HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Mátrainé F. Irma

JÖJJETEK, MERT MÁR MINDEN KÉSZEN VAN
Jézus Földön jártakor az volt a szokás, hogy amikor valaki egy bankettet, vagy díszvacsorát készített, akkor - órákkal, vagy napokkal előtte - hivatalosan meghívta az általa kijelölt, megtisztelt vendégeket. Ezzel időt és lehetőséget adott nekik és önmagának is az előkészülethez. Természetesen, akik ezt a meghívást elfogadták, azokra már biztosan számított. Aztán, mikor már minden kész volt, akkor mégegyszer meghívta őket kijelentve, hogy most már jöhetnek! Ezért, amikor az Úr egy szombaton bement a farizeusok egyik vezetőjének házába ebédelni, akkor épp ezzel kapcsolatban mondott egy példázatot. Ugyanis vendéglátói megbotránkoztak azon, hogy - szemük előtt - szombaton meggyógyított egy vízkóros embert, mert szerintük ezzel vétkezett a Tízparancsolat ellen, mivel "szombaton dolgozott." Persze azt nem tekintették munkának, ha valaki szombaton kimentette a fiát, vagy az ökrét a kútból. De Jézus gyógyítását igen. Vagyis értelmetlenül gondolkoztak. A betűhöz ragaszkodtak, Isten lényének és kegyelmének ismerete és figyelembe vétele nélkül. Mire Jézus a Lukács 14:16-24 szerint a következő példázatot mondta nekik:
"Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem! Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek. Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam. Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat."



Mit akart Jézus ezen példázatával megértetni a jelenlevőkkel és egyben velünk?

Elsősorban meg kell állapítanunk, hogy miről beszélt az Úr? Egy másik Igehely, azaz a Máté 22:2 szerint Jézus így kezdte ugyanezen példázatát: "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának." S a Jelenések 19:7b-ben meg János apostol arról írt, hogy valami nagy sokaság hangját hallotta "mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya." Vagyis ezen Igék alapján megérthetjük, hogy amikor Jézus - mai leckénkben - egy nagy vacsorára hivatkozott, akkor a Bárány, Jézus Krisztus - Mennyben tartandó - menyegzői vacsorájára célzott. Meg arra, hogy a bankett készítő úr meg maga az Atya Isten volt.



Viszont akkor, Jézus példázata szerint, kik vehetnek részt azon a vacsorán, illetve juthatnak a Mennybe? Ehhez tudnunk kell, hogy mivel Isten nagyon szerette teremtményeit, ezért a bűnbeesés után keresett egy megoldást arra nézve, hogy ne kelljen mindenkinek elkárhozni, illetve a Pokolba kikötni. Ennek érdekében választott magának egy népet, amelynek az volt a feladata, hogy higgyen Őbenne, hűségesen szolgálja Őt, s életével és szavaival bizonyságot tegyen Róla az egész világ előtt. S ezáltal minden egyénnek lehetővé tegye az élő Istenhez való térést és üdvözülést. Azonban a válaszott nép sajnos ismételten elfordult Tőle, bálványokat imádott, zúgolódott és lázadozott; azaz nem töltötte be hivatását. S bár Isten sokszor, sokféleképpen, ismételten is hívogatta őket magához, és rengeteg csodával, gyengédséggel és szeretettel vette körül őket; ők hűtlenek maradtak. Ennélfogva legtöbbjük nem jutott a Mennybe, és természetesen másokat sem vonzott oda. Mint Jézus példázatában is az első híváskor meghívottak végülis kimaradtak az ünnepi vacsoráról, mert nem tettek eleget a meghívásnak.



Ennélfogva Isten - mint a példázatunkbeli vacsorát készítő úr - ugyan megharagudott rájuk, de továbbra is forrón szerette és szereti őket és többi teremtményeit is annyira, hogy egy újabb megoldással jött elő. Leküldte drága szent Fiát a Földre, hogy - életét adva, illetve vérét ontva a világ bűneiért - lehetővé tegye, hogy akik hisznek Őbenne, bűnbocsánatot kérnek Tőle, és behívják Őt a szívükbe; azok - vallásuktól, fajuktól, színüktől, meg származásuktól függetlenűl - a Mennybe juthassanak és vele tölthessék az örökkévalóságot. S ez az ő Fia, maga az Úr Jézus Krisztus volt, aki életét adva az emberek bűneiért, az Isten Báránya lett. Úgyhogy a meghívás azóta minden embernek szól: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz!" (ApCsel 16:31); legyen az a választott népből való, vagy pogány, vagy ateista, barát, vagy ellenség, egyszerű, vagy gazdag. S aki ezt a "második" meghívást elfogadja, az résztvehet a Bárány menyegzőjének ünnepi vacsoráján odaát, ahol örökös öröm és áldás vár rá!
Azaz Jézus példázatával azt akarta megértetni a jelenlevő farizeusokkal és egyebekkel, meg velünk is, hogy tévelyeg aki azt hiszi, hogy a törvény szavaihoz és betűihez ragaszkodva, de Isten kegyelmét és irgalmasságát elutasítva üdvözülhet. Ezért ne bízzák el, és mi se bízzuk el magunkat, abban a hitben, hogy egy kiváltságos fajhoz tartozunk, vagy a törvényt jól ismerjük és betartjuk, esetleg még böjtölünk és tizedet is adunk, sokakat segítünk, vagy templombajáró és adakozó emberek vagyunk, stb., ennélfogva üdvözülni fogunk. Mert mindezek nem üdvözítenek. Egyedül a Jézusba vetett hit, az Ő befogadása, és bűnbocsánatának igénylése és elnyerése vezet a Mennyországba!



Jézus példázata szerint a második hivogatás után is maradt még hely a lakomán. Mire a ház ura azt mondta szolgájának: "menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam!" Ami azt jelenti, hogy - bár Jézus halála és feltámadása óta sokan vannak akik elfogadták az Úr Jézust és a Mennybe jutottak - de még mindmáig van hely a Mennyben! Mégpedig bárkinek! Ezért a meghívás még szól! S nekünk, akik meg Jézus szívünkbe hívása által már Isten szolgái lettünk, határozott és sürgős feladatunk, illetve küldetésünk, hogy mentsük az elveszetteket illetve hívogassuk a tévelygőket amíg még lehet, hogy megteljen a Isten Bárányának menyegzői lakomáján minden hely. Azaz minél nagyobb tömeg dicsőítse Jézust és az Atyát odaát.



A kérdés akkor csak az, hogy melyik csoportba tartozunk? A farizeusokéba; akik hibát kerestek Jézusban és a törvény betűihez ragaszkodtak; s ezért elkárhoztak? A meghívott, de kifogásokat találó vendégekébe; akik valamikor örömmel fogadták az Úr hívó szavát, de végülis elfordultak Tőle s ezért elvesztek? Vagy az átadott életű, Urukat követő szolgálókéba, akik fáradhatatlanul hívogattak és hoztak be bárkit az útról és útfélről, aki hajlandó volt figyelni rájuk; s ennélfogva boldogan tekintenek a Bárány menyegzője elé?



A kapu ma még nyitva áll! Ha eddig nem lettél Isten gyermeke, akkor most még meghallhatod a hívó szót, hogy "Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz." S szívedbe hívva a Megváltót, meg bűnbocsánatot kérve tőle; a Bárány menyegzőjén résztvevő, vele ünneplő Isten gyermekévé válhatsz! Nagyon szépen kérünk; ne várj tovább! Tedd meg most! Isten hív és vár! Ha pedig már Isten gyermeke és szolgája vagy és ezért már van foglalt helyed a nagy vacsoráló helyen; akkor meg továbbra is hívogasd hűségesen az elveszetteket, hogy megteljen az ünneplő hely! Azaz, szolgáld hűségesen Uradat, amíg lehet!



"Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.
Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek!" (Zsid 12:2-3)