HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
Zika Klára
A Szent Lélek /Szent Szellem/ indít, menni kell!
/Forrás: ANTENNA - MERA ALAPÍTVÁNY KIADVÁNYA/

A munkahelyemen felfigyeltem egyik kolléganőmre, aki egy-egy váratlan telefonhívást követően sírva elrohant. Az idő múlásával egyre rosszabb idegállapotba került. Megtudtam, hogy okos, szép felnőtt lánya alkoholista lett, s egy-egy hosszabb delirium után magához térve, annyira undorodott magától, hogy ilyenkor az öngyilkosságba menekült. Akkor még nem volt élő hitem, mégis feltűnt, hogy - mintha életre lenne ítélve - újra és újra megmentették.
Más munkahelyre kerültem, pár évig nem hallottam róluk. Ezalatt velem megtörtént a nagy csoda, az Úr személyesen megszólított, és új életet kezdtem. A múltnak, abból az időből származó kapcsolataimnak hátat fordítottam, s furcsa volt, amikor ez a régi kolléganő megkeresett a gondjaival. Úgy érezte, meg kell osztania valakivel a lányával kapcsolatos egyre nehezebb terheket, és én jutottam eszébe. Amíg hallgattam a sok szörnyűséget, az járt az eszemben, milyen nagy szükségük lenne a Szabadítóra, az Úr Jézusra! Egyszer csak - megszakítva beszámolóját - azt kérdezte tőlem:

"Mi olyan furcsa rajtad, olyan más lettél amióta utoljára láttalak..."



"Találkoztam az Úr Jézussal!" - válaszoltam, s kezdtem volna a részletesebb beszámolót, de hirtelen felugrott, és gyorsan elköszönt. Nagyon bántott, hogy ilyan hatást váltottam ki. "Biztosan nem kellett ilyen direktben" - vívódtam, de nem sokkal később újra jelentkezett. "Az a mondat nem hagyott nyugodni" - mondta - "jó lenne erről beszélgetni".



Először ő tért meg. Felhívtam a figyelmét az iszákos mentő misszióra s a lány beleegyezett, hogy együtt elmenjenek egy gyógyító konferenciára - ez csak is a Szentlélek fantasztikus munkájának volt köszönhető! Együtt örültünk a csodálatos szabadításnak. Boldog időszak következett, csak sajnos, ez rövid ideig tartott, mert egészségileg a hosszú alkohol- és öngyilkosság függőség teljesen tönkretette.
Volt kolléganőm, most már lelki testvérem életében a lánya halála után súlyos depressziós időszak következett. Teljesen visszavonult - közben nyugdíjazták is - sokszor még a telefont sem vette fel. Tudtam, hogy senkije sincs, a depresszió miatt a kapcsolatait is megszakította, s ehhez még anyagi gondjai is járultak - nem hagyhattam magára. A kapcsolattartást nehezítette, hogy messze laktunk egymástól, s amikor már a telefonját is kikapcsolták, csak személyesen tudtam felkeresni.
Egyik este különösen fáradtan érkeztem haza a munkából, alig vártam, hogy bezuhanjak az ágyba. Ijedten figyeltem fel az egyre jobban erősödő, váratlan gondolatra: vajon mi lehet vele? Rossz érzésem lett és belső hang sürgetett.
"Uram, biztos, hogy jól értem, tényleg azt akarod, hogy kimenjek hozzá, hiszen olyan fáradt vagyok?"
A válasz így hangzott: "...mert éheztem és ennem adtatok, (...)beteg voltam, és meglátogattatok (...) Bizony mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." (Máté 25:35,36,40)
A Szentlélek ezt az Igét jutatta eszembe. Nem lehetett félreérteni! Újra felöltöztem, kiürítettem a hűtőt és elindultam. Útközben cikáztak a gondolatok a fejemben: hogyan jutok be a zárt kapun, beenged-e a lakásába?
"Uram, ha ide küldtél, segíts, hogy bejussak" - fohászkodtam a panelház kapuja előtt. Alig telt el pár perc és jött valaki, aki egy kis magyarázkodás után beengedett.
A lakás ajtaján hiába csöngettem, ezért egy papírt csúsztattam be az ajtó alatt: "Csak egy csomagot szeretnék beadni, bizos szükséged van rá."
Kis idő múlva kinyílt az ajtó: "Az Isten áldjon meg! Napok óta nem tudtam lemenni vásárolni, már mindenből kifogytam."
Aki már átélte, milyen csodálatos belső béke követi az engedelmességből fakadó cselekedeteket, annak nem kell magyaráznom, hogy a "halálos" fáradtságot milyen lelki felüdülés követte.