C. H. Mackintosh
Elmélkedések Mózes 2. könyvéről, 7-11. fejezetből
/részlet a 272. oldaltól a 276. oldalig/

JANNÉSZ ÉS JAMBRÉSZ A FÁRAÓ KÉT VARÁZSLÓJA

Elérkeztünk felosztásunk második részéhez, nevezetesen Jannész és Jambrész egyiptomi varázslók ellenállásához. Nem ismernénk az isteni igazság e két régi ellenségének a nevét, ha a Szent Szellem nem közölte volna velünk azokkal a veszedelemmel teljes, "nehéz időkkel" kapcsolatban, amelyektől Pál az ő szeretett fiát, Timóteust, óva inti. Fontos, hogy tisztán lássuk annak az ellenállásnak a valódi értelmét, amelyet e varázslók Mózessel szemben tanúsítottak. Ezért Pál apostolnak Timóteushoz intézett második leveléből ezt a komoly és ünnepélyes részt itt szó szerint közlöm:
"Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek; szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint az Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől! Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett." (2Tim 3:1-9)
Az ilyen ellenszegülés figyelemre méltó. Jannész és Jambrész ellenállásának módja az volt, hogy erejükhöz képest utánozták, amit Mózes tett. Nem azt találjuk, hogy ők Mózes cselekedeteit valamely hamis vagy gonosz hatalomnak tulajdonították volna, hanem azáltal igyekeztek e cselekedeteknek a lelkiismeretre gyakorolt hatását közömbösíteni, hogy ugyanazt tették. Meg is tudták tenni, amit Mózes tett, úgyhogy cselekedeteik látszólag nem különböztek a Mózeséitől. Egy csoda itt, egy csoda ott. Ha Mózes csodákat tett, hogy Izráelt Egyiptomból kivezesse, ők is csodákat tudtak tenni, hogy Izráel Egyiptomban maradjon. Hol volt tehát a különbség? Mindebből azt látjuk, hogy a világban Isten bizonyságtételével szemben a legerősebb ellenállást azok fejtik ki, akik "a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják." (2Tim 3:5)

Az ilyen emberek tudják ugyanazt tenni, ugyanazokat a formákat és szokásokat felvenni, ugyanazokat a nézeteket vallani, és tudnak ugyanúgy beszélni, mint mások. Ha az igazi keresztény Krisztus szeretetétől szorongatva az éhezőnek enni ad, a mezítelent felruházza, a beteget meglátogatja, a Szentírást terjeszti, traktátusokat oszt szét, az evangéliumot hirdeti, imádkozik, és dicsőítő énekeket énekel, ugyanezeket egy névleges keresztény is meg tudja tenni. "Az utolsó napokban" az igazság ellen kifejtett ellenállásnak éppen a Jannész és Jambrész-féle szellem a különös jellegzetessége. Mennyire szükséges, hogy ezt világosan megértsük!
Milyen fontos tudni: "Ahogy Jannész és Jambrész ellene szegült Mózesnek, úgy ezek is", a magukat szerető, a világot kereső és az élvezeteket hajszoló hitvallók, "ellenszegülnek az igazságnak!"
"A kegyesség látszata" nélkül nem akarnak élni, mert azt a szokás így kívánja, de "annak erejét megtagadják", mert ez önmegtagadást kíván. A "kegyesség ereje" magában foglalja Isten követelményeinek elismerését, az Ő királyságának a szívbe plántálását, és végül mindezeknek gondolkodásunkban és életmódunkban való következetes megvalósítását. A névleges keresztény mindebből semmit sem ismer. A kegyesség "ereje" a fentebb idézet helyen felsorolt utálatos jellemvonások egyikével sem férhet meg, a "látszat" azonban eltakarja, bántódásuk nélkül elrejti azokat. És ezt szereti a látszat keresztény, aki nem akarja vágyait elnyomni, kedvteléseit feladni, szenvedélyeit megzabolázni, vonzalmait legyőzni és szívét megtisztítani. Csak éppen annyi vallásosságra vágyik, amennyi saját megítélése szerint szükséges ahhoz, hogy mind e világon, mind a másvilágon a lehető legtöbb előnyt élvezhesse. Nem ismeri az e világról való lemondást az eljövendő kedvéért.

Ha az isteni igazsággal szemben kifejtett sátáni ellenállás formáit vizsgáljuk, azt találjuk, hogy a Sátán harcmodora kezdettől fogva ez volt: nyíltan, erőszakosan ellene szegülni Isten igazságának, s ha ez a mód eredménytelen, akkor majmolással megrontani azt. Itt is először megkísérelte Mózes megöletését, (2Móz 2:15) s mikor ezt a szándékát nem tudta keresztülvinni, tetteit utánozta. Ugyanezt a jelenséget látjuk az Isten Gyülekezetére bízott igazsággal kapcsolatban is. Sátánnak ez ellen való első erőlködései a főpapok és vének dühében, a bírói székben, a fogságban és a fegyverben nyilvánultak meg. De a Timóteushoz írt levél 3. fejezetéből az imént idézett versekben legcsekélyebb utalást sem találunk ilyen tevékenységre. A nyílt erőszak átengedte helyét egy sokkal ravaszabb és veszedelmesebb módszernek: az üres hitvallásnak és emberi majmolásnak. Az ellenség most nem az üldözés fegyverével jelenik meg, hanem a hitvallás köpönyegében. Azt vallja és utánozza, amit előbb támadott és üldözött. Ezáltal egy időre a legnagyobb előnyöket vívja ki magának. Hogy az ember, mint elesett és megrontott teremtmény, önző, pénzszerető, fennhéjázó, gőgös, stb., az nem meglepő; de hogy ezeket a tulajdonságokat "a kegyesség látszatába" burkolja, az a Sátán különös erőfeszítésének jele, amellyel "az utolsó napokban" az igazságnak ellenáll. Hogy az ember azokat a bűnöket, vágyakat és szenvedélyeket, amelyek az isteni szentség és tisztaság forrásától való eltávolodásának szükségszerű következményei, minden gátlás nélkül gyakorolja, az nem feltűnő jelenség, mert természetét története végéig sohasem fogja megtagadni. Ha azonban másrészt az Úr Jézus szent nevét összekapcsolva látjuk emberi istentelenséggel és halálra érett gonoszsággal, - ha látjuk, miként keverik össze az emberek a legszentebb alapelveket legszentségtelenebb cselekedeteikkel, - és ha végül a Római levél első fejezetében vázolt pogány romlottság jellegzetességeit "a kegyesség látszatába" bújtatva szemlélhetjük, akkor valóban elmondhatjuk, hogy mindezek "az utolsó napok" rettenetes ismertetőjelei, - hogy mindez a "Jannész és Jambrész" ellenszegülése.
Mindazonáltal csak három olyan dolog volt, amiben az egyiptomi varázslók az élő és igaz Isten szolgáit utánozni tudták: botjaikat kígyókká változtatták (7:12), a vizet vérré (7:22) és békákat hoztak fel Egyiptom országára (8:3).

A negyedik csodánál azonban, amikor a természet ellenére életet kellett volna előhívniuk, nagy rémület fogta el őket, és kénytelenek voltak felkiáltani: "Isten ujja ez!" (8:15)
Így lesz az "utolsó napokban" is azokkal, akik az igazságnak ellene szegülnek. Minden, amit tesznek, a Sátán befolyásának következménye, és az ő hatalmának korlátain belül esik. De mindenekfelett az a fő céljuk, hogy "ellenszegüljenek az igazságnak".
A három dologban, amelyet Jannész és Jambrész elvégezni képes volt, a kígyók a Sátán hatalmát, a vér a halált, a békák pedig a tisztátalanságot jelképezik. Úgy szegülnek ellene ma is sokan az igazságnak, mint e két varázsló Mózesnek, és megakadályozzák, hogy az igazság a lelkiismeretre erkölcsi hatást gyakorolhasson. Semmi sem járul jobban hozzá az igazság erejének gyengítéséhez, mint az a tény, hogy akik egyáltalában nem állnak az igazság befolyása alatt, mégis ugyanazokat a dolgokat művelik, mint azok, akik e befolyás alatt állnak.

Ez a Sátán eljárási módja ma is. Azt akarja, hogy mindenki igazi kereszténynek lássék. Szeretné velünk elhitetni, hogy valóban keresztény világ vesz körül bennünket, holott általában csak hamisított keresztyénséget látunk magunk körül. Ez a kereszténység messze esik az igazi bizonyságtevéstől, és az ellenség arra szánja, hogy az igazság megszentelő és megtisztító befolyását feltartóztassa. Krisztus szolgáját és az igazság bizonyságtevőjét tehát minden oldalról "Jannész és Jambrész" szelleme veszi körül.

Ezért szükséges, hogy erre emlékezzék, és a gonoszt, amellyel küzdeni kell alapjában megismerje. Sohasem szabad elfelejteni, hogy ami körülveszi, az Isten igazi művének sátáni utánzata; és ezt nem egy nyilvánvalóan istentelen varázsló hívta elő a botjával, hanem a hamis hitvallók cselekedetei, akik "a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják", akinek cselekedei a jónak és igaznak látszatát keltik ugyan, de lelkükből hiányzik a Krisztus élete, szívükből az Isten szeretete, lelkiismeretükből Isten Igéjének ereje. "De", fűzi hozzá az ihletett apostol, "nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvalóvá lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett." Valóban, "Jannész és Jambrész" "esztelensége" mindenki előtt nyilvánvalóvá lett, amikor nemcsak Mózes és Áron további tetteit nem tudták utánozni, hanem Isten ítéletei őket is sújtották. Milyen komoly dolog ez! Mindazoknak az esztelensége, akik csak látszatra dolgoznak, egyszerre nyilvánvalóvá lesz, nemcsak képtelenek lesznek az isteni élet valódi gyümölcseit és erejét utánozni, hanem belesodródnak ama ítéletek tüzébe, amelyek elmaradhatalan következményei az igazság elvetésének.

Ki ne látná meg meg ezekben az erőtlen hitvallások idejére szóló figyelmeztetést?

Ennek a figyelmeztetésnek minden lelkiismeretre eleven erővel kellene hatnia, minden szívhez mélyreható komolysággal szólnia, hogy nyomában mindannyian őszinte önvizsgálatot tartsunk annak megállapítására, vajon a kegyesség erejével élve az igazságról teszünk-e bizonyságot, vagy pedig csupán a látszat birtokában az igazság hatásait gátoljuk és lerontjuk.
A kegyesség erejének hatása bennünk úgy is meg fog mutatkozni, hogy megmaradunk mindazokban a dolgokban, amelyeket tanultunk. (vö. 2Tim 3:14)

De csak azok tudnak mindezekben megmaradni, akik Istentől tanultak,
és akik Isten Szellemének ereje által
az Ige tiszta forrásából merítettek.

Akik Krisztusban vannak, azok Szellem szerint járnak.

"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és
a mi Urunk Jézus Krisztustól,
aki önmagát adta bűneinkért,
hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek,
a mi Atyánknak akarata szerint.
Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen."
(Galata 1:3-5)

Makai Rozália
gyermek- és családvédő könyve és írásai
MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
[ ELRAGADTATÁS | MI LESZ A VILÁGGAL?|
|Hiszek Jézus Krisztusban |Bemerítés a Biblia alapján|
|Nóé története a BIBLIÁBAN| A páskabárány elrendelése|
|A kereszt szükséges | HARMADNAPON FELTÁMADOTT!|
|Akik Krisztusban vannak| PÜNKÖSD | TÖRTÉNETEK|
|Szabadulások, rehabilitáció | ÉLETRAJZOK]
Varga István & Makai Rozália ÖRÖMHÍR DALOK

C. H. Mackintosh
Elmélkedések Mózes 1. 2. 3. könyvéről
és Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről
kaphatók az
http://www.evangeliumikiado.hu
Evangéliumi Kiadó és Iratmissziónál
H-1066 Budapest, Ó u. 16.

C. H. Mackintosh: Elmélkedések; 3. fejezet Az elhívatás

A Messiás ígérete
Dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas orvosprofesszor
igeszolgálatából részletek



"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsid 13:8)

Jézus Krisztus él, és ma is gyógyít.

Néhány élmény betegekkel Gazdag István írásai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza az elejére!
Vissza a menüre!