HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján



Reichert Gyula: ISTEN RÁNK TALÁL

Akárhová meneküljünk az Úr színe elől, Ő ránk talál. Olvassuk el a következő igerészt: Jónás 1:5-6. "Félelem fogta el a hajósokat; mindegyik a maga istenéhez kiáltott, és a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt. Jónás pedig lement a hajó mélyébe, és ott feküdt mély álomba merülve. De odament hozzá a hajóskapitány, és így szólt hozzá: Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez! Talán gondol ránk az Isten, és nem veszünk el." (Jón 1:5-6)



Tudta ezt Dávid is, ezért kérdezi az Úrtól: "Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a Mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, Te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem" (Zsolt 139:7-10) Jónás a hajó fenekére menekült az Úr elől, de az Úr ott is rátalált. A hajóskapitányt küldte le utána, aki e szavakkal csap le a bujkálóra: "Mi van veled, hogy ilyen mélyen alszol? Kelj föl, kiálts Istenedhez!" (Jón 1:6)
Jónás hajósai pogányok voltak, és közülük ki-ki a maga istenéhez kiáltott segítségért, megrémülve a nagy vihar miatt, amit az Úr Jónás engedetlensége miatt támasztott. A pogányokról ezt olvassuk Isten Igéjében: "Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké." (Róm 1:25) Magukat bölcsnek vallották, és balgatagokká lettek. Ki-ki a saját elferdült értelme szerint a saját képére alkotta meg magának a maga istenét és imádásának módját. Így értjük meg, hogy Jónás hajósai közül mindegyik a maga istenéhez kiáltott. Így értjük meg, miért mondta a pogány kormányos Jónásnak, hogy ő is kiáltson az ő istenéhez. Különös és érdekes jelenség, hogy az az ember, aki Isten Szellemétől még nem született újjá, bármilyen vallástalan és hitetlen legyen is, nagy veszélyek idején, amikor a saját tehetetlensége kiderül, kapcsolatot keres egy rajta kívül álló erőforrással. Támaszt keres önmagán kívül, mert önmagában csak az ún. "jó napokban" erős. Tengeri viharban, háborúban, nagy katasztrófákban sokan kiáltoznak Istenhez segítségért olyanok, akik azelőtt sohasem imádkoztak. Azért mondja a közmondás is: "Aki imádkozni nem tud, az menjen a háborgó tengerre, majd ott megtanul." De nemcsak segítséget keres az ember ilyenkor Istennél, hanem kész minden kincsét, akár egy hosszú életen át összehalmozott gazdagságát is feláldozni a puszta életéért. Ilyenkor döbben rá arra, hogy mennyire nem volt érdemes az életét ennek a hamis mammonnak a szolgálatába állítania! Ilyenkor veszi észre, hogy az élet több mint az eledel, hogy van e földi, múló kincseknél nagyobb kincs! Pedig az életnél is van még nagyobb kincs, mégpedig az örök élet és az Úr Jézus, akitől az örök életet nyerjük! Az Igénkben szereplő hajósok is: "... a hajóban levő holmikat a tengerbe dobták, hogy így könnyebbé tegyék azt." (5. v.) Pedig a hajónak a rakománya nem volt holmi csekélység, hiszen ezek a hajósok Kelet kincseivel igyekeztek Nyugatra. De mit ér a legnagyobb kincs is, ha kockán forog az élet?!

A francia felvilágosodás felkapott kedvence, a hitetlenségéről ismert Voltaire halálos ágyán szintén odaadta volna mindenét az életéért. De ilyenkor legtöbbször már nem sikerül az embernek könnyítenie a maga terhén! De egyáltalán mit adhat az ember váltságul a maga lelkéért? (vö. Mt 16:26) A mi bűnös lelkünkért a váltságdíjat csak az Úr Jézus fizethette meg, mert Ő volt Istennek hibátlan, szent áldozati Báránya, aki testében magára vette a világ bűneit. Az Ő áldozati halálával, szent vérével váltott meg minket. Csak Ő "könnyíthet" igazán rajtunk, ezért mondja: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek!" (Mt 11:28)



Vizsgáljuk meg magunkat! Kidobtuk-e már az Ő színe előtt életünk hajójának sok értéktelen, szennyes rakományát? Könnyítettünk-e magunkon azáltal, hogy mint a bűnös nő, leborultunk az Ő lábához, és ott sírtunk bűneink és elveszett állapotunk miatt? Ha még ezt valaki nem tette meg, tegye meg minél előbb! Te se rejtőzz el Isten színe elől! Akárhová rejtőznél is, Ő rád talál. Lám, Jónást a hajó fenekéről is előszólítja az ő Istene! Az első ember a bűnbeesés után szintén hiába rejtőzött a kert fái közé, Isten rátalált és szólította: "Hol vagy?" (1Móz 3:9) Ákánra is rátalált az Úr, és felfedte bűnét, hogy mit lopott el, és hová rejtette a lopott kincset. (vö. Józs 7:22) Anániás és Szafira titkát is felfedte. (vö. ApCsel 5:3)
Ezért ne titkolózzál, és ne rejtőzködjél! Fedd fel te magad egész bensődet, minden titkodat az Úr előtt! Mert ha te nem teszed, akkor megteszi Ő, de ez ítéletet jelent számodra. Ha azonban bűnbánóan sietsz hozzá, és te feded fel életedet előtte, akkor Ő befedezi azt. Addig úgy sem tudsz nyugodtan aludni, amíg meg nem teszed. Jónás is aludt a hajó fenekén, de nyugodt alvást nem talált. Fáradtabb volt, amikor felköltötték, mint amilyen a lefekvéskor volt. De ha Krisztus könnyít rajtad, és leveheti rólad a terhed, akkor majd te is elmondhatod a zsoltárossal együtt: "Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak Te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!" (Zsolt 4:9)

A telefon

"Ma, ha az Ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket."(Zsid 3:7-8) Sokszor megtörtént már velem, hogy a telefon csengetését későn hallottam meg, és mire odaértem, már nem csengett tovább. Hiába vettem fel a kagylót, az süket és néma maradt. Elkéstem... Ilyenkor mindig olyan bosszantó volt számomra a kíváncsiság: "Ki kereshetett? Mit akart mondani?" Istennek is van telefonja. Az Úr Jézus egész életedben hív téged egész személyesen. Hányszor csöngetett már a szívedben?! Hányszor akart már beszélni veled?! Te pedig vagy nem akartad meghallani ezt a "hívást", vagy pár perc múlva lecsaptad a kagylót. Talán még tiltakoztál is: "Téves kapcsolás. Ez nem nekem szól, engem nem érint." Meg sem vártad, hogy az Úr megszólítson, a szívedre beszéljen, hogy szeretettel szóljon hozzád, máris elfordultál tőle. Vagy ami még szomorúbb eset, egyszerűen "mással beszéltél". Nem értél rá Őreá hallgatni, mert másnak a suttogására kíváncsibb voltál. Vagy későn kapcsoltál... A kegyelmi idő egyszer lejár! Utána már hiába veszed fel a kagylót, Isten nem fog szólni hozzád. Akkor már bezárt ajtót talál zörgető kezed. Meg kell hallanod a hívást, amíg szól a csengő! Ma még megteheted azt, amit holnap esetleg már hiába próbálnál. Ha Jézus Krisztus feléd forduló szeretetére most az a válaszod, hogy megkeményíted a szívedet, úgy könnyen elveszíted örök életedet, üdvösségedet! "Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélő (jutalmazó) széke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemelt, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszt." (2Kor 5:10) (Forrás: Vetés és aratás)



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK



Mátrainé F. Irma írásai
Zimányi József prédikációi Gazdag István tanításai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!