Prémium Magyar Államkötvényről információk itt!!!



Mennyi szépség van Magyarországon!!!
Szívet, lelket gyönyörködtető 60 perces útikalauz!

FIDESZ aláírásgyűjtés a rezsicsökkentés mellett már az interneten is!


2012.11.18.
Egyre többen tőzsdéznek online, pedig előbb-utóbb mindenki veszít * Teljes cikk itt!

Két harminc közeli fiatalemberrel beszélgetek: spekuláns és bróker. Olyanok, mint amikor két drogos éppen lefelé jön az anyagról. A világ legnagyobb bizniszéről mesélnek, magáról a nagybetűs Piacról, amire majdnem rámentek. Ez az a barlang, mondják, ahová csak befelé vezetnek lábnyomok, és ha nem megy be érted valaki, nem tudsz magadtól kijönni. Miért? Azért, mert a kapzsiságra épül, és az emberek nem tudják legyőzni a saját énjüket. Mégis egyre többen játszanak. A Hetek cikke. Ákos három és fél éve kezdett el tőzsdézni. Egyik barátja vitte el egy brókerhez, mivel addigra már kétmilliós "tanulópénzt" fizetett zöldfülű próbálkozásaiért. A szakemberrel folytatott beszélgetés felcsillantotta benne a reményt, hogy vállalkozásának hosszú évek alatt összegyűjtött profitját gyakorlatilag munka nélkül sikerülhet megsokszorozni. A bróker - becsületére legyen mondva - előre figyelmeztette, hogy ebből a bizniszből nincs kiszállás. Tényleg nem volt egy darabig. Azt meséli, hogy 7-8 millió mínusznál még lett volna esélye abbahagyni, de egy idő után akkora gyötrelmet okozott a veszteség, hogy már nem is számolta. Csak vesztett. Most, hogy már kezd kijózanodni, számolt utána: valahol 35 milliónál volt a vége. Ő még szerencsésnek mondhatja magát, hogy a vagyonának csak a harmadát vesztette el. (Szobota Zoltán)

2012.10.01.
Betiltaná a pénznyerő játékgépeket a kormány * Teljes cikk itt!

A pénznyerő játékautomaták működtetésének teljes megszüntetését javasolja a kormány - jelentette be a Miniszterelnökséget vezető államtitkár hétfői budapesti sajtótájékoztatóján, a kabinet rendkívüli ülése után. Lázár János és Giró-Szász András kormányszóvivő indoklásul kifejtette: egyrészt a korábbi intézkedések csak részben érték el azt a célt, hogy a leghátrányosabb helyzetben élők ne pénznyerő automatákba dobálják a pénzüket, másrészt - mint arról Orbán Viktor tájékoztatta a kabinetet - súlyos nemzetbiztonsági kockázatok is felmerültek a szerencsejáték-iparban érdekeltek tevékenységével kapcsolatban, erről azonban további részleteket nem közöltek. Lázár János megjegyezte ugyanakkor, hogy "a mi politikai családunk krédójával" önmagában ellentétes a szerencsejáték, így további szigorítást tart szükségesnek a kormány, bár a korábbi 25 ezer helyett már ma is csak körülbelül 4.500 játékgép működik. (InfoRádió/MTI)

LOTTÓFŐNYEREMÉNY UTÁN JÖTT A KÍSÉRTÉS

Cartoletti Norbert: Ha az Úr nem építi a házat...

2005-ben még úgy tűnt, hogy a lehető legnagyobb öröm érte a brit származású Keith Gough-ot, aki kilenc millió fontot, azaz körülbelül három milliárd forintot nyert a lottón. A történet folytatása azonban lehangoló. Louise és Keith, akik akkor már 25 éve házasságban éltek, a nyeremény átvételekor így nyilatkoztak: "Remélhetőleg soha többé nem lesz miért aggódnunk.". Tévedtek. Miután az akkor 53 éves, pékségben dolgozó férfi hozzájutott a hatalmas nyereményhez, életstílust váltott. Otthagyta munkahelyét, és 60000 fontért luxusautót, egymillióért pedig egy elegáns birtokot vásárolt személyzettel és versenylovakkal együtt. Keith rendszeresen megfordult a lóversenypályákon csakúgy, mint kedvenc focicsapata, az Aston Villa mérkőzésein, ahol 35000 fontért bérelte a díszpáholyt. Életvitele miatt barátai elfogytak mellőle, és két évvel a nyeremény után felesége is elhagyta. Közben az ital egyre nélkülözhetetlenebb társává vált: napi 45 fontot költött whiskyre és ginre. Az egyre lejjebb süllyedő Keith összeismerkedett egy James Prince nevű szélhámossal, aki néhány hét alatt mintegy 700000 fontot csalt ki tőle. Később egy riporternek így nyilatkozott: "Az életem csodálatos volt, de a lottónyeremény mindent romba döntött. Mi értelme van a pénznek, ha csak sírsz tőle az ágyban? Ha meglátok valakit bemenni egy trafikba, már azt tanácsolom neki, nehogy lottózzon.". A milliárdos végül adósságot adósságra halmozva, az alkoholtól meggyötörve, magányosan, egy állami kórházi ágyon fejezte be földi pályafutását az idei év tavaszán. Pénze olyannyira elfogyott, hogy a kórházi kezelés, valamint a temetés költségeit is távoli rokonainak kellett kifizetniük. Elszomorító látni, amikor az alkohol, a drogok, vagy épp a játékszenvedély meggyötör, tönkretesz embereket, családokat. És mégis, hétről hétre tízezrek, százezrek reménykednek hazánkban is abban, hogy az ő számaikat húzzák ki és ezzel minden jóra fordul. Keith Gough csak egy azok sorából, akik megvalósíthatták álmaikat. Mégis, halála előtt ezt nyilatkozta: "A pénz már nem érdekel. Azt hittem, a lottónyeremény választ ad az álmaimra, de ezek az álmok szemétté váltak.".
Pál ezt írta Timóteusnak: "Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik." (1Tim 6:9)
Salamon, kinek vagyona sokszorosa volt Keith Gough-énak, rájött, hogy az álmok megvalósításához a pénznél többre van szükség: az Úr jelenlétére. Azért imádkozom, hogy az ő bölcsességét mind többen tudjuk magunkévá tenni: "Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget." (Zsolt 127:1-2)

NEM JÁTÉK a JÁTÉKSZENVEDÉLY!

/Református Egyház Félórája 2008.02.06./

Most egy olyan ember vallomását olvashatjuk, aki játékszenvedélyben töltötte el ifjúságának éveit. Ma szívesen elmondja a fiataloknak, mennyire fontos, hogy megtanulják a határokat. Milyen fontos, hogy megtanulják abbahagyni a játékot akkor, amikor még nem késő.
Szűcs M. Sándor: Lelkészcsaládban nevelkedtem, mondhatni papfi-gazfi lettem - így mondják. A szüleim - főleg édesapám - nagyon szigorúak voltak. Ő megpróbálta az Isten törvényeit és a világ törvényeit betartatni velem. Általában kevés sikert ért el. Nagyon szeretett engem, és mivel úgy gondolta, hogy ha tanulok, akkor sokra viszem, ezért ebbe az irányba próbált engem terelgetni. Nekem azonban nem sok kedvem volt a tanuláshoz. Lelkészgyerekként a faluban sok elvárással találkoztam: a lelkészgyerekek sok olyan dolgot nem csinálhatnak, amit a több gyerek esetében nem vesznek igazában zokon. Én azonban ugyanolyan gyerek voltam, mint a többi. Én is szerettem volna cseresznyét lopni a szomszéd fájáról, dinnyét a kertjéből, ha belém rúgnak, jól visszarúgni. Mindig azt hallottam, hogy én ezeket nem csinálhatom, mert lelkészgyerek vagyok. Ez a kettősség oda vezetett, hogy megpróbáltam máshol boldogulni. A debreceni refiben kezdtem 1991 szeptemberében. 1991 augusztusában vásárolt meg a Sátán 1000 Ft-ért. Akkoriban a flipperek 10-20 Ft-tal működtek, és nagyon népszerű játékok voltak. Mellettük pedig mindig ott álltak a pénznyerő gépek is. Éppen flippereztem, amikor arra lettem figyelmes, hogy mellettem egy bácsi éppen 1000 Ft-ot szed ki a nyerőgépből. Arra gondoltam, hogy ha van 100 Ft-om, akkor nem a flipperbe dobom be először, hanem megforgatom a 100 Ft-os gépben, és akkor több pénzem lesz flipperezni. Csak az a baj, hogy a két gép között van egy láthatatlan határ, amit ha átlépsz, akkor már nem tudsz visszajönni, vagy csak nagyon nehezen.
Fekete Ágnes: Létezik egy ilyen összefüggés?
Szűcs M. Sándor: Én csak magamról beszélhetek. A 20 Ft-os gépektől el lehet csúszni a milliós, kaszinós tételekig. Azt mondják a kínaiak, hogy minden hosszabb út az első fontos lépéssel kezdődik. Ha az első lépés rossz irányba vezet, akkor vége van az embernek. Nekem végem volt.
Fekete Ágnes: Nagyon szélsőséges kifejezéseket és szavakat használtál: a Sátán 1000 Ft- ja?
Szűcs M. Sándor: Így van. Tudni kell, hogy 1991-ben az édesanyám 4000 Ft-ot keresett. Amikor bedobtam egy 20-ast a gépbe, a Sátán kigurította az 1000 Ft-ot, és egyben azt is suttogta, hogy "Fiam, neked nem kell tanulnod! Bejössz minden nap, és gazdag lehetsz. Ne hallgass apádra, aki arra akar rávenni, hogy tanulj! Annyi pénzed lesz, mint a szemét." Csak az az igazság, hogy három nap múlva már egy fillérem sem volt, mert egyik nap adott, de a következő nap már a háromszorosát elvitte. Aki egyszer belecsúszott a játékszenvedélybe, azt utána egy 20-as vagy egy 100-as is vissza tudja vinni.
Fekete Ágnes: Hogy folytatódott a történet?
Szűcs M. Sándor: A debreceni refit túl keménynek találtam, és átiratkoztam Sárospatakra. A debreceni refi nekem nem tetszett, Sárospatakon pedig én nem tetszettem. Egy harmadik gimnáziumban érettségiztem le végül is.
Fekete Ágnes: A játékszenvedély hogyan alakult tovább?
Szűcs M. Sándor: Egy idő után már nem gondolkodtam azon, hogy a havi fizetésem 10- szeresét vagy csak 100 Ft-ot rakom-e fel a rulett asztalra. Nem akarok túlozni, de egy óra alatt megkeresheted Budapesten az egész éves fizetésed, ha úgy dob a krupié. Volt olyan, hogy elindultam 10000 Ft-tal, és aznap este a harmadik kaszinóban már százezrek voltak a zsebemben, a negyediken meg elbuktam mindent. Ha valaki beledob egy játékgépbe akármennyi pénzt is, két ok miatt játszik a következő alkalommal: vagy azért, mert nem nyert, és vissza akarja nyerni azt az összeget, amit elveszített, vagy azért, mert nyert, és akkor még többet akar. Ez egy nagyon veszélyes dolog: nem szabad átlépni azt a kezdeti határt a két gép között. Amikor kezdtem leszokni a játékról, akkor biztos voltam benne, hogy ha bemennék egy ilyen helyre, akkor a körülöttem lévő gépek elkezdenék ontani magukból a pénzt. A Kísértő tudja, hogy kinek hogyan kell bekopogtatni az ajtaján. Nekem nem volt kísértés a cigi vagy valamilyen drog, de a játék igen. Budapesten akármelyik úton végigmegyek, rengeteg tábla ontja rám a legkülönfélébb információkat. Az én agyam az összes közül a kaszinó, játékterem feliratokat szűri ki. Húzna befelé.
Fekete Ágnes: Le tudnád írni azokat a lépcsőket, ahogyan a szenvedély kialakult? Az első nyilván az volt, amikor a flippertől átváltottál a nyerőgépre. Mi történt utána?
Szűcs M. Sándor: Első nap nyertem, második nap, amikor visszamentem, éppen hogy nullára ki tudtam jönni. Harmadik nap eljátszottam azt az 1000 Ft-ot, amit első nap nyertem, illetve az összes pénzt, amit édesanyám nálam hagyott ruhára vagy tankönyvre. Ez akkor 4000 Ft volt. Az édesanyám egyhavi fizetése volt. Ötödik nap eljutottam odáig, hogy egy számomra ismeretlen embert át tudtam verni, és pénzt tudtam kicsikarni belőle.
Fekete Ágnes: Ez egy ilyen gyors folyamat?
Szűcs M. Sándor: Ez ilyen gyors. Óriási adósságokat halmoztam fel gimnazistaként. Olyan is volt, hogy édesanyám egész éves fizetésének megfelelő összeget kellett kifizetni a hitelezőimnek.
Fekete Ágnes: Kifizették?
Szűcs M. Sándor: Igen, és ez volt a baj. Addig soha nem jutottam el, hogy uzsorakamatra kérjek kölcsön pénzt. Azt valahogy felmértem, hogy az ördögi kör. A következő lépcsőfokra két évvel később léptem rá: elkezdtem nem tisztelni a magántulajdont. Mindegy volt, hogy miből, csak az volt a fontos, hogy játsszak. Elképesztő, hogy abban az időben láttam egy filmet, ami egy rendőrről szólt, akinek szintén játékszenvedélye volt. Egy autóban ültek, miközben esett az eső, és arra kötöttek fogadást, hogy melyik esőcsepp ér le hamarabb. Mi is ilyen szinten voltunk: mindegy, hogy mit, csak az a lényeg, hogy játszunk. Az a szörnyű az egészben, hogy számomra ráadásul a pénz nem jelentett semmit. Egyszer Budapesten nyertem egy hatalmas összeget, a mostani fizetésem 12-szeresét. Az utcán sétálva arra gondoltam, hogy az első koldusnál belenyúlok a zsebembe, és amennyit kiveszek, azt mind odaadom neki. Szerencsétlenségére két 5000 Ft-os volt felül, és azokat vettem ki a sok 20000 Ft-os bankjegy mellől. Rám nézett, és megkérdezte, hogy ezt most komolyan gondolom-e. Mondtam neki, hogy igen, csak menjen már tovább. A játékosoknak előbb-utóbb elfogy a pénzük, és akkor felmerül az a kérdés, hogy hogyan keressenek pénzt. A játékszenvedély-beteg emberek a legtalálékonyabbak a világon. Ha valaki játszani szeretne, akkor az ahhoz szükséges 60-70000 Ft-ot itt, Budapesten egy pillanat alatt elő lehet keríteni.
Fekete Ágnes: Tehát azoknak az embereknek, akiknek van ilyen ismerősük, rokonuk, azoknak nagyon is keményeknek kell lenniük.
Szűcs M. Sándor: Az én édesapám - akaratán kívül természetesen -, több évvel meghosszabbította a betegségemet. Gyakran történt, hogy elmentek hozzá a hitelezőim, és tőle kérték az adósságomat, ő pedig mindig kifizette. Ezzel azt idézte elő, hogy még annyit sem foglalkoztam ezzel a problémával, mint előtte. A szalagavatói öltönyöm árát egy gyümölcskosaras gépen vertem el. Az ész megáll, mert most meg tudtam szerezni egy ilyen gép programját, és nem tudok pluszba jönni még a saját számítógépemen sem.
Fekete Ágnes: Tehát úgy van beállítva a gép?
Szűcs M. Sándor: Igen. A dolog úgy áll, hogy az ember játszana és nyerne. De egy szenvedélybetegnek a pénz, a nyeremény semmit sem jelent, a siker kell. Azért vannak elsötétítve a termek, mert ha oda bemegy valaki, akkor kívül hagyja a gondjait. Ez egy oldószer, ami minden problémára enyhülést hoz: mert lehet, hogy otthon elnyom a családod, vagy a munkahelyeden senkinek sem számítasz, de ha kigurítja a gép a nullát, és te arra tettél, akkor vagy valaki. Öt perc múlva lehet, hogy megint nem vagy senki, mert ez egy hullámvasút: feltol, és aztán beledöngöl a földbe. Volt olyan, hogy kitoltam édesapám Trabantját az udvarról éjszaka, elmentem vele Debrecenbe, és a volt osztálytársaimnál aludtam két napot. Édesapám persze keresett, eljött utánam Debrecenbe. Én éppen az Apolló moziban voltam, és amikor kijöttem, édesapám ott állt, és könyörgött, hogy menjek vele haza. Szívbemarkoló volt, mert tudta, hogy attól nem változik semmi, hogy hazamegyek. Amíg nem dőlt el a szívemben az, hogy nem ezt az életmódot akarom folytatni, addig ő csak adósságot fizetett. Édesapámék felköltöztek Budapestre a három lánytestvéremmel, én pedig leszakadtam egy szabolcsi faluba, ahol napi 12 órát dolgoztam egy nap. Reggel hatkor keltem, fogtam a munkaszerszámaimat, egész nap dolgoztam, és nem láttam az eredményét. Akkor fogtam egy kistáskát, volt útlevelem, pénzem semennyi sem, és el akartam hagyni az országot. Debrecenben stoppoltam. Akkor úgy gondoltam, hogy egyszer lesz annyi pénzem, amennyiből vígan meg tudok élni akkor is, ha játszom. Hat napon át tartott az út Kölnig. A komáromi hídon elgondolkodtam azon, hogy megölöm magam, pedig addig soha nem voltak ilyen gondolataim. Úgy éreztem, hogy senkinek sem hiányoznék, és az lenne a legjobb, ha ugranék. Amikor az ember mélyen van, olyan mélyen, hogy úgy érzi, attól lejjebb már nem lehetséges, akkor a Sátán utána dob egy ásót, mert van még annál is mélyebb, és Ő ott akarja látni az embert. Nem ugrottam, és hálás vagyok Istennek, hogy megmentett. Gyerekkorom óta hallottam, hogy Istennek minden ember életével célja van. 5-6 napon át csúsztam-másztam át Európán, közben kaptam ennivalót, a kamionsofőrök főztek nekem is, amikor maguknak főztek. A Rajnán egy fiatalemberrel mentem át, és amikor tőle kiszálltam, akkor 12 óra hosszán át senki nem vett fel. Akkor elkezdtem munkát keresni: elhatároztam, hogy mindenhova bekopogtatok munkáért. Az első ház, ahova bementem, egy sírköves ember háza volt. Szerdán már munkába is állhattam. Senki nem tud meggyőzni arról, hogy ez nem az Úr Isten gondviselése volt. Ezzel a munkával nagyon jól kerestem, de az egy havi fizetést egy hét alatt eljátszottam. Aztán persze elkezdtem éhezni, és Istenhez imádkoztam egy csodáért. Különféle magokat ettem, mert ahhoz tudtam csak hozzájutni. Éppen hazafelé tartottam, amikor az úton találtam egy bontatlan csomag burgonyaszirmot és egy félliteres üdítőt. Ezt sem köszönhetem másnak, csak Istennek.
Fekete Ágnes: Hogyan változtál meg végül is? Mi volt a végső lökés? Ha jól látom, akkor ez egy folyamat volt.
Szűcs M. Sándor: Így van, egy folyamat volt. Édesapám református lelkész volt, és azon a helyen, ahol szolgált, visszaszerezte a korábban államosított református iskolát. Amikor Németországból hazajöttem, akkor kezdték el éppen felújítani ezt az iskolát. Édesapám hívott, hogy dolgozzam velük, és nagyon lelkesedett ennek az iskolának az ügyéért. Én tiltakoztam, mondván, hogy nem dolgozom cigányemberekkel együtt, és mivel senki nem fizet ezért a munkáért, nem vagyok hajlandó az időmet erre áldozni. Éppen hazaérkeztem Németországból, és volt pénzem. Amikor elkezdtem Magyarországon dolgozni, utcaseprő lettem. Volt egy terület, amelynek a tisztántartásáért nekem kellett felelnem. A legelső munkanapomon esett az eső, és ott tapostam az iskola előtt a sárban, mint a lelkész fia. Olyan volt az nekem, mint a tékozló fiúnak a vályú. Októberben kiderült, hogy az iskolában a német tanárnő hosszabb időn keresztül nem tud tanítani, mert valami baja lett. A német órák megtartása nem volt probléma, azt meg tudták oldani, de a szakköröket már nem vállalta senki. Engem is megkérdeztek, és én elvállaltam. Jól ment a dolog, és többen is javasolták, hogy jelentkezzek főiskolára. Na, hadd ne mondjam, hogy ez az ötlet nem aratott sikert nálam az első pillanatban, hiszen a gimnáziumot is alig végeztem el, főiskolára soha nem is gondoltam. A gyerekekkel jól tudtam bánni, nagyon szigorú voltam, de igazságos, nem kivételeztem még a kollégáim gyerekeivel sem. Nagy nehezen, meggyőződés nélkül, beadtam a felvételi jelentkezési lapokat Nagykőrösre, de nem készültem a felvételi vizsgákra. Mégis felvettek, és a főiskola alatt végig dolgoztam. Az érettségi átlagomat megdupláztam, a diploma jegyemmel.
Fekete Ágnes: Ekkor már tünetmentes voltál?
Szűcs M. Sándor: Igen.
Fekete Ágnes: Mióta?
Szűcs M. Sándor: 2000 környékén, édesapám halála után. Körbezárattam magam. Megházasodtam, és eldöntöttem, hogy nem kezelek pénzt. Édesapám hibájából is tanulva elhatároztuk a feleségemmel, hogy ő kezeli nálunk a pénzt. Isten kivette belőlem azt a vágyat, hogy játsszak. Szabad ember lettem. Jelenleg a kényszer nincs meg bennem, a szenvedély maradt. Szenvedélyesen játszom bármit: focizom például. A szenvedélybeteg emberek irgalmatlan mélységeket járnak meg. Rengeteg ismerősöm van, akikkel együtt játszottam, színészek, akik sokkal többet kerestek és keresnek most is, mint én, de ugyanazt a keresztet viselik, mint én korábban: odakerülnek a játékasztal mellé, és a krupié kicsontozza őket. Sajnos úgy látom, hogy minden egyes diákom családjában van egy szerencsejáték-függő ember.
Fekete Ágnes: Tehát ez egy gyakori betegség, csak nem tudunk róla.
Szűcs M. Sándor: De tudunk róla, csak nem merjük bevallani. Az anonim szerencsejátékosok honlapján fent van egy kérdőív. A kérdőív kitöltése alapján, mindenki megállapíthatja, hogy kényszeres szerencsejáték-függő-e vagy sem. A kérdések átfogalmazhatóak más szenvedélyekre, például az Internetre. "Előfordult-e valaha, hogy az Internet miatt vált gondterhessé az otthoni életed?" Amikor egy dologgal sokkal több időt töltesz, mint amennyit rászánsz, és egyre többször előfordul ez, akkor ott már kényszerességről beszélhetünk. Nehéz felvállalni egy szenvedélybetegséget. Minden egyes alkalommal, amikor elmegy az ember egy játékterem előtt, meg kell küzdenie magával. Egyedül harcolni nagyon nehéz, de feltekintesz Istenre, letérdelsz és összerakod a két kezed, akkor nálad van a világ legerősebb fegyvere. Nincs olyan, hogy Isten ilyen helyzetben nem segítene.
Fekete Ágnes: Buda Béla pszichiáter szenvedélybetegségekkel foglalkozik. A szakember szemével beszél arról, mennyire fontos világhálón csüngő világunkban, hogy meglássuk a határainkat, hogy tudjunk csendben lenni.
Buda Béla: A játék ma már nagyon sok mindent magába foglal. A gyermek önfeledt játéka, egy kedves, izgalmat hozó, szabályt tanuló társasjáték, ami a serdülő fejlődésben nagyon fontos, egészen más, mint a fogadó-játékok. A nyerőgépes játékokra jellemző, hogy nagyon felfut az izgalom, nagyon hamar nagy reménység alakul ki, hatalmas tétek vannak, és a játszma gyorsan lebonyolódik. Ezek a tényezők körkörösen felerősítik egymást: az izgalom, majd annak a lecsengése, a bosszúság vagy az öröm, lélektanilag jutalmazó köröket épít be. Ha ehhez egy labilis személyiség társul, akinek problémái vannak, az nagyon könnyen rászokik ezekre a játékokra. A kulcsmozzanatok a határokat jelölik ki. Amikor valaki először adósodik el nyerőautomata vagy fogadó-játék miatt, ez furcsa módon nem eltántorítja, hanem közelebb viszi a szenvedély kialakulásához, mert mindenképpen vissza akarja nyerni. Nagyon komoly problémáról van szó, úgy tudom, hogy több országban fel is merült az, hogy korlátozni, a fiatalabbak számára esetleg tiltani kellene. A játékban való részvétel minősége is fontos szempont lehetne a szabályozásban. Amerikában láttam egyszer egy speciális osztályt, ahol fogadó-szenvedélyben szenvedő súlyos betegeket kezeltek. Ott még arra is vigyázni kell, hogy a páciensek ne találjanak ki maguknak és másoknak olyan szimbolikus fogadó-helyzetet, melyben bár tét nélkül, de benne tartják magukat. A 60-as években nagyon sok áldozata volt a lóversenyeknek, akik tönkrementek, bűnözővé váltak. Sajnos ez a lecsúszás szinte törvényszerű. Amikor még gyakorló pszichiáter voltam, akkor megfigyelhettem, hogy a játékszenvedély-betegek akkor kerültek az osztályra, amikor már pénzt vittek el a munkahelyükről, vagy amikor a hitelezők már a családi ház ajtaján kopogtattak, hogy érvényt szerezzenek követelésüknek. Ezekben az esetekben már szívesen elfogadják az ilyen viselkedések betegség-elméletét, mert remélik, hogy valamilyen felmentést kapnak. Az alkoholista is akkor fogadja el betegségét, amikor italozása miatt már komoly konfliktusok alakultak ki. A határoknak valóban nagyon-nagy a jelentőségük. A határszabás és a határok gondos őrzése a helyreállás útja.
Fekete Ágnes: Az ember a 10 parancsolatra gondol. Isten tanácsa is 10 ilyen határ volt.
Buda Béla: Így van. Szabályok nélkül nem lehet élni, óriási társadalmi jelentőségük van.
Fekete Ágnes: A másik kérdés, ami felmerült, hogy nagyon sok ember játszik számítógépen, ami nem a nyerésről szól. Vajon lélektanilag hasonló történés-e?
Buda Béla: Hasonló. Az, hogy valaki számítógépen játszik, csak felszínesen különbözik a szerencsejáték-szenvedélytől. A mai ember annyira teletöltött szellemi tartalommal, annyira sokféle program, pálya fut az agyában, hogy szinte nehezen tud tétlen maradni. A megnövekedett emberi képességek egyik tünete ez. Az emberek túlnyomó többsége sokat játszik, de egyensúlyban tud maradni vele, időnként azonban túlzásokba esik.
Fekete Ágnes: Talán éppen a csend marad ki az életből. Beszéltünk is erről, hogy nem tudunk nyugton maradni.
Buda Béla: Azt akartam én is éppen elmondani, hogy egy másik dilemma, amivel ma gyakran találkozunk, hogy képtelen valaki csendben maradni. Egy időben, amikor kommunikációt tanítottam, azt kértem a diákoktól, hogy helyezkedjenek el kényelmesen, hunyják le a szemüket, és maradjanak egy kicsit csendben. Nagyon hamar, körülbelül egy-két perc után, elkezdtek nyugtalankodni, öt perc után pedig kiderült, hogy ezt óriási stresszként élik meg. Már előre tudtam, hogy ez lesz, egy csel volt ez tőlem. Annyira sok "műsor" jár az ember agyában, hogy már le sem tudunk állni.
Fekete Ágnes: Az Istenre való nyitottság is azért nehéz a mai ember számára, mert ezekben a dübörgő gépekben valami bezárul felfelé.
Buda Béla: A csend intoleranciája az Istentől való menekülést jelenti. Nem akar az illető a lelkiismeretével, a saját végességével, a veszélyekkel találkozni, nem szeretne bűntudatot érezni, nem tud elszámolni. A pszichológiai kutatásokból kiderül, hogy valamilyen transzcendencia igény, spiritualitásra irányuló szükséglet mindenkiben van. Ennek kielégítése pedig mindenféleképpen annak a függvénye, hogy ki tud-e szállni a mindennapi rutinból valaki, tud-e önmagára figyelni, képes-e hagyni, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogy történnek, hogy vár-e, hogy új élményfajtákat engedjen magához, érleli- e azokat, amelyek ezekből az élményekből fakadnak, azaz képes-e nem azonnal eldönteni, hogy kell-e, nem kell. Ebben segíthet egy-egy kulcsélmény. A legtöbb ember számára akkor válik a csend élményformáló elemmé, ha egyszer már megélte. Itt segíthet a természet, a művészet, a művészeti nevelés. Nincs ember ilyen jellegű szükséglet nélkül, ez ma már teljesen egyértelmű.

Apja szenvedélye uralta az életét

Történet egy lányról, akit megszállt az apja szelleme
2008.05.16.

Egy anyaotthonban készítettem riportot, amikor találkoztam azzal a lánnyal. Teljes névtelenséget kért, mert nagyon szégyelli, ami vele történt. Jelesül azt, hogy megszállta az apja szelleme.
A lány, nevezzük Zsófinak, semmiben nem különbözik kortársaitól, hacsak nem abban, hogy csecsemőjével teljesen magára maradt, és nincs hová mennie. Utolsó menedékként, hogy három hónapos kisfiát el ne vegyék tőle, és csecsemőotthonba ne adják, fordult a kisvárosban üzemelő anyaotthon vezetőjéhez, aki egy évre szállást biztosított nekik.
Zsófi huszonegy éves, érettségizett, idegenvezető lesz a szakmája, ha befejezi az iskolát. Tizenkilenc éves koráig semmi szörnyűség nem történt vele, úgyis mondhatnánk, szépen élt egy Csongrád megyei városban. Voltak barátai, szülei, szép otthona, külön szobája. Igen ám, de egy nap végrehajtó érkezett hozzájuk, hogy elárverezze a házukat. Édesanyja zokogva borult az asztalra, és azt hajtogatta, tudtam, tudtam, hogy egyszer megtörténik. És átkozódott. A férjét szidta.
Zsófi nem értett semmit, bár anyja és apja elég gyakran veszekedtek, és a veszekedések fő oka rendszerint a pénz volt. Pontosabban az, hogy apja egye gyakrabban járt olyan szórakozóhelyekre, ahol nyerőautomaták voltak. De mivel volt állása és viszonylag jól keresett, sose gondolta volna, hogy ebből egyszer olyan nagy baj lesz.
Az apja ugyanis látszólag nem költött túl sokat, vagyis javarészt hazaadta a fizetését.
Ki gondolta volna, hogy eközben jelzálogkölcsönt vett föl a házukra csak azért, hogy a pénzből titokban tovább folytathassa szenvedélyét. Az igazi tragédiák csak most kezdődtek. A házat elárverezték, az apa pedig felakasztotta magát. Írt egy búcsúlevelet, melyben arra kérte feleségét és Zsófit, hogy bocsássanak meg neki, amiért ezt tette velük, és mivel tudja, hogy soha nem lenne ereje megváltozni, inkább ezt a megoldást választotta. Zsófi édesanyja talált rá a férjére, és annyira kiborult, hogy a mentő vitte el. Idegösszeroppanással kezelték a kórházban, és nem vették észre, hogy eközben a szíve is ráment a történetre. Egyik éjjel elaludt, és nem ébredt fel többé. Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy álmában szívinfarktust kapott.
Zsófi tehát egyedül maradt, és nem volt egyetlen fillérje sem. De elhatározta, hogy ő nem válik áldozatává a családi tragédiának, erős lesz, összeszedi magát és talpra áll. Munkát vállalt, kibérelt egy kis lakást, és terveket szövögetett. Úgy képzelte, hogy befejezi az idegenvezető iskolát, aztán külföldön próbál majd elhelyezkedni.
Egyik nap, amikor a munkahelyéről ment hazafelé, egy presszó mellett haladt el, és furcsa kényszert érzett, hogy benézzen. Bement, és bár nem volt szokása, hogy egyedül presszózgasson, kért egy kávét. De a következő pillanatban már nem a kávéját kortyolgatta, hanem a nyerőautomata karját rángatta. Észre sem vette, hogy ráesteledett. A fizetése felét bedobálta a gépbe. Aznap éjjel nem tudott aludni, valami azt súgta neki, hogy csak egyetlen módon tudja visszaszerezni az elvert pénzt. Akkor, ha újra megpróbálja. Nyerni fogsz, nyerni fogsz, súgta egy hang a fejében. Másnap ismét a nyerőgépnél töltötte az estét. Nem maradt egy fillérje sem.
Kétségbeesésében engedett annak a férfinak, aki úgynevezett "gyorskölcsön" fejében arra kérte, töltse vele az estét. Az övé lett. A férfi százezer forintot adott neki azzal, hogy ha majd újra lesz pénze, megadja.
Zsófi egy pillanatra megrémült önmagától, mert édesanyja jutott eszébe. "Anya most azt mondaná, hogy kurva lettem" - gondolta. Aztán megnyugtatta magát, hogy a férfi amúgy is tetszik neki, és nem pénzért feküdt le vele, hiszen a pénzt csak kölcsön kapta. Igen ám, de egyre gyakrabban botlott olyan férfiakba, akik "tetszettek neki", és akik ilyen- olyan módon pénzhez juttatták. Az így szerzett összegeket pedig az utolsó fillérig a nyerőgépekbe dobálta. Néha előfordult, hogy nyert, olyankor megmámorította a gépből kizúduló pénz csilingelése.
Ez így ment, hónapokon, éveken át. Néha, tiszta pillanataiban azon gondolkodott, honnan tört elő belőle ez a szenvedély, hiszen soha, de soha nem érdekelte az ilyesmi. Aztán egy napon kiderült, hogy terhes. Voltaképpen azt se tudta, kitől. Ez a terhesség úgy tört rá, mintha megrázta volna az áram. Ellágyult a szíve, amikor a testében növekedő kicsi életre gondolt, és olyankor mindig elhatározta, felhagy szörnyű életmódjával. De a kényszer, hogy újra és újra meg kell próbálnia, hátha nyer, erősebb volt benne, mint az anyai ösztön.
A sors ekkor fura módon sietett segítségére. Összeismerkedett egy nővel, aki jóslásból, szellemidézésből élt. Amikor elmesélte neki a történetét, a nő összecsapta a kezét, és azt mondta:
"Hiszen téged megszállt az apád szelleme."
Először hihetetlenül hangzott, Zsófi még nevetett is, de aztán, ahogy egyre többet beszélgettek erről, Zsófinak be kellett látnia, hogy lehet valami igazság ebben. Ez ugyanis megmagyarázná a váratlanul rátörő szenvedélybetegséget, ami körülbelül azóta él benne, amióta meghalt az apja.
- A földhöz ragadt szellemek olyan halottak, akik még nem távoztak el a fénybe - magyarázta Zsófinak a jósnő. - Azért kötődnek annyira a Földhöz, mert haláluk idején erős szenvedélyfüggők voltak. Például, aki alkoholista volt, az kocsmák környékére megy, és megszáll egy még élő alkoholistát, hogy az ő testét felhasználva hódolhasson tovább a szenvedélyének. Sokszor azért félnek továbblépni a túlvilági síkra, mert félnek a kárhozattól. De olyan entitás is van, aki egyszerűen nagyon ragaszkodott a földi javaihoz. Túlságosan szerette a házát vagy az autóját, és nem képes elszakadni tőle. Ha valakire hirtelen kezelhetetlen depresszió tör rá, vagy egyik napról a másikra szenvedélyfüggő lesz, nagy valószínűséggel egy entitás tapadt hozzá. De jel lehet a koncentráló készség hiánya, a személyiség hirtelen változásai, a fáradékonyság, az ismétlődő balesetek, a hirtelen hízás vagy kóros fogyás. Gyakorlatilag bárkihez tapadhat entitás, nincs mit szégyellni ezen - mondta a jósnő.
- De hogyan szabadulhatnék meg tőle? - kérdezte Zsófi.
- Az entitások elengedésének többféle módja van - mondta a jósnő. - A legkézenfekvőbb, ha egyszerűen megkéred, hogy engedjen el téged, vagy egy másik eltávozott szellem segítségét kéred. Természetesen olyan szellemét, akihez a földhöz ragadt szellem közel áll, és szereti, fontos neki. Meg kell kérned, hogy jöjjön le érte, és kísérje őt fel.
Zsófi és a jósnő Zsófi édesanyja segítségét kérték. És hogy biztos legyen a siker, Michael arkangyalhoz is imádkoztak.
Azóta eltelt egy év, Zsófi megszabadult a kínzó kényszertől. Kétségbe esett, amikor visszanézett előző életére. De biztos volt benne, hogy a kisfia kedvéért képes lesz nagyon erős lenni, és mindent elölről kezdeni. Ha a baba nagyobb lesz, és már bölcsödébe lehet adni, munkát keres majd, hogy eltarthassa magukat, és hogy képes legyen egy lakást fenntartani. Hisz abban, hogy sikerül. /A riportot készítette: Szerémi Bora/

Fantázia- és szerepjátékok; Harry Potter; Lelki immunológia

M. Basilea Schlink: NEW AGE - a Biblia szemszögéből -

Paul F. Kiene: VIGYÁZZ! OKKULTIZMUS!



"Ne tartozz azok közé, akik kezet adnak,
és adósságért kezességet vállalnak!
Miért vegyék el alólad fekvőhelyedet is,
ha nem lesz miből fizetned?" (Példabeszédek 22:26-27)

Szenvedélybetegség



Dr.-Ing. Werner Gitt: KI A TEREMTŐ?

JÉZUS KRISZTUS példája engedelmessége a kereszthalálig

Mit mond a Biblia a jóslás, a szellemidézés
és a varázslás témakörében?

Olvasd el a BIBLIÁT! Imádkozz Istenhez, hogy szabadítson meg a megkötözöttségedből!
A BIBLIA szerint tilos jósnőhöz menni, és kapcsolatba kerülni meghaltak szellemeivel. Ezt nevezik szellemidézésnek.
Démonok tulajdonságai a Biblia alapján
Reikis Viki Bűnbánat Betegségek, ufók



A kereszt szükséges volta HARMADNAPON FELTÁMADOTT!
Jézus Krisztus a Győztes, Szabadító, Gyógyító, Megváltó.

Szeretnéd életed vezetését átadni
Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.

Hipnotizőr természetgyógyász



VAN KIÚT minden megkötözöttségből!

"JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT:
Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet..."
(BIBLIA Jn 14:6)

Egy a szükséges dolog
Négy pont van, amely szerint élnünk kell!
1. Olvasd Isten Igéjét!
2. Olyan sokáig olvasd,
míg az valósan betölt Téged!
3. Higgy Isten Igéjében!
4. Cselekedj aszerint!
HÁNYSZOR OLVASSAM EL A BIBLIÁT?
Kezd el a János evangéliumnál!
ISTEN TÖRVÉNYÉNEK RENDELTETÉSE
A TÍZPARANCSOLAT


Szabadulások hiteles története
REHABILITÁCIÓS OTTHONOK ITT



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK



Zimányi József prédikációi Mátrainé F. Irma írásai Gazdag István tanításai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!

Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!



22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel