Életem legnagyobb döntéséhez érkeztem ezen az estén. Ez a prédikátor elérte a szívemet. Isten jelenléte érezhetővé vált a teremben, minden
gyűlölet eltűnt. Az emberek sírtak és imádkoztak.
David Wilkerson hirtelen kinyitotta a szemét, és rám nézett:
"Nicky! Adj Jézusnak egyetlen alkalmat az életedben! Mindenhonnan elmenekültél, és az emberek kivetettek. De ez a Názáretből
való Jézus a
te igazi barátod akar lenni. Ő most itt van. Gyere ide, szeretnék érted imádkozni!"
Roppant büszke lévén fejemet rázva jeleztem, hogy nem
engedek kérésének.
Ekkor - legnagyobb meglepetésemre - barátom Izráel felállt, és megszólalt: "Imádkozzatok értem, én Jézust akarom!"
Azt hittem megbolondult, de ő rám nézett, és hívott engem is: "Gyere Nicky! Igaza van a prédikátornak. Gyere, te vagy a legrosszabb!"
Minden bátorságomat összeszedve utána mentem. David, miközben értem imádkozott, elkezdett sírni. Ideges lettem. Csak egy egyszerű,
mégis magával ragadó imát mondott el. Mélyen megérintett. Ez valódi volt! Úgy beszélt Istennel, mint barátjával. Éreztem azt a szeretetet,
ami Jézushoz, és így hozzám is kötötte. Ekkor felnéztem, és síró barátaim arcát pillantottam meg. Izráel közölte velem, hogy átadta életét
Jézusnak. Nem akartam elhinni, arra gondoltam, most vesztettem el a legjobb barátomat. A keserűség fokozódott bennem. De ekkor Isten színe
előtt láttam magamat, és ő a szívemet elém tárva megmutatta:
"Ez vagy te Nicky! De ha a szívedet nekem adod, bevonulok abba. Én szeretlek téged, és meg akarom változtatni a szívedet."
Az én könnyeim is el kezdtek patakzani, percekig mozdulatlanul álltam a bűnbánat, a keserűség és a kusza érzések súlya alatt
roskadozva. Ekkor úgy éreztem, két kéz pihen meg vállaimon. Jézus kezei voltak. Térdeimre estem. Ennyire még sohasem alázkodtam meg.
A bandatagok szeme láttára térdeltem, és hangosan zokogtam.
Így kiáltottam: "Ó Isten! Szeretlek téged! Még sohasem kerestelek. Valóban szeretsz engem?
Kérlek, segíts, segítségre van szükségem!
Életem legszükségesebb pillanatában az Úr valósággal életem részévé lett. Ő hallotta az én rövid kétségbeesett imámat.
Egyszerre három természetfeletti dolog történt velem. Ezek egy vak, vagy egy rákos meggyógyulásánál is nagyobb csodák.
SZERETET: Ettől kezdve tudom Istent és az embereket képmutatás nélkül szeretni. Ami azelőtt lehetetlen volt, Isten segítségével valósággá vált.
Isteni szeretettel teltem meg. Életemben először néztem szívem mélyére. Amikor az ember ezt megteszi, kell, hogy másokra is gondoljon.
BÉKE: Addig a pontig csupán olcsó élvezetek, magányosság és kitaszítottság volt a részem. De akkor minden vágyam betelt.
Ismét tudtam kábítószer, szex és rettegés nélkül aludni, mert békesség költözött szívembe, Jézus békessége.
ÖRÖM: Tudtam anélkül örülni, hogy ittam volna, mert a Szentlélek betöltötte életemet, velem volt. Nincs szükségem többé pótszerekre.
Jézus mindazzal megajándékozott, amit a pszichiáter nem tudott megadni: szeretet, béke és öröm.
Azt a csodát, ami velem történt, anyám is átélte, és komoly keresztény asszony lett. Bátyáim átadták életüket Jézusnak, és barátaim a
bandából egymás után jöttek Krisztushoz.
Örömmel várok arra a napra, amikor Jézust szemtől-szembe megláthatom. Alig várom, hogy átkarolhassam, és teljes szívemből kiálthassam:
"Köszönöm Jézus!"
/Forrás: Nicelife/

David Wilkerson: Jézus visszajövetelét várjuk!
Az amerikai evangélista 1931-ben született. New York Cityben a manhattani felekezetközi Times Square Gyülekezet alapítója.
A keresztényeket nem sorolta felekezeti skatulyákba, ezért széles tömegeket képes volt megszólítani.
Munkáját vidéki lelkészként kezdte, majd 1958-tól egymással versengő és időnként véresen leszámoló, városi bandákba
tömörülő, kábítószerező fiatalok iránti szolgálatra érzett indítást. Teen Challenge elnevezéssel fiatalokat mentő és a
társadalomba integráló hálózatot alapított, amely százezrek életét változtatta meg.

David Wilkerson elköltözött Teremtőjéhez.
2011.04.27-én vesztette életét autóbalesetben.
David Wilkerson: HA MINDEN ESZKÖZ MEGHIÚSUL (2011.04.27.)
Ha tovább hiszünk, akkor is, ha minden eszköz meghiúsul, az egy olyan dolog, ami Istennek rendkívül tetszik és kedves.
Jézus azt mondta Tamásnak: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek." (János 20:29) Boldogok azok,
akik akkor is hisznek, mikor az imaválasz bizonyítéka hiányzik - a reménységen túl is bíznak, mikor minden eszköz már meghiúsult.
Valaki eljutott a reménytelenség helyére - a reménység végéhez - az eszközök végéhez. Haldoklik egy hozzátartozója, és az orvosok
lemondtak róla. Látszólag elkerülhetetlen a halál. Elfogyott a reménység. Az imában kért csoda nem történik meg.
Akkor jön a Sátán
hadserege, és megtámadja az elmédet félelemmel, haraggal, nyomasztó gondolatokkal:
"Most hol van az Istened? Addig imádkoztál,
amíg el nem fogytak a könnyeid. Böjtöltél. Ráálltál ígéretekre. Bíztál." Istenkáromló gondolatok jutnak eszedbe: "Hiába imádkoztál.
Hiába hittél.
Ne fordulj el Istentől - csak ne bízz benne többé. Nem éri meg!" Még az is felmerül, hogy megkérdőjelezed Isten
létezését. Évszázadok óta használja Sátán ezeket az eszközöket. Még a legkomolyabb múltbeli istenfélő férfiak és nők szenvedtek
az olyan démoni támadásokat. Ha a halál árnyéka völgyén jársz, halljad ezt a szót: A sírás néhány sötét, borzalmas éjszakán át még
tart - és abban a sötétségben majd hallod az Atya suttogását:
"Veled vagyok. Most még nem mondhatom meg, hogy miért, de jön majd az a nap, mikor megértesz mindent. Látni fogod, hogy része volt
a tervemnek. Nem volt véletlen. Nem a te hibád miatt volt. Tarts ki. Hadd öleljelek át a fájdalmad órájában."
Kedvesem, Isten mindig a szeretet és a jóság szerint cselekszik. Mikor minden eszköz meghiúsul - a szeretete még győzedelmeskedik.
Ragaszkodj a hitedhez. Állj erősen az Igéjében. A világon nincs más remény.
David Wilkerson leckéje
Részlet David Wilkerson 2004. március 8-i prédikációjából
Szolgálatom első éveiben nap mint nap jártam New York utcáit prédikálva gang tagoknak
és kábítószerektől részegeknek. Egy idő után annyira kimerültem testileg és lelkileg, hogy
hat hétig feküdtem a kórházban mononukleózissal.
Egyszer pedig egy daganat növekedett a torkomban. Nem tudtam inni vagy nyelni.
Néha még a lélegzés is nehéz volt. Hamarosan 60 kg-ra fogytam. Képtelen voltam utazni,
hogy anyagi alapot teremtsek szolgálatunk számára. És amint a kórházban feküdtem, a
pénzkészlet kezdett zsugorodni. Hamarosan úgy nézett ki, hogy az alkohol és kábítószerek
szenvedélye ellen harcoló szolgálatunknak vége lesz...
Végül is egy éjjel nyomoromban Istenhez sírtam és könyörögtem,
"Uram, mindent
feladok, képtelen vagyok hacolni tovább, értem, hogy kezedben van minden. Muszáj, hogy
ettől fogva csak Benned bízzak. De egyetlen dolgot szeretnék kérni Tőled, ha le akarod
zárni a szolgálatot, ez a Te dolgod, csak arra kérlek, hogy vedd el ezt a daganatot a
torkomból."
Egy órán belül felköhögtem egy dió nagyságú növekményt és hamarosan, rövid idő
múltán meggyógyultam. Mikor visszatértem a "Teen Challenge" irodába, a szolgálat még
mindig életben volt. Még most sem értem, hogy mit tett az Úr, mert senki sem küldött egy
nagy összeget, amiben reménykedtem. A szolgálat tagjai pedig nem bennem, hanem az
Úrban kezdtek bízni. Hiszem, hogy az Úr ezt akarta megértetni velünk.
Életünk problémái nemcsak egyszerűen előre láthatatlan balesetek. Mindegy, hogy
mivel állunk szemben, vagy milyen mély fájdalmunk van, Isten pontosan ott van és
figyel...
Az Atya mindig mindent felügyelete alatt tart, és amit az Ördög rosszra tervez, Isten azt a
mi javunkra fordítja...Biztatnunk kell magunkat, mondva,
"Istenem mindent meg tud
tenni és nem felejtett el engem. Szemei rajtam vannak, amint viselem keresztem. És
tudom, hogy akármilyen rossz is a helyzetem, Ő mindenek felett áll. Senki, semmilyen
hatalom nem fogja megváltoztatni a rám vonatkozó terveit."
Talán el vagy kedvetlenedve és csodálkozol,
"Nem látom, hogy miként kerülök ki
ebből a bajból. Valaha is vége lesz ennek az égő, tüzes megpróbáltatásnak? Vagy
szenvednem kell míg Jézus visszajön? Uram, képes leszek valaha is örülni megint?"
Ez az Úr válasza:
"Ime boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a
szenvedésekben. Jób állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte sorsát az Úr;
mert igen irgalmas és könyörületes az Úr." (Jakab 5:11)
"Az Úr jóra fordította Jób sorsát,
miután Jób imádkozott barátaiért és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije
volt." (Jób 42:10)
Dicsőség Szent Nevének! Halleluja!!!

David Wilkerson prédikációja /2005. október 17-i részlet/
Nagyon fontos, hogy milyen módon reagálunk a jelen megpróbáltatásaira. Amikor Izráel nagy szenvedésen ment át, akkor a nép elvesztette reményét. Elhatározták, hogy egyszerűen nem bírják tovább a szenvedést és leültek a földre. Itt volt Isten népe "kőkemény" ígéretekkel rendelkezve, mégis mintegy bilinccsel a nyakukon ültek le. Ugyanígy némely keresztény hívő ezen a ponton feladja a harcot. Nem hagyják el hitüket, de nem követik Jézust teljes szívvel. Azt mondják, "Nem bírom ki az ilyen életet. Minél közelebb kerülök Jézushoz, annál többet szenvedek." Csodálkoznak, hogy miként mondhatta Pál,
"Most örülök ti érettetek való szenvedéseimnek." (Kol 1:24) Pál pontosan azért mondhatta ezt, mert amikor elragadtatott a mennyekbe,
látta a dicsőséget, ami ránk vár. Az ott látottak tették képessé őt dicsőíteni Istent, és elfogadni a szenvedéseket és
megpróbáltatásokat ebben a világban. Elhatározta, hogy szívében örömmel fog halleluját énekelni akármilyen helyzetben is lesz,
készülődésképpen az új világ jövetelére.
"ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg. Mert azt tartom,
hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik." (Róm 8:17-18)
A dicsőség fénye, amely őt várta, összehasonlíthatatlan volt megpróbáltatásaival. Ugyanígy, el akarja fordítani a mi szemünket
is a jelen szenvedéseitől, hogy arra figyeljünk, ami jön és meg fog mindent változtatni. Csak egy perc elteltével az új
otthonunkban, már nem is fogunk emlékezni a múltra, Pál tulajdonképpen ezt mondja. Arra késztet bennünket, hogy most kezdjük
dicsőíteni Jézust, örvendezve azon, ami vár ránk. "Annak okáért Őáltala vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé,
azaz az Ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét" (Zsid 13:15) Dicsőség Szent Nevének!
Akiket Isten választott "megtisztított, nem úgy, mint az ezüstöt; megpróbált a nyomor kemencéjében." (Ézsaiás 48:10)...
Mi volt Isten üzenete? Ugyanaz, amit ma is küld népének:
"Serkenjetek fel, nincs vége mindennek, ahogy hiszitek. Az Úr a ti erősségetek, még mindig veletek van. Rázzátok ki magatokat a porból, az elvesztett kedvetektől! Üljetek a mennyei helyeken, amint azt megígértem. Nem vesztettétek el igazságosságotokat, öltsétek fel a köntösöket. Rázzátok fel magatokat, beszéljetek magatokhoz, tanítsátok magatokat. Mondjátok meg a testnek és az Ördögnek, hogy mindezek felett diadalmaskodunk, az által, aki minket szeretett." (Ézsaiás 52:1-3) Gondoljatok a három héber fiatal gyerekre, akiket Nabukodonozor király tüzes kemencébe hajított. Hitük miatt vetették őket a kemencébe. Az Úr valami mást akart elérni. Az istentelen babiloniak nem voltak a fiatal gyerekek imái vagy prédikálásuk befolyása alatt. Nem voltak meghatva bölcsességük és tudásuk vagy szent életük által. Nem, de amikor benéztek a kemencébe látták a három gyereket örömteljesen dicsőíteni Istent a legnehezebb megpróbáltatásuk alatt. Jézus jelent meg abban a kemencében, és hiszem, hogy első szava a gyerekekhez a kemencében az volt, "Barátaim, keljetek fel, mert bilincsetek leesett. Lásson ez a pogány kormány és istentelen nép titeket dicsőíteni Istent a megpróbáltatás órájában." Ezt tették a gyerekek, és az írások azt mondják, hogy Nabukodonozor megdöbbent a látványon. Gyorsan felkelt ezt kiáltva, "Mi történik itt? Nem három ember volt bevetve a kemencébe? Most pedig négyet látok kioldott bilincsekkel! Nézzétek, énekelnek, és dicsőítik a negyedik embert." Ez lesz az eredmény, amikor megpróbáltatásunk dicsőítést fog hozni. Hát miként reagáltál megpróbáltatásod idején? Iszol a félelem csészéjéből, gyöngének érzed magad, erő nélkül, hogy ellenálljál az ellenségnek? Itt az idő, hogy lerázzad a nehéz bilincseket, és emelj fel szent kezeket, hogy Megváltódat dicsőítsd! Szabad vagy, akármilyen bajokon is mész át, légy örömmel telve, mert a negyedik ember veled van a kemencében. Krisztus megjelenik a megpróbáltatásodban, és a tűz el fogja égetni a köteleket, amik megkötöztek téged.
"Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen." (Galata 1:3-5)