HITELES TÖRTÉNETEK Makai Rozália gyermek- és családvédő
2022.11.06.
Emlékezzünk! Szenczy Sándor életről, halálról, búcsúról
2021. dec. 29. A Heti Napló egyik legmegrázóbb, mégis legfelemelőbb filmje a baptista lelkészről, Szenczy Sándorról, aki egy amerikai kórházi ágyon beszél életről, halálról, búcsúról. Vujity Tvrtko karácsonyi filmje.
2022.05.21.
Teremtőjéhez költözött Szenczy Sándor baptista lelkipásztor,
a Baptista Szeretetszolgálat alapító elnöke.
Megható történetek a 2014-ben készült videón.
1965-ben született Sajószentpéteren. Megtérése és tanulmányainak elvégzése után számos gyülekezet születéséhez járult hozzá 1994 óta. 26 éve hozta létre a magyar Baptista Szeretetszolgálatot, amely egy özvegyasszonytól kapott 5000 forint összegű első adománnyal indult és vezetése alatt több kontinensen dolgozó, több ezer munkatársat és önkéntest foglalkoztató karitatív szervezetté nőtt, tizennyolcezer ellátottat gondozó és tizennégyezer diákot oktató országos szociális és oktatási intézményfenntartó lett. Kiemelkedő szerepe volt a magyarországi adományozási kultúra megteremtésében, többek között a Cipősdoboz Akció és a Fogadj Örökbe! gyermektámogatási programok révén.
Hivatása során természeti katasztrófák és háborúk helyszínein járva teljesítette küldetését, megteremtette és biztosította egy olyan humanitárius szervezet működésének feltételeit, amely munkájának túlnyomó többségét ma a magyarországi rászorultak érdekében végzi. Életét embertársainak szeretete és hitének szolgálata határozta meg, mindig azt vallotta, hogy ő és az általa létrehozott szervezet Istennek szolgál, és ő csak követi az égi útmutatást. A számos rangos elismerés mellett 2015-ben Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett Szenczy Sándor betölthetetlen űrt hagy maga után, akinek rászorultak milliói köszönhetik világszerte sorsuk jobbra fordulását. Szellemiségének és munkásságának örökségét a Baptista Szeretetszolgálat munkatársai viszik tovább. (Baptista 1százalék)
2022.11.06.
Egy különös történetet láthatnak a következő percekben. 1993 nyarán munkába indult a TV-s rendező új sportautójával. Az úton elébe kanyarodott egy teherautó. Szerette volna megelőzni a balesetet, ezért gyorsított, és nekiütközött egy fának. Elmondja, hogy mit élt át.
Szent Miklós története és hagyománya
Szent Miklós püspök a mesébe illő első Mikulás,
aki ajándékokkal jutalmazza meg a jó gyerekeket,
illetve virgáccsal fenyegeti meg őket.
A Legenda aurea-ban fennmaradt legendakincsből épült fel. A szent legendája szerint a püspök városában egy szegény embernek három lánya volt, akiket megfelelő hozomány hiányában nem tudott férjhez adni. Így az a sors várt rájuk, hogy hajadonok maradnak. Miklós a myrai püspök elhatározta, hogy segít rajtuk, de szemérmességből vagy szerénységből ezt titokban tette. Az éj leple alatt egy-egy arannyal telt erszényt tett a szegény ember ablakába. Egyes változatok szerint ezt három egymást követő éjjelen tette, mások szerint három egymást követő évben.
A harmadik esetben az ablak zárva volt, mert kint nagyon hideg volt. Miklós püspök ekkor felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen akkor kötötte fel harisnyáját száradni a kémény alá. A keszkenőbe rakott arany éppen belehullott a harisnyába. Mindkét változat szerint az apa a harmadik alkalommal megleste az adakozót, hogy megköszönje neki az ajándékot, de Miklós azt mondta, hogy egyedül Istennek tartoznak köszönettel. (wikipedia.org)
2021.12.02.
MIKULÁS VÁRÁS - A Mikulás várásnak története van.
Tekintsünk hát vissza, kicsit a múltba! Szent Miklós, égi szózat szerint lett püspökké avatva, élete végéig Istent hűségesen szolgálta. Csodatételei és a gyermekek iránti nagy szeretete tették őt ismertté világszerte.
Életéről több legenda is terjed. Ezekből alakult ki a mesébe illő Mikulás személye, aki ajándékokkal jutalmazza meg a jó gyerekeket, vagy virgáccsal fenyegeti meg őket.
Hagyományaink szerint nálunk december 6-án Miklós napján van Mikulás ünnepe! Előtte a gyermekek kis cédulákra írják fel kívánságaikat, és kíváncsian várják, hogy vajon a Mikulás azokat teljesíti-e?
Tudják, hogy a Mikulás sok-sok puttonnyal megrakott szánkóját rénszarvasok repítik, hol a földön, hol meg az égen. Azt is tudják, hogy a Mikulás nagy utat tesz meg, míg végre hozzájuk is megérkezik.
Csodálatos látni a kis gyermekeket, ahogy várják a Mikulást. Izgatottan rohannak kora reggel kis csizmájukhoz, cipőjükhöz, hogy vajon a Mikulás teljesítette-e kívánságaikat, és hogy vajon a kis csizmák meg a cipőcskék nem üresek-e?
Aztán boldogan látják, hogy járt náluk a Mikulás. Ott van a sok-sok ajándék: korcsolya, furulya, csoki Mikulás. Sokkal több az ajándék, mint amit kívántak!
Nem lepődnek meg, amikor meglátják, hogy virgácsot is kaptak. Kicsit ugyan elkámpicsorodnak, de belátják, hogy jogos a virgács, hisz nem mindig voltak fegyelmezettek, rendesek, szófogadóak.
A miklósok számára ez a nap kettős ünnep, hisz az ő névnapjukon érkezik meg a Mikulás, akit ők is nagyon várnak. De a Mikulást szerte a világon sok-sok gyermek várja. /Írta: Gönczy Zsuzsánna Anna/
2023.05.22.
Minden nap megvallom az én szerelmemet két személynek. Az első az Úr Jézus. Megmondom neki, hogy mennyire szeretem, mennyire fontos Ő számomra, mennyire kedves nekem. Az én életem se kedvesebb számomra, mint Ő, Jézus Krisztus. Minden nap Zsuzsikának is megvallom az én szerelmemet. Mennyire szeretem, és mennyire fontos számomra, mennyire drága számomra. Egy alkalommal mentünk Szerbiába. Kisebbek voltak a gyerekeink. Találkoztunk egy magyar emberrel. Azt mondta hogy én nagyon szegény halász vagyok. Szeretném magukat valamivel megajándékozni. Kiviszlek benneteket a Tiszára egy csónakban. Az Úr Jézus megmutatta magát, hogy Ő is ott van. Felugortak a halak egyenesen a csónakba. Így 8 nagy halunk lett.
A tökéletes szeretet kiűzi a félelmet. Egy rákos asszonyt bemerített egy mezőn Csehországban, mert már a betegsége miatt nem tudott Komárnóba elmenni. A mezőn felállítottak egy medencét. Mikor Barkóci dicsőítette az Urat, a háta mögött felsorakoztak a mezőről a birkák szép csendben. Mikor kimondta, hogy Ámen, akkor a birkák azt válaszolták, hogy Bee! Szép csendben elvonultak. Ekkor mondtam, hogy itt van az Úr Jézus. Belemászott a medencébe. Az idős testvérnő, már nagyon gyengécske volt. Rákos volt, és tele volt áttétekkel. Mikor kimentek, akkor megkente olajjal, és imádkozott érte. Teljesen letetted életed az Úr Jézus kezébe? Kihirdettem a hatalmasságoknak, te gonoszság szelleme, te ördögi szellem, ördögi rák szelleme, Jézus Krisztus legyőzött téged a Golgotán, letörte a szarvaid, és nem fogasz többé uralkodni efelett a hölgy felett, mert Jézus Krisztus az Úr, és ő megvallotta, hogy a teste, lelke és lénye Jézus Krisztusé. Te, betegség szelleme távozz, és tudd meg, hogy nincs hatalmad e hölgy felett!
"Tudjuk, hogy mindaz, aki Istentől született, nem vétkezik, mert az Istentől való születés megőrzi őt, s a gonosz meg nem érinti." (1Jn 5:18) És neked hirdetem a szabadulást. A következő héten ment kontrollra, rák kivizsgálásra, az orvos ráförmedt, hogy maga mit csinált? Maga nem rákos! Mi történt? Az Úr Jézus teljesen megszabadította. Elküldték laboratóriumba, onnan jött a válasz, hogy ez a nő soha nem volt rákos. Újból vettek mintát, mert talán a leletek el lettek cserélve. Átküldték egy másik laborba, onnan is azt mondták, hogy maga soha sem volt rákos. Még a jele sincs meg a rákos sejteknek. Ez a testvérnő már jár munkába és Biblia órára is.
Yoav története - Lejegyezte: Tzvi Binn (Efrat-CRIB)
Yoav, egy fiatal IDF (Izráeli Védelmi Erők) katona Chevron városánál állomásozott. Hirtelen egy arab orvlövész rálőtt, majd ott hagyta, hogy meghaljon. Mivel hajnali négy óra volt, és nem számítottak támadásra, senki sem volt ébren, hogy hallja a lövést és a segítségére siessen. Úgy látszott, hogy Yoav arra ítéltetett, hogy elvérezzen, mielőtt bárki megtalálná. Rövid élete tragikusan, csendesen érne véget. Úgy adódott azonban, hogy egy másik katona mégis hallott valamit. Bár nem volt teljesen biztos benne, úgy gondolta, puskalövés lehetett, ezért elindult, hogy utánajárjon. Észrevette Yoavot, aki a földön feküdt, és rendkívül sok vért vesztett. Azonnal ellátta Yoav sebét, és intézkedett, hogy sürgősen orvosi ellátást nyújtó helyre szállítsák. Időbe tellett, amíg az orvosi segítség a helyszínre érkezett, ezért magának kellett kézzel nyomást gyakorolni a sebre, és minden mást is megpróbált, ami csak eszébe jutott, hogy addig is életben tartsa Yoavot - szó szerint a kezében volt Yoav élete. Végül Yoavot egy megfelelő kórházba szállították, ahol sebészek vették kezelésbe. Yoav szüleit is értesítették, akik a kórházba siettek. Az orvosok elmondták nekik, hogy ha a másik katona nem tette volna meg azonnal azokat a szükséges lépéseket, akkor a fiuk, Yoav biztosan nem élte volna túl az esetet. Valódi csoda volt, hogy ez a katona meghallotta, amit senki más nem hallott, és utána ilyen gyorsan rátalált Yoavra. A szülők elindultak, hogy megköszönjék neki, de a katona addigra már elhagyta a kórházat.
Amikor Yoav már otthon volt, szépen gyógyult, és mindenki megnyugodott, felhívták a hadsereget, hogy megtudják a katona nevét, így alkalmuk legyen személyesen megköszönni, amit tett. Az esetről szóló jelentésben azonban sajnos nem rögzítették a katona nevét, így semmi kilátásuk nem volt arra, hogy valaha is megtalálják őt. Yoav szüleinek egy makoletjük (zöldséges boltjuk) volt Kiryat Malachiban, így az üzletük ablakára tettek ki egy plakátot, ami beszámolt a csodáról, és ezen keresztül keresték, hátha tud valaki Yoav megmentőjéről. Arra gondoltak, hogy Izráel kis ország, és így talán akad valaki, aki ismer olyat, aki tud valamit az ügyről. Hónapok teltek el eredménytelenül. Végül, egy évvel később egy asszony lépett az üzletbe és látta a kiírást. Biztos volt benne, hogy a fia, Doron említett neki egy ilyen esetet. Elővette a telefonját, és ott rögtön felhívta Doront. Ő pedig nagyon is jól emlékezett a történtekre - ő volt az, aki megmentette Yoav életét.
Hamarosan össze is gyűlt a két család egy örömkönnyekkel teli, boldog találkozóra. Doron édesanyja félrehívta Yoav édesanyját, és így szólt hozzá: "Konkrét céllal jöttem ma el az üzletetekbe. Te nem emlékszel rám, de én húsz évvel ezelőtt elveszett és kétségbeesett állapotban álltam a makoletetekben. Te és csodálatos férjed észrevettétek, milyen szomorú vagyok, és megkérdeztétek, hogy mi a probléma. Elmondtam, hogy állapotos vagyok és ez nyomasztott. Oly sok elviselhetetlen nehézség vett körül, anyagilag, szociálisan és érzelmileg. Úgy döntöttem, hogy az egyetlen megoldás az abortusz lesz. Ti mindketten félretettetek mindent, nyugodtan és szeretettel leültettetek. Meghallgattatok engem. Aztán oly sok bátorítást és támogatást kaptam tőletek. Nektek köszönhetően minden kezdett másnak tűnni, és én úgy határoztam, hogy megtartom a babámat. Már nem ezen a környéken lakom, de éppen áthaladtam a városon, és úgy gondoltam, jó lenne felkeresni megint az üzletet, hogy még egyszer meg tudjam köszönni, mindazt, amit tettetek. Ennek a drága gyermeknek Doron lett a neve. Az én szeretett Doronom, aki nélkületek meg sem született volna, felnőtt, hogy megmentse a ti fiatoknak, Yoavnak az életét." CSODÁLATOS AZ ÚR!"Nem maradok tőled, nem hagylak el." (Józsué 1:5b)
Ez egy rövid bizonyság 2006-ból videó alapján. Madridban reklám plakátokat tettek a buszokra: "Nincs Isten, ne gondolkozz semmiről, élvezd az életedet!" Ez megrázott. Hogy lehet egy államban így tagadni az Istent!? Én ennek az ellenkezőjét akarom mondani. Van Isten, mert megtapasztaltam. 2006-ban a feleségem megbetegedett. Vírusos agyhártya gyulladást kapott. Bekerült a kórházba, az intenzív osztályra. Teljesen lebénult keze, lába, és meg is némult. Azt mondták az orvosok, hogy nem fog élni. Sokat sírtunk, imádkoztunk. Kérdeztük Istent, hogy mért van ez így. Én tanítok, sokat szolgálok az Istennek, és pont velem történik ez. Kérdés merült fel a szívemben, hogy van Isten vagy nincs.
Eszembe jutott, hogy mikor kisgyermek voltam, hogyan szólt hozzám az Úr: látomásokon, álmokon, hallható hangokon át. Azok az álmok be is teljesedtek. Azt mondtam, bármi történjék, Uram, Te úgyis vagy. Isten szólt: "Olvasd fel ezt az Igét a feleségednek!"
"Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban." (Zsoltárok 91:15-16) Elmentem a kórházba, és reggelente olvastam ezt az Igét, mint egy bolond. Nem tudtam, mi fog történni. "Ha kiált hozzám, meghallgatom, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt." (Zsolt 91:15)
Feleségem nem tudott beszélni, csak nézett rám. Nem tudtam, hogy érti vagy nem érti. Csak mondtam neki ezeket az Igéket. És nem adtuk fel! Nehéz helyzet volt. Fecskendővel kellett etetni. Felszívtunk egy kis levest, és úgy tettük bele a szájába. Forgatni kellett reggeltől estéig. Az imában pedig továbbra is kitartottunk. Sokat böjtöltek az ismerőseim, barátaim is.
Olyanok is voltak, akiknél még az állatok is böjtöltek, mert nem adtak nekik enni. Egy nap a kórházban észrevettük, hogy a feleségem megmozdította az egyik kisujját. Ez a legboldogabb nap volt az életemben. Utána lassan-lassan beindult a gyógyulás. Az orvosok azt mondták, hogy nem fog élni. Azt mondták, hogy még ha túl is éli, nyomorék lesz. Igaz, egy ideig kerekes székben tologattuk, de utána Isten teljesen helyreállította. Felállt és jár.
Egyébként azt mondták, nem lehet gyerekünk, de az Úr megajándékozott egy kislánnyal, akit úgy hívnak, hogy Glória. Jelentése: "Dicsőség Istennek!", hogy meggyógyult a feleségem. Amúgy már jön a következő gyerekünk, és ha fiú lesz, úgy fogják hívni, hogy Manassé. Jelentése: Isten segít, hogy elfelejtsem mindazt a rosszat, ami történt az életemben. Halleluja! Dicsőség az Úré! Ámen!
2018.08.17.
Keanu Reeves elképesztő beszédéről beszél az egész világ!
Végre a sok celeb között egy EMBER!
Keanu Reeves ismét kapott egy filmes díjat...s amikor kiment, hogy átvegye, mindenki arra számított, hogy könnyekig hatódva elkezdi megköszönni...hatalmasat tévedtek! Eddig is nagyon szimpatikus volt a hollywoodi sztár, nincsenek sztáros allűrjei, visszafogottan él, és mindenki csak elismerően mesél róla milyen alázatos a kollégáihoz, legyen az egy Oscar-díjas világsztár vagy egy világosító. Na, de nézzük a szöveget!
/"Köszönöm ezt a szép díjat, de tudják....én nem akarok egy olyan társadalom tagja lenni, ahol a férjek prostituáltként öltöztetik a feleségeiket, kiemelve mindazt, amit szerintük egy nőn értékelni, szeretni kell...
Ahol nincs semmilyen hitele a becsület, a méltóság szavaknak, és már nem hiszel senkinek, aki úgy kezd egy mondatot, hogy "ígérem...", ahol a nők már nem akarnak gyereket szülni, a férfiak meg családot alapítani...
Ahol a balekok sikeresnek és menőnek gondolják magukat, miközben apjuk autóját vezetik, és ahol az apák azzal alázzák a gyerekeiket, hogy soha semmi és senki nem lesz belőlük az életben... Ahol az olyan emberek beszélnek istenhitről, akiknek kezükben ital van, és halvány gőzük sincs arról, hogy mit jelent igazából a vallás. És ahol a szerénység nagy hátrány...
Ahol mindjárt kihalófélben van a szerelem, mert felzabál mindent az undorító pornó, de eközben mindenki a tökéletes partnerre vágyik... Ahol az emberek minden pénzüket a kocsijukra költik, azzal igyekezve leplezni, hogy valójában milyen szegények... Ahol a fiúk szüleik pénzét költik éjszakai bárokban, és ahol a lányok ezért szeretnek beléjük...
Ahol már nincs különbség nő és férfi között, és ezt a választás szabadságának nevezik...és aki ez ellen fel mer szólalni, azt egyszerűen lehülyézik...ahogy engem szoktak.
Én a saját utamat járom, de kár hogy nem találok megértésre azon emberek részéről, akitől a leginkább elvárnám... Köszönöm, ennyit szerettem volna!"/ (badog.blogstar.hu)
2021.07.27.
Interjú a Kárpátalján élő 93 éves Oroszi Pálnéval
"Veled, Uram" egy életen keresztül, avagy a hosszú élet titka
Kárpátalján sokak számára ismerős lehet a fent említett név, hiszen az évek során "Margit néni" megannyi ember példájává vált. – Azok számára, akik nem ismerik, megkérem, egy pár szóban mutatkozzon be, meséljen családjáról, tanulmányairól!
– 1928. június 8.-án születtem Nevetlenfaluban, szüleim negyedik gyermekeként. Szülőfalumban elvégeztem az elemi iskolát, ezután Királyházán jártam polgári iskolába, majd 1943-ban felvételiztem a Szatmárnémeti Református Tanítóképzőbe, amit nem tudtam befejezni, mert Szatmárnémeti román területnek lett nyilvánítva, és mi szovjetek lettünk. Itthon nagy szükség volt tanítókra, így beálltam dolgozni.
Tanfolyamokra jártunk Husztra, és ott annyira megfáztam, hogy tüdővérzést kaptam. Én akkor már átadtam az életemet Istennek, de az iskolában sajnos az ateizmust kellett volna tanítani, mert a rendszer ezt kívánta. Sokat imádkoztam, hogy Isten oldja meg a problémámat, mert nem akartam a szüleimnek csalódást okozni azzal, hogy felmondok. Később megláttam, hogy az Úr a betegséget használta, hogy kihozzon ebből a helyzetből. Felépülésem után értesítettek, hogy vállaljam el az alakuló kolhozban a pénztáros állást. Ebben is az Isten hatalmas gondviselését tapasztalhattam.
– Hogyan alakult a párválasztás?
– Nem szerettem volna férjhez menni, mert tudtam, hogy a betegségem miatt kockázatos. Az orvosaim azt mondták semmiképpen nem ajánlják, és én sem akartam tüdőbeteg gyermekeket. Istennek azonban nem ez volt a terve. Még gyermekként ismertem meg a férjemet, már akkor láttam, milyen rendes fiú, de fiatalabb kora miatt gyerekként tekintettem rá. Többnyire a vonatállomáson találkoztunk, mikor ő is a tanulmányait végezte. Később elsodort minket az élet, és egy Csendesnapon láttam őt ismét. Örültem, hogy érdeklődik Isten iránt.
Mikor összekötöttük az életünket kiderült, hogy akkor ott ő is felfigyelt rám. Azután bibliaórákon is találkoztunk, és így jobban megismerhettük egymást. Mielőtt elvitték volna katonának, megkérte a kezem, de féltem igent mondani a betegségem miatt. Abban maradtunk, ha ő a három év elteltével hazajön, és az Úr az én életemet is megtartja, jel lesz számunkra, hogy egymásnak rendeltettünk. Míg ő katona volt nekem ismét előjött a betegségem, nagyon belázasodtam, és lemondtam a házasságról.
Ekkor ezt az igét kaptam: "Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét." (2Kor 9:8) Az Úr megtartott, én pedig a Tőle kapott igére támaszkodva mertem férjhez menni.
– Hogyan alakult tovább a közös életük?
– A férjem a katonaság után a kolhozban lett csoportvezető az építő brigádnál. Miután elvégezte az építészeti szakiskolát az egész építőbrigád vezetését rábízták a kolhozhoz tartozó öt faluban. Én az esküvőnk előtt otthagytam az irodai munkát és a tehénfarmon dolgoztam, majd az építőbrigád munkatársainak számoltam fel a munkabért. Később az állam lehetővé tette a jelentkezést a lelkészi szolgálatra, remélve, hogy senki nem fogja ezt az utat választani. A férjemet azonban elhívta az Isten és jelentkezett. Nem volt könnyű abban az időben erre a pályára lépni. Kockáztatta az állandó munkahelyét, és a titkosszolgálat is zaklatta, hogy vonja vissza szándékát.
Az Úr azonban a szolgálatába akarta állítani őt, és mivel számára nincs lehetetlen, így a férjem lelkipásztor lett, én pedig lelkészfeleség. Istennek, ahogy megígérte a férjhez menésem előtt, hatalma volt arra, hogy rám árassza a kegyelmét, és hét gyermekkel ajándékozott meg. Az Úr Jézusba vetett hit azonban nem biztosíték arra, hogy nem lesznek az életünkbe nehézségek. Megpróbált minket az Isten, hiszen korán megismertük gyermekünk elvesztésének a fájdalmát. Az első gyermekünk tíz hónapos korában hagyta el a földi világot. A későbbiekben is meg kellett tapasztalnunk a gyász fájdalmát, hiszen hatodik gyermekünket huszonegy éves korában veszítettük el.
– Miként hatott a gyermekekre, hogy édesapjuk abban az időben volt lelkész?
– Mikor felcseperedve a továbbtanuláson gondolkodtak a tanárok azt mondták nekik: "Megbolondult apátok, hogy papnak ment, hiába jól tanultok, éhen fogtok halni, mert emiatt sehova nem fognak titeket felvenni." "Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett volna az igaz, magzatja pedig kenyérkéregetővé." (Zsolt 37:25)
Mi ebben az igében bízva imádkoztunk értünk, és az Úr ismét hatalmasan cselekedett az életünkben. Legidősebb fiam dr. Oroszi Pál az egészségügyet választotta. Észtországban kitanult, és orvos lett. A másik fiam, Dr. Oroszi József szintén Észtországban végezte tanulmányait, sokáig szülőfaluja polgármestereként tevékenykedett, most pedig a Tiszapéterfalvi Kistérség élére állította az Úr.
Seres Magdolna szintén egészségügyes, szülésznői végzettséget szerzett, most medikusként dolgozik és lelkészfeleség. Másik lányom, Seres Margit mezőgazdasági szakközépiskolát végzett, később a gyerekek közötti szolgálatra hívta el Isten. Legkisebb lányom, Kopasz Éva szintén a hitoktatást választotta, és lelkészfeleségként végzi a rábízott szolgálatot. Isten csodálatosan vezette útjaikat, és nagyon hálás vagyok mindezért.
– Mi jellemzi a mindennapjait?
– Férjemet tizenkilenc éve elveszítettem, szívbetegsége miatt 71 éves korában elhunyt. Azóta a gyermekeim és unokáim vesznek körül, és igyekszem továbbra is végezni az Istentől kapott feladatot, továbbadni az evangéliumot.
– 86 éves volt, mikor kiadásra került a "Veled, Uram" című könyve, amelyben részletesen leírta élete történetét. Honnan jött a könyvírás ötlete?
– 80. születésnapomat közösen ünnepeltük a családdal. Margitka lányoméktól kaptam egy bőrkötésű füzetet és hozzá egy feladatot. A füzet első lapján, azt kérte a lányom, hogy írjam le élettapasztalataimat, harcaimat, bukásaimat és győzelmeimet, hogy megmaradjon és továbbadódjon a gyerekeknek és unokáknak, milyen csodálatos dolgokat vitt véghez az életünkben az Úr. Ez az ajándék indított el a könyv megírásában, amit sokáig halogattam, de az Úr egy vastagbéldaganattal figyelmeztetett.
Amikor imádkoztam gyógyulásért eszembe jutott a mulasztásom, és ezt mondtam Istennek: "Uram, ha átsegítesz ezen, elkezdem az írást." Isten csodálatosan megsegített, és idős korom ellenére a kemoterápiás kezelésen is megőrzött. Így, igaz hat évre rá, de sikerült teljesítenem az ígéretet és megírni a könyvet, a hagyatékomat.
– Miről olvashatunk ebben a könyvben?
– Lényegében az élettörténetem. Leírtam, hogy segített Isten a nehézségekben, hogy adott erőt a gyász fájdalmában. Igyekeztem hiányosságaimat is pótolni, beleírni tanításokat a gyermekeim, unokáim részére: illemszabályokat, az Arany Ábécét. A könyv azonban nem csupán a rokonaim számára íródott, hiszen Isten hatalmas tettei a családunkkal bizonyságot tesznek arról, hogy érdemes Benne hinni, Rá bízni az életünket, hiszen Ő az egyedüli, aki hatalmas arra, hogy megsegítsen és felemeljen minden helyzetben.
– 93 év nem kevés idő, van-e olyan, amit másképpen csinált volna?
Foglalkoztam a gyermekeimmel, mindig leültünk vasárnap délelőtt a hittanórát meghallgatni, de hétköznap nagyon le voltam foglalva a szolgálatokkal. Mikor serdülőkorúak voltak kevés időm volt velük beszélgetni, nevelni és tanácsokkal ellátni őket. Isten ennek ellenére megőrizte mindnyájukat a kicsapongástól, és örömmel adok hálát, hogy mellette döntöttek. A másik hiányosságom pedig az volt, hogy nagyon sok házimunkát bíztam rájuk, és sajnos mindig csak azt vettem észre, amit nem végeztek el, keveset dicsértem őket. Ezt biztosan másképpen csinálnám.
– Ön szerint, mi a hosszú életének a titka?
– Ezt a hosszú földi életet ígéretként kaptam az Istentől betegségem idején: "Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat." (Zsolt 91:16)
A titok egyben rejlik: mindent Istentől kell elfogadnunk és mindenért hálát kell adnunk. Nem mi határozzuk meg életünk idejét. Az Úr ad örömöket, de gyakran ad nehézségeket is, mégsem szabad felelősségre vonnunk, hiszen nem tudhatjuk mi a célja mindezzel az életünkre nézve. Azt tapasztaltam, hogy Isten minden próbát az épülésemre adott, mert jót tervezett az életem felől, jót tervezett felőlem és mindenki felől, aki az életét az Ő hatalmas, gondviselő kezébe teszi. (Seres Johanna / Kárpátalja.m)
Joyce arról tanít, hogy a gondolataink és a szavaink miképpen befolyásolják a reményeinket és az elvárásainkat. Tanuld meg, hogyan lehet egy kiteljesedett boldog életed! Aki újjászületett Krisztusban, annak békessége van. "Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és amiképpen ki-ki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét." (Példabeszédek 18:21) "A Szellem gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." (Gal 5:22-23) Az öröm is a tiéd. Csak használd ki!
Próféciák a Messiásról
"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13:8)
Gáspárt is tisztté avatták a Kossuth téren!
Orbán Gáspár: Szabadságban, Szellemben - megtérés története
Orbán Gáspár egyike annak a három budapesti fiatalnak, akik figyelve Isten vezetésére elkezdtek imádkozni: először csak hárman, majd egyre többen és többen, míg végül elindult a Felház, egy olyan ima és dicsőítő alkalom, ahol olyan fiatalok százai gyűlnek össze, akik találkozni szeretnének Istennel. Gáspár nevét sokan ismerik, de arról, hogy ki is Ő valójában, igen keveset hallunk, olvasunk. Ezért találkoztam vele a Felház irodájában, ahol a megtéréséről, a mindennapjairól beszélgettünk és arról, hogy milyenek ezek a mai fiatalok.
– Ősszel bejelentettétek, hogy ezzel a szemeszterrel véget ér a Felház. Nagy most a felbolydulás, gondolom.
– Nagyon. Annyi alkalmat kezdtünk szervezni, hogy hirtelen nem is látom a végét. Pedig vége lesz. Még nem fejtettük ki a részleteket, de keressük Isten akaratát, hiszen ez egy összetett folyamat. Keveset szeretnénk mondani, de azt élesen: például, hogy vége van a Felháznak. Az érem másik oldala, hogy ebből több missziós szál is elindul, ugyanúgy, ahogyan már az alkalmak korai szakaszában kialakult egy mozgalom, ami most sokkal inkább előtérbe kerül és ez lesz, amiben a Felház tovább működik és kiteljesedik.
– Arról több helyen lehetett olvasni, hogy Afrikában, szolgálat közben, egy missziós úton találkoztál Istennel. Mivel talált el igazán?
– A legfontosabb Isten személyessége és az, hogy láttam, hogy másoknak valódi kapcsolata van Vele. Ez volt az első és mindent megkérdőjelező bizonyságom Róla. El kellett jutnom a felismerésre, hogy én nem vagyok megtérve. Egy Istentől távoli "vallásoskodásból" jöttem, és ezzel majdhogynem olyan messziről érkeztem, mintha a világból tértem volna meg. Ez a felismerés egy hosszabb folyamat volt, több hónapig tartott, viszont a végén, amikor újjászülettem, teljesen átformálódtam. Hogy ide eljussak, ahhoz látnom kellett az önkéntes társaimat, akikkel együtt szolgáltam Ugandában. Külföldi misszionáriusok voltak, akik személyes kapcsolatot ápoltak Istennel, valódi közösségük volt Vele. Ahogyan ők imádkoztak, dicsőítettek, viselkedtek és éltek, az egy idő után ráébresztett engem arra, hogy nekik van valamijük, ami nekem nincs. Így indult az utam négy évvel ezelőtt.
– Miben változott meg az életed?
– Mindenben. Körülbelül akkora a különbség, mint amekkora élet és halál között. Totális tévképzeteim voltak előtte Istenről, de Ő végül mindenből a legjobbat hozta ki. A zsidókhoz írt levélben írja Pál, hogy a törvény nem tesz tökéletessé, de jobb reménységre vezet. Tehát a törvény, ami megöl, mégis megtartó erővel bír, például a moralitásban. Mondok egy konkrét példát. Én ezt megtapasztaltam a házasság előtti szexuális tisztaság kapcsán, ami már megtérésem előtt is fontos volt, ez pedig többek között megóvott a pornográfiától, és az attól való függőségtől, ami generációnk életében az egyik legnagyobb megkötözöttség. De a szabálykövetés lehetetlensége megmutatkozott, mert végsősoron nem tudtam ezt a törvényt sem megtartani: hiszen közben eljártunk bulizni, kavartunk lányokkal. Sose tudott igaz és teljes lenni, egészen a megtérésemig, amikor viszont Isten ezt áldássá formálta.
– Ha már a bulizás: tapasztalatból tudom, hogy egyetemista keresztény fiatalként sokszor nehéz eldönteni, hogy mi fér bele. Hogy lehet ezt jól csinálni?
– Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. És ez most nem valami farzsebből előrántott igeszakasz, hanem azt gondolom, hogy ha valakinek nincs arra szabadsága, hogy ne legyen semmi más az életében, kizárólag Jézus, akkor valójában nincs teljes szabadsága. Ha valaki azt érzi, hogy a szabadságát a bulikban vagy a világban kell megélnie, és nincs arra szabadsága, hogy ezt kizárólag Jézussal tegye, akkor az az ember valójában nem szabad. Ha ez a kizárólagosság megvan Jézussal, akkor már nem lesz nehéz eldönteni a hasonló kérdéseket és szabadságot talál az ember.
– Ez egy elég sarkos gondolat.
– Mert kizárólagos. Nekem ez volt a megtérésem egyik fő pontja. Személyes kapcsolatra vágytam Istennel, de tudtam, hogy ennek ára van. Ő már mindent odaadott nekem, tehát nekem is oda kell adnom mindent, ha azt akarom, hogy Ő teljesen az enyém legyen. Ennek a valósága engem is megrémített, mert amikor elmentem szolgálni, úgy gondoltam, hogy "Afrika, dzsungel, oroszlánok és ha hazajövök, akkor jöhetnek a bulik..."
Csakhogy minden megváltozott akkor, amikor rájöttem, hogy Isten létezik. Hogy leszek szabad, ha, mondjuk, nem csajozhatok? Mi lesz így a bulikkal, szexualitással, alkoholizálással, a haverokkal? Isten rámutatott, hogy ha nekem ezektől függ a szabadságom, akkor ezekben a dolgokban nem szabad vagyok, hanem ezeknek a rabja vagyok. Nála viszont teljes szabadság vár: önzetlen, feltétel nélküli szeretet. Magamtól nem tudtam ezeket letenni, ezért kértem Istent, hogy Ő vegye el. Néhány hét alatt végül meg is szabadultam.
Az emberek próbálják ezt puhítani, csűrni-csavarni, de nincs köztes út. Van Isten, aki a teljes szeretet és szabadság, vagy a másik oldalon a sötétség.
– A Felház kapcsán sok kortársatokkal találkoztok, és jól ismeritek a problémáikat. Mit gondolsz, milyenek "ezek a mai fiatalok"?
– Fantasztikusak ezek a mai fiatalok! Éhesek Istenre, nagyon nyitottak és keresik az igazságot.
– Pedig sokszor elhangzik, hogy nem érdekli őket semmi, csalódottak és már most kiégtek.
– Ki nem csalódott a világban? Ha valaki találkozik Isten valódi szeretetével, többé nem lesz ugyanaz az ember. Az átlag budapesti bulizós fiatalok, ha meghallják a valódi igazságot, akkor a legradikálisabb Jézus követőkké válnak, ezt nagyon hiszem. Ezért fontos, hogy Jézussal találkozzanak, ne valami emberi találmánnyal, mert akkor az csak beáll majd abba a sorba, amiből már így is kiábrándultak. A fél-evangéliumnál tud jobbat a világ, de Isten evangéliuma éles.
A kegyelemnek is akkor van meg az ereje, ha ott van mellette az ítélet. Mert Jézus nem megítélni jött ezt a világot, hanem megtartani, de ahhoz, hogy ezt megértsük, látnunk kell, mi is az az ítélet, amitől Jézus megment minket. Ez Isten királysága, ennek demonstrálásaként pedig Jézus nevében imádkoznunk kell a betegekért, hogy meggyógyuljanak, szabadulást kell hoznunk a megkötözötteknek és merni kell prófétálni, ha Isten arra hív.
– A Felházban is ezt képviselitek, és talán pont ezért megosztó. Nem csak a nem hívők, de a keresztények között is. Érzitek ezt?
– Igen, és valószínűleg lehetne ezt jobban is csinálni. Törekszünk arra, hogy a Felház ne legyen megbotránkoztató, de igei értelemben megosztó legyen, mert Isten igazsága is megosztó. Elválasztja a jót a rossztól, szóval ebben az értelemben nem baj, ha éles, csak legyen igei, szeretetteljes és igaz. Megbotránkoztatni senkit nem akarunk.
– Gyakran kerül a média fókuszába a Felház. A Te személyed itt különösen érdekes, hiszen akár az alkalmaitok kapcsán, akár édesapád, (Orbán Viktor miniszterelnök – szerk. megj.) miatt, de sokan sok rosszat mondanak rád. Mindezt hogy éled meg?
– Van ennek egy nagyon erős szellemi természete, de egyszerű és világos instrukciók találhatók erre a Bibliában: "Áldjátok, akik átkoznak titeket". Imádkozni kell azokért, akik támadnak. Emellett látni kell, hogy aki ezeket a negatívumokat kimondja, az magának árt, mert ha valami nem Istentől való negatívumot kimondunk valakire, az végső soron a mi életünkben okoz károkat. A másik, hogy nagyon sokan imádkoznak értünk, mi is imádkozunk egymásért, ami a legerőteljesebb védelem a világon. Emberi oldalról pedig, mivel én ebben nőttem fel, ezért nekem ez nem furcsa. Az, hogy most nagyon sokszor már nem édesapám kontextusában kerül elő a nevem, na, az nekem is új.
– Kemény lehet, hiszen ha van valami, ami érzékenyebb pont az ember életében, mint a család, akkor az talán a hite...
– Ahogy egyre gyakrabban az én arcom volt ott a cikkekben és már közvetlenebbé vált ez a fajta tűz, akkor előfordult, hogy meginogtam, és azon gondolkodtam, hogy most így hogy megyek ki az utcára? Ehhez azért én sem szoktam hozzá, de a lényeg az, hogy az ima működött itt is.
– Pont a nagy médiafigyelem, illetve az egyre nagyobb létszámú Felház alkalmaknak köszönhetően sokan figyelnek arra, amit mondasz. Pozitív-negatív kontextusban idézik, kiemelik, kiforgatják, szétszedik a szavaidat. Ez komoly felelősség. Nem ijesztő néha?
– Azért nem ijesztő, mert ennek a felelősségét egyre inkább a mindennapi életben is érzem. A hétköznapokban is rostálja Isten a beszédemet, ez is az növekedés része. Talán egy külső szemlélő nem venné észre, de Isten abba az irányba vezet, hogy egyre kevesebbet beszéljek. Azt mondja az ige, hogy minden fölösleges beszédért megítéltetik az ember. Persze a kegyelemben bízunk, de, hogy úgy mondjam, nekem nagyon sok bízni valóm van ezen a területen is. Sajnos sokat beszélek… de egyre kevesebbet. Ennek még az elején vagyok, nincs még annyi látható gyümölcse, de lassanként haladok, mert érzem a súlyát, hogy nem lehet akármit mondani.
– Akkor ennek gyakorlatilag nincs is köze ahhoz, hogy fókuszban vagy.
– Abszolút nincs, ez mindenkinek egyformán felelőssége. Ide tartozik az is, hogy te magadról miket mondasz ki. Régen simán kimondtam rossz dolgokat magammal kapcsolatban. Például egy futballpályán, ha hibáztam, akkor okoltam, szidtam magam, pedig ez egyáltalán nem kedves Isten előtt, sőt sértő rá nézve. És ez nem egy szabály, vagy megfelelési kényszer, hanem meggyőződésem, hogy ha szabadságban akarok élni, akkor Istennel egyetértésben kell lennem, gondolkodnom és beszélnem. Mert Jézus is csak azt csinálta és mondta, amit az Atyától hallott és látott. Persze nem vagyunk robotok és Isten nem joystick-kal irányít minket, de a Szent Szellem, aki bennünk él, el fog vezetni minden ilyen, és ehhez hasonló igazságra. (jelige.hu)
Csöndes Evelin elmondja, hogy a Felház mozgalom milyen hatással volt sok fiatal életére. Megismerhetjük Evelin szívét, ami Isten dicsőítésével van tele, és azt a vágyát, hogy teljes életével Istennek szolgáljon. Az Igazgyöngy műsorban a házigazda, Dobozi Ágnes olyan hölgyeket mutat be, akik számára Jézus Krisztus mindennapi valóság, Isten és mégis személyes jó barát, akivel együtt élni a legnagyobb öröm, győzelem, békesség és vigasztalás. (pax-tv.hu)
Ádám életébe nyerünk bepillantást. Korán elkezdődött családja szétesése. Szeretetet nem kapott. A hitetlen élet az anyát alkoholizmusba, az apát a bűnözésbe vitte. Bibliai normát nem kaptak a gyerekek. Elmondja, hogyan született újjá. Nógrádi Ádám testvér bizonyságot tesz Jézus Krisztusban, mint Megváltóban való hitéről. A felvétel a Budapest Európa Televízió stúdiójában készült 2019.08.13-án.
Bódvaszilasi Evangelizációs hét 2016-ban. Fő téma: Ne öld meg a lelkiismereted!
Igét hirdet Bódis Miklós református lelkipásztor /Józsué 7:16-26/
"Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem tudtok cselekedni." (Jn 15:5)
Létezik bűnbocsánat
Gyerekkoromban tulajdonképpen mindenem megvolt, amire általában egy gyereknek szüksége lehet. Nem voltunk gazdagok, de anyukám inkább lemondott valamiről, csak nekünk jó legyen. Apukámra nem igazán emlékszem, még nagyon kicsi voltam, amikor meghalt. Így igazán anyukám és később nevelőapukám volt a biztos pont az életemben. Barátaim nem igazán voltak, kövér srác voltam, inkább otthon tartózkodtam és olvastam. Mikor középiskolás lettem, anyukám rákos lett. Megműtötték, de valami nem jól sikerült, áttétes lett. Ez nem volt egy túl jó időszak. 2002-ben a sulin keresztül kijutottam Németországba. Azon a nyáron nem sokat gondoltam haza. Buli bulit követett, havonta egyszer hazatelefonáltam, és leveleztünk. Amikor hazajöttem, anyukám már nagyon rossz állapotban volt, majd decemberben meghalt. Akkor még nem tudtam, hogy ez a dolog lesz az, ami Istenhez vezet. Istenről se tudtam. Ezek után a világ mind jobban magával ragadott, az iskola egyre kevésbé érdekelt, egyetlen "örömöm"az volt, hogy szinte minden nap ittam. Akkor már voltak barátaim, akikkel tényleg mindent megoszthattam. De ez egy idő után nem volt elég. Társaságban voltam a barátaimmal, és még is annyira egyedül. Egyedül voltam a bűntudatommal. Bűntudatom pedig anyukám miatt volt. Amikor hazajöttem külföldről egy ideig törődtem vele, de mikor már tudtam, hogy nem éli túl a betegséget, nem tudtam elfogadni, hogy meg kell halnia. Máshogy ezt nem tudtam kimutatni, csak úgy, hogy szép lassan elzártam magam tőle. Egy dolog mélyen megmaradt bennem: kicsi hordozható televíziónk volt, ami az ő szobájukban volt. Én inkább kihoztam, csak ne kelljen vele egy szobában lennem. Hallottam, ahogy sírva mondja, hogy őt senki se szereti. Tulajdonképpen a fia nélkül kellett elmennie. Ez a tudat elől próbáltam az alkoholba és a bulizásba menekülni. Nem tudtam magamnak megbocsájtani. Aztán találkoztam egy csinos lánnyal, Annával, aki keresztény volt. Megkérdezte, hogy hiszek-e Istenben? Akkor valami keleti valláshoz próbáltam vonzódni, reinkarnáció stb. Megkérdezte, ha ad egy könyvet, elolvasom-e? Persze, hogy elolvasom, ha ettől jobban tetszek neki. Visszafelé sült el a dolog, ez a könyv mélyen megérintett, hiszen pont arról szólt, ami nekem kellett. Mivel a könyv a Bibliára utalt azt is szerettem volna elolvasni. Bibliát is kaptam Annától. Olvasgattam és hol közelebb voltam, hol távolabb az igazsághoz. A testi emberem folyamatosan azt mondogatta: "Hogy hihetsz ilyesmiben, ugyan már a barátaid ki fognak nevetni, meg elfordulnak tőled." A másik gondolat viszont azt mondta: "Hogyha hazugság, akkor mi ez a harc bennem?" Előtte soha nem éreztem ilyen zavart, szó szerint harc folyt a lelkemért. Olyan volt, mintha egy szakadék szélén álltam volna. Lent vár Krisztus, hogy ugorjak és elkap, fent pedig a világ csábítása, ami azt mondja: "Úgy se fog elkapni." Elég komoly lökés volt számomra, hogy mikor lapozgattam a Bibliát, szemembe tűnt egy Igevers a Jelenések könyvéből. A 2,16 volt, ami nagyon megdöbbentett, mert Isten szólt hozzám: "Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával." Ezzel nem nagyon tudtam vitatkozni. 2004 áprilisában úgy döntöttem ugrok. Egyszerűen szükségem volt a megbocsájtásra, beengedtem Krisztust az életembe. Amikor elfogadtam Jézus Krisztust Megváltómnak és, hogy Ő meghalt azért a bűnért is, amit én megbocsájthatatlannak gondoltam, nagyon megkönnyebbültem. Persze ez nem ment ilyen könnyen. Tudtam, hogy meg van bocsájtva, de idő kellett, még a szívemben levő sérelmek begyógyultak. De Isten gyógyítónak is tökéletes.
Már nem kell az iváshoz fordulnom felejtésért, mert Isten az Ő végtelen szeretetével már elfelejtette, ami történt. Megnyíltam az emberek felé és a legnagyobb változás az, hogy képes vagyok szeretni! Isten folyamatosan vezet, tanít, felelősséget helyez rám. Eszköz lettem Isten kezében. Remélem az is maradok, legalábbis Isten ott lesz, hogy talpra állítson, ha elbukom. Az én részem, hogy akarjam az Ő segítségét. Meglepő, de boldog vagyok attól, hogy eszköz lehetek. De ezt az eszközt meghallgatják és szeretik, mint egy gyereket. Ezt a szeretetet nem cserélném vissza semmire korábbi életemből, hiszen akkor nem is volt életem. Mindenképpen fontos hozzátennem, hogy ez a felismerés nem úgy történt, hogy egy reggel felébredtem és azt mondtam, hogy de jó meg van bocsájtva. Ez egy folyamat, egy út volt, amíg eljutottam idáig. Időre volt szükségem, hogy felismerjem Isten munkáját az életemben és le tudjam írni, illetve el tudjam mondani, mi volt, ami Jézus Krisztushoz vezetett. Ő pedig türelmes, méghozzá végtelenül. Van bocsánat a bűneinkre, ez kell, hogy legyen az én életem üzenete. Gábor
"Ha tehát a Fiú megszabadít titeket,
valóban szabadok lesztek." (János evangélium 8:36)
Alíz története
Nem hívő családban születtem, a nagynéném az egyetlen, aki keresztény. Ő volt az egyetlen, akitől hallottam Istenről és Jézusról még kisgyerekként, akkor még, gyermeki hittel, ugye, szimpatikus volt a "dolog". Aztán, amikor suliba kerültem, elég sokat piszkáltak és csúfoltak az osztálytársaim, ennek hatására megutáltam Istent, és őt hibáztattam mindenért. Egy időben, hetedikes korom körül öngyilkos is akartam lenni - nem komolyan (pl.: nem vágtam föl az ereimet - csak próbáltam), csak foglalkoztatott, hogy: "Mi lenne,ha...". Emellett igyekeztem, amennyire lehet, távol maradni a sulitól - bármi áron. Középiskolában javult a helyzet, ami az osztályt illeti, viszont ekkor kezdődött a fogyókúra őrületem, beleestem az anorexiába (majd 60 kilóról 46-ra fogytam), és faltam az ezzel kapcsolatos irodalmat (is). Emellett foglalkoztattak a "furcsa lények"-ről szóló könyvek. Plusz még bele voltam zúgva egy sztárba, mint vak a szakadékba. 2008-ban, egy nyaraláson furcsa gondolatom támadt: "ha így folytatom, a Pokolban fogok kikötni". Ez sehogy se hagyott nyugodni. Elmondtam anyunak is, de a válasza nem elégített ki. Éreztem, hogy nem stimmel. Úgyhogy mikor hazaértünk, utána beszéltem a nagynénémmel Skype-on. Mondtam neki, hogy: "Nem akarom elszúrni az életem". Akkor mondta el az evangéliumot, és így tértem meg. Ez azért is csoda, mert, mint mondtam tiszta szívből utáltam Istent. Ha valaki abban az időben azt mondta volna, hogy keresztény leszek, kinevettem vagy elküldtem volna az illetőt a fenébe. A megtérésemtől idáig is sokat formált már rajtam Isten, ahhoz képest amilyen voltam: kiszabadított többek között az anorexia és a sztárimádat fogságából is. Persze még van rajtam mit csiszolni, de hát ez egy életen át tartó folyamat, de hiszem, hogy ha Isten ezt már elkezdte bennem, nem fog félmunkát végezni. Röviden ennyi. Te is imádkozz azért, hogy Isten használja ezt a bizonyságtételt az emberek életében az Ő akarata szerint. Alíz
"Uram, hogy ha Te tényleg létezel, akkor csinálj valamit!!!"
Hívő családba születtem, így kiskorom óta jártam a gyülekezetbe szüleimmel és tesóimmal együtt. Nem nagy kedvvel mentünk, szívesebben néztük volna a mesét otthon. Így telt el 8 év az életemből, amikor Isten belenyúlt a családom szokásos életébe úgy, hogy meghalt anyukám. Mint minden ember, én is vádolni kezdtem Istent, hogy miért tette ezt velünk, hisz rendes, normális család voltunk, sőt még imaházba is jártunk. Apukám annyira mély depresszióba süllyedt, hogy az alkoholban próbált vigaszt találni, hasztalanul. Végül annyira alkoholista lett, hogy rólunk nem igazán tudott gondoskodni. Szép lassan a gyülekezetből is elmaradoztunk. És ahogy így teltek a napjaim látva az alkoholista apukámat, nem látva anyukámat és a gyülekezeti barátaimat, a lehető legnyomorultabbul éreztem magam.
Szívem mélyéből kiáltottam Istenhez, hogy "Uram, hogy ha Te tényleg létezel, akkor csinálj valamit!!! Segíts! Mert én így nem akarok élni! Nincs értelme!" Rá egy hónapra jöttek a gyámhivataltól megnézni a helyzetünket. Szüleim testvérei felfigyeltek a sorsunkra, és ők hívták a gyámhivatalt. Aminek a következménye az volt, hogy a szüleim testvérei magukhoz vettek minket, apukám nővére lett a gyámunk. Isten kegyelméből ők is hívők voltak, így újra elkezdtünk a gyülekezetbe járni. Kezdett visszajönni az életkedvem. Sikerült teljesen beilleszkedni az "új" családba. Úgy éreztem, hogy helyre állt az életem, de teljesen elfelejtkeztem Istenről. Arról, hogy esetleg Ő segített meg engem, Ő emelt ki abból a nyomorúságos helyzetből. Így telt el 4-5 év, amikor egyszer mamám hívott, hogy nézzek meg vele egy műsort, a csellengőket. Az akkori adásban egy családot mutattak, 3 gyereket, akiknek meghalt az édesanyjuk és az apjuk alkoholista. Szörnyű soruk volt. Amikor ezt megláttam, akkor döbbentem rá, hogy én is ugyan ilyen helyzetben voltam, és most még se ott vagyok, ahol azok a gyerekek. Isten azon a műsoron keresztül emlékeztetett arra, hogy honnan jöttem, és hogy mit is tett Ő értem. Akkor jöttem rá arra, hogy Isten milyen csodálatosan meghallgatta az én kiáltásomat. Rájöttem arra, hogy akkor Ő tényleg ÉLŐ Isten, aki hall és lát engem, tud rólam mindent. El kezdtem azon gondolkodni, hogy akkor, amit az imaházban hallottam kiskorom óta számomra unalmas prédikációkat, azok nem is mesék, hanem minden igaz. Ezek a felismerések után elkezdtem hétről hétre figyelni a prédikációkra. Isten léte számomra már biztos volt, de a tanításokat hallgatva sehogy se fért a fejembe Jézus léte. Nem értettem, hogy jön Ő a képbe. Miért nem elég csak Istenben hinnem. Amikor idősebb unokatestvérem megtért, ő mondott nekem egy hasonlatot, ami által választ kaptam a kérdéseimre és megértettem, hogy miért fontos Jézusban is hinnem. A hasonlat röviden: mint tudjuk, minden ember bűnben születik meg. Képzeljük el, hogy a bűn mocsarában fuldoklunk, amikor jön valaki (Jézus), beleugrik a mocsárba, kilök a mocsár szélére. Így megmenekülök, viszont Ő belefullad a mocsárba. Meghal azért, hogy én éljek. Ez a kép teljesen megértette velem, hogy mit is tett értem Jézus. Világossá vált számomra, hogy miért is fontos az Ő áldozata, csak Ő általa léphetek újra kapcsolatba Istennel, Ő az, aki meg tud tisztítani minden bűnömből, aki meg tud szabadítani minden megkötözöttségemből. Ez számomra hihetetlenül jó hír volt. Tudtam magamról, hogy nagyon bűnös vagyok, eleve abból kiindulva, hogy teljesen elfelejtkeztem Istenről, miután segített rajtam. Aztán rám nehezedtek a többi bűneim is, amik gyerekkorom óta halmozódtak. Szörnyű érzés volt, de annál boldogítóbb volt számomra Isten evangéliuma, hogy Jézus ezektől megtisztíthat. Kértem is szívem mélyéből, hogy tisztítson és szabadítson meg minden bűnömtől, ami elválaszt tőle. Akkor még kicsit kételkedő voltam, ezért kértem Istent, hogy ha tényleg megbocsátott nekem és megtisztított, akkor erősítsen meg ebben, válaszoljon a bűnbánatomra. Válaszolt. A következő Igeverssel:
"Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság." (Zsoltárok 32:1-2) Ez az Igevers után tényleg boldog voltam, és egyben ledöbbentett, hogy Isten ennyire konkrétan tud válaszolni. Ezek után vágytam arra, hogy nap mint nap ilyen közvetlenül beszélgessek Istennel és vele járjak. A kezébe tettem az egész életemet. Az Úr áldjon téged is! Barbi
Van megoldás!
Az életemből mondanék el egy részt, ami tanulságos lehet mindenki számára. Kisgyerek korom óta az anyagi gazdagságban láttam megoldást az életre. Úgy gondoltam, ha pénzem lesz, szabad leszek, utazhatok és vásárolhatok. Biztonságot reméltem a pénztől, hatalmat és elismertséget. Azt tudtam, hogy alkalmazottként dolgozva a munkahelyen, ez soha nem lesz lehetséges, ezért elkezdtem vállalkozni. 24 éves koromra a vállalkozásom sikeres lett. Annyi pénzt kerestem, hogy addig, amire vágytam, mindent megengedhettem magamnak anyagilag. Nem kellett megnézni az árakat vásárláskor, minden nap étteremben vacsoráztam, szép autóval jártam és házat kezdtem építeni. Luxus nyaraláson vettem részt, és síelni jártunk. Nagyon sok barátom volt és nagyon szép barátnőm. Tekintélyem volt a vállalkozásomon belül is és a körülöttem lévő emberek körében is. A vállalkozásom tőlem függetlenül termelte a pénzt, nekem dolgoznom se kellett. Az időtől és a pénztől is független lettem. Jóval többet elértem, mint amit valaha is álmodni mertem. Azon gondolkodtam, hogy milyen célt lehetne kitűznöm, miközben olyan dolgokat értem el, amiket az emberek nagy része csak a TV-ben tud megnézni? Életemnek ezen a pontján több kérdés is felmerült bennem. Hiába birtokoltam egyre értékesebb tárgyakat, elégedetté azok nem tettek soha. Semmilyen biztonságot nem nyújtott a gazdagság. Ugyanis kívülről erősnek látszottam, de belülről gyenge és sebezhető voltam. Féltem a haláltól, a betegségtől, féltem, hogy kihasználnak. Az emberek elismerhettek a sikereimért, de a bennem levő kisebbrendűségi érzéstől nem tudtak megszabadítani. Hiába volt rengeteg barátom, még is magányos voltam. Mások szempontjából szépnek és csodálatosnak látszott az életem, én pedig legbelül a lelkemben szenvedtem. Még mindig a szabadságot kerestem, a biztonságot és a lelkem békéjét, tehát megoldást az életemre. Ha őszinte akartam lenni magamhoz be kellett látnom, hogy azok az elvek, amik szerint eddig éltem, mélységeiben megrendültek. Valóban csak arról szól az élet fiatalként, hogy milyen irányzatnak hódolunk, életünk közepén hogy eddig mit értünk el, idős korban meg, hogy az unokáinkkal mi minden érdekes dolog történik? Valóban csak annyiból áll az élet, hogy dolgozunk, eszünk, iszunk, szeretkezünk, aztán meghalunk? Akkor miért annyira keményen küzdeni ebben az életben? Mi az élet értelme? Híres és sikeres emberek életszemléletét kutattam, talán választ kapok tőlük: multi-milliomosok, vallási vezetők, elnökök tanácsadói, menedzserek, orvosok. Teljes bizonyosságra jutottam, hogy a kérdésemre semmilyen ember nem képes választ adni. Lelkileg nagyon össze voltam törve a hiábavaló igazság utáni keresgélés miatt. Egyszer egy ismerősömmel beszélgettem ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ezt mondta:
"Ha erről a világról, az emberekről és a te szerepedről van kérdésed, a legpontosabb választ a világmindenség alkotójától kaphatod meg." A Teremtő Istenről beszélt, akivel személyes kapcsolatban lehet az ember Jézus Krisztus által. Életemben először megszólítottam Jézus Krisztust, majd neki adtam az életemet. Teljesen új értékek szerint kezdtem el gondolkodni. A Biblia adott ezentúl iránymutatást. Az az igazság változtatta meg az életemet, hogy: Van Isten. Isten jó. Én gyarló vagyok, bűnös. Isten tudja, mégis szeret Jézus Krisztus megváltása által. Bennem élhet az Ő ereje. Isten élő személy. Lehet szólni hozzá, lehet hallani a hangját. Az Ő szempontja mindig igaz, se az enyém, se más embereké nem. 15 éve minden őszinte imámra választ kaptam. Az évek során, ahogy egyre jobban megismertem Isten beszédét, úgy ismertem meg az igazságot.
Így szabadultam meg a félelmeimtől és a többi lelki nyomorúságomtól. Tanúja vagyok annak, hogy lehet Istennel személyes kapcsolatban lenni. A meggyőződésem pedig, hogy ebben az életben előforduló összes nyomorúság kezelésére Jézus Krisztusba való hit a megoldás. Tika /Forrás: http://emberitortenetek.blogspot.com/Dicsőség és hála az Úrnak!
Németh Zoltán: JÓ AZ ÚR! CSODÁLATOS AZ ÚR!
Deme János: Készen lenni! Bizonyságtétel
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
Makai Rozália írásai
[ ELRAGADTATÁS | MI LESZ A VILÁGGAL?|
|Hiszek Jézus Krisztusban |Bemerítés a Biblia alapján|
|Nóé története a BIBLIÁBAN| A páskabárány elrendelése|
|A kereszt szükséges | HARMADNAPON FELTÁMADOTT!|
|Akik Krisztusban vannak| PÜNKÖSD | TÖRTÉNETEK|
|Szabadulások, rehabilitáció | ÉLETRAJZOK]
MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel
Vissza az elejére!
Vissza a menüre!
