HITELES TÖRTÉNETEK

Makai Rozália gyermek- és családvédő


"Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermekek..." Gyermek kacagása



CSALÁDI ÖRÖMÖK - 4 KISBABA KACAGÁSA

Nem csak anyának lenni jó, hanem apának is!
Ő készíti a felvételt, és nevetteti meg a családot.



Csak egy anya?

"A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget."
(Máté evangélium 21:16b)

A Tízparancsolat

1. "Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened (Megj. bálványod) rajtam kívül!
2. Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot, azoknak képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak.
3. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat. Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!
4. Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálód, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az Úr a nyugalom napját.



5. Tiszteld apádat és anyádat,
hogy hosszú ideig élhess azon a földön,
amelyet Istened az Úr ad neked!

6. Ne ölj!
7. Ne paráználkodj!
8. Ne lopj!
9. Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!
10. Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami felebarátodé!" (2Mózes 20:2-17)



Egy nőtől - miközben jogosítványát újította meg
egy önkormányzati hivatalban
- egy adatfelvevő hölgy megkérdezte,
hogy mi a jelenlegi foglalkozása.

A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
"Arra gondolok, magyarázta az adategyeztető, hogy van-e munkája, vagy csak..?
"Természetesen van munkám!" csattant fel a nő. "Anya vagyok."
"Nincs anya kategóriánk foglalkozásként. A háztartásbeli fedi le ezt." mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például "Hivatali kikérdező" vagy "Városi adatfelvevő".
"Mi a foglalkozása?" kérdezte.
Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam - nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem:
"Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként."
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.
"Megkérdezhetem," mondta a nő érdeklődve, "egész pontosan mit csinál ezen a területen?"
Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:
"Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként Istennek, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány).



Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet a humán szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, átlagos foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz."
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.



Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek.




Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. Az "anya", vagy "anyaság" már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón.



A nagy parancsolat

"Melyik a legfőbb összes parancsolat közül?"

Jézus így válaszolt: "A legfőbb ez: Halljad, Izráel, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr, és szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." (Márk evangéliuma 12:28b-31)
"Ezt mondja az Úr: Tartsátok meg a törvényt, cselekedjetek igazságosan, mert hamarosan eljön szabadításom, és nyilvánvalóvá lesz igazságom! Boldog az a halandó, aki így cselekszik, az az ember, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy meg ne sértse a szombatot, és vigyáz, hogy keze semmi rosszat ne tegyen. Az idegeneket, akik csatlakoznak az Úrhoz, és Őt szolgálják, akik szeretik az Úr nevét, és az Ő szolgái lesznek, mindazokat, akik vigyáznak, hogy meg ne sértsék a szombatot, és ragaszkodnak szövetségemhez, elviszem szent hegyemre, és örömet szerzek nekik abban a házban, ahol hozzám imádkoznak. Égőáldozataik és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon. Mert az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára." (Ézs 56:1-2; 6-7)
"Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!" (Zsolt 97:10) "A Seregek Urát tartsátok Szentnek, Őt féljétek, Tőle rettegjetek, akkor Ő is megszentel." (Ézs 8:13)



"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (János 3:16)
"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól."(1János 1:9)

Az édesanya éneke

A múlt században letartóztattak egy indiánokból álló rablóbandát, akik rabló hadjárataik során amerikai kikötővárosokat fosztogattak. A banda korábbi táborozási helyén találtak egy egész sereg olyan gyermeket, akiket a banditák elraboltak, és már évek óta ott kellett velük együtt lakni. A hatóság felhívást adott ki, hogy mindazok a szülők, akiknek a gyermekei a fosztogatás során eltűntek, jelentkezzenek egy megadott helyen, hogy elvesztett gyermekeiket újból visszakaphassák. Így a legtöbb gyermek vissza is került a szüleihez. Volt azonban a szülők között egy anya, akitől szintén elrabolták a kisfiát és kislányát, amikor még mindketten egészen kicsinyek voltak. Félelemmel és reménységgel teli szívvel közeledett a néni a gyereksereghez. Egyik gyereket a másik után vette szemügyre; nézegette, szemlélte azzal a reménységgel, hogy talán csak fel fog valami ismerős arcvonást fedezni, melynek alapján gyermekeit felismerheti. De mindez hiába volt. Keservesen csalódva akart éppen hazatérni, amikor az ottani felvigyázók közül valaki megkérdezte, hogy nem tudna-e véletlenül olyan énekre visszaemlékezni, melyet otthon a gyermekeinek énekelt. Erre az édesanya könnyekkel szemében elénekelt egy éneket, melyet korábban gyakran énekelt gyermekei előtt.



Még mielőtt az első versszakot végigénekelte volna, hirtelen előszaladt a csoportból egy kisfiú és egy kislány; hangosan kiáltva: Édesanyám! - Édesanyám! - egyenesen a kereső asszonyhoz rohantak, s mindketten az édesanya kitárt karjába vetetették magukat. Az anya arcvonásainak emléke már teljesen elhalványult az évek során a gyermekek emlékezetében, úgyhogy azt nem tudták felismerni, de az ének, melyet az édesanya gyakran elénekelt a gyermekeinek, felejthetetlenül belevésődött a szívükbe. (Zné)