HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján



2022.08.28.



László testvér többféle gyülekezetben hányódott, vetődött.
Bizonyságtétel a megtérésról - Barkóci Sándor: Mert az emberi lélek érték 2.


László élete romokban hevert, eljutott egy mélypontra. Élettársa volt, de ehidegültek egymástól. Az élettársával sikerült együtt meghallgatni az interneten Barkóci Sándor tanítását. Címe: A megbocsátás áldásai. Csak az evengelista hangját hallották. Egymás nyakába borultak, megbocsátottak egymásnak.

Felkeresték Isten emberét, és tanácsot kértek az életükre vonatkozóan. A bizonyságtevő generációs átkoktól való megszabadulásról beszélt. Minden okkult dolgot eltávolítottak a lakásukból. / Igék Ef 3:19; Lk 22:32 - Mk 6:52 - Mk 8:17 /

E világ istene /a gonosz/ megvakította a hitetlenek elméjét, Érzékenyítő tréningeket szerveznek, hogy a gonoszságra e világ emberei minél fogékonyabbak legyenek. Köztük vannak pedagógusok, bírók, különböző hivatásúak.

Zöldi Józsefné: Engedelmesség az Úrnak

Amikor megtértünk, az Úrnak adtuk egész életünket. Ő töltötte be szívünket drága Szent Szellemével. A Szent Szellem lett a pecsétje annak, hogy Isten elfogadott, hogy az Úr tulajdona lettünk. Akiben tehát nincs a Krisztus Szelleme, az nem az Övé!
Ő indított el a megszentelődés útján. Megszentelődni annyit jelent, mint szentté válni. Ez egy folyamat, ami az újjászületéssel kezdődik el, és egészen a Mennybe való hazaérkezésünkig tart. Akkor válik egy ember szentté, ha elkülönül ettől a világtól, és mind jobban belekerül Isten jelenlétébe. Isten azt akarja, hogy szentek legyünk, és munkálja is az életünkben. De a megszentelődés csak akkor megy végbe bennünk, ha mi is akarjuk, és minden erőnkkel, akaratunkkal törekszünk elszakadni a világtól, és élni az Úr jelenlétében. Akik az Úrban vannak, azok már nem test szerint járnak, hanem Szellem szerint. (Róm 8:4)
Akik Szent Szellem szerint akarnak járni, azoknak a testtel örökös küzdelmük lesz! Mert a test és a szellem gondolatai ellenkeznek egymással. De ebben a harcban segítségünkre siet a Szent Szellem. Amikor a Sátán egy-egy résen be akar törni, hogy elszakítson az Úrtól, a Szellem ezt kijelenti, óvatosságra int, és erőt ad a harcra.
Amikor valaki már az Úr jelenlétében él, akkor alkalmassá válik arra, hogy szolgáljon az Úrnak. Nem csak abban az értelemben, hogy az istentiszteleteken verssel, énekkel szolgál a testvéreknek, hanem ahogy eggyé válik az Úrral, úgy vesz részt a nagy küzdelemben. Ez a küzdelem az Isten és a Sátán között zajlik az emberi lelkekért.



Tudjuk, hogy az Úr Jézus győzött a Golgotán.
Így a hatalom az Istené volt, és az Övé is maradt!

De ennek a harcnak még nincs vége. Az Úr azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön, a Sátán pedig azt, hogy mindenki elkárhozzon. Ha mi az Úr szolgálatában állunk igazán, akkor a mi törekvésünk is azonos az Úréval, és azon munkálkodunk, hogy minden lélek üdvözüljön.


Ha ebben a küzdelemben részt akarunk venni, akkor engednünk kell, hogy a Szent Szellem vezessen. Mi nem tudjuk bölcsen megítélni a lelkeket, az adott helyzetet. Nem ismerjük a jövőt, nem ismerjük Isten szándékát. El kell fogadnunk a szolgai helyzetet, és el kell köteleznünk magunkat az engedelmességre. Ha ez nem történik meg, akkor sohasem leszünk az Úr eszközei! Tehetünk akármit, még jeleket és csodákat is, de ha nem engedelmességben járunk, akkor az utolsó napon ezt halljuk: Sohasem ismertelek titeket! Ez az egyetlen út a számunkra a Menny felé, az engedelmesség útja.


Ahhoz, hogy engedelmeskedni tudjunk, meg kell hallanunk az Úr hangját, értenünk kell akaratát. Erre csak a Szent Szellem által vagyunk képesek. Ha letérünk az engedelmesség útjáról, és a magunk akaratát visszük végbe, akkor eltávolodunk Istentől, és fülünk süket lesz az Ő hangjára. Hiába forgolódunk a gyülekezeti munkában, hiába teszünk akármit, ha nem az Úr irányítása alatt vagyunk.
Az Úr hangját meghallani gyönyörűség! Aki hallja az Úr szavát, és engedelmeskedik annak, az sok csodát élhet át a mindennapokban! Bizonyságok fellege veszi azt körül, és nem is akar máshogyan élni, mint az Úr iránti engedelmességben.


Szólt Fülöpnek az Úr: Kelj fel, és menj dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen! Fülöp engedelmes, elindul. Nem tudja, mi lesz a feladata, mit kell tennie. Az Úr vezetésére bízza magát. Lát egy hintót, amin egy előkelő ember ül. Újra szól a Szellem: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! Fülöp odafutott, és hallotta, amint az etióp kincstárnok Ézsaiás tekercsét olvassa.
"Érted is, amit olvasol?" - kérdezte tőle. És elkezdte neki magyarázni Krisztust, a megváltást. Bizonyságtételének eredménye az, hogy egy vágyakozó lélek az Úrhoz talált, és bemerítkezett. (ApCsel 8:26-39)



Szólt az Úr látomásban Péternek, hogy szívét előkészítse arra, ami következik. Aztán szólt a Szellem által is:
"Íme, három férfi keres téged; kelj fel, menj le, és eredj el velük. Semmit ne tétovázz, mert én küldtem őket!" (ApCsel 10:19b)
Péter tudja, hogy Isten küldi. Amikor odaér Kornéliuszhoz, és meghallja annak történetét, azt mondja: "nem személyválogató az Isten, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli Őt, és igazságot cselekszik. Aztán elkezdi hirdetni nekik Krisztust. Amíg ő beszélt, "leszállt a Szent Szellem mindazokra, akik hallgatták az Igét."(ApCsel 10:44b)

Szólt az Úr Anániásnak:
"Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában Sault, akit Tarzuszinak neveznek, mert íme imádkozik." (ApCsel 9:11)

Anániásnak kétségei vannak, hiszen tudja, hogy ez az az ember, aki láncra fűzve vitte a hívőket a börtönbe. De az Úr bíztatja:
"Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye az én nevemet a pogányok, a királyok, és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9:15-16)



Anániás engedelmeskedett, és megtért egy ember, akit úgy ismerünk, hogy Pál apostol, aki elhozta nekünk, pogányoknak az evangéliumot. Istennek ezek a szolgái az Úr munkájába álltak be. Mielőtt küldte az Úr Fülöpöt, már talán esztendők óta munkálkodott a kincstárnok szívében. Isten adta a vágyat, hogy Jeruzsálembe menjen úttalan utakon egyetlen prédikációért, mert Istent imádta. Ő vezette arra a helyre, ahol találkozni tudott vele. Fülöp által végezte be megmentő munkáját. Mielőtt Anániásra bízta volna Sault, előtte megismertette magát vele, előkészítette szívét az evangélium üzenetének befogadására. Pétert is csak akkor küldte, amikor az Úr elvezette Kornéliuszt arra a pontra, hogy kész volt befogadni szívébe az Úr Jézust. Isten az, Aki munkálkodik, Ő készíti elő a szíveket, nekünk akkor kell mennünk, amikor küld az Úr, de akkor azonnal! Hirdetnünk kell az Igét alkalmas és alkalmatlan időben, de gyümölcsöt csak azokban a szívekben terem, akiket előkészített az Úr!



Milyen boldog az a szolga, aki részese lehet az Úr mentő munkájának! Nincs ennél nagyobb öröm: Látni egy lélek megtérését! De ebben a munkában csak azok vehetnek részt, akik hátat fordítottak a világnak, és az Úr szolgálatára különítették el magukat. Az nem lesz részese a csodának, akinek megosztott szíve van! Szolgálni akar az Úrnak, de egy kicsit a világ örömeiből is kér. Két úrnak szolgálni nem lehet! Vagy a lelkek megmentésén fáradozom az Úr irányítása alatt, vagy a lelkek elbukásán segédkezem az Ördög vezénylete alatt! Más út nincsen! Nekünk ma kell döntenünk, kinek a szolgálatába állunk! Amíg nem mondunk le a világi kívánságokról, és mindenek előtt a saját akaratunkról, addig Isten szolgái nem leszünk! Milyen csodálatos élete van annak, aki ezt az árat kész megfizetni! Volt egy misszionáriusnő, úgy hívták, hogy Elisabeth Seiler. Égett a szíve az Úr szolgálatáért már gyermekkorában. Minden vágya az volt, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Mindent megtett ezért. Az Úr csodálatosan vezette, és mivel engedelmes volt, használta is szent kezében. Sok csodálatos élménye volt, íme, az egyik.



Szomjazom!


Az első világháború után, a forradalom alatt Kínában történt. Szabadságomat egy falucskában töltöttem. Egyik napon 200 felfegyverzett katona körülzárt bennünket. A faluszéli dombokon gépfegyvereket állítottak fel. Mit jelent ez a támadás? Hiszen béke volt! Annyit megtudtunk, hogy a falu lakói túl keveset szolgáltattak be. Küldöttség érkezett, hogy minden házat átkutassanak. Fennállt a veszély, hogy ha a lakosságból valaki ellenszegül, úgy az egész helységet megsemmisítik. Képzelhető, milyen pánik lett úrrá az embereken!
A katonák elmondták, hogy szeretteiktől való rövid búcsú után hajnali kettőkor indultak, azt sem tudva, visszatérnek-e valaha. Erőltetett menetben haladtak, hogy virradatkor már itt legyenek. Szerencsére nem volt ellenállás. Mindenki nyugodtan viselkedett, s az izgalom lassan-lassan elült.

Délben vendéglátó barátaimmal asztalhoz ültünk. Éppen a levest akartuk kanalazni, mikor az Úr érthetően felszólított.
Erzsébet, kelj fel, menj le gyorsan, és hirdesd a katonáknak Isten Igéjét!
Óriási megdöbbenés! Mit mondjak és hol? Hogy szedjem össze a katonákat? Abban a házban, ahol összejöveteleinket rendszeresen tartottuk, éppen igazgatónk felesége volt szálláson. Kizárt dolog, hogy odamenjek. Aligha engedné meg fiatal nővér létemre, hogy katonaösszejövetelt tartsak. Töprengésnek viszont nem volt helye, mert Isten parancsát feltétlenül és maradéktalanul követnem kellett! Ámuló barátaimmal közöltem a megbízást. Azonnal felajánlották a segítségüket. A családból a nagymamának közvetlenül a szomszédban volt egy hatalmas pajtája, de hogy hozzuk ide a katonákat?

Ekkor valóságos csoda játszódott le szemünk előtt.



A katonák kezdtek a csűr előtti téren gyülekezni. Onnan kellett továbbindulniuk. Hamar meghívtuk őket, hogy lépjenek be a csűrbe. Gyorsan szétosztottunk néhány énekeskönyvet és az Újszövetséget. Aztán énekelni kezdtünk.

Isten szeretet, megváltott engem,
Az Isten szeretet, szeret engem!

A katonák hangosan velünk énekeltek. Az ének elhalkult, néma csend lett. Az Úr egy pillanat alatt szívemre helyezte, hogy erről az Igéről beszéljek: "Szomjazom!"
Azelőtt soha nem értettem ennek a szónak a mélységét úgy, mint ebben a pillanatban. Amikor Jézus a kereszten felkiáltott, nem csak testi szomjúságra gondolt, mely bizonyára rettenetes lehetett. Nem. Ezzel a kifejezésre juttatta a megmentésed és a megmentésem utáni leírhatatlan vágyát is. Újra és újra belekiáltottam a pajtába:

Utánad szomjazott, utánad vágyódott!
Jöjj, add át magad Neki!

Hirtelen felállt egy katona. Bibliáját két kézzel szívére szorította, és rendíthetetlenül felfelé tekintett. Megszentelt csend uralkodott körülöttünk. A katonák követték tekintetükkel bajtársuk minden mozdulatát, aki ebben a pillanatban átadta életét Annak, Aki olyan sokáig szomjazott az ő megmentése után. Ragyogó arcáról kimondhatatlan boldogság és csendes hálaadás sugárzott.

Jézus érezhetően jelen volt.

Ez a percekig tartó csend minden szónál hangosabban beszélt.
Rövid hálaadó imádsággal befejeztük az összejövetelt.
A megmentett katona megindult hangon fordult hozzám:
Miattam kellett idejönnie, hogy Jézust megtaláljam, és megmeneküljek!
Következő pillanatban felhangzott a jel a sorakozóra és a visszavonulásra. Bízom Istenben, hogy a megtért katona bizonyságtételére bajtársai közül még sokan átélték a szabadítást. És hiszem, hogy a csapatból többen lesznek, akikkel viszontlátjuk egymást Jézusnál.

A különös katonai összejövetel után visszatértünk az ebédhez. Szinte azt éreztem, amit Jézus a Jákób kútjánál a samáriai asszonnyal való beszélgetés után:
"Közben kérték Őt tanítványai: Mester, egyél! Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok."
A tanítványok egymást kérdezték: Valaki talán hozott Neki enni? Jézus azt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem Annak akaratát, Aki elküldött engem, és bevégezzem az Ő munkáját!" (Jn 4:31-34)

Hatalmas tanítás volt számomra, hogy Isten egyetlen ember megmentéséért eget és földet megmozdít! Kétszáz katonának gépfegyverrel felszerelve fél éjszaka menetelnie kellett, hogy eljusson arra a helyre, ahol Isten közülük eggyel találkozni akart! Hitemet kibeszélhetetlen módon megerősítette ez az esemény. Égett a szívem, bár tudnám egyre jobban megtanulni, hogy az adott pillanatban mindig Jézus rendelkezésére bocsássam magam!


Szólj Uram, szólj nekem, és felelni Neked így fogok:
Küldj Uram, s jól tudod, utaidra vígan indulok!

Milyen csodálatos megtapasztalás! Isten munkálkodott egy katona szívében, és eljött az idő, amikor Isten találkozni akart vele. Az Úr csodálatos szervező! Elküldi szolgáját nyaralni egy kis faluba, és odarendeli ezt a katonát éppen akkor. Isten előtt nincs akadály! Mi lett volna, ha Elisabeth megijed, és nem mer cselekedni? Mi lett volna, ha Fülöp nem indul el a járatlan útra, mert nincs kedve hozzá? Ha Anániás fél Saullal találkozni? Ha Péter nem megy el Kornéliuszhoz, mert az tisztátalan, pogány? A pillanat elszalad, az alkalom elmúlik. De csodálatos az Úr munkája! Ő szolgáit is előkészíti, hogy készek legyenek az engedelmességre abban a pillanatban. Ő tudja, látja, melyik az a gyermeke, akit fel tud készíteni.

Te szeretnél az Úr eszköze lenni? Szeretnéd hallani, érteni hangját? El akarsz szakadni a világtól? Vágysz Szent Szellemben élni? Akkor az Úr cselekedni fog életedben! Fordíts hátat a világnak, add oda magad engedelmességre az Úrnak! Akkor bizonyságoknak fellegei fognak körülvenni! Az Úr azt akarja, hogy tanúi legyünk mindenütt! Hogy részt vegyünk megmentő munkájában. Szenteld erre te is az életed, mert minden más hiábavalóság! Az Úr megbecsüli azokat, akik készek engedelmeskedni és szolgálni, és ez a megbecsülés többet jelent, mint bármi, amit a világ adhat! Légy az Úr szolgája, és egészen boldog leszel!



"Az igaznak emlékezete áldott,
de a bűnösök neve semmivé lesz." (Péld 10:7)

Ajánlott olvasmányok

Eisabeth Seiler misszionáriusnő élete


Elisabeth Seiler életrajzát itt elolvashatod.



Elisabeth Seiler misszionáriusnő írásai


Elisabeth Seiler: Elhívás - Vezetés,
Hirdessétek csodálatos dolgait!

Gulyás József: "Akiket én szeretek..."
Zimányiné Piros Erzsébet szerkesztésében
és kiadásában jelent meg.



Jézus Krisztus él, és vár Téged is.

Szeretnéd életed vezetését átadni
Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.