HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő



Kézen fogott az Isten – interjú részlet Gundel Takács Gáborral


"Fontos kérdésekben mindig a szívemre hallgatok, mert lehet, hogy nem járok jól anyagilag, de akkor is a belső békém felé tartok, és ez visszahat az életemre" - vallja Gundel Takács Gábor. Az ország egyik legkedveltebb tévése hívő, őrzi és ápolja a Gundel család emlékét, távol tartja magát a bulvártól, és nem politizál.

- Az első feleségemmel élek, tőle van mindhárom gyerekem, nem verem őket, nem narkózom, nem hajtok az autómmal az árokba - nyilatkozta korábban arról, hogy miért nem szerepel a bulvársajtóban.

- Ön szerint lehet ma valaki országosan ismert anélkül, hogy bulvárarccá válna?

- Szerintem igen, csak kell mellé teljesítmény. Legyen az egy televíziós műsor, sportközvetítés, egy lemez, egy színházi előadás. Nézzük meg, kikkel van tele egy bulvárújság, és kik nincsenek benne. A bulvárban nem nagyon esik szó Kossuth-díjas művészekről, maximum akkor, ha meghalnak. Egy elismert énekes elmondta nekem nemrég, hogy amikor tudatosan eldöntötte, nem szerepel többet a bulvárban, észrevette, hogy - pozitív értelemben - kicserélődött a közönsége. Bár hozzá kell tenni, hogy ez a fajta sajtó akár segítheti is a karrier beindítását.

- Végigjárta 1983-tól a szamárlétrát. Ma azonban sokan gyors sikerre vágynak, egyből sztárműsorvezetők akarnak lenni. Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akik így gondolkodnak?

- Minden szakmára igaz, hogy hasznos, ha valaki végigjárja a szamárlétrát. Én sem azért jártam végig a lépcsőfokokat, mert annyira akartam, hanem azért, mert olyan közegbe kerültem, ahol végigjáratták velem, és csak utólag tudatosodott bennem, hogy ez szükséges volt. Sokszor látunk hirtelen feltűnő fiatal, csinos arcokat, akik aztán eltűnnek. Vajon miért? Mert nincsenek meg az alapok. Ha az embert megismerik az utcán, az a munka következménye, de az ismertség önmagában nem lehet cél. Nem tanítok, de a véleményemet el szoktam mondani a fiataloknak, ha megkérdezik, és olyankor azt mondom, hogy vizsgálják meg magukat, van-e bennük igazi kíváncsiság, mert csak az tud majd jót kérdezni. Csak igazi kérdésre születhetnek igazi válaszok. Az interjú- alanyok pillanatok alatt megérzik, hogy a kérdező valóban kíváncsi, vagy csak álkérdéseket tesz fel, és úgy csinál, mintha érdekelné őt az alany. Még a TV2-nél dolgoztam, mikor felhívott egy újságíró, hogy sikeres a műsorom, és kellene írnia rólam, ezért mondjak már neki valamit. Kérdezem én: milyen újságírás az, hogy "mondjak már valamit"?

- Önt szinte mindenki kedveli. Tudatosan nem politizál?

- Ez nagyon tudatos döntés, mert úgy gondolom, hogy egy ilyen átpolitizált országban, mint a mienk, ha én az egyik oldal vagy párt mellé nyilvánosan letenném a voksomat, akkor az befolyásolná azokat a nézőket, akik nézik a vetélkedőket vagy a sportközvetítéseket. Onnantól kezdve előítélettel néznék azt, amit csinálok. Ez egyrészt nekem sem lenne jó, másrészt elrontanám a szórakozásukat.

- Huszonöt éve él házasságban. A sajtó ma a válásoktól és az elköteleződni képtelen emberek problémáitól hangos. Ön szerint elértéktelenedett a házasság intézménye?

- Ezt nem mondanám. A házasságot mindenki szereti, mindenki szerint értékes, ha működik. Nem önmagában az intézménnyel van a baj. Nem tudhatjuk, hogy régen, amikor kevesebb volt a válás, mert nem nagyon illett válni, mennyi volt a boldogtalan házasság. Nincs két egyforma kapcsolat. Nem szívesen állítom a sajátomat példaként, arról nem is beszélve, hogy anyósomék idén már ötven éve házasok. Nekik prédikáljak?



- Akkor inkább úgy kérdezem: ön szerint mitől működik egy házasság?

- Sokszor az a probléma, hogy a két ember verseng egymással. Nem arra törekednek, hogy kiegészítsék egymást, hanem azzal foglalkoznak, hogy ki a domináns. És abban a pillanatban, amikor valaki legyőzi a másikat, vége van az egésznek, érdektelenek lesznek egymás számára. A házasságban szerintem arra kell törekedni, hogy a két ember kiegészítse egymást. Tudomásul kell venni, ha a másik valamiben jobb, és ha ezt elfogadjuk, akkor ketten együtt sokkal erősebbek leszünk. „Feleség”, vagyis mindkettő csak fél lehet, ha nem akarják egymást kiegészíteni. A lángoló szerelem idővel nyilván átalakul, és akkor inkább már nagyon mély szeretet, bizalom és tolerancia jellemzi a kapcsolatot. Nem tudom, ki mondta, de nagyon bölcs gondolat, hogy nem kell mindig minden jogos kérdést feltenni. Még ha tudom is, hogy igazam van, nem kell mindig minden meccset megnyerni. Érdemes lenne néha elolvasni vagy akár videón, DVD-n visszanézni az esküvői esküt. Mit is fogadtam akkor? Azt ígértem, hogy vele megelégszem, hogy "jóban-rosszban" kitartok mellette. Így élek? Betartom az esküt? Nem attól leszek erős, ha a másik gyengébb, hanem attól, ha megfogjuk egymás kezét. (evangelikus.hu)



Gazdag István
A házasságkötésről és a házasságról


Tibi és Eszti esküvője indított arra, hogy az ott elhangzottakat kibővítve, részletesebben és lehetőleg mindenki számára érthetően papírra vessem. Mindezt abban a tudatban, hogy én nem tudok mindent, amiből megint csak az következik, hogy nem tarthatok igényt tökéletességre. Ezért ha valakinek jobb meglátásai, megjegyzései vannak, akkor azokat szívesen fogadom. Ha azok megállnak az igazság fényében, akkor azokat figyelembe veszem. Elérhetőségem: istvang@gmx.net



Régen nem élek már Magyarországon, de mikor kezdtem felkészülni az esküvői beszédre, először is néhány az "esküvőre" használt magyar kifejezés jutott eszembe. Feltűnt az is, hogy ezek a fogalmak különböző hangulattal bírnak. Ha például házasságkötésről beszélünk, akkor annak olyan hivatalos hangulata van. Rám személyesen egy kicsit ridegen is hat. Mindezek ellenére fontos üzenettel bír, hiszen kötésről, valaminek a megkötéséről szól. A mai világban az emberek nagy része már itt megtorpan, mert nem akarja magát elkötelezni, nem akarja magát lekötelezni. Mindenki védi az úgynevezett "szabadságát", és visszariad mindenféle megkötözöttségtől. Nem ismerjük igazán sem a szabadság, sem az elkötelezettség fogalmának tartalmát.



A legtöbb ember ezt hangoztatja: "Ez az én életem, és azt teszek vele, amit én akarok!" Először is ez nem igaz, mint a későbbiekben látni fogjuk! Másodszor, aki ilyen alapon éli az életét, az előbb-utóbb nagy bajba keveri magát, de sajnos szinte mindig másokat is. Számtalanszor feltettem már zúgolódó, jajveszékelő embereknek kórházakban, idősek otthonaiban, de máshol is a kérdést: "Gondolt ön már arra, hogy hogyan élte le eddigi életét?" Érdekes módon, anélkül, hogy tovább kellene magyarázkodnom, hamar felhagynak a zúgolódással és a jajgatással. Úgy tűnik, visszatekintve elég gyorsan rádöbbennek, hogy mindenki valóban saját sorsa kovácsa, vagy mint sok esetben sajnos, a saját balsorsa kovácsa. A házasságok egyre nagyobb számban mennek tönkre, így szinte senki sincs, aki taníthatná az ifjúságot, a saját gyermekeit, a következő generációt egy jó házasság alaptételeire. Ma már sokan és egyre többen riadnak vissza a házasságtól, mert az egy kötelék, egy elkötelezettség. Enélkül nincs házasság, még inkább jó házasság! A következőkben meglátjuk, hogy ennek a "kötöttségnek" igen komoly előnyei vannak, amire mindenki vágyik!

Az esküvő szó hangulata már ünnepélyesebb, melegebb.

Mindezek ellenére csak még jobban megerősíti a házasságkötés kifejezést, hiszen ez már egy esküt foglal magában, ami egy igen erős kötelék! Ha egy törvényszéki tárgyaláson valakit rajtakapnak, hogy hamis esküt tett, akkor az illető nagyon komoly büntetéssel számolhat. Sajnos a házassággal kapcsolatban – ami pedig a társadalom szilárd alapját képezi – erről még a törvényszékek is messzemenőleg megfeledkeztek. De egy megszegett eskü büntetése egyszer mindenkit utolér, még ha a tettes nincs is tudatában az összefüggéseknek! Így az esküvő egy sokkal komolyabb kifejezés, mint a házasságkötés. Talán itt már nem is annyira kötésről kellene beszélnünk, hanem sokkal inkább tekinthetjük ezt huroknak, amiből nem lehet - de nem is kell - szabadulni. Miért ez a szigor? Mire jó ez? Haladjunk tovább, hogy megleljük a választ!

A következő fogalmunk a lakodalom.



Ennek már egészen más a hangulata. Itt nincs semmi szigor. Ez vidámságról szól, örömről, sőt olyan fokú örömről, hogy egyszerűen táncra perdülünk! Rengetegen táncolnak a mai időben, hogy örömük lehessen, és ha valami kevésre szert is tesznek, sokszor már a haza vezető úton el is vesztik azt. Nem így kellene ennek lenni! Valódi és tartós örömünknek kéne lenni, és a tánc ennek az örömnek a kifejezője. Ezt a tartósságot foglalja magában némileg a következő kifejezésünk: A "nász" sok mindent tartalmaz. Beszélünk "násznépről", "nászmenetről", "nászénekről", "nászasszonyról", "násznagyról", "nászajándékról", "nászéjszakáról", "nászútról", stb. Ez a fogalom tehát nagyobb teret, hosszabb időt, nagyobb számú személyt, mély személyi, illetve intim kapcsolatot is magában foglal, mivel a házasság és a házasságkötés kereteit jelentősen kibővíti.

Most pedig elérkeztünk legfontosabb kifejezésünkhöz, ami a "frigy".



Most pedig elérkeztünk legfontosabb kifejezésünkhöz, ami a "frigy". Ez egy germán eredetű szavunk, ami "szövetséget" jelent. Van ahol "szerződésnek" is fordítják, de a házasságkötés szempontjából ez semmiképen nem állja meg a helyét, nem alkalmazható! Igaz ugyan, hogy napjainkban sokan a házasságot szerződésnek tekintik, de ez hatalmas tévedés, mely előbb-utóbb borzalmas emberi tragédiákhoz vezet. Ez valóban az "ember tragédiája"! A szövetség és a szerződés közötti különbség felmérhetetlen. Most csak egy különbséget említenék: A szerződést fel lehet mondani vagy bontani, a szövetséget soha! Mielőtt ezt bővebben kifejteném, nézzünk még meg néhány más jelentését is a frigy szónak, amik már az említett kötelék előnyeire utalnak: "Védelem", "biztonság", "béke", "békesség", de még a "fegyverszünet" is a jelentései közé tartoznak. Nos, őszintén, nem erre vágyunk mindannyian? Érdemes elidőzni itt egy kicsit, és átgondolni, hogy ennek alapfeltétele a szövetség, az eskü, az elkötelezettség! Nem élhetünk csak saját magunknak, mert az tönkre tesz bennünket. Visszatérünk még erre, de előbb nézzünk meg még egy fogalmunkat. "Menyegző". Ennél a szónál most teljesen elhagyom a magyar helyesírási szabályokat, mert véleményem szerint ezt a fogalmunkat nem megfelelően írjuk. A házasságkötést nem "menyegzőnek" kellene írnunk, hanem "mennyegzőnek"! Bár csak egyetlen betűkülönbségről van szó, de ez a jelentését sorsdöntően megváltoztatja: A házasság ugyanis a Mennyből származik, és ha helyesen alkalmazzuk, akkor a Mennybe is vezet bennünket! Ezért erről bővebben szükséges beszélnünk.

A házasság Istentől, a Mennyből származik.



Bármennyire vitatjuk, tagadjuk vagy akár támadjuk is ezt a tényt, a házasság Istentől, a Mennyből származik. Ő teremtette az embert férfiúvá és asszonnyá, ami nélkül nincs házasság. Egyre több ugyan azok száma, akik különböző perverz kapcsolatokat "házasságnak" akarnak titulálni, de az attól még soha sem lesz házasság! Isten ugyanis nem csak megteremtette a férfit és az asszonyt, hanem megadta nekünk a használati utasítást is, ami a Biblia. Ezt a használati utasítást még senki nem vetette el anélkül, hogy azzal ne ártott volna saját magának, de másoknak is!

Svájcban vannak barátaim, akiknek van egy kis üzemük. Egyszer valami zavar támadt a kompjuter-rendszerrel, amit minden erőfeszítésük ellenére sem tudtak helyreállítani. Volt egy afrikai néger munkásuk, aki figyelte erőlködésüket, mígnem teljesen feladták minden próbálkozásukat. Végül megkérdezte őket, hogy megpróbálhatja-e rendbe hozni a bajt. Mivel más lehetőségük úgysem maradt, hát ráhagyták. Rövid időn belül minden tökéletesen működött. Mikor megkérdezték tőle, hogy hogyan csinálta, így válaszolt: "Ti svájciak otthonosak vagytok a kompjuter-technikában és nem törődtök a használati utasítással. Mi afrikaiak semmit sem értünk hozzá, ezért figyelmesen végig olvassuk a használati utasítást. Ezért tudtam rendbe hozni a problémát."

A Biblia használati utasítás



Vannak, akik úgy vélik, hogy a Bibliának a templomokban van a helye, vagy a papoknál és teológusoknál. Másoknak ugyan tulajdonában van egy vagy akár több Biblia is, de az évek teltével-múltával csak a könyvespolc díszítését szolgálják. Isten a Bibliát életünk minden területére szóló használati utasításnak szánta, ezért annak mindenkor az asztalunkon kellene lennie, hogy azt napról-napra figyelmesen olvassuk, és kövessük annak útmutatásait!



Már rögtön a teremtés történeténél komoly dolgokat tudhatnánk meg, amik szükségtelenné tennék a pszichiáterek, a házassági tanácsadók, a házasság közvetítők és hasonló foglalkozásúak közbenjárását. Nézzük hát meg, hogy mi is áll a Bibliában, mert a tévedések, a tévutak, de minden ezekből származó bajaink két dologra vezethetők vissza, amint azt Isten Fia így jelenti ki: "Jézus pedig felelvén, mondta nekik: Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?" (Márk 12,24) Az Úr Jézus sokszor tesz fel kérdéseket, hogy rávezessen bajaink okára. Egy házasságról illetve válásról való vitának is így vet véget: "Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és ezt mondta: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza." (Máté 19,4-6)



A kérdés kezdete egy szemrehányás: "Nem olvastátok-e". Isten mindenkitől elvárja, hogy olvassa az Ő használati utasítását, a Bibliát. Itt azonban még nagyobb a baj, mert akik itt Isten Fiával vitatkoznak, egészen biztosan nem is egyszer olvasták ezt az Igeszakaszt, de nem ismerték el, mint Isten Igéjét! A mai időben is vannak sokan, akik az ótestamentumi írásokat kirekesztik hitéletükből - mekkora balgaság! Hiszen, mint itt is, az Úr Jézus Krisztus - e később az apostolok is – számtalanszor idézik és magyarázzák az ótestamentumi írásokat. Isten Fia nagyon komoly dolgokra utal, és semmiféle ellenvetést nem tűr. Először is egyértelműen kijelenti, hogy Isten teremtette az embert, mégpedig férfivé és asszonnyá, de a két testet egybe is szerkesztette. Így hát egyértelműen Tőle származik úgy a házasság lehetősége, mint maga a házasság is - az nem emberi találmány!!! Ezenkívül óva int a válástól, mert az egy lázadás Isten akarat ellen!

A házasság csak férfi és nő között jöhet létre,




mint később még látni fogjuk. Az egynemű kapcsolatokért, ami Isten teremtményének alázása, és ezzel az Ő meghazudtolása, mindenki Isten ítélőszéke előtt fog számot adni - igazán nem szeretnék a bőrükben lenni! Nem egyszer éltem már meg, hogy Isten homoszexuális embereket egy pillanat alatt megszabadított e bűnös és sátáni életviteltől, miután azt, mint bűnt (nem mint betegséget!!!) vallották meg. Ezért nekem senki ne mondja, hogy ez Isten előtt nem bűn!



Sokkal inkább, akik egynemű "házasságban" - ahogy ők állítják - élnek, de azoknak is, akik egyneműeket adnak össze, Isten ítéletével kell számolniuk. Az egész világtörténelem is arról tesz bizonyságot, hogy a nemek felcserélése az a bűn, ami gyorsan maga után vonja Isten ítéletét. Habár tudjuk, hogy Isten hosszútűrő és késedelmes a haragra, úgy tűnik, ez a bűn képezi a végső határt! A régi időkben a hunok fejedelmét, Attilát, Isten ostoraként emlegették. Ha a mai időben nyitott szemekkel néznénk szét a világban, akkor talán észrevennénk, hogy az ítélet már meg is kezdődött. Sajnos szükséges volt erről szólnom a házasság korunkbeli perverzitása miatt. Nagyon egyszerűen, amely házasság nem egy férfi és egy nő között jön létre, az nem házasság – bárki állítja is!!!

A férfi elhagyja apját és anyját.



A Szentírás "elhagyásról" is beszél. A férfi elhagyja apját és anyját. Ez a kijelentés sokkal fontosabb, mint gondolnánk. Talán ezt egy szomorú élményem által tudnám legjobban illusztrálni: Volt egyszer egy nagyon csinos fiatal lengyel munkatársnőm. Szépsége azonban nemcsak külsődleges volt, hanem különös kedvessége, vidámsága, munkaszerető szorgossága és buzgó segítőkészsége szinte ragyogó megjelenéssé tette. Minél inkább megismertem, annál inkább megerősödött bennem az a gondolat, hogy milyen szerencsésnek mondhatja magát egy férj, akinek ilyen felesége van. Mindezek ellenére, már mikor az első alkalommal meglátogattam őket otthonukban, kiderült, hogy komoly baj van a házaséletük terén. A férj édesanyja sokszor megjelent az otthonukban, és mindenbe beleszólt. A férj nem csak hogy tűrte ezt, de még pártolta is - nem hagyta el az anyját! Többször meglátogattam még őket, és újra és újra fel kellett vázolnom nekik Isten tervét a házasságról. Minden alkalommal figyelmeztettem a férjet, hogy Isten Igéje szerint el kell válnia anyjától, különben házasságát katasztrófába sodorja. Úgy tűnt, néha hallgatott a szóra, de végül mégse. A fiatalasszony összeroppant, pszichiátriai kezelésre szorult, ami nem hozta meg a kellő segítséget, képtelen volt tovább dolgozni, majd elköltözött otthonról, és teljesen visszahúzódott minden emberi kapcsolattól. Az a ragyogó szépség egy halom törött cseréppé változott – hátborzongató! Látogatásaim közben és után többször gondoltam magamban: "Milyen bolond ez az ember, fogalma sincs róla, hogy micsoda kincset mondhat magáénak!" A végén eljátszotta az egészet.

"Amit azért az Isten egybeszerkesztett,
ember el ne válassza." (Mt 19:6b)




Miért? Mert nem hallgatott Isten Igéjére: "Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját". Mindenki adhat tanácsot, ötleteket, segíthet ha szükség van rá, de a házasság az két ember szövetsége, abba senki bele ne szóljon!!! Még a legközelebbi családtag vagy rokon se! Isten azt is kijelenti, hogy a férfi ragaszkodik feleségéhez. Ez a kifejezés meglehetősen erős, hiszen amihez az ember ragaszkodik, attól nem könnyen válik meg, de másoktól sem hagyja magát elválasztani. Itt láthatjuk a házasságkötés egyik nagy előnyét, hiszen ez a "ragaszkodás" a feleség számára védelmet és biztonságot jelent. A férjet pedig feladattal látja el - neki kell gondoskodnia erről a védelemről és biztonságról. Egy férfi feladat nélkül hiábavalónak, értéktelennek, semminek érzi magát, élete értelmetlenné válik. Az eredeti héber szövegben használt kifejezés azonban még erőteljesebb, mint a magyarban használt "ragaszkodik". „Davak”, ami szó szerint annyit jelent, hogy „ragad”. A férfi nem csak ragaszkodik feleségéhez, hanem hozzáragad, eggyé válik vele. Ha két dolgot összeragasztunk, akkor az már nem kettő, hanem egy. Ezzel el is jutottunk a következő kijelentéshez. "Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza." Az "egybeszerkesztett" szó a görög eredetiben az „igáról” szól. Ha régen két erős ökröt egy igába kötöttek, akkor azok hatalmas erővel tudták húzni a kocsit vagy az ekét. Az iga gondoskodott arról is, hogy csak egy irányba tudtak haladni. Erre később majd még visszatérünk, de most azt vizsgáljuk meg, ami itt nagyon erélyesen van kimondva: "ember el ne válassza".

Egyszer Újszegeden elbeszélgettem két hajléktalannal.



Az idősebbiken látszott, hogy nem mindig élt így. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan jutott az utcára, mire elmesélte az egész élettörténetét. Valamikor családos apa volt, és beszámolójából egyértelműen kitűnt, hogy a hanyatlás a válással kezdődött. Miután története végére ért, feltettem neki a kérdést: "És megérte?". Lehajtotta a fejét, hosszan hallgatott, küzdött magával - talán könnyeivel is -, azután összeszedte magát, rám nézett és csak ennyit felelt: "Nem!". Egyszer valaki ezt mondta: "Nincs megsebzettebb ember az elvált embernél" - ezért üzeni Isten Malakiás próféta által: "... az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, akit te megcsaltál, holott társad és szövetséges feleséged! Nem tett ilyet egy sem, akinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok! Mert gyűlölöm az elbocsátást (válást), ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, és azt, aki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért lelketeket, és ne csalárdkodjatok!" (Malakiás 2,14-16)



Gondolja ezt meg mindenki, aki válásra gondol, vagy okot ad arra! Sokan gondolják ma a válást valami játéknak, mondván "én azt teszek, amit akarok", de mennyit jajgatnak, amikor a következményekkel kell szembesülniük. Vagy Isten igájában hajtjuk meg fejünket, vagy majd elrontott, tönkrement életünk búsulásában. Micsoda balgaság megvetni azt az igát, melyről Jézus Krisztus így szól: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű." (Máté 11,28-30)



Visszatérve a teremtéshez, Isten ott olyan alapokat vetett le, amiket érdemes tanulmányoznunk, mert azok – ha tetszik, ha nem, ha figyelembe vesszük, ha nem – teljes mértékben befolyásolják életünket. "És mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjon a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremtette tehát Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremtette őt: férfiúvá és asszonnyá teremtette őket. És megáldotta Isten őket, és mondta nekik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És mondta Isten: Íme nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen nektek eledelül." (1. Mózes 1,26-29) /Folytatjuk./



"Ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét."
(János 11:40b)

Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK