HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által."
(Róm 10:17)
"Akinek van füle a hallásra, hallja!" (Mk 4:9)
Gazdag István
Az Úr győzedelmes nyila
"Amikor Elizeus abba a betegségbe esett, amelyben később meghalt, elment hozzá Jóás,
Izráel királya; ráborulva sírt, és ezt mondta:
Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és
lovasai!
Elizeus ezt mondta neki: Fogj íjat és nyilakat! Ő íjat és nyilakat fogott a kezébe.
Majd ezt mondta Elizeus Izráel királyának: Feszítsd ki kezeddel az íjat! Amikor
kifeszítette a kezével, Elizeus rátette kezét a király kezére. Azután ezt mondta: Nyisd ki a
keletre néző ablakot! A király kinyitotta. Elizeus ezt mondta: Lőj! Ő pedig lőtt. Akkor így
szólt:
Az Úr győzedelmes nyila ez, győzedelmes nyíl a szíriabeliek ellen, mert teljesen
le fogod verni Arámot Aféknál!
Azután ezt mondta: Fogd a nyilakat! Ő kezébe fogta.
Ekkor így szólt Izráel királyához: Üss a földre! Ő ráütött a földre háromszor, azután
megállt. Megharagudott rá ezért az Isten embere, és ezt mondta: Ötször, vagy hatszor
kellett volna ütnöd, akkor teljesen levernéd Arámot a megsemmisülésig; de így már csak
háromszor vered meg a szíriabelieket (Arámot). Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A
következő esztendőben moábi rablócsapatok törtek be az országba. Éppen akkor temettek
egy embert, de amikor meglátták a rablócsapatot belökték azt az embert Elizeus sírjába, és
elmentek.
Az az ember pedig hozzáérve Elizeus teteméhez, életre kelt, és talpra állt."
(2Kir 13:14-21)
Ahányszor csak olvastam e Biblia részt, mindig nagyon elcsodálkoztam. Nem tudtam
megérteni, miért is haragudott meg a próféta? Honnan tudhatta volna a király, hogy
hányszor kellett volna ütnie? Amit Elizeus parancsolt, azt megtette! Miért hát a harag?
Isten mégis egyértelműen Elizeus mellett foglal állást, nem pedig a király mellett!
Nemrég erről a részről beszéltem egy gyülekezetben, és egyszerre világos lett előttem a
dolog: A próféta nemcsak beszélt, hanem tett is valamit:
"Elizeus is rátette kezeit a király
kezeire."
Hirtelen megértettem, hogy ebben a cselekedetben rejlik a dolog nyitja. A
Szentírás sok része tanúskodik arról, hogy ha Isten emberei kezeiket másokra tették, akkor
azok Szent Szellemben részesültek. Ez azután különböző formában nyilvánult meg, de
mindig ugyanaz a Szellem munkálkodott. Voltak, akik elkezdtek prófétálni, mások erőben
vagy gyógyulásban részesültek, némelyek szellemi ajándékokat vagy hivatalokat kaptak,
stb. Az előttünk lévő történetben a régen elhunyt Elizeus csontjainak érintése elegendő
volt, hogy egy halott ember azonnal életre keljen. Ezt csak Isten Szelleme tudja megtenni!
Az Úr Jézus maga mondja:
"A Szellem az, ami megelevenít, a test nem használ semmit:
a beszédek, amelyeket én szólok néktek, Szellem és Élet."
(Jn 6:63)
Elizeusnak ez
időpontban szó szerint nem volt már teste, de csontjain Isten Szelleme nyugodott.
Gondolja ezt meg mindenki, aki úgy tartja, hogy a halállal mindennek vége!
Ez az Elizeus volt az, aki a király kezeire tette kezeit, és minden kétség nélkül a Szellem
megkezdte tevékenységét. Ha a próféta azt mondta, hogy lőjön, akkor a király lőtt.
Figyeljük meg, hogy csak egyszer lőtt. Ha a próféta azt mondta, hogy üssön a földre, akkor
a földre ütött. Ezúttal azonban nem csak egyszer! Tulajdonképpen miért? Mert a Szellem
vezetése alatt állt. Emlékeztet ez minket valamire?
"Mert akiket Isten Szelleme vezérel,
azok Istennek fiai."
(Róm 8:14)
Péter a Szellemtől kapott utasítást, hogy mit tegyen.
"A Szellem pedig azt mondta nekem: menj velük, és ne tégy semmilyen különbséget."
(ApCsel 11:12)
Pált és munkatársait eltiltja a Szent Szellem az Ázsia tartományában való
igehirdetéstől.
"A Szent Szellem nem engedte nekik, hogy hirdessék az Igét Ázsiában."
(ApCsel 16:6b), pedig az Úr Jézus nyomatékosan megparancsolta, hogy
"Menjetek el
szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."
(Mk 16:15)
Nem elég a Biblia pontos ismerete és betartása, bár az rendkívül fontos, hanem
ha a Szent Szellemtől születtünk, akkor a Szent Szellem által kell vezéreltetnünk is.
A király követi Elizeus példáját, ugyanazokat a szavakat használva, mint egykor Elizeus
Illéshez való fohászkodásánál.
"Atyám! Atyám! Izráel harci kocsijai és lovasai!"
(2Kir 2:12)
A próféta halála előtt még kapni akar tőle valamit. Kívánságát nem is kell
kimondania, mert Elizeus tud arról a Szent Szellem által.
"A szellemi ember azonban mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg."
(1Kor 2:15)
A király gyönyörű ígéret
hallgatójává válik: Ellenségeit, akik Isten népének ellenségei, megsemmisülésig fogja
megverni. A próféta azt is megmondja neki, amit tennie kell. Amint engedelmeskedik, a
Szellem kezdi vezetni. A nyilakkal üt, de nemcsak amint megmondatott neki, hanem
másodszor is. A Szellem vezeti tovább. Harmadszor is üt. A Szellem még nem végezte be
a munkáját. Micsoda lehetőség a teljes győzelemre! Joás király, engedd magad a
Szellemtől vezérelni! De jaj, mit tesz a szerencsétlen ember, még ha király is? Mit is tehet
a haszontalan test? "Abbahagyja!" Megáll! Ellenáll az Isten Szellemének! Nem hagyja
munkáját teljesen kibontakozni! Így győzelmeket arat ugyan, de az ellenség nem semmisül
meg! Jogos-e tehát a próféta haragja?
Igaz próféták nem mondanak meg nekünk mindent. Addig kísérnek bennünket, amíg
ráhagyatnak Isten Szellemének vezetésére. Attól kezdve rajtunk múlik, hogy
engedelmeskedjünk.
Nem elég, hogy Isten embereinek cselekedeteit, szavait utánozzuk, mert az még nem
jelenti azt, hogy Isten a mi oldalunkon áll. A Szentírás egyértelműen megmutatja, hogy
mit kövessünk:
"Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten Igéjét hirdették
nektek! Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!"
(Zsid 13:7)
Követnünk kell
ugyan embereket, akiknek életvitele rendes,
"Mert magatok is tudjátok hogyan kell
követnetek minket;"
(2Thess 3:7a), olyanokat, akik Krisztus követői,
"Legyetek
követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak!"
(1Kor 11:1), de az csak akkor
járhat sikerrel, ha az ő hitüket követjük! Erre pedig csak egyetlen út van:
"Annakokáért mi is, akiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden
akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért.
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra, aki az előtte levő örömért keresztet
szenvedett, megvetve a gyalázatot, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
Gondoljátok meg azért, hogy Ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy
el ne lankadjatok, és el ne csüggedjetek lelketekben!" (Zsid 12:1-3)
Mózesről azt olvassuk, hogy
"erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant."
(Zsid 11:27b)
Az Úr Jézus így szól önmagáról:
"A Fiú önmagától semmit sem tehet, csak
ha
látja, hogy mit tesz az Atya; mert amit Ő tesz,
azt teszi a Fiú
is, hozzá hasonló módon."
(Jn 5:19b)
Ezért itt a felhívás mindannyiunk számára:
"Legyetek annakokáért követői az Istennek!" (Ef 5:1a)
Természetesen könnyű dolog mások hitetlenségéről beszélni, de vajon van-e nekünk
hitünk? Isten Gyülekezetében csak mások szavait és tetteit követjük-e, vagy szilárdan
tekintünk-e a "HIT FEJEDELMÉRE"? Megelégszünk-e részsikerekkel - akkor az ellenség
hamarosan utolér minket -, vagy hagyjuk magunkat az Ő Szelleme által teljes győzelemre
vezetni? Halljuk, amit Ő mond, hogy mi is azt mondjuk? Látjuk, amit Ő cselekszik, hogy
mi is azt cselekedjük? Ebben a dologban igazán az apostolt kellene követnünk, aki így
szól:
"Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet
cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig,
amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus
Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára." (Fil 3:13-14)