HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Zimányi József: Bölcs ember bölcs élete
/657-es kazetta anyaga/

"Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert
boldogok, akik megőrzik útjaimat!
Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek,
és ne hanyagoljátok el azt!
Boldog ember az, aki hallgat rám,
ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve.
Mert aki engem megtalál, az Életet találja meg,
és kegyelmet nyer az Úrtól.
De aki vétkezik ellenem, magának árt,
gyűlölőim mind a halált szeretik."
(Példabeszédek könyve 8:32-36)



"A bölcsesség mindennél nagyobb kincs."

Vizsgáljuk meg, hogy az az élet, amelyet élek az Isten mérlegén, az Isten ítélete szerint bölcs, értelmes vagy balga, értelmetlen élet! Az az élet, amelyet élek az Isten előtt, Isten országa számára hasznos vagy haszontalan. Az Isten előtt haszontalan élet - értelmetlen élet. Az egy tékozlás. Jézus világosan megmondta, hogy aki nincs velem, ellenem van.
Sokszor mondjuk valakire, hogy "milyen okos ember, milyen ügyes ember. Minden arannyá válik a kezében, mindenhez ért. Egy ezermester!" Isten különféleképpen osztotta ki a képességeket. Valakinek különös érzéke van a zenéhez. Figyeli az ember a zenész cigánycsaládból való gyerekeket, láthatja, hogy nem tud olvasni, de már a hegedűn játszik, mert kapott egy zenei képességet. Engem, ha agyonütnének sem tudnék hegedülni. Mindenkinek másképpen adatik, és más-más adatik, de hiába van nagyon sokféle jó adománya Istennek, ha ezek fölött nem az Úr Jézus keze van, ha nem Ő irányítja, ha ezek nem állnak Isten szolgálatában.
Láthatjuk, hogy milyen okos emberek is eldobják az életüket. Eltékozolják. Tönkreteszik magukat és a családjukat. Olyan rettenetes ez! Újra meg újra eszembe jut egy régi emlék. A Csaba utcán egy villamoson fájdalmas beszélgetés folyt le. Egyetemi hallgató voltam Debrecenben, a teológián. Fölszállt egy férfi rettenetes ruhában. Látszott az arcán, hogy intelligens ember volt. Alig tudott feljönni a lépcsőn, annyira részeg volt. Ott álltam a villamosvezető mellett, és a villamosvezető mondja neki:

"Jó napot, tanár úr!"

Én azt hittem, hogy gúnyolódik. Valamit motyogott az ember. Nem is volt pénze villamosjegyre. Mondta neki a villamosvezető, hogy csak álljon meg itt. Amikor leszállt a tanár, én még mentem tovább.
Mondja a villamosvezető: "Tetszik látni, milyen kár érte! Elvégezte a tanári szakot, megszerezte a tanári oklevelet, és ide züllött. Állandóan iszik. Kölcsönkéreget. Itt a villamoson is kér egy pár pengőt, vagy ötven fillért, hogy igyon. Mindenki tanár úrnak szólítja. Ide jutott!"

Egyáltalán nem volt kedvem nevetni! Olyan rettenetes volt látni azt az embert ilyen összeroncsolt állapotában. Még az intelligencia néhány sugara ott volt az arcán. Borotválatlanul, mosdatlanul, szakadt ruhában, szennyes ingben, részegen láttuk. Lehetett volna egy rendesen felöltözött, értelmet, fényt sugárzó tanár egy iskolában. Hiába voltak meg a képességei, mert elvégezte az egyetemet. Nem volt buta ember, de minden, amivel bírt, nem Krisztus kezében volt.

A Sátán kezébe került, és megölte az alkohol.

Bölcsen, hasznosan élni csak az tud, aki megszerezte azt a bölcsességet, amelyről a Példabeszédekben van szó.




"Mert aki engem megtalál, az Életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól."
(Példabeszédek 8:35)

A világi értelemben bölcs és okos emberek között mindig olyan tragikus látni, hogy nem tudnak helyesen élni. Értelmes emberek, különféle iskolát végeztek, sokféle tudományhoz értenek, és mégis elválnak, szétdobálják a gyerekeket. Másodszor, harmadszor, negyedszer nősülnek. Egy zilált élet. Mindaz az érték, amely bennük van, az a Sátán kezében van. Tönkremegy.

Most mi arról a bölcsességről beszélünk, amely Krisztusban található.



"Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé
és megváltássá." (1Kor 1:30b)

A Biblia szerint, Isten ítélete, véleménye szerint az a bölcs ember, akit Krisztus kormányoz. El kell gondolkodnom, hogy az az élet, amelyet most élek, az Istentől kapott képességeket figyelembe véve, az Isten országa számára hasznos-e? Kedves-e Istennek? Bölcs életet élek-e? Nem arról van szó, hogy munkás életet élek-e! Szorgalmas vagyok-e? Becsületes vagyok-e? Rendes vagyok- e? Az az élet, amelyet élek, alá van-e rendelve Krisztus vezetésének, a mennyei bölcsességnek?

Ma megint végigkérdeztem a gyerekeket. Szóljon az, aki ma reggel imádkozott! Egyetlen egy se mondta, hogy reggel imádkozott. Sokszor feltettem már ezt a kérdést. De miért nem imádkoznak? Mit gondoltok, ha az anya, az apa, a nagyszülő vagy az idősebb testvér - ha van a családban - odaült volna a gyerek ágya szélére, mikor még föl se kel:



"Gyermekem, kezdjük a napot az Úr Jézussal!"
Tedd össze a kezedet!
 Mondjuk együtt, vagy én mondom helyetted az imádságot!
Gondolatban kísérd!"

 Az a gyerek imádsággal kelt volna fel.

Nem volt senki, aki odamenjen mellé. Büszkék ám a szülők, hogy ők hogy nevelik gyermeküket! Mi, nagyszülők, mi mindent megteszünk érte! A nevelésünk sokszor nem okos, nem bölcs. A gyerek megszokja, hogy jól el lehet kezdeni a napot Krisztus nélkül. Jól be lehet fejezni Krisztus nélkül. Este némelyik még imádkozik, mert fél egy kicsit a sötétben. A gyerekistentiszteletre ide járó gyerekek se imádkoznak. Hát akkor a többi...Vajon bölcs ez a szülői nevelés? Bölcs ez a gondozás? Helyes ez az ellátás? Ide küldik a gyerekeiket, de a gyerek nem látta a szüleit imádkozni. Nem kapcsolta be a kezét az ő kezükbe! Olyan fájdalmat éreztem. Nem lehet elmondani!


Csak ott van Istennek tetsző, hasznos, kedves élet,
ahol a szív az Úr Jézus kezében, az Ő hatalma alatt van.



"Ezért, fiaim, hallgassatok rám, mert
boldogok, akik megőrzik útjaimat!
Hallgassatok az intésre, hogy
bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!"
(Példabeszédek 8:32-33)

Nem arról van szó, hogy hallgassátok meg az intést, hanem hallgassatok rám, hallgassatok rá! Más dolog valamit hallani, meghallani, vagy hallgatni rá! Itt van egy ígéret:

"Boldog ember az, aki hallgat rám."

Mikor tegnap elolvastam, volt bennem egy ellentmondás belül. Nincsen boldog ember. Nem ismerek boldog embereket. Én sem vagyok az. Tele vagyok küzdelemmel, bajjal, gondokkal, terhekkel. Annyi minden teher nehezedik az emberre! Hol van itt a boldogság? Viaskodtam a kijelentett Igével. Azt mondja, hogy "boldog ember!" Én nem tapasztalom. Nem lehet tovább menni, míg valami választ nem kapok. Az Ige mindenképpen igaz! Akkor hol van a hiba? Aztán újra mérlegelve, átgondolva a többi igeverset belekapcsolva megértettem, hogy itt nem olyan boldogságról van szó, hogy semmi gondom nincs, és nevetve élem az életemet, hanem mikor az ember az egész életét az Úr Jézus uralma, hatalma, vezetése, tanácsa alá rendelte, akármennyi küzdelem és baj között megy, botlások, bűnök jönnek közbe, de az ember talpraáll, újra elindul, bocsánatot kér, megint tovább megy, mégis van a szívben egy nagy belső, elvehetetlen nyugalom.



Ez a boldog ember! Tudom azt, hogy odaszántam magam, és ott, ahol nem tudok menni vagy nincs erőm vagy esetleg nem vigyáztam, ott az én Megváltóm vigyáz, Neki van ereje. Tudom azt, hogy az életemet letettem Krisztus kezébe, és Ő hordozza. Ez egy kimondhatatlan nyugalom. Ebben van a boldogság! Még az is lehet, hogy közben az ember sír. Hiszen temetünk, gyászunk van, betegeink vannak, csontunkat, testünket, idegeinket, izmainkat koptatja a betegség. Öregszünk. Nem látunk, nem hallunk, nem tudunk enni, nem tudunk aludni! Ezek nem boldog dolgok! Mégis ezek között, az a belső, elvehetetlen, legyőzhetetlen nyugalom ott van! Ezeken át, vihar között, amikor csapkodja a villám a hajónkat, ütik a sziklák a csónakom oldalát, én minden egyes nappal közelebb érek a kikötőhöz, és megérkezek oda.


Erről van szó:
"Boldog ember az, aki hallgat rám, ajtóm előtt vigyázva minden nap,
ajtófélfáimat őrizve."

Érdekes, hogy állandóan az ajtó előtt kell állni, és állandóan zörgetni, kérni, és várni. Itt van ez a Biblia, hiába nyitom ki, néma. Hiába lapozom, semmit se mutat! Nem mond semmit! Fekete betű, fehér papíron, magyar írás, hideg szöveg, nem mond semmit! Kérni kell, hogy nyissa meg az ajtót! Imádkozva olvasom, és kérem, hogy szóljon hozzám! Hiába vagyok lelkipásztor, hiába tanulmányoztam ezt a könyvet héber, meg görög, meg még más nyelveken is, oroszul, latinul, németül is. Nem beszél! Alázatosan oda kell hajolni, és kérni kell. "Uram, nyisd meg nekem ezt az ajtót!" Szinte kijön az Úr Jézus a Bibliából! Látja az ember, és az Ő hangját hallja. Ő világítja, és Ő magyarázza meg! Egyszercsak azt tudom, hogy nem én vagyok már magam és a Biblia, hanem itt van Ő is. Megelevenedik a Biblia! Életté válik. Beszélni kezd.

"Aki engem megtalál, az Életet találja meg!"

Pontosan azt adja, amire szükségem van, arra segít, abban ad világos választ, tanácsot és erőt! Van itt egy érdekes mondat, amit meg kell beszélni. "Boldogok, akik megőrzik útjaimat!" Ha valaki abban találja az élete örömét, hogy Krisztussal járhat együtt, élete örömének forrása, tartalma maga Krisztus, a vele való kapcsolat, ez azt jelenti, hogy valóban megtalálta az életet. Azaz nyugodt vagyok, küzdelmek között is békességben vagyok, van egy belső örömöm, mert Krisztusé vagyok. De van egy másféle út! Az ember boldog akar lenni úgy, hogy nem őrzi az útjait!

99 %-a lakosságnak úgy él, hogy nem törődik Isten törvényével!

 Egyáltalán nem törődik. Nem ellenőrzi az Úr Jézus az útjait. Nem is engedi meg! Nem is keresi Krisztus útját. Nem Krisztusé! Nem törődik az útjával!



Igaz-e, hogy én Krisztust követem, és
ebben van az életem öröme?

Nekem 16 unokám van hála Istennek, de nem abban van az örömöm. Szeretem őket, sok örömöt nyújt a velük való foglalkozás, de mit érne, ha én Krisztustól távol lennék? Hiába az öt gyerek, tizenhat unoka és még sok minden! Küzdelmesen, nehezen, minden módon megmaradni Krisztus nyomán, az Ő útján!

 "Boldogok, akik megőrzik útjaimat!"
Arra kérek mindenkit, aki szívében mérlegelte, és úgy döntött, hogy követni akarja az Úr Jézust, vigyázzon nagyon!

"Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!"

Sokszor elmondtam a gyülekezetnek, hogy a legnagyobb akadálya annak, hogy üdvösségre jussunk, a saját büszkeségünk. Többen elmentek közülünk. A kemény szív büszkesége vitte el őket! Valamit meg kell mondani! Ha az Ige intése engem felingerel, ez még nem baj. De ha ennek a küzdelemnek az a vége, hogy nem adok igazat a Bibliának, mert nekem van igazam, az már baj! Ha engem állandóan támadnak a Bibliával, a prédikációval, mindig csak ítéletet hallok, itt már baj van!

"Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt!"



Életem egyik legnagyobb meglepetése volt, mikor hazakerültem a fogságból és végre lehetőségem volt, hogy egy gyülekezetben prédikáljak. Elmentem egy kis magyar gyülekezetbe, fenn a ruszin vidéken. Nagyon örültem, hogy megint szabad vagyok, itthon vagyok, és egy hálazsoltárt olvastam fel. Új év első napja volt. Különösen ragyogott a nap. Napfényes Újév volt. Fényben úszott a templom. A szószék ott a földön volt. Én könnyes szemmel prédikáltam. Istennek hálát adva üdvözöltem azokat, akiket nyolc éve nem láttam, és még életben találtam. Szívem tele volt hálával. Az arcomon folyt a könny. Amikor kiléptem a szószékről, és mentem, hogy elköszönjek a gyülekezettől, odajöttek ketten vagy hárman férfiak, nagyon megdorgáltak. Falusi emberek.
"Mi meghívtuk ide magát, és vártunk magától egy kemény, nehéz prédikációt. Nézze, annyi bűn van bennünk, olyan romlottak vagyunk! Úgy elpártoltunk Istentől! Maga meg egy fél órán át mindig mondta, hogy milyen jó az Isten, és hogy mennyi jót tett velünk." Megdorgáltak engem, mert nem volt kemény a prédikáció. Nem értették az én lelkem állapotát. Nekem akkor úgy kellett szólni! Ott köszöntem meg Istennek, hogy újra kezdhetem az életet normális körülmények között. Ők pedig várták, ahogy korábban hallották tőlem a kemény beszédet.



Idézték is: "Emlékszik, amikor fáklyákkal mentünk az istentiszteletre, mert nem volt semmilyen világítás. Pattogott az ostor rajtunk, de az használt nekünk. Most meg körülsimogatott minket."
Ugye, milyen érdekes? Ezek egészséges hitű emberek voltak. "Hallgassatok az intésre, hogy bölcsek legyetek, és ne hanyagoljátok el azt! Ajtóm előtt vigyázva minden nap, ajtófélfáimat őrizve."
Testvérek, az nem jó, ha elindulunk a napnak úgy, hogy a Biblia nekünk ma semmit se mondott. Isten nem szólt hozzám, és én megyek! Nem jó! Ott kell őrizni az ajtófélfát és várni, míg megnyílik! Hiszen annyi szeretet és kegyelem van benne, mert "aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól!" Nem hallgatni kell csak, hanem meghallani, és hallgatni Rá! Van aki csak hallja. Nagyon sok ember nem is hallja. Nem régen beszéltem egy férfivel a faluból, és valahogy úgy adódott, hogy a szívem keserűséggel volt tele. Mikor megláttam az utcán, imádkoztam, hogy helyesen tudjak szólni ahhoz az idős emberhez, és azt mondtam neki:
"Olyan mély fájdalmat érzek, mikor magát látom. Mindig munkában látom, mindig valahova igyekszik, valamit csinál. Mindig munkaruhában van, és a saját lelke, üdvössége, hite számára nincs semmi ideje."
Azt mondja: "De gondolatban mindig ott vagyok, mikor maguk ott vannak."
Mondtam neki: "Milyen gyerek az, aki mindig gondol a családra, de sose jön el, soha nem jön be a szülői házba, a családi házba?"
Azt mondta: "El fogok menni."
Hát nem jött el!


Jaj, bizony, lehet hallgatni, nem hallgatni - de hallgatni rá, meghallgatni, az fontos! Az ember aláveti magát annak, amit az Ige mond. Bibliát a kézbe, Jézust a szívbe! Alázatosan, csendesen, de erővel tele! Ezt az erőt mi Krisztustól kapjuk. Nem hirdetjük hangosan, hogy mi hogyan élünk. Mi mindent nem bírunk el! Mekkora terheket hordozunk alázatosan, csendesen, de erővel tele. Előbb-utóbb meglátszik, és észreveszik, hogy miféle terheket bírunk el.
Mikor valaki a községben eldobja az életét, mindig úgy érzem, mintha nagyon megvertek volna. Nem tudtam a teher viselésében részt venni. Nem tudtam a vállamat a terhe alá odatenni. Maga hordta, és nem volt mellette senki. Olyan fájdalom ez! Erő kell! Komoly, nehéz, nagy erő!

De "aki engem megtalál, az Életet találja meg!"

Ha valaki Jézus Krisztust megtalálta, a legborzasztóbb terhek alatt is végigmegy az úton. De ha Ő nincs ott, hiába van jó emberi elszánás, minden orvosi segítség, nem bírja az ember a terheket! Nem vagyunk biztonságban, ha magunkra bíztuk magunkat, akkor se, ha a családtagokra!
Milyen különös, hogy néha a nagy családban is valaki eldobja az életét. Annyian vannak körülötte, mégis sikerül neki. Nincsen biztonságban az élet, amíg a Krisztussal való találkozás meg nem történik, míg a szívbe be nem költözik Ő.

"Mert aki engem megtalál, az Életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól."

Ehhez állandó alázatosság kell! Megismétlem, hogy hiába vagyok lelkipásztor. Van lelkészi oklevelem, de nem tudok semmit nyerni a Bibliából addig, míg alázatosan nem kérem. Nem beszél! Ott kell állni, és zörgetni. És el kell mondani imádságban: "Uram, megígérted, hogy aki kér, az mind kap! Aki keres, talál. Aki zörget, annak megnyittatik. Én most itt vagyok. Kérek, keresek, zörgetek." És akkor megnyílik. Elönti az embert, mint az áradat. Mint mikor feltör a forrás, azt se tudja az ember, hogy miből igyon, úgy ömlik. De ha bezárta, nincsen. Én nem tudom megváltoztatni a szöveget, mert itt van.
"De aki vétkezik ellenem, magának árt, gyűlölőim mind a halált szeretik."
Krisztusban az Élet, Krisztus nélkül a halál van már itt a Földön. Mosolyog, piros az arca, sikerül minden, de a halálban van. Jézus megmondta a legvallásosabb zsidóknak: "Holtak vagytok a bűneitekben, ha nem juttok el a Bennem való hitre. Aki engem megtalál, az Életet találja meg." Ugye, hogy összeölelkezik az Ó- meg az Újszövetség. Itt már jövendöl Krisztusról az Ószövetség.
Jézus mit mondott?
"Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet."
"Én vagyok a feltámadás és az Élet."
"Én vagyok az Élet kenyere."
"Aki hisz Énbennem, ha meghal is, él."


Példabeszédek egy 3000 évvel ezelőtti írás, Krisztus tanítása 2000 éves, 1000 év van a kettő között. Mégis, hogy összecseng! Krisztusban az Élet, Krisztus nélkül halál!



"Tanúul hívom ellenetek az Eget és a Földet,
hogy elébetek adtam az Életet és a halált,
az áldást és az átkot.
Válaszd hát az Életet, hogy élhess te és utódaid!
Szeresd az Urat, a te Istenedet!
Hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz!"
(5Móz 30:19-20a)

Olyan gyönyörűen beszél!
Igazán a Szent Lélek (Szent Szellem) hangja!

Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk! Köszönjük Igéd szavát. Azt kérjük alázatosan, munkálkodj bennünk, hiszen Krisztus olyan sokat tett érettünk. Vezess el bennünket a bölcs élet útjára! Adj olyan alázatos szívet Uram, hogy tudjunk csendesen várni, kérni, míg Igéd megszólal, megnyílik! Vezess el a boldog élet útjára, mely küzdelmek között is, mégis mennyei békesség örömében van! Íme kezedbe tesszük magunkat! Bocsáss meg kérünk azért is, hogy gyermekeinkért és unokáinkért olyan keveset tettünk. Nem tudtuk az Úr Jézus nevét úgy felragyogtatni előttük, mint ahogy azt Te Igédben ránk bíztad. Oly sokszor bizony nem Isten félelmével szerettük őket, hanem a magunk emberi szeretetével, amely semmit sem segített. Bocsásd meg ezt nekünk, és légy segítségünkre, tanácsolj bennünket és tégy bölccsé a Te Igéd szerint, hogy úgy nevelhessük és szerethessük őket, ami a Te Neved dicsőségére szolgál. Ámen.
Jézus neve fenséges!
Drága Megváltó, Nagy Alkotó.
Immánuel, nem hagy Ő el!
Igéje áldott, élő szó.



Zimányi József életrajzát itt elolvashatod.

"Az igazak emlékezete áldott!"

Zimányi József prédikációi és írásai
Tűzoszlopoddal jéghegyek között

Ajánlott olvasmányok



Elisabeth Seiler misszionáriusnő élete
 (1889 - 1974)
ELHÍVÁS - VEZETÉS
HIRDESSÉTEK CSODÁLATOS DOLGAIT!
könyve alapján

Ígéretet tett, hogy soha senkinek nem szól, ha valamire szüksége van, hanem egyedül Jézushoz fordul. Csodálatos imameghallgatást és vezetést tapasztalt. Leírta élményeit mit élt át Jézus Krisztussal, Ura szolgálatában. Élete, példája bátoríthat az Úr Jézus Krisztus követésére, odaszánt életre és szolgálatra. mennyei telefonja működött.