HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Anita Kupfermann: Utam a teológiától Jézusig



Kedves Olvasók!

Örülök, hogy időt szentelnek arra, hogy ezeket az oldalakat elolvassák. A nevem Anita Kupfermann, szeretnék azokról a tapasztalataimról beszámolni, melyeket a teológiai tanulmányaim során szereztem. Ez az őszinte életkép egyszersmind óvás és biztatás is az Önök számára. Óvásként szeretném elmondani, hogy az úgynevezett "történelmi-kritikai bibliatudomány" az én Istenben való hitemet, és ezáltal egész életemet negatívan befolyásolta. Biztatásként szól a történetem arról, hogy nagy örömmel és hálával mondhatom el, hogy még a tanulmányaim ideje alatt az Úr Jézus a hitetlenségemből kigyógyított, és engem az Ő csodálatos követésére hívott el. Remélem és imádkozom, hogy a szent Isten ezeken a sorokon keresztül is megdicsőül, és az emberek bátorságot merítenek arra, hogy Isten Szavának teljes bizalmat szavazzanak.




Szüleim nevelése révén már egész korán elfogadtam a krisztusi hitet. Rendszeresen látogattam a gyermek-istentiszteleteket, és 14 évesen bemeritkeztem. Jó 10 évvel később - miközben, mint nevelő dolgoztam - az az erős érzés keletkezett bennem, hogy valami értelmes céllal - szünetet kell tartanom. Az volt a szándékom, hogy magamat Isten Szavának szenteljem, és a hitemen elgondolkozzam. Ugyanis annak ellenére, hogy bemeritkeztem, azt vettem észre, hogy a Biblia idegen maradt számomra, és hiányzott egy élő kapcsolat az Úrral. Vágyódtam arra, hogy hitemben növekedjek, és mélyebben meg akartam tanulni, mit jelent keresztyénként élni. Így elhatároztam, hogy egy 10 hónapos bibliaiskolába megyek. Az volt a nagy reményem, hogy az előttem álló 10 hónap alatt hitéletemben tovább fejlődök.
Már a bibliaiskola kezdeti idejében konfrontálódtam a "történet-kritikai-módszerekkel" (HKM) A bibliai szövegek értelmezésére ez a szokásos munkamódszer a német egyetemeken ill. a szabadegyházi főiskolákon. (*Az ún. történet-kritikai módszer lényege vázlatosan az, hogy a formális és grammatikai elemzés, a szerző individuális szóhasználatának kérdésével és az író korának nyelvhasználatával való foglalkozáson keresztül, valamint az író történeti helyzetére - Sitz im Leben-jére- való kérdezés által közel kerüljünk a szerző eredeti szándékához, amely egyben a szöveg igazi értelme. A módszert Arisztotelész fejlesztette ki és a humanizmus, illetve a reneszánsz tette ismertté Európában.) Lásd még ebben a témában magyarul is megjelent könyvet: Maier, Gerhardt: A történet-kritikai módszer vége! (*fordító megjegyzése)




Itt a Bibliát már nem úgy értelmezik, mint az Isten által inspirált szent írást, hanem mint önmagában ellentmondásos, hibás emberi terméket, amely mint a világirodalom minden könyve, kritikusan kezelendő (rákérdezendő). A Biblia tartalmának ilyen megközelítési módja legtöbbnyire odavezet, hogy a Biblia történelmiességét megkérdőjelezi. Röviden szólva a bibliai eseményeket meg nem történtnek nyilvánítja. Szeretnék egy példával is szolgálni, hogy milyen módon dolgozik ez a történet-kritikai bibliakutatás. Márk evangéliumának keletkezése i.u.70-re datálódik. Mindennek alapja a következő: a kritikai bibliakutatás kategórikusan kizárja, hogy Jézus képes volt a jövőbe látni. Ez az evangélium pedig arról tudósít bennünket, hogy Jézus Krisztus a templom lerombolását előre megmondta. Beteljesedtek i.u. 70-ben szószerint Jézus szavai: a jeruzsálemi templomot a rómaiak lerombolták. A kritikai nézeteket valló kutatók nagy része azon a nézeten van, hogy ez egy hamis prófécia volt (vaticinum ex eventu). Abból indulnak ki, hogy csak a templom lerombolása után, tehát Krisztus után 70-ben adták a próféciát Krisztus szájába. A Márk evangéliuma ugyanis nem tartalmazhatott ilyen próféciát a templom lerombolásáról, tehát ez csak a templom lerombolása után keletkezhetett. Ezzel a leszögezett és hitetlen előértelmezéssel kritizálják az egész Szentírást, míg végülis minden történetét megkérdőjelezik.
Hogy jobban érthetővé váljék, megnevezek néhány eredményt, amire eljutottak ezek a kritikai bibliakutatók: Ádám és Éva soha nem léteztek, ők irodalmi szimbólumai az emberiségnek. Ezáltal a bűnbeesés sem történt meg. Nóé a bárkájával egy legenda, ami soha sem volt valóság. Mózes öt könyvét nem Mózes írta, hanem legalább három szerző, akik hosszú ideig és időnként ellentmondásosan írták le. A tízparancsolat nem Istentől van, hanem egy hosszabb fejlődési procedura eredménye.(jóval Mózes után) A hódító háborúk, mint pl. ahogy az Józsué könyvében le van írva, sohasem történtek meg. Jézus szavai és cselekedetei, ahogy az az evangéliumokban le van írva, gyakran a kései keresztyének kitalációja, és ők adták Jézus szájába, ill. az Ő javára írták. Sokminden tehát, amit az evangéliumok tartalmaznak, történelmileg nézve fikció. Például Jézus soha nem szólt az Ő haláláról, sem a feltámadásáról. Azt, hogy Ő Isten Fia, vagy Krisztus, csak később találták ki. Azonkivül soha sem akart Ő gyülekezetet alapítani, vagy az istenteleneket elérni. Pál nem szerzője az új testamentumi leveleknek, a Kolossebelieknek, az Efézusiaknak, a Thesszalonikaiaknak, a Timóteushoz írt leveleknek, a Titushoz írtnak és Péter sem szerzője a péteri leveleknek. Ezek csak néhányak a számtalan példából. A történet-kritikai módszer bibliai eredményeit a bibliaiskola-időm és későbbi tanulmányaim idején is nemhogy csak bemutatták ( hogy tudja, hogy ilyen nézet is létezik) , hanem a docenseim meggyőződéssel képviselték és tanították. Ennek a tanításnak a befolyása alatt voltam és a Biblia szavahihetősége egyre inkább megkérdőjeleződött számomra. Egyre határozottabban jelentkezett az a gondolat, hogy a Biblia nem Isten hibátlan (igaz) szavait adja vissza, hanem inkább emberi és így (hibás) hamis gondolatok gyűjteménye Istenről és a világról. A Biblia minden személye és eseménye mögé vastag kérdőjel került. Az én új "felismerésem" mellé, hogy a legtöbb bibliai történet nem valóságos, azaz történetileg nem bizonyíthatóak, az én morális alapelvemet is megkérdőjelezte. A bibliaiskolában ugyanis megvitattunk olyan kérdéseket, mint a homoszexualitás, házasság előtti nemi élet, azzal a kérdésfelvetéssel, hogy ezek a dolgok valójában normális (gyanú feletti) dolgok. Röviden szólva egyre inkább növekvő mértékű heves kétség lopakodott belém a keresztyén hittel és a Bibliával kapcsolatban.
Különösen egy kérdés nyomasztott egyre erősebben: ha mindaz nem igaz, ami írva van, akkor miben hihetek még? Kérdéseim akkor növekedtek igazán, amikor más, a világvallások intenzív tanulmányozására került a sor a tanításban. Ekkor mély válságba zuhant a hitem, és komolyan gondoltam arra, hogy feladom a keresztyénségemet. Bibliaiskolai tanítóim úgy vélték, hogy jobb nekem, ha az eddigi hitem alapjait átgondolom, és feladom (dekonstruálom), hogy egy új, "reflektált", nagykorú felnőtt hitem lehessen. Ezek voltak az ő pozitív kilátásaik az én életemre, és én nagyon reméltem, hogy igazuk lesz.


A teológiai szemináriumon eltöltött időm

A tíz hónap eltelte után először is visszamentem egy évre régi munkahelyemre, de azzal a gondolattal játszottam, hogy továbbképzem magam. És mert továbbra is a bibliakritika megválaszolatlan kérdései foglalkoztattak, kézenfekvő volt számomra egy teológiai studium elkezdése . Tetszett nekem az a gondolat, hogy lelkész (pásztor) legyek, így elkezdtem teológiai tanulmányaimat 2007-ben a szövetségi evangéliumi szabadegyház főiskoláján. Egy Istentől való elhivatottságot viszont nem éltem meg, bár ezt próbáltam magamnak bemagyarázni. Sokat beszélgettem emberekkel a gondolataimról, de nem Magával Istennel. Eközben már nem védekeztem a bibliakritikai gondolatok ellen, mert a történelmi kritikai kutatás egyes eredményei már ismerősek voltak a bibliaiskolai időmből. Tanulmányaim során egyre nagyobb teret kaptak a bibliakritikai tudományok. Emlékszem, amikor egyszer a docensem mielőtt elhagyta volna a termet, a küszöbről visszafordulva azt mondta:" holnap megöljük (kivégezzük) Mózest." Ezen azt értette, hogy Mózes, ahogy a Bibliában le van írva, történelmileg sohasem létezett. Másrészt megtanultam, hogy sok ótestamentumi történet csak legenda és mítosz, nem sok valóságtartalma van és az izraeli istentisztelet - templom, istentisztelet, vallási ünnepek, parancsolatok- nagyrészt a vallási környezetből másolódtak. A Biblia szövegét évszázadok során sok ismeretlen szerző egészítette ki, változtatta meg, és tudatosan manipulálta, megmásította (átírta). Ezért van számos ellentmondás a Bibliában. A bibliakritika, ha egyszer engedélyezve lesz, az már egyedi dinamikával fog rendelkezni és lavinaszerűen fogja elárasztani a hittételeket, mindaddig, míg végülis a hit bizonyosságának mindenféle formája elvész. Sok diáktól hallottam, hogy a "tudomány" megismerését, mint gazdagságot fogjuk átérezni - és én akkor így is éreztem, mert bebeszéltem magamnak, hogy ez így van. A valóságban azonban csak "az én új, felnőtt hitem" keserű gyümölcseit szüreteltem. A második szemeszter végén már tudatosan úgy döntöttem, hogy a Bibliát félreteszem, mint teljesen nem hihető dokumentumot és a polcom legalsó részébe szortíroztam be, hogy ne is lássam. Nem éreztem szükségét, hogy olvassam, nem beszélve arról, hogy a törvényei szerint éljek. Nem imádkoztam többé és nem kértem Isten bölcsességét, vezetését. Sokkal biztosabbnak éreztem magam az én kritikai álláspontomban.
Jóllehet, a bensőmben semmiféle kapcsolatom nem volt Istennel és az Ő Igéjével, mégis úgy viselkedtem, mint jövendőbeli lelkész; prédikáltam és hívőként viselkedtem a gyülekezetben. A diáktársaim előtt viszont nem tartottam vissza magam, a partykon egyre többet ittam, és nem szégyelltem hazudni és becsapni másokat. Különösen a másokról való beszéd szerzett egyre nagyobb örömet diáktársaimmal. Emellett egyenesen szálkaként bántotta a szememet azoknak a fiataloknak a látványa, akik korlátlanul hittek a Bibliában. Az én szemeszteremben volt egy kis csoport, akik az előadásokon is kiálltak a Biblia szavahihetősége mellett. Én és diáktársaim ilyenkor a legkisebb bűntudatot sem éreztük. Az istenfélelmet és az örök büntetéstől való félelmet már rég elveszítettük. Az Írás figyelmeztető Igéi nekem már mindegy voltak. Az az isten, akit én a tanulmányaim során megismertem nem volt haragvó, minden kételkedést respektált, és végülis mindenkinek megbocsájtott. Hát akkor mitől kellene félnem? Ugyan miért ne élvezném az életet minden örömével, ahogy azt én akarom? Ennek az elképzelésnek megfelelően éltem tovább mindaddig, míg a kezdeti eufória alábbhagyott, és egyre rosszabbul kezdtem érezni magam, végül éreztem, hogy már kicsúszott a lábam alól a talaj. Egy belső üresség egyre inkább azt jelezte, hogy az igazi élet és az igazi béke hiányzik, nincs meg nekem. Bibliakritikai könyvekben és beszélgetésekben próbáltam azt megtalálni, - de hiába.
Ebben az időben rábíztam magam egy vendég evangélistára, egy gyülekezeti összejövetel végén, és kértem a támogatását. Vágyódtam azután, hogy igazi kapcsolatom legyen Istennel, de hogy azt én magam kérjem, arra nem voltam képes. Úgy nézett ki, hogy az imádkozáshoz való minden képességemet elveszítettem.



Életem megváltozása

Néhány héttel később a prédikátor értem való imádsága meghallgattatott. 2008. december 6-án az Úr megnyitotta a szemeimet, és én felismertem az istentelen életem nagy bűneit. Ezt a belátást egyik docensem polemizáló beszéde váltotta ki egy filmesten. Ő mindenkit kigúnyolt, aki a Bibliát szószerint hitte. Egyike azoknak, akiket kigúnyolt, és aki az én szemeszterembe járt, épp előttem ült, de elengedte ezeket a szavakat anélkül, hogy válaszolt volna rá. Beszéltem vele az este végén és ő elmondta, hogy a hite miatt nem szégyenkezik. Az ő belső békéje és hitbizonyossága gondolkodásra késztetett engem. Azt kérdeztem magamtól, hogy a többi bibliahű keresztyén, akiket kigúnyolt, és akiket egyszerűen fundistáknak neveztek (a fundamentalisták rövidítése), hogyan reagálnak majd. Meglepetésemre nem hirdették meg a tanítás bojkottját, ehelyett minden nap összejöttek imára a gúnyolókért és az egész szemináriumért. Felismertem, hogy az Úr az ő védőpajzsuk és szilárd a hitük. A Bibliában meg van írva, hogy a keresztyének többé már nem magukért élnek, hanem azért, Aki meghalt érettük. Ezek a fiatalok az én szemeszteremből képesek voltak arra Isten kegyelméből, hogy saját jogukat és tekintélyüket ne védelmezzék. Én ezt annak idején úgy éltem meg, hogy ez nem normális és ez nagyon hatott rám. Ők letették Krisztus keresztjénél a megaláztatásokat, úgy, hogy haragnak és bosszúnak nyoma sem maradt. Ezek után az élmények és események után karácsonyra hazautaztam a családomhoz, és egyre inkább felismertem, hogy én Istent az én bibliakritikus életvitelemmel nem tisztelhetem. Isten Igéjét nem ismertem el, kegyelmét nem tiszteltem, és Isten szolgáit kigúnyoltam. Mindenekelőtt azáltal, hogy én magamat keresztyénnek tartottam, de Krisztus megváltó áldozatát nem tiszteltem, ezáltal követtem el a legnagyobb hibát.
Ezekben a napokban könnyek között bűnvallást tartottam, imában kerestem Istent, és az Ő bocsánatát átélhettem. Hálatelt szívvel vettem egy új Bibliát, és buzgalommal kezdtem el olvasni, amit a mai napig nagy örömmel teszek. Segítségül hívtam az Úr Nevét, és megalázkodtam Előtte. Krisztusra bíztam életem, és elmondtam Neki, hogy most már csak az Ő Szavában hiszek, mindegy, mennyi kérdés merül fel bennem. Nincs minden kérdésre válaszom, de egész szívemmel tudom, hogy az egész Szentírást Isten inspirálta, és a Biblia hibátlan mindenben, amit tanít. Köszönöm az Úrnak, az én Istenemnek egész szívemből az Ő szuverén kegyelmét az életem felett, hogy eljuttatott engem bűneim felismerésére, és megajándékozott az Ő bocsánatával.



Kedves Olvasók!

Köszönöm, hogy bizonyságtételemet végigolvasták. Isten gazdagon megáldotta életemet, és az Ő kegyelme által hiszem, hogy az Ő Szava a teljes Igazság.
"Szenteld meg őket az igazsággal: a Te Igéd igazság. (Jn 17:17)

Olyan jó gyermeki hittel hinni és minden kétséget és tudományos ismeretet, ami a Bibliában való hitet kritizálja, félretettem. Ehelyett Krisztusban megtaláltam minden kincset, bölcsességet és ismeretet, amit a Biblia kinyilatkoztat. Hitünket és bizalmunkat ajándékozzuk egészen az Úrnak, a mi Megmentőnknek. Kérem az Urat, hogy őrizze meg Önöket a hitetlenségtől, és ajándékozza meg Önöket erős hittel, és bizalommal az Ő Szavában.

Dicsőség és hála a megtartó Istenünknek. Ámen.



Biblia megmutatja Isten szándékait, az ember helyzetét...

"Láttam az örök, végtelen, mindentudó,
mindenható Istentől való jelenségeket,
és tisztelettel térdre estem Előtte." Karl von Linné



Dr. Kent Hovind a Frigyláda felfedezéséről
Ron Wyatt megvizsgáltatta a Frigyláda fedelén talált
megszáradt, megfeketedett anyagot (Jézus vérét)
Jézus Krisztus kiontott vérének ereje

Ádámné Marika: Találkozásaim az élő Jézus Krisztussal



Ádámné Marika: S.O.S. JÉZUS KRISZTUS!

"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsidókhoz írt levél 13:8)



KÖZBELÉPETT AZ ÚR A HÍDON, A MUNKAÜGYI KÖZPONTBAN...



Szól-e még Isten? - Lopás a buszmegállóban

Zika Klára: A Lélek indít, menni kell!

Jézus Krisztus él, és ma is gyógyít.


Lányi János bizonyságtétele: Isten, "a kézzel fogható"



Gazdag István: Néhány élmény betegekkel

Jézus Krisztus kiontott vérének ereje
Japán és egy amerikai katona találkozása



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK