HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő


Bódis Miklós Meddig sántikáltok kétfelé? tanítása
"Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa:
térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1:15)


Mátrainé F. Irma: ALAPTALAN KIFOGÁSOK
/A Thompson Chain Reference Bible jegyzetei alapján/
Ismertem több olyan egyént, akik ugyan vallásosak voltak, esetleg még templomba is jártak, de olyan vallást követtek, amely nem a Biblián, azaz Isten szaván alapul; vagyis téves tanításokat vallottak és terjesztettek. Ennélfogva volt köztük olyan, aki nem hitt a Szentháromságban; vagy tagadta Jézus Isten-Fiúságát; vagy saját un. "jótetteivel" remélte kiérdemelni az üdvösséget; stb. Legtöbbje ugyan szeretett volna a Mennybe jutni, mert arra számított, hogy halála után vagy a Pokol vagy a Mennyország lesz örökkévaló osztályrészre. De amikor valaki beszélt nekik az örök élet elnyerésének bibliai alapjáról, akkor határozottan kijelentették, hogy "az én vallásom nem így tanítja. Én pedig a vallásomat semmiért sem hagyom el!" Ez csak egy kifogás a sok közül arra vonatkozóan, hogy kik milyen alapon kerülik a Jézusba vetett hit, és az Ő szívükbe hívása által elnyerhető üdvösség melletti döntést. De sokkal több is akad.



Például ki ne hallotta volna már azt a kifogást, hogy "túl sok képmutató van a keresztyének között. S mivel legalább olyan jó én is vagyok, mint ők; ennélfogva felesleges szívembe hívni Megváltójukat, vagy csatlakozni hozzájuk." Holott a Biblia arra szólít fel bennünket, hogy ne nézzünk egymásra, illetve emberekre; mert akkor csalódunk. Ugyanis, amíg ezen a Földön élünk - még ha Isten gyermekei is vagyunk - azért vétkezünk. Remélhetőleg nem szándékosan, és nem rendszeresen. Helyébe "nézzünk fel Jézusra", (Zsidók 12:2) akinek élete minden vonalon követésre méltó. Mert aki azzal törődik, hogy milyen a másik, annak az Úr azt tanácsolja, amit egyszer Péter apostolnak tanácsolt mondván: "Mi közöd hozzá? Te kövess engem!" Ami napjainkban számunkra azt jelentheti, hogy ne törődjünk azok életével, akik ugyan keresztyéneknek mondják magukat, de nem úgy élnek; vagy nem is azok. Helyébe vegyük komolyan saját jövőnket, s tegyük meg a kellő lépéseket saját bűnbocsánatunk és üdvösségünk érdekében. Mert, ha más életét figyelve elhanyagoljuk örökkévaló életünket, akkor saját magunk szenvedjük meg a kárt érte.
Majd, "Még túl fiatal vagyok, ezért még nem akarok Jézus befogadásával foglalkozni. Majd idős koromban. Addig hadd élvezzem az életet." - Mondják szintén. Pedig a Biblia ismételten figyelmeztet arra, hogy ne halogassuk a döntést, mert akármilyen fiatalok vagyunk; a vég bármikor beállhat.
"Ne dicsekedj a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz az a nap!" "Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van!" - Olvassuk a Példabeszédek 27:1 és Ézsaiás 55:6-ban. Jézus befogadásával várni tehát veszélyes dolog! Más meg azzal védekezik, hogy számára már túl késő, mert annyit vétkezett, hogy Isten soha sem bocsájthatja meg bűneit. Holott a Biblia arra mutat, hogy - amíg élünk - Jézus hajlandó megbocsájtani nekünk, bármily bűnösök is lennénk. "...aki hozzám jön, semmiképen ki nem vetem." "Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." - Biztat a János 6:37 és a Róm 10:13.



Meg "Én jó ember vagyok. Nem lopok, nem ölök, nem csalok, nem paráználkodok. Nekem nincs szükségem bűnbocsánatra, meg Megváltóra." - Hangoztatják ismét mások. Holott a Biblia világosan kijelenti, hogy bűntelen ember nem létezik. Ezért mindannyiunknak szüksége van bűnbocsánatra és Megváltóra. "Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének." "Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." - Jelenti ki a Róm 3:23 és 6:23. Azonkívül vannak, akik azt vallják, hogy "mivel a Teremtő Isten, egy szerető Isten; ennélfogva senkit sem küld a Pokolba. Ezért felesleges félni, vagy megoldást keresni." Pedig ezt sem a Bibliából tanulták, csak a maguk képzelődése alapján remélik.


Mert a Biblia határozottan kimondja, hogy Jézusba - mint az Isten Fiába - vetett hit meg őszinte bűnbánat, bűnvallás, és Jézustól való bocsánatkérés, valamint az Ő szívünkbe hívásának következtében kapunk csak örök életet a mennyekben. "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Ennélfogva, "Aki hisz őbenne el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében." - Szól a János 3:16 és 18 üzenete. Majd az 1 János 1:9-ben meg arról értesülünk, hogy "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, megbocsájtja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, hazuggá tesszük Őt, és nincs meg bennünk az Ő Igéje." A János 1:12 meg arra mutat rá, hogy akik befogadják Jézust, vagyis behívják Őt a szívükbe, azok Isten gyermekeivé válnak. Ami azt jelenti, hogy téved, aki azt hiszi, hogy amiért Isten egy szerető Úr, azért mindenkit beenged a mennyekbe. Mert ezen Igék bizonyítják, hogy - mint említettük - Jézusba vetett hit, bűnvallás és bocsánatkérés, s az Ő szívünkbe hívása nélkül senki sem megy be oda!
Továbbá "Ha Jézust befogadom, akkor túl sok mindenről le kell mondanom, vagy túl sok nehézséget kell vállalnom." - Kifogásolják egyesek szintén. Vagyis attól félnek, hogy le kell mondaniuk kedvenc bűneikről, vagy szórakozásaikról és hobbijukról, s unalmassá válik az életük.
Azonkívül attól is, hogy esetleg olyasmit meg vállalniuk és olyan helyre menniük kell, ami hátrányosnak tűnik. Esetleg idegen földre, vagy börtönmisszióba, vagy betegek és elhagyottak közé küldi őket az Úr missziózni. Amitől határozottan vonakodnak. Pedig a Biblia szerint Jézust követni és az ő akaratát cselekedni a legáldottabb élet már itt, és odaát még jutalommal is jár. Jézus mondta: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet." (Lukács 18:29-30) Mert "Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Márk 8:36) Vagyis érdemes Jézust nem csak befogadni, hanem teljesen oda is szánni magunkat számára, hogy az Ő neve megdicsőítése érdekében, ott és úgy használhasson bennünket, ahogy és ahol akar. Mire olyan gyümölcsökben gazdag és kibeszélhetetlenül értelmes, boldog és céltudatos lesz az életünk, amilyen Jézus nélkül sohasem lehetett volna. Aztán odaát meg még több boldogság is vár ránk. Mire rájövünk, hogy érdemes volt Őt teljes szívvel követni! Bárcsak elhinnénk és vállalnánk!



Végül "Nem fordíthatok hátat családomnak, barátaimnak, sem a vallásomnak." - Halljuk olykor szintén. Azaz "Jézus Krisztus befogadásával és követésével nem sérthetem meg rokonaimat, régi hittársaimat és egyházamat, még akkor sem, ha jól tudom, hogy ez a helyes út s ők rossz irányba, illetve a Pokol felé haladnak, s - ha velük tartok - akkor magam is elveszek." Pedig Jézus azt szeretné, ha mindenki hinne Őbenne, befogadná Őt, s ezáltal a Mennybe jutna. Aztán annyira boldoggá válna, hogy nem is tudna, s nem is akarna hallgatni élményéről. Helyébe nyíltan bizonyságot tenne rokonainak, barátainak, és bárkinek, hogy azok is kövessék példáját és üdvözüljenek; amint első tanítványai tették. Ugyanis egyszer egyházuk nagytanácsa megparancsolta nekik, hogy a Jézus nevében többé ne szóljanak. Mire "Péter és János... így válaszolt...: 'Igaz dolog-e az Isten szemében, hogy inkább rátok hallgassunk, mint Istenre; ítéljétek meg magatok; mert nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.'" (ApCsel 4:19-20) Vagyis, mások iránti tapintatosságból, sőt még esetleges üldözés elkerülése céljából sem tanácsos elkerülni Jézus befogadását, vagy - ha befogadtuk - akkor elhallgatni élményünket!
Még többféle kifogások is léteznek. De ennyi elég ahhoz, hogy belássuk, hogy a kifogások a Pokolba vezetnek. Mert hatásukra elmulasztjuk, vagy elhalasztjuk bűneink megvallását, a bűnbocsánat elnyerését; Jézusba vetett hit által, az Ő szívünkbe hívását; s mindezek által az üdvösség elnyerését. Akár arra hivatkozunk, hogy a keresztyének sem jobbak, mint én, akkor minek fogadjam be Jézust; vagy arra, hogy majd ha megöregszem, akkor teszem; vagy arra, hogy túl sokat vétkeztem, számomra nincs bocsánat; vagy esetleg arra, hogy én olyan jó vagyok, hogy nincs bűnbocsánatra és Megváltóra szükségem; vagy arra, hogy Isten egy szerető Úr, ezért senkit sem küld a Pokolba; vagy, arra hogy nem nekem való ez az élet, mert túl sok mindenről le kellene mondanom, és helyébe túl sok mindent kellene vállalnom; vagy arra, hogy nem fordíthatok hátat családomnak és vallásomnak. Mert, amíg kifogásokra hivatkozunk, addig Jézus nem bocsájtja meg bűneinket, nem költözik a szívünkbe és nem ad egy mennyei helyet. Illetve addig, a Pokol felé haladunk.



Kedves Olvasónk! Ha már meghallottad Jézus hívó szavát, de - bármily kifogást emelve - elkerülted a bűnvallást, bocsánatkérést, és Jézus befogadását, akkor könyörgünk lásd be, hogy a kifogások a Pokolba vezetnek! Ezért nem érdemes továbbra is bármelyikre is hivatkozni. Helyébe valld meg bűneidet Jézusnak! Kérj bocsánatot tőle. S hívd Őt a szívedbe MOST. Ne várj egy percet sem tovább, mert a következő percben, vagy órában már késő lehet!
Ha pedig már nyertél bűnbocsánatot, és Jézus már beköltözhetett a szívedbe, akkor terjeszd tovább a jó hírt mindarról, amit Ő érted és veled tett! Hogy szeretteid, barátaid, és mások is kövessék példádat és - veled együtt - örvendezzenek a Mennyekben!



"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!" (Zsid 12:2-3)

Isten arra vágyik, hogy minden gyermeke így éljen!

"Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!" (Máté 3:2)

Jézus Krisztus él, és vár Téged is.



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



Szélpálné Horkay Jolán: Látogatásom a Mennyben



Mátrainé Fülöp Irma könyvében Istennel való járásának

apró történeteit beszéli el. A történetek a volt Monte-Carlo Rádió adásainak íródtak. 1956-ban Amerikában telepedtek le. A TWR-nél kezdte a munkát, a Nőktől nőknek c. műsorban. Ma már csak kéziratokat küld a rádiós szolgálat részére, és ezeket hallhatják a hallgatók szerdánként a rövidhullámon és a Hotbird-ön este.