek gyógyulását.
- A gerinc- vagy agysérülések között vannak szerencsésebb esetek, amikor ugyan eltörött az egyik csigolya, de nem sérültek meg az idegek és a gerincvelő, illetve van egy pici vérzés az agyban, de a beteg szinte tünetmentes. Én a legsúlyosabb gerinc- és agysérültekre specializálódtam. Olyan betegekre, akik majdnem vagy teljesen lebénultak, esetleg kómába estek. Egyszóval akut életveszélyben vannak. Az ő segítésükre tettem fel az életem.
Az agysérült betegekkel kapcsolatban tudni kell, hogy a fejüket ért sérülés, ütés miatt agyuk megdagad, tágulni kezd. A koponya zárt, csontos tere miatt a tágulás csak az egyedüli nagyobb nyílás, az öreglik felé lehetséges. Súlyosabb esetekben a benyomódó alsó agytörzs, sajnos itt, az öreglikban megbénítja, elszorítja a légzési és keringési központokat, amely halálhoz vezet. Az idegsebészetben már régóta gyakorolt eljárás, hogy az agy tágulását a mindkét oldali koponyacsont elvételével próbálják segíteni. A módszerrel csökkenthető a koponyaűri nyomás. Ez azonban általában nem jelent kielégítő megoldást, a betegek többsége meghal.
Sok gondolkodás után rájöttem egy nagyon egyszerű dologra. A kitüremkedő, duzzadó agyellátó artériáit és elvezető vénáit a csontszél és a kemény agyburokszél pillanatok alatt leszorítja, a vénás pangás miatt tovább fokozódik a duzzadás, majd elhal az agykéreg. Az új módszer abból áll, hogy az erek két oldalára kis pillérszerű párnákat helyezek az agyszövet és a csontszél közé, így egy alagút nyílik meg a szabad véráramlásnak.
A kitüremkedő agyrész nem hal el, ugyanakkor létrejön a kívánt koponyaűri nyomáscsökkenés, így a halált okozó beékelődés nem következik be. Az éralagút módszer ugyan nem garancia arra, hogy a beteg biztosan életben marad, de a módszer esélyt ad az életben maradáshoz. Ma már azokon a gyerek és felnőtt neurotraumatológiai osztályokon, ahol ügyeletet vállalunk, ha a koponyaűri nyomás mértéke indokolttá teszi, minden esetben alkalmazzuk az eljárást. Régen az ilyen legsúlyosabb agysérültek tíz-húsz százaléka maradt életben, ma a módszernek köszönhetően már a esetek negyven százalékában jelentős a javulás. Vagyis a nyolcvan százalékos halálozási arány a felére csökkent. Szeretnénk elérni, hogy a koponyaűri nyomásmérés minden kórházban rutinszerű dolog legyen, csakúgy, mint az ezen értékekhez igazodó gyógyító eljárás, kezelés. Kollégáimmal többek közt azon is fáradozunk, hogy kidolgozzuk az emelkedett koponyaűri nyomáshoz igazítható leghatékonyabb műtéti vagy más gyógyító eljárást.
A másik találmány a gerincsérülésekkel kapcsolatos. A gerincvelő egy ütéstől, csak úgy, mint az agy, megduzzad. A gerinczsák, amely kemény, rostos szöveteivel körbeveszi, védi a velőt, egy bizonyos ponton túl nem engedi tovább duzzadni, s megfojtja "védencét". Rájöttem, hogy ha a sérülés helyén a gerincvelőt "meghámozom" a gerinczsáktól, szabad tágulást biztosítok a sérült gerincvelőnek. Ezt is próbálták korábban, csak nem merték kellő mértékben eltávolítani a gerinczsákot, így nem hozott eredményt. A másik újítás, hogy a háti ficamos gerinctöréseket minél gyorsabban, egyszerre kell elölről és hátulról operálni, így időt spórolunk meg, és nem kell a beteget megfordítani. Az súlyos gerinc- és agysérülteknél az egyik legfontosabb tényező az idő. Ezek a struktúrák nem bírják a nyomást, végleg tönkremennek, ennek pedig bénulás vagy halál a vége. Minden perc vagy óra számíthat. A gerincvíz elvezetését párhuzamosan kell megoldani, s nagy figyelmet kell fordítani az esetleges fertőzések, szövődmények elkerülésére. Az eljárást nemrég fejlesztettem ki. Az első sikeres műtétet egy orvos kolléganőn végeztük el. Háztartási balesetből kifolyólag nyaki gerincvelő-zúzódást szenvedett. Amikor behozták, nyaktól már teljesen béna volt. Ma már járókerettel ugyan, de képes járni. Az új eljárás kifejezetten nagy és nehéz műtétnek számít, de érdemes nekivágni. Nem mindegy, hogy valaki hátralévő életét nyaktól lefelé bénán éli le, vagy járókerettel járhat. Olykor még jobb eredményt érünk el egy-egy súlyos baleset után. Sajnos azoknál a sérüléseknél, ahol elszakad a gerincvelő, már nem lehet mit tenni.
Azért küzdünk, hogy minél hamarabb elérjük a sérülteket, illetve hogy ők, szeretteik, barátaik minél előbb ránk találhassanak, értesítsenek minket. Az agysérülteket sokszor fél órán, egy órán belül kell műteni, a gerincvelő sérülteknél fontos, hogy három-hat órán belül műtőasztalra kerüljenek.
Ha volna olyan ismerősöm, aki autóbaleset miatt fej- vagy gerincsérülést szenvedett, hogyan juthat el Önökhöz?
- Ügyeleteinken elég jó alkotóközösséget teremtettünk meg. Kollégáim műtétjeik során alkalmazzák az általam kidolgozott eljárásokat.
Itt nem azon van a hangsúly, hogy ki fejlesztette ki ezeket az eljárásokat, hanem azon, hogy az új módszerekkel sikerül megmenteni,
vagy mozgásképessé tenni eddig menthetetlennek hitt sérülteket. Célunk minél több beteget életben tartani az új módszerrel, illetve
visszaadni nekik a mozgás képességét. Rendszeresen keresnek meg a budapesti gyermekkórházaktól, valamint az Árpád és a Péterffy kórházak
baleseti sebészeteiről, ahol a sérültek és a kollégák megelégedésére tudjuk alkalmazni az új eljárásokat. Szerződés is köt ezekhez a
kórházakhoz, Dr. Együd László kollégámmal állandó telefonos ügyeletet látunk el. Ha hívás érkezik, mint az őrültek, rohanunk. Az
egyik hozzátartozó bármikor kérhet konzulens orvost, aki bármelyik kórházban, az ottani orvosok beleegyezésével segédkezhet a műtéteknél.
Optimista vagyok. Az égiek és a jóakaratú kollégák segítségével a legnagyobb nehézségek is könnyen legyőzhetők.
(Dadányi István/www.facebook.com/DrCsokayAndras)