"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket,
és ne akadályozzátok őket, mert
ilyeneké az Isten országa.
Bizony mondom néktek:
aki nem úgy fogadja az Isten országát,
mint egy kisgyermek,
semmiképpen nem megy be abba."
(Lukács evangélium 18:17-18)



"Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem."
(Zsolt 121:1)

Billy Graham
Szemeimet a hegyekre emelem

GYERE HAZA!

Elmélkedések az év minden napjára

Egyszer volt egy özvegyasszony, aki fiával együtt egy nyomorúságos padlásszobában lakott. Évekkel azelőtt ugyanis szülei akarata ellenére ment férjhez és idegen országba költözött. A férfiről kiderült, hogy felelőtlen és hűtlen, s néhány év múlva meghalt, anélkül, hogy bármit is hagyott volna feleségére és gyermekére. Igen-igen nagy nehézségekbe került az özvegyasszonynak, hogy az elemi - az élethez legszükségesebb - dolgokat is összekaparja. A legboldogabb idők azok voltak a gyermek életében, amikor az anya karjába vette, s beszélt neki a régi hazában az apai házról. Beszélt a füves pázsitról, a nemes fákról, a vadvirágokról, a szép képekről, a finom ennivalókról. A gyermek soha nem látta nagyapja otthonát, de számára az volt a legcsodálatosabb hely az egész világon. Vágyott arra az időre, amikor majd odamehet, s ott lakhat.
Egy napon a postás kopogott a padlásszoba ajtaján. Az anya megismerte a levélen a kézírást, s reszkető újakkal törte fel a pecsétet. Egy csekk volt benne, s egy cédula, csupán két szóval: "Gyere haza!"
Valamikor majd mi is átélhetjük ezt, olyan megtapasztalás ez, amit mindenki átélt, aki ismeri Krisztust. Nem tudjuk, hogy mikor kapjuk ezt a meghívást. Lehet, hogy éppen munkánk közepette. Lehet, hogy betegség hetei, vagy hónapjai után. De egy napon Valaki szeretettel vállunkra teszi majd Kezét, s ezt a rövid üzenetet kapjuk: "...gyere haza!" Aki közülünk ismeri Krisztust, annak nem kell félnie a haláltól. A halál az istenfélő ember számára hazamenetel. /B. G. aug. 29./

"Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el
az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" (Máté 24:44)



KERESD MEG AZ ISTENT!

székely evangélizáló költemény

Híres, nagy ember lett Faluvégi Ákos,
Sokat beszél róla a falu és a város.
Végre beteljesült diákkori álma:

Ő lett az ország legjobb csillagásza.
Örül a rokonság, hogyha néha-néha
Ákos megérkezik a piciny faluba.
Szép felesége van, aranyos kislánya,
Ők az özvegyasszony minden boldogsága.

De egy idő óta olyan ritkán jönnek.
Írják, hogy majd télen.
Akkor majd ráérnek.
Írják, hogy majd nyáron.
Akkor szép a falu.
Most már nem jöhetnek, mert Ági tanul.



A nagy világűrben a csillagok között
Nem lakik az Isten, onnan elköltözött.
Faluvégi Ákos sehol sem találja
Oly nagyra fejlődött az ő tudománya.



És a templom helyett csak a mozit járják,
Mert ott a világnak nagyobb táját látják.
Kicsi Ágotának nincs karácsonyfája,
Ráfagy a mosoly pici ajakára.

Nincs angyal, nincs Isten, csak emberek vannak,
Azok ajándékot bármikor adhatnak.
Így él a nagy tudós a város zajában,
Elérkezik a hír kicsiny falujába.
- Nem hiszi az Istent - mondogatják róla.
Szegény özvegyasszony könnye hull azóta.


De nem panaszkodik az egész világért,
Ő csak imádkozik tévelygő fiáért.

Az idő gyorsan száll, rohannak az évek,
A bús öregasszony súlyos beteg lesz.

Levél érkezett a székely falucskából,
A nagy, híres tudós szülőfalujából.
Idegen a levél, nem ismerős az írás,
De a levél végén oly sürgős a hívás.
A szomszédok írják, hogy beteg a jó anyja,
És a híres tudóst ezért hívják haza.
Látni vágyik menyét, Ági unokáját,
Egyetlen jó fiát, az egész családját.

Írják: gyorsan jöjjön, mert már napok óta
Égető lázasan sokat beszél róla.
Lehet, ha nem siet, nem is kapja élve.
Még haldokolva is imádkozik érte.
Óh, az Ágit hozzák, hogy még egyszer lássa!



Szép nagyra nőhetett Ági unokája...

A levél kisiklik a tudós kezéből.
Ez a szó - négy év - nem megy ki fejéből.
Négy kerek év óta óh de sokszor hívta...
Mindegyik levelét fájó szívvel írta.
Gőgös menyének is sírva üzen érte.
Utoljára ennyit tegyen meg érte.
De a menye nem hajlik a könyörgő szóra.
Leinti a férjét, ne beszéljen róla.

Fúj már az őszi szél, a levelek hullnak,
Székely temetőben egy asszonyt hantolnak.
Pompás, nagy koszorúk ékeskednek rajta
Egy Istent feledő, tudós ember hozta.
Hideg, fagyos szívvel nem hullat egy könnyet,
Nem azért olvasott annyi híres könyvet.
Belenyugszik abba, hogy ennyi az élet.
Ajka nem suttogja: Isten legyen véled.

Ott messze már a nagyváros zajában,
Egy szőke kislány hánykódik ágyában.
Lázálmai vannak, össze-vissza mondja:
- Ki ültet virágot nagymama sírjára?
Isten nyugosztalja édes nagymamámat!
Anyám, édesanyám ne fogd be a számat!

Milyen szép ott minden, nagymama kis háza,
Az a kicsi falu, az ablakokon zsalu...
Orgona illatú fából kicsi templom,
Milyen jó volt ülni mellette a padon...
Isten nyugosztalja drága nagymamámat!
Apám, édesapám ne fogd be a számat!

Hideg szívű asszony tördeli a kezét,
Zokogó szemekkel bámulja gyermekét.
Hívjatok orvost! Vajon mi baja lehet?
Gyógyítsátok meg drága gyermekemet!
Fényes, nagy teremben orvosok sorjába
Bámulnak egy kislány viaszszín arcába.
Híres professzor leteszi a kését.
Haldoklik, nincs mentség, járja már a végét.
Még egyszer felnyílik elkékült kis szája,
Szenvedő Áginak van egy kívánsága:
- Én látom az Istent, és örömmel megyek,
Édes nagymamámmal egy sírba tegyetek.



Fehér márványkőbe szépen be van vésve:
"Itt nyugszik Ágota. Élt 14 évet."



Ott a legszebb helyen a nagy temetőben,
Sírján rózsák illatoznak a csikorgó télben.
Szebbnél-szebb virágot visznek a sírjára,
És mégis úgy érzi nincsen édes álma.




A bús csillagász az eget bámulja,
Lelke a világűrt százszor beszáguldja.
Az esze elborult, nyugodalma nincsen,
Mégsem jön ki ajkán, hogy
"Bocsásson meg Isten!"

Hideg szívű asszony már a haját tépi,
Mind beszélhetnek már nagy csodákat néki.
Megőrült, vége van, megbomlott az esze.
Mégsem kulcsolódik imára két keze.
Nappal is, éjjel is a temetőt járja,
Porladó kislányát most is haza várja.

Esti harangszókor, csendes alkonyatban,
Egy elfáradt ember tér be a faluba.
Csillag fénye mellett csak az Isten tudja,
Néma temetőbe viszi őt az útja.
Nem messze, a szélén térdre hull egy síron
"Anyám, a szenvedést már tovább nem bírom"

Búsan bólogatnak a tarka virágok.
Egy porladó anya üzen a fiához.
"Hogyha a lelkednek nyugodalma nincsen,
Fiam, édes fiam keresd meg az Istent."


ÖLELD ÁT SZERETTEIDET!



Tánczos Katalin hajléktalan verse
Lejegyezte Dr. Eőry Ajándok 1999. november 18-án



Egy hajlott hátú néni igaz hazaszerete



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK



Mátrainé F. Irma írásai Zimányi József prédikációi Gazdag István írásai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!