HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Roy Krisztina
TÉVELYGŐK
A gyülekezetben c. fejezet egy részlete

"Ott a messze földön árván, hontalan
halld meg a kiáltást, fiam, fiam!
Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza.
Jöjj a messze tájról, ó jöjj haza!"

Ó mily boldog volt Péter, hisz ő már haza jött, hitte és átérezte, hogy lelke, mint a hosszú ideig tévelygő tékozló fiú megtért, és Atyjánál befogadtatott. Mikor a fiatal gyógyszerészsegéd felolvasott egy részt a Bibliából, és beszélni kezdett, Péter még a lélegzetét is visszafolytotta, hogy egy szót se szalasszon el. Milyen egyszerűen és világosan, s mégis milyen kedvesen és szépen beszélt! Akár reggelig elhallgatta volna; kiérezte beszédéből az érte annyit szenvedett drága Megváltója, az Úr Jézus iránt égő szeretetet hálaként. Nem vár el más hálát az Úr Jézus, csak bűnös, gyarló szívünket adjuk át, hogy megtisztítsa azt, és örömmel töltse be. Péter elmerült gondolataiba, nem is vette észre, hogy a beszéd és ének elhangzottak. Az asztal felől Pista csengő hangja ütötte meg fülét, Péter összerezzent:
"Aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak." (Jn 14:21)




Pista körülnézett, kicsit várt, majd tovább folytatta:
"Mondta neki Júdás, (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nekünk jelented ki magadat, és nem a világnak?" (Jn 14:22)
Pista újra megállt. Mindenki őt nézte a szobában.
"Felelt Jézus, és mondta neki: Ha valaki szeret engem; megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. Aki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet." (Jn 14:23-24a)
Kedves barátunk, Urziny úr, megkért, hogy egy pár szót én is szóljak. Nem esik nehezemre ez, ugyanis a felolvasott Szent Ige vezet ebben. Akik itt vagyunk, bizonyára mind ismerjük az Úr Jézus parancsait, de vajon megtartjuk-e azokat? Azután elmagyarázta, hogy Isten Fia mennyire szeretett bennünket, mennyit szenvedett értünk, és mindezért semmi mást nem vár tőlünk, csak hogy Őt szeressük mindenek fölött. Az Úr Jézus azt mondja, hogy Ő azt szereti, aki parancsolatait ismeri és megtartja. El lehet ezt rólatok mondani? Kedves barátaim, szeretitek-e Őt, és bizonyítja-e ezt életetek? Félek, hogy nem mindnyájatoké. Én még fiatal vagyok, de sajnos, sokáig istentelenül, bűnben éltem. Ti is sok bűnnel terheltétek meg magatokat, és vajon kezdtetek-e már új életet, ha igen, hol van belőle a Jézus Krisztus iránti szeretet?
"Aki pedig engem szeret" - mondja tovább az Úr Jézus - , "azt szereti az én Atyám." Gondolkoztatok-e már ezen, hogy mit jelent ez: "azt szereti az én Atyám", hogy munkád közben szeret, éjszakai nyugalmadban szeret, szeret otthon, szeret a mezőn, minden egyes léptedet atyai szeretete kíséri - gondolkodtatok-e már ezen?



Ó pedig üdvösség tudni azt, hogy Isten nemcsak ott van velünk, szegény, nyomorult férgekkel, de mint szerető Édesatya szeret bennünket. Mi árthat, ha ily kegyelem vesz bennünket körül; ha mennyei Atyánk áldó kezeit kiterjeszti felettünk? Megédesíti fájdalmainkat, segítségünkre jön minden nap szegénységünkben, betegségünkben megerősít, és a halál csak arra szolgál, hogy örök, dicső otthonunkba vigyen át.
Mikor katona voltam, első esztendőben úgy kívánkoztam haza, úgy szerettem volna látni a hazai hegyeket, erdőket. Most itthon vagyok; épp úgy szeretem a hegyeket és az erdőket, mint azelőtt; szívem azonban mégis csak a magasabb hegyek után vágyik, ahol mennyei hazám van, éspedig azért, mert tudom, ott lakik az én mennyei Atyám, aki engem öröktől fogva szeretett és szeret ma is. Tartsátok meg ti is az Úr Jézus parancsolatait, mennyei Atyám titeket is szeretni fog, és mindig boldogok lesztek!
"És én is szeretem őt, és kijelentem neki magamat." (Jn 14:21b)
Mikor az Úr Jézus ezt mondta, csodálkoztak a tanítványok, mert sehogysem tudták felfogni, hogy Jézus Krisztus miért éppen nekik, tudatlan szegény embereknek akarta magát kijelenteni, és nem a művelt nagyvilágnak. Pedig nagy különbség van abban: tudni valamit az Úr Jézusról, vagy bírniaz Úr Jézus kijelentését. Hisz nálunk is tud az egész világ Jézusról, de mily kevesen vannak, akiknek kijelenthette magát.



Sok, a hegyekben található növényt ismerek, de nem mindről tudom, hogy melyik mire jó; nagyanyám viszont mind ismeri a gyógyfüveket. Nos, ha én e növényeket nem ismerem, arra járva tán rátaposok, nagyanyám viszont összegyűjti, és gyógyításra használja fel azokat. Akinek az Úr Jézus nem jelentheti ki magát, észre sem veszi, vagy - ami nagyon szomorú - lábbal tapodja Őt. Kijelentette-e már magát mindnyájatoknak? Tudjátok-e, hogy benne csodás erő van, amely minden bűn okozta sebet meggyógyít? Csodálkoztam, amikor nagyanyám a gyógynövényeket tisztára mosta, kipréselte, és belőlük balzsamot készített. Az Úr Jézus is tisztán és feddhetetlenül élt e világon, és amint hallottuk, vérét adta mindnyájunkért, és ez a drága vér a legjobb balzsam a bűn okozta sebre. Csak e balzsam által gyógyul meg a szív: helyezzétek szívetekre, megismeritek az Úr Jézust, és szeretni fogjátok Őt!
Engem is megsebzett a bűn, és bár azelőtt figyelemre sem méltattam, e balzsam meggyógyított. Azóta tudom, hogy e drága balzsam meggyógyított, s nem tudom figyelmen kívül hagyni, hisz oly drága lett számomra. Vajha ti is értékelnétek az Úr Jézus drága vérét, a bűntől sebzett szív és lelkiismeret drága gyógyszerét! Akkor immár nem mennétek el mellette közömbösen, megismernétek és szeretnétek Őt! Mikor a tanítványok az Úr Jézust kérdezték, miért nekik és nem a világnak jelenti ki magát, azt mondta nekik:
"Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet." (Jn 14:23a) - Ez a valaki lehetek én, lehetsz te is, mindenki lehet, aki kész megtartani az Ő parancsolatait.
"És az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk." Ez Ige igazsága örök. Mikor engem Jézus Krisztus vére tisztára mosott, és meggyógyított, és megszerettem Őt, minden erőmmel hozzáláttam parancsolatai megtartásához. Isten ez ígéretét rajtam is beváltotta. Átadtam neki szívemet, s a kegyelme által megtanított benne maradni. Azelőtt az Ördög lakott a szívemben, az Ördög akarata szerint éltem, ma azonban az Úr munkálkodik bennem és általam, s az Ő akarata számomra a legnagyobb boldogság, maga az üdvösség.
Látjátok, mi itt jobbára tanulatlan és szegény emberek vagyunk, de az Úr Jézus mégis nekünk akarja magát kijelenteni, nem a művelt nagyvilágnak, amely azt gondolja, hogy nincs reá szüksége. Ne gondoljátok, mivel a világ nem ismeri Őt, ti sem ismerhetitek meg!
Volt alkalmam a katonaságnál az ún. "művelt" világot látni. Tisztjeim közül egy sem hitt az Úr Jézusban, se Istenben, és ezért azt gondoltam, ha ezek a tanult urak nem hisznek, nekem az egyszerű parasztnak sem szabad hinnem. Így a Pokol peremére jutottam. Ha Isten kegyelme, az Úr Jézus szeretete nem lett volna velem, bűneim súlya alatt kétségbe estem volna.
Az okos urak közül egy sem ismerte az Úr Jézust. Kívánságaiktól hajtatva a világnak és a Sátánnak szolgáltak, nem tértek meg bűneikből, és én méltatlan létemre meggyógyultam, megmenekültem és szabaddá lettem.



Tapasztaljátok meg ti is az Úr Jézus vérének gyógyító erejét! Erre ma itt alkalom van. De ne gondoljátok, hogy könnyű volna elmondani: "Én szeretem Őt!" Mert: aki "szeret engem, megtartja az én beszédemet." Ez a szeretet megnyilvánul, akinek az életéből ez még nem tűnik ki, annak még nem jelentette ki magát az Úr Jézus. Vajha mindnyájunk életéből kitűnne, hogy mi szeretjük az Urat! Ámen.

A szerző életéről röviden

ROY KRISZTINA (1860-1937)



Franciaországból a Felvidékre származott evangélikus papi családban született. Krisztina már fiatalon hitre jutott, és hivatásként vállalta, hogy a Felvidék hegyvidékein mérhetetlen szegénységben és elmaradottságban élők között végezze munkáját, elsősorban a szlovákok között. Hitte és vallotta, hogy "Isten előtt nincs különbség a meg nem tért emberek között, még ha katolikusok, evangélikusok, zsidók lennének is, vagy bálványimádó pogányok." (Mit dem Lichte in der Hand, 1928)
Roy Krisztina, mivel családja 1792 óta élt a szlovák nép között, önmagát is szlováknak vallotta, és szeretettel fordult népe felé. Különösen a gyermekeket kísérte figyelemmel, tanította őket énekelni, magyarázta nekik a Szentírást. Tapasztalatait kerek történetekbe foglalva írta meg, első könyve 1893-ban jelent meg, és utána még vagy hetven elbeszélés. Sokat lefordítottak 31 nyelvre (2002 évig).
Magyarul megjelent könyvei az evangéliumi körökben a legolvasottabbak közé tartoztak, sőt még ma is nagy az érdeklődés irántuk. Írásainak legfőbb mondanivalója, hogy Isten nélkül céltalan az ember élete, belesodródik a babonába, bűnbe. Az önző, kapzsi emberi természetet csak Isten megismerése, és a megváltás elfogadása győzheti le, vagyis az a hitvallás, amely miatt az írónő francia hugenotta őseit elűzték hazájukból.
(L. V.)


Könyvei magyarul

Isten nélkül a világban; Tévelygők;
Az idegen szolgalegény; Az újra megtalált paradicsom;
Végre otthon; Száműzetésben;
Napországban; Három barát
kaphatók az
Evangéliumi Kiadó és Iratmissziónál
http://www.evangeliumikiado.hu
"De keressétek először az Ő (Isten) országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek." (Mt 6:33)



Jézus mondja:
"Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.
Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim is ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért." (János 10:11-15)