VERSEK, HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com
Zimányi József: Egy orosz katona 30 napos böjtje
Zimányi József
életrajzát itt elolvashatod.
Egy 70 tagú, kedves, kis földalatti keresztyén
gyülekezetnek volt vezetője kinn Északon, mert nem engedték haza.
Egyik este meglátogatta a közösségünket egy asszony, akit addig még nem láttam a
gyülekezetünkben. Nem tudom megmondani, hány éves lehetett, de rendkívül szomorú
volt az arca, olyan volt, mint egy mozgó szobor. Földig érő fekete télikabátban jött, szó
nélkül leült, és amikor vége lett az istentiszteletnek, szó nélkül el akart menni.
Megállítottam, és mondtam neki, hogy nekem tudnom kell mindenkiről, aki közénk jár, a
rendőrség mindig faggat engem, és nem mondhatom, hogy nem tudom, kik vannak jelen.
Némi habozás után ez az asszony elkezdett magáról beszélni. Egy hosszú beszámolóba
kezdett, ami azonban minden jelenlevőt megdöbbentett. Elmondta, hogy ő már fiatal
lányként bemerítkezett, és nagyon boldog volt Istenében.
Hamarosan jött Sztálinnak az a rendelete, amely a lelkészek kiiktatásáról szólt. A
lelkészek választhattak: vagy világi beosztást kapnak, vagy ateista agitátorok lesznek. Az
ő prédikátoruk megtagadta hitét, és vállalta, hogy agitátor lesz. Századosi rangot
kapott, jó fizetést, és a falujában maradhatott egy feltétellel.
A feltétel az volt, hogy a kis
közösség minden tagjához, aki bemerítkezett, oda kellett mennie, és megmondani, hogy:
"Hazudtam nektek, egy szó sem igaz a Bibliából. Mese minden a túlvilágról, meg kell
mindent tagadni." Őt, a 16 éves lányt is meglátogatta prédikátora, és azt mondta:
"Hazudtam neked, félrevezettelek, semmi sem igaz abból, amit mondtam, és ami a
Bibliában van". El lehet gondolni, hogy milyen hatást tett ez a kislány nyiladozó lelkére,
amikor még nem volt különösebben szilárd kötődése az Úr Jézushoz, csak a gyülekezeten
és a prédikátoron át volt Isten felé kapcsolata. Erre a romboló beszélgetésre megfagyott
benne minden! Nagyon elbizonytalanodott, és eltávolodott Istentől.
Később férjhez ment, és a házasságából született egy kisfia, aki nem volt egészséges. A
gerincéhez volt nőve egy porcos, húsos kinövés, amit teknősbékapajzsnak nevezett az
asszony. Egyetlen orvos sem merte vállalni, hogy eltávolítsa. A csecsemő állandóan csak
sírt és sírt. Nem tudta rendesen pólyázni sem, hanem lepedőben tartotta, és lepedőből
lepedőbe gurítgatta, úgy tudta csak tisztába tenni. Látszólag megszokta már, hogy
gyermeke annyit sírt, mégis lassan felőrölte az idegeit gyermeke szenvedése.
Egy
napon beállított hozzá egy orosz katona és megkérdezte, hogy ő-e az az asszony, akinek
egy torzszülött gyereke van? Meg akarta nézni a gyereket. Miután látta a gyereket, szó
nélkül elment. Nem mondta meg, hogy miért jött megnézni. Az asszony nem értette ezt a
látogatást, azt gondolta, hogy kiváncsiságból volt az egész. Mindenesetre igyekezett
elfelejteni, és nem gondolni rá.
Aztán 30 nap múlva a katona megint eljött hozzá.
Nehezen ismerte meg, mert csak csont és bőr volt. Megkérdezte tőle, hogy mi van a
kisfiúval?
Akkor én, mondta tovább az asszony az élete történetét, megdöbbenve a katona
látogatásától is, és még az egészen friss, éjszakai élmény megrendítő hatása alatt állva,
elmondtam a katonának, hogy mi történt. Az történt ugyanis, hogy nagyon sírt a gyerek
éjjel. Annyira ordított, hogy még neki, az anyának is feltűnt, szokatlan volt, pedig már a
gyerek síró hangját is megszokta. Odament hozzá, hogy másik lepedőbe tegye, és ahogy
átgurította a gyereket, levált a teknősbékapajzs a gyerek hátáról. Egy gyönyörű szép,
tiszta, egészséges hátú kisfiút vehetett a karjába. Bevezette a katonát a szobába, és
megmutatta neki.
A katona ekkor felfedte itt jártának okát, és elmondta, hogy 30 napja,
amióta itt volt, azóta böjtölt, s csak éppen annyi kenyeret és vizet vett magához, hogy
a gyakorlat alatt a puskát tartani tudja. De tegnap este azt mondta az Úrnak, hogy már nem
bírja tovább a böjtölést, ha nem hallgatja meg az Úr, nem böjtöl tovább. De lám, az Úr
meghallgatta!
Ahogy az asszony ezt megtudta, hogy az Isten imádságra gyógyította
meg a gyermekét, megmozdult, kinyílt szívében valami. Megindult a lelke gyógyulása is,
előjött a régi emlék, ismét keresni kezdte az Urat, elkezdte hinni és félni az élő Istent!
Ennek az asszonynak az élete példa arra, hogyha valaki csak a közvetítő emberekkel és a
gyülekezettel van kapcsolatban, és nem közvetlenül Jézussal, akkor nagyon könnyen
elveszíthet mindent.
Ez a történet példa az ima és a böjt kapcsolatára, és a lemondás
áldásaira.
"Meghallgatta könyörgésemet az Úr,
imádságomat elfogadta az Úr."
(Zsolt 6:10)
"Él az Úr, áldott az én kősziklám,
magasztaltassék szabadító Istenem!"
(Zsolt 18:47)
"Áldott az Úr, mert meghallgatta esedező hangomat.
Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem.
Ő megsegített, ezért vidám a szívem,
és énekelve adok neki hálát."
(Zsolt 28:7)
"Támogat az Úr minden elesettet,
és fölegyenesít minden görnyedezőt.
Mindenki várakozva néz rád,
és te idejében adsz nekik eledelt.
Kinyitod kezedet, és kielégítesz
minden élőlényt kegyelmesen.
Az Úrnak minden útja igaz,
és minden tette jóságos.
Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja,
mindenkihez, aki igazán hívja.
Teljesíti az istenfélők kívánságát,
meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.
Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik,
de a bűnösöket mind elpusztítja.
Az Úr dicséretét hirdeti ajkam,
áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!"
(Zsolt 145:14-21)
"Dicsérjétek az Urat! Dicsérd lelkem, az Urat!
Dicsérem az Urat, amíg élek,
zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek."
(Zsolt 146:1-2)
"A kegyelem legyen mindazokkal,
akik el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat,
Jézus Krisztust. Ámen." (Ef 6:24)
Zimányi József: Különös megtapasztalásaink