HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

C. H. Mackintosh
Elmélkedések; 3. fejezet
Az elhívatás
/részlet a 246. oldaltól a 249. oldalig/

"Mondta Isten Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. S mondta:
így szólj Izráel fiaihoz: Ehje (vagyok) küldött engem hozzátok."(2Móz 3:14)

A cím, amelyet Isten itt felvesz, csodálatos jelentőségű. Ha a Szentírásban az Isten által felvett különböző neveket felkeressük, akkor azt találjuk, hogy e nevek mindenkor szoros összefüggésben álltak azok szükségleteivel, akikkel Isten összeköttetésbe lépett. Isten a következő jelentőségteljes nevek alatt jelentette ki magát: "Jahve-jiréh" = az Örökkévaló lát (1Móz 22:14), "Jahve-nisszi" = az Örökkévaló zászlóm (2Móz 17:15), "Jahve-cidkénu" = az Örökkévaló a mi igazságunk (Jer 23:6), "Jahve-salom" = az Örökkévaló a béke (Bir 6:24). Mindezekben a kegyelemteljes címekben Isten az Ő népének szükségleteit elégíti ki.
Amikor azonban ezt a címet veszi fel: "Vagyok", akkor ez az összes többit magában foglalja. Ebben a címben Jahve az Ő népének mintegy üres utalványt nyújt át, hogy akármilyen összegre kiállíthassa. Jahve "Ehjé"-nek, "Vagyok"-nak nevezi magát, és a hite kimondhatatlanul drága név mellé bátran odaírhatja mindazt, amire szüksége van. Ha életre van szükségünk, Krisztus azt mondja "Én vagyok az élet"; ha igazságra vágyunk, Ő "az Örökkévaló, a mi igazságunk"; ha a békét óhajtjuk, "Ő a mi békességünk", ha a bölcsességet, megszentelődést és megváltást keressük, Ő nekünk mindezzé lett (vö. "Az Ő munkája az, hogy ti Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá." 1Kor 1:30) Egyszóval az emberi szükségletek nagy kiterjedésű területét keresztül-kasul bejárhatjuk, hogy ez imádásra méltó "Vagyok" név bámulatos mélységéről és teljességéről helyes fogalmat alkothassunk magunknak. Nagy kegyelem, ha annak társaságában vándorolhatunk, aki ilyen nevet visel!
A pusztában vagyunk, ahol megpróbáltatásokkal, gondokkal és nehézségekkel találkozunk, de míg azt az előjogot élvezzük, hogy mindenkor és minden körülmények között ahhoz menekülhetünk, aki éppen a mi szükségleteinkben és gyengeségeinkben oly sokféle módon nyilvánította ki kegyelmét, addig nem kell félnünk a pusztától. Amikor Isten drága és mindent felölelő nevét feltárta, arra készült, hogy népét a homoksivatagon átvezesse: és bár a hívő most a fiúság Szellemének birtokában így szólíthatja Istent: "Abba, Atyám!" (vö. "Mert nem a szolgaság szellemét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abba, Atyám!" Róm 8:15), mégis örvendezhet Istennel való közösségének mindazon különféle kijelentéseiben is, amelyeket Isten jónak látott önmaga felől adni. Az "Isten" név például saját lényének egyedülvalóságában nyilatkoztatja Őt ki, amint örök hatalmát és istenségét a teremtés művében kifejti. "Jahve, Isten" az a cím, melyet az emberekkel való kapcsolatában vesz fel. Szolgájának, Ábrahámnak tekintete előtt mint a "Mindenható" jelenik meg, és megerősíti abban a bizonyosságban, hogy az utódjára vonatkozó ígéretét teljesíteni fogja. Végül mint "Jahve"* ismerteti meg magát Izráel gyermekeivel, amikor kiszabadítja őket Egyiptom országából, és bevezeti Kánaán földjére.



[* Jahve a ma használt kiejtése annak az istennévnek, amely - mint a fentiekből kitűnik - a relativitás, a kiválasztó szeretetből eredő rokonság Istenének tulajdonneve. Az Ószövetség eredeti nyelvén e név csak négy mássalhangzóból áll: Jhvh, és nem állapítható meg, hogy valamikor hogyan ejtették ki. A zsidók ma helyette "Adonáj"-t olvasnak, aminek jelentése: "Úr".A törvény tiltotta ez istennév hiába való kiejtését (2Móz 20:7), amit később már általában a kimondásra vonatkoztattak, miáltal az eredeti kiejtés feledésbe ment. Az e könyvben használt magyar szentírás a Jhvh istennevet "Örökkévaló" névvel fordítja. Az Adonáj név nemcsak a Jhvh istennév helyettesítő kiejtése, hanem az Ószövetségben előforduló szó is, amely több mint száz esetben esedeti istennév. A fordító megjegyzése.]
Ezek tehát azok a különféle alakok és módok, amelyekben "Isten szólt hajdan az atyáknak a próféták által" (Zsid 1:1). A mai idők hívője fiúságának tudatában bátran mondhatja azonban: "Az én Atyám Ő, aki így nyilatkoztatta ki magát, aki így szólott, aki így cselekedett". Semmi sem lehetne a maga nemében vonzóbb és gyakorlati szempontból fontosabb, mint azoknak a fennkölt neveknek tüzetes vizsgálata, amelyeket, amelyeket Isten a különböző időkben használt. Ezek mindenkor a legszorosabb benső összhangban állanak azokkal a körülményekkel, amelyek között kijelentésük bekövetkezett; a "Vagyok" névben azonban olyan magasságok és mélységek vannak, amelyek minden emberi képzeletet felülmúlnak. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy Isten ezt a nevét csak az Ő népéhez való viszonyában használja.


A fáraóhoz nem fordul e névvel. Amikor hozzá szól, akkor "a héberek Istene" nevet veszi fel, vagyis mint az az Isten lép eléje, aki a fáraó által elnyomott néppel áll szövetségben. Ebben a névben a fáraó felismerhette volna rettenes helyzetét Istennel szemben. A "Vagyok" név a "körülmetéletlen fül" számára érthetetlen (vö. "Kinek mondjam el, kit hívjak tanúnak, hogy hallják? Körülmetéletlen a fülük, nem tudnak figyelni. Gyalázzák az Úr Igéjét, nem lelik kedvüket benne." Jer 6:10) és a hitetlen szív sem találhat benne isteni valóságot. Amikor Isten megjelent testben, a hitetlen zsidókhoz így szólt: "...mielőtt Ábrahám lett, én vagyok." (Jn 8:58b) A zsidók ezért "köveket ragadtak, hogy megkövezzék..." (Jn 8:59a)
Csak az igazi hívő foghatja fel a "Vagyok" név mérhetetlen erejét. Csak ő fogadhatja örömmel az Úr ajkáról hangzó kijelentéseket: "Én vagyok az élet kenyere", "Én vagyok a világ világossága", "Én vagyok a jó pásztor", "Én vagyok a feltámadás és az élet", "Én vagyok az út , az igazság és az élet", "Én vagyok az igazi szőlőtő", "Én vagyok az Alfa és az Ómega", "Én vagyok a fényes hajnalcsillag" és így tovább. Egyszóval a hívő minden isteni méltóságú és szépségű nevet alkalmazhat a fejedelmi "Vagyok" után, és mindegyikben Jézust szemlélheti csodálattal és imádattal. Valóban a "Vagyok" névben annyi drága szeretet és bőség rejlik, hogy az emberi beszéd képtelen kifejezni. Minden hívő azt találhatja meg benne, ami az ő személyes lelki szükségletének éppen megfelel. Pusztai vándorlásának minden kanyarulatánál, lelki tapasztalatainak minden szakaszában, helyzetének minden pontján, igen, mindenben talál e névben isteni, kielégítő megoldást. Ehhez nem kell más, mint minden szükségletét hitben ama "Vagyok" elé vinnie, hogy ezután Jézusban mindent megtaláljon. Ebben a dicső névben a leggyengébb és legkisebb hívő is csak tiszta áldást lelhet.



Nem tudom e fejezetet lezárni, mielőtt az olvasó figyelmét felhívnám a 15. versben foglalt figyelemreméltó Igére: "És mondta Isten még Mózesnek: így szólj Izráel fiaihoz: az Örökkévaló, őseitek Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok; ez a nevem örökké és ez a hírem nemzedékről nemzedékre". Sok keresztyén figyelmen kívül hagyja ezt az igazságot, amelyet ez a kijelentés magában rejt, azt ti., hogy Isten viszonya Izráelhez örökké tartó. Ő ugyanúgy Istene Izráelnek ma, mint volt akkor, amikor népét Egyiptom földjén meglátogatta. Éppen úgy bizonyos, hogy ha más módon is, ma is törődik népével, mint akkor. Félreérthetetlenül és nyomatékkal mondja Isten: "Ez a nevem örökké". Nem azt mondja: "Ez az én nevem egy ideig, vagy mindaddig, míg ők azok maradnak, amiknek lenniük kellene". Nem. Hanem: "Ez a nevem örökké és ez a hírem nemzedékről nemzedékre".
"Az Isten nem vetette el az Ő népét, amelyet eleve kiválasztott." (Róm 11:2) Izráel ma is az Ő népe, akár engedelmes, akár engedetlen, egyesülve vagy szétszórtan, a nemzeteknek nyilvánvalóan, vagy tekintetük elől rejtetten. Izráel fiai az Ő népe, Ő pedig Istenük. A 15. vers tartalma szolgáltatja ennek bizonyságát. A hitvalló gyülekezetnek nincs jogosultsága tagadni a viszonyt, amelynek "örök" érvényét Isten határozottan kijelentette. Óvakodjunk hozzányúlni e kijelentéshez: "Ez a nevem örökké". Isten szólt, és Ő azt gondolja, amit mond. Rövidesen a Föld minden népe előtt nyilvánvalóvá fogja tenni, hogy viszonya Izráelhez az idők folyamán bekövetkezett minden változást és felforgatást túlél. "Mert visszavonhatatlanok az Isten kegyelmi ajándékai és az Ő elhívása". (Róm 11:29)




A "Vagyok" kijelentette, hogy örökké az Izráel Istene akar maradni, és az összes nemzetek eljutnak ez igazság felismerésére, sőt meg fogják azt is érteni, hogy útjuk és sorsuk Isten által valamilyen módon hozzá van kötve e jelenleg ítélet alatt álló és szétszórt néphez. ["A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint. Mert az Úr része az Ő népe, Jákob a kimért öröksége." (5Móz 32:8-9)] Megszűnt-e igazság lenni az, amit Isten mondott? Feladta-e az Örökkévaló az Ő "részét" és lemondott-e "az Ő birtokának osztályá"-ról? Gyöngéd szeretetének tekintete nem nyugszik már Izráel szétszórt törzsein, amelyek oly régen eltűntek az emberek szeme elől? Jeruzsálem falai már nem állnak előtte? Vagy e falak pora megszűnt drága lenni az Ő szemében? Bizonnyal nem. Bár egyikünk előtt se maradna ismeretlen az a titok, "hogy megkeményedés Izráelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, és így üdvözülni fog az egész Izráel, ahogyan meg van írva: 'Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákob házából.' (Róm 11:25b-26)



*Isten örök hűségéről győződhetünk meg itt. A zsidó nép elfordult Istentől, s végül megfeszítette a Messiást. Megszünt áldás lenni Isten kezében, és mert középút nincs, áldás helyett átokká lett a népek között. Isten azonban hűséges maradt ígéreteihez. ["Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad, mert Ő magát meg nem tagadhatja." (2Tim 2:13)] A zsidó népet bűnei kizárták a szövetség áldásainak élvezéséből. Most az átkok mennek teljesedésbe. (5Móz 28:15-68) Majd ha a zsidó nép már átment a nagy nyomorúság tüzén, és az Isten ítéleteiből kikerülő harmadrésznyi maradék megtisztult, akkor fogadja el Isten ismét népéül. ["Úgy jár az egész ország - így szól az Úr -, hogy kétharmad részét kiírtják, és elpusztul, csak egyharmada marad meg. Ezt a harmadrészt is tűzbe teszem, megtisztítom őket, ahogyan az ezüstöt tisztítják, megpróbálom őket, ahogyan az aranyat próbálják. Ő segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom őt. Ezt mondom: Népem ő, és ő ezt mondja: Uram, Istenem!" (Zak 13:8-9)] Addig azonban a megromlott zsidóságnak még sok nyomorúságon, ítéleten, bűnbánaton és megtisztuláson kell átmennie. Ezen okokból tehát különbséget kell tenni az ószövetségi könyvek Izráel népe és a mai zsidóság között.


"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsid 13:8)

Akik Krisztusban vannak, azok Szellem szerint járnak.



Makai Rozália
gyermek- és családvédő könyve és írásai
MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
[ ELRAGADTATÁS | MI LESZ A VILÁGGAL?|
|Hiszek Jézus Krisztusban |Bemerítés a Biblia alapján|
|Nóé története a BIBLIÁBAN| A páskabárány elrendelése|
|A kereszt szükséges | HARMADNAPON FELTÁMADOTT!|
|Akik Krisztusban vannak| PÜNKÖSD | TÖRTÉNETEK|
|Szabadulások, rehabilitáció | ÉLETRAJZOK]
Varga István & Makai Rozália ÖRÖMHÍR DALOK

C. H. Mackintosh
Elmélkedések Mózes 1. 2. 3. könyvéről
és Elmélkedések Mózes 4. 5. könyvéről
kaphatók az
http://www.evangeliumikiado.hu
Evangéliumi Kiadó és Iratmissziónál
H-1066 Budapest, Ó u. 16.

C. H. Mackintosh: Elmélkedések; 2Mózes 7-11. fejezetekből
JANNÉSZ ÉS JAMBRÉSZ A FÁRAÓ KÉT VARÁZSLÓJA

Az új és a régi kereszt Vallás és a hit

Akik Krisztusban vannak, azok Szellem szerint járnak.

PRÉDIKÁTOR - Anthony de Mello: Életmentő állomás

Gazdag István írásai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza az elejére!
Vissza a menüre!