HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

ÉNEKESNŐBŐL EVANGÉLISTA



Tilda Galambos-Sárkány

Hogyan találkoztam Istennel?

BIZONYSÁGTÉTEL MEGTÉRÉSEMRŐL


Köszönöm az Úrnak, hogy lehetőségem van bizonyságot tenni előttetek arról a nagy szeretetről, amellyel az Úr lehajolt hozzám, felkarolt engem, és kegyelmesen megbocsátva bűneimet gyermekévé fogadott. Ez nem sokkal azután történt, mikor már azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy véget vetek az életemnek. Üresnek, és céltalannak találtam a küzdelmet, pedig az énekesi pályámon sikeres voltam és anyagi terhektől mentes, mégis az engem körülvevő emberek között végtelenül magányosnak éreztem magam. Életemben semmi és senki nem tudta betölteni azt az űrt, amit szívemben éreztem! Akkor még nem tudtam, hogy ezt az űrt, egyedül csak az Úr Jézus tudja betölteni, ha Vele a megtérés útján személyes kapcsolatba kerülünk. Erről a nagy igazságról senkitől nem hallottam. 39 éves koromig nem találkoztam újjászületett hívővel. Egyetlen ember sem volt, aki beszélt volna nekem a megtérés fontosságáról (János 3:5-7), így szomorúan, és céltalanul jártam az élet útján.
Budapesttől 30 km-re, egy kis faluban születtem ötödik gyermekként. Szüleim szerető szívű, becsületes és szorgalmas emberek voltak, és így neveltek bennünket is. Édesanyám Krisztusban hívő, imádkozó asszony volt. Minden dolgát Jézus nevében kezdte és végezte. Én is a katolikus hit szerint nevelkedtem. Már gyermekkoromban nagyon szerettem hallani Jézusról, és elsők között voltam a hittan tanulásban.



Mi, a jótanuló gyermekek egy hónapban egyszer bemehettünk a parókiára. Ott láthattuk a missziós földekről szóló képes füzeteket, olvashattunk a misszionáriusok munkájáról és a sok kis fekete gyermekről. Szívemet nagyon megérintették ezek a történetek, és már akkor úgy imádkoztam, hogy én is misszionárius szeretnék lenni! Aztán jött a II. Világháború. Isten védő keze és irántunk való szeretete, sok nehéz helyzeten segítette keresztül családunkat. A háború után egy nagyobb városba költöztünk, és én ott folytattam a tanulmányaimat. Az iskolai hitoktatónk egy olyan pap volt, aki igazán szerette az Úr Jézust, és minket is segített, hogy megismerjük Őt, de csak a katekizmus alapján. Bibliát abban az időben nem adtak a kezünkbe. Újjászületésről soha nem hallottunk.



Ebben az időben Jézus személye újra megragadta fiatal lelkemet, akkor 13 éves lehettem. Az elhívás ott volt életemen, és mivel nem tudtam más utat, hogy teljességgel szolgálhassam az Urat, apáca akartam lenni. Ezt a titkomat elmondtam a hitoktatómnak abban a reményben, hogy ő majd segítségemre lesz, de a legnagyobb megdöbbenésemre azt válaszolta, hogy én nem való vagyok apácának! Ez akkor nagy lelki törést idézett elő bennem! Később értettem csak meg, hogy Istennek egészen más terve volt az életemmel. Az évek múltak. Jöttek a kommunista rendszer ateista tanításai, amiket ugyan nem hittem igazán, de ez a befolyás elég volt ahhoz, hogy gyenge hitemet megingassa Istenben. Közömbössé váltam a hitbeli dolgok iránt, és jártam az élet küzdelmes útját Istentől távol, a magam erejéből. Az évek során voltak időszakos örömeim, de minden jóakaratú igyekezetem mellett sok volt a csalódás és vereség.
Aztán jött 1956-ban a magyar forradalom, ami sok család életét drámaian érintette. A miénket is!!! Családunk egy része elhagyta az országot és nyugatra távozott, ami részünkre nagyon fájdalmas volt! Édesanyámmal mi otthon maradtunk, és az élet, ha nehezen is, de folytatódott. Édesanyám biztatására beíratkoztam a Bartók Béla Zenekonzervatórium ének tanszakára. Akkor úgy gondoltam, számomra ez csak egy nemes szórakozás lesz, de Istennek ezzel a tanulmánnyal egészen más célja volt!. Négy évi tanulás után megkaptam az előadóművészi diplomát, és kétéves szerződést írtam alá Budapesten a Grand Hotel Royalban. Utána Finnországba kaptam szerződést, ahol kilenc évig énekeltem különböző osztályon felüli hotelek éttermeiben, évente váltakozó magyar zenekarokkal. Ez alatt a kilenc év alatt hazámtól és otthomtól távol, volt alkalmam felismerni, hogy a világban élő emberek legnagyobb része milyen boldogtalan. Álarcot viselnek, és elhitetik másokkal, hogy minden rendben van.... Ami a legnagyobb tragédia volt, hogy én is egy voltam ezek közül!
Minél mélyebb betekintést kaptam a környezetem életébe, annál reménytelenebbé váltam! Akkor jött a gondolat, hogy vessek véget az életemnek, hiszen nem érdemes küzdeni mulandó dolgokért. Úgy éreztem, hogy az egész élet üres és hiábavaló! A nagy letörésben egy hónap szabadságot vettem ki, és kibéreltem egy albérleti szobát Helsinkiben. Visszavonulva mindentől és mindenkitől örültem, hogy esténként nem kellett kifesteni magam, nem kellett magamra vennem a fellépési ruhámat, egyszerűen az lehettem, aki igazán voltam, álarc nélkül! A házigazda, egy idős bácsi volt. Ő jól látta az én letört állapotomat, és egy alkalommal bekopogtatott hozzám és hozott nekem valamit. Egy gyöngyfűzér volt kereszttel, ami korábban az elhalt felesége tulajdonában volt. Azt mondta: "Ez egy kegytárgy, ami meg van szentelve. Neked akarom adni, mert nagy szükséged van rá. Rajtad nem tud senki segíteni egyedül csak a jó Isten. Imádkozz, és meglátod Ő megsegít."



Reménytelen helyzetemben EZ VOLT AZ ELSŐ ÉGI ÜZENET!!! Úgy éreztem, ha ez az ember kész megválni ettől a számára értékes emléktől azért, hogy rajtam segítsen, akkor vannak még szerető szívű emberek a Földön, így nem érdemes meghalni. Ez hatalmas fordulópont volt az életemben! A hónap elteltével újra elindultam szerződéseimet teljesíteni, de a szobám falára amerre csak jártam mindig felfüggesztettem ezt a gyöngyfűzért, mint emlékeztetőt. "Tilda imádkozz, mert rajtad csak az Isten tud segíteni!" És én kezdtem rövid kis imákban keresni az Urat. Attól kezdve minden könnyebben ment előre, de igazán még nem ismertem fel, hogy ez az Úr segítsége felém. Az igazi fordulat csak később történt, mikor egy hónapi szabadságra hazamentem Édesanyámhoz Budapestre. Tele voltam tervekkel, milyen boldog leszek a családi körben. De nem úgy történt!



Abban az időben egy "angliai influenza" nevű járvány volt, amiben sokan meghaltak. Ezt a betegséget én is megkaptam, úgyhogy a szabadságom legnagyobb részét betegszobában töltöttem egyedül. És ekkor jött a Szent Szellem!!! Ő szólt a szívemhez azon a csendes, szelíd hangon, ahogy egyedül csak Ő tud beszélni. Kezdett emlékeztetni egész kicsi koromtól fogva, az életemben történt eseményekre.



Bemutatta, hogy Istennek már az Édesanyám méhében gondja volt reám! Az orvos életveszélyre hívta fel anyám figyelmét, ha el nem veteti a gyermeket. Édesanyám azt válaszolta: "Doktor úr, még ha meg kellene is halnom, én akkor sem leszek a saját gyermekem gyilkosa." És Isten csodálatosan megáldotta Édesanyámat ezért a döntéséért, könnyű szülést adott neki. Úgy mondta el nekem: "Ajándékba kaptalak téged." A Szent Szellem emlékeztetett arra is, hogy három különböző alkalommal majdnem megfulladtam, de az Úr nem engedett meghalnom, megmentett engem. Emlékeztetett arra is, hogy a sok utazásom során, hányszor kerültem veszélyes helyzetekbe, és mindegyikből sértetlenül kimentett az Úr! A betegszobában az egész életem lepergett előttem, és akkor döbbentem rá, milyen hálátlan vagyok, hiszen soha nem köszöntem meg Istennek hatalmas jóságát irántam! Ott, a betegágyban próbáltam mindezt megköszönni, de éreztem, hogy szavaim csak üresen hullanak a földre. Tehetetlenül vergődtem, míg végül szívem mélyéből felkiáltottam:
"Istenem, ha Te tényleg vagy, akkor most meg akarlak találni Téged! Az életem két része már elmúlt felettem, az utolsó részét úgy akarom élni, ahogy Te szeretnéd! Meg akarlak találni!"
De hogyan??? Ez volt a kérdés! A Biblia nem jutott eszembe, mert számomra a drága Könyv ismeretlen volt. Hála és köszönet Neki, Isten nem engedett tévelyegni tovább, hanem csodálatos úton kijelentette magát. Életemben megvalósult az Ige: "Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám." (Jeremiás 29:13)



Meggyógyultam, és Budapestről vonattal utaztam vissza Finnországba. Este Helsinkiben még át kellett szállnom egy másik vonatra, mert a következő szerződésem fent északra szólt. Beszálltam a hálókocsiba, ahova pár állomás után egy fiatal lány is beszállt. Reggel kiderült, hogy ő is ugyanabba a városba tart, ahova én utazom. Kezdtünk beszélgetni. Valami csodálatos békesség és fény áradt ennek a lánynak az egész lényéből, ami engem nagyon megragadott. Kérdeztem, mi a foglalkozása. - Ápolónő - mondta.
A te foglalkozásod lelkileg biztosan sokkal többet nyújt neked, mint az enyém! - válaszoltam. - Én énekesnő vagyok.
Ő bátran kérdezte tőlem: - Te hiszel Istenben?
Bizonytalanul válaszoltam: - Igen, úgy a magam módján. -
- Ez nem teljesen ugyanaz, ahogy én hiszek - mondta: - Én hiszek az Úr Jézus Krisztusban, mint személyes Megváltómban, aki megbocsátotta a bűneimet. -
Közeledtünk a kiszálláshoz, és én még sokkal többet szerettem volna hallani tőle, és kértem, hogy találkozzunk. Mondta, hogy vasárnap este bejön a pünkösdi templomba, ott találkozhatunk, és megadta a címet, hogy hol találom meg a templomot. Ez a hét elején volt, és a szabadság után engem várt a sok hivatalos feladat a további szerződések intézése, és az esti fellépések. A szomjas lelki vágy lassan kezdett elhalni bennem. Úgy gondoltam, minek is menjek én vasárnap templomba???



A hét végén, szombaton délután megszólalt a telefon, és ez a fiatal lány meleg, szerető hangon kérdezte: "Ugye, akkor eljösz holnap?". Ennek a szeretetnek olyan ereje volt, hogy nem tudtam nemet mondani. Akkor még nem tudtam, hogy ez a KRISZTUSI SZERETET, aminek nehéz ellenállni. Így hát megígértem, hogy ott leszek, és el is mentem. Korábban érkeztem a templomba mint ő. Az előcsarnok egy sarkába húzódva néztem az embereket, és egy új, csodálatos világ tárult ki előttem! Isten világa! Mindenféle rendű - rangú és korú nők, férfiak és gyermekek jöttek, de mindegyikből áradt az egymás iránti szeretet, ami megragadta a szívemet. Lelkem mélyén ilyen világra vágytam mindig! A kis ápolónő, aki messzebbről jött be a városba, egy kicsit késett, de megérkezett. Együtt hallgattuk az evangélista testvér bizonyságtételét arról, hogy Jézus Krisztus két évvel ezelőtt hogyan szabadította meg az alkoholizmustól, mikor már családi élete teljesen romokban hevert. Azóta hálából a börtönökben tesz bizonyságot a raboknak Isten megbocsátó kegyelméről, és sokan megtérnek. Ez a bizonyság egészen közel hozta számomra Jézust! Világos lett előttem, hogy JÉZUS TEGNAP, MA ÉS ÖRÖKKÉ UGYANAZ! Ő nincs távol egyikünktől sem, és ma is törődik az emberek bajával, pont úgy mint mikor a Földön járt. Az istentisztelet végén már én kérdeztem a kis ápolónőtől, "A jövő vasárnap is jössz az istentiszteletre?".
Elmúlt a hét, és a következő vasárnap délután hárman is jöttek értem a hotel elé, hogy együtt induljunk az összejövetelre. Nem tudtam, hogy ezek a testvérek egész héten imaharcot folytattak a lelkemért. Az összejövetel most az egyik iskola nagytermében volt megtartva, mert ez egy hívő koncert volt, ahova sok embert vártak. Mikor beléptünk már szólt a zene, és csodálatos jelenlétét lehetett érezni a Szent Szellemnek. Én persze akkor még nem tudtam mi az a "meleg takaró", ami körülveszi egész lényemet. Ahogy ott ültem, és hallgattam a Jézusról szóló énekeket meg a gyönyörű zenét, eleredtek a könnyeim és csak folytak végig az arcomon. Nem tudtam mi ez, de nagyon jó érzés volt a szívemben.


Azon az összejövetelen nem volt prédikáció. A zeneszámok között egy-egy bizonyságtevő jött a mikrofonhoz, és elmondta, hogy mit jelent neki az Úr. Egy egészen fiatal fiú jött a mikrofonhoz, és a Szent Szellemtől áthatottan arról beszélt, hogy mióta az Úr Jézus megbocsátotta az ő bűneit, azóta milyen boldog az élete, és semmiért nem adná oda azt, amit Jézustól kapott. Ahogy néztem ezt a fiatal gyermeket, amint Jézus bűnmegbocsátó kegyelméről beszélt, lelki szemeim előtt megjelent a Tízparancsolat, és az, hogy eddigi életem során mennyi parancsolatot áthágtam, mennyit vétkeztem. Életemben először láttam magam úgy, ahogy Isten lát engem, egy elveszett bűnösnek. Ezen a délutánon minden megvilágosodott! Szívemben igaz, őszinte, mély bűnbánatot éreztem. Tudtam, hogy kegyelemre van szükségem! Nem mentegettem magam.



És ekkor egy csodálatos látomásban MEGJELENT JÉZUS! Körülöttem mintha az egész környezet megsemmisült volna, csak Jézust láttam. Ott függött keresztre feszítve. Nem volt halott, ahogy a képeken és szobrokon ábrázolják! Csodálatos szemeivel lenézett rám, és szelleme beszélt az én szellememhez.
Azt mondta: "Szeretlek téged! Nem hányom szemedre bűneidet, mindent megbocsátok neked." Életemben először éltem át, valójában mit is jelent a bűnbocsánat! Fizikai fájdalmat éreztem szívemben, ahogy felismertem, Jézus mennyit szenvedett az ÉN bűneimért. Nem tudtam mást tenni, csak sírtam csendesen. A látomás eltünt, de a JÉZUSBÓL KIÁRADÓ SZERETET EREJE VELEM MARADT, ÉS VELEM VAN A MAI NAPIG IS!
A koncert végén kérdezték, ki az aki imát kér? A kezem repült fölfelé. Az összejövetel befejezésekor a pásztor és felesége meghívott bennünket a kis ápolónővel együtt az otthonukba, hogy ott bővebben megérthessem az Evangélium örömüzenetét. Kicsit nehéz volt a dolog, mert a pásztor magas kifejezéseket használt, én meg csak a hétköznapi nyelvet ismertem a finnben. Látva a nehézséget, végül egyszerűen csak azt kérdezte: "Akarom-e megbánni a bűneimet?" Őszintén tört ki belőlem, hogy semmit nem akarok jobban mint azt! Akkor a kis ápolónő, - hiszem, hogy Istentől indítva - rámtette kezét, és egyszerű gyermeki szavakkal imádkozott értem. Imájába belefoglalta a bűnösök megtérő imáját is. Ebből az imából megértettem mindent, ami akkor fontos volt számomra!



A vállamról hatalmas teherként hullottak le a múltnak bűnei, és én SZABAD LETTEM! Repültem a boldogságtól. Hetekig szinte a súlytalanság állapotában jártam. Nem kellettek többé az altatók, sem a nyugtatók! Úgy lelki, mint fizikai betegségemet is meggyógyította az Úr azon a délutánon! Átéltem, hogy az Úr valóban mindent elvégzett érettünk a kereszten! "Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az Ő sebei árán gyógyultunk meg." (Ézsaiás 53:5)



Megtérésem pillanatától kezdve soha többé nem éreztem magam magányosnak! Értelmet kapott az életem! Most már maradandó célt láttam magam előtt, amiért érdemes élni! Jézus eltörölte bűneimet, beköltözött a szívembe, beírta nevemet az Élet Könyvébe, és örök életet ajándékozott nekem! Mikor visszamentem a hotelba, a zenészeknek elmondtam, hogy megtértem. Másnap reggel az impresszáriót is felhívtam és bejelentettem, hogy elfogadtam az Úr Jézust, abbahagyom a világi éneklést, és ezután csak az Úrnak énekelek. Kértem, amilyen gyorsan lehet, a zenekarnak csináljon külön szerződést nélkülem. Megtérésem után hamarosan alámerítkeztem, és pár héttel később, kis albérleti szobámba imádkozásom közben az Úr Jézus betöltött Szent Szellemével. Ezután minden vágyam az volt, hogy Őt szolgáljam! Mindegy hol, mindegy milyen módon, csak az Ő akaratában legyek.
Pár hónappal később az Úr egy próféta testvérnőn keresztül közölte elhívásomat a teljes idejű evangéliumi szolgálatra, és rövid mondatokban kinyilatkoztatta egész életemre szóló tervét. Ez az isteni terv az elmúlt harminchat év alatt, pontról pontra csodálatosan valósult meg az életemben. Az Úr azonban nemcsak a szolgálattal, hanem később egy boldog, békés családi élettel is megajándékozott. Azóta sok év múlt el fölöttem, ma már idősek vagyunk férjemmel együtt, de Isten kegyelméből, és az Ő segítségével sok-sok elvégzett lelki munka van mögöttünk. Ma sincs egyéb vágyunk, mint az Úr előtt alázatosságban, engedelmességben, hűségben járni a hit útján, egészen a Vele való találkozásig, és végezni mindazokat, amiket még reánk bíz.

Befejező Igeként a Zsoltár 40:1-3 verseit szeretném átadni,
ami csodálatosan valósult meg az életemben:

"Várva vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét.
Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak az Úrban." Ámen!

Az Úr áldása és védelme legyen Veled! Szeretettel Tilda nővér



Hogyan hívott el Isten a szolgálatra?


Jézus mondta: "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (János evangélium 10:27-28)




ELRAGADTATÁS MI LESZ A VILÁGGAL? AZ UTOLSÓ IDŐKRŐL

Az egész emberiség egy nagy út előtt áll. Jézus Krisztus megígérte, hogy egyszer eljön a felhőkben, és akkor elragadja e Földről mindazokat, akik hitték, hogy Istentől jött, szívükbe hívták Őt, és ezáltal Isten gyermekei lettek. Jézus mondta: "Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté 24:44) "Íme, eljön (JÉZUS KRISZTUS) a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a Föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen." (Jelenések 1:7)


"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
(Jelenések 2:10b)

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség,
és az emberekhez jóakarat." (Lukács evangélium 2:14)



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.




ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK



Mátrainé F. Irma írásai
Zimányi József prédikációi Gazdag István írásai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!