Izrael gyermekeként egy zsidó közösségben láttam meg a napvilágot. Orosz-orthodox és római katolikus környezetben nőttem fel az
utolsó cár, II. Miklós idejében. Jézus nevét mindig is fenntartással fogadtam. Dühösen, bosszankodva kerültem ki mindig az ikonokat
és a feszületet, amelyeket körmenetek alkalmával vittek körbe. Minden nap megköszöntem Istennek, hogy nem vagyok "goy" /pogány/, és
hogy ezt az ocsmány, gyűlöletes babonát nem kell, hogy gyakoroljam.
De egy emlékezetes napon, 1909-ben ismét hallottam Jézus nevét, de ezúttal nem lengyelül, nem oroszul és nem is németül, hanem a
mi szent héber nyelvünkön. Leon Rosenberg, egy kirúgott zsidó pásztor, aki egy keresztény misszióval dolgozott a zsidók között,
ejtette ki ezt a nevet. Először nagyon meglepődtem, aztán felháborodtam. Egész bensőm tiltakozott ez ellen a betolakodó ellen.
A legjobb lenne néhány hasonló érzelmű embert találni és megkövezni ezt az árulót. De hosszú viták után egyre figyelmesebben
hallgattam Leon Rosenberget, amikor Jézus dolgait az Ótestamentum fényében magyarázta. Beszélt Mózes első könyvéről, Józsefről,
akit testvérei eladtak, de végül Izrael megmentője lett, beszélt a húsvétról, a Jézus Vérének értékéről, a 22. és a 69. zsoltárról,
az Ézsaiás 53-ról:

"És Ő megsebesíttetett bűneinkért, békességünk büntetése ...
Rajta van, és az Ő sebeivel gyógyulánk meg." (Ézs 53:5)
Ez volt az első lépés számomra. Különös nyugtalanság vett rajtam erőt. Megláttam végre azt, ami után a lelkem mindig is vágyódott.
Azt vettem észre, hogy már nem tudnék úgy élni, mint korábban. Korábbi ideáljaim és a szocialista "Poalé Sion" nem elégítettek ki
többé. Többre volt szükségem. Mindezek most már olyan üresnek tűntek.
Nem tudom megmagyarázni, miért is tettem, de ez után az alkalom után vettem magamnak egy hébernyelvű Újtestamentumot. A legnagyobb
részét még útközben hazafelé, Novograd-Volynsk felé elolvastam. Érdeklődésemet leginkább az Evangéliumok keltették fel. Isten
Országának Örömhírét akartam megismerni. Az apostolok cselekedetei nem mondtak semmit nekem. De a Római levél néhány része nagy
hatással volt rám, mint pl. a tarsusi Pál következő néhány szava: "Testvéreim, teljes szívemből kívánom és imádkozom az Istenhez
a zsidókért, hogy megmeneküljenek. Mert nagy buzgóság van bennük Isten iránt, de nem a megismerés szerint..."
Örültek, amikor megérkeztem, de hamarosan heves vita robbant ki "erről a férfiról", az Újtestamentum alázatos Jézusáról.
Apám felfedezte az Újtestamentumot, amit Leon Rosenbergtől kaptam és elégette. De - hála legyen az Úrnak érte - az én szívemben már
meggyökerezett a jó mag, és nem tudta onnan kitépni.
Az Újtestamentum olvasása életre keltette bennem őseim Istenébe vetett alvó hitemet, és hitemet abban, hogy az Ótestamentum egy öröm
üzenet Izrael és az egész emberiség számára.
Felismertem Jézusban a megígért Messiást és a világ isteni Megváltóját. De még nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel az új
felfedezéssel.
1912-ben Chicagoba költöztem. Ott hallottam Karl Mutchnikot, a tiszteletreméltó zsidó származású keresztényt beszélni. Csodálatos
prédikációkat tartott az Ótestamentumról, az Újtestamentum megvilágításában. Ott, többek jelenlétében, térdeimre ereszkedtem,
felismertem bűneimet és elfogadtam Jézust, mint Megváltómat és Uramat. Így lettem keresztény az újjászületésen keresztül.
Az volt a kívánságom, hogy az Urat szellemben és igazságban imádhassam. Vágyam hamarosan teljesült, amikor néhány kedves
kereszténnyel istentiszteleten vehettem részt. Mély és szép imájuk és Isten csodálatos szabadsága megérintett engem.
Azóta már több mint egy félévszázad telt el, de szilárdan állok a hitben. 70 évet töltöttem el az élő és kedves Isten jelenlétében,
Akit imádok, Akit szeretek, és Akit teljes szívemből szeretnék követni.
Aaron Juda Kugemann
"Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek
az ég alatt más név, mely által üdvözülhetnénk."
(ApCsel 4:12)