TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja


2016.01.09.



Felbomlóban a kontinens keresztény közösségei


A teológusok sokszor elmondták, hogy a kereszténység nem elsősorban filozófia, hanem az üdvözülés módszere. A metafizikai megfontolások életvezetési tanácsokká, szigorú erkölcsi törvényekké váltak. Szó szerinti vagy átvitt értelemben ezekről szólnak az alapító beszédei, aki pontosan meghatározott (zsidó) közösségnek szólt a mi Atyánkról, s arról, miként kell az embereknek az ő akaratához hűen élniük.



A választott nép etnikai zártságát feltörve Krisztus az üdvözülést nem minden embernek biztosította, hanem azoknak, akik jó tanítványaivá válnak. Az "aki engem követ" az üdvözülés sine qua nonja, ő a kapu, az út, az igazság és az élet. Rajta kívül nincs hely más megváltónak vagy királynak, s az üdvözülésnek nincs rajta kívüli útja. A közösségalkotás "transzcendentális szigorúsága" határozta meg az első keresztények életét. Szent Ágoston hatalmas történetfilozófiai művében a bűnbeeséstől az öröklétig menetelő emberiség két nagy csoportját, városát különböztette meg: az egyik a kárhozottaké, a másik Isten örök államának polgáraié. Dante Isteni színjátékában a Paradicsomból, Isten boldog színe látásából ki vannak zárva azok, akik nem (voltak) a keresztény közösség tagjai, bármennyire kiválóak is egyébként, mint Platón, Arisztotelész vagy személyes vezetője, Vergilius.



Krisztus többször jó pásztorként (mozaikokon, festményeken számos alkalommal láthatjuk őt bukolikus külsőségekkel) határozta meg önmagát, aki ismeri övéit, és az övéi is ismerik őt. S aki más akolból is ide fog vezetni juhokat, akik hallgatni fognak a szavára és "egy nyáj lesz és egy pásztor." /ld. Jn 10:14-16/ Ugyanebben a fejezetben arról is beszél, hogy "aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló".



Mi következik mindebből? Napjaink gazdasági érdekek vezérelte vallásháborúja az iszlám és a keresztény gyökerű országok harmadik nagy összecsapása Európa területén. A 8. századi déli, és a 15-16. századi keleti offenzíva után most a Baltikumtól a Balkánon keresztül a spanyol partokig a muszlim tömegek a kontinens szinte teljes kerületén át érkeznek. Európa minden korábbinál kiszolgáltatottabb helyzetben van, egyrészről azért, mert a demokrácián kívüli hatalmak (például Soros György mérhetetlen befolyása) gazdasági erejük és a nyilvánosság fölötti uralmuk segítségével migránspárti érdekeiket könnyedén meg tudják valósítani akár a választott vezetőkkel szemben is. Ijesztő, hogy például a több ezer embert érintő kölni agresszióról szóló híreket három-négy napig zár alá lehetett helyezni, ráadásul a német rendőrség közreműködésével. Ez az 1986-os csernobili hírzárlat "sikerére" emlékeztet, amit itt is, ott is hivatalos hazudozás követett.



Másrészről a keresztény egyházak elbizonytalanodása miatt az ottani világi politikát és törvénykezést irányító, gyorsan és sikeresen terjeszkedő iszlám vallási rendszerével szemben ideológiai síkon Európa semmit sem tud felmutatni. Maga az európai sajtó hurrogná le azt, aki a migránsválság kapcsán a kereszténység megerősítését követelné az iskolai oktatásban, a közgondolkodásban, bevételét az uniós alkotmányba vagy bármi másba. Még az iszlám országaiban élő üldözött keresztények mellett is csak nagyon bátortalanul mer szót emelni, pedig ők tényleg a nyáj tagjai, sorsuk gyakran az ókeresztény mártírokéhoz hasonlítható. Ilyen alapon ma talán csak a szlovák kormány tett különbséget a bevándorlók között, de javaslatuk vissz­hangtalan maradt.

A korábbi évszázadokban kivívott győzelemhez nagyban hozzájárult Európa spirituális kohéziója, a keresztény közösség egyértelmű elhatárolódása az idegen vallás képviselőitől. Ma viszont - a krisztusi tanítással szemben - az "idegen" követésére, támogatására buzdítanak. Pedig "a tolvaj azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson". A Korán szerint a gyaur nőkkel és férfiakkal (káfírokkal) bármit meg lehet csinálni, be lehet csapni őket, szabad összeesküvést szítani ellenük, gyűlölni, rabszolgaságba hajtani, kínozni őket, vagy még rosszabbakat is. A hiba nem a begerjedt férfiak nőkkel szembeni, szerintük rendjén való erőszakoskodásában van, hanem az európai jogrendben. Érdekes lenne tudni, hogy a nyári felhívás hatására hány német plébánián szállásoltak el migránsokat, s ezek milyen százalékban vettek részt a nők meggyalázására Németország szerte szervezett akciókban.



A kegyelem ingyenes ajándéka nem jár automatikusan mindenkinek, javainak elnyerése feltételezi a megtérést, a bűnbánatot és a hitet. Az utolsó vacsorán Krisztus nem azt mondta, hogy vére mindenkiért kiontatott, hanem hogy sokakért. /Vulgata: pro multis - Mt 26:28/ Ha a kereszténység nem akar vagy nem mer markáns különbséget tenni mi és ők, a Krisztus-hit és a Mohamed-hit képviselői között, saját létezésének okát számolja fel, s az iszlám végleges európai berendezkedésével párhuzamosan talán nem is olyan sokára elhal. Ha egyenértékű minden vallás, s mindegy, hogy a hívők melyiket követik, akkor az emberek a hozzájuk legközelebbit választják, s a pásztor által elhagyott juhok előbb-utóbb magukból csinálnak maguknak istent.
A szerző Pál József  egyetemi tanár (magyaridok.hu)



2016.01.15. Imahét Cseralján, Bódis Miklós ref. lp. Hátszegről

"Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban." (Róm 6:11)



Uram, nézz szükségemre!


"Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rám rakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza."
(Reményik Sándor)

Jézus Krisztus, a Király mondja:

"Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra készített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." (Mt 25:14b-36)

A prédikátor

Egy hideg vasárnapon történt. A templom parkolója hamar megtelt. Ahogy kiszálltam a kocsimból, arra lettem figyelmes, hogy a testvérek valamit sugdolóznak, miközben bemennek a gyülekezetbe. Ahogy közelebb értem, észrevettem egy embert, amint támaszkodik a templom falának. Már majdnem egészen lefeküdt, mintha aludna. Egy hosszú, nagyon rongyos viharkabát volt rajta és egy kalap a fejére húzva, hogy már az arcát sem lehetett látni. Egy kb. 30 éves cipő volt rajta, ami olyan kicsi volt rá, hogy kilógtak a lábujjai. Gondoltam, hogy hajléktalan és hogy alszik, így bementem a templom ajtaján. Bent elkezdtünk beszélgetni. Szóba került a kint fekvő hajléktalan is. Az emberek csak mosolyogtak és suttogtak, de senki sem volt hajlandó behívni, hogy üljön le. Én sem. Néhány perc múlva elkezdődött az istentisztelet. Mindenki a prédikátort várta, hogy foglalja el a helyét, és szóljon az Igéből, amikor kinyílt az ajtó. Bejött a hajléktalan, fejét lehajtva végigsétált a padok között. Az emberek zavarban voltak és suttogtak, meg arcokat vágtak. Végigment a szószékig, ahol aztán levette e kalapját és a kabátját. Elszorult a szívem. Ott állt a prédikátorunk... ő volt a hajléktalan. Senki sem szólt egy árva szót sem.



A prédikátor elővette a Bibliáját és letette. "Testvéreim, azt hiszem, nem kell mondanom, hogy miről fogok ma prédikálni." Aztán elkezdett énekelni egy éneket, amelynek így hangzottak a szavai: "Ha tudok segíteni valakin, amint elmegyek mellette. Ha tudok egy vidám szót, mi megnevettette. Ha meg tudom mutatni, hogy az ő útja helytelen, akkor már nem hiábavaló az életem." Vajon hiábavaló az én életem? (Ajánlotta: Zsigovics Gézáné)



Anthony de Mello
ÉLETMENTŐ ÁLLOMÁS
AZ EGYHÁZ TÖRTÉNETE

Fordította: Török Péter

A szerző "Szárnyalás" című könyvéből egy részlet,
Korda Kiadó, 2005.

Sziklás tengerparton, ahol a hajók gyakran zátonyra futottak, csak egy kis omladozó életmentő állomás állt. Egy kunyhóból és egy csónakból állt az egész, de az a pár ember, aki ott dolgozott, nagyon elkötelezett volt. Szemüket állandóan a tengeren tartották, magukkal és biztonságukkal nem törődve, félelem nélkül tengerre szálltak a vihar kellős közepén, ha egy hajótörésnek csak a legkisebb hírét vették. Sok életet mentettek meg így, és az állomás híres lett.



Ahogy az állomás híre nőtt, úgy nőtt a környék lakosainak is a vágya, hogy valahogy kapcsolatba kerüljenek annak nagyszerű munkájával. Nagylelkű adományaik és önkéntes munkájuk új tagok jelentkezését eredményezte, új csónakokat vettek, és új személyzetet képeztek ki. A kunyhó helyére is egy kényelmes épület épült, ami a tengerből kimentett hajótöröttek minden szükségletét kielégítette, és természetesen, mivel hajótörés nem történik minden nap, közkedvelt hellyé vált, egyfajta helyi klubbá.



Ahogy telt az idő, a tagok annyira belemerültek a társasági életbe, hogy szinte semmi kedvük sem maradt az életmentéshez, bár a jelvényükön továbbra is ott díszelgett az életmentő mottó. Valójában, ha néhány embert mégis kimentettek a tengerből, az csak nyűg volt számukra, mert a hajótöröttek piszkosak és betegek voltak, összepiszkolták a szőnyegeket és a bútorokat.



Nemsokára a társasági élet eseményei annyira megszaporodtak, az életmentő tevékenység meg olyan kevés lett, hogy az egyik gyűlésen összetűzésre került sor. Néhány tag azt hangsúlyozta, hogy illene visszatérni eredeti céljukhoz és tevékenységükhöz. Szavazásra került sor, s a bajkeverőket, akikről kiderült, hogy igencsak kisebbségben vannak, távozásra kérték fel.



El is mentek. Kissé lejjebb a parton olyan önzetlenséggel és bátorsággal folytatták tevékenységüket, hogy nemsokára hősiességüknek híre kelt. Erre aztán a taglétszámuk megnövekedett, a kunyhójukat felújították, és lelkesedésük kialudt. Ha valaki ma arra a környékre vetődik, jó néhány exkluzív klubot talál a part mentén. Mindegyik jogosan büszke az eredetére és a hagyományaira. A hajók még most is zátonyra futnak arrafelé, de azzal már nem nagyon törődnek.

Jézus, neved oly csodálatos

JÉZUS ÉLETEM
(dal)
Jézus életem, erőm, békém. Jézus társam, örömöm.
Benned bízom. Te vagy az Úr.
Már nincs mit félnem, mert bennem élsz.
Már nincs mit félnem, mert bennem élsz.

Jézus Krisztus él! Halleluja!!! MARANATHA!

Jézus Krisztus a Szabadító, Gyógyító, Megváltó.

Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.


Gazdag István írásai

Anthony de Mello: THE STORY OF THE CHURCH

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK