HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő




Emlékezzünk! Öveges József piarista szerzetes, pap, tanár
(Páka, 1895.11.10. - Budapest, 1979.09.04.)


Ilyen fizika tanárok kellenek! Minden könyvét és a róla szóló kazettát is megvettem! Szeretettel ajánlom mindenkinek! (MR) Öveges József imája
"Segíts Jézus, hogy megnevelhessük a farizeusokat,
fölöslegessé tehessük a hóhérokat,
és jó szándékukat valóra válthassák a Pilátusok!"

Öveges József kísérletei itt (Magyar tudományos videó)

Öveges József professzor élete és munkássága

Gyermekkora, tanulmányai

Ősei apai ágon a családi hagyomány szerint legalább kétszáz évig visszamenőleg népiskolai tanítók voltak. Édesapja, Öveges József (1871-1910), Öveges Alajos iskolai tanító fia. Az apa népiskolai tanító volt, a Dunántúl több községében is tanított. Édesanyja Mihálovics Ilona (1877-1953), Mihálovics István pákai körorvos (1840-1892) leánya. Amikor legidősebb, József névre keresztelt fiuk született, 1895. november 10-én, akkor a Zala vármegyei Göcsejben, Páka községben éltek. Az elemi iskola első öt osztályát 1901-től 1906-ig a Győr vármegyei Péren végezte, a település tiszteletére róla nevezte el az intézményt. Közben még három testvére született. Szülei a győri bencés gimnáziumba adták. Tizennégy éves korában, 1910-ben meghalt édesapja, az édesanyja tovább taníttatta. A bencés rendnek nem minden tagja foglalkozott tanítással, ezért szerzetesi családjául a legnagyobb tanító-rendet, a piaristákat választotta. 1912-ben, tizenhét éves korában vették fel, szerzetesi újoncévét, a noviciátust a váci rendházban töltötte. A gimnázium VII. és VIII. osztályát kitűnő eredménnyel végezte a kecskeméti piaristáknál és 1915-ben hasonló eredménnyel érettségizett.
Egyetemi tanulmányait mint matematika-fizika szakos tanárjelölt a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. Párhuzamosan a piarista rend pesti hittudományi főiskoláján teológiai tanulmányokat folytatott. Közben 1917. december 24-én letette az ünnepélyes fogadalmat. Szaktárgyaiból az összes vizsgát kitüntetéssel végezte el. A későbbi Nobel-díjas Hevesy professzor egyetemi tanársegédi kinevezésre terjesztette fel. A piarista rend 1919. szeptember elsejétől a szegedi Piarista Gimnáziumba helyezte. 1919. december 16-án tette le a tanári vizsgát és megkapta a tanári oklevelet, és ettől az időtől középiskolai rendes tanárként tanított. 1920. július 4-én szentelték pappá. Így vált teljes értékű piarista tanárrá.

Munkássága, tanári évei



1919-1922 között kezdte pályáját Szegeden, a piarista gimnáziumban, ahol mennyiségtant, vallástant, történelmet és földrajzot tanított, fizikát viszont nem. Ugyanott az akkori nyolcosztályos gimnázium IV. b osztályfőnöke volt. 1922-1924 között a piarista rend rendházai és gimnáziumai közül a tatai volt a legszebb fekvésű. Ekkor jelent meg első zsebkönyve, melyet az újságban szellemesen így hirdetett: "Adja el esernyőjét és vegye meg Öveges József: Időjóslás és időhatározás című könyvét". 1924 és az 1930-as évek között Vácon a piarista gimnáziumban tanított. 1930-1940 között ismét a tatai piarista gimnáziumban tanár. Ezekben az években írta első tankönyveit (pl. Kis fizika). Az Öreg-tó jegén reverendában korcsolyázás közben kitalálta a vitorlás korcsolyázást. Cserkésztisztje volt a 146. számú Révai Miklós Cserkészcsapatnak. 1940-1946 között Budapesten a piarista gimnáziumban tanár. A budapesti piarista gimnázium 1946-47. tanévi évkönyvében a következők szerepelnek: "Öveges Józsefet a tartományfőnök úr erre a tanévre felmentette a gimnáziumi tanítás alól és megengedte neki, hogy a Magyar József Nádor Műegyetem Gazdasági Szaktanárképző Intézetében a négy évfolyam hallgatóinak teljes fizikai képzését elvállalja." Öveges József középiskolai tanári működése ezzel lezárult. 1947-1948-ban a Közgazdasági Egyetem intézeti tanára volt. 1948 és 1955 között a Budapesti Pedagógiai Főiskola fizika tanszékvezető főiskolai tanára. Öveges József az 1948-ban alapított és az általa elnyert Kossuth-díjból és egyéb támogatásokból Budán, a Széll Kálmán tér közelében egy akkor épült házban öröklakást vett magának és oda költözött ki a rendházból, elöljárói engedéllyel. Későbbi években, haláláig, a piarista rendházba járt ebédelni. 1953-tól az Élet és Tudomány című hetilap szerkesztő bizottsági tagja. 1955-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját kérésére nyugalomba vonult. 1958-ban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem meghívta tanszékvezető egyetemi tanárnak, amit visszautasított. 1958-tól a Magyar Televízió 100 kérdés - 100 felelet című műsorának főszerkesztője volt (az adás 135 alkalommal volt műsoron). A Magyar Rádióban 256 előadást tartott. Több mint harminc éven keresztül a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) országos elnökségének tagja volt. Az élete hátralévő éveiben életmódján semmit sem változtatott (pl. hajnalban kelt.) Csupán július végén vagy augusztus elején két-három hetes "nyári szünetet" engedélyezett magának. Ezt az időt szülőföldjén, Pákán töltötte. Halála előtt egy héttel még rádiós riporton dolgozott. 1979. szeptember elején agyvérzéssel kórházba szállították és néhány nap múlva meghalt. 1979. szeptember 14-én a budapesti Farkasréti temetőben, szállítás előtti beszentelése történt meg. /Sírja a nemzeti sírkert része./ Szeptember 18-án temették Zalaegerszegen. Díszsírhelye - kívánságának megfelelően - közel van édesanyja sírjához. (wikipedia)

Kitüntetései: 1948: Kossuth-díj; 1962: Bugát-emlékérem; 1963, 1964, 1968: Rádió és Televízió nívódíja; 1964: Tata város díszpolgára; 1970: SZOT-díj; 1972: TIT aranykoszorús jelvény; 1974: Prometheusz-érem
(Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által alapított díjat elsőként kapta meg.)

Öveges József professzor, a hazai tudományos ismeretterjesztés
egyik legismertebb alakja 1936-ban megírta "Füves könyvét".


A tatai kegyes-tanítórendi Gróf Esterházy Miklós Gimnázium mennyiségtan- és fizikatanárának, a természettani szertár őrének Fejezetek egy tanári noteszből című cikke a tanítói hivatás eszenciája, és még annál is jóval több. Valójában nem csak egy közvetlen, tanár diákoknak szánt, praktikus útmutatója, hanem következetes életlecke, csendes szavú bölcseletgyűjtemény. Öveges professzort az ötvenes évek végén felfedezte magának a rádió, majd a televízió. Rendkívül népszerű, a tudományt konyhanyelvre lefordító előadásait kisebb túlzással napjainkban is agyonjátsszák, de a Noteszből ritkán idéznek. (Élő emlékezet)

Öveges Józsefről emlékversenyt neveztek el

Öveges József, a tatai kegyes-tanítórendi Gróf Esterházy Miklós Gimnázium mennyiségtan- és fizikatanára, a természettani szertár őre a szokásos 1936/37. évi Értesítőben Fejezetek egy tanári noteszból címmel írt cikkében megdöbbentő közvetlenséggel, természetességgel avatja be tanítványait a tanári munkába.

Öveges József: Fejezetek egy tanári noteszből

Kedves Fiúk!

Ugye sokat ígérő ez a cím? Érdekes is. Ígérem, hogy a tartalom is szórakoztatni fog benneteket. Ha esetleg Maugli históriáját olvasnád éppen, hogy miként ment el a Fekete Párduc társaságában kikémlelni a vadász Buldeó és a falusiak titkos szándékait, - nyugodtan abbahagyhatod az olvasást a legizgalmasabb ponton és belefoghatsz ebbe. Mert amit ezekből a sorokból tudsz meg, az fontosabb és érdekesebb lesz rád nézve. Itt is titkok, szándékok kerülnek leleplezésre. Tanáraidé - veled szemben. Valóban egy titkos noteszt nyitok ezekben a sorokban. Még az osztályozónál is sokkal érdekesebbet. A tanári lélek legbensőbb titkait tartalmazó noteszt nyitom fel és árulom el nektek, hogy az iskolai munka egyik részletében milyen jól kigondolt és ügyes taktikával járunk el mi tanárok ellenetek, - de érdeketekben és bizonyára teljes helyeslésetek mellett. De erről csak a végén beszélhetnénk. Ám most már helyettem is szóljon az írás:

Melyik a legnehezebb munka?

Általában a zsákhordást és a kőfejtést tartják annak. Mert 1. egyhangú, nincsen bennük változatosság, 2. mivel gyenge emberi erővel a minden földi erők leghatalmasabbika, a tehetetlenségi erő ellen kell küzdeni. - Mi az, ami a legtöbb munkát, ha nem gyönyörűséggé, de legalább elfogadhatóbbá teszi? Bizonyára az eredmény látása feletti öröm. Ez az érzés még a zsákhordásnál és a kőfejtésnél is megvan: Hiszen gyarapodnak az elszállított zsákok, nő a kitermelt kőmennyiség és velük együtt nő a jutalomra való kilátás is. Ezenkívül a zsákhordó és kőfejtő is érzi, hogy szükséges, hasznos dolgot végez. De most azt kérdem tőletek, melyik a legrettenetesebb.

A legvigasztalanabb emberi munka?

Erre a kérdésre gyönyörűen megfelelt Dosztojevszkij a Holtak Háza c. könyvében. Azt írja itt, hogy embertelenebb büntetés nincsen, mintha oktalan, céltalan és ésszerű eredmény nélkül való munkát végeztünk valakivel. Pl. ha az elitéltekkel köveket hordatnának a fegyház udvarának egyik sarkából a másikba és vissza. Ebbe beleőrülnének még azok is, akik különben paradicsomnak éreznék az életfogytiglani fegyházat.

Semmi sem új a nap alatt.

A nagy orosz író felfogása sem új, hiszen már az ókoriak tudták, hogy akit az istenek a legszörnyűbb büntetéssel akartak sújtani, azzal céltalan és hiábavaló munkát végeztettek. Nagy követ gördíttettek fel vele a hegy tetőre. De soha sem sikerült, mert mindig visszagördült a kő és Sisyphus kezdhette elölről erőlködéseit.

Megdöbbentő hasonlóságok

állanak fenn a szellemi és az anyagi világ között. Közülük csak egyet említek: a tehetetlenség elvének érvényességét mindkét világban… Ez a tehetetlenség nemcsak az anyagnak legjellemzőbb sajátsága, hanem a szellemé is. Bár a szellemvilágban a tehetetlenséget köznapiasan más nevekkel jelöljük. Szellemi tunyaságnak, nehézfejűségnek mondjuk. Ha pedig már kiáltó mértékben van jelen, akkor korlátoltságnak, ostobaságnak hívjuk. Nagyon kevéssé vigasztaló az, hogy ez általános tulajdonság, és az emberek egymástól csak abban különböznek, hogy bennük kisebb-nagyobb fokban található. Ennyit előrebocsátva már most az előző kérdés mintájára vessük fel:

Melyik a legnehezebb szellemi munka?

A felelet nem kétséges. Nyilván az, amelyik a szellem tehetetlenségi erejének leküzdésére vállalkozik elsősorban. Ezt a nehéz munkát vállalják magukra mindazok, akik a szellemet meg akarják indítani, tehát: az egyes egyének és az emberiség nevelői, szülők, tanítók, bölcsek, tudósok, reformátorok. - Közöttük is legnehezebb a helyzete azoknak, akiknek még eredményt is kell felmutatni, tehát a szellem mozgatását hivatásszerűen gyakorlóknak, a tanároknak, a tanítóknak.

Az iskola és a Holtak Háza.

Hogy az iskola ne legyen a Holtak Házához hasonló, ahol életfogytiglanra ítélt nevelők hordják egyik évben erre a részre, a másikban amarra a súlyos köveket céltalanul és eredménytelenül, se a mondabeli hegy, ahol Sisyphusként a tanulók próbálják szellemüket a tudás hegyének magaslataira gördíteni, a szellemi tehetetlenség leküzdésében tervszerűen kell eljárnia tanárnak, tanulónak egyaránt… A legjobb eredményeket ott érik el, ahol a helyes elgondolásokat gyakorlott kezek viszik keresztül…

Viribus unitis.

De nincs is kérdés, ami közelebbről érdekelhetne benneteket mint ez: Hogyan győzi le a tanár a szellemi tehetetlenség erejét tanítványainál és hogyan segíthettek ebben tanárotoknak? A tanárnak? Igen, neki. Nem azért, hogy szívességet tegyetek, hanem elsősorban saját érdeketekben. Önönmagán segít az együttműködő, magát a jól meggondolt munkatervnek nemcsak átengedő, hanem az abban tevékeny részt is vevő diák. Hát segíts magadon…

Életépítés.

Mit gondolsz, melyik a világ legszebb épülete? Katedrálisok, királyi paloták, országházak között kell keresnünk. Hasonló szép épületnek tartom, amikor tintafoltos asztalnál egy talán éhes diák tanulmányával építi a maga jövőjét… Az ifjúkor perceit lázas munkára kell felhasználni, keresni és elsajátítani mindazt, amire életetépíthetünk, elsősorban a saját életünket, hogy támasza lehessünk más életeknek is…

Úgyis elfelejtem a tanultakat.

Iskolai tudásunk egy része majdnem teljesen nyomtalanul eltűnik. De bennünk marad életünk végéig a kifejlett akarat, szellemünk ügyessége, a tervszerűség, fortélyosság, amivel bármikor harcolni tudunk értelmünk nehézkessége ellen. Mienk marad mindaz a szerzett képesség, aminek birtokában az élet diadalmas győzői lehetünk… Mondhatjuk azt is, hogy iskolai tudásunk, eredményeink csak olyanok, mint az inasmunka. A mester nem sajnálja, hogy azok elveszelődtek. Hiszen csak arra valók voltak, hogy rajtuk, velük gyakorolva magát kifejlessze képességeit, amikkel aztán később mesterműveket alkothat. - De rossz inasból semmirevaló mester lesz.

Az okos milliomos és Sokrates.

Egy milliomost megkérdeztek: Hogyan lehetünk gazdag emberré? Azt felelte: Sohase adj ki pénzt olyanra, amire szükséged nincsen. Csak olyat szerezz, amit használni, forgatni tudsz! - Ha az észmilliomos Sokratestől kérdezték volna meg, hogyan lehetünk bölcsekké és tudósokká, biztosan azt válaszolta volna: Soha olyat meg ne tanulj, amit nem értesz, illetve alkalmazni nem tudsz…

Melyik tudás a leghosszabb életű?

Mindhárom fajta tudást: a szajkószerűt, az értelmeset, és az élő tudástmunkával szerzi meg az ember. Egyik sem születik velünk. Minden mulandó, a tudás sem kivétel. Meddig él? Igazat adsz, ha azt mondom, hogy legelőször tűnik el a szajkószerű, tovább megmarad az értelmes, sőt minél értelmesebb és többet gyakorolt, annál tovább. De legtovább él, rendszerint egy életen át a folytonosan gyakorolt tudás, a hivatásbeli, az élő.

Melyik tudás közlésére törekszik az iskola?

...nem kétséges, hogy az értelmi tudásra törekszik. Az értelmi tudás magaslatai felé akarja a tanár megindítani szellemedet, amikor első kísérletét teszi annak tehetetlenségi erejének legyőzésére: a magyarázattal.

Semmit sem ér el

az, aki világosan maga elé nem tűzte, hogy mit akar. Ezért fontoljuk meg mi is, hogy mit akar elérni a tanár a magyarázattal? Ezzel neked is tisztában kell lenned. Az talán a magyarázat célja, hogy megtanulja belőle az értelmesebb diák a leckét? Úgy - e, nem. Hanem? - A magyarázattal megértetteket a diák az otthoni munkájával kell úgy kibővítenie, formába öntenie, hogy az értelmi tudás gyökerén kivirágozzék a formális, a hibátlan elmondást lehetővé tevő ismeret is.

Szép, szép minden tudás, de...

...az új ismeret csak abban az esetben kellemes, várva várt vendég, ha nagyon érdekelt bennünket. Ha észrevesszük benne a szépet, hasznosat, és előző tapasztalataink alapján biztosak vagyunk benne, hogy semmi különös nehézséget nem fog okozni. Ilyenkor könnyű dolga van annak, aki ezt a tudást közölni akarja velünk. Csupa fül vagyunk, csupa akarat a megértésre, megjegyzésre.

Tekintsd a súlyos kőtömböt,

ennek megindításánál is először a szilárd talajon jól megvetjük a lábunkat, és csak akkor gyűrkőzünk neki a kő megmozdításának. Éppen így a magyarázatnál is kiindulópontul egy közismert dolgot veszünk. A következőkben pedig olyan fájdalommentes, világos eljárásra ügyelünk, hogy még a leggyanakvóbb diák se vegye észre, hogy valami új dolgot akarunk értelmére kényszeríteni. Gondosan kerülünk minden olyan szó, fogalom, kifejezés említését, ami még ezen túl vár tartalomra, megvilágításra…Röviden: a tanár igyekszik, hogy az olyan fogorvos működéséhez hasonlítson magyarázata, akinél a beteg észre sem veszi, hogy mikor húzták ki a fogát, csak akkor csodálkozik el, amikor már maga előtt látja.

Magyarázat és a szférák zenéje?

Hogyan jön össze a kettő? Úgy, hogy a szférák zenéje a legédesebb, legszórakoztatóbb hangszimfónia. A magyarázatról ellenben ugyanezt állítani némi túlzás lenne! És mégis huzamosabb ideig hallgatva akár a szférák zenéjét…bizony elálmosodunk mellette is. Még ha Demosthenes ékesszólásával magyarázunk is nektek, akkor is elfoghat benneteket a fent említett emberi gyengeség. Annál előbb, minél szelídebben zeng a magyarázat, mint egy monoton szimfónia, és olyan egyhangúan, mint az esőcseppek zenéje az ablakon. De akkor is, ha hol suttog, hol meg mennydörög és a szónoki fogások egész skáláját kihasználja a magyarázó tanár…Csak akkor múlik szinte észrevétlen gyorsasággal az idő, ha nektek tevékeny részetek van a történésben. Ne csak füled foglalkozzék a hallgatással. Az igen hamar megtelik. Ezért a tanár nem adja eléd kész formában a tudást, hanem magadnak kell azt megtalálni. Kérdésekre adott feleletekkel, kisebb, könnyű problémák megoldásával szinte játszva bontakozik ki előtted a szabály, a törvény.

A csendes eső ér aranyat.

Amint a nagy és súlyos követ csak óvatos erőfeszítéssel emelhetjük meg és nem hirtelenül, - ez egészen céltalan próbálkozás lenne és csak töréssel, katasztrófával járna, - éppen így a szellemnek is időt kell hagyni arra, hogy lassan megmozdulva elindulhasson a megismerés felé. Ez az igazság ránk nézve azt követeli, hogy magyarázatunk olyan legyen, mint az apró szemű eső. Csak olyan szaporán közöljük veled a tudást, hogy az az utolsó cseppig felszívódhasson még a gyengébb minőségű diákagyakban is. Záporos, gyors, percek alatt adni akaró magyarázatunk olyan lenne, mint a felhőszakadás, avagy a dézsából kizúdított víz: inkább rontana, mint éltetne...

A legegyszerűbb a legművészibb.

Magyarázatunkban a legnagyobb egyszerűségre törekszünk. A káprázatos tűzijáték-effektusokat átengedjük a szónokoknak. A mi szerepünk a bányászlámpáé: csak oda akarunk elegendő fénnyel világítani, ahol szükség van rá. Nem érhet nagyobb elismerés bennünket, mintha azt mondják ránk: könnyű ez a tantárgy, mert úgy magyaráz a tanár úr, hogy a leggyengébb is megértheti és odahaza már nem is kell sokat foglalkozni vele!

Minél többoldalú rögzítést!

Amit hallunk, könnyen elfelejtjük. Amit egyúttal látunk is, már nehezebben. Minél több érzékszervünkre engedjük hatni a benyomást, illetve minél több benyomást szerzünk valamiről, annál tartósabban rögződik az emlékezetünkben. Ezért…felhasználjuk a szemléltetés minden eszközét…kísérletezünk, rajzolunk, írunk, mozifilmet pergetünk. Legtöbbször felírjuk a táblára a tanultak vázlatát, ebben, vagy a levezetésekben és az ábrákban színes krétával emeljük ki előtted a fontosat.

Per ardua ad astra.

Ezt az utat kell neked is követned az új ismeret otthoni munkával történő kiegészítésénél és megrögzítésénél… feltétlenül rajzold le otthon újra az ábrát, esetleg színes ceruzával emelve ki a fontosat…Rajzold le a térképet, a kísérleti összeállítást, még ha vázlatosan is…Persze ez eleinte nehéz. Sokkal könnyebb tétlenül ülni a könyv mellett, csak úgy "szemmel" tanulni, mint a kéz, a szem és az ész összmunkájával. Pedig hidd el, hogy a lépésről lépésre történő, rajzolásos, írásos tanulás sem hosszabb, ellenben biztos és maradandó…Napról-napra találkozunk diákokkal, aki saját bevallásuk szerint éjjel-nappal tanulják pl. a számtant, mégsem tudnak semmit…Persze amikor megkérdezzük tőle: van-e nyoma az "annyi" tanulásodnak, igyekezetednek? A felelet: nem rajzoltam le kérem, nem írtam le a levezetést, a könyvből tanultam csak! Ezek után nem csodálkozom soha a rossz feleleten…De te sem, ugye?

Még a tanár is...

Aki esetleg már évtizedek óta tanítja ugyanazt az anyagot, és több százszor lefeleltette, magyarázta, még ez a tanár is magyarázat előtt lerajzolja magának az ábrát, leírja a levezetést...Még a tanár is, pedig ő csak tudja...

Világosságot!

A boldog és eredményes tanulókornak egyik titka, hogy ne tűrjön a diák sehol szellemi épületében pókhálós, homályos, sötét zugokat, hanem legfőbb gondod legyen minden értelmi köd eloszlatása…A kérdezés sohasem szégyen, hanem az igyekezet és a figyelem jele!

A szabályt szóról szóra?

A magyarázat gondos munkájának befejezése a szabály, tétel megfogalmazása…Vajon neked szóról szóra kell-e majd ragaszkodnod a szabályhoz tanulásnál, felelésnél? Vagy talán dicséretesebb, ha ezt is más, de helyes formában tudod elmondani? - Igen, ez utóbbi feltétlenül dicséretesebb lenne, ha…nem lenne majdnem lehetetlen. A legtöbb szabály olyan, mint egy finom szerkezetű műszer. Ha ebben csak két alkatrészt cserélsz fel, teljesen használhatatlanná válik, jóllehet külsőleg semmi változást sem vesz rajta észre a hozzá nem értő. Csak két szót cserélj fel… észre sem veszed, hogy megváltozott az értelme… A tanulság az, hogy igenis tanuld csak meg szóról szóra a szabályt! Egyéniségedet, magasabb értelmiségedet éld ki abban, hogy a szabályt minden esetben gyorsan, biztosan és helyesen tudd alkalmazni. Ez aztán dicséretes teljesítmény lesz!

"Több út vezet Rómába".

Ugy-e magad sem gondolod, hogy minden órán, minden tárgynál bonyolult terv alapján épül fel a magyarázat? - Nem! - Csupán az alapelvek és a cél marad mindig ugyanaz: téged könnyen és biztosan vezetni a tudás Rómájába; utadat élvezetessé tenni. Tudod, hogy ugyanazt a célt sokféle módon lehet elérni. Ezért változhatnak a részletek a magyarázatnál a tanáraid egyénisége és a tárgy szerint…De bármilyen új színeket vegyít is a tanár egyénisége a magyarázatba, mindegyiknek megvan a maga rendeltetése; egy egész életen át csiszolgatják, finomítják eljárásukat, elgondolásaik megvalósítási formáit. Így alakul ki minden tanár körül az a légkör, - ami annyira jellemző a tanárra nézve. Ez teszi számodra is változatossá és kellemesebbé a tanóráknak különben az egyformaság miatt egyhangúvá válható sorozatát.

A magára hagyott test és az ismétlés.

A magára hagyott test elveszíti mozgási energiáját. Bármily kitűnő lendülettel ragadja is magával az új anyag szellemedet, ez ellankad idők folyamán, és kezd az ismeret részleteiben feledésbe menni. Ennek megakadályozására szolgál az ismétlés…Számodra annál kevesebb munkát jelent az ismétlés, minél erőteljesebb volt az új lecke megtanulása. De végeredményben az ismétlés komolyabb és nagyobb munkát kíván, mint az új lecke…

Vannak a világon furcsa dolgok...

Ilyen pl. amikor a zeneszerző csak akkor gondol a melódiára, amikor nekiül a komponálásnak. Vagy a miniszter csak akkor foglalkozik államférfiúi gondjaival, mikor benn van a hivatalában. Vagy a tanár csak akkor gondol iskolai munkájára, amikor a katedrán áll. Úgy-e ez elképzelhetetlen. Az a zeneszerző soha sikert el nem érne, az a miniszter hamar megbuknék. És az a diák…aki csak akkor gondol arra, ami ez idő szerint életfeladata: az ismeretszerzésre, a tudásra, amikor az iskola padjában, vagy a könyv mellett ül? Bizony ő is hamar a miniszter sorsára jut!…

Az eredmények és a nagyság titka.

A világ minden kiváló emberétől meg szokták kérdezni: hogyan jött létre ez vagy az a hatalmas felfedezése, csodálatos életműve, A felelet mindig egy és ugyanaz, a minden nagyság titka: állandóan foglalkoztam vele. Így van ez a tanulással is…Ne hidd, hogy a figyelmesen végighallgatott magyarázattal, a gondosan megtanult és hibátlanul felmondott leckével megtetted kötelességedet…Ne hidd! Az emlékezet nagy tékozló, könnyen elvesztegeti kincseit; a másnapi felelésig elmúló idő is igen hosszú a gyámoltalan és lendületét olyan könnyen elvesztő szellemünk számára. Ezt bizonyára kétségbeesetten tapasztaltad már feleléseidnél…

"Képeddel alszom el..."

Csak az ragaszkodik hozzánk, aki részünkről is ragaszkodást tapasztal. Amit elhagyunk, az bennünket is elhagy. Ragaszkodj tehát tudásodhoz, foglalkozz vele minden alkalommal, hogy az is ragaszkodjék hozzád. Gondolj a tanultakra akkor is, amikor nem vagy a könyv mellett…

Gyenge hallás, nehéz dallam.

Minél rosszabb füle van valakinek, annál nehezebben tanul meg egy dallamot. Ám általános a tapasztalat, hogy könnyebben megy a tanulás, ha a dalt mástól halljuk, mintha magunk játsszuk el. Az új ismeret szerzése is hasonló az új dallam megtanulásához. Legmélyebb nyomokat hagy a hallás akkor, ha művész játssza el a dalt. Az új ismeret-dallamok művésze a tanár…

A tanár, te és a művész.

Miért értünk meg benneteket? Miért tudjuk, hol vannak a gyengéitek, hol kell értelmetek segítségére sietni? Azért, mert mi is voltunk valamikor diákok? Nem. Hanem azért, mert tanáraitok maguk sem hagyják soha abba az új dolgok tanulását. Így állandóan érezzük saját szellemünk tehetetlenségét, megértjük, számításba vesszük azt nálatok is. …Hányszor hallja az ember diákjaitól: tanár semmi esetre sem lennék, az egyhangúmunka megölne. - Nincs igazuk! Nem egyhangú a szobrászművész munkája sem, pedig mindig farag, ismert anyagon ismert formákat. A szobrászat művészete a kőfaragás mesterségéből alakult ki. A tanítás egyhangúnak látszó mesterségét emeljük művészi magaslatokra, amikor folyton tökéletesíteni igyekszünk hivatásunk fogásait és egyre könnyebben érünk el növekvő eredményeket. Az igazi tanár ma már nem egyszerű ismeretközlő gép. Ma már nemtanít a szó régi értelmében, hanem alkot, mint az az eddigiekből kiviláglott. A saját mindig friss, mindig korszerű tudását alkotja, szüli újjá tanítványai lelkében. Így lesz művész, alkotó művész. Az ő szívet-lelket gyönyörködtető remeke a te értelmes, tudásban gazdag szellemed.

A tavaszi rét.

Mire úgy május körül véget ér az iskola új ismereteket közlő munkája, olyanná válik a te szellemed is, mint az intézetünket környező májusi pompában álló mezők. Tele van friss tudásvirággal, pedig zord és kemény téli hónapok vannak mögötted…És mégis…mintegy varázsütésre hogyan kivirult, kitisztult, megfényesedett minden körülötted, benned! Mi volt a te jótékony Napod? A te tavaszi pompádat előcsalogató, észrevétlenül zsendítő, a sok színt előretudó, a mindig melegen mosolygó, éltető, még akkor is, ha felhők mögé bújt? - Tanáraid lelke, tudása. Magyarázataik sugarán át áradt lelkedbe a sok erjesztő, tápláló anyag. - A te tehetségednek földjének erőivel együttmunkálkodva így született meg a te májusi gazdagságod.

A tanár jutalma és szomorúsága.

Most, amikor már figyelmesen végigolvastad ezeket a sorokat, láthatod, hogy mennyi gondot, tervszerűséget, igyekezetet és jóakaratot fektet bele a tanár az iskolai munkájának egyetlen epizódjába. Láthatod, szívesen magára veszi a jó előkészítés nem kis fáradságát, hogy ezzel a te munkádat megkönnyítse. Mi a jutalma ezért? Öröme, ha látja érdeklődésedet, jó előmeneteledet és benne munkája eredményét. És most képzeld magadat a mi helyünkbe, amikor ebben a minden tehetségünket, egész szívünket belevivő munkánkban a te nemtörődömségeddel, sőt talán vétkes mulasztásaiddal találkozunk, és azt kell mondanunk: "itt minden hiába". Ez a mi szomorúságunk. (eotvos-tata.sulinet.hu)