
"Hiszen nem kívánom én a bűnös ember
halálát
- így szól az én Uram, az Úr -,
hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen."
(Ezékiel 18:23)
Úgy éreztem, ha van egy ilyen Isten, akkor Ő elképzelhetetlenül csodálatos lehet. Valami
ilyesmi fogalmazódott meg, amit később a Bibliában így találtam meg:
"Kicsoda olyan
Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem
tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad." (Mikeás 7:18)
Jogos a kérdés: Hol van még egy ilyen Isten? Hol van még egy Isten, aki legnagyobb
ellenségeit a legjobb barátaivá teszi? Aki legelkeseredettebb gyűlölőiből olyan embereket
formál, akik Őt szeretik mindhalálig? Aki a káromkodó ajkait az Ő dicsőítésének énekével
tölti be? Aki a gyilkos szívét úgy megváltoztatja, hogy az készséggel adja oda életét
embertársaiért? Aki a prostituáltat szeplőtlen, tiszta, szent asszonnyá és szerető anyává
változtatja? Hol van még egy ilyen jóságos Isten? Hol? Hol? Hol?
Mégis mennyire föllázadnak Isten ellen a magukat igaznak tartók! Az Úr Jézusról, Isten
szent Fiáról az ilyenek így szólnak: "...vámszedők és bűnösök barátja." (Lukács 7:34b)
Isten azonban ezt egyáltalán nem veszi figyelembe. Éppen ellenkezőleg! Ő nagyon jól
tudja, hogy mi van az emberben (János 2:25). Ha azt mi is tudnánk, és ez alapján
megvizsgálnánk minden egyes ember életét, akkor nem csodálkoznánk, hogy milyen sok
börtöntöltelék van, hanem azt mondanánk, hogy miért nincs mindenki börtönben! Ez
egyáltalán nem túlzás, ha megnézzük, mit mond Isten az emberről: Amint meg van írva:
"Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki
keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen,
nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az
ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és
nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem
törődnek." (Rómaiak 3:10-18)
Isten Igéje itt félreérthetetlenül kijelenti, hogy ez a leírás kivétel nélkül minden minden
emberre vonatkozik! Bizony nem könnyű ezt valakinek elfogadnia, aki még senkit sem ölt
meg életében! De vizsgáljuk csak meg közelebbről a dolgot: Valóban nem vagyok gyilkos,
ha még senkit se szúrtam le, vagy lőttem fejbe? Nézzük csak meg, hogyan is lát Isten
bennünket ebben a kérdésben! "Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig
tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete." (1 János 3:15) Ugye így már egészen
máskép néz ki a dolog? Isten Igéjének fényében ki tudja még mindig azt állítani, hogy ő
nem bűnös?! Viszont Isten félreérthetetlenül tudtunkra adja, hogy "...a bűn zsoldja
halál..."(Rómaiak 6:23a) Így azután minden kétséget kizárva mindannyian a halál fiai
vagyunk. Kivétel nélkül mindannyian bűnösök. Isten maga mondta ki felettünk a halálos
ítéletet. Mindannyian, akik e Földön élünk, be vagyunk zárva testünk börtönébe, és várjuk
az ítélet végrehajtását.. Mindnyájan felkiálthatunk Pál apostollal:
"Óh én nyomorult
ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?" (Rómaiak 7:24)
Ha valóban fel
tudunk így kiáltani, fölismerve nyomorult, elveszett és kilátástalan állapotunkat, akkor
meghallhatjuk minden idők legcsodálatosabb hírét:
"Az Úrnak Szelleme van énrajtam,
mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy
szabadulást hirdessek a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon
bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." (Lukács 4:18-19)
Isten ugyan kimondta a megmásíthatatlan halálos ítéletet felettünk, de az Ő irántunk való
nagy szeretetében ezzel az ítélettel saját Fiát sújtotta. Azért küldte egyszülött Fiát e
világba, hogy elvegye a bűneinket, és emiatt Keresztelő János így mutatja Őt be: "Másnap
János látta Jézust, amint jön felé. és így szólt:
"Íme az Isten Báránya, aki hordozza a világ
bűneit!" (János 1:29)
Ezért mindenki, aki már bűneinek bocsánatát elnyerte, így szólhat:
"És Ő (Jézus Krisztus) engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem
az egész világért is." (1János 2:2)
Nincs egyetlen igazán szent ember se, aki meg ne
vallaná, hogy mindaddig nagyon bűnös volt - még akkor is így vélekedtek felőle - amíg
Isten kegyelme át nem formálta. Ezt a Szentírás így juttatja tudtunkra: "Mert megjelent az
Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a
hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban,
mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus
Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket
minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetekre
törekszik." (Titus 2:11-14)
Egy másik helyen megint csak így ír az apostol, bemutatva, hogy bármilyen szent életet
éljünk is ma, egykor bűnben és Isten halálos ítélete alatt éltünk: "Titeket is életre keltett,
akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ
életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a szellemhez, aki
most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk
kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi
természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. De Isten gazdag lévén irgalomban, az Ő
nagy szeretetéért, amellyel szeretett minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre
keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott,
és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő
korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus
Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van:
Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása
vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített
Isten, hogy azok szerint éljünk." (Efezusiak 2:1-10) A Szentírásból itt megtudjuk, hogy a
Mennyország tele van olyanokkal, akik valaha gonoszsággal és minden elképzelhető
bűnnel teli szégyenletes életet éltek, Istennek gyűlölői és káromlói voltak. Sőt csak ilyenek
vannak és csak ilyenek lesznek!!! Ezért mondja az Írás: "Ha azt mondjuk, hogy nincsen
bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk
bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket gonoszságtól.
Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük Őt, és nincs meg bennünk
az Ő Igéje." (1János 1:8-10)
Ki az a magyar, aki ne hallotta volna nagy nemzeti költőnk felhívását:
"Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -
A magyarok Istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!"
Petőfi Sándor: Nemzeti dal
Ez az elhatározottság nagyon jó, én is csak így buzdíthatok mindenkit, aki e sorokat
olvassa. Ha viszont az egyedül igaz és élő Isten a magyarok Istene, akkor Ő egyetlen utat
határozott meg, hogy rabságunknak vége lehessen. Elküldte egyszülött Fiát, Jézus
Krisztust, hogy elvegye minden vétkünket halála által a kereszten. De föl is támasztotta a
halálból, hogy azt a győzelmet, amit kivívott értünk, véghez is vigye az életünkben:
"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." (János 8:36)
"Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött
létre." (2Kor 5:17)

Nincs az egész világegyetemben olyan erő, ami ezt meg tudná akadályozni!
Csak Istennek kell hinnünk, aki így szól:
"Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak,
nem is lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta."
(János 3:36)
Magyarok! De mindenki más is!
Börtönben levők vagy szabadok:
Itt az idő válasszatok!
Életet vagy halált,
szabadságot vagy kárhozatot!