HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Rozika bizonyságai 2. rész
Rozika az orvosnál

Rozikát munkahelyéről elküldték rákszűrésre, majd beutalták szövettani vizsgálatra, mintavételre a klinikára. Munkatársai megkérdezték, hogy fél-e. Azt felelte, hogy hite szerint a Szentlélek templomában csak annak van helye, amit az Úr megenged. Vagy nincs semmi komolyabb baj, vagy ha van is, akkor hiszi, hogy az Úr kihozza belőle. Ez a mintavétel nem altatásban történt, hanem egy lézeres beavatkozással vették ki.

Megkérdezte a klinikán az orvos, hogy fél-e a beavatkozástól. A félelem nem az Úré! - válaszolta. Én az Úrral jöttem ide - folytatta - bennem félelem nincs. Békességem van. Engedjék meg, hogy most a kezelés előtt imádkozzak. Imádkozott, és annyira leszállt a Szentlélek ereje, hogy az orvos és az asszisztensnő Rozika mellé térdeltek jobbról és balról. Az asszisztensnő ijedten megjegyezte, hogy ő nem akart letérdelni, ez csak úgy jött.



Az Úr itt van! Rozika kijelentette, hogy most az Úr alkalmat adott önöknek, hogy elhiggyék, hogy Jézus Krisztus a kereszten azért halt meg, hogy bűneink bocsánatot nyerjenek, és megtérjünk. Az orvos kijelentette: "Én még ilyen helyzetben sosem voltam, remeg a térdem és a szívem."

Rozika tovább imádkozott. Egyszercsak azt hallja, hogy teszik le a dolgaikat bűnvallásként az Úr elé. Rozika imádkozott, hogy Jézus vére alá kerüljenek a megvallott bűnök, és bocsánatot nyerjenek. Imádkozott tovább, hogy az Úr munkálkodjon továbbra is a szívükben, hogy eljussanak a megtérésre.
Az Úr szólt: "Elég!" Rozika befejezte az imádkozást, az orvos a kezelést elkezdte. Az orvos gyanús sejteket talált. Rozika azt mondta, hogy hiszi, hogy a szövettani eredmény negatív lesz. Az orvos azt válaszolta, hogy 2-3 héten belül megjön az eredmény, ha jó, akkor telefonálunk, ha rossz akkor levélben értesítjük. Rozika azonnal mondta: "Hiszem, hogy levelet nem kell írni, de a telefont szeretettel várom."
Kb. két hét múlva a temetőben épp a leveleket kaparászták össze közhasznú munkában. Háromnegyed kilenckor szól az Úr, hogy térdeljek le, és imádkozzak. Munkatársaimnak nem szóltam egy szót sem, csak letérdeltem, hangosan imádkoztam. Az ima végén szólt az Úr:
"Ma jött el a szabadításod órája." Felálltam. Éreztem, hogy nem elég ennyi ima. Újból letérdeltem, és hangosan imádkoztam. Az Úr újból szólt: "A te hited meggyógyított téged."
Örömteli érzés fogott el mindannyiunkat. 11 óra körül az egyik munkatársam szólt, hogy itt van egy mobiltelefon, telefonálj haza, hogy jött-e hír. A mobilt jól kihangosította mielőtt ideadta, hogy mindenki hallja. A munkatársak érezték, hogy itt nagy dolgok történhetnek.
Felhívta a férjét, hogy jött-e valami telefonüzenet. A férje azt mondta, hogy háromnegyed kilenckor csörgött a telefon, és a klinikáról az orvos azt üzente, hogy minden rendben van. Megköszönték a lelki táplálékot, amit Rozika nyújtott nekik.
A férjem azt felelte, nem a feleségem nyújtotta, hanem Jézus Krisztus. Békességgel elköszöntek.
A "földi" mobil telefonon csak 11 órakor értesült erről, de az Úr a "mennyei telefonján" ezt már sokkal hamarább, háromnegyed kilenckor jelezte. Dicsőség és hála az Úré! Ámen.



Az Úr kaput nyit
Rozika látogatása a kórházban

Egy kolleganője, Piroska mondta, hogy telefonáljanak be a kórházba, mert pénteken bevitték a férjét egy vizsgálatra, és nem hozták haza. Nem tudta a telefonszámot. Az Úr mondja: Ott van egy tartó, rajta egy kis füzet, benne a telefonszám. Keressük meg! Ott is volt a Belgyógyászat telefonszáma. Telefonáltam, hogy B. I.-t bevitték vizsgálatra, és nem jött haza. Hosszabb ideig keresgélték, és szóltak, hogy a második emeleten van a Pista bácsi. Nem volt nála pizsama, és a többi szükséges dolog, ezért ezt összeszedve mentünk a kórházba. A kapura ki volt írva, hogy H1N1 vírus miatt a látogatás tilos. Be is volt zárva a kapu. Nyitogatom, hát be volt zárva. Piroska mondja, hát most már mindegy, vigyük vissza a pizsamát haza.

Rozika mondja, hogy én imádkozok és az Úr megmutatja, hogy mit akar. Ugyanis ha már eljöttünk, akkor van valami feladatunk. Nem megyünk dolga végezetlenül haza.
A portás belülről látott bennünket, de egy szót sem szólt. Én imádkoztam tovább. Piroska már türelmetlen volt, hátrafordult, és ezt mondta: Gyere, az ajtó zárva, úgy sem tudunk bemenni. Erre szól az Úr, hogy nyisd meg a kilincset.
És nyitva volt az ajtó. Bemegyünk, és a portás kérdi:
Maguk hogy jöttek be?
Az ajtón keresztül. Megnyitotta az Úr ima által.
Portás szólt: - Micsoda? Én azt bezártam.
Rozika mondja: Az Úr készített valami munkát számomra. A beteg, akihez megyünk a 2. emeleten van.
A portás: Nem engedhetem magukat csak úgy fel. Nem látták, hogy ki van írva...
- De láttuk, el is olvastuk, de én hiszem, hogy nekem valamit kell cselekednem. Legyen szíves, és engedjen fel csak 5 percre.
Hát én senkit eddig nem engedtem be, meg az ajtót is bezártam. Mit akarnak itt?
Ha már én bejöttem, nem megyek haza, hogy el ne végezném a dolgomat. Felmegyünk a 2. emeletre. Egy bácsi nagyon rosszul volt. Pelenkázzák, és ordít vele a nővérke. Nem volt ott semmi látogató. Odament Rozika a nővérkéhez, és megsímogatja a vállát, és mondja: Drága nővérke, látom maga nagyon elfáradt. Segíthetek? Majd én tisztába teszem a bácsit, maga addig egy kicsit pihen. Béketűrő lesz a betegekkel. Jó, drága?
- Maga mit keres itt? kérdezi a nővérke.
- Szerintem az Úr küldött ide, hogy magának ezt elmondjam csupa szeretetből. És én tényleg megcsinálom a maga munkáját, és pihenjen addig.
Hogy képzeli...?
Maga üljön le! Imádkozok, hogy béketűrés legyen.
Imádkozott az Úrhoz, és látta, hogy a nővér fokozatosan megnyugszik. A nővérke ezt mondta:
"Megengedném, mert valóban fáradt vagyok, de maga nem ismeri a beteg betegségeit, hogy hogy kell mozdítani, és tisztába rakni. Majd én elvégzem."
Ekkor már teljesen megnyugodott a nővérke. Látom, hogy béketűrést kapott az Úrtól. Ez a békesség a Názáreti Jézustól van. Szeretném megkérdezni, hogy B. Istvánt hol találjuk meg, mert tegnap behozták, és nem engedték haza. Mi ezért jöttünk, csak az Úr közbeszólt. Egy másik nővérke odakísért a Pista bácsihoz, és odavittük a pizsamát, és békességet kívánva siettünk le. Ahogy kijöttünk a kórteremből, akkor egy nővér mondja:
"Maga aztán jól leszerelte ezt a nagyképű kolléganőt."
Kedveském szeretetben kell neki ezt mondani, mert a szeretet "Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik." (1Kor 13:7-8a)
Ezt el kellett magának mondanom, hogy ez egy nagyon gonosz lélek.
Rozika: Hiszem, hogy az Úr szavát meghallgatva más lesz. Ezt maga is higgye el! De most gyorsan menjünk. Megköszöntem a portásnak is, hogy aranyos volt, hogy egy kicsit felengedett. Dicsőség az Úrnak! Ámen.

"Most azért megmarad a hit, remény, a szeretet, e három;
ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet." (1Kor 13:13)



"Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz." (Zsid 13:8)


Hálát adok az Úrnak csodálatos tetteiért!

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség,
és az emberekhez jóakarat." (Lukács evangélium 2:14)



KÖZBELÉPETT AZ ÚR A HÍDON, A MUNKAÜGYI KÖZPONTBAN...



Szól-e még Isten? - Lopás a buszmegállóban



Jézus Krisztus kereszten kifolyt vérének ereje a XXI. században

 S.O.S. JÉZUS KRISZTUS!

Ádámné Marika: Találkozásaim az élő Jézus Krisztussal

 Jézus Krisztus él, és ma is gyógyít.


Gazdag István: Néhány élmény betegekkel