"Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: "Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös. Erre ő így válaszolt: "Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok. Ekkor megkérdezték tőle: "Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?" Ő így válaszolt: "Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?" Megszidták, és ezt mondták: "Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való." Az ember így válaszolt nekik: "Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni." Erre így feleltek neki: "Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?" És kiközösítették. Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: "Hiszel te az Emberfiában?" Ő így válaszolt: "Ki az, Uram, hogy higgyek benne?" Jézus így felelt neki: "Látod Őt, és aki veled beszél, Ő az." Erre az ember így szólt: "Hiszek, Uram." És leborulva imádta Őt." (Jn 9:24-38)

Kedves Testvérek!

Egy vak koldus csodás gyógyulásáról hallhattunk az imént. Az ő testi és lelki meggyógyításáról. S tudom jól: e kijelentés hallatán többen vannak kicsiny országunkban, akik tágra nyílt fülek helyett most összeráncolt szemöldökkel azt mondják magukban: "Mesebeszéd. Hogy megnyíljon egy vak szeme? Hogy el lehet hagyni a koldusbotot? Hogy valóban meggyógyulhat a lélek?" Igaz, ez emberileg lehetetlennek tűnik. Emberileg az is. Én ma mégis azért jöttem fel erre a szószékre, és azért vállaltam a megszólalást még a rádióközvetítés izgalma ellenére is, mert el kell mondanom: bizony, bizony: nemcsak a vak koldus, hanem még mi is meggyógyulhatunk! A szavak ereje - pontosabban Isten Igéjének az ereje az, amely ma minket is megerősíthet. Sőt, a gyógyulás útjára indíthat.

"Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában!" - mondta Jézus a születése óta vak koldusnak. Sokan hallhatták a bíztatást rajta kívül is. Szülei talán csak legyintettek rá, mások ormótlan ugratásnak vélhették - mégis: ez a mi vak emberünk Jézus szavára elindult a tó felé. Nem ismerte azt, aki mondta neki. Sosem látta az arcát, talán hírből is alig hallott róla. Valamit mégis megérzett - és hitt a szónak. Első lépteit talán gúnyos kacaj kísérte, azért ő mégis csak tovább lépkedett. Ki tudja, mennyi hitegetés, mennyi csalfa remény rémlett fel emlékei között, melyek sorra kudarcba fúltak. S mindezek ellenére ő mégis csak remélte, ő mégis csak hitte a lelke mélyén, hogy most nem a bolondját járatja vele ez a különös ismeretlen. S mert bízott Jézusban, és elindult szavára - hát része lett a csodában! Amiről gyermekkora óta álmodott, amiért annyit imádkozott, és amit senkitől sem kaphatott meg, az egy pillanat alatt valóra vált! Immár látott a vak - csoda történt, valódi csoda! Nem akartak hinni szemüknek szülei sem, ismerősei sem, senki a világon.

Testvéreim! János evangélista részletes leírásával egyértelművé teszi: itt bizony csoda történt! És nyomatékosan aláhúzza, hogy félre ne értse senki: Nem magától gyógyult meg a vak. Mert magától sosem gyógyult volna meg. Nem is a véletlen folytán gyógyult meg, nem is a csillagok segítettek neki, hanem Jézus gyógyította meg. Csodáról beszélek. Látóvá lett egy vak, egy gyógyíthatatlan beteg. Csoda történt. Azaz olyan örömteli változás, amely minden emberi tudást és reménységet felülmúl. Testvérek! Tudom, mit beszélek - és ezt nem az iskolapadban tanultam meg! Mert nekem is kellett 10 évesen nyirokdaganattal kés alá feküdnöm. S látnom kellett azt a 18 cm hosszú nyílegyenes vonalat a tatabányai kórházban, amely a még meg sem született fiamnak a szívhangját mutatta. És mennyire örültem gyermekkoromban, amikor észrevettem egy porban heverő kétforintost. Kerültem gyámság alá, kis híján árvaházba is. És jártam beszélőre...

- Tudom, mit beszélek. S tudom, hogy nem embereknek, nem is magunknak köszönhetjük nővéremmel és bátyámmal együtt, hogy élhetünk. Hanem egyedül megtartó Istenünknek! Ugyanakkor Megváltó Urunk nemcsak engem segített meg, valamikor régen. Itt ülnek e falak között most is többen, akik folytathatnák a felsorolást Isten megtartó szeretetéről. Mert nem csak az orvosakat dicséri szeretett testvérünk jelenléte, akinek 5 évvel ezelőtti kórteremtársai közül immár senki sincs az élők sorában: ő ma velünk együtt hálát ad megtartó Urunknak. Amott pedig 4 éven át, kétségek között is gyermekéért imádkozó testvérünk ül újra családjával. Itt, e falak közt egy aggodalommal teli édesanyával közösen imádkoztunk egy reménytelenül is várva-várt gyermekáldásért - s lám, lám: kisfiát azóta már meg is keresztelhettük. Még hogy nincsenek csodák? Itt bizony vannak. Csakhogy észre is kell őket venni. Egykor, annak a vak koldusnak azért lehetett része a csodában, mert látható bizonyosság nélkül is ráhagyatkozott Jézus szavára. Ma sincs ez másképp. Csak az várhat a csodára, aki koldussá tud lenni. Vagyis nem röstell megalázkodni, kérni és elfogadni. A farizeusoknak sem régen, sem ma nem lehet részük ebben. S mégis, bárkinek része lehet benne! Mert az aprólékos elbeszélés ellenére nem véletlenül hallgatta el János a vak koldus nevét. Tudatosan hallgatta el. Mert ez a csodálatos gyógyulás nem csak egy valakivel történhet meg. Bárkinek, nekünk is felkínálja a gyógyulás lehetőségét feltámadott Urunk. Nem kérdi: hogy hívnak, kik a szüleid; milyen az iskolai végzettséged; melyik nemzethez, melyik nemzetiséghez, melyik felekezethez tartozol. Sem azt, mennyi idős vagy. Hív és vár ifjat és öreget, férfit és nőt - bárkit! Hát ez az, amit méltán nevezhetünk elfogadásnak, és nem kirekesztésnek! Aki nemcsak beszélt a kirekesztés ellen, hanem meg is cselekedte, az maga Jézus volt! Jézus meggyógyította a vak koldust! Nekünk, keresztyéneknek ilyen Istenünk van. Olyan, aki észrevesz minket. Aki megszólít. Aki rákérdez hitünkre. Aki megajándékoz gyógyító szeretetével. Aki előtt nincs lehetetlen. A koldusok országa vagyunk. A szeretet koldusai. Jézus megállt a koldusok mellett, és megajándékozta. Nem pusztán pár garassal. Hanem gyógyulással, életkedvvel, reménységgel, bizalommal, szeretettel.

Hát nem erre van nekünk is a legnagyobb szükségünk? Az a vak koldus a gazdagoktól csak pénzt remélhetett. Ám a koldusok barátjától, a bűnösök orvosától csodát kapott! Koldusok vagyunk mindannyian - sóhajtotta Luther halálos ágyán. Igaza volt. Átvéve Jézus lelkületét, bárcsak tudnánk egymás támaszai lenni!
Egy történet szerint két koldus lakott az egyik falu mellett. Az egyikük vak volt, a másiknak nem volt lába. Egy napon kigyulladt a falu melletti erdő, amelyben éltek. A koldusok természetesen vetélytársak voltak szüntelen haragban álltak egymással. Ellenségek voltak, nem barátok. Amikor az erdő kigyulladt, a két koldus elgondolkozott egy pillanatra. Ellenségek voltak, még csak nem is beszéltek egymással, de ez most vészhelyzet volt. A vak ember azt mondta a másiknak, akinek nem volt lába. - Egyetlen módon menekülhetünk meg, ha felülsz a vállamra, te használod az én lábamat, én pedig a te szemedet. Ez az egyetlen útja a menekülésnek. - A másik kezet nyújtott neki - így végül megmenekültek.

Vegyük észre a tanítványok szerepét! Jelen voltak, tanúk voltak, de a gyógyítást nem ők végezték! Segíthettek abban, hogy minél több emberben bizalom ébredjen Jézus iránt, és felkeressék Őt! Végtelenül egyszerű terápiával gyógyított Jézus. Méregdrága patikaszer helyett a föld poráért hajolt le. Azután a híres fürdő egyszerű vizének is szerepet engedett, hogy részese legyen a csodának. Ugyanígy Isten áldott gyógyító eszköze lehet az orvos, a nővér, a szakember a gyógyvízzel, terápiával, gyógyszerrel együtt. És ti is, testvérek! Nézzük csak meg, honnan is indult ez a csoda? Onnan, hogy a tanítványok odakísérték ezt a koldust Jézushoz. Ha úgy tetszik: ők szervezték meg a találkozót. Ez lehet a mi feladatunk is. Ám egyet jól jegyezzünk meg: a gyógyulást mégsem a víz okozta! Hanem Jézus ajándékozta meg vele a beteget! Mert a gyógyulást mindig Isten adja. Ma sem több, de nem is kevesebb a feladatuk. Istentiszteleten, hittan órán, keresztelőn és esküvők alkalmával, egyházi iskolákban és a koporsó mellett végzik a mai tanítványok az egyedüli, és mindennél fontosabb, életmentő szolgálatukat: a beteg lelkeket Jézus elé kísérni. Áldott az, aki az egykori tanítványokhoz hasonlóan segít a kolduslelkű testvérnek találkozni Jézussal! A mi szavaink ereje ugyancsak gyengének bizonyulhat. Amint erőtlennek bizonyult a 12 tanítvány kezdeti erőlködése is. Ámde nem is az ő szavaikban rejlett a gyógyító ír! Nekünk is csak azt kell tennünk, mint az első tanítványoknak. A vakokat, a betegeket, a kétségek között vívódókat, a bűneik terhe alatt roskadókat Jézushoz kell kísérni. Majd Ő elbeszélget velük. Majd az Ő szavai erősek lesznek, és bizalom lobbanhat egy lélek mélyén, és egy újabb csodás gyógyulás nyomán egy újabb lélek borul térdre Jézus előtt. A csodák kulisszatitkai között vaksin tapogatózva botladozásunkat talán kinevetik - akárcsak azt a vak koldust. Ki tudja, talán még el is gáncsolnak minket. Talán kiközösítenek, mint azok a kétszínű farizeusok. Talán még az életünkre is törnek - amint tették ezt Megváltó Urunkkal; s amint iszlámhívő tálib fanatikusok meggyilkolták a héten keresztyén szemorvos testvéreinket, csak mert Biblia volt náluk. Az egykori farizeusok eszét vesztett átka máig visszhangzik. Megbélyegzéssel, kiközösítéssel, fenyegetéssel számolnia kell annak, aki Jézus szavára hallgat. Mégis: milyen jó nekünk! Mert minden földi erőn, erőlködésen és erőszakon túl végül mégis csak a mi Megváltó Krisztusunké az utolsó szó! És az Ő szavának ereje van. Erő, amelynek nem állhat ellen senki és semmi. Sem a vakság, sem a fájdalom, sem a pénz, de még a halál sem!
Mert mi annak a Jézus Krisztusnak az Igéjét hallgatjuk, aki meghalt és feltámadt! Mi az Ő tanítványai vagyunk! Azé a Jézusé, aki meg tudta gyógyítani még a vakon születettet is - és aki meg tudja gyógyítani még a mi ezer sebből vérző életünket is! Van mit. Mert bizony igen nagy a baj! Nem a vak koldusnak volt a legnagyobb baja! Az önhittségükben elvakult farizeusok sokkal inkább rászorultak volna lelkük meggyógyítására. Ámde gyógyulásra van szükségünk nekünk is! S nem csak a gazdaságban, nem csak a közéletben. Legfőképp a fejekben, és itt a lelkek mélyén. Gyógyulásra lenne szükségünk. Ám ezt aligha várhatjuk mástól, mint Jézus Krisztustól. Szinte minden orvosnak van asszisztense. Jézus is elhívott maga mellé tanítványokat. Úgy hiszem, nekünk is egészen hasonló küldetést szán. Jártunkban-keltünkben elmondani a gyógyulásra szorulóknak, hogy igenis meg lehet gyógyulni! Mert van, aki tud segíteni!

Kedves Keresztyén Testvérek, itt a templomfalak között, és szerte az országban! Tekintsétek Istentől rendelt küldetéseteknek, hogy Jézus gyógyítani képes erejéről bizonyságot tesztek! Alig tudnám összeszámolni, hogy legszűkebb környezetemben hányan estek kétségbe egy betegség felbukkanása miatt, hányan nyúltak a pohár után kudarcaik terhe alatt, hányan kerültek megállíthatatlannak tűnő adósságcsapda mókuskerekébe! És hányan és hányan állnak meg reménység nélkül a temetőkben. Ők mind ránk várnak! Ránk, akik tudjuk, hogy a mi Urunk feltámadt a halálból! Mutassatok fel Jézus keresztjére! Mondjátok el a az üres húsvéti sír üzenetét! Vezessétek Megváltó Urunk elé a segítségre szorulókat! S meglátjátok: áldani fogják neveteket! S még inkább a mi kegyelmes Istenünket, a betegek orvosa, bűnösök Megváltója, koldusok felemelője! Kicsiny kis somogyi települések maroknyi gyülekezete szeretne énekével, imádságával ráébreszteni ma sokakat, hogy még a legkilátástalanabb helyzetekben is VAN KIÚT és megoldás - ám ez senki mástól nem remélhető, egyedül a mi feltámadt, kegyelmes Krisztusunktól.

"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért..." (1Tim2:1-6)

IMÁDKOZZUNK!

Könyörgünk a családokért! Erősítsd meg a házastársak közötti hűséget, és odaadást. Legyél a gyermekekkel, hogy békességben, szeretetben, türelemben növekedhessenek! Áldd meg az együtt töltött időt, add, hogy észrevegyük az élet kicsiny örömeiben is áldó kezedet!

Könyörgünk a munkáért! Segítsd meg azokat, akik dolgozni szeretnének! Adj egészséget, és lehetőséget nekik. Sokan ma is a gyártósorok mellett állnak, segítsd őket! Add, hogy mindenki a maga helyén, hivatásában, tisztességesen, becsületesen helyt tudjon állni. Segíts, hogy meglássuk munkánk eredményét, legyen az a földeken, a gyárakban, vagy a másik emberben. Könyörgünk a fiatalokért! Olyan sokan élnek céltalanul, kérünk, szólítsd meg őket, hogy rátaláljanak a hozzád vezető útra! Hálával köszönjük, hogy mi már megtaláltunk Téged! Kérünk, tarts minket magadnál! Áldásodat kérjük és várjuk, hogy újraéledő ifjúsági csoportunk kovász lehessen a gyülekezetben. Add Szentlelkedet, hogy a különböző gyermek és ifjúsági alkalmakon új ötletekkel, és nyitott szívvel tudjunk szolgálni Neked és egymásnak!

Könyörgünk hazánkért, vezetőinkért, népünkért! Adj békét, bölcsességet, jóindulatot! Segítsd meg azokat, akiknek nagy felelősség van a vállán! Kérlek, segíts, hogy megértsük, hogy a fejlődés, a biztonság, a jólét a Te áldásod, s tőled kérjük mindezeket, s Neked mondjunk érte hálát.

Könyörgünk az árvízkárosultakért! Segítsd azokat, akik fedél nélkül maradtak, hogy minél hamarabb beköltözhessenek új otthonaikba, pótolni tudják veszteségeiket! Add, hogy ne legyenek ilyen pusztító árvizek! Különösen is gondolunk arra az edelényi családra, akiknek gyűjtöttünk. Kérünk, add, hogy segítségünkben megláthassák a Te gondviselő szeretetedet! Könyörgünk a betegekért, elesettekért, szükséget szenvedőkért. Gyógyítsd meg, és oltalmazd őket, hiszen tudjuk, hogy Neked minden a hatalmadban áll! Segítsd azokat, akik kórházban várják a gyógyulást! Adj nekik reményt, és erősítsd meg hitüket, hogy felépülhessenek. Ments meg minket az aggódás kísértésétől, tarts meg minket őrző kezeddel! Könyörgünk megtérésért! Add, hogy minden nap újra találkozhassunk Veled! Add, hogy minél többen felismerjék akaratodat, és megismerjenek Téged. Add, hogy minél jobban megismerjünk Téged. Ne hagyd, hogy hitünk elkényelmesedjen, hanem ébressz bennünk vágyat, hogy Nálad maradhassunk, mert nekünk olyan jó a Te közelséged!

SZENTEK LEGYETEK!

"Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel Ő a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy ahogy meg van írva: "Szentek legyetek, mert én Szent vagyok!"
Ha pedig, mint Atyátokat hívjátok Őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön, vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta Őt a halottak közül, és dicsőséget adott Neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. Tisztítsátok meg lelketeket a Szellem által az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó Igéje által. "Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké." Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek." (1Pt 1:13-25) "Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." (Ef 5:1)
"A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket a Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (1Péter 5:10)

Úr Jézus Krisztus, Te Győztes vagy, Te vagy a Feltámadott.
Áldott legyen szent Neved örökkön örökké!

Mi már a feltámadott Úr Jézus Krisztust várjuk. Maranatha! Uram, jöjj el!

Dicsőség és hála az Úré!

Jézus, neved oly csodálatos dalt halljuk.

Jézus Krisztus él, és vár Téged is.



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.

ELRAGADTATÁS MI LESZ A VILÁGGAL? AZ UTOLSÓ IDŐKRŐL



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK
Makai Rozália: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

VAN KIÚT! OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK



Mátrainé F. Irma írásai Zimányi József prédikációi Gazdag István írásai

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!



22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!