TILDA TESTVÉRNŐ BIZONYSÁGÁNAK 3. RÉSZE

"Bizzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és Ő egyengetni fogja ösvényeidet." (Péld 3:5-6) Előző bizonyságomban elmondtam, hogy 1973 augusztus elején érkeztem Kanadába, mint bevándorló. Az első időben bátyáméknál laktam. Mint új kanadás beiratkoztam egy féléves angol nyelvtanfolyamra, és közben rendszeresen szolgáltam a Torontói Finn Gyülekezetben, ahol nagy szeretettel vettek körül, és igen jól éreztem magam. Bátyámék baráti körében sokan csodálkoztak azon, hogy milyen egyszerűen tudtam beilleszkedni ebbe az új világba. Nekem nem volt kétségem, hogy Isten akaratából jöttem Kanadába, így nehézség nélkül tudtam elfogadni mindent, amivel szemben találtam magam. Éreztem, hogy az Úr velem van, és minden lépésemben segít az utamon. Az első hat hónap a sok elfoglaltság miatt gyorsan elmúlt. Hamarosan lehetőség nyílt arra, hogy hívő testvérek otthonába, önálló albérleti szobába költözzem, hogy teljes időben, zavartalanul tudtam szolgálni az Urat. Közben szívemben kezdtem érezni, hogy változás előtt állok, de még nem tudtam, hogy mi lesz ez a változás. Emberileg úgy gondoltam, talán Biblia iskolába kellene beiratkoznom, de nem akartam tévedni! Félretéve minden mást, két heti csendességben, szigorú böjtben és imában kerestem Isten akaratát, és az Úr hamar válaszolt. A két hét elteltével kezembe került egy torontói magyar újság, és benne egy hirdetés ragadta meg a figyelmemet. Ez egy magyar nyelvű "Evangéliumi Rádió" hirdetése volt, ami minden vasárnap istentiszteleti adásokkal szolgálta a Torontóban és környékén élő magyarságot. A következő vasárnap meghallgattam az adást. Az igehirdetés nagyon jó volt, de zeneileg gyenge. Levélben megkerestem őket, és felajánlottam, hogy ha elfogadják, szabad időmben szívesen segítenék lelki énekekkel az adásban. Ők azonnal telefonáltak, hogy nagy örömmel veszik az ajánlatot. Hamarosan személyesen is megismerkedtünk és elkezdődtek a rádióban való szolgálataim. Ezek a testvérek beszéltek arról, hogy egy kis magyar imacsoport összejöveteleire járnak, akik egy testvér házában gyűlnek össze, és ha szeretnék megismerkedni más magyar testvérekkel szívesen elvisznek magukkal. El is mentem. Ez 1974 tavaszán történt. Mélyen érintette lelkemet, mikor először hallhattam Isten kijelentését saját anyanyelvemen. Vágyam volt, amikor csak lehetőség nyílik rá, szeretnék eljárni magyar testvéreim közé. A lehetőség hamarosan megnyílt, ugyanis a finn gyülekezet épületét eladták, mert nagyobbat építettek maguknak. A meghatározott időre az új templom nem készült el, így átmenetileg egy más templomban béreltek helyet, ahol csak délután tarthatták az összejöveteleket. Így nyílt meg számomra az út, hogy vasárnap délelőttönként a magyarok között lehettem, délután pedig a finn testvérek között szolgáltam és hallgattam az Úrnak Igéjét.

A magyar testvérek között megtudtam, hogyan is alakult meg ez a kis buzgó imacsoport.1971-ben Miskolcról idős Sárkány Győző lelkipásztor testvér, fiának Viktornak meghívására látogatóba jött Torontóba. Hamarosan utak nyíltak számára, hogy különböző gyülekezetekben szolgáljon, aminek örömmel tett eleget. Ő magyar nyelven prédikált, amit angolra fordítottak. Ez a kis csoport mindenhova követte őt, hogy hallgathassák csodálatos bizonyságtételeit és Szent Szellem kenetével telt Igeszolgálatait. 1973-ban egy újabb látogatása alkalmával, a torontói testvérek prófécián keresztül biztatást kaptak a közösség jövőjével kapcsolatban. Az Úr azt ígérte, hogy a testvérek kezébe fogja adni a neveket és telefonszámokat, akikkel Ő munkálkodni akar a városban, és a gyülekezetet feltűnőbb helyre fogja helyezni. A testvérek el sem tudták képzelni, hogyan fog mindez megtörténni. 1974 nyarán Isten ígérete kezdett megvalósulni. A kis csoport előnyös feltételek mellett, és havi kölcsön lefizetéssel megvásárolta a Scarlett Road 51 szám alatt eladásra kerülő baptista imaházat. Az épület alapos felújításra szorult, de a gyülekezet tagjai komoly áldozatokat vállalva végezték ezeket a munkálatokat. Mindezekben már én is teljes lelkesedéssel vettem részt, napjaimnak nagyobb részét a templomban töltöttem mindenféle munkálatokat végezve. Ahogy ott dolgoztam, egyre jobban nehezedett szívemre a felelősség- érzet saját népem megmentésére. Az imaház ünnepélyes megnyitására és az Úrnak való szentelésére 1974 októberében, a canadai Hálaadás Napján került sor. Egy idő múlva a magyar testvéreim kértek, hogy teljesidős szolgálatra jöjjek át a magyar munkába, hiszen itt nagy szükség van a szolgálatomra. A finn gyülekezetben úgyis vannak elegen, akik szolgálnak. Azt válaszoltam, szívesen tenném, de én nem vagyok a magamé, életem az Úré, és Neki kell megadni az irányítást erre vonatkozóan, és én azt fogom tenni, amit Ő akar. Még fiatal hívő voltam, de már akkor megértettem, hogy az Úr gyermeke csak úgy lehet boldog, eredményes és megáldott, ha Isten tökéletes akaratában jár, és az Ő általa kijelölt helyen engedi felkészíteni magát, ott, és abban szolgál amivel az Úr bízta meg. Komolyan kezdtem imádkozni, hogy az Úr jelentse ki akaratát ezzel kapcsolatban. Arra kértem Őt, hogy ne a magyar testvéreken keresztül, sem a torontói finn gyülekezet testvériségén keresztül tegye ezt, hanem olyan úton kapjak útmutatást jövőmmel kapcsolatban, amit kételkedés nélkül tudok elfogadni. Isten csodálatosan adta meg a választ! Hamarosan egy levél érkezett Finnországból attól a látnok próféta testvérnőtől, akit az Úr korábban már felhasznált az elhívásomra. A rövid üzenet ez volt: "Teljes időben átmenni a magyar munkába." Kétség nélkül megértettem Isten akaratát. Szívemben béke volt. A levéllel elmentem a finn pásztor testvérhez, aki megértéssel fogadta az átirányítást, de kérte, hogy azért ne váljak el teljesen a gyülekezettől, hanem időről-időre szolgáljak náluk is, ami meg is történt különböző ünnepi alkalmakon. Én hálás szívvel köszöntem meg a gyülekezet irántam való szeretetét, támogatását, és búcsút vettem finn testvéreimtől.

ÚJ KORSZAK, ÚJ FELADATOK

Teljesen új időszak következett életemben és szolgálatomban. Ebben a gyülekezetben lépésről-lépésre kibontakozott az a prófécia, amit az Úr elhívatásomkor közölt velem: Evangéliumi szolgálat, ami egész életemre szól. A magyar gyülekezetbe való átjövetelem után minden vágyam az volt, hogy elérjük a magyar lelkeket ebben a nagy városban, és megismertessük velük Isten drága szeretetét és bűnöket megbocsátó kegyelmét! Szívemen egy 24 órás telefonmisszió szolgálat megindítása volt, amit bárki, bármikor felhívhat, és ott egy rövid lelki biztatást hallhat, és az adás végén üzenetet hagyhat, látogatást, vagy imát kérhet. (Kanadában a havi díjon kívül a telefonhívások ingyenesek.) Ezt a gondolatot először a gyülekezetben próbáltam többeknek ajánlani, akikről úgy gondoltam, hogy alkalmasabbak lennének rá mint én, de senki nem akarta vállalni. Később az Úr világosan szólt, hogy ez az én munkám, nem másé. Én tiltakoztam, - Uram, én még nem régen tértem meg, még nem is ismerem eléggé a Te Igédet, hogy tudnám én ezt a munkát végezni? - Ő határozottan válaszolt: - A szenvedő embereknek nem teológiai elmefuttatásra van szükségük, hanem Krisztusi Szeretetre. Add nekik, amit Tőlem kaptál, és Én majd veled leszek és adok segítséget és bölcsességet naponként. Ezek után elindultam keresni a lehetőséget, milyen technikai gép segítségével lehetne elkezdeni ezt a munkát. Abban az időben még nem voltak elterjedve az üzenetrögzítő gépek, de sikerült megtalálni a megoldást. A bérelt gép már az otthonomban volt, az első üzenet is fel volt már véve, de nem volt pénzem, hogy a szolgálatot a magyar újságban meghirdessem. Itt kell elmondanom, hogy bár teljes időben dolgoztam a magyar templomban, de fizetésem nem volt. A kis csoport testvérisége anyagilag le volt terhelve a templom havi részletének és fenntartásának fizetésével, és családilag is, mivel legtöbben új kanadások voltak az itteni életük kezdetén. Gondolni sem lehetett arra, hogy nekem fizetést adjanak. Egyedül az Úr volt az én Gondviselőm, mint korábban is! Ebben a ráutalt helyzetben csodálatos Atya és gyermeke közötti meghitt kapcsolat alakult ki az Úrral, ami erősségem volt minden további lépésnél, mind a mai napig. El kell mondanom, hogy voltak olyanok is a gyülekezetben, akik a telefonmisszió gondolatát nem értették meg, és ellenvetéseik voltak. Féltek, hogy ez a munka majd nagy anyagi terhet ró a gyülekezetre, és ezért nem támogatták. Ebben a dologban is egyedül csak az Úrra támaszkodhattam, és hála Neki, Aki az összes próbák között mindig hűségesen állt az Ő terveinek megvalósítása mögött! Azon az estén, mikor újsághirdetésre 50.- dollárért könyörögtem az Úr előtt, közel éjfél felé kopogtattak az ablakomon. Ahogy kinéztem, szeretett bátyám mosolygó arcát láttam az ablaküveg mögött. Kinyitottam az ajtót, és ő egy borítékot adott át azzal, hogy ezt az Úr a szívére helyezte, hogy adja át nekem. A borítékban 50.- dollár volt! Nem több és nem kevesebb. Örömömet nem lehetett kifejezni. Ismét tapasztalhattam az Úr intézkedését. Másnap reggel siettem a nyomdába, ahol megrendeltem a rendszeres heti hirdetést. Letettem az 50.- dollár előleget az asztalra, teljes hittel bízva az Úrban, hogy a továbbiakról is majd Ő fog gondoskodni. Itt kell elmondanom egy bizonyságot, ami megint csak a drága Gondviselő Isten szerető segítségéről szól, és hiszem, hogy hitük erősítésére szolgál majd azoknak, akik talán most vannak anyagi nehézségek között. Abban az albérleti lakásban, ahol laktam, havonta két részletben kellett fizetnem a lakbért, ami igazán nagyon méltányos összeg volt. Kétszer 40.- dollár. Az esedékes lakbér egy keddi napra esett, és nekem nem volt pénzem, hogy fizetni tudjak. Így imádkoztam: - Uram, Te tudod, hogy ma van a lakbérfizetés napja, amivel én nem maradhatok el. Most igazán kíváncsi vagyok, hogyan fogod ezt intézni, mert én ide vagyok kötve a lakáshoz a telefonszolgálat miatt. Mit fogsz tenni, és hogyan nem tudom? Miután az egész dolgot az Úrra bíztam, nyugodt szívvel végeztem tovább a munkámat. Egyszer csak csöngettek az ajtónál. Én éppen telefonbeszélgetésben voltam, nem tudtam ajtót nyitni, gondoltam majd a háziasszony kinyitja. Aztán a beszélgetés befejezése után, felmentem a bejárathoz. A háziasszony még ott volt. Kérdeztem ki volt az? Ő sem tudta. Már nem volt senki az ajtónál mire ő odaért. Kértem talán nézzük meg a postaládát, talán van valami üzenet benne. Egy boríték volt ott. Nem volt rajta név, sem címzés. Kinyitottuk, 40.- dollár volt benne egy sor írás nélkül. A mai napig sem tudom ki volt, angyal, vagy ember, de nem is az a fontos. Isten küldötte volt, aki a félhavi lakbéremet postázta. Dicsőség és köszönet a drága Úr Jézusnak! Az elmúlt évek alatt számtalanszor megtapasztaltam anyagi téren is, hogy az Úr hűséges ígéreteihez, és ha teljes hittel bízzuk magunkat és gondjainkat reá, Ő soha nem hagy válasz nélkül bennünket. Jézus biztatását megtalálhatjuk a Máté 6:31-33-ban. "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pdig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az Ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." Ezután a kis kitérő után folytatom a korábbi gondolatot. A hirdetés megjelenésének napján, feszülten vártam a telefonhívásokat. Lesznek-e jelentkezők? A hívások megindultak, és egyre szaporodtak. Rövidesen szükségesnek mutatkozott, hogy legyen alkalom a telefonálókkal személyes beszélgetésre, értük való imádkozásra is, így minden kedden délután ügyeletet tartottam. Az első telefonhívást egy asszonytól kaptam, aki először csak hosszan zokogott, majd mikor kissé megnyugodott, elmondta, hogy egy elfekvő kórházban van, nagyon betegen és nagyon magányosan. Beszélgettünk, imádkoztunk, és hamarosan meglátogattam. Örömmel fogadott, és miután beszéltem neki Isten szeretetéről, a megtérésről és Jézussal való személyes kapcsolat fontosságáról, ott a kórházi ágyon bűnbánattal átadta szívét az Úrnak. Boldogan mentem haza! Megtapasztaltam, hogy a Szent Szellem munkálkodik a telefonszolgálaton keresztül. A következő héten megint meglátogattam, és láttam, hogy mindazt, amit az Úr előző héten elvégzett benne, különböző vallásos személyeken keresztül, az ellenség megrongálta és kételkedést hintett a szívébe, ami igen bántott. Újra elölről kezdhettem a munkát. Imádkoztam, és kérdeztem az Urat, mit lehetne tenni, hogy ez ne így legyen. Tudtam, hogy valami megoldást kell találni, hogy a látogatások között lévő időben ez a drága lélek folyamatosan lelki táplálékot, erősítést kapjon. Úgy gondoltam, ha el tudnék helyezni egy kis magnetofont és kölcsönöznék kazettákat, amikre lelki énekeket és kisebb tanításokat vennék fel, az segítségül lenne. Igen ám, de nekem nem volt erre pénzem. A konyha asztalom melletti falra feltűztem egy papírt, amire tíz kisméretű kazetta lejátszót rajzoltam, és ahányszor elmentem mellette, mindig imádkoztam, hogy az Úr rendelje ki rá a pénz. Azt már korábban megértette velem az Úr, hogy minden szükségemet csak Neki mondjam el, és soha ne kérjek emberektől anyagi segítséget, csak Tőle! Ez volt a hitből való életemnek egyik "iskolája", ami csodálatosan működött. (Máté 7:7-8, Márk 11:24) Nemsokára az Úr kirendelt annyi pénzt, amiből meg tudtam venni a szükséges magnetofonokat. Örömmel készítettem a hozzávaló szolgálatokat, és vittem Erzsikének a kórházba. Attól kezdve csodálatosan fejlődött lelkileg, megerősödött a Jézusban való hitében, és nem sok idő múlva elhagyta az elfekvő kórházat. Megkeresztelkedett, járt a gyülekezetbe, és még boldog éveket kapott ajándékba Istentől. Végül, mikor az Úr hazahívta, halálos ágyán látomásban bepillantást kapott a Mennybe és látta, hogy az Úr Jézus jön érte. Boldog békességben indult mennyei otthonába szeretett Jézusához. Ő volt az első a sok drága lélek közül, akikhez az Úr az évek során elvezetett. Beteljesedett a prófécia, amit a testvérek korábban kaptak. Kezünkbe adja az Úr a neveket és a telefonszámokat. A telefonmisszió egyszerű szolgálatainak hallgatásán keresztül azok is, akik addig nem olvastak Bibliát, arról tettek bizonyságot, hogy megtanulták értelmezni a Bibliát, világosságot kaptak Isten Igéjéből, megértették, és kívánták követni az Urat. Sokan tettek bizonyságot arról is, hogy amikor éjszaka nyugtalanok és fájdalmakban voltak, meghallgatták az üzenetet, és a Szent Szellem csodálatos békességet adott szívükbe. A fájdalmak elmúltak, és nyugalmas, pihentető éjszakájuk volt. Így tapasztalták meg egészen személyesen, hogy Jézus Krisztus szereti őket, törődik velük, és hogy Ő valóban "tegnap, ma és örökké ugyanaz." Tudomásunkra jutott, hogy az adást gyermekek is hallgatják. Nem sokkal ezután beindítottuk a gyermekeknek szóló telefonmisszió szolgálatot is. Megfigyeltük azt, hogy az első "aratást" az Úr idős korú magyarok között végezte. Ezek egész életükben istenfélő és vallásosak emberek voltak, de nem ismerték az újjászületés szükségességét, amiről Jézus a János evangélium 3:3, és 5-6. versében tanít: "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja az Isten országát." "Bizony, bizony mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Szellemtől született, szellem az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek." János 1:12-13 "Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek." Egyre több hívást kaptunk, és megindult a lélekmentő munka. Sok otthonba tettünk látogatást, a magányosok, elhagyatottak között, és a testvérekkel együtt különböző gyakorlati szeretetszolgálatot végeztünk. A belvárosban minden szombat délután "Őszinte Barátság Délutánokat" tartottunk magyar honfitársaink számára a Scott Misszió egyik helyiségében, ahol tea, kávé és sütemény mellett beszélgethettünk és bizonyságot tehettünk Jézus szeretetéről azoknak, akik bejöttek. Többen adták át szívüket Jézusnak, és csatlakoztak a gyülekezethez. Megnyílt az út számunkra egy öregotthonba is, ahol havonta két alkalommal tartottunk istentiszteleteket és bibliaórákat. Hosszú évekig jártunk rendszeresen ebbe az öregotthonba. Kórházakba, elfekvőbe, szeretetotthonokba jártunk, ahol szintén megkerestük a magyarokat. A tíz kis magnetofont mind kihelyeztük olyanoknak, akik betegségeik miatt nem tudtak templomba eljutni. Ezek boldogan hallgatták a gyülekezetünkben felvett istentiszteleteket, velünk énekeltek, imádkoztak és épültek. Lélekben hozzánk tartozónak érezték magukat. Voltak közöttük olyanok, akik szerettek volna eljönni a templomba, de a nagy távolság, testi erőtlenség, vagy betegség miatt nem tudtak. Megint csak imában kértük az Urat, hogy rendeljen ki számunkra egy kis buszt, amivel szállítani tudnánk őket. Az Úr ezt is megadta. Sárkány Viktor testvér volt ennek a kis busznak a vezetője, aki hűséggel végezte ezt a szolgálatot hosszú éveken keresztül. Így lassan szaporodott a gyülekezeti testvériség száma. Nagyon sok bizonyságot tudnánk leírni különböző emberekről, érdekes eseményekről, hogyan mentette meg őket az Úr, de a honlap korlátozott körülményei miatt nincs alkalom.

ISTEN GONDOSKODÁSA A TELEFONMISSZIÓ ANYAGAI KIADÁSAIRÓL

Mint már említettem, én hitből, és teljes megelégedettségben éltem a kevéssel is, de a telefonmisszió havi rendszeres kiadásai bizonyos terhet okoztak. Imádkoztam ezzel kapcsolatban, és vártam az Úrra. Abban az időben finn testvérnők jártak hozzám hangképzésre és éneket tanítottam nekik. Az egyik háromgyermekes édesanya, aki nemrégen hagyta abba a bankban végzett munkáját, hogy gyermekeit ne kelljen idegenek gondozására hagyni, egy alkalommal azzal a meglepő hírrel jött, hogy az Úr szívére helyezte, hogy rendszeresen támogassa a magyar telefonmisszió munkáját, és ezért részidőben vissza fog menni a bankba dolgozni. Én nagyon nagy áldozatnak tartottam ezt, és nem akartam elfogadni Tőle, de Ő határozottan állította, hogy ez a vezetés Istentől van. Abban állapodtunk meg, hogy jelet kérünk az Úrtól. Legyen a jel az, hogy Ő csak heti három napra menne vissza, és magas fizetést kér a ledolgozandó órákért. Ha ezt megkapja, nekem is meg kell nyugodnom, hogy az ő indíttatása az Úrtól van, és el kell fogadnom azt. Pár nappal később örömmel közölte, hogy a munkát megkapta a feltételek mellett, és számíthatok a havi támogatásra. Ez a drága testvérnő két teljes évig fizette a telefonmisszió kiadásait. Két év után a misszió már odáig fejlődött, hogy az adományokból el tudta tartani magát.

A felújított imaház * Torontó, Scarlett Road 51

TOVÁBBI LÉPÉSEK A MISSZIÓMUNKA KISZÉLESÍTÉSÉRE

Egyre több igény érkezett a hallgatóktól, hogy szeretnék a telefonon közölt szolgálatokat írásban is megkapni, hogy Magyarországon és más országokban élő rokonaiknak, ismerőseiknek elküldhessék, hogy azok is épülhessenek általa. Újabb imakérelem szállt fel az Úrhoz, hogy ez az igény megvalósulhasson. Megint csak az én drága bátyámat használta fel az Úr. Egyik nap megjelent nálunk egy használt, kézzel hajtható stencil géppel, amivel elkezdtünk a nyomtatást. Ettől kezdve minden hónapban kiadásra került a "JÓ HÍR A MA EMBERÉNEK" című lelki folyóirat 32 oldalas terjedelemben, az első időben 300 példányszámban. A folyóirat ingyenes volt, és a költségeket a Kanadában és Amerikában élő magyar testvéreink, olvasóink adományaiból fedeztük. Évekkel később a "Jó Hírt" már kis nyomdagéppel nyomtattuk és 2500 példányszámban postáztuk a világ különböző országaiban élő magyaroknak.

NAGY VÁLTOZÁS ÉLETEMBEN

1975 őszén nagy változás állt be életemben, amikor az Úr félreérthetetlen vezetése folytán férjhez mentem Sárkány Viktor testvérhez, aki gyülekezetünk igen tisztelt, megbecsült alapító tagja, titkára és mindenkit szeretettel szolgáló testvére volt. Mikor idős Sárkány Győző testvér feleségével ismét látogatást tett Torontóba és láttam a meghitt, kedves családi jelenetet templomunkban, arra gondoltam, milyen boldog lehet valaki, aki ebbe a családba tartozik. Akkor még nem tudtam, hogy a drága Gondviselő jó Atyám nekem is készített helyet ebben a családban, amiért naponként száll fel szívemből a hála még most is, házasságunk 37-ik évében. Az Úr látta, hogy a kiterjedt munkához segítségre van szükség! Drága férjemmel együtt, közösen dolgozva, sok-sok szolgálatot végeztünk el a hosszú évek során. Többek között az Isten dicsőítésének vezetését is ketten végeztük több mint 30 éven keresztül a gyülekezetben, amin keresztül nagy áldás-ban volt részünk nekünk is, és a gyülekezetnek is.

A Prédikátor könyve 4:9-ben is így találjuk: "Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van." A kis albérleti szobából egy szép, egészséges lakásba költözhettem át. Lakásunk kiépített pince-helyiségében rendeztük be a misszió irodát. Ettől kezdve innen folyt a telefonmisszió, az iratmisszió, és később ugyancsak az olvasók kérésére kialakított kazettamisszió szolgálat. Az évek során sok ezer kazettát küldtünk ki szerte a világba, amikre a vasárnapi istentiszteleteink dicsőítő énekei és az igehirdetések lettek felvéve. Sok drága magyar léleknek szolgálhattunk ezzel is. Egy-egy faluban, ahol nem volt vasárnaponként igehirdető, ezek köré a kazetták köré gyűltek össze a testvérek, barátkozók, és velünk együtt dicsőítették az Urat, hallgatták Isten Igéjét. Levelek érkezett, amiben írták, hogy ha nem is láthatjuk egymást, az Úr Jézus által hozzánk tartozóknak érzik magukat. Sok lelki gondozást végeztünk el levelezésen keresztül, és gyülekezetünkben a kintről érkezett imakérelmet az Úr elé vittük. Ebben a lakásban lehetőség nyílt arra is, hogy használt ruhákat gyűjtsünk össze, amit zsákokba rakva időről-időre elküldtünk finn testvéreknek a Taivanban működő lepramisszióhoz. Később mikor a postaköltség nagyon megemelkedett, a kanadai Rocky Mountainon élő Allan és Anja Vyyrylainen finn testvérek indián missziójához továbbítottuk az összegyüjtött ruhaneműt.

ÚJABB VÁLTOZÁS ÉLETÜNKBEN

Férjemnek 1992-ben az Úr akaratából át kellett venni a Scarlett Rd-i gyülekezet lelkipásztori szolgálatát. Tizenhat évig végezte ezt a szolgálatot. Ez alatt az idő alatt nagy békessége volt a gyülekezetnek. Az Úr adott növekedést lélekben és számban. Az istentiszteleteket később már nem kazettákra, hanem DVD-re vettük fel, és sokszorosítva továbbítottuk azok számára, akik azt kérték. Sokan vették örömmel, hogy most már nem csak hallják, hanem láthatják is a gyülekezetben lévő istentiszteleti alkalmakat, és igazán részesei lehetnek az Úr dicsőítésének velünk közösen. Isten engedelmével 2008 június elsején volt búcsúzásunk a gyülekezet testvériségétől, egy bensőséges istentiszteleti alkalom keretén belül. Úgy gondoltuk akkor, hogy most "nyugdíjba" megyünk, kissé megpihenünk a sokéves fáradozástól, hiszen korunk már előre haladott. Isten gondolata más volt velünk kapcsolatban. Vidékre költözve, most egy angol nyelvű gyülekezetben szolgálunk mindketten, ahova a Szent Szellem vezetett el bennünket. A pásztor kérésére férjem időről-időre az Igével, és egy rendszeres angol nyelvű telefonmisszió szolgálat feladatával van megbízva, én pedig rendszeresen énekkel szolgálok a gyülekezetben. Ezen kívül tagjai vagyunk a közbenjáró imacsoportnak. A lelkek mentése érdekében több ezer traktátust készítettünk és osztottunk szét férjemmel a városban és környékén. Boldogok vagyunk új lelki otthonunkban, ahol jó lelki táplálékban van részünk, és a testvériség szeretetét élvezzük már közel három éve. Jó ott lenni, ahol az Úr látni és használni akar bennünket. Az Ő akaratában élve áldás, öröm és megelégedés a részünk. Időnként magyar testvéreink is felkeresnek imakérelmekkel, tanácskérésekkel, szeretetükkel. Nem szakadtunk el tőlük sem. Befejezésül magamról még annyit: - Az Úr harminchat áldott évre kötött a torontói magyar templomhoz. Ez volt az a hely, ahol gyakorlati "Biblia iskolát" jártam Isten keze, félreérthetetlen vezetése és védelme alatt. Ezekbe az évtizedekbe sok minden belefért. Az Istennek való munkálkodás öröme, amikor láthattuk egy-egy ember életében hogyan bontakozott ki az evangélium csodálatos ereje. Tanúi lehettünk annak, hogy az őszinte átadás és megtérés után a hívők hogyan kaptak új életet, új célokat, új reménységet az Úr Jézus Krisztusban. Láthattuk betegek gyógyulását, erőtlenek megerősödését, megkötözöttek szabadulását, Szent Szellemmel való betöltekezését és a munka sok irányba való kiterjedését. Ezek az évek ugyancsak magukba foglalták az engedelmesség és alázatosság próbáját, a hűség és a minden körülmények közötti kitartás próbáját, az Istent dicsőítő, és mindenkinek megbocsátó életforma gyakorlását. Mindezekre, - köszönet az Úrnak, - nem a magunk erejére, hanem a drága Szent Szellem vezetésére, és segítségére támaszkodva juthattunk el, és általa juthattunk győzelemre. Mindezért a dicsőséget hálás szívvel, egyedül csak Istennek akarjuk adni! "Áldott mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert Őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az Ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából." (Ef 1:2-8) Imádkozunk, hogy ez a bizonyságtétel sokak áldására és buzdítására lehessen, hogy az Úr Jézus közeli jövetelét mindannyian készen várjuk!

"Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia,
amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté 24:44)

Szeretettel és imádkozó szívvel: Sárkány Tilda testvérnő

Hogyan találkoztam Istennel HELSINKIBEN?

        

ÉNEKESNŐBŐL EVANGÉLISTA * BIZONYSÁGTÉTEL MEGTÉRÉSEMRŐL 1. rész


Tilda Galambos-Sárkány bizonyságtételének 2. része


"Íme, eljön (JÉZUS KRISZTUS) a felhőkön, és meglátja minden szem,
azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a Föld minden nemzetsége.
Úgy van. Ámen." (Jelenések 1:7)
"Légy hű mindhalálig, és neked adom az ÉLET KORONÁJÁT." (Jelenések 2:10b)



ELRAGADTATÁS MI LESZ A VILÁGGAL? Sárkány Viktor: AZ UTOLSÓ IDŐKRŐL

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség,
és az emberekhez jóakarat." (Lukács evangélium 2:14)

Jézus Krisztus él, és vár Téged is.

Hiszek Jézus Krisztusban - HIT ÉS A VALLÁS



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK



Mátrainé F. Irma írásai Zimányi József prédikációi Gazdag István írásai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!







22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!