HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő




Részlet Zimányi József lelkipásztor
Tűzoszlopoddal jéghegyek között c. könyvéből

"Annak a szemében vagyok a legértékesebb, aki hat órán át nagy tusában harcolt értem, és ott maradt a szegeken hűségesen - így szerzett meg magának. Kiválasztott születésem előtt, és egész életemen át bátorított, vigasztalt. Az én feladatom az Istennek való feltétlen engedelmesség; és ha én engedelmeskedem az Ő akaratának, akkor a többit bízzam Rá. Isten megnevelt, és amikor eljött az idő, hogy a Sztálinnak szóló levelet meg kellett írni, addigra már nem féltem. Nincs jobb, mint Istennek a jóban engedelmeskedni. A harmincadik születésnapomon éppen egyik gyermekem ágya mellett térdeltem, és köszöntem meg Istennek életemet, amikor értem jöttek. Két hatalmas KGB-legény állt mögöttem... 92 hónapig nem láttam a feleségemet, gyermekeimet. [...] 8 hónapig voltam a beregszászi börtönben, utána Ungváron. Majd elindultunk a "jéghegyek" felé, a "tűzoszlop" vezetésével. Az Ő tűzoszlopa világított az egész úton, egész idő alatt, és olvasztotta körülöttem a jeget. Ezt a tűzoszlopot láttam meg az északi fényen át sugárzó csillagok ragyogásában is. Ezek nem kitalált történetek, valóban megtörténtek. Életem felől Isten másként határozott, nem engedte meg, hogy a pusztító erők szándéka teljesedjen be, hanem az Ő gondolatai, mely "lélek és élet", és a szabadulások kivitelezésében benne van az Uramnak csodálatos gyöngédsége, a vigyázó szeretetének védelmező akarata. Isten megmutatta, hogy sokszorosan is veszélyben vagyok, nem én vigyázok magamra, hanem Ő vigyáz reám."

Id. Zimányi József: Istenfélők bűnbarlangja

Id. Zimányi József: Csipkebokor fényőzönében



Zimányi József (1917-1998) életrajzát itt elolvashatod.


Zimányi József

Sátán gyásza

/1057-es kazetta anyaga - 2Kir 18/

"Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki áldással a Mennyekben, a Krisztusban, aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet által." (Ef 1:3-4)
Isten szent Igéjét az Ószövetségből a Királyok második könyve 18. fejezetéből így olvassuk az új bibliafordítás szövege szerint: "Hóseának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. Huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Abi volt, Zekarja leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. Ő szüntette meg az áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat, és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített, mert Izráel fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. Bízott az Úrban, Izráel Istenében, nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek. Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt." (2Kir 18:1-7a)




A mostani istentiszteleten szeretnék néhány családi kérdéssel is foglalkozni. Isten Igéjéről úgy kívánok szólni, hogy azért közben mindig az Úr Jézusról is szóljak. Nemrég érkeztem meg, de lelkipásztorotoktól azt hallottam, hogy a gyülekezetnek egy jó része buzgó, istenfélő, élő keresztény. Ennek örülök, mert nagyon sok templomban prédikáltam, ahol többen voltak, mint itt, de nagyobb része mozgó koporsó volt. Nagyon sok istentiszteleten ilyen mozgó koporsók vannak. Mert csak "Akié a Fiú, azé az Élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az Élet sincs meg abban." (1Jn 5:12) Lehet valakin palást, lehet egyházi tisztsége, lehet rengeteg adománya az egyház pénztárába beírva, de ha nincs a szívében az Úr Jézus, az egy halott ember. Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké. "Akié a Fiú, azé az Élet." Nekem az a feladatom, hogy ezt a nyugtalanító kérdést most feltegyem mindjárt az elején. Hogy tartjátok magatokról, hogy élő emberek vagytok vagy holtak? Mert van ám egy drága ígérete az Úr Jézusnak. Így szólt egyszer a jeruzsálemi Templomban: "Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5:25) Majd fogunk tanulni egy éneket, a 85-ik Halleluját: "Itt van szívem, neked adom, Uram!" Az én feleségem, mint 20 éves, jó, rendes, tisztességes, református leány elment egy bibliaórára. Ott énekelték ezt a Halleluját: "Itt van szívem, neked adom, Uram!" Bement egy halott lány, kijött egy élő leány. Ahogy énekelték, a szíve kinyílt.



Az előbb mikor énekeltétek, hogy eldőlt a szívemben, követem Jézust, most is mint minden alkalommal, félelem van bennem. A szívem gyorsabban ver, mert nagyon sokan nem igazságot énekelnek. Nem mondanak igazat. A vallásos emberek legtöbbet a templomban hazudnak, meg a sírkövekre írják a legtöbb hazugságot. Ha nem igaz, hogy eldőlt a szívemben, követem Jézust, ha nincs is társam, ha nem igaz, hogy hátam mögött van a világ, előttem a kereszt, akkor nem énekeltem igazat. Már pedig benne van a Bibliában, hogy a hazug bizonyság elvész. De aki meggyőződött az ügyről, mindig beszélhet. Nagyon szeretem ezt az Igét a Példabeszédek könyvéből. Inkább ne énekeljétek, ha nem igaz! Sokkal jobb nem énekelni, mint énekelni úgy, hogy az nem igaz. Minden hazug ének és hazug imádság ingerli az Istent. Nagyon sokat lehet vétkezni a templomban. Tudjátok mit tanultam? 78 éves vagyok, és tanultam egy nehéz leckét. Sehol sem lehet olyan jól elbújni az Isten elől, mint a templomban. Nem lehet elbújni, csak így gondolja az ember, hogy elbújt. Azt mondja, ott vagyok minden alkalommal. Nagyon figyelek, tetszik is a prédikáció, csak a szív marad bezárva.



Vajon akik itt vagytok, nem számoltam meg, minden szív ki van nyitva. Szeretnélek benneteket figyelmeztetni itt az elején, mert nem tudom, hogy itt leszek-e holnap, nem az enyém a holnapom, sem a következő órám. Nekem két lelkésztársam halt meg így a szószékre borulva, prédikáció közben. Engem is bármikor elérhet. Ezért nem mondtam, hogy holnap itt leszek, csak szeretnék. Nagyon jó lenne meggondolni egy Igét. Ez van a Jelenések könyvében: "Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem." (Jel 3:20) Sehol nincs a Bibliában, ha nem nyitja meg az ajtót, akkor betöröm. Ilyen nincs! Ha nem nyitja meg, akkor elmegyek! Én 8 hónapot voltam orosz börtönökben. Belől nem volt kilincs, csak kívül! De a szívben belől van a kilincs! Az Úr Jézus nem tudja kinyitni, ha én nem akarom. Soha még az Isten senkit nem üdvözített, aki nem akart. Mindenki megmenekült, aki akart. Bárki segítségül hívja az Urat, megtartatik! Jézus elkötelezte magát, azt mondta a jeruzsálemi Templomban, aki énhozzám jön semmiképpen ki nem vetem. Jöhetünk akármilyen állapotban, akármilyen helyzetben. Ha én Krisztushoz jöttem, meg vagyok mentve! Majd fogok nektek elmondani érdekes történeteket ezzel kapcsolatban. Most szeretném az alapokat, az alapgondolatokat elmondani.



Most egy olyan királyról van szó, amelyről a Biblia azt mondta, hogy nem volt hozzá hasonló Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz. Egyezzünk meg abban, hogy csak úgy van értelme járni istentiszteletre, a Bibliát otthon kinyitni, és csendes órát tartani, ha eldöntöttem, hogy ragaszkodom az Úrhoz. Az Úr Jézusnak volt egy félelmes mondása. Azt mondta, hogy senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti, vagy az egyiket szereti, a másikat gyűlöli. A 97. zsoltárban van egy vers a 10. "Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!" Nem arról van szó. hogy kerüljétek ki, mondjatok róla rossz véleményt, hanem gyűlöljétek! Aki nem gyűlöli a bűnt, az nem szereti az Úr Jézust, mert aki az Úr Jézust szereti, az gyűlöli a bűnt! Ez a kettő elválaszthatatlanul összetartozik. Ha én a Megváltómat szeretem, akkor a bűnt gyűlölöm. Ha a bűnt szeretem, akkor a Krisztust gyűlölöm.



Úgy gondolom, a ti szívetekben az van, szeretni az Úr Jézust, akkor nézzetek majd széjjel, hol van még olyan bűn, amelyet eltakartatok, elrejtettetek, betakartátok, valami más nevet írtatok rá. Nem gyarlóság, bűn. Nem tévedés, bűn. Nem tudatlanság, bűn. Az Isten felismeri, Őt nem lehet becsapni. Nem tudom Kain mennyi fűvel, gallyal temette be Ábel holtestét. Betakarta, de az Isten látta. Hol van a testvéred Ábel? A samáriai asszony olyan szépen mondta, mikor Jézus kérte, hívd ide a férjedet, - nincs férjem. Halljátok a Mester szavát: Öt férjed volt, a mostani nem férjed! Ezt jól mondtad, hogy nincs. Betakarta a múltat. Nincs férjem. Milyen ártatlan! Eddig 5 férjed volt, a mostani pedig nem férjed. Csak úgy laktok együtt! Az Úr Jézus előtt nem lehet betakarni semmit. Amint mi közeledünk az Úr Jézushoz, azonnal nyilvánvalóvá válik, mi van bennünk. A fizikai világban, ebben, amelyben most élünk, itt vannak ezek a lámpák. Isten bele írt egy különleges törvényt. Jó lenne megtanulni. Ez a fizika törvénye, de Isten parancsa van benne. Ha én közeledek egy fényforráshoz, pl. ahhoz a lámpához 10 egységgel, akkor 100-szor erősebb a fény, nem 10-szer, 100-szor! Ha 10-et lépek közelebb, akkor 100-szor erősebb, ha 10-et távolodok, akkor 100-szor gyengébb. Ha az Úr Jézustól 10-et távolodok, akkor 100-szor sötétebb bennem és körülöttem minden. Ha közeledek, akkor 100-szor világosabb körülöttem és bennem minden! Az előbb énekeltétek, hogy nincs visszaút. Nem igaz! Van visszaút! De a ti szívetekben ne úgy legyen! Júdás elvállalta, hogy tanítvány lesz. Volt visszaút? Volt! Anániás és Safira őskeresztény elöljárók voltak, és volt visszaút! És Démás? Pál leírta, hogy Démás engem elhagyott a jelenvaló világhoz ragaszkodva. Van visszaút! Csak az nem az én utam. Nektek soha ne legyen visszaút! Csak mindig előre, mindig közelebb, mindig Vele, mindig Hozzá, mindig Feléje. Most megkérdem tőletek, próbáljatok belül válaszolni, én úgysem hallom a választ, de Valaki ellenőrzi. Igaz az, hogy teljes szívből szeretitek az Úr Jézust? A parancs így szólt nagyon régen:

"Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből,
teljes elmédből és minden erődből!" (Mk 12:30)



Majd fogok közöttetek megvételre kínálni egy könyvet, amelyet én írtam. Az a címe: Tizenharmadik forduló. Jerikó ostromának története. Ebben a tizenharmadik fordulóban van egy érdekes dolog. Isten azt kívánta, hogy Jerikónak minden aranya, ezüstje, reze és vasa az Úr kincstárába kerüljön. A pogány világ gazdagsága egyszerre hit által az Isten kincstárába került. Tibennetek sok érték van, de aki nem az Úr Jézusé, azok az értékek nem Istennek szolgálnak. Mikor azt olvasom valakiről, hogy a harmadik doktorátusát szerzi, de hitetlen, akkor ezzel a sok diplomával nem Istennek szolgál. Nekem 16 unokám van. Dédnagyapa vagyok. Az unokáimtól olyan sokat tanultam. Az egyszerű gyermeki szív, mikor megnyílt, tanítottak engem az unokák, azzal a gyermeki egyszerűséggel. Annyi bölcsesség van egy kisgyerekben, ha féli az Urat. Legyetek olyanok, mint a gyermekek! Tudatlanok a rosszra, és bölcsek a jóra.



Most pedig nézzünk bele ebbe a történetbe! Nagyon különös történet. Sokan nézik a TV-ben a Dallas nevű sorozatot. Nyújtják, nyúzzák, mint régen a Szabó családot, meg ilyeneket. Néha látok egy-egy részt, de nem tudom, hogy ki kicsoda, nem értem. Bibliában is vannak családtörténetek. Ennek a csodálatos királynak, Ezékiásnak, az apja, Áház, egy rendkívül gonosz ember volt. A nagyapja Jótán egy áldott ember volt. Látta Ezékiás apja sokféle istentelenségét. Látta, hogy összetörte a rézoltárt, az engesztelés oltárát is kitolta a Templomból, mennél több gonoszságot látott apjának, Áháznak az életében, annál közelebb ment az Úrhoz.


Nem hűlt ki a szíved a te Istened iránt?



Éntőlem a lágerben sokszor megkérdezték foglyok is, felügyelőim is, őrök is: Mondjad Magyar, így szólítottak, itt vagy, de a lágerből soha ki nem mégy, életfogytiglan száműztek, Szibériában kell meghalnod. Itt fognak eltemetni. Nem hűlt ki a szíved a te Istened iránt? Nem nehezteltél meg? Magadra hagyott! A hitedért vagy itt, de magadra hagyott. Soha nem térsz vissza a családodhoz. Soha nem látod őket. Ilyen Istened van? Akkor csendesen, szerényen mindig azt felelhettem: Soha életemben olyan közel nem voltam Megváltómhoz, mint most, és soha úgy nem szerettem, mint most. Most csak igazán Ő az Egyetlen, aki nekem megmaradt. Elvették a szabadságomat, feleségemet, gyerekeimet, gyülekezetemet, lelkészi szolgálatomat, de van Megváltóm!!! Van egy csodálatos Barátom, és Pásztorom! Mindenem van! Csordultig van a poharam. Egyszer, mikor a lágerből kiszabadultam, és alá kellett írnom minden hónapban, hogy soha nem megyek haza, mert száműztek életfogytiglan, egy rézgyárban voltam gazdasági felügyelő. A kommunistáknak arra volt eszük, hogy az anyagi javakat nem bízták kommunistákra, hanem egy ilyen buta hívőre. Ez nem tud lopni. Egyszer a főnököm, egy fiatal mérnök, elég rendes ember volt, bár kommunista volt, felhívott, és azt mondta: Ide figyelj te Magyar, ugye csalódtál az Istenedben. Összehívom a pártbizottságot, vagy 30 vezető pártembert, és te elmondod előttük, hogy valóban a te Istened téged cserben hagyott, mert soha nem mehetsz haza, most 800 rubel a fizetésed, felemelem 1200-ra. Engem egy nevetőgörcs fogott el. Elkezdtem nevetni, és nem tudtam visszatartani. Nagyon ingerült lett.

Mit nevetsz?




Hogy lehet egy ilyen nevetséges ajánlatot tenni. Maradt egy rossz szalmazsákom egy albérletben. Ennyi van nekem, ami külső, világi 400 rubelért adjam el az én Megváltómat? Elmondtam a mérnöknek, hogy engem az Isten Fia annyira szeret, hogy nemcsak, hogy otthagyta azt a dicsőséget, hanem 6 órán át a szegeken úgy vergődött énérettem, hogy nem szállt le. Míg minden adósságomat ki nem fizette, addig ott volt a kereszten. Énrólam is kiáltott, hogy elvégeztetett! Minden megbocsátatott, minden rendben van! 400 rubelért ezt a Szeretetet tagadjam meg, csúfoljam meg? Azt mondta, takarodj ki. Ki kellett menni. 2 óra múlva megint hívtak. Ez a kommunista módszer, gyúrják az embert, míg meg nem adja magát. Ott volt a pártbizottság. Úgy ültek oldalt, 30 ilyen vodkás hordó, mert mind az. Lilák, kékek a sok italtól. Na, Magyar mondd el a beszélgetésünket. Elmondtam, és megint rámjött a nevetés. A főnök, a főmérnök azt kívánta, hogy havi 400 rubelért csúfoljam meg az én hitemet. Megint nevettem. Ez annyira nevetséges, hogy nem lehet nevetés nélkül megállni. Akkor így szólt a pártbizottsághoz: Ha ti 30-an úgy szeretnétek a Szovjetuniót, mint ő az ő Istenét, nem állnánk ilyen nyomorultul, rongyosul. Mától kezdve a fizetésed 1200, elmehetsz!



Lehetett volna másképp is, mindegy. Olyan nevetséges, amikor bármit kínálnak, vagy bárkit cserébe Krisztusért. Júdásnak 30 ezüstöt ért, Anániásnak, Safirának nem tudom mennyit, de nyomorult pénz, Démásnak nem tudom mennyit, de soha ne tagadjátok meg, soha ne cseréljétek el, soha ne engedjétek, hogy az Ördög alkudozzon veletek, hogy valamiben tagadjátok meg a drága Megváltót. Mennél nehezebbek a körülmények, annál jobban ragaszkodunk az Úr Jézushoz. Tudjátok, amikor az ember ilyen szorult helyzetben van, foghatja a Megváltónk kezét, és a Megváltó fogja a mi kezünket, olyan öröm és béke tölti el a szívünket, melyet nem lehet meg se magyarázni. Olyan érthetetlen ez, de így van.



És amikor Ezékiás király látta az ő istentelen apjának rengeteg bűnét, átélt egy különös csodát. Volt egy ellenséges vitéz, aki megölte Ezékiás testvérét harc közben. Betörtek a palotába, és megöltek a királyfiak közül többet, ő életben maradt. Áház, Ezékiás apja gyakorolta azt a borzalmas pogány szokást, megégette fiait a bálványokért. Kiizzították a rézbálványt, amely belül üres volt. Megrakták tüzelőanyaggal, száraz fával, és mikor izzott, szikrázott, akkor a kis fiatal gyerekeket rádobták a karjára. Ugyanezt csinálta Áház is. Ezékiás ettől is megmenekült. Ő nem került sorra. Sokszor látta, hogy milyen kegyelmes hozzá az Isten. Mikor 25 évesen trónra került, az első dolga volt összetörni azt a sok bűnt, és kitakarítani, amit az édesapja összeszedett. Benne van a Bibliában, hogy megparancsolta, hogy minden tisztátalanságot hordjatok ki a szent helyről, a Templomból. És én most szeretnélek titeket arra kérni, hogy hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről, mert ti az élő Isten temploma vagytok! Tisztítsátok meg a templomot!



Amikor én már kiszabadulhattam, repülőgépen tértem haza messze Szibériából. Egyszer kinézek a repülőgépből, és óriási mocsár területet látok. A mocsárból 4 templomtorony látszott ki, de csak a csúcsok. Megkérdeztem a mellettem ülőtől, hogy mi ez. Akkor elmondta, hogy ez lengyel terület már, ez a hely rendkívül vallásos. A templomok egymást érik. Ebben a kis völgyben ezek a legmagasabbak. Sztálinnak volt egy külön parancsa, mert mindent bejelentettek neki. Sok templom, mocsárba vele. Elrekesztették a völgy két oldalát, elárasztották vízzel. Aztán megszüntették a vízutánpótlást. Mocsár lett belőle. Csak a csúcsok látszottak ki. Arra gondoltam megrendült lélekkel, Istenem, hány ilyen templom van, templom a mocsárban. A templom belseje el volt árasztva mocsárral. Befolyt a mocsár. És ott kinn Északon, tudjátok mit láttam, a tundra, meg a tajga világa, az olyan, hogy az embernek nagyon kell vigyázni. Vagy egy kis út, ahol lehet menni, de a két szélén gyilkos növények leselkednek. Olyan a formájuk, mint a spirál. Ha az ember véletlenül lelép innen, abban a pillanatban rácsavarodik a lábára. Ember onnan ki nem húzza többet. Leszakad a lába. Nem lehet kihúzni! Ezen a vidéken vadásznak a prémes állatokra. Nagyon finom prémjük van. Kibírják a 60 fok hideget. Nem kell őket lelőni. Oda kell szorítani a mocsárhoz. Ezek a pici állatok megállnak a hátsó lábukon, vicsorognak, kalapálnak a lábaikkal, de nem mennek bele a mocsárba. Rájuk dobják a hálót, megfogták. Inkább a halál, mint a mocsár. Megtanultam ezt a leckét. Inkább a halál, mint a mocsár. Mondjátok meg a gyerekeiteknek, unokáitoknak: Inkább a halál, mint a mocsár. Templom a mocsárban. Volt még egy nagyon szomorú tapasztalatom. Amikor kiszabadultam, hazamehettem, igyekeztem felkeresni ott Kárpátalján azokat a kis közösségeket, ahol nem voltam 9 éve. Elmentem Billkére, ez egy kicsi ruszin falu, van egy kis református hívőcsoport. Mondtam, hogy szeretnék a templomban tartani istentiszteletet. Azt mondta a vezető, hogy a templomba nem lehet bemenni. Tessék velem jönni. Bemegyünk. Úr asztala. Nagy muraközi lovakat abrakoltatnak az orosz katonák az Úr asztalánál. Tele volt trágyával a templom. Nagy lovak. Istállóvá tették a templomot. Ez fájdalmas és csúnya. De mikor egy emberszív válik ilyenné. Mikor szeméttel van tele. Benne van a Bibliában, aki megrontja az Isten templomát, megrontja azt az Isten. Arra kérlek titeket, hogy nézzetek szét a templomban! Hordjatok ki minden tisztátalanságot!



Ezékiás azzal kezdte az uralkodását, hogy rendbe hozta a Templomot. Összezúzta ezeket a különféle pogány áldozati helyeket, sőt még azt a rézkígyót is, amelyre fel kellett nézni hittel és meggyógyultak, de imádság tárgyává tették a zsidók, bálvánnyá. Össze kellett törni. Egyedül az Úr neve, egyedül az Úr és senki más. Én most befejezem azt, amit eddig el akartam mondani. Ha élek folytatom a hét folyamán. Nagyon kérlek titeket, ha Ezékiás zsidó király, nem tudott annyit, mint mi. Jézus azt mondta, hogy próféták és királyok kívánták látni és hallani, amit ti láttok és hallotok, nem látták, és nem hallották. Ez az ember úgy élt, hogy ez van róla megírva: "Bízott az Úrban, Izráel Istenében, nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle.(…) Ezért vele volt az Úr, és minden vállalkozása eredményes volt." Ezzel szeretnék most tőletek elbúcsúzni, ragaszkodjatok az Úrhoz! Ne térjetek el! Ha most elébetek hozott az Isten valamit, ahol hűtlenek voltatok, gyávák, megalkuvók, bánjátok meg! Kérjétek az Istent, hogy hozza el a megújulás idejét! Az Úr Jézus most is hajlandó megbocsátani. Őszintén nevezzétek meg mindazt a hűtlenséget, engedetlenséget, önzést, elrejtett bűnöket! Vigyétek a Színe elé! Kérjetek bocsánatot! Újítson meg titeket az Isten! Elkezdődik az öröm ideje. Ahogy tisztul a szív, föllélegzik, árad az emberre a mennyei öröm. A szobámban Nyíregyházán, van egy kis papír az irodámban. Egyszer, ahogy ülök ott csendesen egy vers született bennem.



Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége.
Mennyei fény hull sötét szívemre.
Árad bennem árad, mennyei béke.
Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége.



Mikor egyedül vagyok, sokszor énekelem magamban. Nem tudok jól énekelni. Hangom nagyon rossz, de mikor nem hallja senki, akkor jó. Az angyaloknak tetszik. Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége. Énekelje a ti szívetek is! Győztél bennem Jézus, sosem lesz vége.



Imádkozzunk!
Megköszönjük Atyánk, hogy áldott Igédből, a messze múltból jön a tanítás, intés, bátorítás, nevelés. Köszönjük a teljes Írást, amely hasznos arra, hogy megjobbítson minket. Nemcsak tanít, de erőt is ad. Úr Jézus bocsánatot kérünk, minden szándékos, tudatos bűnért. A titkos bűnöket is hozd elénk, amiket magunk sem ismerünk, de vétkeztünk vele. Oldozz fel, tisztíts meg teljesen! Ámen.





"Az igazak emlékezete áldott!"

Zimányi József prédikációi és írásai

Ajánlott olvasmányok



Elisabeth Seiler misszionáriusnő élete (1889 - 1974)


Ígéretet tett, hogy soha senkinek nem szól, ha valamire szüksége van, hanem egyedül Jézushoz fordul. Csodálatos imameghallgatást és vezetést tapasztalt. Leírta élményeit, mit élt át Jézus Krisztussal, Ura szolgálatában. Élete, példája bátoríthat az Úr Jézus Krisztus követésére, odaszánt életre és szolgálatra. Mennyei telefonja működött.