HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő
http://www.vargamakai.com




A GYERMEKI HIT JUTALMA


Régi, kedves történet jut eszembe, ami felejthetetlen élményként maradt meg bennem.

A gyermekeim egész kicsik voltak. A kislányunk 3, a fiúk 5-és 9 évesek voltak. Azelőtt sohasem voltak kisállataink, és egyszer a piacon megláttam hét kiskacsát. Tudtam, hogy a gyermekeim nagyon fognak örülni, megvettem őket és hazavittem. Nagyon örültek a kiskacsáknak, és elhatároztuk, hogy egy kicsi helyet elkerítünk számukra, majd éjjelre mindig összeszedjük őket.



Egyetlenegyszer történt meg, hogy elfelejtettük összeszedni a parányi kisállatkákat. Reggel, amikor felébredtem, akkor jutott eszembe. Azonnal odaszaladtam az eresz alá, és azt láttam, hogy vége van a hét kiskacsának, mert nagyon hideg volt az éjszaka. Ki vannak merevedve, fekszenek holtan. Gondoltam magamban, hogy most mit fognak szólni a gyerekek, ha felébrednek. Ilyen nagy mulasztást, hogy elfelejtettük. Egyik gyerek felébred, kijön a szobából és kérdezi: "Anyukám! Csak nincs valami baj? Olyan szomorú tetszik lenni." Ő a legnagyobb gyermek volt.
- "Képzeld, kisfiam, nem szedtük össze a kiskacsákat és elpusztultak."
Gyorsan szaladt megnézni, hát ő is látja, hogy végük van. Erre gyorsan bemegy és szól a többi gyereknek, hogy "képzeljétek, nem szedtük össze a kiskacsákat, és mind elpusztult". Erre a két kisebbik gyerek azt mondja, hogy hát gyorsan imádkozzunk, és akkor fel fognak támadni. Édes jó mennyei Atyám - gondoltam, ki van zárva, hogy ezek felébredjenek. De egyre csak bíztatták egymást, hogy rohanjunk és imádkozzunk.
Anyukám ugyanabban a házban lakott. Átszaladtam és elmeséltem, mi történt. Ő is megnézte és nyugtázta, hogy ezekben sajnos nincs élet. De hát akkor most mit csináljunk, hisz a gyerekek imádkoznak és mondják, hogy biztosan fel fognak támadni. "Ezek sajnos nem fognak" - mondja édesanyám. Szaladok vissza, és hallom, hogy a gyerekek imádkoznak és mondják, hogy
"Úr Jézusom, mi az neked: hét kiskacsa! Feltámasztottad te Jairus leányát is, meg Lázárt is. Úr Jézusom, neked semmi az, hogy feltámadjanak."
A másik gyerek is rámondta: "Mi az neked, Úr Jézusom!" - Térdeltek és imádkoztak.
Szaladtam vissza édesanyámhoz és mondtam. "Jaj, anyukám, ezek a gyerekek csak imádkoznak, most mit csináljunk?" "Fiam, meg sem tudok szólalni. Hogy mondjuk meg nekik, hogy ne imádkozzanak, hisz az Úr Jézus ezt úgy sem fogja meghallgatni?"
Anyukámnak eszébe jutott, hogy próbáljuk betekerni őket rongyocskákba, és rakjuk oda a téglából berakott tűzhely mellé. Nekem csak hullott a könnyem, mint a zápor, hogy a gyermekek most meg fognak botránkozni, mivel imádkoznak, és nem történik semmi. Szaladnak ki és kérdezik: "Anyukám, mozognak-e?" "Nem mozognak ezek, édes kisfiam!"
"Akkor rohanjunk vissza!"- mondják. És megint csak mondják, hogy "Mi az neked, Úr Jézus?"
Aztán újra szaladnak kérdezni, hogy mozog-e a már a kacsa? Kórusban mondtuk anyukámmal, hogy sajnos nem mozognak, - nem mertük mondani, hogy nem is fognak mozogni. Emlékszem rá, hogy Tibi fiam szaladt utoljára megnézni, hogy élednek-e már.
- És egyszer csak azt mondja: "Tessék csak nézni, ez már hápog!" - Odanézek, és tényleg egy kacsa már nyitogatja a száját. Azt mondja Tibi fiam: "Akkor rohanjunk vissza, mert egy már él! A többi is élni fog!"
És folytatták az imádkozást addig, amíg egytől egyig minden kacsa fel nem éledt.



Emberileg teljesen lehetetlen volt. Csodálatos, hogy az Úr meghallgatja a hittel elmondott imádságot, a lehetetlennek látszót is. Ez számunkra is örök tanulság volt, hogy amikor úgy látszik, hogy semmi remény, akkor is bízhatunk Benne. A gyermeki hitet így jutalmazza meg az Úr Jézus, és tőlünk is ilyen gyermeki hitet vár. Van a Bibliámban egy bibliajelzőm, amin rajta vannak az imádkozó gyerekek és ezek a kacsák megörökítve. A férjem lefényképezte őket. /Beküldte Almási Mihályné. Történt Kiskunhalason 1955-ben./

Így történt

Egy kislány bement a szobájába, és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös indián törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből, és megkocogtatta a pult üvegét.
Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. - Éppen a testvéremmel beszélek, aki most jött Chicagóból, és már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg, és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd, meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a Chicago-i férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.

Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: - Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel.
Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta anya - vajon mennyibe került volna?

Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe;
- no és egy gyermek töretlen hitébe.

Egy csoda nem a természet törvényeitől függ,
hanem magasabb törvények működésétől.



Jézus mondja:
"...Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket,
és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." (Lk 18:16)

Ha szomorú vagy, én fölszárítom a könnyeidet.
Ha elfog a rémület, én eloszlatom a félelmeidet.
Ha aggodalmaskodsz, én reményt nyújtok neked.
Ha össze vagy zavarodva, én segítek, hogy megálld a helyed.
És ha elveszettnek érzed magad,
és nem tudod meglátni a fényt,
Én leszek a te világítótornyod, mindig fényesen ragyogva.
Erre adom a szavamat, amíg eljön a vég.
Miért? - kérdezheted tőlem.



AZ ÜDVÖZÍTŐ HIT TARTALMA Mi a hit?



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

MAKAI ROZÁLIA: DROG, ALKOHOL, NIKOTIN

OLVASMÁNYOK FIATALOKNAK



Mátrainé F. Irma írásai
Gazdag István tanításai Zimányi József prédikációi

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!



OLVASÓINK ÍRJÁK

Szia! Elolvastam a történetet a feltámadt 7 kiskacsáról. Eszembe jutott, hogy amikor én is nagyon kicsi voltam, akkoriban a cicánk szült néhány kiscicát. De az egyik nem mozgott, nem lélegzett, halva született. Nagyon szomorú voltam miatta, simogattam is. Betakartam, és vittem volna ki az udvarra, és ekkor egyszer csak feléledt. Nagyon csodálkoztam, hogy ilyen is lehetséges. Akkor még nem ismertem Istent, de ma már tudom, hogy számomra csoda történt. A feltámadás, gyógyulás nem csak embereknek adatott, hanem a "lehulló morzsákból" a kutyák, cicák, állatok is kaphatnak. Akkor még kicsi voltam, és nem tudtam imádkozni. Ma már orvosi értelemben azt mondanák, hogy a szüléskor a légzés nem indult be. Vagy valami ilyesmit. De szerintem akkor is mozognia kellene az újszülöttnek. Az az csöpp cica pedig élettelen volt legalább 5-10 percig. Engem meggyőzött, hogy van feltámadás. Sőt a pár perce meghalt halott embernek sincs se szívverése, se lélegzése. Mégis képesek elektromos árammal, defiblirrátorral újraéleszteni. Mennyivel erősebb Isten ereje, mint az elektromosság! Érdekességként eszembe jutott, hogy pár éve olvastam, hogy feltaláltak egy automata újraélesztő gépet, ami egy elektromos defiblirrátorból és egy lélegeztető gépből áll. Amikor valakit újraélesztenek, akkor 10-20 percig próbálkoznak, de utána a mentős kimerül, és azt mondja ki, hogy reménytelen. Na ez a gép ugyanezt csinálja, akár órákig. Ha csak 1% az esély, hogy a gép miatt újraéled a beteg, akkor már megérte. Köszönöm, hogy feltetted. K.K.



ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ DE KEDVESEK VAGYTOK!
IGAZÁN MEGHATÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon klassz, amit csináltok! Dicsőség az Úrnak! Ölel Benneteket: L-u

Kedves Rózsika! Amit küldtél, azt hallgatom folyamatosan,
és kölcsön is adtam ismerőseimnek.
Ezt is jobban meg kell terveznem, hogy többen hallják és örüljenek!
Köszönöm, hogy írhatok neked. Isten áldjon benneteket,
az életeteket, a munkátokat! D.J.

Mindkét történet csodálatos! Végig sírtam az egészet.
Ilyen gyermeki hitre van szükségem. Köszönöm K.L.

Az elmúlt éjszakát csakis az Úrnak szenteltem.
Ővele voltam. A honlapotokat olvastam és hallgattam.
Nagyon meghatott a 7 kiskacsa története, és a 3 kis gyerek aggodalma.
Sírtam az örömtől, mert megérintett az Úr gondoskodó szeretete.
Áldjon meg az ÚR benneteket, és legyen mindig veletek,
hogy tudjatok sok emberen segíteni e szép cselekedeteitekkel. P. Ibolya