MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN
http://www.vargamakai.com



Szabadulás az alkohol és a dohányzás rabságából

Egy háromgyermekes, elvált családanya története


        Első házasságomból 1985-ben váltam el. Egyedül maradtam három fiúgyermekkel. Összeroppantam, kilátástalannak láttam a helyzetem, nem tudtam mit kezdeni magammal, így az alkoholhoz nyúltam. Eleinte segített felejteni, és vidám lettem tőle. Később ehhez az állapothoz egyre több alkoholra volt szükségem. Többször volt olyan nap, amikor nem engedtem addig iskolába a gyerekeket, míg előbb alkoholt nem hoztak nekem, mert ital nélkül annyi erőm nem volt, hogy az ágyból felkeljek.

         Már utáltam magam, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy valamit próbáljak változtatni a helyzetemen. Egy alkalommal, mikor ismét italt akartam hozatni iskola előtt a középső fiammal, aki a legragaszkodóbb volt hozzám a három gyerek közül, azt mondta, nem bánom mi lesz veled, de én többet nem hozok neked alkoholt. Ekkor megdöbbentem, és megijedtem, hogy a gyermekeim is megútálnak, és elveszthetem őket. A történtek hatására mentem el 1990-ben Berettyóújfaluba elvonókúrára, itt beültettem az esperált, így egy évig nem ihattam.




        A kórházban találkoztam egy fiatalemberrel, aki olyan szépeket mondott Jézusról, Jézus szeretetéről, hogy ez engem megfogott, szinte tátott szájjal hallgattam, mennyire szeret bennünket az Úr. Én mindig szeretetre vágytam, így egyre jobban érdekelt, és egyre jobban vágytam erre a szeretetre. Ekkor én még vidéken, egy kis faluban, Sárrétudvariban laktam. Az a fiatalember, akivel a kórházban találkoztam, mondta, hogy menjek be Debrecenbe, és ő eljön velem egy gyülekezetbe, ahol hallgathatom Isten igéjét, és ha érdekel továbbra is, ide nyugodtan járhatok. Később ezzel a fiatalemberrel összeköltöztünk. A terveink között szerepelt az is, hogy a gyermekeket is behozzuk Debrecenbe, és együtt neveljük őket, de nem volt olyan felhőtlen a kapcsolatunk, mint ahogy mi terveztük. Inni ugyan nem ihattam, hisz az esperám még tartott, de rászoktam a gyógyszerre.




        A rossz kapcsolat miatt egyre feszültebb, idegesebb voltam. Eleinte ezt 1-2 szem andaxinnal meg tudtam szüntetni, de később egyre több gyógyszert vettem be. A kapcsolatunk annyira megromlott, hogy én elköltöztem albérletbe, és ez is egy indok volt arra, hogy nekem egyre több nyugtató kellett. Már a napot úgy kezdtem, hogy bevettem három szem andaxint minden ok nélkül. Később mikor már kezdett a hatása gyengülni, megint bevettem hármat, így jutottam el odáig, hogy már napi húsz szem gyógyszer kellett. Enni nem ettem, lefogytam 42 kg-ra, alig volt erőm. 1991 novemberében úgy alakult a helyzetem, hogy elfogyott a gyógyszerem, reggel még bevettem az utolsó adagomat, és semmi módon nem tudtam hozzájutni a következő adaghoz.

         Este már jöttek az elvonási tünetek, szédültem, izzadtam, közben fáztam, nagyon-nagyon rosszul voltam. Egyedül voltam az albérletben, féltem, hogy annyira rosszul leszek, hogy elvesztem az eszméletem, és nem tudok szólni senkinek. Ilyen állapotban elkezdtem imádkozni. Imádkoztam Istenhez, hogy segítsen, nem baj, ha szenvedek, de segítsen, hogy ne legyek magamon kívül. Az Úr segített, megszabadított a gyógyszertől, egyre jobban lettem, és azóta nem vettem be egy szem nyugtatót sem.

        Kb. 2 hónap telt el, hogy nem szedtem gyógyszert, az esperám is lejárt, így mentem el szüleimhez névnapot köszönteni. Anyukám megkínált itallal, mondta, hogy már olyan régen ittál, meg ennyi nem árt meg, hisz ennél többet is ittál már. Én elfogadtam, egy kortyot ittam, de az az egy korty annyira jól esett, hogy alig vártam, hogy eljöjjek a szüleimtől, már megvettem a 2 dl rumot. Visszaestem. 2 hónap alatt súlyosabb állapotba kerültem, mint azelőtt 5 évig jutottam. Telt az idő. Vágyam azért volt Isten iránt, mert még ilyen állapotban is - nem részegen, de italosan - néha elmentem istentiszteletre.

        Egyszer mondták, hogy jönnek Dömösről, a Református Iszákosmentő Misszióból Balog Zoli bácsiék Debrecenbe, egy evangélizációs hetet tartani. Menjek el oda, az talán jó lesz nekem. Zoli bácsiékkal jött egy bizonyságtevő férfi, aki elmondta, hogy vezető beosztásban dolgozott, villamosmérnök volt, és elitta az állását, tehát leváltották. A családjával is megromlott a kapcsolata. Elmondta, hogy reggel fél liter pálinkával kezdte a napot, 10 üveg sörrel folytatta, és borral fejezte be. Elmondta, hogy őt az Isten megszabadította az alkohol rabságából, újra visszakapta az állását, a családjával is helyrejött a kapcsolat. Gondoltam, ha ez az ember ennyit ivott, és az Isten megszabadította, akkor talán még nekem is van esélyem, hisz én nem iszok annyit.






        Így mentem el Dömösre 1992. február 19-én. Három nap múlva, már nem emlékszem, mi volt az Ige, ami engem megfogott, csak délután, szabadidőben egyedül voltam a szobában, sírtam és imádkoztam. Kértem az Urat, hogy bocsájtsa meg minden bűnömet, és hadd adjam át az életemet, hogy Ő vezessen ezután, mert én csak elrontani tudom. Az Úr megbocsájtott nekem, és új élettel ajándékozott meg.

        Megkönnyebbültem, mintha egy mázsás súly esett volna le rólam. Az Úr szeretete betöltötte szívemet. Új élettel, telve boldogsággal jöttem haza Dömösről. Eleinte minden héten jártam alkalmakra, de később elmaradoztam különböző indokokkal. Egy alkalommal egy lelkész mondta nekem, hogy vigyázz, mert egyedül elveszel. Nem akartam visszaesni, nem akartam azt az életet, amit azelőtt éltem, így 1993 februárjában ismét elmentem Dömösre egy hitmélyítő alkalomra. Az Úr megerősített, és megszabadított a dohányzástól, ugyanis azelőtt erősen dohányoztam. Megszabadított az Úr a magánytól is, hiszen ekkor ismerkedtem meg a férjemmel. Szerettük volna összekapcsolni az életünket, de nem akartuk, hogy az Úr akarata nélkül történjen meg, így kértük a mi Atyánkat, hogy segítsen bennünket, adja tudtunkra az Ő akaratát. Olyan jeleket kaptunk az Úrtól, hogy megbizonyosodtunk abban, hogy ezt a kapcsolatot az Isten is akarja, így házasságot kötöttünk. Természetesen a férjem is az Úr gyermeke, ő egy évvel hamarabb ismerte meg a kegyelmet. Azóta szeretet van a családunkban.




Szeretnénk úgy élni, hogy ne szomorítsuk meg az Isten Szentlelkét, és ezért kérjük Jézus Krisztust, hogy Ő legyen a mi mesterünk és vezetőnk. A gyermekeim is megismerték az Urat. Az idősebbik fiam már nős. Házasságkötésük után elkezdett iszogatni. Igaz, olyan mélyre nem csúszott, mint én, de a felesége nem akarta eltűrni ezt a keveset sem, és el akart válni tőle. Hiába beszéltem neki az Úrról, csak nevetett, de az Úr nem hagyta, hogy elvesszenek, és eszközként használt arra, hogy jó fele tereljem őket. Utolsó mentségként mentek el Dömösre egy gyógyító konferenciára, és mind a ketten elfogadták az Úr szabadító kegyelmét. Azóta boldog családi életet élnek.

        Befejezésül kívánom, hogy mindenki ismerje meg az Úr szeretetét, gyógyító és szabadító kegyelmét.




Magyar Kékkereszt Egyesület Addiktológiai Rehabilitáció

Dömösi Alkohológiai Szakintézet


2027 Dömös, Dózsa György út 12.
Jelentkezni telefonon lehet: hétfőtől-péntekig munkanapokon 9-15 óra között.
Tel./Fax: 36 (33) 507-100



VAN KIÚT!

"JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT:
Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet..."
(BIBLIA Jn 14:6)



Jézus Krisztus a Szabadító, Gyógyító, Megváltó.



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.






Szabadulások hiteles története
REHABILITÁCIÓS OTTHONOK




Balog Zoltán lelkész szolgálata Dömösön




ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!