Ettől kezdve új életet kezdett. Mindennap Isten szavát akarta hallani. Járt az összejövetelekre,
minden bibliamagyarázatot nagyra értékelt.
Közben apja zsidó szokás szerint megnősült,
feleségül vette a család legközelebbi
egyedül maradt nőtagját. Szerette azután született öccsét is.
Az új hitéért kitiltották a szülői házból.
Az Üdvhadsereg azok között dolgozott, akiket a hivatalos egyházak nem
tudtak, vagy nem akartak elérni, szükséglakásokban lakó koldusok, háborús rokkantak,
cselédlányok, munkanélküliek, éhező, kilakoltatott családok.
Hét éven át az
Üdvhadseregben dolgozott tolmácsként, lelki-szellemi fejlődése egyenesen haladt fölfelé.
Rengeteget dolgozott az Úr országáért. Az intézménynek volt egy lapja, a
"Segélykiáltás",
melyben Andi tudósított az imaházuk 1925. február 9-i megnyitójáról. Rothstein ezredes
csupaszív ember volt, aki nagyon jó gyakorlati tanácsokat adott a fiatal, nyílt, kedves,
mosolygó tekintetű testvérének, mert látta, hogy élettársat keres a sok női szolgáló testvér
között.
- "Fiacskám, ne törődj a lányokkal! Hagyd őket! Ha lányok után futkosol, nem
növekedsz a kegyelemben..." Még hozzátette látva a fiú arcán a tanácstalanságot:
"Tudod, akit Isten neked szánt, azt a te számodra tartogatja,
és azt te megkapod!"
Így is lett, egyik tiszttársa, Emma Kroll a felesége. "Kicsi" a "die Kleine" egy szőke,
kékszemű német lány, aki szépen énekelte már magyarul a szolgálatban a dalokat Andival.
Őt Andi Emmchen-nek hívta, és 1930-ban eljegyezte. Andi az alábbi tanácsot kapta az
ezredestől az eljegyzésükön:
- Fiacskám, ha más nem is látja, te tudd, hogy bárhol légy,
nyakadban lóg egy tábla: "NEM ELADÓ" és az is, hogy: "NEM KAPHATÓ". Ez egy
nagyon jó tanács volt, amelyet Andi többször elmondott ifjú hallgatók előtt.
Majd engedélyt kért a Németországban
levő központtól, hogy feleségül vegye. Ezt
Emmchen tőlük tudta meg. Ezután így történt a leánykérés: - "Emmchen, megelégszel-e
azzal, hogy életemben csak a harmadik helyet foglalhatod el? Az első hely az Úr Jézusé,
a második a szolgálaté, a feleségemnek csak a harmadik hely jut..." Igent mondott.
Önképzéssel a szolgálat mellett szinte
éjjel-nappal tanult. A Biblia mélyebb
megismerése érdekében nem sajnált sem időt, sem fáradtságot, ő aki az iskolában kibújt a
tanulás alól. Most már az Ige megismerésével élő vizet kapott.
Volt egy ismerőse,
Berliner Hugó, Krisztus hitre jutott zsidó mérnök, aki azt tanácsolta, hogy tanuljon meg
minél előbb és minél jobban angolul,
mert Istennek sok gyermeke beszél és ír ezen a
nyelven. Ekkor eredetiben olvashatná C. H. Mackintosh magyarázatát Mózes öt
könyvéről, óriási távlatok nyílnának meg Andi előtt is az Ó- és az Újszövetség
kapcsolatáról.
Ahogy haladt előre az angol nyelvtanulásban,
úgy jutott tovább a hitben. A megtért
embereknek növekednie kell a hittel együtt az ismeretekben is. Úgy döntött, hogy
kilép az Üdvhadseregből, és csatlakozik Berliner Hugóék csoportjához,
ahol közösen tanulmányozzák a Bibliát, és olyanok magyarázzák az Igét, akik tanitói talentumot kaptak,
"És Ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat
evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat
végzésére a Krisztus Testének építésére!" (Ef 4:11;13.) Andi természetesnek vette, hogy
Emmchen oda megy, ahová ő.
Azt sem titkolta, hogy az Üdvhadsereg katonai szervezettségében az alá-
fölérendeltségi viszonyt egyszerűen már nem bírta elviselni.
"Az Úr pedig a
Szellem, és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság."
(2Kor 3:17)
Két gondolattal jött el az
Üdvhadseregből:
-
"Nem akarok fizetett állásban lenni az
evangéliumért; ingyen akarom hirdetni; ha kell,
bármilyen munkát elvállalok!"
- "Abban az időben rámnehezedett a zsidómisszió
is..."
Több helyről kapott ajánlatot, de végül
dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor ajánlatát fogadta
el, akit
Hugón keresztül ismert meg.
"A testvérek rám bízták, hogy látogassam
a vidéki gyülekezeteket. Kijelölték, hogy
merre menjek. Volt a zsebemben összesen négy pengő. Hathetes út állt előttem. Nem
emlékszem arra, hogy a feleségemnek mit hagytam otthon... volt azonkívül egy rossz
kerékpárom, hátsó gumiját vastag spárga tartotta, azzal volt átkötve, minden fordulatnál
zökkent egyet. A vázon, a csomagtartón, de még a kormányon is csomagok voltak:
Bibliákat vittem, abban a reményben, hogy eladom őket, és az lesz a keresetem. Kétnapi
rázós karikázás után érkeztem először Miskolcra,
első állomáshelyemre. Egy kedves kis
fényképészműterem volt a gyülekező hely..."
Ennek tulajdonosa
Roth Annie szintén
zsidó volt, aminek különösen örült.
Akik hallották a bibliamagyarázatát, vitték a jó hírt.
A következő alkalmon már zsúfolásig megtelt a ház. Később tudták meg, hogy valaki
még a helyi újságba is beletétette a bibliaóra időpontját.
Néhány soros újságkommünikéből értesült a közönség arról, hogy
Ungár
Aladár Krisztus-hívő zsidó prédikátor előadást fog tartani a Krisztus-problémáról, a
zsidóságnak Krisztushoz való viszonyáról, a sokat hangoztatott zsidókérdésről, az
áttérésről, kitérésről és megtérésről. A 28 éves Andi zsidók és
keresztények gyűrűjében
beszélt egy újságírónak a Krisztus-hívő zsidómozgalomról. Az interjú megjelent 1933.
július 29-én a miskolci Reggeli Hírlapban. Dr. Kiss Ferenc szegedi egyetemi tanár, dr.
Fischer Árpád fogorvos, Berliner Hugó mérnök, dr. Somogyi Imre baptista prédikátor és
Ungár Aladár B-listás tisztviselő, budapesti lakosok irányították a magyarországi
Krisztus-hívő zsidó mozgalmat.
Budapesten kívül Miskolcon, Nyíregyházán,
Debrecenben, Békésen és Szegeden volt talaja a mozgalomnak. -"Nem az egyházak
számára toborzunk híveket, nem ki- és áttéréseket akarunk, hanem megtéréseket,
lelki
átváltozásokat, újjászületést, és ezt megbeszélések keretében igyekszünk
elérni.
Ugyanolyan módon, ahogy az apostolok tették, helyről helyre járva, összejövetelek útján
munkálkodunk a mozgalom érdekében. Mindenki megmaradhat az egyháza körében. Én
magam is zsidó vagyok. Mozgalmunk szabálya, írott törvénye a Szentírás, amely a
mindennapi életre is nagyon fontos, megbízható életelvet ad. A Szentírás Isten
sugallása, és Krisztus elsősorban a zsidóságnak hozta az üdvöt, csupán az akkori politikai
félreértések miatt nem fogadta el a zsidóság, hogy Jézus a Messiás! Ő az, Akit a próféták
megjövendőltek!..." (Részlet az interjúból)
Az érthető, szép magyar nyelven elhangzott
igehirdetései, bibliamagyarázatai
egyszerre szóltak az értelemhez és a szívhez. Mindent megtett, hogy az evangélium
gazdagságát megismertesse másokkal. Krisztust prédikálta minden sallang nélkül, ezért
szívesen látott előadó volt minden hívő körben. Isten irgalma gyújtott ébredést a
sötétben, mert ördögi tervek készülődtek Európában. Csia Sándor MÁV főorvos, aki az
Európai Keresztyén Misszióban működött, élű hitű testvér beszélt James A. Stewart-ról,
akit Isten a futballpályáról szólított el, és aki ébresztő üzenettel járja Európa országait.
Csia Sándor a Magyar Evangéliumi Alliance Mozgalom nevében meghívta
Magyarországra a skót evangélistát. Ettől kezdve egyre többen imádkoztak ébredésért.
Isten előrelátó vezetésének engedelmeskedve Andi ekkorra már jól beszélt angolul is.
1936-ban így őt választották az ifjú, nála öt évvel fiatalabb Stewart mellé tolmácsnak, aki
éppen úgy tudja majd továbbadni az üzenetet, ahogyan hallja és érti, akit éppúgy nem
kötnek dogmák vagy vallási hitelvek, ahogy a skót fiatalembert sem.
Amikor a miskolci "siker" megismétlődött
máshol is, és Andi igehirdető körútján tele
volt élményekkel átélt egy megtapasztalást, amelyről így számolt be:
"...Sarkad és
Szeged között egy fa árnyékában leültem. Falatoztam, olvastam a Bibliámból,
imádkoztam. Nagyon közel volt hozzám az Úr. És akkor a szívemben olyan világosan,
mintha ember szólt volna hozzám, hallottam az Úr hangját.
Azt kérdezte:
Mit akarsz? Ilyen sikereket vagy az én akaratomat?
Azonnal kibuggyant a könny a szememből, pedig vigyáztam, férfi vagyok, nem sírok,
és azt mondtam:
- Uram, nekem nem a siker kell, hanem az, amit Te akarsz számomra!
Akkor láttam meg, hogy Isten mennyire megáldotta ezt a vezetést, és hogy nem igaz
az, amit mások prédikáltak felőlem, hogy elkallódom majd. Amikor az Ő akaratát
cselekedtem, adta az áldásokat, de azt is megmutatta, hogy másképpen akar engem
felhasználni."
Később megnyitotta Budapesten a Hársfa
utcában az Evangéliumi Könyvkereskedést,
melyben igazi segítség a felesége volt. Ez az üzlethelység
volt egyben az otthonuk is egy
függöny mögött. Andi átfogta a felesége vállát:
- "Mit gondolsz, Emmchen, nem mondhatnánk ezt úgy, hogy az üzletben
a lakás?"
Andi nyugodtan mehetett evangélizálni, mert a könyvüzletet Emmchennél a legjobb
kezekben hagyta.
A gyülekezetet, ahol Andi lelki-szellemi
otthont talált, egyszerűen Keresztyén
Testvérgyülekezetnek nevezték. Kiss Ferenc orvosprofesszor, aki koránál és
tudásánál
fogva elsőnek számított az egyenlők között, arról beszélt, hogy a skót fiatalember
tulajdonképpen
Jónás próféta feladatát kapta, akit Isten kegyelme
küldött, mielőtt ítélet sújtja az
országokat...Stewart megmondta, hogy minden országban az Úrtól kéri a tolmácsát,
aki szolgatárs, aki ugyanúgy rezdül Isten továbbadandó üzenetére, mint ő, és ilyen
Magyarországon csak Ungár Aladár lehet.
Az Úr nagyon
megáldotta az összejöveteleket..
A skót igehirdető továbbutazása után Andi még járta az országot, hirdette az Igét,
szolgált bizonyságtétellel, és esténként imádkozott is a hallgatóságért,
akik neki mind
testvérei lettek.
A testvérek nagy szeretettel törődtek
velük. Látva nyomorúságos helyzetüket, egy
igénytelen udvari lakást szereztek nekik a közelben a körfolyosó végén, ahol a német
baptisták imaháza volt a Wesselényi és a Hársfa utca sarkán.
Ezt is ők hálásan fogadták.
A budapesti gyülekezetben volt egy idősebb
testvér, aki teológiát végzett, és nagy
bibliaismerettel rendelkezett, akit Andi atyai barátjának tartott. Ez a testvér a Jelenések
könyvének magyarázatán dolgozott, és abban az Úr Jézus visszajövetelére irányította
a figyelmet. Ő mondta Andinak:
- "Nehéz idő, sok szenvedés vár az Úr választott népére.
A maradék azonban megtartatik...igen, Isten összegyűjti az Ő választott népét, hogy
amikor az Úr Jézus visszajön, a nép együtt legyen, saját országában, a Földközi-tenger
partján, a mostani kicsi és sovány földön, amit majd ők tesznek virágzó állammá..."
Ez
úgy hangzott, mint valami prófécia. Adventre megjelent a könyv, a szerző egy év múlva
megkapta a behívót az Örökkévalóságba.
Elragadtatás és Jézus Krisztus visszatérése
A magyar parlament megszavazta a zsidótörvényt, a keleti front lövészárkaiban
magyar katonák dideregtek. A gyülekezetükben egyre több Krisztus-hívő zsidót fogadtak
maguk közé. Köztük volt Andi húga is. Isten úgy látta jónak, hogy megtérése után másfél
évtized múlva ott állhatott a Deák téri templom szószékén, és hirdethette a felismert
igazságokat. Apja sem tiltakozott ellene, mert gondoskodást és szeretetet kapott
gyermekeitől. Egy idő óta ott élt náluk az átrendezett éléskamrában, hogy mielőtt a
gettóba irányítanák ne találják meg azonnal.
Andit is behívták munkaszolgálatra, de
csodaképpen elengedték. Egy alkalommal váratlan látogató érkezett a szomszédjukban
lakó testvérékhez, a keleti frontról szabadságra egy vecsési, fiatal, baptista katona, aki
beszámolt a munkaszolgálatosok nyomorult helyzetéről. Ekkor Andit Isten felkészítette,
hogy a félelem közepette is tudja dicsőíteni az Urát, akinek annyiszor megtapasztalta
kegyelmét, szeretetét, csodálatos kijelentéseit.
Többször bekerült munkatáborba, de
Krisztus jóvoltából az irodába került tolmácsnak.
Orvosságot vett az öreg, beteg
zsidóknak a táborban. Hirdette nekik:
Az Úr, a Magasságos tökéletes kiengesztelést
szerzett az Úr Jézus Krisztusban, megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván
nekik az ő bűneiket. Krisztusért kérte béküljenek meg Istennel! Hátizsákjában sok
Újszövetséget csempészett be a táborba.
Különösen a fiatalok között volt
népszerű, akikkel "Andi bácsi" szívesen
elbeszélgetett. Évtizedeken át aktív munkatársa volt a Magyar Evangéliumi Alliance-
nak, majd ügyvezető titkára a Magyarországi Szabadegyházak Szövetségének.
A már fiatal korában megtámadott egészsége azonban egyre romlott. Egyetlen
megmaradt veséjét kétszer operálni kellett. Cukorbeteg lett.1957-ben bélrákkal operálták.
Valóságos múzeuma volt a betegségeknek, ő maga is csodának tartotta azt, hogy Isten
még mindig erőt ad neki a munkára. 1959-ben kivándorolt felesége hazájába, Németországba, de a
munkát betegen, nagy fájdalmakkal, súlyos műtétek után sem hagyta abba. 1961-ben
egyik, majd 1970-ben a másik lábát is amputálni kellett.
"Lábaimat elvesztettem, de szárnyakat kaptam."
Látása is gyengült, de a
törékeny cserépedényben még mindig ott fénylett Isten világossága. Mint ahogy
önbizalmát és Urába vetett hitét nem tőrték meg az üldözések, munkatáborok, és ahogyan
ott is társainak vigasztalója volt, ugyanúgy betegágya mellől is áradt a türelem és a
szolgálat áldozatos készsége.
Levelezett, rádió-igehirdetéseket tartott, írásaival is szolgált
élete utolsó percéig. A Vetés és Aratás
c. folyóiratot is szerkesztette.
Halála előtt még fontos ügyeket intézett, csendesnapi szolgálatra
készült. A tolókocsijában is ragyogó példája volt annak, hogyan diadalmaskodik Isten
ereje a betegség fölött. És amikor a hazahívó szót meghallotta - 1970. november 23-án -,
teljes békességben költözött haza Urához, hű Megváltójához. Porsátorát Tuttlingenben
temették el.