Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com

A Szent Szellem erő vagy személy?
Egyes tanítások a Szent Szellemnek csak isteni erőt, képességet
tulajdonítanak, mivel személyileg nem tudják elfogadni. Ezzel
pedig magát a Szentháromság-Egy igaz Istenről szóló kijelentéseket
is elutasítják. Tény, hogy a Szent Szellem Isten erőteljes megnyilvánulásainak eszköze, de ugyanakkor személy is. Személyes
tulajdonságainak kijelentésével tele van az Újszövetség. Ezek
egyértelműen a Szent Szellem jellemvonásait írják le. Erőnek, vagy
befolyásnak tulajdonítani teljes képtelenség. A teljesség igénye
nélkül: Meg lehet szomorítani (Ef 4:30), beszél (Jel 2:7), közbenjár
(Róm 8:26), tanúskodik (Jn 15:26), vezetést ad (ApCsel 8:29).
Ezenkívül lehet neki hazudni (ApCsel 5:3-4), lehet káromolni (Mt 12:31-32), meg lehet sérteni (Zsid 10:29) stb. Sőt a Szent Szellem
szeret bennünket, ami az egyik legjellemzőbb isteni jellemvonás (Róm 15:30)!
Watchman Nee: Bizonyságtételei
III. kötet 9. RÉSZ
A LÉLEK ELEMZÉSE - AZ ÉRTELEM
1. fejezet
Az értelem - csatatér /Részlet 209-220. old./
(...) Az Írás tanítása szerint az újjászületés előtt a "világ istene
megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus
dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe" (2Kor 4:4)(...)
ÚJJÁSZÜLETÉS UTÁN
A Biblia tanításain kívül nincs más, megbízható tanítás. Egyetlen
ember szavaihoz sem tarthatjuk magunkat, csak azért, mert az illetőt
csodáljuk, vagy tiszteljük. Magatartása és mondanivalója talán
szent, de ugyanakkor értelme esetleg nem szellemi töltésű. Ezért ne
a beszédére vagy a tetteire figyeljünk, hanem az értelmére. Amikor
az életmód alapján tekintjük valaki mondanivalóját igaznak, az
emberi viselkedést és szót tesszük az igazság mértékévé a Biblia
helyett. A történelem telve van átadott életű szentek példájával, akik
tévtanításokat terjesztettek.(...) A keresztyén ember megújult
értelem nélkül szűk látókörűvé és egyoldalúvá válik. Szolgálatra
szinte képtelen. Népszerű manapság az a nézet, hogy a keresztyén
élet legyen szeretetteljes, türelmes, elnéző, stb. Ezek a
tulajdonságok rendkívül fontosak, mivel semmi mással nem
helyettesíthetők. De vajon pusztán ezekre lenne szükségünk?
Mindezek fontosak, de éppoly lényeges értelmünk megújulása,
kitágulása és megerősödése is, mert különben kiegyensúlyozatlan
marad életünk. Sokak szerint a hívő embernek nincs szüksége józan
értelemre; minél ostobább valaki, annál jobb. Ha valóban ilyen
lenne a szellemi ember, akkor - valamelyest különb életétől eltekintve - semmi hasznát nem vehetnők a szolgálatban. Nem
szegődünk a világi bölcsesség és tudás védőügyvédjéül, mert megváltatásunk után Isten nem is óhajtja használni régi, bűntől
szennyezett értelmünket. Azt azonban igenis megkívánja, hogy értelmünk éppen úgy újuljon meg, mint szellemünk. Isten
gondolataink megújulását igényli, újjáteremtő szándéka szerint,
hogy ne csak életünkkel, hanem gondolatainkkal is Őt dicsőítsük Ki
tudná felmérni, milyen nagy kárt szenvednek és okoznak Istennek
azok a gyermekei, akik - mivel elhanyagolják értelmüket - szűklátókörűek,
csökönyösek, makacsok, sőt tisztátalanok lesznek híjával Isten dicsőségének. Isten népének tudnia kell, hogy ha teljes
életet akar élni, értelmében is meg kell újulnia. Isten Országának
napjainkban - többek közt - azért van olyan kevés igazi munkása,
mivel sokan nem tudnak mit kezdeni a fejükkel. Nem törekednek
értelmük megújulására és így a szolgálatuk is beszűkül. A Biblia
pedig nyomatékosan hangsúlyozza: "változzatok el a ti elmétek
megújulása által!" (Róm 12:2)
AZ ÉRTELEM A GONOSZ SZELLEMEK TÁMADÁSÁNAK
TÜZÉBEN
A keresztyén értelemmel kapcsolatos tapasztalatainkat vizsgálva azt
találjuk, hogy a szűk látókörön kívül egyéb fogyatékosságok is
vannak. Telve lehet mindenféle, ellenőrizhetetlen, csapongó
gondolattal, képzetekkel, tisztátalan képekkel és zavaros
eszmékkel. Megtörténik, hogy emlékezete hirtelen kihagy, nem
képes egyetlen dologra figyelni, ismeretlen forrásokból származó
előítéletek megszállottja lesz, gondolkodásmódja meglassul, mintha
értelmét valami lefékezné, vagy pedig éppen az ellenkezője
történik: vad gondolatok száguldoznak elméjében. Úgy érzi a hívő,
hogy nincs ereje értelmének megrendszabályozására és képtelen azt
engedelmességre bírni. Számtalan kis- és nagy dolgot egyszerűen
elfelejt. Illetlen cselekedeteket követ el, anélkül, hogy tudná, miért
és nem is keresi az okokat. Testileg teljesen egészséges, de
értelmileg képtelen megmagyarázni ezeket a tüneteket. Sok mai
hívőnek vannak ilyen nehézségei anélkül, hogy tudná, miért. Ha
valaki a felsorolt tüneteket észlelné magán, meg kell keresnie azok
okát. Csak néhány kérdést kell feltennie saját magának: Ki
uralkodik az értelmem fölött? ÉN magam? Ha igen, miért nem
tudok uralkodni rajta?
Isten uralkodik az értelmem felett?
A Biblia szerint Isten soha nem kormányozza az ember értelmét.
(Később erre még részletesebben visszatérünk). Ha pedig nem én,
de nem is Isten irányítja az értelmemet, akkor kicsoda?
Nyilvánvalóan a sötétség hatalmai idézik elő ezeket a tüneteket. Ha
tehát Isten gyermeke rájön, hogy képtelen uralkodni értelme felett,
akkor vegye észre: az ellenség vette át az uralmat felette. Egy tényt
szüntelenül tartsunk szem előtt: az embernek szabad akarat van.
Isten szándéka szerint az embernek önmagának kell irányítania
cselekedeteit. Hatalma van természetes adottságai felett; ezért
értelmi folyamatai fölött is az akaratának kell uralkodnia. A
keresztyén kérdezze meg önmagát: "Az én gondolataim ezek? Én
gondolom így? Ha nem én, akkor nyilván a gonosz szellem
mesterkedik az értelmemben. Mivel most nem akarok gondolkodni
(és értelmem általában engedelmeskedik az akaratomnak), akkor a
bennem most ébredő gondolatok nem lehetnek az enyémek, hanem
valamely más "személyé", aki értelmi képességemet akaratom
ellenére felhasználja. Vegyük tudomásul, hogy ha nem akarunk
gondolkodni, és mégis gondolatok merülnek fel bennünk, ezek nem
önmagunkból, hanem a gonosz szellemből valók. Hogy valamely
eszme tőlünk, vagy valamely gonosz szellemtől származik, annak
eldöntése érdekében a keresztyén embernek meg kell figyelnie,
hogyan támad az a gondolat. Ha az elején értelmi életünk nyugodt
és békességes, szabályosan működik, természetesen megfelelően
azoknak a körülményeknek, amelyekben vagyunk, de hirtelen
átvillan rajta egy gondolat, vagy egy eszme (amelynek semmi köze
jelen állapotunkhoz, sem pedig az éppen végzett munkához), akkor
egy ilyen, villámszerű gondolat rendszerint a gonosz szellemek
munkája. Ezek megkísérlik a maguk gondolatát beültetni a hívő
ember elméjébe és rávenni, hogy sajátjaként fogadja el. Az ilyen
befecskendezett gondolat félreismerhetetlenül eltér az illető akkori
gondolatmenetétől. Teljesen "új", olyasmi, amire magától sohasem
gondolt. Hirtelen támadt és egészen önmagától. Nos, ha ilyen
gondolatunk támad, jó, ha megkérdezzük önmagunktól: Te valóban
így gondolkoznál? Valóban én vélekedem így? Akarok én így
gondolkodni? Vagy pedig magától indult meg ez a gondolat
bennem? Ha nem tőle ered ez a gondolat, sőt, ő maga ellentétes
módon vélekedik, de az mégis ott van az elméjében, akkor biztosra
veheti, hogy a gondolat az ellenségtől származik. Minden, amire
nem akarunk gondolni és ellentétes akaratunkkal, nem belőlünk
származik, hanem kívülről. Olykor zűrzavaros eszmék nyüzsögnek
a fejünkben, és képtelenek vagyunk leállítani őket. Fejünk olyan,
mint egy nagy gondolkodó-gép, amelyben külső hatalmak
működnek; folyamatosan gondolkodik tovább, de képtelen
ellenállni. Hiába rázzuk a fejünket, a gondolatot nem tudjuk kirázni
belőle. Egyre megújuló hullámokban támad éjjel-nappal, és
képtelenek vagyunk leállítani. Ugyanakkor nem vagyunk tisztában
azzal, hogy ez is gonosz szellem tevékenysége. Ezért világosan
értenünk kell, mi a "gondolat". Olyasvalami, amit az értelem
megragad. De az ilyen féktelenül és ellenőrizhetetlenül burjánzó
gondolatok esetében a helyzet fordított: nem az értelem ragad meg
valamit, hanem valami megragadja az értelmet. A dolgok
természetes folyása szerint értelmünk különböző dolgokon töpreng;
az előbbi esetben pedig esetben pedig ezek a gondolatok veszik át
az uralmat az értelmünk felett és kényszerítik Gyakran megtörténik,
hogy valaki nem akar többé gondolni bizonyos dolgokra, de valami
külső erő szüntelenül emlékezteti, és nem engedi, hogy
elfeledkezzék róluk, kényszeríti, hogy mindig rájuk gondoljon. Így
hatolnak be a gonosz szellemek a gondolkodásunkba.
Összefoglalva: gondosan meg kell vizsgálnunk valamennyi
rendellenes jelet. A betegség kivételével minden nem szabályos jel
a gonosz szellem munkájára utal. Isten soha nem avatkozik az
ember életének természetes folyásába, nem befolyásolja
természetes képességeit, soha nem erőlteti a maga gondolatát az
emberre hirtelen, nem is korlátozza, még kevésbé rontja le
képességeit. A gondolkozás váratlan leállása, mintha agyunk
hirtelen légüres térré változott volna; eddigi gondolkodásunkkal
tökéletes ellentétben álló gondolatok, továbbá az emlékezőtehetség
hirtelen kihagyása, mintha egy drótot elvágtak volna, az értelmi
bénultság - mindez ellenséges hatás eredménye. Mivel a gonosz
szellem ragadta meg gondolkodásunk szervét, képes
gondolkodásunk teljes leállítására is, vagy - engedve kissé a
szorításon - újra engedi működni. Tudnunk kell, hogy a természetes
okok csak természetes tüneteket idéznek elő. A villámszerű
gondolatok, vagy az emlékezetkihagyás kiesik akaratunk
ellenőrzése alól, ezek ellentétesek a természetes okokkal,
nyilvánvalóan természetfeletti gonosz erők vannak ilyenkor
munkában.(...)
Az ember képtelen behatolni egy másik ember
elméjébe, ott titkos indításokat adni a gondolatoknak, és zavart
támasztani - a gonosz szellemek azonban értenek ehhez. A
kapcsolatteremtés olyan módjaira képesek, amire az ember nem.
Tudják ösztönözni az ember elméjét, azután behatolni az
érzelemvilágába, mivel a kettő szoros kapcsolatban van: először az
elméjét veszik munkába, onnan haladnak tovább az ember
akaratához, mert az akarat és az elme szintén szoros összefüggésben
vannak.
A GONOSZ SZELLEMEK TÁMADÁSÁNAK OKA
(...) Általában hatféle módon szoktunk az ellenségnek helyet adni.
Lássuk ezeket egyenként, kissé részletesen:
1) A meg nem újult értelem. A hústest szüntelenül gondoskodik
kiinduló-alapról az ellenség számára. Ha a szellemi újjászületés
után az ember értelme nem újul meg, ezzel nagy teret biztosít az
ellenség, a gonosz szellem működésének. Számos hívő érzülete
megváltozik megtérésekor, ugyanakkor a Sátán által megvakított
belső látása nem nyílik meg tökéletesen, és még sok téren homályos
maradhat. Ezek a sötét sarkok kedvenc működési központjai a
gonosz szellemeknek: bár tevékenységüket már sok minden gátolja,
de azért ott vannak, és gondoskodnak a gonoszság láthatatlan
szellemei számára támaszpontokról. Az Ördög hadserege kitűnően
tudja álcázni hadműveleteit. Ha a keresztyén hústesti marad,
beállítottságának megfelelő képzeteket sugallnak, és elhitetik vele,
hogy ezek gondolkodásának természetes következményei. Mivel az
ellenség tudatában van annak, hogy a meg nem újult értelem milyen
nagyszerű működési terület, minden erejét összeszedi, hogy a hívőt
tudatlanságban tartsa, és meghiúsítsa az értelem megújulására
irányuló törekvéseket. E terület átengedése az ellenségnek igen
gyakori a keresztyének között. Mégis, ha csak ezt az egyetlen részt
engedné át, nem szenvedne túl nagy károsodást értelmében és
emlékezetében, de sajnos ide sorolhatók más területek is.
2) A méltatlanná lett értelem. Minden bűn az ellenség részére való
terület-átengedés. Ha Isten gyermeke valamely bűnt dédelget
szívében, ezzel átengedi érzületét a sátáni szellemeknek. Mivel
minden gonosz a sötétség hatalmából indul ki, a hívő tehetetlen, ha
bármely bűnt tartósan eltűr. Amíg a bűnös gondolatok ott maradnak
szívében, addig munkálkodhatnak benne a gonosz szellemek.
Minden tisztázatlan, gőgös, szeretetlen és igazságtalan eszme alapul
szolgál ezeknek a szellemeknek. Ha Isten gyermeke engedi, hogy
meggyökerezzenek benne ezek az eszmék, nehezen tud ellenállni,
mert már helyet biztosított elméjében a sötétség szellemei számára.
A bűnös gondolatok mellett sok egyéb, hívő emberhez nem illő
gondolat szolgál támaszpontul az ellenségnek. A Sátán seregei
gyakran sugallnak valamiféle eszmét a hívő elméjébe. Elfogadás
esetén az eszme meggyökerezik Minden, be nem bizonyított
elmélet, hiú eszme, ismeretlen gondolat, valahol elkapott szó, vagy
olvasott mondat - támaszpontul szolgálhat az ellenség eljövendő
hadműveletei számára. Megtöltheti a hívőt előítélettel - és
rábírhatja, hogy ellene mondjon az isteni igazságnak, és fogadjon
különféle tévtanításokat.
3.) Isten igazságának félreértése. Az Úr népe ritkán veszi észre,
hogy valahányszor elfogad valamely gonosz szellemtől származó
hazugságot, mindannyiszor új meg új támpontot szolgáltat az
ellenségnek. Ha Jézus Krisztus követői természetesnek, vagy saját
lényükből valónak tartják azt, amit a gonosz szellemek sugallnak
beléjük vagy munkájukba, akkor is értékes területeket engednek át
azoknak sötét tevékenységük kifejtéséhez. Minden elfogadott
hazugság a sátáni működés számára nyújt további lehetőséget. Ha
ezeket a jelenségeket félreértik, és saját maguktól valónak tartják,
öntudatlanul is helyet biztosítanak számukra az életükben. Noha ezt
a teret hazugság útján nyerték a gonosz szellemek, mégis kielégítő
alapot nyújt további működésükhöz. Másfelől viszont sok
keresztyén félreérti Isten igazságát. Miután nem ismerik a
Krisztussal való meghalás, az odaszentelés, a Szent Szellem
munkájának igazi értelmét, elképzelnek mindezekre valamiféle
magyarázatot, és felépítenek egy téves eszmét. Megragadva a jó
alkalmat, a gonosz szellemek ugyanazt a félreértést és téves
magyarázatot sugallják a hívőknek Isten igazságát illetően, és
ezeknek a téves elképzeléseknek az alapján kovácsolják terveiket.
A hívő pedig mindezeket Istentől valónak tartja, s nem veszi észre,
hogy ez a tulajdon félreértésén alapuló, és gonosz szellemektől való
csalás.
4.) Sugalmazott gondolatok elfogadása. A Sátán seregei sok
mindent sugallnak a keresztyén ember elméjébe, kivált helyzetét és
jövendőjét illetően. Szinte élvezettel mondanak neki próféciákat,
hogy mi lesz belőle és mi fog történni vele. Ha nincs tisztában ezen
jövendölések forrásával, és engedi, hogy azok megragadjanak
elméjében, a gonosz szellemek az adott időpontban úgy alakítják
majd a körülményeket, hogy azok megfeleljenek a próféciáknak.
Talán maga a hívő is számít rá, nem tudva, hogy mindezt az ellenség
rendezte így, csupán az egészet prófécia alakjába öntötte és úgy
sugallta az elméjébe, hogy lássa; elfogadja-e, vagy visszautasítja.
Ha azután a hívő akarata nem áll ellen, sőt elfogadja a próféciát, a
romlottság szellemei ismét lehetőséget nyernek tervük
végrehajtására. A jövendőmondók jóslatainak beteljesülése teljesen
ezen alapszik. Az ellenség olykor a keresztyén ember testi
állapotával kapcsolatos jövendöléseket sugall, így pl. annak
elgyengüléséről vagy megbetegedéséről Ha a hívő elfogadja,
valóban beteg és gyenge lesz. Azt hiszi, valóban beteg. A
tudományosan gondolkodók ezt lélektani betegségnek nevezik, de
szellemi látással rendelkezők tisztában vannak egyedüli okával,
miszerint a hívő elfogadta a gonosz szellem sugalmazását és így
módot adott arra, hogy a gonosz szándékát végrehajtsa. Számos,
ún. természetes és lelki betegség oka valójában a gonosz
ténykedése. Ha a hívő nem utasítja vissza a gonosz szellemtől való
gondolatot, kiinduló alapot biztosít annak működésére.
5.) A kiiktatott értelem. Isten azért adja az embernek az értelmet,
hogy használja azt. "..hallja és érti az Igét..."(Mt 13:26). Isten azt
akarja, hogy az ember értse meg az Igét eszével, és adja tovább az
érzelmének, akaratának és szellemének. A tiszta, világos értelem
tehát akadályozza a gonosz szellem működését, akinek egyik
legfőbb célja az ember értelmének kiiktatása, eltompítása. Ez azután
belső űrt eredményez. Az ellenséges erők vagy csalással, vagy
erőszakkal próbálják a keresztyén ember világos értelmét
semlegesíteni. Tudják, hogy ha az ember feje üres, nem tud
gondolkodni. Meg van fosztva az érvelés és gondolkodás
képességétől, és ellenállás nélkül elfogad minden tanítást,
függetlenül annak természetétől vagy következményeitől. Ezért a
keresztyén embernek szüntelenül tevékenységben kell tartania
értelmét, mert a tevékeny értelem rendkívül hátrányos helyzetbe
hozza a gonosz szellemeket, amikor teljes erővel el akarják azt
tompítani. A hívő ember értelme csak szabályszerű működés esetén
tudja felismerni az értelmetlen természetfeletti kijelentéseket, és
különböző kívülről jövő sugalmazásokat, és akkor jön rá, milyen
forrásból erednek. A megüresedett értelem támaszpontja a
gonosznak. Az üres elme által befogadott valamennyi gondolat és
"kijelentés" az ellenségtől való. Csak egyszer ne foglalkoztassa a
keresztyén ember a gondolkodó-képességét, azonnal rá fog jönni,
hogy a gonosz szellemek milyen buzgón segítenek majd
"gondolkodni".
6.) A passzív értelem.(...) Kiváltképp azoknak a gondolatoknak
engedelmeskednek, amelyek közvetlenül imádság után támadnak
bennük. Ezért úgy intézik, hogy imádság alatt és után értelmük
teljesen tétlen legyen. Leállítják gondolataikat, és egyéb, értelmi
tevékenységüket, hogy kész legyen "Isten gondolatának" a
befogadására. Az eredmény: megkeményednek, csökönyösek
lesznek és sok durva, értelmetlen dolgot visznek véghez.
Nem
tudják, hogy:
a.) az imádság nem változtatja át gondolatainkat
istenfélő gondolatokká,
b.) az imádság alatt és után isteni
gondolatokra várni, annyi, mint meghívni a gonosz szellemeket,
hogy tévesszenek meg bennünket, és
c.) Isten az intuicióban, a
szellemünk által és nem lelkünk és értelmünk által vezet. Nem
kevés hívő - nem tudva, hogy Isten nem tétlenséget, hanem Vele
való, hathatós együttmunkálkodást kíván tőlünk - azzal tölti
idejét, hogy egyáltalán nem gondolkozik, Isten gondolatainak
befogadása érdekében. Pedig, ha ők maguk nem használják az
értelmüket, Isten sem használja, és nem is adja belé az Ő
gondolatait. Isten szándéka, hogy az ember akaratával uralkodjék
egész lénye felett, és így munkálkodjék Vele együtt. A tétlenné vált
értelemnek csak az Ördög örül, mert segítségével hatalma alá keríti
az embert. Isten soha nem akarta, hogy az ember, mint valami
távirányított gép, fogadja az Ő kijelentéseit. Csak az ellenség
kívánja, hogy az ember engedelmes kényszermunkássá legyen.
Minden közömbösség az ő malmára hajtja a vizet, és örömmel
veszi, ha Isten népe ostoba tétlenséggel tűri, hogy elméjében a
gonosz munkálkodjék.
PASSZIVITÁS
A gonosz szellemeknek nyújtott minden lehetőség munkára
buzdítja őket. E lehetőségek közül a legkomolyabb a passzivitás. Ez
az akarat beállítottságát tükrözi, az viszont az egész személyiségre
jellemző. A passzivitás felszabadítja a gonosz szellemeket, amelyek
rendszerint álcázzák működésüket, így próbálják félrevezetni a
hívőket. A passzivitás oka a hívő tudatlansága. Gyakran félreérti az
értelem szerepét a szellemi életben. Baj, ha túl nagy, de az sem jó,
ha túl kevés jelentőséget tulajdonít az értelemnek. Ha engedi
értelme tétlenségbe süllyedését, ebben az állapotban örömmel fogad
minden felmerülő gondolatot. Nagyon fontos Isten vezetésének
világos megértése. Az értelem passzivitásának oka még az
odaszentelés és a Szent Szellemnek való engedelmesség helytelen
értelmezése. Sokan biztosak abban, hogy gondolataik akadályozzák
a szellemi életüket. Nem látják be, hogy éppen a tétlenné vált, vagy
zűrzavarosan működő értelem gátolja a szellemi életet, míg a
megfelelően működő értelem nemcsak hasznos, hanem lényeges is.
Csak az ilyen értelem képes együttműködni Istennel. Mint már
korábban hangsúlyoztuk, a szellem rendes körülmények között az
intuíció és nem az értelem által vezet bennünket. Ezt az elvet
tudomásul kell venni és soha nem szabad elfelejteni. A hívő az
intuitíve szerzett kijelentést kövesse, nem pedig fejének
gondolatait. Az értelmét követő ember hústest szerint jár és
eltévelyedik. Ez nem jelenti az értelem teljes haszontalanságát, vagy
hogy nincs másodlagos szerepe. De súlyos hibát követünk el, ha az
értelmet úgy tekintjük, mint az Istentől kapott kijelentés átvételének
szervét. Isten akaratát intuíció útján ismerjük meg, de szükségünk
van az értelemre, érzésünk felülvizsgálata céljából: vajon
szellemünkből származik-e egy gondolat, vagy pedig érzelmeinket
tükrözi vissza. Istentől való-e, vagy sem, és egyezik-e az Igéjével.
Az intuíció által ismerünk, és az ismeretet az értelem segítségével
vizsgáljuk meg. Milyen könnyű itt eltévelyedni. Az értelem
segítsége nélkül nagyon nehéz eldönteni, mi jön valóban
Istentől.(...)
"Ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi az Úr
akarata" "...meggondolván mi legyen kedves az Úrnak." (Ef 5:17)
Az értelem működését nem mellőzhetjük, Isten nem törli el az
ember lelkének egyetlen összetevőjét sem, először megújítja, azután
felhasználja mindegyiket. Isten azt akarja, hogy gyermeke tudja, mit
csinál, amikor engedelmeskedik. Nem kívánja a vak
engedelmességet. Nem igényli, hogy megzavart értelemmel, vakon
tegye mindazt, amit hall, vagy érez, anélkül hogy tudná, miről van
szó. Nem óhajtja a hívő személyiségének egyetlen részét sem
használni, annak megértése és hozzájárulása nélkül. Isten azt
kívánja, hogy a hívő értse meg akaratát, és tudatosan szánja oda
személyiségének különböző részeit Isten iránti engedelmességre.
Rest az, aki nem hajlandó felelősséget hordozni, hanem elvárja,
hogy tétlen állapotából egészen vagy részben Isten mozdítsa ki.
Isten viszont azt kívánja, hogy az ember vizsgálja meg az Ő
akaratát, és úgy engedelmeskedjék annak egyre jobban. Isten az
ember intuíciójának és tudatos cselekvésének összhangját
igényli.(...)
Lépjünk tovább a passzivitásnak, mint a gonosz szellemek
működési feltételeinek vizsgálatában. Egyesek kiváltképpen
kedvüket lelik az ilyen szellemekkel való érintkezésben. Általában
az emberek nem áhítoznak a démoni megszállottság után, ez a
csoport azonban szinte vágyik rá. Ezek a jövendőmondók, a
médiumok és a halottidézők. Gondosan vizsgálva megszállottságuk
okát, megérthetjük a démoni megszállottság alapelvét. Ezek az
emberek azt mondják, hogy az istenektől (valójában démonoktól)
való megszállottság érdekében semmiféle akarati ellenállást nem
szabad kifejteniük, hanem készséggel kell fogadniuk, bármi
történik velük. Akaratuk teljes passzivitása érdekében először az
értelem működésének kell megszűnnie.
Az eltompult elme
megteremti a tétlen akaratot. Ez a két dolog feltétlenül szükséges a
démoni megszállottsághoz. Így pl. "az istenének" megjelenésére
váró halottidéző leereszti haját, és addig rázza a fejét, míg teljesen
megszűnik gondolkodni, és agya eltompul. Erre természetesen az
akarata is megbénul. Ekkor szája öntudatlanul mozogni kezd, teste
reszket, és nemsokára megszállja az "istene". Így következik be a
megszállottság. Esetleg a külsőségek mások, de az alapelvek
ugyanazok, a spiritizmus összes válfajánál: az akarat, az elme teljes
kiiktatása, passzivitása által; minden spiritiszta megegyezik abban,
hogy amikor megszállják őket a szellemek vagy démonok, mind a
gondolkodási, mind az akarati képességük megszűnik. Teljesen üres
értelem és akarat nélkül nem következhet be a megszállottság
állapota. De ezen a két elven alapszik a mai, ún. tudományos
hipnotizmus, és a vallásos jóga is, amely képessé teszi az embereket
a telepátiára, gyógyításra és átalakulásra. Állításuk szerint bizonyos
módszerek jótékonyan hatnak az emberre, ezért figyelmüket
összpontosítva mozdulatlanul ülnek, elmélkedve és szemlélődve.
Tulajdonképpen mindez elméjük eltompítására és akaratuk
passzívvá tételére szolgál. Ők maguk a démonok vagy szellemek
áldozatai lesznek, és így jutnak "csodálatos" élményekhez. Nem
célunk most annak kutatása, hogy tudják-e ezek az emberek azt,
hogy tulajdonképpen gonosz szellemeket idéznek, csak azt akarjuk
megállapítani, hogy ezzel is a démoni megszállottságukat készítik
elő. A következmény súlyos; talán egyszer ráébrednek arra, hogy
akiket örömmel láttak vendégül, azok gonosz szellemek. Nem
szándékozunk most ezt a tárgyat teljesen kimeríteni.
Csak meg
akarjuk ismertetni Isten gyermekeivel; mi van a fekete mágia
gyakorlata mögött: az értelem és az akarat teljes üressége és
passzivitása. Bekövetkezésének örülnek a gonosz szellemek, mert
azonnal megkezdhetik sötét tevékenységüket. Minden keresztyén
szüntelenül vegye figyelembe a gonosz szellemek és a Szent
Szellem működése közötti alapvető és rendkívül fontos
különbséget: egyik is, másik is akkor munkálkodik, ha az ember
megteremti számára a megfelelő működési feltételeket. Ha az ember
igyekszik követni a Szent Szellemet, de a gonosz szellemek
számára teremti meg a működési feltételeket, akkor azok veszik
munkába, ugyanis a gonosz szellemek fáradhatatlanul lesik a
pillanatot, amikor működésbe léphetnek. Ha valaki nem tud
különbséget tenni az Istentől származó dolgok, valamint a csalás és
ámítás között, csak azt a kérdést kell magának feltennie; milyen
állapotban volt, amikor a jelenséget először tapasztalata. Ha
teljesítette a Szent Szellem által megkívánt feltételeket, az élmény
nyilvánvalóan Istentől volt; ha viszont a gonosz szellemek
működéséhez voltak meg a feltételek, akkor az utóbbiakkal volt
dolga. Nem utasítunk el eleve minden természetfeletti jelenséget.
Komolyan és őszintén kívánjuk azonban az Istentől és a Sátántól
való dolgok közti különbségtételt.
A Szent Szellem és a gonosz szellemek működési feltételei közötti
alapvető különbség a következőkben foglalható össze:
1) Minden olyan természetfölötti kijelentés, látomás vagy más
különleges esemény, amely az értelem működésének tökéletes
kizárását kívánja meg, és csak azután következik be - nem Istentől
való.
2) A Szent Szellemtől való minden látomás a hívő értelmének
teljesen éberállapota mellett történik. A látomásokhoz szükséges az
értelem különböző funkcióinak működése. A gonosz szellemek
vállalkozásai pontosan az ellenkező utat követik.
3) Mindaz, ami
Istentől való, megegyezik Isten természetével és a Bibliával.
4) Hagyjuk most figyelmen kívül a külső formát - lehet
nyilvánvalóan ördögi, vagy megjelenhet az isteni jelenés
öltözékében (és ezzel valóban számolnunk kell) - keressük csupán
a mögötte rejlő elvet. Fel kell ismernünk, hogy a sötétség
hatalmaitól származó, mindenféle kijelentés az értelem
működésének megszüntetését kívánja; az Istentől való azonban
engedi az értelem zavartalan működését. Izráelnek a Sinai hegyen
való látomása, és Péter joppéi látomása egyaránt megerősítik, hogy
látomás közben ezeknek az embereknek az értelme tökéletesen
éberen működött. Ha megnézzük az Újszövetségben Isten
természetfeletti kijelentéseiről beszámoló igerészeket, úgy találjuk,
hogy a kijelentés befogadói értelmi képességük teljes birtokában
voltak, és tökéletesen uralkodtak önmaguk és testük minden része
fölött. Ugyanakkor a hamisított természetfölötti kijelentések
megkívánják, hogy befogadójuk részben vagy teljesen passzív
legyen, és elveszítse az egész teste, vagy annak egyes részei felett
való uralmát. Íme, itt látjuk a fő ellentétet az Istentől és az Ördögtől
való jelenségek között. Mikor, pl. az Ige nyelveken szólásról beszél,
a nyelveken szóló teljes birtokában van öntudatának és
önuralmának. Pünkösdkor Péter hallotta az emberek gúnyolódását,
és felelt rá, bizonyítva, hogy ő és társai nem ittasak, hanem
megteljesedtek Szent Szellemmel.(ApCsel 2) A nyelveken szólók
Korintusban el tudták rendezni, hogy ketten vagy hárman szóljanak,
egymás után beszéljenek, illetve ne szóljanak nyelveken, ha nem
volt, aki megmagyarázza.(1Kor 14) Mindezek teljes öntudattal
uralkodtak önmagukon. Mert a "prófétaszellemek engednek a
prófétáknak" (1Kor 14:32). A hazug megnyilatkozásokkor azonban
a szellemek rendszerint megkövetelik, hogy a próféták nekik
engedelmeskedjenek. Ebből is láthatjuk, mi Istentől való és mi az
Ördögtől. Idáig elég hosszan foglalkoztunk azzal, hogy a
rendkívüli jelenségek közül melyek valók a Szent Szellemtől, és
melyek a gonosz szellemektől. Most befejezésül, röviden lássuk,
hogy áll a különbség dolga a rendes, megszokott eseményeknél.
Hadd világítsam meg ezt az Istentől való vezetés példájával!
Emlékeztetek arra, hogy a Szent Szellem a dolgok megismerését és
megvilágosodásunkat kívánja. (Ef 1:17-18) Isten Szelleme soha
nem tekinti az embereket bábúknak, és nem igényli a tudatosság
kikapcsolásával való vak engedelmes-ségünket. Még a jó
cselekvését sem óhajtja ilyen módon. Gondolatát rendszerint az
ember szellemén át fejezi ki. Ezért vezetése soha nem homályos,
zavarba ejtő, sem pedig nem parancsoló.
Nem így a gonosz szellemek.
Figyeljük csak meg, mi módon munkálkodnak:
1) Szándékuk mindig kívülről hatol belénk, az értelmen keresztül.
Nem lényünk legbelsejéből támad, nem az intuíció kijelentése,
hanem értelmünkben felvillanó gondolat.
2) A belénk sugallt
gondolat kényszerít, taszít a közvetlen cselekvésre. Nem enged
gondolkodási időt az alaposabb vizsgálatra.
3) Megzavarja és
megbénítja az ember elméjét, hogy ne tudjon gondolkodni.
Mindebből láthatjuk, hogy a hívő életének, minden gonosz
szellemektől való eseménye (legyen az rendkívüli, vagy szokásos)
megfosztja értelmének szabályszerű működésétől. A Szent Szellem
azonban soha nem teszi ezt.
9. RÉSZ
A LÉLEK ELEMZÉSE - AZ AKARAT
AZ ENGEDELMES AKARAT /Részlet 247-248. oldal/
"Az Úrral való eggyé lételnek két lépése van: az életegység és az
akarat-egység. Az életegység akkor jön létre, amikor újjászülettünk
és befogadtuk az Ő életét. Mint ahogy Ő Szelleme által él, mi is
ezután a Szent Szellem által élünk. Ez köti össze az életünket, és
jelzi, hogy Istenből való életünk van. Ez a belső egyesülés. De
ennek az életnek külső kifejezője az akarat, következésképpen
külső egységre is szükség van, az akarat egységére. Akaratunk
egyesülése az Úréval egyszerűen azt jelenti: azt akarjuk, amit Ő. A
kétféle egység szoros kapcsolatban van, egyik sem független a
másiktól. Az élet egysége spontán jön létre, mert ez az új élet
Istenből való fogantatás, születés. Az akarat egysége azonban sem
nem egyszerű, sem nem spontán végbemenő, mert akaratunk
azonos magával az énünkkel.(...)
A Szentírás gondos olvasása
esetén kénytelenek vagyunk felismerni: valamennyi bűnünk közös
okozója az engedetlenség. Ádám engedetlensége által meghaltunk,
Krisztus engedelmessége által üdvözülünk. Korábban az
engedetlenség fiai voltunk, ma Isten azt akarja, hogy az
engedelmesség fiai legyünk. Az engedetlenség azt jelenti, hogy az
ember a maga akaratát követi, az engedelmesség pedig az Isten
akaratának való engedelmességet. Isten megváltásának célja, hogy
felbátorítson bennünket saját kívánságunk megtagadására, és a
Vele való eggyé lételre. Itt követnek el nagy hibát a modern
keresztyének, amikor a szellemi élet lényegét az örvendező
érzésekben, vagy a mélységes ismeretekben látják. Idejüket
különböző nagyszerű érzések hajhászásával, és a Biblia értelmi
megismerésére való törekvéssel töltik, mert ezeket tekintik a
legmagasabbrendű értékeknek.
Közben érzéseiket és gondolataikat
követve számos jó és nemes dolgot visznek véghez, és ezekről azt
gondolják; bizonyára Isten kedvére valók. Nem értik, hogy az Úr
nem az ember érzéseivel és értelmi érvelésével törődik, hanem azt
keresi, hogy akaratuk megegyezik-e az Övével. Isten abban
gyönyörködik, ha népe azt kívánja, amit Ő kíván, és azt teszi, amit
Ő mond. A hívő ember föltétlen ön-megadása Isten iránt, Isten
akaratának maradéktalan elfogadása számít Őelőtte, minden egyéb,
ún. szellemiség - szentséges érzés, vagy diadalmas gondolat - csak
külső látványosság. Még a látomások, álmok, hangok, sóhajok,
valamint a buzgóság, munka, tevékenység és törekedés is csak
külsőség csupán. Mindez mit sem ér, amíg a hívő ember tudatosan
el nem határozza, hogy akarata megfeszítésével végigjárja az
Istentől elébe adott utat."
"Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük Őt!"
(Jelenések 19:6-7)
"Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen."
(Jelenések 22:21)
Ajánlott olvasmányok:
Watchman Nee: Bizonyságtételei
R. Josuran: A spiritizmus fertőjében
Ch. Gratenau: Rudolf Steinertől Jézus Krisztusig
dr. Erdélyi Judit: Ajtónyitás vajon kinek?
Vigyázz! Okkultizmus!
A könyvek kaphatók az
Evangéliumi Kiadó és Iratmissziónál.
"Gyengéd vámpírok" - EGY FIATAL HÖLGY ESETE A DÉMONNAL
Han Pál: Menekülés az okkultizmusból részlet hallható
"Olyan embereknek ajánljuk, akik kacérkodnak a természeti népek vallásából
vagy a távol keleti misztikából származó sámánizmussal, horoszkópokat olvasnak, delejezőkkel kezeltetik magukat,
a "feng sui"-nak hódolnak, jógáznak, agykontrolloznak vagy csak egyszerűen nem értik,
hogy a keresztények miért nem szeretik a Harry Potter könyveket..."