Elbújtam istállókba, kazlak mögé. Udvarunkon óriási
lóvásár volt. Kupecek bérelték az udvart. Elbújtam a szalmakazalba, és kerestem az
Istent, hívtam. Apám kinevetett, anyám nem tudott felelni, akkor még nem volt hívő.
Anyámat a sok szenvedés törte meg, és hitre jutott később.
Apám agyonlőtte magát.
De a szívemben ott volt egy hang, amelyre valamit mondani kellett.
Azért mondom ezeket el,
mert mi mindannyian különösképpen megáldott emberek vagyunk. Egy olyan
korszakban élünk, ahol borzasztóan felgyorsult az idő. Megrövidült az élet, mert az
események úgy felgyorsultak. Éppen ezért, mert nagyon rövid, nekünk nagyon ki kell
használnunk minden percet, minden órát. Ma már a világ egy
tékozló életet él.
Pocsékolják magukat, az időt, az erőt, a szerelmet, mindent az emberek, a pénzüket,
javaikat. Olyan sokan égnek el a bűnnek a belső lángjaiban. Nekünk megadatott az, hogy
érezzük az Isten szeretetének a melegét. Én nem tudom nektek átadni, de talán sikerülni
fog, ha Isten megadja, meg fog jelenni könyvben röviden az életem. A címe ez lesz.
"Tűzoszlopoddal jéghegyek között".
A fő gondolatai megvannak,
és nem tudom
másként kifejezni a mondanivalót, csak úgy, hogy a
"tűzoszlop", amely vezette Izráelt,
világított, melegített, fénylett nekik, ahogy pogány, vad törzsek között kellett haladni. És
később ki-ki tapasztalja a maga életét is, ha hitre jutott, micsoda
"jéghegyek" között
vagyunk. Bemegyek az iskolába hittan órára, kiabál utánam a gyerek:
bejött a csuhás, és
nevet. Nekem szeretettel kell rá visszanézni. Ha gyűlölettel nézek rá, akkor elvesztettem
az Uram tekintélyét.
Látja az ember az óriási szakadékokat,
a sötétség erőit.
Mikor az Úr Jézus a Földön járt, akkor minden démon különösképpen mozgósítva volt.
Soha annyi
megszállott ember nem volt, mint akkor. És most, ahogy közeledik a jövetele, most is
túlóráznak a démonok. Túl vannak hajtva. Minden Ördög angyala próbál minél több
embert megfogni és hívőket, a többi úgyis a kezében van. Miránk van vigyázásuk és
törekvésük. És ahogy annakidején Amálek a vándorló Izráelből a lemaradt utócsapatra
tört rá, a fáradtakra, a gyöngékre és azokat vágta le. Isten meg is büntette, megbosszulta.
De most is így van, hogy aki hitében elernyedt, imádságában meglankadt, Istentől
elszakadt, van egy halott, élettelen kereszténysége,
ezeket tartja kezében.
Sokszor elmondtam, de mondani kell, hogy mekkora fájdalom, hogy ez a kicsi Magyarország
első a világon az öngyilkosság listáján, és messze első a
16 éven aluliak öngyilkossági listáján. Messze legelől vagyunk. Utánunk következő két országban nincs annyi
öngyilkosság, mint nálunk. Van kenyér, van ruha. Meleg otthon. Akinek nincs, annak
adnak. És nem kell az élet. Emlékeztek rá, ezt is mondtam többször, ezt a rettenetes
éneket fiatalok énekelték kórusban:
"Mindenütt jó, de legjobb sehol." Hát igen, Krisztus
nélkül sehol.
Milyen nagy kegyelem, hogy nekünk adatik. Többet tudunk, mint Dávid,
meg a régi próféták. Nekünk sokkal több adatott meg, és annál nagyobb a vétkünk, ha
ezzel a kegyelemmel nem törődünk. Ez a nagy üdvösség a Zsidókhoz írt levélben van. Ha
ekkora nagy üdvösséggel nem törődünk, mi magunkon nem tudunk segíteni, de Krisztus
mindenképpen. De itt most egy egész héten át zörgetés hallik, hívogatás. Az Isten
szinte a maga Isteni teljességének a szeretetével unszol bennünket, zörget nálunk.
Betörhetné a szívünk ajtaját, de nem akar gépeket, hanglemezeket. Bekapcsolja, és az az
élettelen lemez mondja a szöveget. Sok embernek ennyi az éneke, ennyi az imája.
Gyerekektől kérdem hittanórán, milyen imát tudtok. Hát talán a "Mi Atyánk"-ot, esti
imát, étkezés előttit. Nem szoktunk imádkozni.
Azt mondta Jézus: "Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
(Lk 12:32) Nagyon kevesen vannak, akik igazán az Úr
Jézus Krisztuséi, majd mindjárt a zsoltárból következni fog. Mégegyszer hadd mondjam,
hogy a próféták, a szent emberek, maga Dávid is szerették volna tudni, hogy mért kell
mondani, mért ezt kell mondani, és leírni. Nem kaptak mindig választ.
Dániel is kérdezte, hogy amit látok, amiről beszélek, milyen időre vonatkozik. Az volt a felelet, messze
időre szóló látomás. Most elmégy, majd felkelsz a napok végén.
Még vele se közölt Isten
mindent. Mivelünk olyan sok mindent. Megnehezedik rajtunk ez a nagy kegyelem. Hát itt
arról van szó, ahogy hallottátok, Dávid mondja, mi tudjuk, "Így szól az ÚR az én
uramhoz", hallja az Atya hangját, ahogy a Fiúhoz szól. Nem tudja, hogy mit hall, de
amit hall, azt megmondja: "Ülj a jobb kezem felől,
míg ellenségeidet lábod zsámolyává nem teszem!"
Az Úr Jézus úgy megalázta magát,
mikor a vak Bartimeus kiáltott "Dávidnak fia, könyörülj rajtam!"
Nem azt mondta,
nem vagyok Dávid fia. Ábrahám még nem volt, én már voltam. Hanem odament, és
meggyógyította. Úgy megalázta magát. A Bibliának ez a gyönyörű vallomása Krisztusról,
hogy amikor egyenlő volt Istennel, nem tekintette zsákmánynak, hanem egész a keresztig
szállott alá engedelmességben, és az Ige mondja, hogy éppen ezért az Isten olyan nevet
adott neki, amely minden név felett való. Az Úr Jézus neve előtt, szentsége, hatalma előtt
egyszer minden térd meghajlik.
"Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert Ő Isten
formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem
megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és
magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé,
és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." (Fil 2:5-11)
Pál levele a Filippiekhez 2:1-11 Igék hallhatók.
A démonok fogcsikorgatva fogják vallani, hogy Úr az
Atya Isten dicsőségére. Mindenki, aki ellensége volt, a lába alá lesz vetve. Az Ige maga
mondja, és beteljesedik. Lesz egy kis boldog csapat, mely megmosott ruhában,
pálmaágakkal. "Megmosták ruháikat a Bárány vérében", fognak ujjongani nem maguk
felett, nem a hitük felett, nem is az engedelmes életük felett, hanem a kegyelem felett,
amely annyi engedetlenség és makacsság után is lehajolt hozzájuk, és szerette őket.
Most szeretném azt a kérdést föltenni, hogy amikor a testvérek kimondják ezt a szót, hogy
"Uram" vagy "Uram Isten", mi tölti be a szívüket. Mert amikor
Dávid leírta, nem tudta miért
kell, hogy ezt mondja: "Így szól az Úr az én uramhoz". Ez belső megrendülése volt.
Jézust ő anélkül, hogy tudta
volna Urának nevezte. Mi azonban nem mondhatjuk, hogy nem tudom, hogy kiről
beszélek. Mert amikor azt mondjuk Úr Jézus, akkor azt jelenti nekem "Uram". Mert
különben gúnyolódás. Ha én azt mondom "Úr Jézus", de nem fölöttem, mert ezt jelenti, akkor nem az én Uram.
Ugye szeretjük a 23. zsoltárt?
"Az Úr az én pásztorom."
De valóban meg kell nézni, azért mondom ezt el, mert én magamon mérlegelem és látom,
hogy milyen sokszor kivontam magamat és még mindig sokszor előfordul, hogy
elfelejtkezem arról, hogy más az Ő törvénye és más a szívem törvénye. Más az Ő akarata,
más az enyém. Más az Ő kívánsága, más az enyém. És ha azt mondom "Uram", akkor
mindig meg kell törni ezt a bennünk levő másikat, a másik akaratot. Ezt a más uralom
után vágyót meg kell törni.
Az Ige világosan mondja, a csak testi ember, a csak egyszer
született ember nem is teheti, hogy engedelmeskedjék Istennek.
Nagyon sok jó ember van, rendes ember, de nem is teheti, hogy engedelmeskedjék. Egy csomó halott jó ember
van, aki az ő vallássoságában teljesen halott. Mozgó koporsók.
Jézus megmondta a legvallásosabb zsidóknak a templomban, hogy "holtak vagytok bűneitekben,
ha nem hiszitek, hogy Én Vagyok."
Amíg nincs az Úr Jézussal élő kapcsolat, akié a Fiú, azé az élet,
akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg benne. Ez szó szerint így van János első
levele 5. részében 12. vers
"Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet
sincs meg abban." Nem arról van szó, hogy aki nem emlegeti, akiben nincs meg.
A befogadott Jézus az üdvösség egyetlen feltétele, biztosítéka és záloga. Milyen különös,
hogy Ézsaiás, megint a jövendölésre gondolok, meg a többi próféta, hogy meg tudták
mondani, hogy Betlehemből jön a Fejedelem. Aztán azt is: néztünk rá, ábrázata nem volt
kívánatos.
"Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép
alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk
arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. Pedig a mi betegségeinket hordozta."
(Ézsaiás 53:2-4a)
"Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten,
Békesség Fejedelme!" (Ézsaiás 9:5b). Leírta Ézsaiás, nem tudta kiről.
Most már tudja.
Akik átmentek az örökkévalóságba, nagy örömben vannak. Milyen jó, hogy ők
betöltötték a maguk feladatát. Nekünk Isten sokkal többet adott, mint nekik, és nekünk
ezerszer rosszabb, ha nem töltjük be a magunk feladatát. Nekünk ezt a Jézust nemcsak
megismerni kell, befogadni, hanem hirdetni és vinni, szolgálni.
Figyeljünk csak oda,
hogy mi van az Igében, elolvastam az előbb, most mégegyszer elolvasom.
"Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz."
Csak kétféle nép van, mi
megkülönböztetjük nyelvek, faj, törzs, bőr színe, műveltség szerint. Nép csak kétféle van,
van egy Isten népe, az Úr népe, az Úr serege, és van egy másik sereg. Néped önként
követ. Én a testvérektől meg kell kérdezzem, nekem magamnak is szól a kérdés, nekem is
felelni kell belőle és mindenkinek, hogy mondhatom-e, hogy én az Isten népéhez
tartozom.
Nem felekezetről van szó, hanem arról,
hogy Isten népéhez tartozom-e.
Az Úr Jézus népéhez tartozom-e? Azután ez a tartozásom önkéntes-e? Gyerekek jelentkeztek
kátéra. Volt vagy 8-10 gyerek, most már 3 maradt, és úgy is vagyok vele,
hogy ne is legyen konfirmáció, minthogy 3-4 idecsavargás,
meg elcsavargás alapján jelentsük ki felvettük egyháztagnak. Nem szabad ennyire
megcsúfolni földi egyházunkat, vallásunkat sem. De itt arról van szó, néped önként
követ. Ez mindig egy belső döntés. Először eljut az ember a teljes méltatlanság
állapotába, annak a felismerésére. Mindenki Uram, csak én nem. Mindenki alkalmasabb,
mindenki becsületesebb, mindenki méltóbb arra, hogy vigyed magaddal, mint én. És
amikor a teljes méltatlanság állapotában vagyunk, akkor hajol olyan közel a kegyelem.
Nagyon érdekes volt a bélpoklosság törvénye az Ószövetségben. Amikor a bélpoklosnak
a testét teljesen befedte a poklosság, tele volt fekélyekkel, kiütésekkel, elment a paphoz.
Amikor látta magát teljesen beborítva poklossággal, akkor a pap meghirdette neki a tisztulást,
a szabadulást. És amikor így állunk az Úr Jézus előtt, hogy "Dávidnak Fia könyörülj rajtam!"
- amikor nincs semmink, csak a tehetetlenségünk, egyetlen reménységünk Benne.
Ugye, hogy zokogott az az asszony ott a Simon farizeus házában
Jézus lábára borulva, és
csókolva a lábát, könnyeivel öntözve. Csak neki mondta az Úr,
hogy megbocsátattak a
bűneid, a nagy vendégek közül senkinek. Ő tudta, hogy nem méltó arra, hogy
odaroskadjon a lábához. Anélkül, hogy tudta volna, megcsókolta azokat a lábakat,
melyekbe nemsokára szögeket vertek őérette is, az útjáért is.
Igen a néped, ez azt jelenti,
hogy átmentem egy őszinte belső töredelmen. A szívem fájdalmával, bűneim vétke alatt,
odamentem Krisztushoz, az egyetlen Tisztához és Igazhoz. Nem is védtem magam, s
felemelt engem. Megtisztított engem és népe közé sorolt. Ez önként történt.
Sok gyermek konfirmált nálunk. Itt vannak a képeik a falra akasztva, már azóta
némelyik nagymama. Ide hajtották a szülők, de aki önként jött, az azóta is megvan a
hitben. Hogyan vonult fel ez a sereg? Nemcsak önként, hanem szent öltözetben. Nagyon
komoly ez az üzenet. Dávid látta Krisztus seregét. Tudta, hogyan történik a döntés. Így
szólt "szent öltözetben". Én megmondom őszintén legszívesebben mindig palást nélkül
prédikálnék, mert nem érzem magam méltónak arra, és nem is tartom szükségesnek,
dehát elő van írva, bizonyos szertartásokat palástban kell elvégezni. De hiába van rajtam
száz palást, ha nincs meg ez a szent öltözet. Ez pedig az engedelmes élet.
Ez a szófogadás. A Bibliában benne van, Ézsaiás próféta írta meg , hogy minden mi
igazságunk olyan, mint a megfertőztetett ruha. Egyetlen egy, ami Isten előtt megáll, az
amit Krisztus ad mireánk. A régi keleti népeknél, nem tudom most is szokásban van-e, de
a Biblia idején szokásban volt, ha valaki vendégeket hívott meg, akkor a szolgák
megmosták a lábukat, olajat öntöttek rájuk, de mindenkinek be kellett menni levetni a ruháját,
és a házigazda által adott ünnepi öltözetbe kellett átöltözni.
Ezért van a példázatban, hogy bemegy a gazda és lát valakit a maga ruhájában.
Mi módon jöttél ide, hiszen nincs mennyegzői ruhád?
Sokan haltak már meg abban a hitben, hogy én
"jó református", "jó katolikus", "jó baptista" voltam, de nem volt mennyegzői ruhája.
Nem tisztult meg. Nem kapott feloldozást, mert nem volt bűnbánata. Mint a megfertőztetett
ruha, olyan minden mi igazságunk. Mondtam több alkalommal, hogy nem tudnak
bemenni a mi jó református híveink az üdvösségbe, mert annyira büszkék, annyira nagy
az öntudat, annyira széles a mell, annyi jó van mögöttük, annyira tudnak magukról.
Így nem lehet, hanem csak leroskadva, ahogy az a vámszedő
mellét verte: "Isten, légy irgalmas
nekem, bűnösnek." (Megj. Lk 18:13b)
Nem merte a szemét sem felemelni.
Azt mondta Jézus: "Ez megigazulva ment haza."
De a farizeus azt mondta, hogy "hálát adok Neked, hogy nem vagyok olyan..."
Még van valami mondanivalóm. "Néped önként követ szent öltözetben,
ha sereget gyűjtesz."
Testvérek, nagyon kicsi ez a sereg.
Ma az első osztályban annyian voltak, hogy hárman ültek egy padban, de az igazi ok az,
hogy mindegyik kap 3-4 rágót.
De ha nem lesz rágó, alig lesz gyerek. De higgyétek el, hogy az ott volt 33 gyerekből
nincsen 4 olyan, akinek a
szülője megkérdezte volna "jársz vagy nem jársz, mit tanultál." Milyen sereg? A feleségem
sokszor sírt, amikor reggelenként megálltunk negyed nyolckor, fél nyolckor az ablaknál
és mentek az iskolásgyerekek. Mondta, nézd mekkora sereg és ebből hány ismeri
Krisztust. Úgy sírt. Sírt a szülők helyett, akiknek sírniuk kellett volna. Nézd, hogy
mennek! Akkor még vonultak az úttörő zászlókkal, mindennel. Sírt a lelkem nekem is.
De most már lehet jönni. Se szülő, se gyerek. Nagy fájdalom ez. Pedig itt van, "néped önként
követ szent öltözetben." Ha nem jön, és nincs rendbehozva, nem tartozik oda.
Most befejezésül, hadd
mondjak valamit. Azt is megjövendölte, megmondta előre Dávid, hogy az, akiről ő beszél,
akit nem ismert, majd
"A patakból iszik útközben, azért emeli fel a fejét."
Az Úr Jézus
gyermekkorától kezdve állandóan szenvedett. Hiszen már 12 éves korában sem értették
meg, se Mária, se József, később a kánai mennyegzőben. Mindig szenvednie kellett. A
tanítványok az utolsó estén azon versengtek, hogy ki a nagyobb. 3 év után, 3 évi lecke után,
az élet gyakorlata után, ahogy János mondja, kezükbe adta az élet Igéjét, köztük volt az élő
Ige. Azon vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Hát nem rettenetes!
Jézus magát megalázva
megy a keresztre, és a tanítványok azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb. Aki
megmosta a lábukat, az a nagyobb. És ilyen helyzetben, így megterhelve, mondtam,
hogy elalusznak utolsó este az imádság közben, mégis felemelte a fejét. Mindig az út
mellett levő patakból, mindig ott volt Isten vígasztalása. És ugyanez van nekünk is. Engem
sokszor erősített meg nehéz helyzetekben ez az Ige. Mindig van az út mellett egy patak. A
65. zsoltár 10. versében az van, hogy
"Isten patakja tele van vízzel."
Testvérek,
akármilyen csüggesztő helyzet érne, néha azt mondják: "Nem bírom már tovább!".
Figyeljetek, az út mellett van patak, de az út mellett. JÉZUS az ÚT.
Ő mondta, "Én Vagyok az ÚT."
Ha én nem ezen az úton megyek, nincs ott a patak, akkor
jön a pohár, jön egyéb.
Most
Magyarország a kábítószer-útvonal középpontjába került.
Fő útvonal lettünk most
már. Jugoszlávián keresztül nem megy. Most Magyarországon át ugye. Most foglaltak le
77 kg heroint. Keresztül ment rajtunk. Megfogták a csehek, és
Szegeden most már annyi
a kábult fiatal, hogy nem győzik a mentők behordani. Borzasztó ez!
Nem ismerik a
patakot az út mellett. Akarnak felüdülést. Akarnak örülni, és jön a lassú
öngyilkosság, a fiatal élet felőrlése mérgekkel. Adjunk hálát Istennek, hogy mi tudjuk,
hogy itt a patak. Csendes vizekhez terelgetsz engem, és emeljük fel a fejünket!
Az én apám sem ismerte ezt a patakot, és keresztüllőtte a fejét.
Boldog, aki megismerte Őt. Legyetek
azok között, és magamat is oda bíztatom,
"Néped önként követ szent öltözetben, ha
sereget gyűjtesz." Jaj annak, aki ebből a seregből kimarad,
és jaj annak aki ott találtatik
az ellenségek között.
"Ellenségeidet lábod zsámolyává teszem."
Amikor mi a bűn útján járunk, megvetjük a Bibliát, nincs időnk olvasni se, amikor
járunk a magunk útján, akkor
ellenséges dolgokat cselekszünk Istennel szemben. Szívből kívánom minden ittlevőnek,
azoknak, akikre szeretettel gondoltok talán fájó szívvel, hogy azok között legyen, akikre
vonatkozik:
"Néped önként követ szent öltözetben, ha sereget gyűjtesz."
Te melyik sereghez tartozol?
"A kegyelem legyen mindazokkal, akik el nem múló szeretettel
szeretik a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Ámen." (Ef 6:24)
"Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők,
és megtartják utasításaidat." (Zsolt 119:63)
Zimányi József lelkész életrajzi beszámolója 1993-ban a Duna TV-ben
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
ÉLETRAJZOK,
OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK
Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
VAN KIÚT!
OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK
Mátrainé F. Irma írásai Zimányi József prédikációi Gazdag István tanításai
Szerkesztette: Makai Rozália
http://www.vargamakai.com
Van kérdésed? Ide írhatsz!
22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel
Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!