"Az Úr pedig a Szellem,
és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság."
(2Kor 3:17)



"Evangéliumi Népmisszió"

A KOCSIMISSZIÓ ELINDÍTÁSA 1933-BAN

"Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?
Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés
vagy éhezés vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?"
(Róm 8:35)

"Mert meg vagyok győződve, hogy
sem halál, sem élet,
sem angyalok, sem fejedelmek,
sem jelenvalók, sem eljövendők,
sem hatalmak, sem magasság, sem mélység,
sem semmiféle más teremtmény
nem választhat el minket
az Isten szeretetétől, amely
megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."
(Róm 8:38-39)

A Dunántúl a baptista misszió szempontjából hatalmas fehér terület volt abban az időben is. Alig volt néhány evangéliumi gyülekezet a környéken. Bretz Emil szorgalmazására, és egy-két vezető testvér - dr. Somogyi Imre, dr. Kiss Ferenc, dr. Csia Lajos, Révész Zsigmond - támogatásával elhatározták, hogy egy, a budapesti közlekedésből kiselejtezett lóvontatású társaskocsit, másnéven omnibuszt állitanak a dunántúli misszió szolgálatába. A kocsimisszió fő központja Székesfehérvár volt. Kétheti munkával átalakitották a kocsit a misszió számára. Belül a szállítandó könyvek számára kellett polcokat kialakítani, a beszélgetések számára pedig asztalt és padokat kellett behelyezni. Az számára egy szószéket kellett kiképezni a kocsi elején. Bibliai idézeteket is írtak kívül rá.
Az egyik oldalán ez volt olvasható:
"Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa!"
A másik oldalán pedig ez:
"Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédem soha el nem múlik."
A kocsi tetején egy táblán a követlező felirat állt: "Evangéliumi Népmisszió ".

1933. július 7. fontos nap a népmisszió szolgálatában álló missziós kocsi történetében. Ekkor indul el első nyilvános útjára. Székesfehérvár hatalmas vásárterének közelében állt meg. Útközben sokan érdeklődve nézték felvonulását, olvasták bibliai jelmondatait. Közben különböző traktátusokat adtak az emberek kezébe és egy nyomtatott meghívót is, ami az esti evangelizációs alkalmakra hívta a város polgárait. Az egyiken például ez állt:

"Magyarországot területi és egymást követő más csapások is megnyomorították. Ezért hazánk népe reménytelen és megtört. Nincs ereje Istenben bízni. Néhány keresztyén missziói munkás ezt látva elhatározta, hogy népmissziói munkát kezdenek, mert népünket csak Krisztus tudja talpra állítani és reményt adni... Missziói kocsi és missziói sátor igénybevételével akarja városok és falvak nyílt tereire az evangéliumot elvinni, hogy igy azok is meghallják, akik sem templomba, sem imaházba nem mennek el..."

Mivel, amint tudjuk, Bretz Emil a székesfehérvári rendőrség bűnügyi osztályán már előbb is foglalkozott az életuntak, rabok között az evangéliummal, a rendőrséggel jó összeköttetései voltak. A székesfehérvári rendőrhatóság pedig nagyon előzékenyen és szívesen fogadta Bretz Emil kérését, aki kérvényében több heti engedélyt kért a székesfehérvári evangélizálásra. Az engedélyt nemcsak hogy megadták, hanem a missziói munkát is figyelemmel kísérték és jóakaratú védelemben részesítették. Csordás Miklós könyvárus napokon át vitte házról házra az iratokat és a Bibliákat. Sokezer traktátust osztott szét és sok Bibliát adott el.

Egyik-másik városrészben, az esti alkalmakon sok kiváncsi ember gyűlt össze az evangélium meghallgatására. Igy történt ez például Palotavárosban is. Az esti csendben messze hangzott az ének és igehirdetés. A hallgatóság soraiban nem csak egyszerű munkásemberek voltak megfigyelhetők, hanem gazdagabb polgárok, de még az értelmiség köreiből is néhányan. Előfordult, hogy az utóbeszélgetések során egy akkor közismert mérnökembert, sőt egy fiatal papnövendéket is megragadott az evangélium szava és rendszeresen visszajártak az alakalmakra. Amig az evangélikusok és reformátusok szívesen és nagy elismeréssel fogadták a kocsimisszió szolgálatát, addig a felsővárosi illetve palotavárosi katolikus plébános hadat indított Bretz Emil ellen.

Az ezzel kapcsolatos támadás a helyi sajtóban is napvilágot látott a következő cimmel és szöveggel:

"A palotavárosi katolikusok a baptista prédikátorok utcai működése ellen: Néhány nap óta különös és furcsa szenzációja van Székesfehérvár városnak, amelynek utcáit esténként a helyi baptista prédikátor vándorcirkuszos kocsihoz hasonló, de bibliai idézetekkel teleirkált kocsija járja végig. A fogat a város egyes pontjain megáll s az összegyülekező kiváncsiaknak a baptista szónok beszélni kezd. Napokon keresztül békén tűrték a polgárok a prédikátor szereplését, de ma már a palotavárosi katolikusok mozgalmat indítottak, hogy ez az utcai igehirdetés véget érjen... A közóhajnak engedve... hatósági közbelépés történik ebben az ügyben, amit nagyon helyesnek tartunk..."

A kéthetes fehérvári evangélizáció során tehát nem csak jóindulatú hallgatóság állta körül a missziós kocsit, hanem rosszindulatú suhancok is. Igy történt ez az egyik palotavárosi evangélizáció után is, amikor talán a fenti cikk hatására, hat-nyolc felbérelt fiatalember kövekkel, fahusángokkal, sárgöröngyökkel, paradicsommal, tojással dobálták meg a missziói kocsi deszkafalát, ablakát, de még az igehirdetőt is. Sőt, egészen közel merészkedve, a kocsi kerekeit akarták kiszerelni, de még a 17 mázsás kocsit is megpróbálták felborítani. Ebben az esetben azonban a rendőrség igen hamar megjelent és a misszionárius segítségére sietett.

Az önfeláldozó szolgálat meghozta áldásos gyümölcsét, és közel húsz személy döntött Jézus Krisztus mellett. Nemsokára újabb evangélizációval egybekötött bemerítésre került sor a Sóstó partján. A gyülekezet létszáma lassan emelkedett. 1936-ban már 15 gyülekezeti tagról és 20 barátkozóról szól a Békehírnök beszámolója. A kocsimisszónak széles hatósugara volt. Kölcsönkért lovakkal faluról-falura, városról-városra vándoroltak, igy hirdetve az evangéliumot.

A "Misszióbarát" című lap 1935. évi 16. számában "Mi az eddigi eredmény ?" címmel Bretz Emil jelentéséből a következőt tudjuk meg: "1933-ban 22 helyen fordult meg a kocsimisszió. Ekkor bejárta Fejér, Tolna, Bács-Bodrog és részben Baranya megye területét. Ennek során 12-14 ezer lélekhez jutott el az ige. 1934-ben ismét Baranya, Tolna és Somogy megyékben járva, közel 20 ezer lélek hallotta Isten parancsolatát."

Időközben Seregélyesen is bemerítésre került sor 1935-ben. Itt merítkezett be Kaszás József és felesége, valamint Kajári Ilona, Fehérvárról pedig Hári Ferencné. Egyébként 1930 és 1939 között a székesfehérvári körzethez tartozott Seregélyes, Nádasdladány, Öskü, Berhida, Várpalota, Baja, Bakonycsernye, Szeremle, Bátmonostor, Dávod, Nagybaracska, Hercegszántó, Paks és Érsekcsanád.

1936. őszén szükségesnek látszott egy igehirdetői tanfolyam megtartása Fehérváron. Ezen a tanfolyamon előadóként résztvett Gerwich György, Stuart Jakab skót evangélista, valamint Bretz Emil és felesége. A hallgatóság soraiban pedig ott látjuk többek között Lázi Sándort, Deutscman Hermant, Horváth Jánost és Kaszás Józsefet. Ugyanebben az évben ismét volt bemerítés Székesfehérváron. Ez alkalommal Hári Ferenc pékmester és Bóza József kovácsmester merítkezett be.

Hári testvér bemerítkezésével Istennek tett fogadását teljesítette, mivel betegségéből meggyógyította. Ettől kezdve a Hári család otthona és pékműhelye a kis gyülekezet legfontosabb missziós bázisává vált, ahol a város szinte minden pontjáról odajáró kenyérvásárlók minden nap hallhattak egyszerű bizonyságtételt testvéreink ajkáról. Időközben Bretz Emil felesége, Gerwich Irma a gyülekezetplántáló kocsimissziós utazások során megfázott, a sok nélkülözés következtében szervezete legyengült, tüdőgyulladást kapott és 1936-ban meghalt. Gyermekük mindössze 3 éves volt. Az evangélista Bretz Emil hitét és szolgálatát ez a tragédia nem rendítette meg. Újból nősült, második felesége Cobb Maud, amerikai misszionáriusnő lett. Ő szintén részt vett férje misszós vállalkozásában. A székesfehérvári Sóstón szinte minden évben bemerítést tartottak. 1937-ban Bretz Vilmos, 1938-ban Bretz Emil, 1939-ben Gerwich György meriti be a fehérruhásokat. E legutóbbi esetben összesen 20 fő állt a vízparton. A lóvontatású missziós kocsit 1937-ben egy nagyobb teljesítményű személyautó váltotta föl, melynek állandó kísérője és vezetője Szabó Gyula testvér volt. Bretz testvér fehérvári és vidéki szolgálata idején szívesen vette maga mellé Lázi Sándort és Cserepka Jánost akkori szemináristákat, kik közül az utóbbi testvér később bolíviai misszionárius lett.

A háborús évek változást hoztak a gyülekezet életében is. Bretz Emil 1941. januárjában családjával együtt Pesterzsébetre költözött, majd a kommunista hatalomváltás után az amerikai Cleveland (OH) városába távozott. Az átmeneti időben Zsigmond András Madocsáról, Vöő János Hercegszántóról, Jakab Péter Csetényből és Perlaki Horváth Antal Velencéről látogatták a gyülekezetet.

"Az igazak emléke áldott!"

A Szentírás egyértelműen megmutatja, hogy mit kövessünk:
"Ne feledkezzetek meg vezetőitekről,
akik az Isten Igéjét hirdették nektek!
Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket!"
(Zsid 13:7)

Ó de csodálatos is az Úr minden cselekedetében!
Dicsőség az Ő szent Nevének!

Ungár Aladár igehirdetései:

KRISZTUS A MI FŐPAPUNK! KRISZTUS ÍTÉLŐSZÉKE

A KOCSIMISSZIÓ ELINDÍTÁSA 1933-BAN



Dr. Kiss Ferenc Kossuth-díjas orvosprofesszor
életrajzát itt elolvashatod.


Dr. Kiss Ferenc: A HÁROM KERESZT

Dr. Kiss Ferenc: A Messiás ígérete

Jézus Krisztus él, és vár Téged is.

Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!




22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!