HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Mátrainé Fülöp Irma

A LEGKIVÁLÓBB ÚT

Az elmúlt ősszel férjemmel Magyarországon jártunk. Budapest XVI. kerületében sokat sétáltunk. Egyszer betévedtünk egy ici-pici fűszerüzletbe. A tulajdonos házaspár nagyon barátságos és figyelmes volt. Kedvesen kiszolgáltak minket. Aztán beszédbe is elegyedtek velünk. Többek között szó került arról, hogy mi 1956-ban épp abból a kerületből menekültünk el külföldre, s hogy miként vészeltük át a meneküléssel járó nehézségeket.
Említettük, hogy részünkre elég símán ment a dolog, mert ahova csak eljutottunk, mindenütt otthonra találtunk. Ugyanis mindenütt felkerestük hittársainkat, akik meg azonnal befogadtak, támogattak, illetve elláttak minket. Ezáltal elkerültük az elhagyatottság és a honvágy érzését.



"Például" - mondtam - "Amint beértünk az egyik bécsi menekült táborba, azonnal kimentünk felkeresni ott lévő egyházunkat, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket. Sőt javasolták, hogy hagyjuk el a menekült tábort, és költözzünk be hozzájuk, és ők berendezik számunkra az alsó termet, és el is látnak bennünket, amíg a kivándorlási irataink elkészülnek. Természetesen elfogadtuk kedves meghívásukat, és ott húzódtunk meg kivándorlásunkig."
"Aztán az USA New York városába érve meg az ottani magyar egyházból egy házaspár az otthonába fogadott minket. S mindaddig ott éltünk, amíg saját lakásunk lett. Az egyház tagjai meg összehozták számunkra az új háztartáshoz szükséges dolgokat. Azonkívül olyan nagy szeretettel vettek körül, mintha régi barátok, vagy testvérek lettünk volna." Erre a fűszeresné megkérdezte: "Önök Krisztus-hívők?"



"Igen, azok vagyunk. Ezért találtunk testvérekre, s köztük otthonra és támogatókra mindenütt. S ezért nem éreztük magunkat elhagyatva sehol sem." - válaszoltam.
"Oh, nekünk is vannak hívő ismerőseink, és már többször észrevettük, hogy nagyon szeretik, tisztelik és támogatják egymást. Összetartanak. Sőt szépen is nyilatkoznak egymásról. S vigyáznak, hogy meg ne bántsák egymást." - mondta. "Nagyon kedves emberek."
A hölgy nyilatkozata kibeszélhetetlenűl jól esett nekem. Eszembe juttatta Jézus kívánalmát, mely szerint:
"Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást." (Jn 13:34-35)




"Nyilván ennek a családnak Isten-hívő ismerősei betöltötték Jézus ezen kívánalmát. Oly szeretettel viszonyultak lelki testvéreikhez, hogy a kívülállók észrevették róluk, hogy ők Isten gyermekei. Isten gyermekeinek tehát egyik legfontosabb ismertető jele az egymás iránti szeretet! De nem csak ismertető jele, hanem legkiválóbb lélekmentési eszköze is, mert Jézushoz vezetheti az elveszetteket.
Ezért is nevezhette Pál apostol az 1Korinthus 12:31-ben a szeretet gyakorlását a
"legkiválóbb út"-nak." - fontolgattam.



"De hogyan vezetheti Jézushoz a hívők szeretete az elveszetteket?" - kérdezhetnénk.
Úgy, hogy szerető emberekké való válásukkal megkívántatják embertársaikkal is Jézus befogadását.
De vajon a hívők között mindenki rendelkezik ilyen szeretettel?
- Vetődhet fel bennünk a következő kérdés.
Sajnos nem. Ezért írta Pál apostol a korinthusi keresztyéneknek:

"Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.
És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.
És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.
A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát,
nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr." (1 Kor 13:1-7)
Nyilván a korinthusi gyülekezetben sem mindenki követte ezt a "legkiválóbb utat." Azért volt szükségük Pál apostol figyelmeztetésére.
Akkor viszont önkénytelenül felmerül bennünk az a kérdés is, hogy: vajon az én és a te életedet jellemzi-e már az ilyen szeretet? Ha nem, akkor viszont hogyan nyerhetjük el?



A következő lépések által:

Elsősorban azzal, hogy Jézus befogadásakor vagy után teljesen át is adjuk magunkat az Ő Szent Lelke (Szelleme) uralmának. Mire Ő teljhatalmat nyerve megteremheti bennünk gyümölcsét, mely a Galata 5:22-23a szerint - többek között - a szeretet.
"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás."
A szeretet ugyanis nem olyasmi, amit erős akarattal magunktól meg tudunk teremni, vagy fel tudunk mutatni. A szeretet a Szent Szellem működésének gyümölcse, következménye vagy eredménye.



Másodsorban azzal, hogy imádságban kérjük Isten bennünk uralkodó Lelkét, hogy alakítson az Ő képére. Ő megteszi, bár természetünktől függűen némelyünknek több vagy kevesebb időre, esetleg próbára lesz szüksége, míg elnyerjük. Mert legtöbbnyire csak próbák által tanuljuk meg átérezni embertársaink fájdalmait és problémáit, nyerünk empátiát, s kapunk könyörülő szeretetet.



Harmadsorban azzal is, hogy szándékosan és ismételten gyakoroljuk az igazi szeretet kimutatását. Pl. úgy, hogy abban a pillanatban, amikor ki akar buggyanni ajkunról egy sértő szó; szándékosan elharapjuk. Vagy mielőtt továbbítanánk egy pletykát; elhallgatunk. Vagy mielőtt vádolni kezdenénk valakit; meggondoljuk magunkat. S mindezek helyébe dicséretet, vagy tisztelettudó dolgokat említünk csak meg egymásról. Mire Isten segítségével lassan természetünkké válik a szeretetteljes magatartás.

Végül azáltal is formálódunk, ha rendszeresen és komolyan tanulmányozzuk az Írásokat. Mert csak abból ismerhetjük fel, hogy milyen az igazi szeretet, és azt is, hogy miként fejezte ki Jézus szeretetét.



A Budapest XVI. kerületi fűszeres házaspár számára feltűnt hívő ismerőseik szerető magatartása. Mire megállapították, hogy a hívők szeretik egymást.

Ilyen a te és a én magatartásom is? Hittestvéreink iránti szeretetetünkből felismerik az emberek, hogy Jézus él a szívünkben?



Ha igényeljük az Ő Szent Szellemének teljes uralmát; kérjük, hogy teremje meg bennünk a szeretet gyümölcsét; át is visszük életünkbe a szeretet gyakorlását; és rendszeresen táplálkozunk szent Szavával; akkor ő úgy átalakít minket, hogy az elveszettek javára szinte folyamatosan fogjuk járni ezt a "legkiválóbb út"-at.