HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján




 2012.04.24. Elhunyt Polónyi Gyöngyi színész

Hosszú, súlyos betegség után még április 16-án hunyt el Polónyi Gyöngyi színész, a Thália Színház egykori tagja - tudatta a MASZK Országos Színészegyesület és a Színházi Dolgozók Szakszervezete. Polónyi Gyöngyi 1942. április 13-án született Budapesten. A színművészetin az 1964-ben végzett osztályba járt, amelyben a színésznőjelöltek rögtön sztárok lettek. A főszereplő Polónyi Gyöngyi, valamint Béres Ilona, Halász Judit és Tordai Teri a Keleti Márton rendezte Esős vasárnap című filmben tűntek fel. Egyszerre indult a négy színésznő pályája, Polónyi Gyöngyi azonban mintegy két évtizede eltűnt a magyar színpadokról és másfajta szolgálatnak szentelte életét: az egyik pesti kórházban végzett jószolgálatot beteg, idős, elhagyott emberek mellett. Polónyi Gyöngyi negyedikes gimnazistaként filmfőszerepet kapott, pályája elején sokat foglalkoztatta a film és a televízió. Makk Károly 1960-ban készült legendás filmje, a Fűre lépni szabad és az Esős vasárnap mellett szerepelt A kőszívű ember fiai, valamint a Napló szerelmeimnek című filmben is. A színésznő a diplomázása után egy évadra a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1965-tól a Thália Színház tagja volt. Már főiskolásként több szerepet játszott a Thália Színházban, néhány év alatt főszerepek sorát alakította, játszott erős tartású drámai nőalakokat, később inkább kisebb karakterszerepekben volt látható. Szerepei között megtalálható Reich Kató (Fejes Endre: Rozsdatemető), Irina (Csehov: Három nővér), Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő), Maria (Hemingway: Akiért a harang szól), Melinda (Katona József: Bánk bán), Fehérvállú (Szép asszonyok egy gazdag házban), Anna (Wojtyla: Az aranyműves boltja). Polónyi Gyöngyi utoljára a Thália Színházban játszott, amelynek csaknem három évtizedig a tagja volt. A 70 éves korában elhunyt színészt május 10-én 10:30-kor búcsúztatják a Rákoskeresztúri új köztemetőben. (MTI)

2004.05.17. Négyszeres gyilkos vagyok

Most már kimondanom is szörnyű, de 18 és 24 éves korom között négy megfogant élet felől döntöttem úgy: nem kellenek, mégpedig nyugodt szívvel - emlékszik vissza Polónyi Gyöngyi színésznő.
- Hogy mi szerint döntöttem akkor? A szerint, hogy mi volt éppen a fontos. A színház volt az, mindenek előtt. Kétszer védekezés mellett maradtam terhes, a legelején viszont abszolút tudatlanságból és felelőtlenségből, csupán ráhagyatkoztam a sorsra... Egyszerűen így éltem és gondolkodtam. Az első műtétnél sokkal inkább a testi megpróbáltatás jelentette a traumát, érzelmileg alig érintett meg az egész. Ezért jöhetett könnyen a második, és az összes többi, úgy, hogy nem szólalt meg a lelkiismeretem.
Most már tudom, hogy minden egyes "beavatkozás" után sérült a lelkem. Akkor merült fel bennem először, mit is jelent az abortusz, amikor harminchárom évesen a már nagyon is akart és vágyott babát elvetéltem. Szörnyű volt, de még akkor is csak egy olyan "előzményként" fogtam fel a korábbi műtéteket, amelyeknek fizikai következményeként el kellett veszítenem a gyerekemet.



Aztán a következőt, bár nagyon keservesen, de kihordtam, és egészségesen meg is szültem. Ahogy előtte sem, utána sem gondolkodtam én az abortuszkérdésről, nem foglaltam állást sem mellette, sem ellene, egyszerűen éltem tovább a saját elképzeléseim szerint.




Sok-sok év múlva azonban történt egy óriási fordulat az életemben: megismertem az Úr Jézust. Addigra a sorozatos rossz döntések, és az egész életvitelem hozadékaként tele voltam kudarcokkal. Amikor elkezdtem templomba járni, nemcsak az vált nyilvánvalóvá számomra, hogy amit elkövettem, gyilkosság volt, hanem, hogy a kérdés az: a testem az enyém-e, és azt csinálhatok-e vele, amit akarok. Vagy pedig elfogadom, hogy létezik a teremtő Isten, akinek megvan a terve az emberi élettel. Ő adta, és csak Ő veheti el.



Kép a falon

A Családvédelmi Szolgálat irodájának falán lévő kép hat-hét hetes embriót ábrázol. A felvétel vákuumos eljárással végzett abortusz után készült, amikor a magzatot szinte érintetlenül, épségben távolították el az anyaméhből. A plakátra nem hívják fel a figyelmet, csak úgy ott van a falon. Sokan észreveszik, van, aki elejt egy könnycseppet, más leteszi a tollat, és kimegy, magában mormolva: ez már kegyetlenség! (Nagy Emőke / nlcafe.hu)

2006.06.12. POLÓNYI GYÖNGYI

- Fűre lépni szabad... - Esős vasárnap... - A Kőszívű ember fiai...

és még számtalan nagysikerű film, valamint sok színdarab főszereplője, a Thália színház tagja Polónyi Gyöngyi, aki nemrégen Debrecenben járt. Nem színházi fellépésre érkezett, hanem a Keresztény Üzletemberek helyi csoportjának volt a vendége. Azért jött ide, hogy beszámoljon arról, mit tett Isten az életében.
- Amikor Debrecenbe hívták, vonakodott elfogadni az invitálást, viszont, amikor megtudta, hogy a rendezvényen elsősorban személyes vallomást várnak hitéről, azonnal igent mondott. Annyira friss, vagy éppen annyira régi az Istenben való hite, hogy ezt ilyen boldogan osztja hallgatóságával?
- Nézze, aki egyszer megtapasztalta, hogy Isten mennyire szereti Jézus Krisztus által, annak nem lehet, hogy ne beszéljen erről. Az én egész életem nagyon sikeres volt, hiszen első nekirugaszkodásra felvettek a színművészetire. Ezt követve már főiskolás koromban - több filmfőszerep, majd a színházi szerződések, előbb a Nemzetibe, majd a Tháliába. Isten szünet nélkül ajándékozott. Töretlen volt a pályám, de - úgy öt évvel ezelőtt lelki válság következett be az életemben. Elkezdtem bizalmatlanná válni kollégáimmal, családommal szemben. Úgy éreztem méltatlanul bánnak velem, s állandóan sértve éreztem magam. Egyre gyakrabban kerestem másokban a hibát, ugyanakkor ettől a helyzettől szerettem volna megszabadulni.



Az egyik este a lakásomban leborultam és szinte KIÁLTOTTAM AZ ÚRHOZ! Ahhoz az Istenhez, Aki addig számomra közömbös volt. Ő nem nézve a múltamat, kegyelmesen vigasztalt. Pár nap múlva már küldte a "követét", egy régi barátnőm személyében, aki elhívott egy gyülekezetbe. Azóta folyamatosan hallgatom az Igét. Tapasztaltam, hogy a bibliaolvasás, a gyülekezeti közösség, az imádkozás milyen nagy erőt jelentenek a mindennapos harcokban.
- Nyilván ez azt jelentette, hogy az élet dolgait kezdte más megközelítésből látni, de emellett - gondolom sok időt is igényel a keresztény élet. Nem voltak emiatt konfliktusai a színházban ?
- Körülbelül három évvel ezelőtt /A cikk 2006-ban íródott/ - amikor már igazán megtért ember lettem - az egyik színdarabban volt egy olyan szövegem, amelyet már hitem szerint nem mondhattam el Jézusról. Nem volt ez káromlás, de olyan gondolat volt, amit én már nem közvetíthettem. Ezt közöltem a rendezővel is, hiszen akkor már arra is kész voltam, HA ISTEN AKARJA - OTTHAGYOM A SZÍNI PÁLYÁT . Legnagyobb meglepetésemre az eset vége nem szerződésbontás volt, továbbra is a színháznál maradtam. Számomra ez a történet azt jelentette, ha hűséges vagyok, odaadom az irányítást Isten kezébe, akkor Ő a legváratlanabb helyzetben és időben megjelenik kegyelmével és megoldást hoz.
- Nem túl sokat kockáztatott és adott fel a hitéletéért ?
- Nem, egyáltalán nem. Hiszen mindent Istentől kaptunk, csak a bűn megjelenése óta ezt nem akarják belátni az emberek. Mi csak a saját elképzelésünk, természetünk, vágyaink szerint akarjuk megoldani az élethelyzeteket, s ezeket sokszor erőszakos módszerekkel tesszük, hol magunk, hol mások ellen. Hiába a jó szándék, a szép tervek, nézzük meg, ma miről szól a világ. Szerencsétlenségről, gyűlölködésről, irigységről - tovább idézve a Bibliát - lesznek az emberek magukat szeretők, vagyis arról szól a világ, amiről Isten nélkül szólhat. Arra lettünk teremtve, hogy az Isten dicsőségére és embertársaink szolgálatára éljünk. Ez a teljes élet! Az ember ebből kilépett. De nem csodálatos, hogy Jézus Krisztus halála és feltámadása által mindenkinek fel van kínálva a kegyelem?! Kivétel nélkül mindenki, saját akaratából visszakerülhet az eredeti állapotba. Jézus köztünk élt, hogy megérthessük Istent.
- A mai időkben igen meglepő lépésre szánta el magát; ez év nyarától felmondta a szerződését a Tháliánál. Mik a tervei ?
- Nekem nincs különösebb gondom a színészettel, de Isten bennem azt végezte el, hogy nem adhatom a testem, a szám olyan dolgoknak, amik nem Szerinte valók. Tudom, hogy Isten megmutatja számomra az utat. Ha az előadóművészi pálya az ahol szolgálhatok, akkor azt teszem. Addig pedig végzem a jelenlegi munkám és azt, amit az Úr rám bízott fél éve; bibliaórákat és lelkigondozást végzek az Evangéliumi börtönmisszióban, valamint a hárshegyi kórházban az alkoholisták, drogosok között. Szeretnék hálás gyermeke lenni Istennek és szeretném, ha nagyon sok ember megérthetné Füle Lajos versének gondolatát:



"...keresztre írott szenvedésen át, viszonozhatatlan, mély szerelmével
FUT AZ ISTEN AZ EMBER UTÁN..."

Polónyi Gyöngyi

Gyermekgyilkos asszonyok Kínában



"Napjainkban évente harminc- és hatvanmillió között van azoknak a magzatoknak a száma, akiket abortusszal megölnek. A meg nem született kis lényeket kiszippantják, feldarabolják vagy szétmaratják. Bárhogyan hajtják is végre, az embrió pontosan érzékeli, mi történik vele. A sóoldattal végzett magzatelhajtás, a szétmaratás esetében órákig rúgkapál, mielőtt meghal." /A.S./

VÁLASZD AZ ÉLETET, JÉZUS KRISZTUST!

"Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével,
mely a törvényesség látszatával
nyomorúságot idéz elő."
(Zsoltár 94:20)



"Az igaznak emlékezete áldott,
de a bűnösök neve semmivé lesz."
(Példabeszédek 10:7)



Prof. Dr. Tapolyai Mihály: Az abortusz kérdés



Ő Sámuel, aki annak idején kis kezével megfogta a
sebészorvos kezét, mikor még az anyja hasában volt.

Egy pici kéz bizonyságtétele



Operáció az anyaméhen belül
"Ez az egyik legfantasztikusabb fénykép, amit az ismert univerzumban valaha is készítettek. Egy amerikai fényképész készítette egy operáció alatt, amin egy súlyos gerinc-rendellenességet próbáltak helyrehozni egy magzaton az anyaméhen belül a terhesség 23. hetében. A fényképész akkor még nem gondolta, hogy élete egyik legfontosabb képe lesz ez, hiszen a cél csupán a méhen belüli gerincműtét fényképeken is történő dokumentálása volt..."