HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Sárkány Győző

"Ímé, eljövök hamar!"
Jelenések könyve 3:7-13 magyarázata

A mi jó Megváltónk mindig szerette az Ő népét! János evangéliumában úgy van megírva, hogy "mindvégig szerette őket!" Szerette az ő tanítványait, úgy ahogy voltak. Nem kellett bemutatnia őket senkinek, ismerte jól őket. Tudta gyengeségeiket is. Tudta, hogy fogja Őt Péter megtagadni, hogy fog Tamás kételkedni, Ő mindezt előre tudta! Mégis mindvégig szerette őket! Istennek legyen hála, hogy ami jó Megváltónk minket is szeret! Szeret, ahogy vagyunk, erőtlenségünkkel, gyöngeségünkkel együtt, szeretete által serkent bennünket mindig éberségre, vigyázásra Igéjének szavain keresztül. Mindezt azért, hogy megértsük, mit kíván tőlünk, mit akar nekünk ajándékozni, mire akar bennünket képessé tenni! Mert az ember magától semmit sem vehet, csak ha Istentől adatik néki! Nagyon jó, ha tudunk üres edények lenni, mert akkor Isten fel tud minket tölteni és fel tud használni az Ő kezében népének javára, szent nevének dicsőségére! De Jézus nem csak tanítványait, akkori népét szerette ilyen nagyon. Mikor a Jelenések könyve íródott, akkor Jézus már nem volt a Földön test szerint; úgy 50-60 éve már elment az Atyához, hogy beteljesítse ezt az ígéretét:
"És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is." (Jn 14:3) És azt a másik nagyon fontos ígéretét: "...jobb nektek, hogy én elmegyek: mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jő el hozzátok: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt hozzátok." (Jn 16:7) "...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Lélek /Szent Szellem/: és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a Föld végső határáig." (ApCsel 1:8)
Jézus szerette az övéit, mikor fenn a mennyei dicsőségben az Atya jobbján volt, mikor főpapi szolgálatát végezte és végzi ma is, mert ott van az Atya trónjánál és imádkozik értünk! Mi rá vagyunk erre szorulva! Mi, emberek nem tudunk élni ezen a Földön botlás nélkül, mulasztás, hiba nélkül. De Megváltónk ott van az Atya előtt és esedezik érettünk, küldi az újabb és újabb erőt az Ő drága Lelke, által, hogy mi tudjunk járni az Ő ösvényén, az Ő igazságának útján, hogy végül célhoz érhessünk és elnyerhessük az örök üdvösséget, az örök életet. Mikor visszament az Atya dicsőségébe, akkor megalakultak a pogányokból megtért új gyülekezetek. Ő szeretettel és jóakarattal figyelte őket, támogatta imádságával és a Szentlélek ereje által erősítgette az övéit.



És amikor úgy látta, hogy azok a gyülekezetek, amik Ázsiában voltak, a pogányokból lett keresztyények nem tudják jól betölteni az Ő akaratát, akkor Jánost olyan helyzetbe juttatta, hogy a Patmosz szigetére száműzzék. Látszólag ez egy rossz dolog volt, de a Megváltó éppen jót akart. Akart neki rendelni egy csendes, nyugodt időt és helyet, ahol a világ zajától, sőt a gyülekezetek gondjaitól is nagymértékben távol lehet, és csak az ő Urával és Megváltójával kereste a kapcsolatot. Beteljesedett rajta az Ige: "...akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra szolgál..." (Róm 8:28b) Ha János nem kerül a Patmosz szigetére, akkor nem íródott volna meg számunkra a Jelenések könyve, az utolsó időkre szóló kijelentések. De Jánossal vele volt az Úr! Hála az Úrnak, hogy én sem voltam sohasem egyedül! Ha rendőrségi fogda, ha internáló tábor vagy bármilyen helyen van az ember, az Úr mindig ott van az Ő gyermekeivel! Szereti őket és elbeszélget velük! Az Ő juhai hallják az Ő szavát! "Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik: és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből." (Jn 10:27-28) Dicsőség Istennek érte! Csodálatosan vezette az Úr Jánost. Odahelyezi Patmosz szigetére, látomásokat ad neki, átéléseket, közli vele terveit, és a Megváltó íródeákja lehetett. Nagy megtiszteltetés! Az Úr diktált, Jánosnak írnia kellett. "A ... gyülekezet angyalának írd meg!" És János fogta a tollat és a pergament és írt. Írd meg! És hét gyülekezetnek kellett levelet írni. Mind a hét gyülekezet más-más lelkiállapotban volt. Mindenütt vannak jó és kevésbé jó dolgok is.
Van két gyülekezet, amelyiket a Megváltó különösebben is megdicsért. De még a megdicsért gyülekezet, pl. az efézusi, amelyikről olyan szép bizonyítványt állít ki, hogy az ember szinte irigyli: ó, de jó lenne, ha a mi gyülekezetünk is így volna, hogy terhet viseltél, béketűrő vagy, az Én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el, de...az Úr arról sem hallgat, ami kevésbé jó. Mi, emberek, olyanok vagyunk, hogy ha az Úr dicséretet mond rólunk, az olyan jól esik! Azt nagyon megjegyezzük! De ha megdorgál, az már fáj, és szeretjük elfelejteni. Pedig a dorgálásban szeretet van! Arra szükség van! Jézus nekünk sohasem akar rosszat! Az efézusiaknak is elmondta az Úr, hogy sok igyekvésük ellenére van egy nagy hiányosságuk: elhagyták az első szeretetet! Lehet ebben némi félreértés is, amikor visszaemlékeznek a testvérek az első szeretetre. Mikor fiatal volt, tudott menni, kilométereket gyalog, örömmel, boldogan, most meg hát cammog, mert öreg. És azt hiszi, azért, mert elhagyta az első szeretetet. Visszaemlékeznek a testvérek, akkor hogy tudtak repülni... Ha az én életemben az én Megváltóm az első, akkor nincs semmi más énközöttem és Őközötte. Ő az első. Mindig! Mit akarsz, Uram, hogyan tegyek? Adjál tanácsot, vezetést, adjál segítséget! Uram, nem akarok a Te akaratod ellen cselekedni! - Ő az első! De ha énközöttem és Őközötte hézag keletkezik, és odajön közénk valami vagy valaki - legyen az férj, feleség, gyermek, szülő, ház, rang, dicsőség, vagyon, elismerés, akármi, ami énközém és Megváltóm közé ékelődött, akkor elhagytam az első szeretetet. Akkor már nem Ő az első, hanem az, ami Őt megelőzi az életemben. Addig vagyunk az első szeretetben, ameddig Ő az első mindenek felett!
Amikor az Úr engem elhívott a szolgálatra, fiatal ember voltam, a szüleimet, testvéreimet kellett volna segíteni, akkor az Úr szólt: "Aki jobban szereti az apját, anyját, mint engem, az nem lehet az én tanítványom!" Ő kellett, hogy legyen az első! Amíg Ő az első, addig nem hagytam el az első szeretetet. Vigyázzunk, soha ne jöjjön miközénk és a Megváltó közé semmi! Ő legyen az első! És ne gondoljátok, hogy házastársatokat kevésbé fogjátok szeretni, ha Jézusé az első hely! Jobban fogjátok szeretni, ha az Úré az elsőség! De nem olyan szeretettel, ami elválasztja őt is és engemet is Istentől!



Ábrahám drága gyermeke volt Istennek, a hívők atyja, de egyszer ő is elhagyta az első szeretetet. Addig mindig Isten volt az első. De végre, öregember korában megszületett az ígért fiú! Aztán a fiú szép is volt, ügyes is volt, helyes is, fürge is, kedves is volt, szerette is az édesapját, és Ábrahám mind jobban szerette fiát, és Isten mind hátrább került az életében. Mindene a fia lett, mindene az örökös. És egyszer csak elvesztette az első szeretetet, fia került az első helyre.
Aztán szólt Isten: - Fogd a fiadat, azt az egyetlenedet, és áldozd fel nekem égőáldozatul! Megindult a nagy harc, a vívódás, a küszködés, az imatusa. Nagyon szép volt, hogy Ábrahám nem tanácskozott a feleségével, sem másokkal. Ebben az esetben még a testtel és vérrel sem. Hanem vívódása, imádsága, könyörgése után úgy határozott, ha Isten így kívánja, hát odaadom! Fogta a gyermeket, és vitte egészen az oltárig, a késig!
És akkor kiáltott Isten: - Ábrahám! Állj meg! Most már látom, hogy fiadat is feláldoznád érettem! Újra az első helyre kerültem a szívedben! Nem kell feláldoznod a fiadat! Majd egyszer Én fogom az én Fiamat feláldozni mindnyájatokért! Ugyanezen a helyen! - Tudjátok ezt? A Mórija földjén. Ott kellett megépíteni az Úr házát, a Mórija vagy Sion hegyén. Ezeken a dombokon épült Jeruzsálem városa. A városon kívüli hegy a Golgota. Ott áldozta meg Isten, azon a hegyen az Ő drága Fiát, a mi Üdvözítőnket, Jézus Krisztust! Ábrahám vizsgázott, és Isten és Őközötte már nem volt más. Először Isten, azután a fia. Isten nem ok nélkül mondja, hogy elhagytad az első szeretetet! A nagy igyekezet, buzgóság, a jóra való törekvés, mind szép, de még az sem lehet az első! Még az előtt is ott kell legyen Isten! Még jóra törekedni is csak akkor tudok, ha Isten az első az életemben!




A filadelfiai gyülekezetnek másképpen ír: "ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa..." (Jel 3:7b) Milyen csodálatos és hálára indítja a szívünket, hogy a mi Istenünk szent és igaz! Nála van a Dávid kulcsa. Jézus Péternek is adott kulcsot, hatalmat - bizonyos értelemben. Sokan azt gondolják, hogy a kulcs csak Péternél van. De itt Jézus magánál tartja a kulcsot - dicsőség legyen Neki! Figyeld meg! "...akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki!" (Jel 3:7b) Ha te eléd adott az Úr egy nyitott ajtót, akkor mesterkedhetnek az emberek, ahogy akarnak, nem fognak tudni ártani! Keserűséget, szomorúságot, fájdalmat okozhatnak, de az is csak arra való, hogy még jobban szeressed a te Uradat! Milyen kegyelem, adott eléd egy nyitott ajtót! Menjél rajta be! Azt előtted senki be nem zárja! De ha egyszer bezárja, akkor senki meg nem nyitja! Tévesen írnak egyes írók, hogy ha majd az elragadtatás bekövetkezik, akkor akik itt maradtak bolond szűzek, majd megokosodnak, és majd bemennek - nem! Ha egyszer bezárja az ajtót az Úr, akkor nincs senki, aki megnyithatná! "Tudom a te dolgaidat, hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." Néha panaszkodunk, hogy milyen kevés az erőnk. Nem baj! Tudja az Úr! Csak Őnéki van nagy ereje! Csak vegyük igénybe az Ő erejét! Nem a magunk erejével kell harcolni és győzni, hanem az Ő erejével! Mert ha a magunk erejére támaszkodunk, 100%-os a bukás! De ha az Úr erejére támaszkodunk, az soha nem fogy el! Beteljesedik, hogy "Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én Szellememmel!" (Zakariás 4:6) Dicsőség Istennek érte!



"...kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet. Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged." (Jel 3:8-9) Lesznek azok közül, akik hívőknek mondják magukat, de nem azok, hogy eljönnek, és el kell ismerniük, hogy az Úr szeretett téged! Vannak küzdelmek, támadások, rágalmak, félreértések, amikor némelyek ellenük vetik magukat az Úr gyermekeinek. De az Úr igazságot szolgáltat, és ezeknek meg kell hajolniuk, meg kell tudniuk, hogy az Úr szereti az övéit! Milyen drága vigasztalás! Ezért ne hadakozzunk magunkért! Az Úr egy napon mindent napvilágra hoz! "Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a megpróbáltatás idején, amely az egész világra eljön, hogy megpróbálja e Föld lakosait." (Jel 3:10) Legyünk hálásak azért, hogy amikor eljön a nyomorúság, a nehézség, a megpróbáltatás, az Úr biztos kézzel megtart! Mi kell még egyéb, ha Ő megtart? Csak rá kell bízni magunkat maradéktalanul, őszintén!




"Ímé, eljövök hamar!" Azoknak, akik szeretik az Urat, ez örömhír! De akik elhagyták az első szeretetet, rendeznivalójuk van Megváltójukkal, azoknak komoly figyelmeztetés! Vigyázz, siess, mert az Úr jön hamar! "Ímé, eljövök hamar, tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat." (Jel 3:11) Én már odaadtam mindent neked! Odaadtam véremet, amely lemosta bűneidet, odaadtam sebeimet, hogy elrejtőzködjél benne és meggyógyuljál, odaadtam az én Lelkemet, hogy nálad lakozzon, veled éljen, vezéreljen, vigasztaljon, figyelmeztessen - tarsd meg, ami nálad van! Senki el ne vegye a te koronádat!
A korona már a tied! Amikor én érted meghaltam, amikor vérem reád hullt, amikor bűnbocsánatban részesítettelek, amikor kegyelmemnek Lelkével megajándékoztalak, te el lettél pecsételve, a korona a tied! Tartsd meg, ami nálad van! Vigyázzunk, hogy el ne veszítsük!



Egy másik levélben int az Úr: Térj meg, mert ha nem, kitörlöm a te nevedet az Élet Könyvéből! Kitörlöm! De ezt a gyülekezetet nem figyelmezteti különösképpen, hanem állhatatosságra, kitartásra szólítja fel. "Tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!"
"Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet!" (Jel 3:12) Az Úr Jézusnak már új neve van! Nekünk is lesz. Fehér kövecskén új név, amit senki nem tud, csak aki kapta. Csodálatos dolgok várnak ránk, testvéreim! Szép, titkos dolgok! Adjon az Úr kegyelmet, hogy megtartsuk azt, ami nálunk van! Ne vegye el senki! Lehessünk oszlopok! Mindig az Ő közelében maradhassunk!
"Kérlek, a nevedet írd fel az orcámra!" - írja egy ének. Olyan ember írta ezt az éneket, aki valamikor Debrecen főjegyzője volt, de megtért, és lett az Úr hű követője, bizonyságtevője. Állásából elbocsátották, megvetették. Ő a Bibliát árusította, ment és terjesztette. Ő írta ezt az éneket. "Kérlek, a nevedet írd fel az orcámra, mennyei koszorút fonok harcba szállva! Enyém a Mennyeknek dicső szép hazája!"
"Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet! Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!" (Jel 3:12-13) Adjon nekünk is az Úr halló fület, hogy megértsük, hogy mit üzen nekünk! "Ímé, eljövök hamar: tartsd meg ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!" (Jel 3:11)

"Az igaznak emlékezete áldott!"


Sárkány Győző: MEGHALLGATOTT IMÁK


"Nagy szegénység volt, a fiatalok Miskolc-Tapolcáig mezítláb jöttek, hogy kíméljék a lábbelijüket, azt csak a város határában húzták fel a lábukra. Ez az út oda és vissza kb. 40 km! Minden nap imaórát tartottak, amelyek igen áldottak voltak, és mindig jobban vonzották a szíveket. Akkor úgy mondták a testvérek, amikor megérkeztek: Jöttünk a forráshoz!"

Sárkány Győző és Győzőné: MEGHALLGATOTT IMÁK 2. rész

Sárkány Győzőné: Rövid bizonyságtételek



Sárkány Győző: Térjetek meg, és szülessetek újjá!



Sárkány Győző: "Ímé, eljövök hamar!"
Jelenések 3:7-13 magyarázata


"Az Úr pedig a Szellem,
és ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság."
(2Kor 3:17)

"És amikor imádkozunk, leszáll a Szent Szellem, és Isten csodákat tesz. Súlyos betegeket gyógyít meg hitből, még rákos betegeket is, és egyéb súlyos nyomorúságban szenvedőket, mert

"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz!" (Zsid 13:8)

DICSŐSÉG SZENT NEVÉNEK!
SHALOM! BÉKESSÉG! MARANATHA! URAM JÖJJ!



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

AZ ÉLET VIZE ÉS AZ ÉLET FÁJA - betekintés a Mennybe
REICHERT GYULA: AMA FÉNYES HAJNALI CSILLAG
KAPHATÓ az Evangéliumi Kiadó és Iratmissziónál
http://www.evangeliumikiado.hu


Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!