VERSEK, HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com


Makai Rozália

UNGÁR ALADÁR élete (1905-1970)
Krisztus-hívő zsidó prédikátor

Lukátsi Vilma: "Igen, Atyám!" c. könyve alapján



        Budapesten született 1905. július 2-án. Az ortodox zsidók számára ez az 5665. esztendő. Családjuk a Lévi törzséből származik. Édesapja Ungár Izsák pénzbeszedő nem héber nevet választott a fiának, mivel túlzottan nem ragaszkodott a hagyományokhoz. Nyolc nap múlva a gyermeket körülmetélték. A családban Andinak szólították. Másfél év múlva megszületett leánytestvére. A két gyermeknek gondtalan és vidám élete volt, de a mindig mosolygós édesanyját tízéves korában elvesztette.

         Kishúgát nagy szeretettel gondozgatta, kényeztette, megvédelmezte, mert a temetésen megígérte neki, -" Ne sírj! Ezentúl én leszek az anyukád!" Ezt az igéretét nagyon komolyan vette. Iskolaévei nyugtalanok voltak. Nagyon rossz gyerek volt. Nem akart tanulni. Kereskedőnek készült, és egy textilüzletben történt baleset miatt el kellett távolítani az elgennyesedett jobb veséjét. Ezután 18 évesen azt gondolta, hogy csak néhány esztendő van hátra az életéből. "Valósággal belevetettem magam minden élvezetbe, szórakozásokba... Elégedetlen voltam mindennel, önmagammal is. Kerestem valamit." - írta naplótöredékében. Azt gondolta, hogy így nem érdemes tovább élnie. Még ezen a héten találkozott Rothstein ezredessel, egy élőhitű keresztyén emberrel, aki az Üdvhadsereg vezetője volt Budapesten. Andi jól beszélt németül, így megértette, amit mondott az ezredes. Megmagyarázta Andinak, aki akkor még szégyellte zsidó voltát, hogy az ő Üdvözitője is a zsidók közül jött. A bűnbocsánatról Andi azt mondta, hogy a zsidók a nagy engesztelési ünnepen minden férfiért egy kakast, minden asszonyért egy tyúkot ölnek meg, és kérik Istent, hogy az állatok vérét fogadja el bűnáldozatul. Ezen kívül van még tíz bűnbánati nap, amikor beismerik bűneiket, és kérik Isten bocsánatát. És akkor csodálkozva hallottam két meggyőző igazságot:

         - Először, hogy az Isten rendje szerint a főpapnak először a saját bűneiért kell áldozatot hoznia, és csak azután szabad és lehet engesztelést szereznie Istentől az egész népért. Tehát az, amit mi az engesztelési napon teszünk, Isten előtt egyáltalán nem érvényes!

- Másodszor azt mondta, hogy Isten áldozati báránya JÉZUS, Aki örök érvényű engesztelést szerzett - az egész világ bűneiért! Senki se vész el bűnei miatt, ha Őbenne hisz! Annak örök élete van! Az áldozati Bárány vére a Benne hívőket megváltotta, azoknak a bűneit Isten megbocsátja!

        Az ezredes letérdelve imádkozott érte, mialatt Andi is letérdelt, és lepergett előtte az egész élete, és keservesen sírni kezdett. Nem bírt saját szavakkal imádkozni, de Isten meghallotta kiáltását a mélységből. Végül örömkönnyek között élte át, hogy Isten kegyelme belépett az életébe, és ettől kezdve Jézus Krisztus tulajdona lett. "Még tökéletlen, amilyen csak egy újszülött lehet, de már életet kaptam Istentől. Örök életet." El kellett hinnie: a názáreti Jézus nemcsak Messiása, hanem személyes Megváltója is.

Ő volt Isten Báránya, aki engesztelést szerzett! Isten Báránya és Júda Oroszlánja: Ugyanaz!



Ettől kezdve új életet kezdett. Mindennap Isten szavát akarta hallani. Járt az összejövetelekre, minden bibliamagyarázatot nagyra értékelt.

         Közben apja zsidó szokás szerint megnősült, feleségül vette a család legközelebbi egyedül maradt nőtagját. Szerette azután született öccsét is. Az új hitéért kitiltották a szülői házból. Az Üdvhadsereg azok között dolgozott, akiket a hivatalos egyházak nem tudtak, vagy nem akartak elérni, szükséglakásokban lakó koldusok, háborús rokkantak, cselédlányok, munkanélküliek, éhező, kilakoltatott családok.

         Hét éven át az Üdvhadseregben dolgozott tolmácsként, lelki-szellemi fejlődése egyenesen haladt fölfelé. Rengeteget dolgozott az Úr országáért. Az intézménynek volt egy lapja, a "Segélykiáltás", melyben Andi tudósított az imaházuk 1925. február 9-i megnyitójáról. Rothstein ezredes csupaszív ember volt, aki nagyon jó gyakorlati tanácsokat adott a fiatal, nyílt, kedves, mosolygó tekintetű testvérének, mert látta, hogy élettársat keres a sok női szolgáló testvér között.

- "Fiacskám, ne törődj a lányokkal! Hagyd őket! Ha lányok után futkosol, nem növekedsz a kegyelemben..." Még hozzátette látva a fiú arcán a tanácstalanságot:

"Tudod, akit Isten neked szánt, azt a te számodra tartogatja, és azt te megkapod!"




Így is lett, egyik tiszttársa, Emma Kroll a felesége. "Kicsi" a "die Kleine" egy szőke, kékszemű német lány, aki szépen énekelte már magyarul a szolgálatban a dalokat Andival. Őt Andi Emmchen-nek hívta, és 1930-ban eljegyezte. Andi az alábbi tanácsot kapta az ezredestől az eljegyzésükön:

- Fiacskám, ha más nem is látja, te tudd, hogy bárhol légy, nyakadban lóg egy tábla: "NEM ELADÓ" és az is, hogy: "NEM KAPHATÓ". Ez egy nagyon jó tanács volt, amelyet Andi többször elmondott ifjú hallgatók előtt.

         Majd engedélyt kért a Németországban levő központtól, hogy feleségül vegye. Ezt Emmchen tőlük tudta meg. Ezután így történt a leánykérés: - "Emmchen, megelégszel-e azzal, hogy életemben csak a harmadik helyet foglalhatod el? Az első hely az Úr Jézusé, a második a szolgálaté, a feleségemnek csak a harmadik hely jut..." Igent mondott.



         Önképzéssel a szolgálat mellett szinte éjjel-nappal tanult. A Biblia mélyebb megismerése érdekében nem sajnált sem időt, sem fáradtságot, ő aki az iskolában kibújt a tanulás alól. Most már az Ige megismerésével élő vizet kapott. Volt egy ismerőse, Berliner Hugó, Krisztus hitre jutott zsidó mérnök, aki azt tanácsolta, hogy tanuljon meg minél előbb és minél jobban angolul, mert Istennek sok gyermeke beszél és ír ezen a nyelven. Ekkor eredetiben olvashatná C. H. Mackintosh magyarázatát Mózes öt könyvéről, óriási távlatok nyílnának meg Andi előtt is az Ó- és az Újszövetség kapcsolatáról.



         Ahogy haladt előre az angol nyelvtanulásban, úgy jutott tovább a hitben. A megtért embereknek növekednie kell a hittel együtt az ismeretekben is. Úgy döntött, hogy kilép az Üdvhadseregből, és csatlakozik Berliner Hugóék csoportjához, ahol közösen tanulmányozzák a Bibliát, és olyanok magyarázzák az Igét, akik tanitói talentumot kaptak, "És Ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére a Krisztus Testének építésére!" (Ef 4:11;13.) Andi természetesnek vette, hogy Emmchen oda megy, ahová ő. Azt sem titkolta, hogy az Üdvhadsereg katonai szervezettségében az alá- fölérendeltségi viszonyt egyszerűen már nem bírta elviselni. "Az Úr pedig a Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság." (2Kor 3:17)
Két gondolattal jött el az Üdvhadseregből:

        - "Nem akarok fizetett állásban lenni az evangéliumért; ingyen akarom hirdetni; ha kell, bármilyen munkát elvállalok!"



        - "Abban az időben rámnehezedett a zsidómisszió is..."
Több helyről kapott ajánlatot, de végül dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor ajánlatát fogadta el, akit Hugón keresztül ismert meg.

         "A testvérek rám bízták, hogy látogassam a vidéki gyülekezeteket. Kijelölték, hogy merre menjek. Volt a zsebemben összesen négy pengő. Hathetes út állt előttem. Nem emlékszem arra, hogy a feleségemnek mit hagytam otthon... volt azonkívül egy rossz kerékpárom, hátsó gumiját vastag spárga tartotta, azzal volt átkötve, minden fordulatnál zökkent egyet. A vázon, a csomagtartón, de még a kormányon is csomagok voltak: Bibliákat vittem, abban a reményben, hogy eladom őket, és az lesz a keresetem. Kétnapi rázós karikázás után érkeztem először Miskolcra, első állomáshelyemre. Egy kedves kis fényképészműterem volt a gyülekező hely..." Ennek tulajdonosa Roth Annie szintén zsidó volt, aminek különösen örült. Akik hallották a bibliamagyarázatát, vitték a jó hírt. A következő alkalmon már zsúfolásig megtelt a ház. Később tudták meg, hogy valaki még a helyi újságba is beletétette a bibliaóra időpontját.



         Néhány soros újságkommünikéből értesült a közönség arról, hogy Ungár Aladár Krisztus-hívő zsidó prédikátor előadást fog tartani a Krisztus-problémáról, a zsidóságnak Krisztushoz való viszonyáról, a sokat hangoztatott zsidókérdésről, az áttérésről, kitérésről és megtérésről. A 28 éves Andi zsidók és keresztények gyűrűjében beszélt egy újságírónak a Krisztus-hívő zsidómozgalomról. Az interjú megjelent 1933. július 29-én a miskolci Reggeli Hírlapban. Dr. Kiss Ferenc szegedi egyetemi tanár, dr. Fischer Árpád fogorvos, Berliner Hugó mérnök, dr. Somogyi Imre baptista prédikátor és Ungár Aladár B-listás tisztviselő, budapesti lakosok irányították a magyarországi Krisztus-hívő zsidó mozgalmat.

         Budapesten kívül Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Békésen és Szegeden volt talaja a mozgalomnak. -"Nem az egyházak számára toborzunk híveket, nem ki- és áttéréseket akarunk, hanem megtéréseket, lelki átváltozásokat, újjászületést, és ezt megbeszélések keretében igyekszünk elérni. Ugyanolyan módon, ahogy az apostolok tették, helyről helyre járva, összejövetelek útján munkálkodunk a mozgalom érdekében. Mindenki megmaradhat az egyháza körében. Én magam is zsidó vagyok. Mozgalmunk szabálya, írott törvénye a Szentírás, amely a mindennapi életre is nagyon fontos, megbízható életelvet ad. A Szentírás Isten sugallása, és Krisztus elsősorban a zsidóságnak hozta az üdvöt, csupán az akkori politikai félreértések miatt nem fogadta el a zsidóság, hogy Jézus a Messiás! Ő az, Akit a próféták megjövendőltek!..." (Részlet az interjúból)

         Az érthető, szép magyar nyelven elhangzott igehirdetései, bibliamagyarázatai egyszerre szóltak az értelemhez és a szívhez. Mindent megtett, hogy az evangélium gazdagságát megismertesse másokkal. Krisztust prédikálta minden sallang nélkül, ezért szívesen látott előadó volt minden hívő körben. Isten irgalma gyújtott ébredést a sötétben, mert ördögi tervek készülődtek Európában. Csia Sándor MÁV főorvos, aki az Európai Keresztyén Misszióban működött, élű hitű testvér beszélt James A. Stewart-ról, akit Isten a futballpályáról szólított el, és aki ébresztő üzenettel járja Európa országait. Csia Sándor a Magyar Evangéliumi Alliance Mozgalom nevében meghívta Magyarországra a skót evangélistát. Ettől kezdve egyre többen imádkoztak ébredésért. Isten előrelátó vezetésének engedelmeskedve Andi ekkorra már jól beszélt angolul is. 1936-ban így őt választották az ifjú, nála öt évvel fiatalabb Stewart mellé tolmácsnak, aki éppen úgy tudja majd továbbadni az üzenetet, ahogyan hallja és érti, akit éppúgy nem kötnek dogmák vagy vallási hitelvek, ahogy a skót fiatalembert sem.




        Amikor a miskolci "siker" megismétlődött máshol is, és Andi igehirdető körútján tele volt élményekkel átélt egy megtapasztalást, amelyről így számolt be: "...Sarkad és Szeged között egy fa árnyékában leültem. Falatoztam, olvastam a Bibliámból, imádkoztam. Nagyon közel volt hozzám az Úr. És akkor a szívemben olyan világosan, mintha ember szólt volna hozzám, hallottam az Úr hangját.
Azt kérdezte:

Mit akarsz? Ilyen sikereket vagy az én akaratomat?

         Azonnal kibuggyant a könny a szememből, pedig vigyáztam, férfi vagyok, nem sírok, és azt mondtam:

- Uram, nekem nem a siker kell, hanem az, amit Te akarsz számomra!

         Akkor láttam meg, hogy Isten mennyire megáldotta ezt a vezetést, és hogy nem igaz az, amit mások prédikáltak felőlem, hogy elkallódom majd. Amikor az Ő akaratát cselekedtem, adta az áldásokat, de azt is megmutatta, hogy másképpen akar engem felhasználni."

        Később megnyitotta Budapesten a Hársfa utcában az Evangéliumi Könyvkereskedést, melyben igazi segítség a felesége volt. Ez az üzlethelység volt egyben az otthonuk is egy függöny mögött. Andi átfogta a felesége vállát:

- "Mit gondolsz, Emmchen, nem mondhatnánk ezt úgy, hogy az üzletben a lakás?"

Andi nyugodtan mehetett evangélizálni, mert a könyvüzletet Emmchennél a legjobb kezekben hagyta.

         A gyülekezetet, ahol Andi lelki-szellemi otthont talált, egyszerűen Keresztyén Testvérgyülekezetnek nevezték. Kiss Ferenc orvosprofesszor, aki koránál és tudásánál fogva elsőnek számított az egyenlők között, arról beszélt, hogy a skót fiatalember tulajdonképpen Jónás próféta feladatát kapta, akit Isten kegyelme küldött, mielőtt ítélet sújtja az országokat...Stewart megmondta, hogy minden országban az Úrtól kéri a tolmácsát, aki szolgatárs, aki ugyanúgy rezdül Isten továbbadandó üzenetére, mint ő, és ilyen Magyarországon csak Ungár Aladár lehet.

         Az Úr nagyon megáldotta az összejöveteleket.. A skót igehirdető továbbutazása után Andi még járta az országot, hirdette az Igét, szolgált bizonyságtétellel, és esténként imádkozott is a hallgatóságért, akik neki mind testvérei lettek.

        A testvérek nagy szeretettel törődtek velük. Látva nyomorúságos helyzetüket, egy igénytelen udvari lakást szereztek nekik a közelben a körfolyosó végén, ahol a német baptisták imaháza volt a Wesselényi és a Hársfa utca sarkán. Ezt is ők hálásan fogadták.

        A budapesti gyülekezetben volt egy idősebb testvér, aki teológiát végzett, és nagy bibliaismerettel rendelkezett, akit Andi atyai barátjának tartott. Ez a testvér a Jelenések könyvének magyarázatán dolgozott, és abban az Úr Jézus visszajövetelére irányította a figyelmet. Ő mondta Andinak:
- "Nehéz idő, sok szenvedés vár az Úr választott népére. A maradék azonban megtartatik...igen, Isten összegyűjti az Ő választott népét, hogy amikor az Úr Jézus visszajön, a nép együtt legyen, saját országában, a Földközi-tenger partján, a mostani kicsi és sovány földön, amit majd ők tesznek virágzó állammá..."
Ez úgy hangzott, mint valami prófécia. Adventre megjelent a könyv, a szerző egy év múlva megkapta a behívót az Örökkévalóságba.


Elragadtatás és Jézus Krisztus visszatérése



         A magyar parlament megszavazta a zsidótörvényt, a keleti front lövészárkaiban magyar katonák dideregtek. A gyülekezetükben egyre több Krisztus-hívő zsidót fogadtak maguk közé. Köztük volt Andi húga is. Isten úgy látta jónak, hogy megtérése után másfél évtized múlva ott állhatott a Deák téri templom szószékén, és hirdethette a felismert igazságokat. Apja sem tiltakozott ellene, mert gondoskodást és szeretetet kapott gyermekeitől. Egy idő óta ott élt náluk az átrendezett éléskamrában, hogy mielőtt a gettóba irányítanák ne találják meg azonnal. Andit is behívták munkaszolgálatra, de csodaképpen elengedték. Egy alkalommal váratlan látogató érkezett a szomszédjukban lakó testvérékhez, a keleti frontról szabadságra egy vecsési, fiatal, baptista katona, aki beszámolt a munkaszolgálatosok nyomorult helyzetéről. Ekkor Andit Isten felkészítette, hogy a félelem közepette is tudja dicsőíteni az Urát, akinek annyiszor megtapasztalta kegyelmét, szeretetét, csodálatos kijelentéseit. Többször bekerült munkatáborba, de Krisztus jóvoltából az irodába került tolmácsnak.
Orvosságot vett az öreg, beteg zsidóknak a táborban. Hirdette nekik:
Az Úr, a Magasságos tökéletes kiengesztelést szerzett az Úr Jézus Krisztusban, megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nekik az ő bűneiket. Krisztusért kérte béküljenek meg Istennel! Hátizsákjában sok Újszövetséget csempészett be a táborba.




         Különösen a fiatalok között volt népszerű, akikkel "Andi bácsi" szívesen elbeszélgetett. Évtizedeken át aktív munkatársa volt a Magyar Evangéliumi Alliance- nak, majd ügyvezető titkára a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének. A már fiatal korában megtámadott egészsége azonban egyre romlott. Egyetlen megmaradt veséjét kétszer operálni kellett. Cukorbeteg lett.1957-ben bélrákkal operálták. Valóságos múzeuma volt a betegségeknek, ő maga is csodának tartotta azt, hogy Isten még mindig erőt ad neki a munkára. 1959-ben kivándorolt felesége hazájába, Németországba, de a munkát betegen, nagy fájdalmakkal, súlyos műtétek után sem hagyta abba. 1961-ben egyik, majd 1970-ben a másik lábát is amputálni kellett.

"Lábaimat elvesztettem, de szárnyakat kaptam."

         Látása is gyengült, de a törékeny cserépedényben még mindig ott fénylett Isten világossága. Mint ahogy önbizalmát és Urába vetett hitét nem tőrték meg az üldözések, munkatáborok, és ahogyan ott is társainak vigasztalója volt, ugyanúgy betegágya mellől is áradt a türelem és a szolgálat áldozatos készsége.



         Levelezett, rádió-igehirdetéseket tartott, írásaival is szolgált élete utolsó percéig. A Vetés és Aratás c. folyóiratot is szerkesztette.

Halála előtt még fontos ügyeket intézett, csendesnapi szolgálatra készült. A tolókocsijában is ragyogó példája volt annak, hogyan diadalmaskodik Isten ereje a betegség fölött. És amikor a hazahívó szót meghallotta - 1970. november 23-án -, teljes békességben költözött haza Urához, hű Megváltójához. Porsátorát Tuttlingenben temették el.


A sírkövére ez van írva:
CHRISTUS IST MEIN LEBEN!
IGEN ATYÁM!

"Az igazak emléke áldott!"

Igen, Atyám!; Ti vagytok a Föld sója - kaphatók az
Evangéliumi Kiadó és Iratmissziónál
http://www.evangeliumikiado.hu




ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Hartman László: Ungár Aladár emlékezete

Ungár Aladár igehirdetései:

KRISZTUS A MI FŐPAPUNK! KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE



ELTEMETTETVÉN ŐVELE EGYÜTT...A bibliai bemerítkezés



Dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas orvosprofesszor

életrajzát itt elolvashatod.


A KOCSIMISSZIÓ ELINDÍTÁSA 1933-BAN

An Israeli Jew finds the true Messiah
Egy izraeli fiú megtalálta a Messiást


Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!






22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza az oldal elejére!
Vissza a menüre!