HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Mátrainé F. Irma

A SZEMEK
Dr. F. K. magas, középkorú, barátságos fogorvos volt. Főleg a hölgyekkel szemben volt kedves. Sokan buktak is utána. Neki meg tetszett a dolog. Viszont négy gyermekes, nős ember volt. Sőt "kereszténynek" is vallotta magát. De otthon titokban egyre többet foglalkozott szennyes magazinokkal, könyvekkel és videókkal is. Na nem a legszennyesebbekkel, de a kísértésből ennyi is elég volt ahhoz, hogy lassanként egész lénye egyre jobban megváltozzon.
Alattomos, kacér és zavaros lett a tekintete, s akárkivel társalgott, beszédének témája az olvasottak és látottak körül forgott. Közben lassan abbahagyta a naponkénti, egyéni bibliaolvasást és csendességet. S a gyülekezet sem érdekelte. Csak azért járt el mégis, hogy a felesége nyugton hagyja.



Aztán egy szép napon elbukott. Megcsalta a feleségét. Az asszonyka megtudta, és nagyon bánatos lett, de határozott is. Világosan kijelentette a doktor úrnak, hogy vagy adja fel végleg a nőjét, a kacérkodást, az olvasmányait és videóit, vagy költözzön ki, illetve hagyja el családját! Mert nem hajlandó egy parázna emberrel élni, sem a gyermekeit az ártalmas, bűnös élet befolyásának kitenni.



Dr. F. K. komolyan vette a felszólítást. Szakított a nővel, a magazinokkal és a videókkal. Egyben őszintén megbánta bűnét, bocsánatot kért feleségétől és a gyermekeitől, s teljesen odaszánta magát az Úrnak. Ezután csak tudományos és lelki dolgokkal, meg a Bibliával foglalkozott. Majd elvitte családját egy régóta ígérgetett, egy hónapos külföldi üdülésre, és csak utána ment el megint a megszokott templomba. Ott nagy szeretettel fogadták és megcsodálták.



"Mi történt önnel?" - kérdezgették az egyháztagok. "Sokkal jobban néz ki, mint szabadsága előtt. Megfiatalodott. Kisimult az arca és kitisztult a szeme! Úgy látszik jót tett a pihenés." - mondogatták.

A gyülekezetben ugyanis nem tudták, hogy üdülés előtt milyen problémái voltak. Csak azt vették észre, hogy megváltozott. Viszont a felesége tudta, hogy mi történt. S meg volt győződve, hogy a kísértéssel és bűnnel való szakítás változtatta meg kinézetét és tekintetét.

A Lukács 11:34-35 szerint: "A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Vigyázz tehát, hogy a benned levő világosság sötétséggé ne legyen!"

Ezek a szavak is arra utalnak, hogy F. K. doktor úr szeme illetve tekintete azért tisztult meg, mert szakított a bűnnel. Így járunk mi is. Miért? Mert a szemeink összefüggnek a kívánságainkkal, tetteinkkel és lelkünkkel, s világosan ábrázolják mindazt, ami bennünk lappang.


"Amilyen telhetetlen a halál és az elmúlás helye,
éppoly telhetetlen az emberi szem." (Példabeszédek 27:20)

Mert, amikor érdekel valaki vagy valami, akkor bár az első lépés az, hogy csak felületesen megnézzük az illetőt vagy dolgot. De, ha megtetszenek a látottak, akkor mégegyszer és mégegyszer odanézünk. S ha nem hagyjuk abba a nézegetést, akkor kísértés majd bűn lehet belőle.
Ezt bizonyítja Dávid király bukása. Egy nap felment a háztetőre, meglátta Betsabét, Uriás feleségét, és ahelyett, hogy elfordult volna vagy mással foglalta volna el magát, magához hívatta, és vétkezett vele.

Utána természetesen súlyos büntetést szenvedett nem csak ő, hanem egész családja és népe is. De akkor már minden késő volt. A szemek kívánsága kísértéshez és bűnhöz, majd bűnhődéshez vezetett. (2 Sámuel 11; 12 részei.) A mi életünkben is ez a sorrend, ha nem fordítjuk el szemeinket, mielőtt még kísértésbe és bűnbe esnénk. Bűnbe esünk és bűnhődünk. Mert még ma is fennáll, hogy
"Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is." (Galata 6:7) Sőt nem csak az egyén, hanem egész környezete is fizet érte.

Már az ószövetségi Jób is tudatában lehetett ennek. Azért határozta el előre, hogy vigyáz a szemére mondván:
"Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szűzekre." (Jób 31:1)
Nem engedte szemét legelészni. Messziről kerülte a kísértést. Bölcs ember volt. De vajon Te meg én is ilyen bölcsek és óvatosak vagyunk?



Az 1János 2:15-17 a következő tanáccsal lát el minket:


"Ne szeressétek a világot, se azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig elmúlik, és annak kívánsága is, de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké."

Nagyon fontos szerepe van tehát a szemeinknek, mert össze vannak kötve szívünkkel, illetve indulatainkal, amelyekből erednek a cselekedetek. Tekintet, kívánság, tett, és lelki hatás, rend szerint ez a sorrend. Ez történt F. K. doktor úr és Dávid király esetében is. Először ismételten rossz irányba néztek, azután megkívánták a bűnt, majd paráználkodtak, s végül annyira lezüllöttek, hogy még meg is próbálták takargatni a bűnt, amíg lehetett.

Természetesen azt is megtapasztalhatjuk, ha igeszerű, lelki, áldásos dolgok vagy példaképek megtekintésére használjuk a szemünket.
"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, hogy el ne csüggedjetek!"
ajánlja a Zsidók 12:2-3 verse. Miért? Mert, ha határozottan és folyamatosan csak Jézusra tekintünk, akkor Tőle megkívánjuk és megtanuljuk a győzedelmes élet titkát. Mire kívánságunkat követni fogja az Ő példájának tetteinkben való követése. S közben megújul a lelkünk, szellemünk s boldog, lélekmentő, győzedelmes életet nyerünk, illetve folytatunk.



Jób és F. K. Dr. példája arra utal, hogy rajtunk múlik, hogy mire vagy kire tekintünk vagy tekintünk vissza. Ha teljes erőnkkel és a Szent Szellem erejét igényelve elhatározzuk, hogy a kísértő egyének és dolgok megtekintését illetve a rájuk való visszatekintést határozottan kerüljük, helyébe Jézusra és csak a Bibliával megegyező dolgokra szegezzük tekintetünket, akkor tekintetünkből áldott kívánságok, majd tettek és lelki, szellemi áldások fakadnak ránk és környezetünkre.



"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!" (Zsid 12:2-3)