JÖJJ EL SZENT SZELLEM!

Fájó ember szívbe, mint gyógyító balzsam,
Lázongó lélekbe, mint hódító dallam,
Zokogó sírásra, mint öröm hangja,
Életnek, tavasznak hívogató hangja:
Jöjj el, Szent Szellem!


Gyenge női szívbe, mint az erő lángja,
Kereső lélekbe, mint lobogó fáklya.
Kedvesség és jóság langyos fuvalmával,
A szelíd Megváltó gyöngéd uralmával,
Jöjj el, Szent Szellem!



Kisgyermeki szívben, mint csengő ének,
Ártatlan lélekbe, mint a vidám élet,
Ezüstkacagással, angyalseregekkel,
Atyai mosollyal, igaz szeretettel,
Jöjj e, Szent Szellem!


Családi tűzhelyre, mint a hit szikrája,
Békesség, boldogság borulván reája.
Magas palotáknak fényes nagytermébe,
Kicsi házikónak virágos csendjébe,
Jöjj el, Szent Szellem!

Szomorú özvegyhez, mint a remény napja,
Éhező árvákhoz, mint az árvák Atyja,
Könnyek törlésére, orvosság adásra,
Testvéri szent csókra és vigasztalásra,
Jöjj el, Szent Szellem!

Bűnnek tengerében hánykódó habokra,
Minden nemzetekre, kicsikre, nagyokra,
Hitnek sugarával, Jézus szerelmével,
Az örök Atyának örök kegyelmével,
Jöjj el, Szent Szellem!

Ámen!


Tilda Galambos-Sárkány bizonyságtételének II. része

Korábbi bizonyságtételem után kérések érkeztek hozzám, hogy többet szeretnének tudni megtérésem utáni időről, hogyan hívott el Isten a szolgálatra. Ezeket a kéréseket szeretném az itt következő bizonyságtételemben megválaszolni. Kérem ehhez az Úr segítségét, hogy az itt leírtak az Ő dicsőségére, sokak buzdítására, áldására, és hitüknek erősítésére szolgáljon.

ISTEN CSODÁLATOS BÖLCSESSÉGÉNEK ÉS GONDVISELÉSÉNEK MEGTAPASZTALÁSA

Amikor 1973 februárban, Finnországban, Kajáni nevű városban, egy élő kis gyülekezetben megtértem, és a jó Isten csodálatos gondviselése folytán még egy teljes hónapot adott nekem abban a városban, hogy lelkileg erősödni és növekedni tudjak a testvérek között. Az történt ugyanis, hogy a következő hónapra szóló szerződés két zenekar nevére lett kiadva, és hiszem, hogy ezt a "tévedést" a Mennyben intézték így. A másik zenekar finn zenészekből tevődött össze, és nekik előnyük volt a külföldiekkel szemben. A mi zenekarunk ennélfogva munka nélkül maradt. Ez nem csak azt jelentette, hogy egy hónapig nem volt állásunk és fizetésünk, de lakásunk sem volt, mert a lakást és ellátást mindég az a hotel biztosította ahol éppen dolgoztunk. Nem estem kétségbe, inkább vigasztaltam a zenészeket, hogy ne búsuljanak, mert vasárnap amikor megyek a templomba, ott imádkozni fogunk a testvérekkel egy jó megoldásért. Biztos voltam abban, hogy az Úr meghallgatja kérésünket, és nem hagy bennünket az utcán. Kérésem az volt, legalább kosztot és lakást rendeljen ki számunkra valahol, ha fizetést nem is kaphatnánk. Az Úr nagyon csodálatosan és gyorsan válaszolt. Mire vasárnap a templomból visszamentem, a hotel portáján már várt egy üzenet. A közelben lévő másik hotelnek igazgatója hagyta ezt az üzenetet, mert meghallotta mi történt velünk. Ő kedvelte azt a stílust ahogy mi dolgoztunk, és felajánlotta, hogy a hiányzó hónapra az ő hoteljében megnyit egy kisebb helyiséget számunkra, ahol egyébként gépzenét szolgáltattak. Csak heti három estén kell majd játszanunk, és bár fizetni nem tud, de lakást és ellátást biztosít számunkra. A problémánk így megoldódott! Nagyon örültem az Úr gyors válaszának, mert a zenészek előtt is bebizonyosodott, hogy Isten élő, imameghallgató, és gondviselő Isten, aki nem csak a múltban, hanem a mai időkben is törődik az emberek sorsával.
Mivel abban a hónapban nem kellett minden este fellépnem, így szorgalmasan eljártam a gyülekezet Biblia és imaóráira, és végtelen lelki szomjúsággal szívtam magamba az ott hallottakat. A testvérekkel örömmel mentem a messzebb lakó beteg és öreg testvérek látogatásaira is, hogy otthonaikban imádkozzunk és szolgáljuk őket. Éreztem, hogy ezek a szolgálatok nagy örömmel töltik meg szívemet, és értelmet adnak az életemnek. Ez alatt az egy hónap alatt ugyancsak megvilágosodott előttem, hogy milyen nagy jelentősége van a hitre jutás után a biblikus, (bemerítéses) keresztségnek. Jézus maga világosan szól erről a Márk 16:16-ban: "Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." Ezt az igazságot megértve, még abban a hónapban megkeresztelkedtem, és nyilvánosan is megvallottam, hogy életemet Krisztusnak szentelem, és az Ő útján fogok járni.

Bizonyságtételem a bemerítkezés előtt

A hónap nagyon gyorsan elmúlt, és nekem tovább kellett mennem, mivel az impresszárióval való szerződéseim még három hónapig kötöttek, ezért nem volt lehetőségem a világi éneklést megtérésem után azonnal abbahagyni. Lelki gondozó testvérem tudva a távozásom utáni esetleges kísértéseket, támadásokat, és veszélyeket, szeretettel kérdezte tőlem, hallottam-e a Szent Szellemmel való keresztségről és betöltekezéséről? Ő abban bízott, hogy ha most el is kell válnom a gyülekezettől, a Szent Szellem megtart, és vigyázni fog reám a további utamon. Bátran válaszoltam: - Igen hallottam, de úgy gondolom, hogy én még nem vagyok "olyan jó", hogy azt megkaphassam. A testvérpár szóban megmagyarázta, hogy sem én, és senki más nem lehet "olyan jó", hogy ezt kiérdemelhetné, ezért Isten kegyelmi ajándékként adja az övéinek. Ő nagyon jól tudja a mi esendő voltunkat és azért akarja minden gyermekét Szent Szellemével megerősíteni, hogy Ő a hit útján velünk legyen, segítsen, utat mutasson, erősítsen, tanítson, vigasztaljon, érettünk közbenjárjon, és megtartson bennünket! Majd a testvér így folytatta: Ha a te szíved őszinte és tiszta, ha tudod, hogy Jézus vérével elmosta bűneidet és lelkiismereted nem vádol, akkor bizodalmad 1ehet az Istenhez és kérheted a Szent Szellem keresztséget és Jézus be fog tölteni téged. Az Úr Jézus így mondta tanítványainak: "Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Párfogó nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok ... Amikor azonban eljön Ő, az igazságnak Szelleme, elvezet titeket a teljes igazságra, mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és a eljövendő dolgokat is kijelenti nektek. Ő engem fog dicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt jelenti ki nektek." (Jn l6:7,13) Jézus azt is mondta: "Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Szellem, és tanúim lesztek ... a föld végső határáig." "Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogyan a Szellem adta nekik, hogy szóljanak." (ApCsel 1:8;2:4) Azon a hajnalon, mielőtt a vonatom elindult volna, a lelkipásztor és felesége ott álltak mellettem a vasútállomáson és könnyek között imádkozva bíztak Isten gondviselésére. Nagyon megható volt ez a féltő szeretet. Aztán a vonat elindult velem idegen város felé és vitt új, addig ismeretlen lelki testvérek, és számomra ismeretlen jövő felé.

A Kajáni Gyülekezet lelkipásztora és felesége

Az elhelyezkedés után amilyen gyorsan csak lehetett felkerestem az ottani gyülekezetet, és vettem egy tanító könyvet, ami a Szent Szellem Istenről és az Ő munkájáról szólt. Jól emlékezem azokra a napokra és estékre, amikor még a fellépés szüneteiben is lázasan tanulmányoztam az isteni igazságokat. Ebben a könyvben be volt mutatva mi történt a régmúlt időkben a Szent Szellem kitöltetésekor és hogyan jelenik meg mindez a mai időkben azok életében akik hisznek. Olvashattam, hogy valójában kicsoda a Szent Szellem, hogyan munkálkodik az Úr gyermekeinek életében. Azután a kegyelmi ajándékokról olvastam csodálatos igazságokat. Szívem egyre jobban buzgott és mindég boldogabb 1ettem abban a tudatban, hogy Jézus nemcsak bűneimet bocsátotta meg, nemcsak örök életet ajándékozott nekem, hanem ennél sokkal többet is tartogat számomra míg ezen a földön élek. Mikor az o1vasásban eljutottam arra a pontra, hogy a Szent Szellemmel való betöltekezés nemcsak egy felkínált lehetőség, amit ha akarunk elfogadunk, ha akarjuk mellőzhetünk, hanem parancs: "teljesedjetek be Szent Szellemmel!" (Efézus 5:18b) Az én szívem meg volt győzve! Megértettem, hogy Isten ezt így parancsolja a mi érdekünkben. Erre szükségünk van! Az engedelmesség vágya legyőzött bennem minden emberi érzékenykedést, okoskodást és azt mondtam: "Uram, ha Te ezt így akarod, akkor mi akadálya lehet ennek?" Itt szeretném elmondani, hogy megtérésem pillanatától kezdve már annyi hála és imádat gyűlt össze szívemben Jézus iránt mindazért amit tett velem, hogy hiába próbáltam finnül vagy magyarul elmondani köszönetemet, úgy éreztem, hogy minden szó erőtelen és kevés! Jézus sokkal többet érdemel! Ő nemcsak bűneimet bocsájtotta meg, de meggyógyított lelki1eg és testileg. Dávid is így kiáltott fel a 103-as zsoltárban: "Áldjad lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden betegségedet." Jézus naponta adta csodálatos segítségét, vezetését új életem számára, és soha többé nem éreztem magamat magányosnak, amitő1 évekig sokat szenvedtem. Megtérésem pillanatától kezdve áIIandóan érezhettem az Ő jelenlétét önmagamban és magam körül, és ezért végtelenül vágytam arra, hogy az Őt megillető dicséret, imádat, és hála méltóképpen szállhasson fel Hozzá, de mindezt nem találtam meg saját szavaimban!

Azon az éjszakán, mikor munka után hazamentem, albérleti kis szobámban letérdeltem az ágyam elé, és halkan így imádkoztam: "Drága Úr Jézus, úgy szeretném Neked hódolatomat, imádatomat kifejezni. Szeretném szívem minden háláját kiönteni, de nem tudom hogyan tegyem, ami Hozzád méltó lenne! Kérlek add nekem a Te Szellemedet, tölts be engem most, mert úgy olvasom a Te Igédben, hogy a Szent Szellem Isten segítségül van a mi erőtlenségünkben, Ő igazán tud dicsőíteni Téged!"
Lassan csodálatos melegség vett körül. Máskor is éreztem már a Szent Szellem jelenlétét a gyülekezetben, de ezek a percek egészen személyesek voltak számomra. Ez most nekem szólt egyedül. Úgy éreztem magam, mint egy kicsiny gyermek, aki odahajtja fejét az Úr Jézus kebelére. Békés, boldog percek voltak ezek, semmi földi örömhöz nem hasonlítható! Az idő múlt ebben a meghitt boldogságban, és mikor újra szerettem volna valamit mondani az Úr Jézusnak, éreztem, hogy számszéle el van zsibbadva. Akkor már tudtam, hogy az Úr meghallgatta kérésemet, és betöltött Szent Szellemével! Nagy örömmel próbáltam volna mondani: "Hallelujah!" - de nem ez jött ki a számon, hanem apró, számomra idegen szótagocskák, amik később szavakká, majd mondatokká álltak össze. Valóban olyan volt, mint amikor egy kicsinyke forrás valahol előtör. E1őször csak kevés víz fakad föl, aztán egyre jobban kezd buzogni, ömleni, mint ahogy Jézus mondotta: "Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víznek folyamai ömlenek." (Jn 7:38)
Mindez csendben zajlott le. Nem volt semmi kitörés, csak azt éreztem, hogy a régóta szívembe szorított boldogság és hála kezd utat találni magának és száll felfelé egyenesen Isten trónjához. Megértettem, miért mondta Jézus a samáriai asszonynak: "De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádói szellemben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Mert az Isten Szellem, és akik imádják Őt, azoknak szellemben és igazságban kell imádniuk." (Jn 4:23-24) Csodálatos átélés volt ez számomra! A Szent Szellemnek ez az természetfölötti ajándéka az évtizedes szolgálataim során nagy segítséget jelentett nekem. Ezáltal az ajándék által erősödött belső emberem a hitben, (Júdás levele 20.vers) és sok-sok akadályon, kísértésen segített át az Úr általa. Isten nem hiába adja gyermekeinek ezt az ajándékot. A nyelveken szólásra nagy szükségük van, pont úgy, mint a többi kegyelmi ajándékra nemcsak a saját, de a gyülekezet épülése és növekedése érdekében is.

Drága Testvérem, most hozzád szeretnék szólni, aki eddig talán bátortalan, félénk voltál, és nem merted kérni a Szent Szellemmel való betöltekezést. Bátorodjék szíved! Jézus Téged is meg akar keresztelni tűzzel és Szent Szellemmel, mert az elkövetkezendő nehéz időkben Isten népének nagy szüksége lesz segítségre, hogy győztesen tudjunk megállni a hitben. A betöltődésnek más akadálya nincs, mint a bűn és a hitetlenség. Ha Te Jézus Krisztus vérével bűneidtől megtisztultál, és lelkiismereted nem vádol, akkor bizodalmad lehet az Úrhoz, hogy kérésedet meghallgatja. Az Úr Jézus szavai Téged is biztatnak:
"Kérjetek és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. Mert mindaz aki kér; kap; aki keres talál; és aki zörget, annak megnyittatik. Melyik apa az közületek, aki fiának kígyót ad, amikor az halat kér tőle, vagy amikor tojást kér, skorpiót ad-e neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szent Szellemet azoknak, akik tőle kérik." (Lukács 11:9-13)

Ezután a kis kitérő után folytatom bizonyságomat.

A következő hónapban ismét egy másik városba szólt a szerződésem. Ebben a tengerparti városban, a lakosság nagy része svéd anyanyelvű volt, és finn nyelvű gyülekezetet nem találtam, svédül pedig nem tudtam. Eltelt vagy két hét, és olyan nagy lelki szomjúságot éreztem Isten Igéje és a tanítások után, hogy vasárnap reggel vonatra ültem és elmentem Helsinkibe az ottani legnagyobb finn gyülekezetbe. Könyvvásárlás közben kikérdeztek, hogy ki vagyok, honnét jöttem, mert a dialektusomból rájöttek, hogy külföldi vagyok. Rövid bizonyságtétel után a pásztorhoz vezettek, akinek részletesebben elmondhattam, hogy magyar énekesnő vagyok, és nemrégen tértem meg. Miután meghallgatott, arra kért, hogy a következő héten Helsinkiben megrendezendő nagy sátoros evangelizáción vegyek részt, mondjam el bizonyságomat és énekeljek. Ezt a kérést elfogadtam, és szolgálatomat nagyon megáldotta az Úr. Szívem boldog volt, hogy tehettem valamit az Úr munkájában. Ennek következtében jött az újabb kérés, hogy részt vennék-e az évenként megrendezendő Finn-Svéd Testvéri Konferencián és tennék-e ott is bizonyságot. Ezt a feladatot is örömmel vállaltam, annál is inkább, mert az utolsó hónapi kötelező szerződésem a Konferencia közelében lévő Lahti nevezetű városba szólt, és így nem volt semmi akadály a távolság és utazás miatt.

AZ ÚR KÜLÖNLEGES ÚTON JELENTI KI MAGÁT és
MEGKAPOM EGÉSZ ÉLETEMRE SZÓLÓ ELHÍVÁSOMAT.
"AZ EMBER SZÍVE GONDOLJA MEG AZ Ő ÚTJÁT, DE AZ ÚR IGAZGATJA ANNAK JÁRÁSÁT."
(Példabeszéd 16:9)


Szolgálatom a konferencián

Ennek a konferenciának kb. 25.000 résztvevője volt. Nagy lelki élmény volt számomra ilyen nagy tömeggel együtt dicsőíteni az Urat. Nagyon jó tanítások hangzottak el. Szolgálatom alatt, hogy mi történt, csak később jutott tudomásomra, amikor azzal a testvérnővel személyesen is találkozhattam, akiről a most következőkben fogok szólni. Ennek, a Finnországban, pünkösdi kőrökben hivatalosan elismert látnok-próféta testvérnőnek az Úr egy látomást adott. A látomásban, éneklésem közben ruhám fölé egy hosszú, hófehér ruha ereszkedett le, és egy ragyogó koronát látott a fejemen. A testvérnő akkor nem tudta miért adta neki az Úr ezt a látomást, és úgy gondolta nem fog engem megkeresni, de ha az Úrnak valami mondanivalója lenne ezen keresztül számomra, alakítsa úgy a dolgokat, hogy majd én keressem meg őt. A Konferencia befejeződött, és a testvérnő messze északra hazautazott, én pedig folytattam az éneklést, vasárnap a templomban, esténként pedig a szálloda éttermében. Boldog voltam abban a tudatban, hogy a világi éneklésemből már csak két hét van hátra, és teljesen szabad leszek az Úr szolgálatára. Azt még nem tudtam hol, és hogyan fog ez végbemenni. Alkudoztam az Úrral, és mondtam Neki, nem bánom, ha templomot kell is takarítanom valahol, de mostantól fogva teljes időben Őt szeretném szolgálni. Közben értesültem, hogy Kanadában élő fitestvérem a következő hónapban Magyarországra fog utazni Édesanyánkat meglátogatni. Megdobbant a szívem, és mindjárt arra gondoltam, milyen szép dolog lenne ha én is váratlanul megjelennék otthon és milyen örömet okozhatnánk Édesanyánknak, hogy mind az öt gyermeke ott lenne körülötte. Idős korára való tekintettel, talán ez lenne az utolsó alkalom, hogy mindannyian együtt lehessünk Vele.
Ez a gondolat megérett bennem, és elmentem az utazási irodába, hogy repülőjegyet foglaljak le. Már minden meg volt beszélve az indulással kapcsolatban, de amikor az előleget letettem az asztalra, hirtelen nagy nyomás ereszkedett a mellkasomra, és megteltem félelemmel. Megtérésem óta ilyent nem éreztem. A félelem nem hagyott el, hanem a következő napok folyamán még inkább erősödött. Éjszakánként is félelemre ébredtem. Tudtam, hogy ezzel az úttal kapcsolatban valami nincs rendben, de nem tudtam, hogy az ördög akar akadályozni, hogy szeretteimnek ne vigyem haza a Jézusról szóló bizonyságtételt, vagy a Szent Szellem akar visszatartani valamilyen okból kifolyólag. Elmondtam nyugtalanságomat egy tanító testvérnek az ottani gyülekezetben, aki mindjárt azt kérdezte, imádkoztam-e az Úrhoz, hogy adjon világosságot ezzel kapcsolatban. Mondtam igen, de nem kapok választ. Azt ajánlotta, hogy hívjunk fel egy más városban élő testvérnőt, imádkozzunk vele, hátha szól az Úr rajta keresztül. Elmondta, hogy ő is ezen a testvérnőn keresztül élete nehéz helyzeteiben már többször kapott fontos útmutatást az Úrtól. Én akkor ezt az ajánlatot nem fogadtam el. Fiatal, tapasztalatlan hívő voltam, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy csak úgy "telefonon keresztül fel lehetne hívni az Urat".
Múltak a napok, és én annyira szorongattatva voltam a félelemtől, hogy végül mégis kértem a testvért, hogy szeretném ezt a telefonhívást. A testvér tárcsázta a számot és bejelentette a testvérnőnek, hogy Galambos Tilda (ezen a lánykori nevemen már ismert voltam a hívők között a konferencia óta) szeretne beszélni vele, majd átadta nekem a kagylót. Abban a pillanatban, mielőtt még bármit szólhattam volna, a testvérnő megkapta a konferencián kapott látomásának a folytatását és az Úr üzenetét az elhívásomra. Rövid távirati stílusban jött a kijelentés, és pontokba foglalva az egész életemre szóló isteni terv elém lett helyezve. Ennek legfőbb mondanivalója volt, hogy az Úr teljes idős evangéliumi szolgálatra hívott el.
Az üzenet váratlanul ért! Olyan hatalmas feladatnak tűnt ez számomra, hogy teljesen megrendültem tőle. Éreztem azt is, hogy ezáltal nagy kiváltságban van részem, de ugyanakkor nagyon kicsinek és alkalmatlannak éreztem magam erre a feladatra. A kijelentése után szinte szégyelltem, hogy én egy hétköznapi utazási problémámmal jöjjek elő. Közben a szorongattatás olyan nagy volt bennem, hogy végül is nagyon halkan és bátortalanul mondtam: - még egy kérdésem lenne az Úrhoz. Nem volt időm, hogy mondjak valamit. Határozottan és szinte szigorúan jött az újabb kijelentés: "Nem most van az idő, hogy hazádba menj! Eljön az idő, mikor majd én fogok utat nyitni számodra." A válasz világos volt. Most már tudtam, hogy a Szent Szellem akar visszatartani ettől az úttól. A félelem elmúlt, teljes nyugalom szállt a szívembe. Megköszöntem a testvérnő szolgálatát, és ezzel a beszélgetés befejeződött.
A hallottaktól mélyen megérintve ott ültem csendben, és a többi sugallat már a saját szívemen keresztül jutott el az értelmemig. Világosan éreztem, hogy a földi életben már soha nem fogok találkozni Édesanyámmal, aki nekem mindig nagyon drága volt! Ez volt az elhívással együtt járó első nagy engedelmességi próba! A kérdés az volt, kinek fogok most engedelmeskedni, emberi vágyamnak, ami húzott Édesanyám felé, vagy Istennek? Ott a helyszínen döntöttem, és azt mondtam az Úrnak: "Te tudod Istenem, hogy mennyire szeretem az Édesanyámat, de mivel Te úgy akarod, nem fogok hazamenni. Cserébe most arra kérlek Téged, végezd el, ha itt a földön már nem találkozhatok Vele, de majd a Te országodban együtt örvendezhessünk örökre.

Drága Édesanyám

A döntésem után lelkem megnyugodott. Világosan tudtam, hogy Isten elfogadta kérésemet, és elvégzi Édesanyámban ami még szükséges az üdvösségéhez. Ez volt május végén, és drága Édesanyám a következő év 1974 első estéjén, imádkozás után lefeküdt, és két nagy sóhajjal, csodálatos békességben elköltözött az Úrhoz. Jézus hazahívta. Előtte kaptam még Tőle egy levelet, amiben írta, hogy ugyanazt a lelki békességet Ő is megkapta az Úrtól amiben nekem van részem, és ezt soha, senki Tőle már el nem veheti. Isten elkészítette Őt, és ott fent vár engem a mennyben. Most talán valaki azt gondolhatja, milyen kegyetlen az Isten, hogy ezt az utolsó családi találkozás lehetőségét nem engedte meg nekem. Csak utólag tudtam meg, hogy akik hosszabb ideig külföldön dolgoztak, a legtöbben külföldön is maradtak. Akik mégis hazamentek, hiába volt külföldi szerződés a kezükben, nem kaptak újra útlevelet a kiutazáshoz. Otthon rekedtek. Abban az időben ez volt a politikai gyakorlat Magyarországon. Velem is ez történt volna. Istenek terve pedig életemmel, jövőmmel egészen más volt. Jó engedelmeskedni az Úrnak, ha értjük, vagy nem értjük az Ő akaratát, mert Ő messzebbre lát, és intézkedéseivel mindég a mi javunkat akarja. Így egész július hónapban Finnország nagyobb városaiban, ahol azelőtt mint világi énekesnő dolgoztam, most a gyülekezetekben énekeltem, és tettem bizonyságot az Úr csodálatos cselekedeteiről. Több helyen újabb prófétai kijelentéseken keresztül erősített, vezetett az Úr, és felkészített a Kanadába való átköltözésre.

A torontói Salem Gyülekezetben

1973 augusztus elején érkeztem Kanadába, ahol családom itt élő tagjai nagy szeretettel vártak engem. Röviddel megérkezésem után a Finn Pünkösdi Salem Gyülekezetben kezdtem szolgálni. Később pedig a Szent Szellem különös vezetése folytán magyar testvérek között kezdett kibontakozni az a gyönyörű lélekmentő munka, amiről az Úr prófécián keresztül beszélt. Erről részletesebben egy következő bizonyságban fogok majd beszámolni.
Befejezésül mindenki számára csak azt tudom tanácsolni, hogy érdemes teljes, megosztatlan és engedelmes szívvel szolgálni az Urat, illetve csak is így érdemes! Ha ezt tesszük akkor békés, boldog, és győzelmes hívő életet élhetünk Isten vezetésében, az Ő védelmében és áldásával körülvéve még megpróbáltatások idején is.

Szeretettel Tilda nővér

ELRAGADTATÁS MI LESZ A VILÁGGAL? AZ UTOLSÓ IDŐKRŐL

Az egész emberiség egy nagy út előtt áll. Jézus Krisztus megígérte, hogy egyszer eljön a felhőkben, és akkor elragadja e Földről mindazokat, akik hitték, hogy Istentől jött, szívükbe hívták Őt, és ezáltal Isten gyermekei lettek. Jézus mondta: "Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté 24:44) "Íme, eljön (JÉZUS KRISZTUS) a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja Őt a Föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen." (Jelenések 1:7)

"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."
(Jelenések 2:10b)

"Dicsőség a magasságban Istennek, és a Földön békesség,
és az emberekhez jóakarat." (Lukács evangélium 2:14)



Hogyan találkoztam Istennel HELSINKIBEN?

        

ÉNEKESNŐBŐL EVANGÉLISTA * BIZONYSÁGTÉTEL MEGTÉRÉSEMRŐL 1. rész



TILDA TESTVÉRNŐ BIZONYSÁGÁNAK 3. rész

Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK



Mátrainé F. Irma írásai Zimányi József prédikációi Gazdag István írásai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!







22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!