HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján



Gavril látogatása a Pokol kapujában és a Mennyben


Klinikai halál állapotában, szellemi testben volt 13 órán át!
Magyarul is beszélő román Barnutiu Gavril bizonysága

Engem senki emberfia nem tudott volna meggyőzni, hogy létezik Isten. Azt mondtam: "Mutasd meg az Istent, akkor elhiszem." Noha ember nem tudott meggyőzni, de Isten meggyőzött engem. Ateista voltam. Falfestő és kőműves a szakmám. Dohányoztam láncban és ittam is, bár sohasem nem rúgtam be. Egyszer éppen a szomszéd faluban házfelújításon dolgoztunk. Egyszer szól a gazda:
"Gavril, holnap szent Péter-Pál napja lesz. Maguk dolgoznak, vagy ünnepelnek?"



Holnap nem dolgozok, akkor sem, ha annyit fizetsz, amennyit ez a ház ér. Hazamegyek. Eddig még nem olvastam Bibliát. Elolvasom, hogy megtaláljam az igazságot. Imádkozni akarok, hogy bűnbocsánatot nyerjek.

Belém jött az Isten Szelleme. Úgy történt, hogy éreztem, mintha valami szivacs esett volna rám, a testemet pedig mintha elektromos áram járta volna át. Ez az erő ráz és sírásra kényszerít.
Szóltam a testvéremnek: "Joané, én bűnözőnek tartom magam."
Egyszer hallottam Márkaszéken egy baptista prédikátort. Azt mondta: "Amíg Krisztushoz nem jövünk, addig Isten bűnözőnek tart minket, akik szemben állnak Krisztussal."



Hazamentem testvéremmel Márkaszékre az ünnep idejére, hogy Bibliát olvassak és bűnbocsánatért imádkozzak. Otthon halálosan álmos voltam. Lefeküdtem. Hirtelen egy magas embert látok balról odajönni. Lehetett vagy 7 méter magas! Arca hosszú, fehér mint a hó. Haja fekete mint a szögesdrót. Szemei, fogai vörösek. Tüzes a ruhája mint a izzó acél. Durva megjelenése volt. Nevemen szólított.
- Gavrile, tudod, ki vagyok? Én vagyok az Ördög és a Halál. Érted jöttem.



Behívtam a feleségem a szobába, elmondtam neki, hogy itt az Ördög. Ő nem hitte el, mert nem látta. De én láttam, hogy most is itt van, és átment a lábamhoz, onnan figyelt engem. Bocsánatot kértem a feleségemtől, hogy életemben többször megbántottam, megcsókoltam őt, a testvéremet és a gyerekeket.
Az Ördög szólt: "Kövess engem!" Ekkor egy erő fölemelt az ágyról.
E földi világ lezárult előttem. Mintha valami hajóba léptem volna be. Fekete és mozdulatlan testben voltam. Haladtam az Ördög után egy alagútig.
Az alagútnál kiszálltam a hajóból. Mentem az Ördög után. Az út szúrós kövekből volt kirakva. Az alagút kb. 100 méteres, a végén tűzvilág volt. Mintha tűztenger, tűzhegyek lettek volna. A bejáratnál lejtő volt. A tűzben több ezer démont láttam. A démonok az Ördög angyalai. Itt örök tűz és csak kínok vannak. Nincs víz.

Az Ördög mondta: "Ott van a te helyed. Menj be oda!"



De én nem mentem be, imádkozni kezdtem Istenhez életemben először. Istenem, ha tényleg létezel, bocsáss meg nekem! Ments meg! Ha visszaadod életem, akkor elmondom mindenkinek, hogy létezel. Megteszem akaratodat. (Gavril csak a Pokol kapuja előtt volt!)



Hirtelen az Ördög és én köztem lenyúlt egy fehér ruhás kar, tudtam, hogy Jézus karja lehet, mert parancsot adott az Ördögnek.
Nem látod, hogy annyi hite van, mint egy mustármag? Semmi közöd hozzá! Angyalok, fogjátok meg, és vigyétek fel a Mennybe!
Két angyal termett oda, mondták: Isten megadja neked, hogy lásd, amit sosem láttál, és halld, amit sosem hallottál. Most elhagyod a fekete, mozdulatlan testet.
Nemsokára láttam a földi testemet, ahogy hanyatt fekszem a sírban. Koporsóm körül a régi barátaim, akikkel együtt szoktam azelőtt szórakozni.
Imában szóltam Istennek: "Ments ki innen, mert én nem vagyok halott, hanem élek!"
Mintha köteleket húztak volna ki belőlem, majd a szellemi testem kijött a fizikai testemből a számon keresztül. Ott fenn találtam magam szellemi testben. Ez a test üvegszerű, áttetsző és tele volt színekkel. Balról látok egy nagy kaput, amely olyan színes volt, mint az én szellemi testem. Jobbról álló angyal mondja, hogy szellemünk olyan testet kap, mint az angyaloké. Te most vendégtestet kaptál. Ezt a látogatói testet hitedért kaptad.



Gyere, meg kell nézned a Menny egy részét! Bár féltem a nagy pompától és az én méltatlanságomtól, de az angyalok bátorítottak, bevittek. Ott az van, mint a Biblia írja az 1Kor 2:9b-ben: "'Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett', azt készítette el Isten az Őt szeretőknek." Beléptem a nagy csillogásba, ragyogásba. Kíváncsi voltam Isten Mennyországára. Igaz, hogy csak a Menny egy részét láthattam, mert csak 'vendég' voltam. Ha majd megkapom az "örökös testet", akkor láthatom majd meg az egész Mennyet.
Fenn az égen fényesség volt, de ez nem bántotta a szememet. Minden fényes és minden világos. Láttam három utat. Két sárgát a szélen, középen pedig fehér utat. Két oldalt virágos parkokat láttam. Virágok közt fák voltak, 3-100 méter magassággal, tele virággal.



Az angyalok megkérdezték: - Tudod, mit képviselnek ezek a fák? Az emberek ajándékokat kapnak az Úrtól. Az ajándékokat jóra, imára kell fordítani, s nem káromkodásra. Mindenkinek van egy életfája. Aszerint növekszik, ahogy élünk. Mindenki kap valamilyen adottságot, képességet.
Kérdés: hogyan használjuk fel őket. Isten vagy a Gonosz szolgálatára. Az életfája e szerint növekedhet. - Az angyal szólt, hogy gyere, bemegyünk a Menny palotájába, amely kívül-belül virágokkal van beborítva! - Kapu és az ablakok színesek voltak, Jobbról egyszerű fehér ajtókat láttam.

Mi van az ajtók mögött?

- Itt vannak a feljegyzések a te összes rossz tetteidről! - mondta az angyal. Ekkor megijedtem, hogy visszaküldenek a Pokolba, de az angyal megvigasztalt. Beléptem a szobába, két ágy, egy asztal volt ott, s egy kis, kb. 30 cm-es fa egy cserépben. Angyal ezt mondta: - Ekkorára növesztették a te jótetteid. Egyszer csak apukám, anyukám ott voltak jobb és bal oldalamon. Apámmal akartam beszélni, de az angyal közbeszólt: "Hagyd pihenni!" Ekkor anyámat kérdeztem, hogy lehet, hogy itt vagy? - Eljöttem megnézni, hogy fogsz ma újjászületni. Egyébként ez az ő vendégteste lehetett, mert ő még él a földön. Sokszor imádkozott értem, hogy megtérjek, és hívővé váljak.



Abban a pillanatban láttam, hogy kisbaba vagyok anyukám karjaiban bepólyázva. Szóltam neki: tudok járni, tegyen le. Azt felelte, hogy leraklak, de óvatos legyél, nehogy eless! Ne ess hitetlenségbe! Ezután anyám megpuszilt, és hagyta, hogy leszálljak az öléből. Anyukám már korábban újjászületett, ezért látni akarta, hogyan születek én is újjá.



Isten Szent Szelleme általi újjászületés nélkül senki sem mehet be Isten országába. Az újjászületés előtt mindenki a gonosznak él. Isten akarata az, hogy mindenki újjászülessen, bemerítkezzen, bánja meg a bűneit és forduljon Istenhez, imádkozzon hozzá és ne a Gonoszhoz. Szüleim eltűntek mellőlem. Én meg növekedtem, elértem a mostani nagyságom a színes vendégtestben.

Hol vannak a szüleim?

Apukád az angyalokkal kórusban énekel. (Ő már elhalálozott régebben a földön.) Anyukád visszament a földre. (Ő még él ott.)
Milyen szép és jó itt! De az angyal szólt: "Vissza kell menned!"
Én románul szóltam az angyalokhoz: "Menjetek, szóljatok a feleségemnek, hogy ne sírjon." A testem a műtőasztalon volt Puskás doktornál, Simleul Silvaniei-ben, azaz Szilágysomlyón (Szilágy megye, Románia) mellette még négy orvos és ápolók. Később mind halottnak nyilvánított engem. A műtőasztalon magyarul beszéltem. (Mert magyarul jött ki a műtőasztalon a számon az, amit a Mennyben románul mondtam.)
Puskás doktor kérdezte a feleségem, hogy tudja-e, hogy a férje mit mond? Puskás doktor szólt: "Azt mondta magyarul a feleségének, hogy menjen, és nézze meg azt a csodálatos helyet, ahol ő van.
A műszerek azt mutatták, hogy se szívverésem, se pulzusom nincs. Klinikai halál állapotába kerültem. A szervezetem leállt, belilult és megmerevedett. Átöltöztettek, boncoláshoz illő inget adtak rám. Levettek az asztalról, hordozóra raktak, és letoltak a hullaházba. Halottnak nyilvánítottak.

Közben a Mennyben folytatódik a történet.



Az angyal szólt, hogy nézzem meg ott fenn a dicsőítést. Kimentem az előtérbe, jobbról kinyílt egy ablak. Láttam egy nagy dombot, amit csillogó fű borított. Tele volt angyalokkal. Előttük kb. 1 m-rel magasabb személy volt. Ő Jézus Krisztus, aki érted és a világ bűneiért vezekelt! - mondta az angyal. Balról a zenekar: fúvósok, hegedű, harmonika és mások, amik a földön nem is léteznek; jobbról az énekkar.



A dal után kerestem, hol van apukám, meg a húgom, aki 17 évesen halt meg. De mind hasonló volt. Arcuk, kezeik aranyfényben ragyogó sárgásak. (Az Ördög arca fehér volt, de nem fénylő.) A ruhájuk fehér volt. (Az ördögé tűzpiros.) A hajuk a ruhájukhoz illett: sárgásfehér. Nem láttam szárnyakat. Igaz, az anyukámnak volt egy álma, ahol szárnyas angyalokat látott. Az angyalok egyforma kinézetűek voltak. Az ott levőek mind egyformák voltak.

Szólt az angyal: "Köszönj el tőlük! Gyere nézzük a tetteidet!"

A fehér ajtók kinyíltak. Végignéztem a 16-34 éves korom közti rossz tetteimet. A Biblia szerint mindennel találkozol, amit tettél, és mindent, amit mondtál, hallani fogsz az ítélet napján, sőt már a földi halálunk utáni időben is a Mennyben. Láttam az egyik fehér ajtónál, hogy 16 évesen vendéglőben vagyunk. Ott egy csoport magyar magyarul énekelt, mi meg románul egy másik asztalnál. Nem akarták engedni, hogy románul énekeljünk. Ezen összevesztünk, verekedés lett. Én kifutottam az utcára, nem verekedtem. Elmentem a többi ajtó előtt is, láttam mozdulataimat, 1-1 rossz cselekedetemet. Végül az angyalok azt mondták, gyerünk Isten elé. Megijedtem, nem volt bátorságom Isten elé kerülni. Az angyalok azonban azt mondták, hogy ne félj. Isten meg fog bocsátani, mert van egy kis hited. Kimentem a palota nagy terméből. Két végtelen hosszú falat láttam. Ez egy alagút volt.

A mélyéből felhő jött felém.

Előttem 10-15 méterre megállt, egy emberhez hasonló alak, Isten jött ki belőle. Volt vagy 20 méter magas, 4-5 méter széles. Azt vártam, hogy rám kiált: "Tűnj el a szemem elől! A te helyed a Pokolban van!" E helyett ugyanúgy, mint az angyalok, gyengéden, szeretettel beszélt, hogy egy életre sem tudtam betelni vele.

Az Ördög mondta: "Ott van a te helyed. Menj be oda!"


Azt mondta: "Gyere, ne félj! Tengernyi bűnöd volt, de a szeretett Fiam, Jézus vérén keresztül az összes el van törölve. Most megbocsátottam neked."



Majd így folytatta: Úgy döntöttem, hogy vissza kell menned a világba a családodért és még sok lélekért, akik megmentést keresnek. Mondd el mindenkinek, akinek csak lehetőséged van elmondani, amit láttál és hallottál. Továbbá mondd el mindenkinek, hogy a kegyelem el lesz véve, és a világ akkor véget ér. Menj és ne félj! Az én Szellemem mindig veled lesz. Akkor hirtelen egy szellő fújt át rajtam, és azonnal ebben a testben láttam magamat. A fehér út feltekeredett mögöttem, mint egy papírtekercs egészen a kapuig. Az angyal azt mondta, ez az út csak a látogatóknak tekeredik ki. Átmentem a kapun. Hirtelen egy magas hegyen találtam magam. Látom, amint két gyülekezet jön hozzám, az egyik a feleségem falujából, Márkaszékről, a másik Ipu faluból, Szalaj megyéből, ahol a magyarok 70 román családot megöltek egyetlen éjszaka.
Később elmentem oda, ezt mondva: "Gyűlöltelek, de most szeretlek benneteket vallási és nemzeti megkülönböztetés nélkül. Dicséret Istennek ezért, hogy megváltoztam." A két templom gyülekezete énekelve jött felém. Egyik románul, másik magyarul énekelt. Azt énekelték: örömmel fognak aratni azok, akik könnyezve vetik a magot. Persze csak akkor, ha az a mag Istentől van. Az angyal azt mondta, hogy nekem ezután velük együtt kell az Istent dicsérni. Bánják meg bűneiket! Úgy gondolom, hogy a megmentést Istentől ajándékba kaptam, ezért én is ajándékból teszek bizonyságot.



Az angyalok ugyanazt mondták, mint az anyukám: "Légy óvatos, nehogy elessél!" "Viszontlátásra!" - mondták, eltávoztak vissza a Mennybe, csak az Úr tudja, mikor látom őket újra. A hívőknek igazságtalanul kell szenvedniük a világban, hogy ne a Pokolban kelljen szenvedniük. Az angyalok visszamentek a Mennybe, én meg a halottas házban találtam magam. Ott tértem magamhoz. A feleségem a városba ment bevásárolni a temetéssel kapcsolatban. Aztán visszajött, a halottas ház ajtójához ért.
Megkérdezte: "Maga Gavril?" Mondom, igen. Látta, hogy ott állok az ajtóban. Egyébként 13 órát voltam a halottas házban. Tudtam, hogy Flórika a neve, de meg sem fordult a fejemben, hogy ő a feleségem, Joane meg az én öcsém. Flórika ment, és szólt az orvosoknak. Azok kérdezgettek, ki vagyok. Mondtam, Satu Mare-i (szatmári) Judatulból vagyok, de hogy ideházasodtam a szalaji (szilágyi) Márkaszékbe...
De hol vagyok? Mi van itt? Nem tudtam, hogy a hullaházban vagyok. Hozták a ruháimat. A feleségem tartotta a lepedőt, amíg felöltöztem. Aztán mentünk Puskás doktor úr irodájába. Összegyűltek orvosok, betegek. Mindet 8-9 éves gyerekeknek láttam, egészen addig, amíg ki nem mentem a kórházból. (A kórházon kívül már letisztult az emlékezetem.)
Puskás doktor úr mondta, hogy én valójában klinikai halál állapotában voltam. Ki kell állítanunk egy receptet. Mi volt a maga betegsége? Azt feleltem, nem volt semmi látható betegségem, nem fájt semmi soha. A hitetlenség betegségében szenvedtem. Nem kell a recepted. (8-9 éves gyereknek láttam Puskást, azért tegeztem.) Én megkaptam a szent receptet az Isten kezéből, jó lenne, ha ezt megkapnád te is. Azt szeretném, ha az Úr megbocsátana mindenkinek. Puskás miután megírt egy receptet, odaadta feleségemnek. Én meg azt az ajtó mögötti szemetesbe dobtam, mert nincs rá szükségem.
"Megyek haza!" - mondtam. Puskás megadta telefonszámát, ha az állomásról már nem megy vonat vagy busz, akkor telefonáljak neki. Három hét múlva Puskás úr fogadott, és mindent elmondtam neki. Azt felelte, hogy voltak neki már ilyen esetei. Mondta, nem hisz benne, hogy van örök élet, ahogy én sem hittem korábban. Ha majd mi is látjuk, amit maga, akkor majd hiszünk. Ezt mondta a doktor. Én viszont halottnak voltam nyilvánítva, de szellemi testtel láttam, hallottam, éreztem.



Tanácsom az emberek felé az, hogy olvassák a Bibliát, ami az Isten beszéde. Ezen át az Úr meg tudja győzni őket. Imában kérjék, hogy az Úr győzze meg őket! Ezen az úton megismerhető az Isten, Jézus Krisztus, Menny és sok más. Isten a Szent Szellemen keresztül meggyőzi a kereső embereket. Mert a Szent Szellem a harmadik isteni személy, erőt ad és vezetést. Tehát a meggyőzés Istentől jön, Szent szelleme által. Engem is ez győzött és változtatott meg. Magamtól nem változtam volna meg. Anyukámnak fiatal koromban sokszor mondtam azt, hogy ha ezer évig imádkoznál is, akkor sem térek meg. Tudd meg, hogy könnyebb volna százszor meghalnod, mint nekem egyszer is megtérni. - A bűnbánat nem nekem való, anyu! - mondtam. Édesanyám egyfolytában imádkozott értem. Annyit térdepelt értem, hogy csodálkozom, nem lett gödör azon a helyen a házban. Áldja meg az Isten az én anyukámat és az összes anyát és feleséget, akik imádkoznak férjeikért, gyerekeikért, mert az Isten meg fogja hallgatni őket. Most már nem félek a haláltól, sőt örömmel várom. A halál olyan, mint egy feljáró, ami ebből a világból elvezet oda. Alig várom, hogy elmehessek oda megint. Ott vannak az én igazán szeretteim.

Miért volt szükség erre a transzcendentális élményre?

A magam, családom megmentése és mások megmentése miatt. Az Úr mondta: "Nemsokára el lesz véve a kegyelem, és vége lesz a világnak. Mondd el, hogy bánják meg bűneiket, mert bűnbánat nélkül lehetetlen bejutni Isten királyságába. Kimentünk a vasútállomásra. Egy busz felvett. Márkaszékre utaznánk, mondtuk. Elindultunk.



Sofőr kérdezte: "Honnan jönnek?" A kórházból, Puskástól. Ó, fekélytől szenved? Nem, hanem a hitetlenség betegségében. Azt hittem, meghaltam. Előre hívott, oszlopba kapaszkodva elmondtam a mennybeli élményemet. A busz utasai közül sokan előrejöttek, hogy hallhassák a történteket. Mondták, beszéljek hangosabban, hogy ők is hallják. Később otthon is mindenki kíváncsi volt a történtekre. Halott voltam reggel, este életre keltem, és lábon vagyok. Csodálkoztak. Ott a házban sokan összegyűltek. Én pedig a lépcső tetejéről mondtam el élményeimet az Úr akarata szerint. Kérdéseket tettek föl. Isten Szent Szelleme sokakat meggyőzött. Sokan hittek is az Úrnak. Ámen.

Áldott életet kívánunk Krisztussal!



"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." (Ef 5:1)

Dicsőség és hála az Úré! Az Úr közel!
Békesség! Salom! Maranatha!



Kiskőrösi édenkert * Fazakas László: Széles és a keskeny út


Fazakas László személyesen hallotta ezt a beszámolót, hogy Gavril mit tapasztalt meg a Pokol kapujában és a Mennyben. Azóta megváltozott az élete! Halleluja!

Élet az élet után! A földi élet után folytatódik a létezés.



EGY 90 ÉVES NORVÉG TESTVÉRNŐ PRÓFÉCIÁJA 1968-BÓL




"Tényleg van Mennyország!" * Egy kisfiú látomása


Heaven is For Real



ANJA és ALLAN VYYRYLAINEN finn misszionárius házaspár
az indiánok között szolgálták az Urat. Bizonyságukat itt olvashatjuk.


Bűnbánat nélkül nincs ébredés KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE

Élet a síron túl: MENNY és POKOL - Valós átélések (700-asok Klubja)



Remélem, nincs Pokol, mert ha van, az szívás lenne...

Angelica a Mennyben és a Pokolban



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK



Mátrainé F. Irma írásai
Zimányi József prédikációi Gazdag István tanításai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!