VERSEK, HITELES TÖRTÉNETEK

Makai Rozália gyermek- és családvédő


HÁLAADÁS ISTEN HŰSÉGES SZERETETÉÉRT 138. ZSOLTÁR



Tali Gitta: Akire sokat gondolok...


Aki írni s olvasni megtanított,
aki ha hibáztam, kijavított,
arra ma is szívesen gondolok.

Aki ha botlottam, kezet nyújtott,
s aki a bajból is kihúzott,
arra oly sokszor visszagondolok.

Aki ha féltem, mindig nyugtatott,
aki ha duzzogtam, féltőn csitított,
arra mindig melegen gondolok.

Aki tudással vértezett,
aki még szürkén is észrevett,
arra jó szívvel gondolok.

Akire emberként felnézhettem,
és aki mindig példa volt nekem,
arra ma büszkén gondolok.

Aki helytállni megtanított,
aki ha csüggedtem, hittel biztatott,
arra naponta sokszor gondolok.

Aki az órán nem csak oktatott,
s aki belőlem embert faragott,
arra végtelen hálával gondolok.



Gerzsenyi László: Anyák napjára


ANYÁM

Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.

Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.

Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatod nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.

Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.



JÉZUS KRISZTUS VISSZAJÖVETELÉT VÁRJUK


"...tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: az éjszaka múlik, a nappal pedig egészen közel van." (Róm 13:11b-12a)


A legszebb virág vers az Úr csodálatos szeretetét jelenti ki egy vak kisfiún keresztül. A vak gyermek szemével végre megértettem, a világgal nincs baj, itt a hiba bennem. Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet. Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.



A legszebb virág


Egyedül ültem le olvasni a parkba
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég jó okom.
Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon.
Kipirult s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt: "Néni, ide nézzen!"



Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán nem látták a napot.
Halott virágával küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta, s mondta kisvártatva:
"Az illata csodás, s bizony szép is nagyon.
Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom."

Haldokló virág volt, mit átadott,
Ragyogó színe rég megkopott.
Tudtam azonban, el kell fogadnom
A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta fel, a levegőbe.
Eladdig nem tűnt fel, ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, mert hogy vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
"Szívesen"- mondta, s vidáman elfutott.
Nem tudta, hogy bennem mily mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem,
A világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet.
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.



A hervatag kórót orromhoz emeltem,
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
Közben a fiúcska új gazzal kezében
Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.
/Chery L.Costello-Forshey/

Lukátsi Vilma: MINT ÁBRAHÁM (1Móz 22:1-18)

Menj, vedd válladra a rőzseköteget, amit az élet rád rakott;
végy magadhoz jó erős kötelet megkötni az áldozatot.
Aztán végy az oltárról tüzet, s mikor már ég a fáklya,
akkor....menj a Mórijára, az Úr nagy, szent oltárára,
áldozni... Mehetsz...... Vidd, akit szeretsz!

Add, akit úgy adott neked sz Isten, mint legdrágább ígéretét,
akivel együtt dobban a szíved, és aki most is benned ég...
Aki érzéseidnek zománca, munkádra erősugárzás,
köznapokra fénysugárzás, neked élő, neked áldás...
Áldozó lehetsz: Add, akit szeretsz!



De az áldozatod - áldozat legyen! Jaj, ne a feleslegedből adj!
És ne úgy, hogy neked jusson még. Úgy adj, hogy te koldus maradj!
Aki szívednek legkedvesebb, az életednek tartalom...
Ha szól az Isten: Akarom... Tudd mondani: Odaadom.
Így boldog lehetsz: Add, akit szeretsz!

Még akkor is, ha vele együtt a szíved is szétszaggatod...
Nem, kíván tőled többet az Isten, csak amire erőt adott.
"Engedelmesség több az áldozatnál!" S ha odaadtad teljesen
az Úrnak engedelmesen: Hallani fogod: Gyermekem!
A te hited elég nekem, a többit nem követelem!
Elég volt! Mehetsz! S vidd, akit szeretsz!



Reményik Sándor

Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta,
Ennek a hídnak hídpillére nincs,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja,
Az Isten, aki a szívekbe lát.



Ki mondaná el ISTEN a Te szépségedet?

Dr.-Ing. Werner Gitt: KI A TEREMTŐ?

Ó, de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!



Az Úr jósága, hogy még élünk a földön, Mert az Ő irgalma soha véget nem ér:
Újjáéled reggelre, minden reggelre, Nagy a Te hűséged, ó Urunk, Nagy a Te hűséged!


Pál levele a Filippiekhez 2:1-11 hallható.



Sík Sándor:"Akarom élni az egész hitet"

Ócsainé Zágoni Tünde: Vérzik az ég




Őzike és cica barátsága, csodálatos világ!

William MacDonald: Isten csodái c. könyvéből történetek




Róla beszél fű, virág hallható.


Dicsőség és hála az Úré!
Jövel Uram, Jézus! MARANATHA!
BÉKESSÉG! SALOM!

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com