HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Mátrainé F. Irma

AHOL A TI KINCSETEK
Minden ember szeretne üdvözülni, illetve ez életből a Mennybe menni, ha hisz Istenben és az örök életben, ha nem. Mert, aki hisz Istenben, az természetesen Vele is kívánja tölteni az örök életet. Aki pedig nem hisz Benne, az azért még gondol arra, hogy mi lenne vele, ha mégis volna Isten, és Pokol meg Mennyország? Amely esetben ő sem kívánna a Pokolba kerülni.
Viszont a legtöbb ember - aki hisz Isten létezésében - azt gondolja, hogy erkölcsös, becsületes, életmóddal és ráadásul jó tettekkel, illetve a szegények, az egyház, vagy az árvák és özvegyek támogatásával kiérdemelheti a mennyei helyet. Vagyis, hogy az üdvösség kiérdemelhető.



A Bibliában olvasunk egy ilyen becsületes, erkölcsös, gazdag emberről, aki szintén azt gondolta, hogy tetteivel érdemelheti ki mennyei helyét. Ezért odarohant Jézushoz s leborulva előtte kérdezte meg tőle, hogy mit kell tennie, hogy üdvözülhessen? A Márk 10:17-30-ból idézem történetét, melyben Jézus útnak indult, s ekkor: "...odafutott hozzá egy ember, és térdre borulva előtte, azt kérdezte tőle: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus így szólt hozzá:...Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat!" Az pedig ezt mondta neki: "Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva."
Jézus... megkedvelte, és ezt mondta neki: "Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a Mennyben: azután jöjj, és kövess engem."
A válasz miatt elborult az ember arca, és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.
Jézus ekkor... így szólt tanítványaihoz: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!"
A taníványok megdöbbentek szavain, Jézus azonban ismét megszólalt ...
"Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni."
Ők mégjobban megrökönyödtek, és ezt kérdezgették egymás közt: "Akkor ki üdvözülhet?"
Jézus ezt mondta: "Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges."
Péter megszólalt, és ezt mondta neki: "Ime, mi elhagytunk mindent, és követőid lettünk."
Jézus így szólt: "Bizony, mondom néktek: Senki sincs, aki elhagyta házát vagy testvéreit, anyját vagy apját, gyermekeit vagy szántóföldjeit énértem és az evangéliumért, és ne kapna százannyit: most ebben a világban... üldöztetésekkel együtt, a jövendő világban pedig örök életet."



Világos, hogy ezt az embert nagyon komolyan foglalkoztatta az üdvösség kérdése, mert - minden erejét belevetve - rohant Jézushoz és leborulva előtte tette fel a kérdést: "...mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" S az is világos, hogy szerinte valamit, vagy valamiket tennie kellene, hogy az üdvösséget kiérdemelje. De Jézus válasza megdöbbentette. Mert elsősorban "csupán" azt kérte tőle, hogy tartsa meg a parancsolatokat, ami nem volt számára probléma, mert ifjú kora óta törvényt betartó, "jó ember" volt. Nem ölt, nem paráználkodott, nem lopott, nem tanúskodott hamisan, és nem károsított meg senkit sem. Sőt annyira rendes ember volt, hogy Jézus meg is kedvelte s ráadásul csak azt javasolta még neki, hogy adja el és ossza szét a szegények közt minden vagyonát; aztán kövesse Őt; illetve legyen az Ő tanítványa. Miért javasolta neki Jézus, hogy adja el és ossza szét vagyonát? Talán azért, mert a gazdagság bűn és ezért - mint egy gazdag ember - nem juthat a Mennybe? Vagy azért, mert ezzel az önfeláldozó tettel kiérdemelhette volna az üdvösséget? Nem ezen okokból! Mert van az Úrnak sok áldott, gazdag tanítványa, aki vagyonával Őt szolgálja. Én is ismertem egy milliomost, aki arra használta gazdagságát, hogy az elveszetteket valahogy Jézushoz vezesse. A gazdagság tehát nem bűn! S az önfeláldozó tettek sem vezetnek a Mennybe senkit sem. Ugyanis a Biblia az Efezus 2:8-9-ben határozottan kimondja, hogy
"...kegyelemből van üdvösségetek a hit által... nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék."
Jézus csak azért javasolta, hogy adja el mindenét és ossza szét a bevételt, mert ezzel azt akarta kifejezni, hogy váljon meg mindattól, aminek még rabja. Aztán úgy kövesse Őt; azaz adja át önmagát, idejét, erejét, és mindenét teljesen Jézusnak. Akkor nem csak a Mennybe jut, hanem ráadásul kincse, illetve jutalma is lesz a Mennyben.



S ugyanez nekünk is szól. Ha szeretnénk a Mennybe jutni, és odaát jutalmat is nyerni, akkor Jézusba, mint az Isten Fiába vetett hit, bűnvallás, bocsánatkérés, s Jézus szívünkbe hívása mellett le kell tennünk mindazt, aminek még rabjai vagyunk, hogy teljesen átadva magunkat számára, követhessük Őt. Különben nem vagyunk alkalmasak még a szolgálatára, mert a szívünk még odahúz, ahol a kedvenc kincsünk van elrejtve. Legyen az vagyon, egy titkos bűn, kényelmünk, kedvenc szórakozásunk, hobbink, esetleg egy tervünk, vagy más. Vagyis a vagyon nem bűn; de bűnné válhat, sok egyéb dologgal együtt; ha jobban ragaszkodunk hozzá, mint Jézushoz! Mint, ahogy az Igénkben szereplő ember is a vagyonához jobban ragaszkodva; szomorúan eltávozott a Megváltótól és a megváltástól.
Jézus ekkor taníványaihoz fordulva így szólt: "Milyen nehezen mennek be Isten országába a gazdagok!"
Mire ők megrökönyödve kérdezgették egymástól: "Akkor ki üdvözülhet?"
"Az embereknek lehetetlen, de az Istennek nem, mert Istennek minden lehetséges." - Mondta nekik az Úr.



Ugyanis, ez az eset keresztrefeszítése és föltámadása előtt történt, amikor még a tanítványok sem értették egész világosan, hogy az Atya azért küldte le szent Fiát a Földre, hogy kereszthalálával illetve vérével megfizessen mindazok bűneiért, és feltámadásával lehetővé tegye mindazok üdvözülését, akik hisznek Őbenne, mint a Messiásban illetve Megváltó Istenben, s Tőle kérve bűnbocsánatot, szívükbe hívják és követik Őt. Ezért magyarázta meg nekik, hogy - bár emberileg lehetetlen megoldani az üdvösség kérdését - de Isten lehetővé tudja és fogja tenni azt Jézus helyettesítő áldozata által.
Viszont Péternek volt még egy kérdése. Mégpedig az, hogy mi lesz vele és mindazokkal, akik mindent föladtak az ő követéséért? Mire az Úr megmagyarázta neki, hogy azok esetleg valamilyen földi jutalmat is kapnak, de üldöztetésekre is számíthatnak.
Azonban odaát nem csak üdvösséget, hanem jutalmat is kapnak.



Mi ebből a tanulság? Az, hogy akkor a követendő sorrend a következő:
Keressük az Urat, míg megtalálható, vagy egészségünk és életidőnk engedi. S Ő elősegíti, hogy megtaláljuk.
Higgyünk Jézusban, mint az Isten Fiában és Megváltóban, és bűnt megvallva, bocsánatot kérve, hívjuk be Őt a szívünkbe.
Teljesen odaszánva magunkat és mindenünket számára, s lemondva mindarról, amihez eddig jobban ragaszkodtunk, mint bármihez; Jézust helyezzük életünkben a főhelyre, s úgy kövessük Őt. Mert, amíg valamihez még jobban ragaszkodunk, mint Őhozzá, addig még a szívünk odahúz, ahol a kincsünk rejlik s életünk erőtelen marad. Jóban-rosszban, azaz békességben és üldöztetésben is hűségesen bízva benne, kitartóan szolgáljuk Őt.
Tegyük fel a kérdéseket: Kerestem és megtaláltam már az Úr Jézust? Hiszek Őbenne, mint az Isten Fiában? Megvallva neki bűneimet és bocsánatát kérve, a szívembe is hívtam Őt? Továbbá - letéve mindent, ami eddig még kötve tartott - teljesen oda is szántam magam és mindenem számára?
S ha esetleg Jézus Szelleme már a szívünkben él, de nem vagyunk biztosak odaszánásunk teljességében, akkor vizsgáljuk meg, hogy tulajdonképen mi köt le legjobban? Min forog az agyam állandóan? Mivel foglalkozom a legtöbbet? Mire szánom a legtöbb időmet, erőmet és pénzemet? Ha a mennyeiekre, illetve Jézusra és Igéjére, akkor már az odafennvalók érdekelnek legjobban, s azokban rejlenek kincseim és odahúz a szívem.
Viszont, ha úgy látjuk, hogy még hiányos az átadásunk, akkor szánjuk oda magunkat és mindenünket neki most! Mire ő megáld, erejével felruház és használ. Majd Isten-központúvá alakítja gondolatainkat, tetteinket, és ezekkel együtt szívünket. Mert Őbenne lesz elrejtve legfőbb kincsünk: az örök életünk!

Aki befogadja a szívébe az Úr drága Szent Szellemét, annak megváltozik az élete. Öröm és boldogság tölti be. "Ímé, eljövök hamar!" Térj meg! Békülj ki Istennel! "Ímé, eljövök hamar, tartsd meg, ami nálad van,..." (Jelenések 3:11)