ÉLETRAJZOK
Varga István & Makai Rozália weblapján

"Az Úr pedig a Szellem,
és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság."
(2Kor 3:17)



Reichert Gyula élete
(1886-1939)

1886. június 19-én Kistormáson (Tolna megye) evangélikus lelkészcsalád gyermekeként született. Lelkész édesapja szigorú következetességgel az evangélikus papi pályára nevelte, illetve erőltette fiát. A Soproni Főgimnáziumban érettségizett ifjú a tanári pályát szerette volna hivatásának választani, de édesapja kényszerének engedve három évig a Soproni Evangélikus Teológián, az utolsó évben a németországi Erlangeni Teológián végezte tanulmányait.
1909-ben Pápán szentelték evangélikus lelkésszé. Felszentelése után Paksra került káplánnak Horváth esperes mellé.




1911-1915-ig működött mint evangélikus lelkész Kaposszekcsőn. Felesége Terplán Elza tanítónője volt a községnek. Az első világháború kezdetén Kaposszekcső igazgató tanítója bevonult katonai szolgálatra, így Reichert Gyulára, a lelkészre és feleségére maradt a község gyermekeinek tanítása, és hitoktatása.


Ebben a nehéz háborús időkben az evangélikus lelkész hitre jutott, és elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának. A gyermekekkel és felnőttekkel komolyan kezdett foglalkozni, mint lelkigondozó.
Szomszédos lelkész társai előtt nyílt bizonyságot tett a megtérés fontosságáról. Komoly ébredés mutatkozott munkája nyomán az evangélikus gyülekezetben. Kaposszekcsőn a hívek egyrésze a hívő pap mellé állt, a többiek ádáz ellenségei lettek, hasonlóan a szomszédos falvak lelkészeihez.



Felesége, második gyermekük születése után, 1915-ben súlyosan megbetegedett, és hirtelen meghalt. Négy évig özvegyen nevelte Reichert Gyula két kis árva gyermekét. Mint hitrejutott lelkésznek nagyon sok megpróbáltatás jutott osztályrészül az egyházon belül. Az igazság után fáradhatatlanul küzdő lelkész evangélikus hívő közösségre talált Szerémségben, a mai Jugoszlávia területén. Sidski Bánovci községben Kettenbach András hívő malomtulajdonossal, és annak hívő lelkész fiával jutott lelki közösségbe. Itt a hívő konferenciákon és a gyülekezetben lelki otthonra talált. Kettenbach András, legkisebb leányát, Kettenbach Emmát 1919-ben vette feleségül.
Szurcsin községben mégegyszer evangélikus parókiát is vállalt, majd nehéz keserű hónapok után, 1920-ban szakított az evangélikus lelkészi pályával.
1921-1923-ig Dombóváron metodista lelkészként működött, de a gyermek keresztséggel nem tudott egyetérteni, így itt is lemondott. Nyugtalan, de mélyhitű lelke nem nyugodott, a Bibliát forrón kutatva, - minden emberi befolyás nélkül - a felnőtt hívőkeresztséget, az alámerítést mutatta meg Isten számára követendő útnak.
Engedelmeskedett Isten eme parancsának, és a Dunántúl egy kis patakjának mélyvizébe alámerítette őt egy hívő prédikátor barátja.



1924-1927-ig Kiskunhalason élt családjával. Családi élete is próbákkal teljes volt, mert második házasságából született első három gyermekük mind csecsemőkorban meghalt. Kiskunhalason jutott a baptista tesvérekkel szoros kapcsolatba. Maróti János kiskunhalasi prédikátor testvér szolgatársnak fogadta Reichert Gyulát, és áldottan együtt munkálkodtak az Úr szőlőjében, a testvériség javára.
1927-ben Kanadába, Vinipeg városába kapott, baptista lelkipásztori meghívást. A meghívásnak eleget kívánt tenni, Belgiumig, Antwerpen városáig jutott családjával, ahol legidősebb, Pál fia, a tengeri klímától szembajt kapott, amiből Antwerpenben nem gyógyult ki. Az Amerikába induló hajóra ezen egészségi ok miatt nem vették fel a családot, visszajőve Budapest-Rákosszentmihályon telepedett le a család.


Dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas orvosprofesszor élete
(1889-1966)

Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor testvér biztosított állást Reichert Gyulának az Orvostudományi Egyetemen, könyvtártiszti beosztásban. Ettől kezdve Dr. Kiss Ferenc és Ungár Aladár testvérekkel a Testvérgyülekezetben végezte lelki munkáját.
Alliansz gondolkodásából kiindulva hamarosan Dr. Somogyi Imre volt országos elnök testvérünkkel is áldott kapcsolatba került. Beolvadt a baptista misszió munkájába is. A Wesselényi utcai német ajkú baptista gyülekezetben nagy előszeretettel, anyanyelvén, németül hirdette Isten drága Evangéliumát. A Békehírnök hitbuzgalmi lapban rendszeresen jelentek meg hitmélyítő cikkei. A Baptista Teológiai Szemináriumban óraadó tanárként működött utolsó éveiben.

Irodalmi tevékenységét is megáldotta az Úr.
Megjelent könyvei:
"Ama fényes hajnali csillag" 2 kötetben,
"Hívő kereszténység " és "Az Ő teljességéből".



1938-1939-ben, halála előtti utolsó két évben Fejér Béla és Fülöp Árpád gyülekezetvezető testvérek kérésére elvállalta önzetlenül, minden ellenszolgáltatás nélkül a Rákosszentmihályi Baptista Gyülekezet lelki gondozását. E rövid két éves áldásos működése alatt a rákosszentmihályi kis gyülekezet hitben és lélekszámban gyarapodott. Az ő kezdeményezésére a kis gyülekezeti termet is kibővítette falbontással és egy új terem hozzáépítésével a gyülekezet.

Hivatali munkája mellett, a sokoldalú lelki munkája, betegek látogatása, lelki-tanácsokért jövők útbaigazítása, valamint hat gyermekes családjáról való gondoskodása, szabadidő hiányában az éjfélbe illetve hajnalba nyúló igetanulmányozása, és az "Ama fényes hajnali csillag" megírása fizikai erejét és egészségi állapotát mind jobban igénybe vették.

1939. tavaszán hirtelen megbetegedett, tüdőrák betegségével Dr. Kiss Ferenc professzor testvér irányítása mellett kezelték az Üllői úti klinikán. Halála előtt két héttel hazaengedték családjához, mint gyógyíthatatlan beteget.



Az Úr angyala álmában megjelent Reichert Gyulának a következő szavakkal:
"Rendeld el a te házadat, mert meghalsz!"

Isten akaratába megnyugodva, még a kórházban megírta a saját gyászjelentését, azzal, hogy abban emberi dicsőítésnek helye nincs.
Halála előtt két nappal feleségétől és külön-külön hat gyermekétől elbúcsúzott és imádkozott mindenkivel külön-külön. Legkisebb gyermeke 6 éves, legidősebb fia 26 éves volt. Nem gondolt testtel és vérrel. Azt mondta:
"Boldogan megyek a mennyei hazába az én Uramat szolgálni, mert tudom, hogy feleségemről és hat gyermekemről Isten mindenkor gondoskodni fog."
Ilyen biztos hittel 53 éves korában halálfélelemtől teljesen szabadon, 1939. december 4-én adta át lelkét hőn szeretett Urának, Krisztusának.

"Ne feledkezzetek meg vezetőitekről,
akik az Isten Igéjét hirdették nektek!
Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!"
(Zsid 13:7)

Ó, de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!

Dicsőség az Ő szent Nevének!



AMA FÉNYES HAJNALI CSILLAG
AZ ÉLET VIZE ÉS AZ ÉLET FÁJA - betekintés a Mennybe

 REICHERT GYULA
AZ ÚR ÜZENETE A FILADELFIÁBAN LEVŐ GYÜLEKEZETHEZ

Reichert Gyula: ISTEN RÁNK TALÁL

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!